A HADTUDOMÁNY létrejöttének előzményei

1990-ben, a Társaság megalakulásával szinte egy időben felmerült egy fórum alapításának gondolata. Ennek életre keltésére dr. Móricz Lajos, a Társaság akkori elnöke 1991 elején felkérte dr. Simon Sándort a tervezett folyóirat szerkesztőbizottsági elnöki teendőinek ellátására, egyben megbízta a kiadvány alapításával kapcsolatos munkák beindításával. Simon Sándor a megbízást elfogadta.

A szerkesztőbizottság elnöke ötfős alapítóbizottsággal kezdte el az előkészítő munkálatokat. A bizottság tagjai: dr. Fülöp Imre, Lajtos Béla, dr. Pataky Iván, dr. Pekó József és dr. Szenes Zoltán voltak, akik a folyóirat megjelenését követően a szerkesztőbizottság tagjaiként dolgoztak tovább.

Az előkészítés - miután új folyóiratról volt szó - az alábbiakat jelentette:

• elgondolás kialakítását, amely meghatározta: a folyóirat célját, feladatát, profilját, funkcióját, a megjelenés formáit, a terjesztését, az árát, a szerzők, az olvasók körét stb.;
• a szerkesztés személyi feltételeinek a megteremtését úgy, hogy a jelölt személyek részt tudjanak venni már a kezdő, az alapozó munkálatokban;
• olyan kivitelező (előkészítő, előállító) felkutatását, amelynél és ahol - lehetőleg egy helyen - biztosítva van a számítógépes előkészítés és a nyomtatás.

Dr. Simon Sándor a megbízás teljesítését szerkesztők keresésével kezdte. Két jelöltje volt: az egyik Molnár István nyá. alezredes, aki korábban a VK. 2. Csoportfőnökségen dolgozott értékelő-tájékoztató tisztként, majd olyan osztályvezetőjének helyetteseként, ahol akkor a legkorszerűbb számítógépes információs rendszer működött; a másik Horváth István nyá. ezredes, aki az 1990-ben megszűnt Honvédelem szerkesztője, felelős, majd főszerkesztője volt. A jelöltek vállalták a munkát.

A szerkesztőbizottság kidolgozott egy elgondolást: a folyóirat megjelentetésére vonatkozó alapelveket és a kivitelezést biztosító feltételrendszert illetően; irányelveket a folyóirat szerkesztésére és kiadására, valamint a Hadtudomány szerkesztőbizottságának működési rendjét szabályozó okmányt, amelyeket a már hivatkozott alapítóbizottság ülésén pontosítottak és véglegesítettek.

A fenti munkálatokkal párhuzamosan olyan kivitelezőt keresett a társaság, ahol a kettős munkaszakasz - a számítógépes előkészítés és a nyomtatás - egy helyen, vagy összekapcsolt munkafolyamattal biztosítva van. Több ajánlat közül a legkedvezőbbet, az Országhatár (az akkori Határőr) című hetilap ajánlatát fogadta el a szerkesztőbizottság, mert az előkészítés és kivitelezés feltételeit; a színvonalas, szakszerű munka szellemi és technikai ott voltak biztosítottak, és nem utolsósorban a Határőrség szerkesztőségének gyakorlata jól beilleszthetőnek tűnt. E munkálatok előkészítésében sokat segített dr. Orodán Sándor hőr. alezredes, a Határőr szerkesztőségének munkatársa, aki több évig a Hadtudomány szerkesztőbizottságának is tagja volt.

Bausz Sándor az első két évben a Határőr szerkesztősége tagjaként, majd 1993-tól vállalkozóként látta, látja el a folyóirat tipográfiai és műszaki szerkesztését, biztosítja a nyomdai munkák megszervezését, a folyóirat elkészíttetését. Hozzáértő munkája nyomán kialakult a folyóirat jellegzetes és egyedi tipográfiája. A Határőr-szerkesztőség másik munkatársa, Varga László olvasószerkesztőként az MTA által kiadott Helyesírási Szabályzat szellemében formálja a folyóirat nyelvi arculatát, hozzájárulva ezzel a katonai helyesírás fejlődéséhez.

Az MHTT elnöksége a folyóirat alapítására vonatkozó elgondolást, az előkészített okmányokat, a kivitelezésre vonatkozó javaslatokat elfogadta. Ilyen előkészítés és a folyóirat hivatalos bejegyzése után 1991 szeptemberében megjelent a Hadtudomány első száma, amelyet a szerkesztőbizottság elnökének a beköszöntője és Borsits László altábornagy, az akkori VKF közös munkára biztató írása indított.

A folyóirat megjelenése a Társaság életében fontos lépés volt, hiszen alig fél évvel a megalakulást követően ezzel kilépett a nyilvánosság elé, reprezentálva, hogy él és dolgozik, eredményei vannak és a több száz fős tagságra épített jövője biztató. A bemutatkozó számot a Társaság tagjai - és mindazok, akikhez eljutott - kedvezően fogadták.