Dr. Ujj András ezredes, a ZMNE mb. tudományos rektorhelyettese A tudományos tevékenység és a doktori képzés perspektívái az Egyetemen A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rendkívül sajátos eleme a magyar felsőoktatás rendszerének. Jogelődje, mint a hadtudományok elismert művelője, 1985 óta egyetemi rangú intézményként képzett katonákat, rendőröket, határőröket és a rendvédelem más területein dolgozókat, a katonai felsőoktatási intézmények 1996-os első nagy integrációját követően pedig már nevében is egyetemként polgári hallgatókat is oktat. A ZMNE a bolognai folyamat követelményeit elsők között teljesítve vezette be a lineáris képzési rendszert, és oktat katonai vezetőket, biztonságpolitikai szakértőket, védelmi igazgatási szakembereket, mérnököket, gazdászokat BSc és MSc szinten egyaránt. Van azonban valami, ami Európában is különlegessé, szinte egyedülállóvá teszi az intézményt! Nagyon kevés olyan egyetem van ugyanis, amely a hadtudomány és a katonai műszaki tudományok művelői számára teszi lehetővé a doktori fokozat (PhD) megszerzését. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a maga két akkreditált doktori iskolájával ezen kivételezett kevesek között foglal helyet! A felsőoktatási törvény előírásai és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) irányelvei szerint szervezett hat szemeszteres képzésben 1996 óta a ZMNE Doktori Tanácsa közel 300 doktori fokozatot ítélt oda, jelenleg pedig a három évfolyamon 210 fő folytatja tanulmányait és készül disszertációjának megvédésére. Ez a körülmény rendkívül komoly lehetőségeket biztosít intézményünk számára, hisz a hadtudományi témakörökben kutatók, és a tudományági besoroláshoz ragaszkodók jószerivel csak itt szerezhetnek tudományos fokozatot, illetőleg habilitálhatnak majd a későbbiek folyamán. Ugyanakkor a felelősségünk is óriási, mert a magyar hadtudomány minőségét, művelőinek szakmaiságát elsősorban és közvetlenül az egyetem doktori képzésének színvonalán lehet lemérni. Az intézmény méreteihez viszonyítva a doktoranduszok és az odaítélt doktori fokozatok száma első pillantásra magasnak tűnik. Figyelembe véve azonban azt a tényt, hogy doktori iskoláink működési területe igen széles, és a honvédelmi kutatási témák mellett megjelennek a rendvédelem, valamint a katasztrófák elleni védelem problémái is, a mennyiségi mutatók már inkább imponálóak, mint túlzottak. Az interdiszciplinaritás mellett pedig azt is számításba kell vennünk, hogy hallgatóink tevékenysége az elméleti alapkutatásoktól kezdve az alkalmazott kutatásokon át a konkrét alkotásokig terjedő teljes skálát lefedi. Kevés olyan intézmény van, amelynek doktoranduszai olyan széles területen fejtenének ki alkotó tudományos tevékenységet, mint a Hadtudományi Doktori Iskola és a Katonai Műszaki Doktori Iskola hallgatói és doktorjelöltjei. "Repertoárjuk" a katasztrófa-orvostantól a mesterlövész fegyver kifejlesztéséig, a kritikus infrastruktúrák problémájától a katonai szaknyelvi képzésig terjed. Az intézmény adományozott már doktori fokozatot katonának, határőrnek és rendőrnek éppúgy, mint a nemzetbiztonsági szolgálatok szakembereinek, vagy igazi "civilnek". Az elmúlt évek során megnőtt a doktori képzésünk iránt érdeklődő határon túli kollégák száma is. Ennek eredményeként avattunk már brit, osztrák, német, sőt kínai doktort, akik egyéni pályázóként nyertek felvételt. A következő szint, amely reményeink szerint nem is olyan távoli, a szervezett közös képzés beindítása lehet. Ezzel kapcsolatban komoly érdeklődést mutat az osztrák Védelmi Akadémia, a cseh Védelmi Egyetem, és jó néhány olyan ország katonai felsőoktatási intézménye, ahol a hadtudomány nem elismert eleme a tudományok rendszerének, de a bolognai folyamat elveinek megfelelő felsőoktatási rendszer kialakításán fáradoznak. Ilyen irányú esetleges felkéréseknek persze csak akkor tudunk eleget tenni, ha tananyagainkat idegen nyelven is oktatni képes állománnyal dolgozunk, tudományszakjaink, illetve meghirdetett, vagy befogadott témáink megütik a nemzetközi tudományos mércét, és képesek vagyunk folyamatosan magas színvonalat biztosítani. Az igazi siker fokmérője nem annyira a már említett számokban rejlik, hanem inkább a szakma érdeklődésében, illetve abban, hogy a doktoranduszok munkája ad-e releváns választ az adott terület problémáira. Alapvető érdeke tehát a hallgatónak, a doktori iskolának és a potenciális felhasználónak egyaránt, hogy a doktori tanulmányok eredményeként megszülető alkotás valós igényeket, tényleges szükségleteket elégítsen ki. Ennek jegyében a doktori iskolák már évek óta egyeztetik a meghirdetett témákat a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium szervezeteivel, a rendvédelmi szervekkel, illetve az országos hatáskörű szervezetekkel. Véleményüket, javaslataikat, kéréseiket igyekeznek beépíteni a témajegyzékekbe éppúgy, mint a tananyagokba. Természetesen a korszerűsítést szolgáló egyeztetés és koordináció önmagában nem garancia a célszerű témaválasztást illetően. Nem ritkán az is előfordul, hogy a témavezetőnek picit "terelgetnie" kell a hallgatót, vagyis befolyásolnia, orientálnia kell azért, hogy erőfeszítéseit ne öncélú kutatásokra pazarolja el. Mindez persze csak akkor lehet sikeres, ha a témavezető együtt halad a szakma fejlődésével, és felismeri a változásoknak azokat a sarokpontjait, amelyek a jövő szempontjából bírnak relevanciával. Ahogy a felsőoktatás egésze a folyamatos átalakulás állapotában van, a doktori képzés rendszere is változik. A felsőoktatási törvény előírásai és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) irányelvei az elvárások szigorodását jelzik. A doktori iskolák alapítására és működtetésére vonatkozó szabályok, a doktori iskolák tagjaival szemben támasztott követelmények, a mesterképzésre épített doktori képzés rendszerének bevezetése mind-mind a minőségbiztosítás egyre fontosabbá váló elemei, amelyek meghatározzák a Nemzetvédelmi Egyetemen folyó képzés feltételrendszerét is. A tartalmi követelményeknek való megfelelés igénye párosul azokkal a csak látszólag formai elemekkel, amelyek a nyilvánosság és az átláthatóság biztosításán keresztül még inkább összevethetőbbé teszik az egyes doktori iskolákban folyó tevékenységet. A MAB olyan egységes követelményrendszert dolgozott, illetve dolgoz ki, amely a szervezeteken túl a doktori képzésben résztvevő személyekkel szembeni elvárásokat is pontosan rögzíti, legyenek azok törzstagok, témavezetők, vagy "egyszerű" előadók. Általános elvnek tűnik: ha a doktori iskolák jelentik a szervezett képzés csúcsát, akkor az abban résztvevőknek is a legjobbaknak kell lenniük! A fentiek fényében nem meglepő, hogy az intézmények felelőssége is alaposan megnőtt. E tekintetben az átalakítás alatt álló Nemzetvédelmi Egyetem különösen nehéz helyzetben van. Úgy kell biztosítania a működés infrastrukturális feltételeit, hogy közben felszámolja egyik telephelyét, és az oktatás zavartalanságának biztosítása mellett a Hungária körúti objektumban megteremti a teljes állomány befogadásának összes feltételét. Ez a szervezeti elemek költöztetésével, az oktatási és oktatásbiztosító létesítmények, illetve kollégiumi épületek átépítésével, a hiányzó képességek megteremtésével jár. Az átmeneti helyszűke és a látszólagos rendetlenség - reményeink szerinti - 8-10 hónapja után a doktori iskolák is állandó, oktatástechnikai eszközökkel jól ellátott előadókban és tantermekben fogadhatják majd hallgatóikat. Könyvtárunk az elvárható szolgáltatásokat a korábban megszokott színvonalon nyújtja majd, miközben elektronikus és nyomtatott dokumentumállománya remélhetőleg tovább növekszik. Az oktatás informatikai biztosítása - a tervezett fejlesztések eredményeként - zavartalanná teszi a hallgató-oktató munkakapcsolatot, csökkenti, illetve megosztja az adminisztrációs terheket és növeli a hallgatók önállóságát, ezzel együtt természetesen a felelősségét is. Az oktatás örök problémája a pénzszűke. A forráshiányokat a képzésből befolyó bevételek racionális tervezésével és felhasználásával tehetjük elviselhetőbbé. Az egyetem komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy a doktori képzést rentábilissá tegye, illetve a doktori iskolák számára befizetett képzési költségeket az ott folyó tevékenység javítására használja fel. A karok elemi érdeke, hogy bevételeik egy meghatározott részét ide forgassák vissza, hisz a BSc és MSc szinteken folyó oktatás színvonala a doktori képzésben résztvevő szürkeállomány minőségének javulásával arányosan nő. Nem hanyagolhatjuk el tehát az oktatók, témavezetők szakmai, tudományos fejlődésének támogatását sem. Nemzetközi és hazai elismertségük, tudásuk, a legújabb információkhoz való hozzáférésük, a tudományos közéletben való jelenlétük a záloga a doktori iskolák sikerének is. Hiba lenne azt hinni, hogy a tehetséggondozás csak a kibontakozás fázisában sorsdöntő. A már meglévő tehetségek gondozása, támogatása, a továbbfejlődés lehetőségének biztosítása alapvető feladata minden oktatási intézménynek, de e lehetőségek hatékony kihasználása nem eliminálható kötelessége magának a tehetségnek is! Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a tudományos tevékenység nem a doktori képzésre történő jelentkezéssel kezdődik. A legnagyobb feladat nem a doktoranduszok oktatása és téziseik megvédésére való felkészítése, hanem azoknak hallgatóknak a megtalálása és támogatása, akik hosszú évek munkájának eredményeképpen egyszer majd jelentkeznek valamelyik doktori iskolába. A tudományos képzés általában a diákköri tevékenységgel veszi kezdetét. A jövendő doktorok nagy többsége itt sajátítja el azokat a módszereket, amelyek alkalmassá teszik őket az elmélyült és alapos kutatói tevékenység folytatására, itt tanulják meg, hogyan kell egy témát kiválasztani, a munkát megtervezni és végrehajtani. Itt tanulják meg azt is, hogy a kudarcokat hogyan kell feldogozni, vagy a sikert hogyan kell elviselni. Az egyetem egyik igen fontos feladata tehát a tudományos diákköri tevékenység szervezése és vezetése, a szárnypróbálgató hallgatók első lépéseinek egyengetése. Ezen a téren a már elért, és elismert eredmények mellett is sok tennivalónk van. Az Egyetemi Tudományos Diákköri Tanács most hivatalba lépő új vezetése, amely igen sikeres elődöktől vette át a posztot, már az intézményi és az országos hadtudományi seregszemle következő fordulóit készíti elő. Ugyanakkor az intézmény egész vezetésével együtt azért is felelősséggel tartozik, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem által képviselt hadtudományi bizottság továbbra is megtartsa önállóságát az OTDK rendszerén belül. A két egymásra épülő szint szerves összetartozását ma már nem vitatja senki. A doktori képzés eredményessége nagyban függ a tudományos diákköri munka hatékonyságától, ugyanakkor a TDK-ban résztvevő hallgatók a legerősebb indíttatást a disszertációjukat sikerrel megvédő doktorjelöltektől kaphatják. Akkor, amikor felépítjük a tudományos tevékenység javítását célzó stratégiánkat, erről a szimbiózisról nem feledkezhetünk meg! El nem hanyagolható feladatunk tehát a tudományos tevékenységben eredménnyel kecsegtető hallgatók kiválasztása, mentorálása és kezdeti lépéseik támogatása. Korunkat egyre inkább jellemzi az exhibicionizmus és egy kutató esetében ennek igen sajátos megjelenési formája van. Munkájának eredményeit leírja, írását pedig szereti nyomtatásban látni. Részben azért, hogy tevékenységét elismerjék, részben pedig azért, hogy kontrollálhassa önmagát. A publikálás tehát elemi része a kutatásnak. Egyetemünk igyekszik biztosítani azokat a fórumokat, amelyek oktatók, kutatók és hallgatók számára egyaránt lehetővé teszik a szakmai nyilvánosság előtti megjelenést. A karok, a doktori iskolák és a hallgatói önkormányzat érintett vezetőinek bevonásával még ebben az évben véglegesítjük az intézményi kiadványozási politika kereteit és elveit, meghatározzuk a hagyományos és on-line formában megjelenő periodikák körét, valamint a finanszírozás módját. A gazdaságosság szempontjait figyelembe véve szeretnénk úgy optimalizálni kiadványaink számát, hogy közben ne csökkentsük a valódi szakmai értékeket hordozó anyagok megjelentetésének esélyeit. Akkor, amikor egy intézmény költségvetési támogatásának rendje és mértéke megváltozik, a működés egészét ehhez a változáshoz kell igazítani. Különösen nehéz ilyen körülmények között megteremteni a nemzetközi tudományos-szakmai együttműködés erősítésének feltételeit. Nyilvánvaló azonban, hogy a ma Európájában a pusztán anyagi okokból történő "bezárkózás" hosszú távon egy felsőoktatási intézmény halálát jelenti. A ZMNE a csökkenő állami támogatás okán arra kényszerül, hogy a szakmai leépülést, a kutatás elsorvadását elkerülendő, a romló költségvetési támogatás mellett is fejlessze külföldi kapcsolatait, biztosítsa hallgatóinak, doktoranduszainak és oktatóinak a nemzetközi megmérettetés lehetőségét. A korábban már említett képzési együttműködések mellett fontos szerep jut a közös kutatási programok rendszerének, amely nem új eleme az egyetem gyakorlatának, de intenzitását feltétlenül javítanunk kell. Potenciális partnereink köre Kínától az Amerikai Egyesült Államokig terjed, de igazán komoly lehetőségeink az Európai Unió országainak felsőoktatási intézményeivel való együttműködésben vannak. Ez az a terület, amely pályázati rendszerén keresztül biztosítani képes a magas szintű kutatások, illetve azok eredményei gyakorlati megvalósításának anyagi hátterét. Hogy a fentebb leírtak ne maradjanak csak az "írott malaszt" szintjén, nagyon komoly munkát kell végeznünk, igen rövid idő alatt. A korábbi kiszámítható jogszabályi környezet meglehetősen hektikus változásai, valamint az oktatásban, kutatásban és doktori képzésben meghatározó szereppel bíró országos szervezetek nem ritkán egymást gyengítő állásfoglalásai nem igazán segítik az intézmények munkáját. Egyetemünknek egyszerre kell végrehajtania egy komoly létszámcsökkentéssel együtt járó strukturális átalakítást, egy új gazdasági működési rendre való áttérést, és végül, de nem utolsó sorban egy nagyarányú rekonstrukciót. Ezek közül egy is elég lenne ahhoz, hogy egy intézmény elgondolkodjon az élet hiábavalóságain. Ugyanakkor vannak hagyományaink, amelyekre építhetünk. Vannak jól rögzített jelzőfények, amelyek mutatják a haladás irányát, függetlenül attól, hogy hazai vagy nemzetközi környezetben kell-e mozognunk. Vannak a felsőoktatásnak és a tudományos képzésnek olyan elemei, amelyek alkalmasak általános szabályok felállítására, és az egyetem már többször bizonyította, hogy képes a világos szabályoknak, elvárásoknak való megfelelésre. Ami pedig igazán fontos, rendelkezünk azzal a szellemi potenciállal, amely alkalmas a feladatok végrehajtására! Korunk egyik jellemzője a tömegtermelés. A felsőoktatás, illetve a tudományos képzés nem követheti ezt a trendet. Ez az a terület, amelyen a minőség termel mennyiséget, és nem fordítva! Ha a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem képes arra, hogy a doktori képzésben megkérdőjelezhetetlen eredményekkel - vagyis jól felkészült, valós kutatási eredményeket prezentáló, a tudományos közéletben otthonosan mozgó doktorjelöltekkel - lépjen a szakmai nyilvánosság elé, akkor nem lehet gondja önmaga jelenlegi és jövőbeni elfogadtatásával. Ehhez a fentebb már leírtakon túl egy szigorú és következetes belső minőségbiztosítási rendszer működtetésére, és folyamatos önkontrollra van szükség. A tudományos munka végzésének nem elengedhetetlen feltétele a doktori fokozat. Komoly, tartalmas tevékenységet folytatnak olyan kollégáink, akik valamilyen oknál fogva soha nem fogják nevük elé írni azt a bizonyos két betűt. Aki azonban viselni akarja, az ne azért válassza képzése helyszínéül a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, mert ott "könnyű", hanem azért, mert színvonalas és elismert az oktatás!   « vissza a tartalomhoz