XVII. évfolyam |
4. szám |
2007. december |
Dr. Seebauer Imre
nyá. ezredesGondolatok a bolognai folyamatra épülő tisztképzés sajátosságairól
Részt vettem a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem dísztermében "A hazai katonai felsőoktatás helyzete és perspektívái, a tisztképzés sajátosságai" című konferencián és hallgattam az előadók elképzeléseit a tiszti és tiszthelyettesi képzés rendszerének a jövőből a jelenbe mutató vízióiról és e víziókból eredő követelményekről. Az előadók kifejtették, hogy a magyar haderőben a tisztképzés kétoldalú kényszerpályán mozog, amit egyrészt a katonai kultúra és a szervezeti váltás, másrészt a haderő nemzetközi és hazai rendeltetésének változásai, valamint a társadalom oktatási rendszeréből és a bolognai folyamatra történő áttérésből eredő követelmények határoznak meg. A követelmények azonban egymással szemben álló ellenmondásokat hordoznak. Éppen ezért nem volt számomra érthető, miért foglalkoztak részletesen az előadók a parancs maradéktalan teljesítésre nevelés felülről irányított rendszerének kérdésköreivel és nem, vagy alig a bolognai képzésből a tisztek kompetenciájának és karakterének fejlődését behatároló alulról történő önszerveződéssel. A konferencia után szükségesnek tartom átgondolni a bolognai folyamatra történő áttérés problematikáját és bemutatni annak műveleti struktúráit.
Olvastam prof Szabó János: A haderő-átalakítás című terjedelmes tanulmányát1 és a Stratégiai építő kiinduló pontok a nemzetvédelmi felsőoktatás átalakításában című cikkét.2 Az internetről letöltöttem a téma aktuális híreit. Tettem abban a reményben, hogy választ kapok a tisztképzés, alulról építkező bolognai folyamatra való áttérés nehézségeiről és arról, hogy a képzés feladatok mennyiben tartalmazzák a katonai kultúraváltás célkitűzéseit, továbbá hogyan vizionálja a Honvédelmi Minisztérium, illetve a ZMNE vezetése a tisztképzés 5-8 évre előremutató jövőképét. Szabó János a könyvében jellemezte a modern típus önszabályzó-dinamikus alulról önszerveződő, és a felülről szabályozott totális irányítási struktúrával rendelkező haderők kulturális entitásait. A szerző a katonai kultúra átalakítását újfajta folyamatokhoz, célokhoz, feladatokhoz kapcsolja, s mindezt tervezhetőnek tartja.
A kettős követelmény teljesítése nem kerülhető meg. A katonai szervezetek irányításában nemzetközi szinten jelentős változások mentek végbe. Ezek a változások a magyar haderőben is a parancsstruktúra megszilárdítását, a parancs maradéktalan végrehajtását megkövetelő irányítás erősödését eredményezték. Ez - ha szembe állítjuk vele a bolognai folyamatot - a képzés, olyan struktúráját igényli, melyben a hallgatók kompetenciájának és karakterének fejlődése alulról önszerveződő struktúrában teljesül, a képzés irányítási struktúrájának ehhez kell alkalmazkodnia. A két struktúra keményen egymásnak feszülő ellentmondást hordoz.
Az alkalmazkodó kompetenciák a siker feltételei
A katonai kompetencia fogalmát három entitás együtteseként értelmezem: 1. alkalmazásképes szaktudásként, 2. a szaktudás érvényesítésének lehetőségeként (autonómiaként, kvázi szabadságként) a műveletekben, akciókban, 3. a különböző szaktudású katonák tevékenységét sikerré rendező tényezőként.
A konferencia előadói egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy a magyar haderő kulturális struktúrájának átalakítása a modernizálódás irányában halad, de a lényege változatlanul a parancs maradéktalan végrehajtásának érvényesítésében van. Az egyetem előadói bizonygatták is, hogy a képzés során mindenben végrehajtják a vezérkari főnök parancsait. Kérdezem: nincs ebben a gondolkodásban ellentmondás?
Kérdés, ha a parancs végrehajtatás karaktere elegendő a képzési feladatok teljesítéséhez, akkor mi a különbség a két (a totális, illetve a modern) katonai kultúra között, és mitől függ a katonák kompetenciájának növekedése?
A katonák kompetenciáinak megléte múlt háborúk műveleteiben is a katonai sikerek feltétele volt. Azonban akkor a kompetenciákat csapatszervezetekhez rendelték, ezért a katonákat a szervezeti kompetenciák elsajátítására képezték ki, az alkalmazását pedig a parancs maradéktalan végrehajtásának totális struktúrája biztosította.
Az ok egyszerű: a vezérkarok a csapategységek feltételezett kompetenciáit figyelembe véve tervezték és adták ki a feladatokat, szabályozták a csapategységek közötti együttműködés rendjét. A műveletek sikerré fejlesztéséhez szükséges belső energia létrehozásához azonban nem voltak elegendők a szervezeti kompetenciák keretei, szükség volt a feladatokat végrehajtó katonák kompetenciájára, ha az nem volt önmaguk feláldozásával teljesítették a kötelességüket.
A háborúk hadtörténeti leírásaiból olvasható, hogy ebben a struktúrában a vezérkarok, a csapatparancsnokok nem figyeltek a katonák kompetenciáinak hasznosítható elmeire, legfeljebb kitüntetéssel honoráltak egy-egy hősi tettet, nem voltak érzékenyek az emberi problémákra, csak szervezeteket láttak és nem egyedeket a feladatok végrehajtása közben.
A szervezetek homogén kompetenciáit három tényező megléte indokolta: a harcrend moduláris szerkezete, a redundancia és degenerációs hatások. A moduláris szerkezet tette lehetővé, hogy a hadvezérnek, a parancsnokoknak a műveletek tervezésekor a lehető legkevesebb harcrendi elem harci-hadműveleti tevékenységét kelljen rendszerré szerveznie, továbbá hogy - a szellemi képességeik korlátjából eredően - képesek legyenek a műveletek áttekintésére, az alárendelt csapatok folyamatosan irányítására. A modulokon belül a redundancia tette lehetővé, hogy a küzdelemből kiesett katonák egy mennyiségi határig ne bontsák meg a hadrendet. A degenerációs hatások pedig azt, hogy a parancsnokok a kényszerhelyzetben egy-egy funkciót más kompetenciával rendelkező szervezeti egységgel (modullal) hajtassanak végre.
A különbség a múlt és a napjaink katonai feladatainak végrehajtásában az, hogy a katonai siker nem a szervezetek homogén kompetenciáinak alkalmazásától függ, hanem a különböző kompetenciájú parancsnokok, végrehajtók tudásának, tapasztalatának rendszerré szerveződésétől. Ebben van a modernizáció lényege. A vegyes kompetenciájú katonákat tartalmazó szervezetekben eredményesebben érvényesülhet a különböző szakképzettségű katonák tudása, tapasztalata. A modern katonai műveletek olyan dinamikusan változó szervezeti struktúra meglétét feltételezik, melyekben a parancsnokok és végrehajtók a legjobb képességeikkel vehetnek részt a feladatok végrehajtásában.
Míg a múlt katonai sikereiben a homogén szervezetek közötti együttműködés alapvetően vezetési feladat volt, és a szakmai értékek érvényesítése elsősorban a parancsnokok kompetenciájától függött, addig napjainkban a vegyes összetételű szervezetek műveleteiben a siker attól függ, hogy a parancsnokok és a beosztottak a képességeikkel mennyire alkalmazkodnak a helyzet adta körülményekhez. Tekintve, hogy a parancsadók és a parancs végrehajtók kompetenciái különbözőek, a parancsok teljesítése olyan folyamatstruktúrák szervezését igényli, melyekben a katonák érvényesíthetik a differenciálódott képességeiket. Ebből következik, hogy a katonai sikerhez szükséges energiák napjainkban a művelet rendszerének alacsonyabb szintjén a katonák viselkedését meghatározó kompetenciákban van, illetve az agyi folyamatokban született, másolt kognitív sémákban.
A gondolataim kifejezésének folytatásához szükség van a kognitív séma - ha nem is teljes körű - fogalmának áttekintésére. A kognitív sémák a társadalom egyedei által kidolgozott, elfogadott és alkalmazott élő tudás struktúrák, melyek hálóvá szerveződve alkotják a kultúrák különböző formáit.
A kognitív séma olyan mentális reprezentáció, amelyeknek:
1. tartalma állítás a tanult vagy a tapasztalt dolgokról, eseményekről,
2. struktúrája önszerveződés által rendezett,
3. megjelenítéséhez nyelvi, illetve képi formák rendelődnek,
4. hordozza a keletkezés érzelmi állapotának emlékét,
5. viselkedési stratégiákat tartalmaznak,
6. alkalmazkodik a környezetéhez,
7. az emberi agy közötti hálóban másolódnak, átalakulnak, fejlődnek.
A sémák mind az emberi agyban, mind az agyak közötti kapcsolatban - mint az élet forrásai a gének - önzők és más sémákat háttérbe szorítva versenyeznek.
A kognitív sémák létezésének elfogadása azt is jelenti, hogy az egyéni, a szervezeti, a közösségi kompetenciák csak hordozók. Az emberek közötti kapcsolatokban a kognitív sémák cserélődnek, másolódnak. A katonaközösségek, a parancsnokok, az egyes katonák csak közreműködők a kognitív sémák kitalálásában, elsajátításában, tárolásában és az adott problémahelyzetben azok érvényesítésében. A tudást, a képzettséget tartalmazó kognitív sémák születését, terjedését és összerendeződését műveleti sikerré az alkalmazkodás törvénye határozza meg. Ez a katonai gyakorlatban azt jelenti, hogy a katonák az elméjükben aktivizálódott kognitív sémák szerint alkalmazkodnak a kapott parancs, a szituáció és szabályok adta kényszerhez.
A haditervek, a parancsnoki elhatározások a múltban a gyűjtött információk alapján készültek, sokszor évekkel a háború kezdete előtt. A háborúban a veszteségek ismertették fel a hadvezérekkel, hogy a műveletek sikerét alapvetően meghatározzák a harci tapasztalatok. A tapasztalatok gyűjtése, értékelése és továbbítása tette lehetővé, hogy a parancsnokok alkalmazkodjanak a háború változó hatásaihoz.
A közelmúlt háborúinak és a társadalom biztonsága védelmének tapasztalatai eredményezték azt a felismerést, hogy a lehető legrövidebb időtartamra kell rövidíteni a döntés és a végrehajtás közötti időkülönbséget, továbbá, hogy a civil társadalom, a politikai vezetés nem fogadja el a veszteségeket, különösen a katonák és a civil lakosok halálát, értékeinek pusztulását. A felismerés drasztikusan befolyásolta a haderők átszervezését.
A Magyar Honvédség is elszenvedte a "modernizálást". Létszáma ötödére, hadrendi elemeinek száma drasztikusan csökkent, szervezete átalakult, vezetési struktúrája laposodott, áttért a szerződéses rendszerre, kialakulóban vannak az új képességeket igénylő alapvetően a béke viszonyi között végrehatandó műveletek szabályai.
A katonák fejében azonban még jelen vannak a múltban szerzett kognitív sémák és keverednek a tanult új elvekkel, az akciókban, műveletekben szerzett tapasztalatok sémáival. Sok a bizonytalanság abban, hogy valós harci helyzetben, vagy veszélyes szituációkban a katonák milyen sémákat hívnak életre, és a különböző szakmai kompetenciák érvényesülése a jelen vezetési rendszerben, hogyan kapcsolódnak össze sikerré.
Napjainkban a kognitív kutatások vizsgálják a társadalom kulturális szintjein, illetve az elmén belüli kognitív sémák önszerveződését, illetve azt, hogy hogyan terjednek a valóságról alkotott reprezentációk az emberi agyak közötti kommunikációkban, továbbá meghatározzák visszahatását a társadalom fejlődésére. Folyamatban vannak olyan kutatások, melyek tisztázzák, hogy a társadalom intézményeinek önszerveződéséhez hogyan járulnak hozzá az emberek közötti kommunikációk.
Az önszerveződés törvényszerűségének az értelmezése azonban a katonáktól más látásmódot igényel, olyat melyben jelen van az emberi elmén belül élő kognitív sémák létezésének és funkciójának felismerése, elfogadása, megjelenése a katonai kultúrában. A haderőkben végbement modernizációs folyamat sem értékelhető, nem folytatható az új látásmód szemlélet elsajátítása nélkül.
A sikerré rendeződés elvi modelljei
A katonák, a polgári alkalmazottak és a civilek kognitív sémái a katonai kultúra hálózataiban terjednek. A hálózatban érvényesülő kapcsolódások egyrészt gátolják, másrészt elősegítik a kognitív sémák létrejöttét, alkalmazását és terjedését a műveleti rendszerekben.
Annak érdekében, hogy a fenti megállapítások értelmet nyerjenek, szükségesnek tartom a problémahelyzeteket szemléltetni három műveleti struktúra absztrakt rendszermodelljén.
A katonai műveletek rendszerét alapvetően három viszonystruktúra szabályozza. A haderő struktúrájának tanulmányozására - a kibernetika, általános rendszerelmélet elvei szerint - eddig csak két struktúra: a működtetés és fejlesztés folyamataira vonatkozóan dolgozódtak ki. A kognitív tudományok, a dinamikus rendszerelmélet kutatási eredményeinek alkalmazása teszi lehetővé, hogy három folyamat modellel írhassuk le a modern műveletek rendszerét.
Az 1., 2., 3. ábra a különböző rendeltetésű, a valós műveletek rendszerében objektíve meglévő folyamat struktúrát szemléltet: az 1. ábra a parancsstruktúrát az akciók folyamatában; a 2. ábra a szabályok fejlesztésének struktúráját, az akciók tapasztalatinak elemezésének folyamatában; a 3. az önszerveződés evolúciós hálózati struktúráját a tanulás folyamatában. Az ábrák jeleinek magyarázata: háromszög a folyamatot, a nagy kör a környezetet, a kis körök a folyamat elemeit, a nyilak az elemek közötti viszonyokat és irányukat, az ellipszis a rendszer és a belső környezet határfelületét.
1. ábra
2. ábra
3. ábraAz akciók sikere a parancsok maradéktalan végrehajtásától függ
Az 1. ábra szemlélteti, hogy a műveleti folyamatban az akciók sikere a kihívásokra adott választól - a irányító parancsnok, a parancsot végrehajtók (a katona és eszközei) kompetenciájától és a művelet szabályozásától - függ. Az akciók végrehajtásának folyamatát és a környezeti kihívásra adott választ a szabályozó elem vezérli. Ez írja elő mind a parancsadó, mind a végrehajtók: mit tehetnek, és mit nem az adott helyzetben és időben. A parancsadónak a parancs tartalmára, formáira és viselkedésére vonatkozóan be kell tartania az adott helyzetre érvényes műveleti szabályokat. A parancsnokok lehetősége felül írni a szabályok érvényességét. Az alárendelteknek pedig a parancsban foglalt feladatokat a legjobb tudásuk szerint kell végrehajtaniuk, betartva az akcióra vonatkozó műveleti szabályokat. Ez a struktúra érvényesült a múlt háborúiban és nem lesz ez másképpen a jövőben sem. A különbség a műveleti szabályok szigorodásában van.
Korunkban már nem függ az akciók sikere olyan mértékben a szervezetek homogén kompetenciáitól, mint a múltban. Az akciók sikere a szabályok aktualitásától, a parancsnokok, az alárendeltek kompetenciái közötti összhangtól, és a helyzetekre vonatkozó alkalmazkodástól függ.
Az akciókban született új kognitív sémák fejlesztik a műveleti szabályokat
Ismert a múltból, hogy a haderőben mindig voltak olyan kezdeményezések, melyek elfogadása változtatást hozott volna a parancsstruktúra folyamataiba. De békében ezek a kezdeményezések éppen negatív fogadtatásuk miatt nem kaptak vezérkari támogatást, ezért a háború folyamatában kellett a harci tapasztalatokból új elveket, szabályokat fogalmazni és a háború folyamataival párhuzamosan a fegyveres küzdelem szabályait átalakítani.
A 2. ábra szemlélteti, hogy a katonai akciók tapasztalatai értékelésének folyamata, napjainkban folyamatosan jelen van és békében is létezik. A kérdés az, hogy ezek a tapasztalatok időben jelen vannak-e tisztképzés folyamataiban? Ennek hiányosságra utalt Dr. Vadai Ágnes államtitkár asszony: "olyan, missziót megjárt magyar tisztek állnak rendelkezésre, akik képesek élményszerűen is oktatni az új típusú kihívásokat, a fegyveres konfliktusok kezelését. Az általuk összegyűjtött tapasztalatok az elméleti oktatásban kiválóan használható és hiteles tudást ad a hallgatóknak."3
A NATO a missziókban résztvevő katonák tapasztalatainak gyűjtése, értékelése, tudományos eszközökkel történő elemzése és hasznosítása állandó feladat. Ebben a struktúrában az irányítást végző parancsnokok tisztában vannak azzal, hogy a haderőkben nem elegendő a megvívott háborúk, a missziók folyamataiból tudást meríteni, olyan struktúrát kell szervezni, melyben az élő kognitív sémák versenyezhetnek, továbbá a parancsnokok, a végrehajtók egyaránt motiváltak az új tudás befogadásában. Palásti Ferenc dandártábornok az előadásának végén ki is tért arra, hogy nem csak követelni kell a parancs végrehajtását, a katonákat motiválni is kell. Ehhez a parancsnok szemléletének középpontjába kell állnia a katonákat. Schwarzkopf tábornok a west pointi kadétoknak mondott beszédében mondta: "Láttam kompetens vezetőket, akik kiálltak egy szakasz elé, és úgy látták azt, mint szakaszt. De láttam nagy vezetőket, akik kiálltak a szakasz elé és úgy látták azt, mint 44 egyént, akik közül mindegyiknek megvoltak a maga reményei, a maga törekvési, akik mindegyike élni akart és jónak lenni."4
A műveletek rendszerei - a haderő más rendszerei is - csak akkor fejlődnek, ha lehetőség van a tapasztalatok, folyamatok alulról történő önszerveződésére. Az Egyesült Államokban a politikai katonai vezetők arra a felismerésre jutottak, hogy a békében és háborúban a haderő fejlesztése megköveteli az alulról építkező, önszerveződés motivációjára épülő irányítási struktúra kifejlesztését. Ez a felismerés jelenik meg a Totális és tökéletes haderő TAQ, 20 éves időszakra tervezett, 1993-ban elindított programban. A program célja "olyan vezetésfilozófia érvényesítése és vezetési gyakorlat megteremtése, amely felhatalmazza a katonákat, civileket a tökéletes haderő képességeinek építésére."5
A tökéletes haderőstruktúra, mely a haderő fejlesztését szolgálja, a totális struktúra hatékonyságát növeli, de csak akkor, ha harmonikus a két struktúra párhuzamos működése, ha a parancsnokok felkészültek viselkedésükben különbséget tenni: a parancs maradéktalan végrehajtásának megkövetelése és az alárendeltektől való tanulás kompetenciájának alkalmazása között.
Nemzetközi és a hazai katonai gyakorlatban ott vannak a sikert hozó és elkerülendő akciók tapasztalatai. A képzésben ezért olyan tananyagra, oktatási módszerekre és gyakorlatra lenne szükség, amely a jövendő parancsnokaiban kialakítja nem csak a parancs maradéktalan teljesítését, hanem a tapasztalatok közreadásának kettős kompetenciáját és karakterét is. Pontosan nem ismerem a Bolyai kar dékán-helyettes elképzelését a mérnökparancsnoki képzésről*, de rokonszenvet érzek a célkitűzésével, a mérnökökben is ki kellene alakítani a felülről irányított és az alulról fejlesztett struktúrában való élés képességét. A mérnökeink talán túlzottan is alárendelik szemléletüket az alkalmazott technikai rendszerek statikus struktúráinak, melyből "kiesnek" a technikát működtető katonák.
Napjainkban a haderő tagjai új környezeti feltételek, újfajta hatások alá kerültek, új kultúrát kell elsajátítani, új feladatok végrehajtásra kell felkészülni. Ezek a kihívások egyaránt igénylik a gyakorlati tapasztalatoknak és a tudományos kutatás eredményeiként keletkezett tudás beépítését a katonai kultúrába. A társadalomtudományok az élet megismerésére irányuló tudományos kutatások irányába fordultak, s az élet fejlődésének törvényszerűségeiből alkotnak elveket, és ezek az elvek új szemléletet hoznak: az emberi tudás keletkezésével, terjedésével és a társadalmi intézmények önszerveződéssel foglalkozó tudományterületekben.
A műveleti rendszerek belső erői, a rendetlenségből rendteremtés
A múlt háborúi igazolták, hogy a tárgyalt két struktúra irányítása előfeltételeket teremtett a műveletek sikeréhez. Emlékirataiban Napóleon is feljegyezte, hogy az egyenlő erők közötti küzdelemben van egy olyan kritikus szakasz, amikor kétséges a csata kimenetele, a siker lehetősége vagy az egyik, vagy a másik fél oldalán van. Fontosnak tartotta, hogy a hadvezér felismerje ezt a helyzetet és beavatkozzon a csata folyamatába. Korunk nemcsak a hadvezértől, hanem minden parancsnoktól, sőt minden katonától megköveteli, hogy felismerje az akciókban, műveletekben ezt a kritikus szakaszt. A hadtudományban és más katonai médiákban nem vagy alig esik szó az akcióknak e kritikus szakaszáról. Minden katona tudja, tapasztalta, hogy van a műveleteknek a rendetlenségből a rendbe átcsapó szakasza, s ekkor a siker szinte magától jön. Tapasztalta a kiképzés, felkészülés, a tanulás folyamatában, amikor a dolgok és tudása úgy rendeződik, hogy képessé válik a feladat sikeres teljesítésére. Tapasztalta, hogy a külső körülmények valamint a képességei között szinkron jön létre és a rendezetlen viselkedésből, rendezettség teremtődik. A rend a rendetlenségből rendszerint nem a meglévő kognitív sémáktól, hanem az újonnan tanultaktól függ.
A rendezetlenből a rendezettbe való átmenet kutatása a hadtudományban még csak kialakulóban van. Mit ismerünk a katonák szakmai kompetenciáinak tartalmáról, változásáról, hol vannak leírva és terjesztve a nemzetközi haderők és a magyar katonák elméjében keletkezett új kognitív sémák? Ha találunk is jelentéseket az akciókban keletkezett kognitív sémák leírásairól, azokat áthatották a parancs maradéktalan szemléletéből eredő torzulások. Nem ismertek a létrejöttük körülményei és valós tartalmuk, nincs kidolgozva a sémák formába öntésének rendje; a közreadás, a terjesztés struktúrája és így folytathatnám lemaradásunkat a haderő megváltozott rendeltetéséhez képest. A kognitív tudományos kutatás, a memotika, a skála-független hálózatok elmélete, a katasztrófa és káosz elméletek és még sok más az élet kutatására alkalmas módszerek alkalmazásával feltételeket teremthetünk a tudás és tapasztalatok új és érdekes kognitív sémáinak szabad terjedéséhez, másolódásához.
A skála-független hálózatról néhány gondolatot. A hálózatok matematikai elmélete kétféle, az irányított és a valószínűséges hálók topológiáját ismeri. (Az irányított hálók topológia törvényeit alkalmazva kerültek leírásra a hetvenes években a szárazföldi hadsereg parancsnoki és törzsmunka grafikonjai. Eredményességüket igazolja, hogy a NATO-hoz csatlakozásig érvényben voltak.
A XXI. századra kidolgozódott a skála-független hálózatok elmélete. Albert-László Barabási magyar származású kutató és csoportja az interneten folyatatott kommunikációt tanulmányozva jutott el a nem irányított (pók nélküli) háló topológiájának feltérképezéséhez. A skála-független háló topológiája hatványfüggvényekkel leírható, modellezhető és a kutatások arra engednek következtetni, hogy alkalmas az élő komplex rendszerek leírására. Barabási felfedezése szenzációs önszerveződő komplex hálózati struktúra. "Ha hiszik, ha nem, a fizikusok, biológusok, ökológusok, anyagtudományi kutatók, matematikusok vagy akár közgazdászok tényleg bármit is vizsgáltak a nyolcvanas és kilencvenes években, ha az önszerveződés uralta a vizsgált folyamatot, akkor hatványfüggvényekkel és az univerzalitással találták magukat szemben."6 ". az önszerveződés színes és elemzési módszerekben gazdag világának középpontjába állította a komplex hálózatokat." 7
A parancsstruktúra ellene hat az önszerveződés uralta folyamatok kutatásának, a bolognai folyamat pedig önszerveződés vezérelte folyamatokat igényel. Feltehetően napjainkban a NATO-ban már szimulációs fázisban van a parancsnoki és törzsmunka olyan rendjének kialakítása, melyben a vezetői és a szaktudás fázisátalakuláson megy keresztül, és a megszületik az a tervezési és irányítási rendszer, mely a nemzetközi haderő teljes tudását adott időben és helyen hasznosítani képes. (Fázisátalakulásnak nevezik, ha az adott folyamatban állapotváltozás jön létre, a rendezettsége szinkronban került a környezetével.)
A tanulás komplex rendszermodellje
A 3. ábra egy olyan modell absztrakt képét mutatja, melynek konkrét formája él a ZMNE képzési folyamataiban. Minden hallgató, minden tanár részese ennek a struktúrának, befolyásolja mind az elvi, mind a gyakorlati munkájuk sikerét. A modell szerkesztésénél abból indultam ki, a "való világ", - a társadalom és a természet - a tárgyiasult formái "végzik a dolgukat", ezáltal önszervező erőt kölcsönöznek a tanulni akaróknak. Kölcsönöznek mindazoknak, akik részesei a haderőnek, az a céljuk, hogy elméjükben létrejöjjön a műveletek végrehajtáshoz szükséges tudás és akarat. Ez a struktúra is önfejlesztő, hiszen a létrejött tudás visszacsatolódik. A tanulás rendszere abban komplexebb az előzőknél, hogy a tudás rendeződési szabályait az elsajátítási folyamatok közvetlenül is alakítják. A modell alkalmas gondolati modellezésre is. A modell legfontosabb eleme a kognitív térkép.
A tanulás rendszerének belső környezete a világ komplex tudásának skála-független hálózata. Előzőekben már volt szó arról, hogy az emberiség tudása a hordozókban, kognitív sémák formájában van jelen. Az emberek elméjében, könyvekben, média eszközeiben, interneten, a technikai eszközökben, építményekben és még sok más dologban, vagyis kultúrában tárolódnak. Tekintve, hogy ez a tudásháttér a skála-független hálózat elvei szerint épül fel, a tanulási folyamatrendszer minőségét a tanárok, a hallgatók kognitív térképei által közvetített tudás határozza meg. Ez a felület köti össze a tanulás folyamatát a tudásháttérrel.
Befejezésül, a hozzászólással az volt a célom, hogy bemutassam: a tudomány új elméletei felhasználásával lehetőség van a haderő műveleti rendszereinek modellezésére. Az új elvek - a rendszerelmélet ellentmondásmentes módszereivel szemben -, több egymással ellentétben álló struktúrából felépülő rendszer modellezésére alkalmasak. Kezdetben a modellen gondolati kísérleteket szükséges elvégezni, összegyűjteni, rendezni egy-egy konkrét műveletet leíró fogalmakat és a fogalmakhoz kapcsolható paramétereket. A rendezett fogalmak és paraméterek ismeretében vizsgálható, hogy a rendezett műveleti folyamat létrejöttéhez az egyes struktúrák működése milyen emberi viselkedési mintákat igényel. A viselkedési minták ismeretében lehetőség van a három struktúra közös mintáinak meghatározásához. Az adatok birtokában és a megfelelő program kidolgozása után számítógépen már szimulálható az adott műveletet. A modellezés elvégezhető a tisztképzésre is, ahhoz szolgáltat kiindulási feltételeket Szabó János professzor SWOP modellje.8
Még egy gondolatot, egyetértek Dr. Vadai Ágnes államtitkár asszony észrevételével "még több gyakorlati elem gazdagítsa az elmélet olykor szép, de gyakran kivitelezhetetlen elképzeléseit."9 Csak kiegészíteném: az elmélet legyen jövőbe mutató, a gyakorlat ne húzzon a múltba, akkor lesznek nemcsak szépek, hasznosak is az elméletek, ha a kognitív térképünkön az elméleti és a gyakorlati tudás megismeréséhez ott vannak az utak.
3 Zrínyi: átalakuló struktúra, megújuló tisztképzés 2007.10.10.
www.honvedelem.hu/hirek/hazai_hirek/hef-hirek03215 PL 300 Katonai vezetés Budapest 1997. 222-256. o.
7 Behálózva Magyar Könyvklub 2003. 106. o.
9 Zrínyi: átalakuló struktúra, megújuló tisztképzés 2007.10.10.
www.honvedelem.hu/hirek/hazai_hirek/hef-hirek0321
