Előszó A Magyar Honvédség fejlesztésének kiemelkedő feladata volt 2007-ben a katonai felsőoktatás és tisztképzés új, korszerű elveinek és rendszerének kialakítása, s azoknak a gyakorlatba történő átültetése, megvalósítása. A szükséges felső szintű politikai döntések (Kormány, HM) meghozatala és a katonai igények (VK) meghatározása után a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem - szem előtt tartva a Nemzeti Bologna Bizottság Műszaki Szakbizottságának és Katonai Szakbizottságának irányelveit - kialakította a védelmi, katonai, had- és biztonságtechnikai mérnöki képzési ágak struktúráját és követelményrendszerét. A korszerűsítés részeként a honvédelmi miniszter döntést hozott arra is, hogy a ZMNE - költségvetésének csökkentése mellett - a jövőben egy telephelyen működjön. A ZMNE az átalakítással kapcsolatos feladatokat tartalmazó előterjesztést a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar illetékeseivel, valamint a HM érintett főosztályaival és ügynökségeivel egyeztetve terjesztette a HM Kollégiuma elé. Az elvi kidolgozói munkában a Honvédelmi Minisztérium Oktatási és Tudományszervező Tanácsa is részt vett, az Oktatási és Kulturális Minisztérium pedig folyamatos konzultációval működött közre a feladatok megoldásában. Ebbe a sokrétű és szerteágazó kidolgozó, előkészítő, szervező munkába kapcsolódott be a Magyar Hadtudományi Társaság is azzal, hogy 2007. október 10-én, a magyar tudomány ünnepének előestéjén - együttműködve a Honvédelmi Minisztériummal, a Honvéd Vezérkarral és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel, az Oktatási és Kulturális Minisztérium közreműködésével - megrendezte "A hazai katonai felsőoktatás helyzete, perspektívái és a tisztképzés sajátosságai" című konferenciáját. A konferencián az előadók sokoldalúan elemezték a téma alapvető elvi és gyakorlati kérdéseit, a felmerülő problémákat és azok megoldásának lehetőségeit. Így például Vadai Ágnes vázolta a katonai felsőoktatás helyzetét és a HM elgondolásait a legfontosabb teendőkről; Manherz Károly átfogó képet adott a magyar felsőoktatás reformjáról, benne a ZMNE újszerű működésének lehetőségeiről; Palásti Ferenc a Honvéd Vezérkar főnökének a jövő tisztjeivel és a tisztképzéssel kapcsolatos elvárásairól szólt; Siposné Kecskeméthy Klára a ZMNE perspektíváit, valamint a NATO és a magyar katonai felsőoktatás kapcsolatait elemezte; Ujj András a katonai felsőoktatás és a doktori képzés helyzetét tekintette át. Nagy érdeklődést váltottak ki az egyetemen folyó oktatás egyes területein jelentkező konkrét feladatokról szóló előadások is: Szendy István a hadtudományi karon folyó vezetőképzést; Szegedi Péter a műszaki karon kialakított képzési és kutatási stratégiát; Harai Dénes a társadalom- és a humántudományok oktatását ismertette. Bakos Klára az Egyetemi Központi Könyvtár fontos szerepéről; Nábrádi Márta a nyelvi képzés új rendszeréről; Mézes István pedig a korszerűsített informatika lehetőségeiről szólt. A hozzászólók - funkciójuknak megfelelően - kiegészítették, helyenként kritikai megjegyzéseket fűztek az előadásokhoz. Folyóiratunk jelen számát teljes egészében a konferenciának szenteltük és közreadjuk annak teljes szerkesztett anyagát, sőt néhány - a konferencián idő hiányában el nem hangzott, de írásban beadott - hozzászólást is közlünk. A konferenciának végül is inkább összefoglaló, mint probléma feltáró jellege volt. Úgy véljük azonban, hogy a konferencia - amint azt az MHTT elnöke zárszavában is aláhúzta - ilyen módon is hasznosan járult hozzá a téma feldolgozásához, tisztázásához. A szerkesztőség « vissza a tartalomhoz