Mező Ferenc Szociális befolyásolásra törekvő lélektani műveletek (PSYOPS) Jelen tanulmány célja, hogy rávilágítson a társas befolyásolásra törekvő lélektani műveletek (PSYOPS) pszichológiai és hadtudományi vonatkozásaira. Ennek érdekében a következő három témakörről lesz szó: a) a PSYOPS témakörben kevéssé jártas olvasók kedvéért röviden felvázoljuk a lélektani műveletekkel kapcsolatos azon ismereteket, amelyek minimálisan szükségesek lehetnek a tanulmány olvasásakor; b) a lélektanban kevéssé jártas olvasók kedvéért kitérünk Herbert C. Kelman szociális befolyásolásról szóló elméletére (a témával kapcsolatban ugyanis Kelman elmélete szerepel a NATO PSYOPS doktrínában); c) végül a minimálisan szükséges PSYOPS és lélektani alapokra építve elméleti és hadtörténeti példákon keresztül demonstráljuk a társas befolyásolásra törekvő PSYOPS alkalmazási lehetőségeit. Jelen tanulmány olvasásához - a NATO lélektani műveletek doktrínája, az AJP-3.7. dokumentum alapján - szükséges, hogy értelmezzük az alábbi négy hadtudományi alapfogalmat, mozaikszót: PSYOP (psychological operation, illetve ennek többes számú alakjai: PSYOPS, vagy psychological operations): olyan a kommunikáció és egyéb eszközök módszereit alkalmazó tervezett lélektani műveleti tevékenység, amely egy célcsoport/-személy attitűdjének, magatartásának és viselkedésének megváltoztatására irányul, ezáltal befolyásolja a politikai és katonai célok elérését (vö.: MC-402). PSYOPS ellentevékenység (Counter PSYOPS): az ellenséges lélektani tevékenységek felderítése és az ellenük való tevékenység (MC-402). Harci lélektani műveletek (CPO, Combat Psychological Operations): hadműveleti és harcászati szintű lélektani műveletek, amelyek célja csökkenteni a szemben álló fél harci erejét az agresszió folytatására vonatkozó szándékának megakadályozásával, valamint támogatni a parancsnok műveleti szabadságát. Stratégiai lélektani műveletek (SPO, Strategic Psychological Operations): magas szintű (azaz nemzeti kormányzati szintű) PSYOPS műveletek, melyek a támogató, ellenséges, potenciálisan ellenséges vagy semleges célcsoportokra irányulnak. Az SPO-k céljai természetüket illetően általában hosszú távra szólnak és politikai jellegűek. Kelman elmélete a társas befolyásolásról Kelman (1973) a szociális befolyásolásra történő reagálásnak három folyamatát különbözteti meg; ezek a következők: a) behódolás, b) azonosulás és c) belsővé tétel. - A behódolás (compliance) lényege, hogy valaki azért tesz vagy nem tesz meg valamit, mert jutalmat remél vagy büntetéstől retteg. Hatása csak addig tart, míg ez a függőségi viszony - a behódoló egyén szerint! - fenn áll. Az AJP-3.7. dokumentum C0107-es passzusa szerint: a behódolás a legegyszerűbben és a legrövidebb idő alatt végbemenő attitűd/viselkedés változási forma. A behódolás a célcsoport tagjai által hozott tudatos döntést eredményez, arra vonatkozóan, hogy a pszichológiai operátor által ígért fenyegetés vagy ösztönzés eredményeként beleegyezzenek az operátor követeléseibe. Habár ez egy kiszámított és célratörő eljárás, nem valószínű, hogy a fenyegetettség megszűnésével vagy az elismerés elmaradását követően hatása fennmarad. Ennek tudatában a behódolástól nem várható teljes attitűdváltozás, inkább csak időleges és pragmatikus viselkedésváltozást eredményez. A harctéren azonban egy ilyen időleges változás elég lehet egy pszichológiai cél megvalósítása érdekében. (Zárójeles megjegyzés: a Kelman-féle "behódolást" szabályozó büntetések és jutalmak összefüggésbe hozhatók az operáns tanulás "megerősítés" fogalmával és "effektus-törvényével". Az effektus-törvény szerint: egy viselkedés jövőbeli előfordulásának valószínűségét az határozza meg, hogy a múltban milyen megerősítések kísérték az adott viselkedést. Az úgynevezett pozitív megerősítések - például: jutalmazás vagy büntetésmegvonás - az adott viselkedés jövőbeli előfordulásának valószínűségét növelik; míg a negatív megerősítések - például: büntetés vagy jutalommegvonás - csökkentik azt.) - Azonosulás, identifikáció (identification): valaki azért tesz vagy nem tesz meg valamit, mert (félelemből vagy szeretetből) olyanná szeretne válni, mint a másik (a modell, a példakép). A modell lehet valóságos személy, de lehet fiktív figura, filmhős, történeti személy, fantazmagória is. Az azonosulás addig tartja fenn motiváló, viselkedést irányító hatását, míg a modell modellértékű marad. Az AJP-3.7. dokumentum C0107-es bekezdése szerint: "Az attitűdváltozás megbízhatóbb formája az azonosulás (identifikáció), ami alkalmával egy célcsoport egy adott csoport vagy személy véleményeivel való egyesülést választja. A viselkedés utánzása ennek természetes következményeként következik be. Ez a változási forma hosszabb ideig fennmarad, mint a behódolás, mivel az utánzott csoport vagy személy folyamatosan kitart a pszichológiai operátor céljai mellett." (Megjegyzés: az identifikáció fogalma összefüggésbe hozható az utánzásos vagy modellkövetéses tanulás folyamatával, melynek fontosabb komponensei: 1) Megfigyelés: a modell adott viselkedésének észrevétele, megfigyelése; 2) Megőrzés: a modellről és viselkedéséről őrzött emlék szándékos vagy spontán bevésése és tárolása a memóriában percekig vagy évekig; 3) Reprodukálás: a modell viselkedésének utánzása; 4) Megerősítés: az utánzás jutalmat/büntetést vagy ezek megvonását eredményező hatása befolyásolja a további reprodukciót. A megerősítés különleges formája az ún. vikariáló (behelyettesítő) megerősítés, amelynek lényege, hogy egy viselkedés utánzása annak függvényében következik be, hogy a modell pozitív vagy negatív megerősítésben részesült-e. Ha a modell pozitív megerősítést kapott a megfigyelő szerint(!), akkor várhatóan megtörténik a viselkedés utánzása, ellenkező esetben pedig nem.) - Belsővé tétel (internalization): valaki azért tesz/nem tesz meg valamit, mert amit elvárnak tőle az összeillik saját értékrendjével, elképzeléseivel, terveivel. Nem azért történik meg a cselekvés, mert azt jutalmazzák vagy büntetik, s nem is azért mert másokhoz akarunk hasonlítani. Hanem azért mert egyetértünk (és "egyetérzünk") a tőlünk várt viselkedéssel. Mivel az értékrendünk igen lassan módosul, amit internalizáció révén veszünk át, az sokáig hat ránk. A szociális befolyás persze nemcsak a viselkedésre hat, hanem az értékek, attitűdök, normák világára is. Az AJP-3.7. C0107 bekezdése szerint: internalizáció "akkor jön létre, amikor a célcsoport a pszichológiai operátor attitűdjeit a sajátjaként fogadja el. Ha egyszer megtörtént a belsővé tétel, ezek az új attitűdök ugyanolyan szilárddá válnak, mint más, hosszan fennálló, nézetek. Az internalizáció (belsővé tétel) létrejöttéhez a tervezett attitűdöknek teljesen összeegyeztethetőnek kell lenniük a célcsoport már meglévő értékeivel." Kelman elméletének alkalmazási lehetőségei a PSYOPS-ban Ha PSYOPS célokra alkalmazzuk Kelman (1973) elméletét, akkor érdemes kitérnünk azokra a harci (CPO) és/vagy stratégiai (SPO) lélektani (ellen)műveletekre, amelyeket a sajátoldal és/vagy az ellenség befolyásolására alkalmaztak a hadtörténelemben. Az 1. táblázat illusztrációképpen felvillant egy-egy jellegzetes harci (CPO), illetve stratégiai (SPO) PSYOP tevékenységet, amelynek célközönsége a sajátoldal és/vagy az ellenség. A táblázat utolsó oszlopában pedig a PSYOP ellentevékenységre találhatunk példákat. A behódolást célzó PSYOPS A behódolást célzó PSYOP lényege, hogy a célként megjelölt viselkedést pozitív megerősítés (például jutalmazás, illetve büntetés megvonás) és/vagy negatív megerősítés (büntetés, illetve jutalom megvonás) révén minél rövidebb idő alatt érje el, akár annak árán is, hogy a megerősítés megszűnésekor abbamarad az adott viselkedés is. A kétpólusú, pozitív és negatív megerősítést egyaránt alkalmazó, üzenetek formulája: "HA kívánt viselkedés, AKKOR pozitív megerősítés (jutalmazás/büntetés megvonás). HA nem kívánt viselkedés, AKKOR negatív megerősítés (büntetés/jutalom megvonás) ." Olykor a látszólag egypólusú (csak pozitív vagy negatív megerősítést közvetítő) üzenetek, egyben indirekt módon kétpólusú üzenetek, hiszen kimondatlanul közlik a másik pólusra vonatkozó információkat. Például a "Fel a kezekkel (=kívánt viselkedés), vagy lövök (=büntetés)!" felszólítás implicit hordozza a következő üzenetet is: "Ha felemeled a kezedet (=kívánt viselkedés), akkor nem lövök (=büntetés megvonás)!". A behódol(tat)ásra törekvés során a célközönség viselkedése nem csak az üzenet tartalmával, hanem az üzenet forrásaként megadott személlyel, szervezettel is manipulálható. Az úgynevezett "fehér propaganda" (vö.: AJP- 3.7.) esetében a PSYOPS erők felvállalják, hogy az üzenet tőlük származik. A "szürke propaganda" esetében a célközönség számára nem nyilvánvaló, hogy "ki" az üzenet forrása. A "fekete propaganda" alkalmával pedig a PSYOPS-t alkalmazó erők mást jelölnek meg az üzenet forrásaként, nem önmagukat - vagyis mást jelölnek meg jutalmazó/büntető hatalomként, akire a célközönség lelkesedése vagy dühe irányulhat. Következzék néhány ismert példa a harci lélektani műveletre (CPO-ra), amennyiben a harc felvétele, folytatása a cél: a sajátoldal felé közvetített "Harcolj, és életben maradsz, zsoldot kapsz, hős leszel, gazdag leszel, a rabszolgasorból felszabadított leszel stb.!" jellegű ígéretek, ajánlattételek a pozitív megerősítést (jutalmazást, illetve büntetés megvonást) alkalmazó behódoltatásra törekvés klasszikus példái. a sajátoldal felé közvetített "Ha nem harcolsz, meghalsz, nem kapsz egy vasat sem, áruló vagy, elszegényedsz, szolga maradsz, szeretteiden állunk bosszút stb.!" jellegű negatív megerősítést (büntetést, illetve jutalom megvonást) alkalmazó üzenetek is ide sorolhatók. Kershaw (2002, 172. p.) ír egy idevágó példát a második világháború idejéből: "A magukat megadó parancsnokokat dezertőröknek nyilvánították és családtagjaikat letartóztatták. A Vörös Hadsereg fogságba esett tagjainak családjai nem részesülhettek a kormányzat támogatásában és segélyt sem kaphattak." Az ellenség fogságába esni egyenértékű volt a hazaárulással. "Sztálin fiának, Jakovnak a fogságba esése gúny tárgya lett. >A németek (.) róla készült fényképekkel röplapokat dobtak le a szovjet városokra és vasútállomásokra<" - írja Kershaw (2002, 172. p.). Az orosz katonák a fogságtól tehát jobban féltek, mint attól hogy megölik őket. A harci tevékenység beszüntetését, megelőzését célzó jellegzetes harctéri PSYOPS-üzenetek: az ellenség felé közvetített "Ha megadod magad, akkor életben maradsz, szabad elvonulást biztosítunk, ételt, italt, kellemes körülményeket biztosítunk, a háború végéig kivonunk a harctérről, ami életbiztosításnak tekinthető stb." jellegű üzenet pozitív megerősítéssel operál. Íme egy 1914-ből származó kézzel írott szerb röpcédula a magyar katonákhoz (Gondos, 1982, 100. p.): "Magyar vitezek Gyertek at hozánk, ugy banunk velitek mint hősőkkel. Russok már Budapesten vonnak es Breslauben. Sarajevo mienk Srbija győz! Minek kinlóttok-e tovabb? 6 kr. srb gyalogezred". Egy második világháborús példa (Kershaw, 2002, 65. p.): "A második nap Breszt-Litovszkban szakadatlanul folyt az elkeseredett küzdelem (.) Két, hangszóróval felszerelt német propaganda-gépkocsit irányítottak az északi szigetre, hogy kihasználva a kedvező széljárást, felszólítsák a citadella védőit a megadásra. 17.11 és 17.15 között pusztító tüzérségi tűz zúdult az ellenség állásaira, majd a hangosbeszélők közölték a túlélőkkel, 90 perc áll rendelkezésükre a megadásra. Összesen 1900 orosz használta ki az alkalmat, és jött elő a romok közül. (.) Aznap este a propaganda-gépkocsikat a 133. ezred déli szigeten levő állásaihoz irányították, hogy ismételjék meg korábbi sikeres akcióikat. Baljóslatú, fémes hangjuk a város körül visszhangzott a beköszöntő alkonyatban." az ellenségnek szánt negatív megerősítést alkalmaz a "Fel a kezekkel, add meg magad vagy lövök!" tartalmú üzenet. A behódol(tat)ás a stratégiai lélektani műveletek (SPO-k) esetében is bevethető, s a hadtörténelem során sokszor alkalmazott eszköz. Ide sorolható például a sajátoldalnak szánt stratégiai célú, az általános jóllét ígéretét (lásd: pl. Hitler ígérete a Harmadik Birodalommal kapcsolatban) bizonyos feltételekhez (pl. villámháború, háborús előkészületek, háborús gazdaság, népirtás, faji megkülönböztetés, zsidótörvények) kötő propaganda. Vagy: gazdasági blokád és szankciók alkalmazása (=negatív megerősítés) egy ország ellen, valamilyen tágabb értelemben vett katonai/politikai cél érdekében. Ez történt például 1948-49-ben a Szovjetunió Nyugat-Berlint érintő blokádja során, amelynek célja az volt, hogy (a kiéheztetett berliniek nyomásának engedve) a nyugati hatalmak távozzanak Berlinből. Ez különös példája annak, amikor a lélektani célállapot (éhezés, s annak hatására nyomás gyakorlás a nyugati hatalmakra) előidézését nem üzenetek, hanem konkrét gazdasági, katonai intézkedések révén próbálták megvalósítani. A hadtörténelem ugyanakkor azt is mutatja, hogy legtöbb esetben az ostrommal, csapatösszevonással, demonstratív hadgyakorlattal történő verbális/nem verbális fenyegetés is hatásos lehet az ellenfél behódoltatására. Ugyanakkor a berlini blokád a behódoltatásra törekvő ellen-PSYOPS-ra is érdekes példa: a szovjet terv a berliniek negatív megerősítése volt a nyugati hatalmak ott tartózkodásával kapcsolatban, ám már a blokád bevezetésének másnapján 32 repülőgép 80 tonna tejet, lisztet és gyógyszert szállított Nyugat-Berlinbe, s a blokád 10 hónapja alatt légihídat biztosítottak a városrészben rekedtek megsegítésére. A szovjetek tehát a fiziológiai szükségletek (pl. táplálkozás) kielégülésének megakadályozásával próbáltak nyomást gyakorolni, míg a nyugati hatalmak e szükségletek kielégítésével semlegesítették a szovjetek törekvéseit (az emberi szükségletekkel manipuláló PSYOPS tevékenységgel kapcsolatban lásd: Mező, 2007b). A szovjet PSYOP tehát csődöt mondott, sőt visszájára sült el: a blokád is szerepet játszott abban, hogy 1949 áprilisában a nyugati országok NATO néven létrehozták védelmi célú katonai szövetségüket (Briggs és tsai, 1996). Az azonosulással operáló PSYOPS Az azonosulással operáló PSYOP egyrészt támogathatja, másrészt akadályozhatja, hogy célközönsége egy modell személyével azonosuljon, s annak normáit, viselkedését kövesse. Támogatásképpen: a) már meglévő példaképeket, modelleket erősíthet meg; b) új modelleket állíthat a célközönség számára. Akadályozásképpen: a) rombolhatja egy modell értékét a célközönség szemében; b) megakadályozhatja, hogy valaki modellértékűvé váljon a célközönség számára. Mindez megtörténhet harci és stratégiai szinten. A sajátoldalra modellt "tukmáló" harci lélektani művelet (CPO) klasszikus esete, amikor háborús hősök, veteránok, elöljárók mutatnak "jó példát" a harctéren (vagy fiktív történetekben). Az ellenséget célzó CPO egy lehetséges esete: "rossz példát" (pl. dezertálást, harcképtelenséget okozó alkohol- vagy más drogfogyasztást stb.) mutató modell nyújtása az ellenségnek (esetleg beépített rendbontók révén). Az Öböl-háború során a Szövetséges erők például röpcédulákat szórtak az iraki katonáknak és a dezertálásokról szóló hamis hírekkel látták el őket - többek között így kísérelték rávenni az iraki katonákat a megadásra (Garrison, 1992). Amennyiben a dezertált modellek (vagy helyettük a PSYOPS-erők!) a jóllétükről és személyes biztonságukról árulkodó leveleket küldenek vissza a csapatokhoz, akkor az vikariáló pozitív megerősítésként hathat a modellkövető magatartást tekintve. A vikariáló (behelyettesítő) megerősítés lényege: a megfigyelő, nemcsak a modell viselkedését tapasztalja, hanem annak hatását is. Ha a modell viselkedése pozitív megerősítést von maga után, akkor a megfigyelő várhatóan követni fogja a viselkedést, máskülönben nem. Ellen-PSYOP: a "rossz példát" nyújtó katona (=modell) demonstratív módon, helyben történő kivégzése. Ez vikariáló megerősítésként hat: a modellt megölték (=negatív megerősítést kapott), a megfigyelők nem lesznek motiváltak a modell "rossz példájának" utánzására. A sajátoldalra és/vagy az ellenfélre ható és az azonosulást célzó stratégiai szintű PSYOPS-t (SPO-t) bemutató példa: fizetett médiaszereplők, sztárok (=modellek) háborúba lépés mellett/ellen érvelő (PSYOPS-erők által szerkesztett) nyilatkozatai, felhívásai a honi lakosságnak. Az ellen-PSYOP lehetősége: a médiában megjelenő, fizetett médiaszereplők, sztárok (=modellek) szavahihetőségének, megbízhatóságának csökkentése és/vagy más modellek megjelentetése. 1. táblázat Példák a sajátoldalra, illetve az ellenségre irányuló, a Kelman-féle "behódolást", "azonosulást" vagy "belsővé tételt" célzó harci (CPO) és stratégiai (SPO) szintű PSYOP (ellen)tevékenységekre - Mező (2007a) alapján Az internalizációt célzó PSYOPS Az internalizációt (belsővé tételt) felhasználó lélektani műveletek arra irányulhatnak, hogy: a) a PSYOPS szempontjából figyelembe részesített normákkal rendelkező személyeket felkutassanak, s felhasználjanak, támogassanak vagy akadályozzanak; b) személyiségfejlesztés, -formálás révén neveljenek ki olyan személy(eke)t, akik a PSYOPS szándéka szerinti normarendszert internalizálták. A saját oldalra ható, internalizációt szolgáló klasszikus harctéri PSYOPS (CPO) eszköz: a katonákhoz intézet szónoklat. Az ellenfélre ható, internalizációt előidéző harci lélektani műveletre (CPO-ra) példaként Fritscher és Schuh (1993, 111. p.) írásából idézünk: "A koreai és vietnami háborúk idején hírhedté vált, a hadifoglyok átnevelésére alkalmazott módszer, az agymosás a kognitív disszonancia és a külső kényszer által célozza meg a beállítottságok megváltoztatását." Az agymosás során olyan szélsőségesen ellentétes megterheléseknek vetik alá a foglyokat (pl. érzéki depriváció és izoláció változik zaj és fény okozta túlingerléssel, illetve zsúfolt helyiségekbe való elhelyezés az alvás, a táplálék és/vagy az információ hirtelen megvonásával stb.), amelyek egészen az egyén normális reflexrendszerének összeomlásáig vezetnek. Az átkondicionálás felgyorsul, ha egyidejűleg szétzúzzák a hadifoglyok társas kapcsolatait, mivel megszűnik a lehetőség, hogy a társak elhárítsák az agymosás hatásait. A bizalmatlanságot árasztó légkörben erősödik a rettegés és a bizonytalanság érzése (vö.: a biztonság iránti szükséglet manipulációja - Mező, 2007a, 2007b), ami növeli a hajlandóságot arra, hogy a folyok "jeleskedjenek" fogva tartók előtt. Ez előkészíti a talajt az attitűdök megváltoztatásához. A koreai háború tapasztalatai szerint az agymosás-specialisták leginkább a következő eljárásokkal élnek (Watson, 1982): Triviális előírások betartására való kényszerítés; hatás: bólogató mentalitás kialakítása. Mindenhatóság és mindentudás fitogtatása; hatás: minden ellenállás kilátástalannak tűnik. Alkalmi jótettek (meglepő külön kedvezmények, változékony viselkedés, váratlan barátságosság); hatás: érzelemteli függőséget hoz létre. Homályos, de vészjósló fenyegetések (a család vagy a bajtársak ellen, a bánásmód megmagyarázhatatlan változásai); hatás: fokozza a rettegést, a kételkedést és az ijedtséget. Megaláztatások (a tisztálkodási lehetőség megvonása, megfélemlítés, gúnyolódás, bosszantás, nyilvános önkritikára való kényszerítés); hatás: élezi a személyes bajbanlét érzését, az önfegyelem elvesztése. Az észlelőképesség ellenőrzés alatt tartása (steril, monoton környezet, változatlan étrend, érzéki ddepriváció); hatás: a figyelem befelé irányulása (".a gondolatok egy helyben járnak"), fáradtság és apátia. Elszigetelés (sötétség, "oroszlánketrecben" való mozgáskorlátozás); hatás: a csoportszolidaritás szétzüllesztése, az őrszemélyzettől függés fokozódása. A teljes kimerülésig tartó fizikai bántalmak (alvás- és táplálékmegvonás, az időjárás viszontagságainak való kiszolgáltatás); hatás: a testi és lelki ellenállóképesség megtörése Az agymosás folyamatának végén felkarolják az összes - egyenként logikusnak tűnő - érvet, s elsajátíttatják az "új" gondolkodásmódot. Ez a gondolkodásformálás a következő lépésekben történik: totális dezorientálódás, a szuggesztivitás fokozódása, akarat nélküli függővé válás, buzgó alkalmazkodás. Tág értelemben (s nem feltétlenül katonai aspektusból) véve a saját oldalra irányuló, s internalizálást célzó stratégiai szintű lélektani műveletek (SPO-k) kezdete akár egy-egy újszülött világrajövetelétől számítható. A családi szocializáció során válik a gyermek "társas lénnyé", aki be képes és be tud illeszkedni az adott társadalomba, mivel annak értékrendszerét, kultúráját a szocializáció alatt internalizálta. A családi szocializáció hatását erősíti/korrigálja az intézményes szocializáció gyermekkori színtere: az iskola. Ezt kiegészítheti még a - sok esetben már valóban SPO-nak tekinthető - politikai/katonai/vallási gyermek- és ifjúsági mozgalmak szervezetei (lásd például: a náci ifjúsági mozgalmakat, a hidegháborús kommunista ifjúsági szervezeteket). E szervezetekben a gyerekek világnézetének, gondolkodásának, normarendszerének és viselkedésének már teljesen tudatos és szándékolt befolyásolása figyelhető meg. E gyerekekből pedig a saját oldalhoz (hazához, ideológiához) hű felnőtt katonák válhatnak - vagy akár már fanatikus gyermekkatonaként bevethetők lehetnek. "A gyerekek katonai alkalmazása egyáltalán nem mai találmány: évszázadokkal ezelőtt dobosnak vitték őket, futárnak, őrnek vagy szolgálónak, napjaink harcaiban azonban ijesztően sokan vesznek részt" - írja Cataldi (2002, 129. p.). A szocializáció felnőttkori intézményei közé tartozik egyrészt a munkahely (lásd: az egykori szocialista brigádokat a munkahelyen), másrészt a felnőtteket tömörítő szervezetek (pl. pártok). A társadalmak reszocializációs (javító-nevelő) intézményekről is gondoskodhatnak, amennyiben a család és az iskola csődöt mond. A saját oldalra ható internalizációra törekvő stratégiai szintű PSYOPS (SPO) körébe sorolható a katonák politikai, ideológiai kiképzése is: ".ma már a nyugati hadseregekben is működnek olyan szervezetek, amelyek vagy közvetlenül, vagy a parancsnokon keresztül a katonák ideológiai-politikai tájékoztatását, befolyásolását végzik, nem is szólva itt a katonák lelki gondozásával foglalkozó katonai, egyházi lelkész szervezetekről, amelyek a vallásos neveléssel együtt hatékony ideológiai és politikai befolyást is gyakorolnak" - írta Herczeg (1989; 53. p.). Vagy (Herczeg, 1989, 54. p.): "A politikai és katonai vezetés mindenütt nagy figyelmet fordít a rendszerhez hű tisztikar kinevelésére, ezért mindenütt magas követelményeket támaszt a tiszti, parancsnoki kar felkészültségével, meggyőződésével, megbízhatóságával és ezek alapján feladataival szemben. Pl. a Horthy-hadsereg Szolgálati Szabályzata a következő előírást tartalmazta: a tiszt >Legyen a napi és pártpolitikától mentes magyar nemzeti eszme tántoríthatatlan harcosa. Legyen kemény magyar férfi, katona és úr!< A hadsereg egyik belső kiadványa azonban ezt már világosan fogalmazza meg: >A tisztikar feladata, hogy kivegye részét a világnézeti harcból, úgy hogy hajthatatlanul küzd a kereszténység és a nemzeti szellem érvényre juttatására mindenütt, ahol ezt hivatásán belül megteheti.<. Vagy: a második világháború során a német katonák kiképzésekor "az volt a cél, hogy az újoncot addig fárasszák, míg az a parancsot automatikusan, minden ellenállás nélkül teljesíti. A módszer bevált." - írja Kershaw (2002, 20. p.). Az ellenségre irányuló, internalizációra törekvő stratégiai szintű PSYOPS (SPO) lényegét Kaslev (1987, 73. p.) szavai kiválóan foglalják össze: a lélektani hadviselés amerikai szakértői szerint "a lélektani hadviselés során mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a szocialista országok lakossága a nyugati eszmék tudatos vagy öntudatlan hordozója legyen; kialakuljon az általános elégedetlenség érzése, ami előfeltétele annak, hogy erő alkalmazása nélkül megvalósuljanak a rendszer belső változásai és átalakulásai ezekben az országokban. Ezt a természetes fejlődést kell gyorsítani az ellenfelet felőrlő fáradhatatlan tevékenységgel". Kaslev (1987, 51. p.) ilyen "fáradhatatlan tevékenységként" utal az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által 1983 februárjában meghirdetett "Demokrácia és Nyilvános Diplomácia program"-ra. A program időtartama 20 év, s célja: a külföldi fiataloknak, a nemzetek jövendő vezetőinek propagandisztikus megdolgozása. Kaslev szerint a Demokrácia program tervei között szerepelt például: amerikabarát ifjúsági és diákszervezetek alakítása külföldön; több ezer fiatalt hívtak meg évente gyakorlatra az USA-ba; külföldi egyetemeken "amerikai demokrácia" kurzusok indítása; nemzetközi ifjúsági csereutazások ügyében speciális tanácsot alakítottak, amelynek élén maga az Egyesült Államok elnöke áll; a televíziós adások bővítése az Egyesült Államokból a fejlődő országokba távközlési műholdak segítségével; az amerikai politikai intézményeket propagáló, Amerikában megjelent könyvek külföldi terjesztése leszállított áron; olyan szervezetek létesítése, amelyek célja a "demokrácia fejlesztésének" elősegítése Közép- és Dél-Amerikában; anyagi segítség az Ázsia Alapnak, amely aktívan propagálja az amerikai életformát és az Egyesült Államok külpolitikáját a fejlődő ázsiai országokban; amerikai kutatóközpontok szervezése külföldön; az angol nyelv oktatásának javítása az afrikai országokban; szabad vállalkozási központ létrehozása, amely figyelmét főképp "a business szerepe a demokratikus rendszerben" propagálására fogja fordítani a fejlődő országokban; szimpózionok rendezése "a demokratikus társadalmak természetéről" polgári állásban levő katonatisztek számára fejlődő országokban; Communications Impact című új angol, francia és spanyol nyelvű folyóírat megjelentetése az "érintkezés szabadságának elősegítésére"; az Egyesült Államok Információs Ügynöksége (USIA = U.S. Information Agency) által kiadott, hírhedten antikommunista folyóirat, a Problems of Communism példányszámának növelése; csereprogram amerikai és külföldi egyházi személyiségek között stb. A stratégiai szintű PSYOPS (SPO) lényegének megértése céljából figyelemre méltó, miként kommentálja Kaslev (1987, 52-53. pp.) a programot: "A Demokrácia programot meghirdetve Washington lényegében nyíltan szólt arról a szándékáról, hogy az egész világra rákényszerítse az amerikai rendet.". Összefoglalás Jelen tanulmányban a szociális befolyásolásra törekvő lélektani műveletek (PSYOPS) elméleti hátterét, és hadtörténeti példáit mutattuk be. Három témakörre koncentráltunk: a) a PSYOPS néhány alapfogalmának tömör összefoglalására; b) Herbert C. Kelman szociális befolyásolásról szóló elméletére (a témával kapcsolatban ugyanis Kelman elmélete szerepel a NATO PSYOPS doktrínában); c) végül elméleti és hadtörténeti példákon keresztül mutattunk rá a társas befolyásolásra törekvő PSYOPS alkalmazási lehetőségeire. Különösen az utolsó fejezet hadtörténeti példái világítanak rá arra, hogy milyen sokszínű a PSYOPS világa, milyen lehetőségekkel és buktatókkal jár a harctéri vagy stratégiai szintű lélektani műveletek alkalmazása. Éppen ezért - mint arra az emberi szükségletekkel manipuláló PSYOPS-ról szóló tanulmányban (Mező, 2007b és 2007c) már említést tettünk - a jövőben szeretnénk létrehozni, közreadni és folyamatosan frissíteni egy "PSYOPS hadtörténeti példatárt".   FELHASZNÁLT IRODALOM AJP 3.7 Briggs, Asa et all (1996): Mikor, hol, miért és hogyan történt? Reader's Digest Kiadó, Budapest. Cataldi, Anna (2002): Gyermekkatonák. In: Gutman, Roy - Reff, David (eds.): Háborús bűnök. Zrínyi Kiadó, Budapest.129-131.: Fritscher, W. - Schuh, H. (1993): A parancsnoki vezetés pszichológiai alapjai a fegyveres erőkben. In: Komáromi Béla - Komáromi Magda (szerk.): Csapatpszichológia. Zrínyi Kiadó, Budapest. 13-123. pp. Garrison, Mark (1992): Introduction to psychology. New York: Glencoe. Gondos Ernő (1982): Az első világháború. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest. Herczeg Ottó (1989): Az MN politikai intézményrendszere reformjának néhány kérdése. Honvédelem XL. évfolyam; 1989. 2. szám; 52-65. . Kaslev, Jurij (1987): Ideológiai harc vagy lélektani hatdviselés? Kossuth Könyvkiadó, Budapest. Kelman, Herbert C. (1973): A szociális befolyásolás három folyamata. In: Hunyady György (szerk.): Szociálpszichológia. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. Kershaw, Robert (2002): Háború virágfüzérek nélkül. A Barbarossa-hadművelet, 1941-42. Gold Book Kft, Debrecen MC-402: A NATO Lélektani Műveletek Irányelvei Mező Ferenc (2007a - megjelenés alatt): PSYOPS - Kalandozás a hadak útján, a pszichológia ösvényein, a történelem útvesztőiben. Mező Ferenc (2007b): Az emberi szükségletekre irányuló lélektani műveletek (PSYOPS). In: Hadtudomány (A Magyar Hadtudományi Társaság folyóirata). XVII. Évf. 1. szám, 2007. március, 121-125. pp. Mező Ferenc (2007c): Az emberi szükségletekre irányuló lélektani műveletek (PSYOPS) - Elmélet és hadtörténeti példatár. In: A Magyar Hadtudományi Társaság honlapján (A Hadtudomány folyóirat 2007/1. számának teljes tanulmányait közlő oldalon): http://zrinyi.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2007_1_15.pdf Watson, P. (1982): Psychokrieg - Möglichkeiten, Macht und Miâbrauch der Militärpsychologie, Düsseldorf.   « vissza a tartalomhoz