Kovács Tibor A NATO műszaki támogatásának aktuális kérdései A szerző e cikkben azokat a tényeket, megállapításokat kívánja közreadni, amelyeket a NATO-tagállamok műszaki csapatainak egyik legmagasabb szintű konferenciáján szerzett, tapasztalt. Írásában - a konferencia metódusát követve - bemutatja azokat a legfontosabb, a NATO műszaki támogatását érintőkérdéseket, amelyek kihatással vannak (lehetnek) a Magyar Honvédség műszaki támogatási elveire, gyakorlatára. Természetesen a NATO változó feladatrendszerét figyelembe véve a bemutatott tények, a levont következtetések nemcsak a műszaki szakemberek számára nyújthatnak új vagy érdekes információkat. Előzmények Abban a szerencsében volt részem, hogy az előző évi "Euro-Atlantic Partnership Work Plan"1-ben betervezett "NATO Joint Engineer Conference2" ezen belül pedig az "NATO Engineer School Commanders Conference3" rendezvényein vehettem részt 2006. szeptember 10-15. között Garmisch-Partenkirchen-ben. E konferenciák jogelődje a - hasonló tartalommal, évente megrendezett - "Constant Makefast" volt. E konferenciák jellemzője, hogy alkalmanként egy-két, a NATO műszaki támogatását leginkább érintő, aktuális téma kerül górcsőalá. A témák vizsgálatát minden esetben plenáris előadásokkal alapozzák meg, majd ezt követően az előzetesen kialakított szekciók önállóan dolgoznak. Munkájuk eredményeit szintén plenáris ülésen mutatják be, ahol - az alapelőadásoktól eltérően - vitára van lehetőség (mellyel a résztvevők általában élnek is). A konferencia zárásaként a résztvevők meghatározzák azokat a kérdéseket, mellyel a következőtanácskozáson foglalkozni kívánnak, kiadják azokat a feladatokat, melyeket a NJEC tagjainak addig ki kell dolgozni, valamint megállapodnak a soron következőrendezőfélben.4 Bár írásomban bővebben a 2006. évi konferenciáról - melynek házigazdája az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi haderejének műszaki szolgálata volt5 - kívánok szólni, a téma teljesebbé tétele érdekében nem kerülhettem meg az előzőkonferenciákon feldolgozott, aktuális témákat sem. Force Protection A "Constant Makefast-2004" értekezlet egyik főtémája a "Force Protection"6 műszaki támogatási kérdéseinek feldolgozása volt. Mint azt már ismert, "az FP mindazon rendszabályok és eljárások összessége, amelyek végrehajtásának célja, hogy csökkentsék a saját személyi állomány, a létesítmények, a felszerelések, a hadműveletek és a vezetés-irányítási és informatikai rendszerek sérülékenységét bármilyen ellenséggel és fenyegetéssel szemben, minden helyzetben, ezzel megőrizve a saját cselekvési szabadságot és a saját haderők műveleti hatékonyságát."7 Mintahogyan az a Force Protection fogalmából egyértelműen kiderül, az FP-feladatok végrehajtásának célja, hogy csökkenjen a személyi állomány, a technikai eszközök, a létesítmények és a vezetés-irányítási és informatikai rendszerek sérülékenysége, minden időszakban, bármely ellenséggel és fenyegetéssel szemben, és ezzel megőrizhetőlegyen a saját csapatok cselekvési szabadsága és műveleti hatékonysága. Feladatai az alábbiak lehetnek: folyamatos felderítés végrehajtása; terrorellenes intézkedések foganatosítása; ellenséges felderítés elleni intézkedések bevezetése; a katonai elhárító tevékenység erősítése; a nem-kormányzati szervekkel való kapcsolattartás erősítése; a befogadó nemzeti támogatás feladatainak pontosítása; a több nemzetiségű kapcsolattartás fenntartása; a légtérrend fenntartása, hatékony légvédelem; a CIMIC-feladatok fokozása; a főközlekedési és ellátási útvonalak védelme; a közelbiztosítás feladatainak a végrehajtása; a híradó és informatikai biztonság fenntartása; a jogi biztonság ellenőrzése; információs műveletek rejtése; közúti balesetek megelőzése; műszaki támogatási feladatok végrehajtása; vegyi- és tűzvédelmi feladatok végrehajtása; a törvényesség kikényszerítése; egészségvédelmi rendszabályok bevezetése; környezetvédelmi előírások betartása; létesítménybiztonság fenntartása; személyi biztonság fenntartása; meteorológiai biztosítás. Természetesen a felsorolt feladatok időszakonként, és vezetési szintenként változhatnak, csökkenhetnek, vagy kiegészülhetnek. Konkrét meghatározásuk az adott szintű parancsnok feladata és felelőssége. NATO-kötelékben végrehajtott tevékenység során ezek tartalmának és szintjének mindig alkalmazkodni kell az együttműködőNATO-alakulatok által bevezetett rendszabályokhoz. Mivel az FP elmélete és gyakorlata még NATO-szinten sem került egységesítésre, ezért a konferencia célul tűzte ki, hogy annak műszaki támogatási vonzatát vizsgálja, valamint a NATO illetékes parancsnokságainak javaslatot tesz a konferencián elfogadott eljárások bevezetésére. Ennek ellenére - megítélésem szerint - igen kevés konkrétum került megfogalmazásra, a konferencia megállapításai túl általánosak. Természetesen az alapvetőkérdés az volt, hogy mit foglal magába az "erők műszaki védelme". Ennek kapcsán - a nemzeti és a többnemzetiségű tapasztalatok felhasználásával8 - a munkacsoportok azt vizsgálták, hogy miket kell e feladat végrehajtása során "alapvetőeljárásnak" tekinteni, milyen elvek, koncepciók érvényesüljenek a tervezési folyamat során. A kérdések kibontásához a résztvevőknek mindenek előtt tisztázniuk kellett, hogy milyen tapasztalati- és információs források állnak rendelkezésre az FP feladatok műszaki támogatása tervezése, szervezése és végrehajtása során. Megállapították, hogy az FP-vel kapcsolatban jelenleg a nemzeti struktúrákon belül szétszórt szaktudással rendelkezünk, ezért elsősorban egy olyan adatbázis összeállítása szükséges, mely a felhalmozódott tapasztalatokat tartalmazza. Javaslatot tettek "az erők műszaki védelme" definíciójára is, mely értelmében "az erők műszaki védelme magában foglalja az olyan műszaki tanácsadást, tervezést és tevékenységet, amelyet a személyi állomány, objektumok és felszerelések védelme, valamint a műveletek támogatása érdekében végeznek mindenféle fenyegetéssel szemben, mindenféle helyzetben, továbbá a cselekvési szabadság és az erők műveleti hatékonyságának megőrzése érdekében". E fogalmi meghatározás alapján szükségesnek vélték egy "egyesített NATO-képesség" összeállítását is, amellyel az ilyen jellegű feladat végrehajtása az összes parancsnoki struktúrán keresztül érvényesíthetővé válna. Ahhoz, hogy egy "egyesített NATO-képesség" szövetségi szinten kiadásra kerüljön, természetesen egy sor más feladatot is végre kell hajtani, melyeket a következőkben foglaltak össze. Szükség van egy közös referencia kiadványra, mely a tevékenységek különbözőfázisaihoz kapcsoltan tartalmazná a végrehajtandó feladatokat. Ennek alapján ki kell dolgozni a "Minimális katonai követelmények és tervezési opciók" dokumentumát. Mivel ezek a kidolgozásokat, fejlesztéseket és eredmények csak a NATO-n belüli együttműködéssel lehet megvalósítani, illetve elérni, szükség van egy "szakértői központ" létrehozására. Elképzelésük szerint ennek a központnak a NATO parancsnoki struktúrájában kell elhelyezkednie annak az érdekében, hogy az itt elért eredmények a szövetség bármely tagja számára hozzáférhetővé váljon. Természetesen az előzőekben felvázolt főbb kérdések mellett még más, talán nem kevésbé fontos javaslatok is megfogalmazódtak a témával kapcsolatban. Ezek bemutatását - a cikk terjedelmi korlátaiból adódóan - most itt csak tézisszerűen sorolom fel. Ezek az alábbiak voltak: szükséges vált egy, az erők védelmére vonatkozó NATO-doktrína kidolgozása; a már meglévődoktrínákba (szabályzatokba) be kell illeszteni az erők műszaki védelmére vonatkozó megállapításokat; az előzőfeladat végrehajtása megfelelőalapot nyújtana a "Minimális Katonai Követelmények" kidolgozásához; minden egyes misszió védelmi szintjét központilag kell meghatározni annak érdekében, hogy a NATO-parancsnokságok befolyásolhassák a nemzeti szinten meghatározott védelmi eljárásokat; a NATO-parancsnokságokat az erők műszaki védelmével foglalkozó személyi állománnyal kell feltölteni annak érdekében, hogy az erők műszaki védelme kiegyensúlyozottabban jelenjen meg a műveleti tervezésben; egyértelműen szükség van egy vezetőnemzetre (törzsre vagy tudásközpontra), amely koordinálja az erők műszaki védelme tervezési, szervezési, irányítási és fenntartási feladatait; meg kell keresni az FP-vel foglalkozó nemzeti szakértőket, és be kell őket vonni a doktrínális9 kidolgozó munkába; hivatalosan fel kell kérni a Szövetséges Átalakítási Parancsnokságot az erők műszaki védelmére vonatkozó kutatás-fejlesztés közös alapból történőfinanszírozására. A konferencia megállapításait, ajánlásait áttekintve a következőfőbb következtetések vonhatóak le. Mindenek előtt le kell szögezni, hogy az erők műszaki védelmének irányítása szorosan összefügg a NATO átalakításával, azon belül is az erők markáns védelmével. Éppen ezért az azzal összefüggőfeladatokat szövetségi szinten egységesíteni kell. Ehhez pedig, az erők védelmével kapcsolatos műszaki támogatási feladatoknak a NATO-műveleti tervezés összes vezetési szintjén meg kell jelennie. Természetesen a javaslatok megvalósulásának feltétele az, hogy azokkal a NATO illetékes vezetőszervei egyetértsenek. Szövetséges Műszaki Doktrína (AJP-3.12) A "Constant Makefast" értekezlet másik főtémája a Joint Engineering AJP-3.12 - Szövetséges műszaki doktrína - korszerűsítésével, átdolgozásával kapcsolatos feladatok áttekintése volt. Mint azt tudjuk, a szakirodalom alapján "szövetséges kiadványnak" nevezzük azt a hivatalos szabványosítási dokumentumot, amelynek közös végrehajtási előírásként történőalkalmazásával néhány, vagy mindegyik NATO-ország egyetért, és amelyeket az alárendelt felhasználók szintjéig osztanak le. A "szövetséges összhaderőnemi kiadvány" a NATO-vezetésű erők irányítására alkalmazható doktrínális dokumentum, melyet akkor alkalmaznak, mikor a hadművelet végrehajtásába egynél több haderőnemet vonnak be. Ezeket a dokumentumokat a szövetséges összhaderőnemi erők parancsnokai, illetve a nekik alárendelt parancsnokok és törzsek használják. A fenti kritériumok alapján elkészített és elfogadott dokumentumok AJP-s (Allied Joint Publication) megjelölést kapnak, melyek közül a 3.12 a szövetséges műszakiak alapvetődokumentuma. Az AJP-3.12-vel kapcsolatban a konferencia részvevői egyetértettek abban, hogy az általában véve egy hasznos és érthetődokumentum, amely azonban részeiben átdolgozásra és kiegészítésre szorul. Az átdolgozásra vonatkozó javaslatokat az alábbiak szerint fogalmazták meg; a 4. fejezet részeiből (mely az (AJP-3-ban megtalálhatóak) hiányoznak (pl. a szállítási útvonalak védelme, az erők kitelepítésének műszaki támogatása) az erők védelmével10 kapcsolatos műszaki feladatok, stb.; a műszaki feladatok végrehajtását az egyesített műveletek minden fázisára kidolgozva a 4. fejezetben részletesebben kell szabályozni; a szabályzatba be kell tenni az "Egyesített Erők Parancsnokságának" műszaki állománytábláját; a műszaki törzseket ki kell egészíteni egy "egyesített tűzszerész koordinációs részleggel"; a szabályzatban meghatározott "műszaki képességek" részt át kell dolgozni, hiszen annak mindig "missziófüggőnek" kell lennie. Annak érdekében, hogy az előzőekben felvázolt javaslatok konkretizálhatóak legyenek, a munkacsoportok kidolgozták a hadtest, hadosztály műszaki törzseinek perspektivikus állománytábláit, működési rendjüket, az AJP-3.12-be kiemelésre javasolt "minimális képességsablont", megfogalmazták a műszaki törzsekben dolgozókkal kapcsolatos követelményrendszert is. Stratégiai irányelveket fogalmaztak meg a tűzszerész feladatok végrehajtásához, a humanitárius segítségnyújtáshoz, a környezetvédelemhez, az infrastrukturális műszaki feladatok végrehajtásához, az erők védelméhez, valamint a műszaki interoperabilitással, egységesítéssel és együttműködéssel kapcsolatban. A fentiek alapján kidolgozták az "Egyesített Erők Parancsnoksága műszaki részlegének" főbb feladatait is. Összességében a konferencia megállapította, hogy - a tűzszerész feladatok előtérbe kerülésével - az AJP-3.12 átdolgozása mellett szükség van a tűzszerész szabályzat (STANAG11 2143) felülvizsgálatára is. Ahhoz, hogy a változtatások végrehajthatóak, a műszaki feladatok tervezhetőbbek legyenek, az egységesítésre való törekvést a rugalmasságnak kell felváltania. Ehhez egy jobb műszaki doktrínára, annak folyamatos korszerűsítésére, kevesebb munkaerőre, jobb információcserére, hatékonyabb gazdálkodásra és jobb kiképzésre van szükség. A műszaki csaptok feladata és szervezeti felépítésük a többnemzetiségű válságreagáló műveletekben A XX. század utolsó két évtizedében olyan történelmi jelentőségű változások mentek végbe a világban, hazánk szűkebb környezetében és hazánkon belül is, amelyek a biztonságpolitika, a hadtudomány és a hadügy gyakorlata számára gyökeresen új kihívásokat jelentenek. Felbomlott a korábbi kétpólusú világrend, megszűnt a Varsói Szerződés, tagállamaira oszlott a korábbi világhatalom a Szovjetunió. Európa keleti felében új országok sora jött létre. Megváltozott a Magyar Köztársaság geopolitikai és geostratégiai környezete. Időszakonkénti változó intenzitással, de lassan kialakulóban vannak az új világméretű biztonsági rendszer körvonalai. Európában eddig többé-kevésbé jól működőbiztonsági rendszer alakult ki (EBESZ12), melynek hatására végbement a fegyveres erők jelentős arányú csökkentése a CFE13-szerződések kapcsán. Ezek a nagy formátumú átalakulások a NATO-t is korábbi stratégiájának felülvizsgálatára késztették, hiszen az előzőkorszak világméretű katonai szembenállása a maga totalitásában megszűnt, a várható konfliktusok pedig az erők-eszközök alacsonyabb szintjén bontakozhatnak ki. Nem csökkent azonban, sőt jelentősen megnőtt a helyi és regionális katonai konfliktusok kialakulásának veszélye, az új államok kialakulásával járó esetleges polgárháborúk, etnikai feszültségek, valamint a háborús küszöb alatti, illetve a nemzetközi terrorizmussal és bűnözéssel kapcsolatos nem kívánatos válsághelyzetek. Ennek megfelelően a NATO új stratégiai koncepciójában - a kollektív védelem változatlan elsődlegessége mellett - felértékelődött a válságkezelés és a béke megőrzésének nemzetközi katonai erővel történőmegoldási lehetősége. Az előzőekből adódóan, a Szövetség átalakítására való törekvésekkel összhangban a műszaki konferenciák több esetben áttekintették a műszaki csapatok helyét, szerepét a válságreagáló műveletek vonatkozásában. A vizsgálatok alapvetően három kérdés köré csoportosítva kerültek végrehajtásra, nevezetesen: a műszaki csapatok csoportosítása; a műszaki támogatás végrehajtása; az infrastrukturális műszaki feladatok által támasztott követelmények. - A műszaki csapatok csoportosításával kapcsolatban új elvek kerültek megfogalmazásra. A konferencia résztvevői a válságreagáló műveletekre vonatkozó NATO-elvek figyelembe vételével a műszaki csapatokat "háttér műszakiakra" és "hadszíntéri műszakiakra" bontva vizsgálták. A felosztásnál abból indultak ki, hogy csak a művelet fázisának megfelelőképességeket kell a műveleti területre kiszállítani. A későbbi fázisokhoz szükséges, vagy tartalék (műszaki) képességet a háttérben kell hagyni. Ebből kiindulva kijelenthetjük, hogy "háttér műszaki szervezeteknek nevezzük azokat a műszaki csapatokat, melyek egy adott válságreagáló művelet során kijelölésre, felkészítésre, készenlétbe tartásra kerülnek, de a műveleti területre nem, vagy csak a művelet meghatározott szakaszában kerülnek kiszállításra. Feladatuk a tartalékképzés, a térben és időben behatárolható műszaki feladatok végrehajtása, valamint kidolgozói és tanácsadói feladatok ellátása".14 Az így csoportosított műszaki erőa válságreagáló műveletek végrehajtása során az alábbi előnyöket biztosítja: csökken a kitelepült vezetési pont mérete; gyorsabban végrehajthatóvá válik a kitelepülés; könnyebben megvalósíthatóvá válik az erők védelme; a "háttérerők" arányában csökken a művelet költsége. Természetesen a műszaki csapatok ilyen módon történőfelosztása egy sor kérdést is felvet, hiszen NATO utasítás nem szabályozza, hogy milyen minimum képességeket kell a műveleti területen generálni, vagy a műveletek egyes fázisaiban milyen képességeket kell a hadszíntéren tartani. A kérdések eldöntéséhez irányelvek kerültek megfogalmazásra. Vezérelvként fogadták el, hogy minden esetben elégséges CES15képességet kell a hadszíntéren tartani, ehhez pedig minden műszaki képességnek képviseltetnie kell magát. A képességek háttérben tartását minden esetben a küldetés követelményei határozzák meg, de a létszám csökkentése nem mehet a minőség rovására. A feladatok végrehajtása folyamatosságának biztosítása érdekében két - hadszíntéri- és mögöttes - törzset kell kialakítani. A "mögöttes törzs minden esetben a "hadszíntéri törzs" alárendeltségébe tartozzon és kerüljön bevonásra a tervezőmunkába. A téma vizsgálata napjainkig még nem fejeződött be. Megítélésem szerint ennek bevezetését még számos pontosítás, értekezlet, javaslattétel fogja megelőzni, de újszerűsége okán kimunkálásával mindenképpen foglakozni kell.   - A műszaki támogatás végrehajtásának elemzése - e konferenciák szintjén - inkább elméleti, mint gyakorlati jelentőséggel bírt. A vizsgálatok elsősorban arra irányultak, hogy a műszaki érdekérvényesítőképesség - mely az utóbbi években meggyengülni látszik - mindinkább megerősödjön. A NATO-műszakiak vezetőinek értekezlete ezt a megerősödést a műszaki feladatok fontosságának kihangsúlyozásától, a műszaki részvétel arányának növelésétől, valamint speciális műszaki képességek fenntartásától várja. Hogy ez megvalósulhasson, a NATO magasabb döntési szintjein álló parancsnokságokban, a parancsnok vagy helyettesei alárendeltségébe tartozó szinten, műszaki szakemberekkel kell magunkat képviseltetni. Éppen ezért a "Constant Makefast" értekezlet azt kutatta, hogy - számunkra kedvezően - miként tudnánk a "NATO Műveleti Tervezés és Erőaktiválási Rendszerén" változtatni úgy, hogy minél korábbi és minél erősebb műszaki befolyás legyen a műveletek tervezésébe (Egyesített Parancsnokság) szintjén; közvetlen (ne áttételes) műszaki információszolgáltatás valósuljon meg; a tervek átdolgozása során is biztosított legyen a műszaki törzsek javaslattévőlehetősége. E terv megvalósításának lehetőségét - elsőlépésben - az AJP-3.12 átdolgozásával (amelyben kihangsúlyozásra kerülne a műszaki csapatok fontossága), valamint az ENTEC kiképzési szerepének növelésével (amely más fegyvernemek és szakcsapatok számára is vezethetne le törzstiszti tanfolyamokat) kívánják megteremteni. Megítélésem szerint e téren lényeges előrelépés a mai napig nem történt. Az infrastrukturális műszaki feladatok tervezésével, szervezésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok áttekintése már lényegesen kézzelfoghatóbb területeken valósult meg, melyek alapvetően a rendelkezésre álló erőforrások felhasználására és az e feladatokat végrehajtó műszaki erők alárendeltségére vonatkoztak. A jelenlegi magyar terminológia alapján a katonai erőket harcoló csapatokra (Combat Forces - CF), harctámogató csapatokra (Combat Support Forces - CSF) és harckiszolgáló csapatokra (Combat Service Support Forces - CSSF) oszthatjuk. A logisztikai támogatást végrehajtó erők a harckiszolgáló csoportba tartoznak, míg a műszaki támogatást végrehajtók a harctámogató erők csoportjába. Megítélésem szerint a NATO-elvek figyelembevételével a helyzet lényegesen árnyaltabb. Ezt bizonyítja, hogy számos NATO-tagállamok haderejében (pl. angol, francia, stb.) a műszaki támogatást végrehajtó erők - a feladat jellege, kiképzettségük, felszerelésük és alárendeltségük alapján - mindkét csoportba tartozhatnak. Ezt bizonyítja, hogy a "műszaki harctámogatók" (Combat Support Engineers - CSE) a harcoló csapatok közvetlen műszaki támogatását hajtják végre, míg a "köteléktámogató műszakiak" (Force Support Engineers - FSE) az egyéb, harckiszolgáló műszaki (pl. infrastrukturális) feladatokat végzik. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert más NATO-országokban már felismerték, hogy az infrastrukturális műszaki feladatok végrehajtására milyen nagy szükség van a logisztikai támogatás során. Különösen igaz ez a béketámogató műveletek logisztikai támogatása során végzendőműszaki támogatási feladatokra. Ezt bizonyítja, hogy - a békeműveletek megnövekedett infrastrukturális feladatait figyelembe véve - 2004-ben a NATO Logisztikai Erőket TervezőTanácsadó Testület (Logistic Force Planning Advisory Committe - LFPAC) javaslatot tett a logisztikai célú infrastrukturális műszaki erők (Infrastructure Engineers for Logistic - IEFL) létrehozására, melyek dandár kötelékben, logisztikai alárendeltségben hajtanák végre a hadosztályok logisztikai támogatásának műszaki (elsősorban infrastrukturális) feladatait. A képesség megléte esetén lehetővé és elérhetővé teszik a logisztika számára, hogy a műszakiak logisztikai alárendeltségben hajtsák végre a táborok építését, a közművek létrehozását és helyreállítását, vasúti rakodók kialakítását, repülőterek építését és még sok más hasonló feladatot. Az előzőekben felvázolt logisztikai-műszaki struktúra még inkább előrevetíti a NATO vezetőműszaki szervezeteinek érdekérvényesítőlehetősége csökkenését. Természetesen ehhez a logisztikai vezetés részéről a lehetőség adott, hiszen a különbözőinfrastrukturális beruházásokra szánt összeg náluk "csapódik le", felhasználásáról - az előírások figyelembe vételével - ők döntenek. Éppen ezért a Joint Engineer Conference azt vizsgálta, hogy milyen befolyást tud gyakorolni a beruházásokra szánt összeg felhasználására, ezáltal az infrastrukturális műszakiak vezetésére. A konferencia e témával kapcsolatban megállapította, hogy a műszakiaknak az NSIP16 program keretében megvalósuló beruházások irányába kell elmozdulni. Az összeg felhasználása alapvetően két főfeladat köré csoportosítva valósul meg, úgymint a kommunikáció, valamint az infrastrukturális beruházások konkrét végrehajtása (NATO-vezetési pontok, légihidak, bázisok kialakítása, továbbfejlesztése). A konferencia megállapította, hogy a NATO vezetőműszaki szervezeteinek az infrastrukturális feladatokban kell befolyást szerezniük az alábbi lépések végrehajtásával: növelni kell a műszakiak szerepét a javaslattétel során, amely elősegítené a parancsnokok és törzsek egyértelmű iránymutatását a feladatok tervezése és végrehajtása során; hatályos műveleti eljárást kell kidolgozni az infrastrukturális feladatokat megelőzőfelderítésekhez; ragaszkodni kell a műszaki részvételhez az előzetes felderítések végrehajtása során; szabványosítani kell a különbözőterveket (helyszínrajz, vezetési pontok tervei, elhelyezési tervek), melyeket a műszakiaknak kell ellenőrizniük; fokozni, több szintűvé kell tenni a műszaki csapatok infrastrukturális kiképzését; létre kell hozni egy állandó, speciális tervezőcsoportot, mely nem lenne megkerülhetőaz NSIP beruházások során. Természetesen az infrastrukturális kérdésekben sem születhetett döntés, hiszen a NJEC csak javaslattételi jogosítvánnyal rendelkezik. Ráadásul a konferencia nem tudott még csak ajánlást sem kidolgozni számos, a témához kapcsolódó kérdésben (szerződéskötések, előre gyártott elhelyezési készletek NATO-szabvány szerinti kialakítása, infrastrukturális műszakiak alkalmazása a hadszíntéren, stb.). Úgy gondolom, hogy e téren még számos kérdés kerül megfogalmazásra, melyekkel a műszaki (köztük a hazai) szakembereknek is foglalkozniuk kell, hiszen a tanácskozás még csak el sem jutott az infrastrukturális tervezés folyamatának felülvizsgálatáig. A NATO Műszaki Iskolák parancsnokainak konferenciája Bár - mint azt a bevezetőben jeleztem - a NATO Joint Engineer Conference és a NATO Engineer School Commanders Conference együtt kerül megrendezésre, a szekcióülések során az iskolaparancsnokok külön szekcióban, a katonai-műszaki képzés aktuális feladatait tekintik át. Az előzőévi tanácskozásokon alapvetően három kérdés került megvitatásra. Elsőként - az elsőszekciónak kiadott témát áttekintve - az alapvetőNATO műszaki kiadványok meghatározásáról, azok változtatásának szükségességéről és az oktatásba való beviteléről folytattunk eszmecserét. Második témaként az előző(2005. évi) konferencia óta eltelt időszak nemzeti oktatási feladatait, az abban történt változásokat és a jövőben várható feladatokat tekintettük át. Harmadik feladatunk volt az oktatási egységek - ezen belül pedig kiemelten az ENTEC17 - számára szükséges adatbázisok és azok tartalmának meghatározása, mely magába foglalta: az alap műszaki szervezetek összetételének kialakítását; az iskolai- és kiképzési szervezetek kialakíthatóságát; az ENTEC alapkurzusaira tett javaslatok megbeszélését; a tiszti-, tiszthelyettesi- és szerződéses állomány előmeneteli tanfolyamrendszerének megbeszélését; a jövőbeni tervek megvitatását. Az iskolaparancsnoki konferencián megvitatott kérdések sajnos érdemi eredményt nem hoztak, mivel a résztvevők egyetértettek abban, hogy: a NATO-szabályzatok feldolgozottsága, alkalmazhatósága tagországonként változó; mivel a katonai műszaki iskolák alárendeltsége, szervezete, oktatási struktúrája változó, e téren egységesítési feladatok végrehajtása még nem valósítható meg; az ENTEC számára szükséges adatbázisok létrehozása csak nemzeti szinten dolgozhatóak ki, mert - az iskoláknál felvetett problémákhoz hasonlóan - a szervezetekben, felszerelésekben és a képességekben nagy eltérések mutatkoznak; az egységesítés és a képességek kialakítása elsősorban a tűzszerész- és a hídépítőképességek (itt elsősorban Mabey & Johnson hídkészlet alkalmazása) vonatkozásában valósítható meg; a tiszti-, tiszthelyettesi- és szerződéses állomány előmeneteli tanfolyamrendszerének kialakításához, a tanfolyamok végrehajtásához az ENTEC szervezete megfelelő, de ennek megerősítéséhez a résztvevőknek nincs felhatalmazása. A NESCC résztvevői a jövőbeni tervekről csak általánosságban, és a kívánalmak szintén tudtak nyilatkozni, hiszen a Magyar Honvédséghez hasonlóan más hadseregek is - és ezen belül a katonai tanintézetek is - a változások korát élik át. Összegzés Bár a konferenciák végén sok nyitott kérdés marad, de a rendezvények megszervezése, lebonyolítása, a betervezett feladatok mennyisége, a résztvevők szakmai nyitottsága lehetővé teszik, hogy a NJEC és a NESCC résztvevői eredményes munkát végezhessenek. A legutóbbi konferencia házigazdái is - US Army Engineers - a konferencia szervezésével olyan példát mutattak, melynek adaptálásával számunkra is lehetőség nyílna hasonló színvonalú rendezvény eredményes és nem utolsósorban nyereséges megtartására. A plenáris ülések kiváló alkalmat biztosítanak a NATO különbözővezetőműszaki szervezetei munkájának megismeréséhez, mely az együttműködési feladatok, valamint az oktatás során jól alkalmazhatóak. Az előadások és konzultációk rávilágítottak az új kihívásokra, az új kihívásokra történőreagálás szükségességére és ezen belül a műszaki támogatás feladatai végrehajtásának megváltozott körülményeire. A NESCC szekcióülése bebizonyította, hogy a műszaki támogatás vonatkozásában sok tennivalónk van a két- és többoldalú együttműködés, az egységesítés és a NATO követelményeknek való megfelelés vonatkozásában. E területeken - reményeim szerint - a jövőben több kidolgozói feladatot is kaphat a Magyar Honvédség. A konferencia megállapította, hogy a műszaki egységesítés kialakítása elsőlépésben a tűzszerész- és a hídépítőképességek (itt elsősorban Mabey & Johnson hídkészlet alkalmazásánál) vonatkozásába valósítható meg. Azt, hogy jó úton járunk e területen, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tanszékünk oktatói felkérést kaptak a NATO erőkbe felajánlott vegyes hídépítőszázad megkövetelt Mabey & Johnson hídépítőkiképzésére.   FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Exercise Constant Makefast 2004. - konferencia kiadvány, interaktív CD 2. Maj. Erik Engenes: HQ ISAF CJENG - PPT előadás 3. LTC Grzegorz Szulc: EOD capabilities as a key enabler in NATO operations - PPT előadás 4. LTC Joachim Rochell: Definitions and input to allied publications - PPT előadás 5. Col Vasco Angelotti: Terms of Reference - PPT előadás 6. LTC Joachim Rochell: Outcome and Progress since 2005. - PPT előadás 7. LTC Norbert Scholz: Military Engineering Centre of Excelence - PPT előadás 8. LTC Ulrich Brozowski: Force Planning Overview - PPT előadás 9. LTC Ulrich Brozowski: Engineer Capability Categories and Capability Statements for DRR07 - PPT előadás 10. Syndicate Results 1-7. (a szekciók által kidolgozott témák bemutatása) - PPT előadások 1-7. 11. Dr. habil. Kovács Tibor mk. alezredes: Útijelentés a 2006. évi "Euro-Atlantic Partnership Work Plan"-ben betervezett és végrehajtott szolgálati útról   1 Euro-Atlantic Partnership Work Plan - EAPSWP - Euroatlanti partnerségi munkaterv. 2 NATO Joint Engineer Conference - NJEC - NATO Egyesített műszaki konferencia. 3 NATO Engineer School Commanders Conference - NESCC - NATO Műszaki Iskolák parancsnokainak konferenciája. 4 A konferencia megrendezése a NJEC munkájában résztvevőtagországok valamelyikének önkéntes felajánlásán alapszik, így minden évben más-más országban kerül megtartásra. 5 A rendezvény - azért, hogy a résztvevőknek ne kelljen az Egyesült Államokba utaznia - a Garmisch-Partenkirchen-i Edelweiss Konferencia Központban került lebonyolításra, mely az USA hadseregének tulajdonában van. 6 Force Protection - FP - erők védelme. 7 MC 400/2 "A túlélési képesség és a Force Protection" című szabályzat alapján. 8 Az alapelőadásokon elhangzott referátumok alapján. 9 "A doktrína a hadviselés elveinek olyan gyűjteménye, amely iránymutatást ad a harc, a hadműveletek megvívásához. Alapelv a csapatok állományának, kiképzésének, felszerelésének, vezetőképzésének a kialakításához. Olyan elméletek gyűjteménye, amely lehetővé teszi azt, hogy a katonai erőegységes szervezetként harcoljon". Az Egyesült Államok küldöttének megfogalmazása a Tiranában, 1996. november 5-8 között, a "NATO-doktrína adaptációja a nemzeti doktrínákba" tartott konferencián. Nagy Sándor-Zakariás Győző: "Katonai doktrínák kidolgozásának helyzetéről", Új Honvédségi Szemle, 1999. 3-4. szám, 46. oldal. 10 Lásd Force Protection. 11 STANAG - Standardization NATO Agreement - NATO Szabványosítási Egyezmény. 12 EBESZ - Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. 13 CFE - Conventional Armed Forces in Europe. 14 Megfogalmazás tőlem. 15 Combat Engineer Support - harci műszaki támogatás. 16 NSIP-NATO Security Invesment Programme-NATO Biztonsági beruházási program, melyre évente 620 millió euró összeg van biztosítva. 17 European NATO Training Engineer Centre vissza a szöveghez « vissza a tartalomhoz