Tüttő Szabolcs A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszere az új kihívások tükrében A szerző a tanulmányban felvázolja a terrorizmus elleni fellépés magyarországi szabályozása és strukturális kereteit a nemzetbiztonsági szolgálatok szempontjából. Bemutatja a modern magyar nemzetbiztonsági rendszer kialakulását jelentő szabályozási aktusokat. A tanulmány második részében összefoglaló áttekintést ad a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatairól, hatáskörükről. Ennek során hangsúlyozza a terrorizmus elleni tevékenység hatékonyságát szolgáló intézkedések bevezetésének, többek között az ágazati stratégia kidolgozásának szükségességét.   A nemzetbiztonsági stratégia immáron tartós hiánya felveti annak kérdését, hogy szükség van-e egyáltalán a szóban forgó ágazati stratégiára, hiszen a rendszer anélkül is működőképes. A rendszer valóban működőképes, azonban tapasztalhatóak olyan funkcionális zavarok, melyek a hiányzó stratégiával, illetve egy abból kiinduló szervezeti átalakítással kezelhetőek lennének. Többek szerint Magyarországnak nincs szüksége öt nemzetbiztonsági szolgálatra, mások a szolgálatok tevékenységében látnak pazarló párhuzamosságokat. Az egyéb aggályok is főként a struktúra és a tevékenység oldaláról jelentkeznek. Tekintve a magyar nemzetbiztonsági szektor speciális jellegéből adódó jogi szabályozottságát a problémák az Nbtv. (nemzetbiztonsági törvény) módosításával lennének megoldhatóak. Egyidejűleg ez tenné lehetővé egy ténylegesen új stratégia kialakítását. A törvény módosításához viszont köztudottan kétharmados többségre van szükség, aminek megvalósulása a jelenlegi magyar belpolitikai helyzetben aligha elképzelhető. Habár a magyar nemzetbiztonsági szektor ágazati stratégiájának kidolgozása és alkalmazása kétségtelenül szükséges, az aktuális körülmények ehhez nem kedveznek. Elsősorban a fent említett hektikus belpolitikai helyzet miatt úgy értékelem, hogy mind a dokumentum, mind az általa generált átalakítás a körülmények áldozatává válhatna, amennyiben abban a szakmai érveken túl politikai alkuk is tárgyiasulnának. Jelen viszonyok mellett ennek valószínűsége az átlagosnál nagyobb. Ugyancsak belpolitikai ok, hogy a kormány által meghirdetett ágazati reformok nem zökkenőmentes alakulása nagy energiákat köt le a koalíciós pártok részéről, akik így nagy valószínűséggel kevéssé lennének hajlandóak egy újabb "frontot" nyitni az ellenzékkel szemben. A helyzetet a konvergencia program aspektusából nézve pedig akár a stratégiához, akár a strukturális reformhoz rendelendő finanszírozási tételeket befolyásolná a kormánykoalíció politikai gondolkodását és cselekvését jelenleg olyannyira jellemző "megszorító logika". Ennek kapcsán felmerül a nemzetbiztonsági rendszer politikai függetlenségének kérdése is. A politikai függetlenséget elsősorban a szolgálatok vezetőinek mandátuma biztosíthatja. A jelenlegi gyakorlathoz képest a szolgálatok politikai függetlenségét jelentősen fokozhatná, amennyiben a magyar demokrácia négyéves ciklusváltásától függetlenül, törvényben maghatározott időpontban (pl. a kormányzati ciklus felénél, amire több külföldi példa van) történne a vezetők kinevezése. Ezen túl a meghatározott időre szóló kinevezések, amelyeknek nem feltétlenül kellene a négyéves ciklushoz igazodni (pl. öt vagy hatéves mandátumok, ami több külföldi országban szintén gyakorlatnak számít), tovább erősítenék a függetlenséget és egyidejűleg kiszámíthatóságot jelentenének a szolgálatok számára. Ezek megvalósulása esetén további feltétel, hogy a vezetők kiválasztásában a politikaiak helyett szakmai érvek érvényesüljenek. A magyar politikai kultúra jellegét tekintve az elképzelés legneuralgikusabb pontjának ez utóbbit tartom. Mindezeken túl a szervezeti átalakítással kapcsolatban rivalizáló elképzelések egyéb kérdéseket is felvetnek. A civil elhárító és hírszerző, illetve a katonai elhárító és hírszerző szolgálatok összevonásának ötlete vetélkedik a civil és katonai hírszerző, valamint a civil és katonai elhárító szolgálatok összevonásának gondolatával. Az egyik vagy másik elképzelést támogató érvrendszerek versengésében sajnos az érintett tárcavezetők politikai súlya - ami nem szakmai érv - megjelenik. A két verzió közötti különbségtételt nagyban elősegítheti, amennyiben a szervezeti kultúra oldaláról vizsgáljuk az alternatívákat. Figyelembe véve a katonai szervezeti kultúra jellegzetességeit és a civil kultúrától való jelentős eltérését, feltételezhető, hogy a katonai és a civil szolgálatok esetleges összevonása elhúzódó belső konfliktusokkal járna, ami tovább lassítaná az amúgy frissen átszervezett nemzetbiztonsági szolgálatok alkalmazkodását az új körülményekhez. A finanszírozás oldaláról nézve bármelyik verzió akkor hozhatna érdemi eredményt, ha az szolgálatok nemzetbiztonsági értelemben funkcionális (műveleti tevékenységben résztvevő) szervezeti egységeinek összevonása mellett az adminisztratív részlegek létszámát radikálisan csökkentenék. A terrorizmus elleni fellépés logikája és rendszere Magyarországon A védelempolitika megértéséhez a politika által a hatalomgyakorlás során szavatolandó biztonság fogalmából kell kiindulnunk. A mindenkori hatalom - demokratikus vagy nem-demokratikus jellegétől függetlenül - a társadalmi béke biztosításában érdekelt. Ezen tényező megléte nélkül aligha képzelhető el a kormány legitimitásának fennmaradása, hiszen az állampolgárok biztonságérzetének esetleges elhanyagolásával a politikai vezetés saját hitelességét kérdőjelezi meg. Korunk társadalmainak bizonytalanság-érzetét az új típusú biztonsági kihívások, illetve az általuk alig befolyásolható politikai döntések adják, melyekre a közösségek önmagukban nem képesek reagálni. A kevésbé vagy egyáltalán nem demokratikus rendszerek polgáraik szabadságát sok tekintetben korlátozzák és/vagy sértik, az egyéb létszükségleteket, mint pl. a biztonság alapvető igényét mégis hatékonyan kielégítik. Az elmúlt évtizedek történéseinek fényében nem véletlen tehát, hogy a szabadság és biztonság kérdése minden eddiginél nagyobb hangsúllyal bír. Az ezzel kapcsolatos alapvető kérdésfelvetés a szabadság és biztonság egymás rovására történő kiterjesztése vagy korlátozása. A gyakorlat igazolja, hogy az aránytalanul nagy mértékű szabadság a biztonság csökkenését, míg a biztonság túlzott előtérbe helyezése a szabadságjogok sérülését vonja maga után. Ebből adódóan a demokratikus kormányzatok a polgárokkal egyeztetve próbálják meg kialakítani ezek erőegyensúlyát. Az állam belső és külső biztonságáért felelős szervezetek ugyancsak ezen egyensúly viszonyában tevékenykednek. A terrorizmus elleni fellépés nemcsak az állami jogalkotás, a központi intézkedések, az egyedi döntések és az iránymutatások terén nyilvánul meg, hanem a végrehajtó tevékenység szervezeti kialakításában, a terrorelhárítás rendszere pénzügyi és technikai hátterének biztosításában is. A külső biztonság letéteményese mindenkor a hadsereg, amely az adott állam szuverenitásának, nemzeti értékeinek, érdekeinek, területi integritásának, valamint lakossága biztonságának és szabadságának védelmezésére hivatott. A hadsereg terroristák elleni bevetésének kérdése felveti a terrorelhárítás eddigi egyik legfontosabb alapelvének újragondolását is. Ezen alapelv lényege, hogy a terrorizmus jellegéből eredően a bűnözéshez hasonlatos, a bűnözés elleni fellépés pedig rendvédelmi tevékenység.1 A jelenleg is zajló világpolitikai történések (Iraki, Afganisztán) egyértelműen bizonyítják, hogy a terrorizmus - annak aszimmetrikus jellegéből adódóan - katonai eszközökkel hatékonyan nem kezelhető. Egy adott ország belső biztonságáért felelős rendvédelmi szervek száma, elnevezése, feladatrendszere és jogosítványai különbözőek. Magyarországon jelenleg a rendvédelmi szervek kategóriájába tartoznak: a rendőrség, a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, az ügyészség, a büntetés-végrehajtás, valamint a BM tűzoltóság (az önkormányzati nem) és a katasztrófavédelem. Alapvető funkcióik ellátása mellett e szervek mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemzetközi együttműködésre, mivel a globalizációs folyamatok a rendvédelem korábban nemzetinek számító komponenseit sem hagyták érintetlenül. Hazánk külpolitikai törekvéseire való tekintettel a nemzetközi együttműködés hatékonnyá tételéhez folyamatos fejlesztésekre, adott esetben egy-egy szerv feladatainak pontosítására van szükség. Mindezeken túl a jól működő rendvédelemhez nélkülözhetetlen a civil társadalom pozitív viszonyulása, ami leginkább kommunikációs kérdés. A rendvédelem és terrorizmus összefüggéseit vizsgálva megállapítható, hogy a társadalmi válságjelenségként jelentkező terrorizmussal szemben különösen a fiatal demokráciák - így Magyarország is - sérülékenyek. Az ok a rendvédelem átalakult rendszerében keresendő. Elsősorban a korábban szinte korlátlan hatalommal bíró állambiztonsági szervek mára demokratikus szabályok szerint működő hírszerző és elhárító szolgálatokká váltak. A rendszerváltások által jelentősen megnyirbált jogkörök számos szakértő véleménye szerint a fejlett demokráciák liberalizmusán is túlmutatnak, így az ilyen jellegű viszonyok kiegyensúlyozásáig hátráltathatják a hatékony fellépést. A beszűkült lehetőségek nehezíthetik továbbá a terrorizmus esetében az egyetlen járható út, a prevenció eszközének hatékony alkalmazását. Hozzá kell tenni, hogy az 1990-es éveket jellemző nagy politikai változások során korábbi identitásukat szinte teljességgel elvesztő titkosszolgálatok találtak új legitimációt többek között a nemzetközi terrorizmus elleni harcban. Habár mostanra a rendvédelmi szervek mindegyikének feladatrendszerében valamilyen formában helyet kap a terrorizmus elleni fellépés, a tényleges megelőzés csak speciális módszerek és eszközök alkalmazásával valósítható meg. Magyarországon a terrorcselekmények vonatkozásában törvényi felhatalmazással jelenleg a rendőrség, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok rendelkeznek. Figyelembe véve azonban, hogy a rendőrség alapvetően közrend-, vagyon- és személyvédelmi feladatokat lát el, illetve nyomozati tevékenysége során gyakran nem megelőző jellegű, hanem utólagos feltáró intézkedéseket foganatosít, e téren a nemzetbiztonsági szervek illetékessége dominál. Az Nbtv. nemzetbiztonsági szolgálatként nevezi meg a Nemzetbiztonsági Hivatalt, az Információs Hivatalt, a Katonai Biztonsági Hivatalt, a Katonai Felderítő Hivatalt, illetve a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatot. Ezek közül a legutóbbit leszámítva mindegyik feladat- és hatáskörébe főleg állam- és közrend elleni bűncselekmények tartoznak.2 A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének preventív jellegére utal továbbá a CXXV. törvény szóhasználatában, amikor a megjelölt bűncselekményeket a négy szolgálat által felderíteni és elhárítani rendeli. Itt jegyzem meg, hogy a terrorizmus elleni harc annak jellegéből adódóan olyan preventív, ún. operatív/műveleti intézkedéseket követel meg, melyek megtételében - a tapasztalatok szerint - a fenti hivatalok a rendőrségnél nagyobb gyakorlattal rendelkeznek. Nem szabad megfeledkezni továbbá a nemzetbiztonsági szervek nemzetközi együttműködés területén meglévő széleskörű kapcsolatrendszeréről, ami szintén alátámasztja a szolgálatok elsőbbségét a terrorizmus elleni küzdelemben. Vitathatatlan azonban, hogy mivel a nemzetbiztonsági szolgálatok nem jogosultak a személyi szabadságot korlátozó intézkedések foganatosítására, az ország területén esetlegesen terrorcselekményt előkészítő, megkísérlő, vagy elkövető személyek elfogása kivitelezhetetlen a rendőrség speciálisan ilyen feladatokra kiképzett egységeinek bevonása nélkül. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszere A kétpólusú világrend megszűnése óta a demokratikus világ nemzetbiztonsági szolgálatai jelentősen átalakultak. A hosszú évtizedekig változatlan és szilárd ellenségkép eltűnése az érintett szolgálatok költségvetése, állományuk és jogosítványaik megnyirbálásához, struktúrájuk, valamint fenntarthatóságuk megkérdőjelezéséhez vezetett. Olyan új működési területekre volt szükségük, amelyek az adott állam társadalma irányába is kellő módon igazolták létük és fenntartásuk szükségességét. A szolgálatok - nemzetközi szinten kisebb nagyobb eltéréssel, de mindenképpen - fáziskéséssel reagáltak. A részben már korábban is létező, azonban akkor még nem a stratégiai kategóriába tartozó kockázati tényezők (terrorizmus, fegyverkereskedelem) újraértelmezésével és a ténylegesen új típusú kihívások (szervezett bűnözés, tömeges migráció, szélsőséges vallási és politikai ideológiák terjedése, proliferáció, energetikai biztonság, környezetvédelem) felismerésével, definiálásával, majd tratégiai szintre történő emelésével önigazolási válságukon sikeresen túljutottak. Az új típusú kihívások rendszerén belüli folyamatos hangsúly-átrendeződések napjainkban azt a kérdést vetik fel, hogy a hírszerző és elhárító szolgálatok milyen mértékben alkalmasak a rugalmas célpont-áthelyezésre. Az új kihívások sokasága és a válsághelyzetek változatossága miatt nincsenek, és nem is lesznek olyan állandó célpontok, mint amilyenek a hidegháború idején voltak.3 Az ellen-oldalon mind jellegében, mind hatékonyságában megdöbbentően új eszköz jelent meg: a frusztrált és fanatikus ember, aki saját életének feláldozására is hajlandó.4 Ez végképp arra kényszerítette a valamikor szinte kizárólag stratégiai célpontokra koncentráló nemzetbiztonsági szolgálatokat, hogy a taktikai területre ugyanakkora figyelmet fordítsanak. Ez korábban elképzelhetetlen rugalmasságot igényel. A stratégiai célpontok is megváltoztak, hiszen az új terrorista taktikákat többnyire nehezen kiszámítható és lokalizálható szervezetek alkalmazzák.5 A terrorizmus elleni küzdelemnek a fentieken túl számos más vonatkozása is van. A terror-ellenes tevékenységgel kapcsolatos részfeladatok az egyes állami szervek feladatrendszerében megjelennek. A terrorizmus elleni fellépés területén a nemzetbiztonsági tevékenység, azaz a szolgálatoknak a rendőrséggel koordinált működése kiemelt fontossággal bír, mivel a terrorcselekmények elhárítására jellegükből adódóan (szigorú konspiráció mellett működő szélsőséges csoportok, jól szervezett infrastrukturális és anyagi háttér, leplezett előkészítés stb.) más állami szervek eszközrendszere az esetek döntő többségében nem elégséges. A nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége nem korlátozódik pusztán a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazására. A titkos eszközök és módszerek mellett fontos a nyílt információk feldolgozása is. A terrorista akciók felderítése és elhárítása azonban a cselekmény jelentette rendkívül súlyos kockázat miatt általában titkos eszközökkel, leplezetten történik. A terrorfenyegetettség magas foka sem mentesítheti azonban a szolgálatokat a nemzetbiztonsági munka alapelveinek - úgymint törvényesség, engedélyezettség, szükségesség, célszerűség, arányosság, dokumentáltság, titkosság - következetes betartása alól. A szolgálatok által alkalmazott titkos eszközöket és módszereket az Nbtv. értelmében az alábbi két csoportra lehet osztani: a külső engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés eszközei és módszerei; és az alapjogokat jelentősen korlátozó külső, bírói vagy igazságügy-miniszteri engedélyhez kötöttek. Fontos hangsúlyozni azt a jogállamiság szempontjából lényeges körülményt, miszerint a nemzetbiztonsági szolgálatok nyomozóhatósági jogkört nem gyakorolhatnak. Ez egy esetleges terrorcselekmény felderítésénél annyit jelent, hogy amennyiben a szolgálatok a büntetőeljárás megindításához elegendő információt gyűjtöttek össze a felderítési szakaszban, feljelentést tesznek a rendőrségnél, amely jogosult a nyílt nyomozati intézkedések (őrizetbe vétel, kihallgatás, nyilvános házkutatás, stb.) megtételére. A magyar szolgálatok jelenleg érvényes terror-elhárítási feladatait átfogó módon az Nbtv. (nemzetbiztonsági törvény) szabályozza. A szolgálatok számára egységes feladatként fogalmazódik meg a törvény 3. §-ában a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése. A nemzetbiztonsági érdekeket felsoroló 74. § a) bekezdés pedig már konkrétan említést tesz a terrorcselekmények felderítéséről és megakadályozásáról. Itt fontos megjegyezni, hogy a Btk. 261. §-a a terrorcselekményt a közrend elleni bűncselekményekhez sorolja. A jogi meghatározás szerint az ez év május 04-én a fővárosban a Moszkva téren történt bankrablás elkövetője tettével terrorcselekményt valósított meg.6 Az Nbtv. által megnevezett öt nemzetbiztonsági szolgálat közül az operatív akciókhoz technikai szolgáltatásokat végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) kivételével valamennyi szolgálat számára megfogalmaz terrorista cselekmények felderítésével, megelőzésével vagy megakadályozásával kapcsolatos feladatokat. Ezzel együtt megállapítható, hogy a terrorelhárítás feladatok elsősorban a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), katonai vonatkozások felmerülése esetén pedig a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) kompetenciájába tartozik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mind a polgári, mint a katonai hírszerzésnek haladéktalanul továbbítania kell az NBH, illetőleg a KBH felé minden olyan megszerzett információt, mely az ország, illetve a honvédelem terror-veszélyeztetettségével összefüggésbe hozható.7 A szolgálatok feladat- és hatásköre az alábbiak szerint különül el: Információs Hivatal (IH) A Nbtv. szerint "az Információs Hivatal elsődleges feladata, hogy megszerezze, elemezze, értékelje és továbbítsa a kormányzati döntésekhez szükséges, külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű, a nemzet biztonsága érdekében hasznosítható információkat, továbbá, hogy a Magyar Köztársaság érdekeinek érvényesítését szolgáló tevékenységet folytasson." A 4. § c) pontja a terrorszervezetekről történő információgyűjtés feladatát szabja meg az IH számára. Mivel az ilyen jellegű merényletek külföldről indulnak ki, azok tervezése és előkészítése külföldön zajlik. Ebből adódóan a hírszerzés alapvetően e fázis felderítésére koncentrálja erőinek és eszközeinek nagy részét. A tőrvény kettős feladatot határoz meg a Hivatal számára, mely egyrészről információszerzés és a belföldi társszervek tájékoztatása, másrészről pedig operatív eszközökkel beavatkozhat a terrorcselekmény elhárítása érdekében. Az ilyen terrorszervezetekben a klasszikus hírszerzői tevékenység alacsony fokon alkalmazható, hatalmas a dekonspiráció veszélye, mivel ezek igen zárt etnikumú közösséget alkotnak. Míg egy diplomáciai fedésben dolgozó hírszerző tevékenysége "csak" büntetőjogi következményekkel járhat, addig egy terrorszervezetben informátorként alkalmazott személy élete is veszélyben van. A Hivatal további, terrorizmussal kapcsolatos feladatai közé tartozik a külföldi magyar kormányzati tevékenység szempontjából fontos létesítmények védelme is. A hírszerzés feladata tehát a terrortevékenységet támogató országok feltérképezése és ezzel kapcsolatban a társszolgálatokkal való folyamatos és kölcsönös információcsere, melynek a jövőben további bővítésére lehet számítani a megnövekedett kihívások és a sikeres fellépés érdekében.8 Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) A Magyar Köztársaság belföldi illetékességű kémelhárító és alkotmányvédelmi feladatokat ellátó biztonsági szolgálata, mely a Nbtv. 5. § c) pontjának megfogalmazásában "felderíti és elhárítja a külföldi hatalmak, szervezetek vagy személyek terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit. A terrorelhárítás felelőssége elsősorban a belföldi elhárító szolgálat vállán nyugszik, ugyanakkor a hírszerzés értékes információkkal segíti a megelőzést. Feladatai közé tartozik a terrorista szervezetek tagjainak, illetve kapcsolataik ellenőrzése, az esetleges terrorcselekmények lehetséges magyarországi célszemélyeinek és célobjektumainak a nemzetbiztonsági védelme, melyet a szolgálatok szoros együttműködésben látják el a kiemelt objektumok védelmét ellátó Köztársasági Orezreddel, valamint a rendőrséggel. A terror-elhárítás jogi szabályozása nyomán látszólagos párhuzamosság alakult az NBH és a rendőrség között a terrorcselekmények felderítése területén. Egy adott operatív akció hatásfokát esetlegesen rontó párhuzamosság elkerülésének egyetlen módja a rendszeres koordináció a rendőrség terror-elhárítási részlege és az NBH illetékes műveleti igazgatósága között. Gyakorlati szempontból viszont még mindig előnyösebbnek számít az esetleges párhuzamosság, mint egy felderítetlen és így kivitelezésre kerülő terrorakció. Az Nbtv. által megfogalmazott, a légi közlekedés biztonságával összefüggő nemzetbiztonsági feladatok is az NBH-hoz tartoznak, mely a 2001. szeptember 11-én bekövetkezett amerikai terrortámadás után még inkább előtérbe kerültek. Az NBH számára kiemelt feladatként jelenik meg a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér termináljai, illetőleg a polgári légi közlekedés biztonságának védelme, amely feladat ellátására a szolgálat önálló repülőtéri kirendeltséget működtet. Az NBH ezen feladatát is szoros együttműködésben látja el az ORFK Repülőtéri Biztonsági Főigazgatóságával. Az NBH terror-elhárítási feladataival szoros összefüggésben említhető a bevándorlók, menekült státuszért és állampolgárságért folyamodók, valamint a vízumkérelmet benyújtó személyek ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos feladatok.9, 10 A menedékjogot kérők esetében az NBH a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal működik együtt. Az NBH feladatai közé tartozik a hazánk ellen tervezett terrorcselekmények felderítésén kívül azon szervezetek figyelemmel kísérése is, amelyek Magyarországot nem célpontként, hanem átutazásra, megbúvásra, bázisépítésre, infrastrukturális hátterük létrehozására kívánják felhasználni, esetleg itt készítik elő más államok ellen irányuló akcióikat. Katonai Felderítő Hivatal (KFH) A Magyar Köztársaság katonai felderítő szervezete békeidőben a kormányzati hírigényeket és a Honvéd Vezérkar hadászati munkájához szükséges információkat szerez be. Hasonlóan az IH-hoz alapvetően az ország határain kívül, külföldi irányultsággal folytatja tevékenységét, de szükségesség esetén hazai területen is működhet, információkat gyűjthet a fegyveres erők biztonságát veszélyeztető terrorszervezetekről.11 Mivel a terrorszervezetek sem élesen polgárira és katonaira szétválasztható célpontok ellen hajtanak végre merényleteket, a felderítése érdekében végzett hírszerző tevékenység is összemosódik.12 A párhuzamosan megjelenő terror-elhárítási teendők csakis szoros együttműködéssel és koordinációval oldhatók meg eredményesen. A KFH-nak is azonnal továbbítani kell minden olyan információt a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) felé, mely összefüggésbe hozható a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Magyar Honvédség szerveinek terrorveszélyeztetettségével. Új feladatokat hozott a katonai hírszerzés számára Magyarország NATO-tagsága.13 Ennek okán a KFH is nagyobb támogatottsággal dolgozhat. A szövetségen belül az egész felderítő részleg egységes szakmai irányítás alatt áll. A magyar nemzetbiztonság szempontjából feltétlenül fontos tényező, hogy a NATO-tagsággal párhuzamosan Magyarország egy olyan információs rendszerhez kapcsolódhatott, melybe az információkat a jelentős technikai, személyi, anyagi feltételekkel rendelkező amerikai, brit, francia és német hírszerző szervezetek szolgáltatják. Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) A KBH a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szervezeteinél felderíti és elhárítja a külföldi hatalmak, személyek vagy szervezetek terrorcselekmény elkövetésére irányuló törekvéseit.14 A KBH minden olyan ügyben jogosult eljárni, ami kapcsolatba hozható a Honvédelmi Minisztériummal és a Magyar Honvédséggel, illetve, ami saját működési területén jelentkezik. Ha például bármely rendvédelmi szerv, vagy a többi nemzetbiztonsági szolgálat katonai vonatkozású terrorcselekményről szerez tudomást, azonnal köteles továbbítani az információt a KBH felé. Ez különösen indokolt, amennyiben egy terrorszervezet a Magyar Honvédség szervezetén belül próbál meg kapcsolatot létesíteni. Fontos feladata a katonai objektumok biztosítása is. Feladatainak összetettsége miatt nem csak a KBH és az érintett katonai parancsnokok között tesz szükségessé szoros és szabályozott együttműködést, de a katonai és a polgári elhárítás között is. A katonai szolgálatok esetében említést érdemelnek még a különböző NATO- missziókban való részvételből eredő feladatok. Az objektumok, az eszközök és az állomány operatív védelmén túl a szövetségi rendszer központosított vezetési rendszerében feldolgozásra kerülnek a magyar kontingensektől származó hírszerzési információk is. A missziók által érintett térségeknek az európaitól eltérő kulturális közegében (különösen Irak és Afganisztán) katonáink rendkívül hasznos ismereteket és tapasztalatokat szereznek, illetve értékes kapcsolatokat építhetnek ki. Ezek hozadéka hazatérésüket követően is kamatoztatható a terrorizmus elleni tevékenység során. Nemzetbiztonsági Kabinet "A nemzetbiztonsággal kapcsolatos feladatok összehangolására, a közbiztonság védelmével összefüggő döntések előkészítésére, valamint e tárgykörökben kormányzati intézkedést igénylő aktuális kérdések megvitatására a Kormány Nemzetbiztonsági Kabinetet létesített."15 A Nemzetbiztonsági Kabinet vezetője a honvédelmi miniszter, tagjai pedig a belügyminiszter, az igazságügy miniszter, a külügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, és állandó meghívott a MEH nemzetbiztonsági ügyekben illetékes politikai államtitkára (ez a poszt ma már nem létezik). Ez a kabinet hivatott arra, hogy a Magyar Köztársaság biztonságpolitikája terén meghatározza a közvetlen feladatokat, illetve felügyelje azok végrehajtását.16 Az utóbbi öt és fél évben négyszer hívták össze a nemzetbiztonsági kabinet rendkívüli ülését. Először 2001. szeptember 11-én hívta össze Orbán Viktor akkori kormányfő a testület rendkívüli ülését, a New York-i terrortámadás miatt. A kormányfő meg is szakította akkori külföldi útját, hogy itthonról irányíthassa a fokozottabb biztonsági intézkedések bevezetését. A madridi terrortámadás után, 2004. március 14-én szintén összehívták a kabinet rendkívüli ülését. Ezután 2004. október 6-ára ült össze a testületet, azután, hogy az al-Kaida Magyarországot is terrortámadással fenyegette meg. Némileg kilóg a sorból a kabinet 2005 októberében összehívott rendkívüli ülése, ahol Mucuska-üggyel (a magyar sajtóban így híresült el) foglalkozott a testület. Terrorellenes Koordináló Bizottság (TKB) A Kormány Nemzetbiztonsági Kabinetjének döntése alapján 2003-ban megkezdte működését a Terrorellenes Koordináló Bizottság, mely a Nemzetbiztonsági Hivatal bázisán működik.17 18 Vezetője az NBH főigazgató-helyettese. A TKB a terrorellenes küzdelem megelőző és beavatkozó fázisait a legfelsőbb szinten fogja össze. Tagjai a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Információs Hivatal, a Katonai Biztonsági Hivatal, a Katonai Felderítő Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, az Országos Rendőr-főkapitányság, valamint a BM Határőrség vezető beosztású küldöttei. A Bizottság heti rendszerességgel ül össze.19 A testület folyamatosan figyelemmel kíséri és értékeli az ország biztonsági helyzetével összefüggő aktuális információkat, majd azok alapján konkrét titkosszolgálati, vagy nyílt rendőri intézkedésekre tesz javaslatot, illetve előkészíti a Nemzetbiztonsági Kabinet soros üléseit. A TKB létrehozásával a Kormány azt kívánta elősegíteni, hogy a titkos információgyűjtésre jogosult nemzetbiztonsági szolgálatok és rendvédelmi szervek által szerzett, vagy tudomásukra jutott, valamint a nemzetközi partnerektől érkező valamennyi releváns információ haladéktalanul feldolgozásra, elemzésre, értékelésre kerüljön, és az összegzett adatok késedelem nélkül jussanak el a döntéshozókhoz. Felállítása óta a TKB keretében együttműködő szervezetek tevékenysége hatékonyabbá vált. A kialakult koordinációs munkarend garantálja, hogy a jelenlegi helyzetben, illetve rendkívüli események bekövetkezése esetén azonnal megtegyék a szükséges lépéseket. A terrorfenyegetettség alakulása Egy adott térségnek, vagy országnak a terrorizmus általi fenyegetettsége nem elemezhető egyetlen tényezővel. A 2004. március 11-i madridi és a 2005. július 7-i londoni robbantásokat követően jogosan merült fel a kérdés, hogy az európai országok iraki szerepvállalása mennyiben játszott szerepet a terrorcselekmények bekövetkezésében. Az al-Qaida típusú szervezetek büntetésként értelmezik a merényleteket az adott ország koalíciós részvételéért. Egyre több biztonságpolitikai szakértő vélekedik arról, hogy a második Öböl-háborúban és az iraki stabilizációban részvevő államokat fokozottabb veszély fenyegeti.20 A média által is befolyásoltatva elemzők egy része jelentősnek tartja az USA és Nyugat-Európa az iszlám terrorizmus általi terrorfenyegetettségét. Ennek ellenére a 2001 szeptembere és a 2007 januárja közötti időszakban a madridi, a londoni és a svédországi merényleteken kívül csupán Theo Van Gogh hollandiai meggyilkolása, valamint a 2005. december 15-i, magát Jihad szervezetnek nevező stockholmi iraki szavazók elleni merényletkísérlet során derült ki egyértelmű iszlám kapcsolat.21 Vagyis két olyan országban volt terrortámadás, amely határozottan elkötelezte magát az Egyesült Államok politikája mellett és egy harmadikban, olyan államok képviseletei ellen, akik szintén ezt tették. Ezek alapján kijelenthető, hogy az elmúlt években Európában történt terrorakciók elsősorban politikai indíttatásúak voltak. A kelet-közép-európai térség országai 2002 és 2003 fordulóján határozottan Washington iraki politikája mellett tették le voksukat.22 A cseh elnök, a magyar és a lengyel miniszterelnök 2003. január 30-án aláírásukkal, valamint Albánia, Bulgária, Horvátország, Észtország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Románia, Szlovákia, és Szlovénia külügyminiszterei 2003. február 5-i nyilatkozatukkal biztosították támogatásukról a formálódó Irak-ellenes koalíciót.23 Ezen kívül Magyarország 2002. december 12-én ellenzéki irakiak kiképzése céljára felajánlotta a taszári bázist, a lengyel kormány pedig 200 fős katonai akciókban is résztvevő alakulat kiküldéséről döntött. A jelentősebb harci műveletek 2003 májusi lezárását követően a 13 közép-kelet-európai ország úgy döntött, hogy alakulataik a nemzetközi stabilizációs kötelékben is részt vesznek.24 Az USA és Nagy-Britannia után Lengyelország állította ki a legnagyobb, 2300 főt számláló alakulatát, mellyel önálló stabilizációs körzet vezetője is lett. Ezek alapján térségünkben leginkább Lengyelország, Ukrajna, Románia és Bulgária, mint jelentősebb kontingenssel résztvevő államok tekinthetőek a terrorizmus logikus veszélyeztetettjeinek. Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy térségünk 2001 és 2007 között semmilyen szempontból nem tartozott a világ terrorcselekmények által lényegesen fenyegetett területei közé. Jelenleg csekély a valószínűsége annak, hogy Magyarország terrorakciók célpontjává válik. A megítélés azonban könnyen megváltozhat, ugyanis a közelmúltban megjelent sajtóértesülések egy része Magyarországot is összefüggésbe hozta az állítólagos CIA-börtönök ("black sites") ügyével.25 A hírt az arab média is felkapta, a cáfolatok ugyanakkor már nem kaptak kellő hangsúlyt. A kialakult helyzet látens nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ugyanis Magyarország "hírbe hozása" kiválthatja a terroristák ellenszenvét, amit akár tettek is követhetnek.26 A munkámban leírtak alapján az alábbi megállapításokat tartom megalapozottnak: A terrorizmus mint kockázati tényező a magyar biztonságpolitikai gondolkodás és cselekvés kereteit meghatározó dokumentumokban és jogszabályokban kiemelt helyet kap. Az elmúlt évtizedben Magyarország nemzetközi rendszerben betöltött szerepében végbement változások miatt hazánk terrorfenyegetettsége a mindenkori világpolitikai folyamatok függvényévé vált, így annak mértéke nem tekinthető tartósan állandónak. A terrorfenyegetettség folyamatos figyelemmel kísérése elengedhetetlen a nemzeti biztonság szavatolásához. A súlyos terrorcselekmények elmaradása által generált biztonságérzet mind a politikai döntéshozók, mind a védelmi rendszer elemeinek reakcióképességét csökkenti. A védelmi komponens hatékonyságának megőrzése érdekében a politikai függetlensége nélkülözhetetlen. A biztonság átfogó értelmezése keretében a kockázati tényezők rangsorolása szükséges. A fenyegetettség mértékéből - és a belpolitikai realitásból - kiindulva a Magyar Köztársaság számára a terrorizmus jelenleg nem számít elsődleges rizikófaktornak. A folyamatosan változó biztonsági környezetből eredően a prioritások átrendeződésére bármikor számítani lehet, így az ahhoz való rugalmas alkalmazkodás képességének fenntartása nélkülözhetetlen. A terrorizmus ellni tevékenységet a megelőzés elvén kell szervezni. Gyakorlati szempontból a terrorizmus elleni hatékony fellépéshez meg kell őrizni az elhárítási és a hírszerzési funkciók elkülönülését. A terrorizmus elleni fellépés elsődleges letéteményesei Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok. Ezek mindegyikének feladat- és hatáskörét meghatározó szabályozásban megjelenik a terrorizmus elleni tevékenység, ami a gyakorlat oldaláról magában hordozza az átfedések és párhuzamosságok lehetőségét. Ennek kiküszöbölése érdekében hatékonyabbá kell tenni a szolgálatok közötti együttműködést. Hazánknak rendelkeznie kell(ene) egy, a már meglévő felsőbb szintű dokumentumokból kiinduló és azokhoz illeszkedő nemzetbiztonsági stratégiával. A nemzetbiztonsági stratégiában megfogalmazottakhoz igazodva szükség lenne a jelenlegi szervezeti struktúra átalakítására a terrorellenes munka hatékonyságának fokozása és a gazdaságosság jegyében. Összességében úgy ítélem meg, hogy a magyar nemzetbiztonsági stratégia hiányának pótlása szükségszerű, azonban objektív okokból jelenleg nem időszerű. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak az új stratégiából kiinduló szervezeti átalakítása szintén megvalósításra vár, azonban a stratégiához hasonló okból késik. E két tényező egymással szorosan összefügg, hiszen bárminemű szervezeti átalakításnak a magyar nemzetbiztonsági szervezetek struktúrájában logikusan egy átfogó stratégia által meghatározott gondolatmenet és keretek között kellene megtörténnie. Az átalakítás előfeltétele tehát a stratégia, ami a folyamatosan változó biztonsági kihívásoknak megfelelni képes nemzetbiztonsági rendszer szempontjából elsődleges.   FELHASZNÁLT IRODALOM Könyvek, publikációk: Andor László - Tálas Péter - Valki László: Irak - háborúra ítélve, Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004 Bedő Csaba: A terrorizmus ellen Magyarországon és az Európai Unióban, Belügyi Szemle, 1999 Boglár Judit - Szternák Nóra - Szternák György: A terrorizmussal kapcsolatos kutatás legújabb eredményei, ZMNE publikáció, 2005 Botz László: A Katonai Felderíto Hivatal feladatai a NATO-csatlakozás után. Külpolitika, 2000/1-2. sz. Bökönyi István: Gondolatok a terrorizmusról, A magyarországi terrorizmus jellemzői, a terrorizmus elleni állami, társadalmi fellépés egyes aktuális kérdései, Belügyi Szemle, 2002/6-7. sz. Dezső Lajos - Hajas Gábor: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok. HVG-ORAC, Bp., 1998 Izsa Jenő: A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági ágazati stratégiáról, Hadtudomány, 2006. december Kárpáti György: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeteinek racionalizálása, Hadtudomány, 2006. december Szenes Zoltán: Válaszúton a magyar biztonságpolitika, www.honvédelem.hu Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája: Tanulmányok, Budapest, Zrínyi, 2006 Tarján István: A terrorelhárítás időszerű kérdései, ZMNE publikáció, 2004, 43-45. o., http://zrinyi.zmne.hu/dokisk/hadtud/Tarjan.pdf Tóth Csaba - Török Gábor: Politika és kommunikáció. A magyar politikai napirend témái a 2002-es választások előtt. Századvég, 2002 Urbán Attila: A Magyar Köztársaság NATO-tagságából fakadó nemzetbiztonsági kihívások, Hadtudomány, 2006. december Jogszabályok: 1978. évi IV. Törvény a Büntető Törvénykönyvről 1995. évi CXXV. Törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról 94/1998. (XII. 29.) OGY Határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről 2144/2002. (V. 6.) Korm. Határozatot a Magyar Köztársaság új nemzeti biztonsági stratégiájáról 2073/2004. (III. 31.) Korm. Határozat a Magyar Köztársaság új nemzeti biztonsági stratégiájáról (módosítás) Internet: http://www.feek.pte.hu/feek/feek/download/doks/segedanyagok/2005-6_2/bpolea2.doc http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/ Nemzeti_biztonsagi_strategia http://www.nemzetbiztonság.hu http://www.theglobalist.com/DBWeb/StoryId.aspx?StoryId=3592 http://www.tkb.org http://www.whitehouse.gov/infocus/iraq/news/20030327-10.html   1 Bökönyi István: Gondolatok a terrorizmusról, A magyarországi terrorizmus jellemzői, a terrorizmus elleni állami, társadalmi fellépés egyes aktuális kérdései. Belügyi Szemle, 2002/6-7., 153 o. 2 Az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről, a közrend elleni bűncselekmények fejezetének (XVI.) 261. paragrafusa a terrorcselekmény is. 3 Izsa Jenő: A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági ágazati stratégiáról. Hadtudomány, 2006. december 4 Boglár Judit - Szternák Nóra - Szternák György: A terrorizmussal kapcsolatos kutatás legújabb eredményei, ZMNE publikáció, 2005, 10-12. o. 5 Kárpáti György: A nemzetbiztonsági szolgálatok szervezeteinek racionalizálása. Hadtudomány, 2006. dec. 6 1978. évi IV. Törvény a Büntető Törvénykönyvről. 7 Dezső Lajos - Hajas Gábor: A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó jogszabályok, HVG-ORAC, Bp., 1998, 43. o. 8 A terrorizmus ellenes nemzetközi együttműködésre jó példát szolgátat rendőrségi vonalon az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) szervezete, melynek egyik alapfeladata a határokon átnyúló terrorizmus megelőzése terén a tagállamok nemzeti egységei között állandó, bizalmas és intenzív információcsere biztosítása. Ennek érdekében hozták létre azt a közös információs rendszert (SIS), melybe minden állam beadhatja az általa megszerzett terrorizmussal (is) kapcsolatos információit.  9 2000-ben az NBH 17.702 vízum-, 11.056 bevándorlási, 5.333 menedékjoggal kapcsolatos és 11.186 állampolgársági kérelmet vizsgált meg az esetlegesen felmerülő nemzetbiztonsági kockázatokkal kapcsolatban. NBH Évkönyv 2000, Bp., 2001, 29. o. 10 Nbtv. 5. § g) pont: Az NBH e tevékenysége szorosan összefügg az 1998. március elsejével hatályba lépett, a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. Törvénnyel, amely több ponton módosította a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és a bevándorlásról szóló 1993. évi LXXXVI. Törvényt. 11 Nbtv. a 6. § d) pont. 12 Példaként említhető a szeptember 11-i amerikai célpontok ellen végrehajtott terrortámadás, melynél a terrorszervezet akciótervében egyaránt szerepelt polgári (World Trade Center) és katonai (Pentagon) objektum. 13 Botz László: A Katonai Felderítő Hivatal feladatai a NATO-csatlakozás után. Külpolitika 2000/1-2. 28. o.; Urbán Attila: A Magyar Köztársaság NATO-tagságából fakadó nemzetbiztonsági kihívások. Hadtudomány, 2006. december 14 Nbtv. 7. § c) pont. 15 www.feek.pte.hu/feek/feek/download/doks/segedanyagok/2005-6_2/bpolea2.doc (letöltés ideje: 2007. május 05. 20'36") 16 www.nemzetbiztonság.hu (letöltés ideje: 2007. május 05. 21'40") 17 A Kormány a 2239/2005. (X. 28.) Határozattal rendelkezett a Terrorellenes Koordinációs Bizottság létrehozásáról, amely jogutódja a 2003. év során a Nemzetbiztonsági Kabinet jóváhagyásával létrehozott Terrorellenes Koordinációs Bizottságnak. 18 NBH Évkönyv 2003, 29-30. o. 19 Zán Krisztina - Horpácsi Ferenc: Terrorizmus és a Határőrség. ZMNE publikáció, 2004, 166. o. http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/Horpacsy.pdf; Tarján István: A terrorelhárítás időszerű kérdései, ZMNE publikáció, 2004, 43-45. o., http://zrinyi.zmne.hu/dokisk/hadtud/Tarjan.pdf (letöltés ideje: 2007. május 08. 15'49") 20 Robert Fisk: The Reality of this Barbaric Bombing. The Independent 2005. július 8. http://news.independent.co.uk/world/fisk/article297623.ece (letöltés ideje: 2007. május 08. 10'03") 21 Forrás: Memorial Institute for the Prevention of Terrorism, http://www.tkb.org/Incident.jsp?incID=26797 (letöltés ideje: 2007. május 08. 10'22") 22 Lásd erről Andor László - Tálas Péter - Valki László: Irak - háborúra ítélve. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004. 213-275. o. 23 Tálas Péter: Az "új Európa" és a nemzetközi Irak-vita. Védelmi Tanulmányok 59., Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, Budapest, 2004. 100 o.; Urbán Attila: A Magyar Köztársaság NATO-tagságából fakadó nemzetbiztonsági kihívások, Hadtudomány, 2006. december 24 http://www.whitehouse.gov/infocus/iraq/news/20030327-10.html; http://www.theglobalist.com/DBWeb/StoryId.aspx?StoryId=3592 (letöltés ideje: 2007. május 09. 13'52") 25 Kemény János: A terroristák kiadatása és a terrorizmusellenes háború, Hadtudomány, 2006. szeptember 26 NBH Évkönyv 2005. vissza a szöveghez « vissza a tartalomhoz