XVII. évfolyam |
3. szám |
2007. szeptember |
Vida Csaba
A Szlovák Köztársaság államiságának megteremtése
A szerző tanulmányában az államiság kérdéskörét vizsgálja meg a Szlovák Köztársaság létrejöttének tükrében. A XX. század végén létrejövő új ország államiságának elemzését követően a szerző az államiság eléréséhez szükséges feltételrendszert is megfogalmaz. Ez alapján az államiság eléréséhez történelmi, társadalmi, nemzetközi jogi és nemzetközi politikai (geopolitikai) feltételeknek kell teljesülnie. Szlovákia 1993-ra teljesítette és elérte az államiság megteremtéséhez szükséges feltételeket.
A Közép-Európában élő jelentősebb népcsoportok közül a szlovák nemzet érte el legkésőbb az államiságát annak ellenére, hogy az első szláv törzsek (a szlovákok ősei) már az V. és a VI. században letelepedtek a jelenlegi Szlovákia területére1. Ezeknek a törzseknek és leszármazottjaiknak XX. századig kellett várniuk, hogy a belőlük kialakult szlovák népcsoport, kisebbség, majd nemzet elérje államiságát.
Az államisághoz vezető út
A szlovák történelemtudomány a Kárpát-medencében az első szláv államalakulatot már a VII. századra teszi, amikor egy frank kereskedő létrehozta saját fejedelemségét, a Samo Fejedelemséget. Az államiságuk második lépcsőfokának a Nyitrai, majd a Nagy-Morva Fejedelemséget2 tekintik. Ezt a három államalakulatot a szlovákok történelmi hagyományaik alapjainak tekintik, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy ezeréves joguk van az államiságra. A szlovákoknak a Kárpátok északi völgyeibe történő megérkezését követő "gazdag" államtörténetét évszázadokig nem követte folytatás, mert a régióban letelepedő népek (köztük a magyarok), valamint a Kárpát-medencében létrejövő államok befolyása alá kerültek a régióban élő szlávok (szlovákok) is. Így a szlovákok nemzetté válásának folyamata a környező, államisággal rendelkező népcsoportoktól eltérően csak későn, a XVIII. és a XIX. században zajlott le.
A nemzetfejlődésnek több gátja is volt, amelyek közé sorolhatjuk a szlovák népcsoport viszonylagos kis létszámát, valamint a régióban "uralkodó" történelmi (cseh, lengyel és magyar) nemzetek jelentős befolyását. A szlovákok így évszázadokon keresztül a Kárpát-medencében kialakuló államokban éltek, amelyek a 900-as évek végétől egészen a XX. század elejéig a Magyar Királyság, illetve a Habsburg Birodalom voltak. A királyságban, majd a császárságban a nemesi nemzetet alkotó arisztokrata réteghez viszonylag kevés számú szlovák tartozott. A kialakuló városi lakosság, polgárság többsége még a szlovákok által lakott régiókban is németekből és magyarokból állt3. A szlovákság ennek következtében XVIII. század végéig nem rendelkezett olyan személyiségekkel, akik képviselték volna nemzetük érdekeit.
A szlovák nemzetfejlődés egyik legfontosabb lépését az egyház tette meg, amikor a reformáció hatásaként a XVI-XVII. századtól már anyanyelven történt a vallás gyakorlása, valamint a szentmisék során a papok anyanyelvükön szóltak a híveikhez. A papok kezdtek el foglalkozni a szlovák nyelvvel és kultúrával. Az egyházhoz köthető a szlovák nyelv kodifikációja is, ami a nemzetté válás meghatározó mérföldköve volt. A szlovák népcsoport nemzetté válásában így fontos szerepet kapott az egyház, amely évszázadokig (a XX. század közepéig) meghatározta a szlovák társadalmat. A nemzetfejlődést elősegítő egyházi személyek között találhatjuk Anton Bernolákot, Andrej Hlinkát, Miroslav Hodaát, Ján Hollyt, Ferdinand Jurigát, Štefan Moysest és Josef Tisot is, de 1989-et követően a szlovák politikai életre nagy befolyása volt Ján Chryzostom Korec bíborosnak is.
Eleinte a papság képezte a szlovák értelmiséget, de a XVIII. század végén a szlovák nyelv kodifikációjával4 megkezdődhetett az egyháztól viszonylag független szlovák értelmiség kialakulása. A szlovák történelemtudomány ezt a korszakot nevezi a szlovák nemzeti ébredés időszakának. Azonban ez a folyamat sem volt akadálytalan, mert a császári abszolutizmus erősödésével megnyirbálták a szlovák nemzeti törekvéseket is. A modern nemzetté válás folyamata megállíthatatlan volt a fiatal szlovák értelmiség küzdelmének köszönhetően, amelynek az egyik legnagyobb alakja Ludoviž Štúr5 volt. Kialakult az önálló szlovák értelmiség, lezárult a szlovák nyelv kodifikációja, lejegyezték a kulturális hagyományokat és tradíciókat, kialakult a szlovák irodalom, valamint megalakultak az első szlovák politikai mozgalmak, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchiában a szlovák nemzet érdekeit képviselték. A szlovák politikai pártok a Monarchiában a korlátozott választójog ellenére elérték a parlamenti képviseletet a felvidéki vármegyék delegálásában. Az erős hazai politikai elit ellenére a szlovákok első (részleges) államiságát mégis a külföldi emigrációban élő csehek és szlovákok érték el.
A világháború időszakában a csehszlovák állam megteremtésére az Egyesült Államokban, valamint Franciaországban élő cseh és szlovák emigráció gyakorolt nagyobb hatást, mert - a nagyhatalmak támogatásával - ezek a közösségek döntöttek a közös csehszlovák állam létrehozásáról. Az emigrációban a központi szerepet a Thomas G. Masaryk által vezetett, Párizsban működő Csehszlovák Nemzeti Tanács vállalta, amelynek meghatározó személyisége volt a cseh professzoron kívül Eduard Beneš és Milan Rastislav Štefanik. A tanácsban is jelentkezett a cseh többség, mert a szlovákok érdekeit csak Štefanik képviselte, de korai halála meghiúsította, hogy az 1918-ban létrejövő új államban a csehek és a szlovákok azonos képviseletet szerezzenek. Az első Csehszlovákia időszakában cseh túlsúly volt tapasztalható, amelyre jó példa a csehszlovák hadseregben a cseh és szlovák parancsnokok aránya6. A csehszlovák kormányban a szlovák nemzet érdekeit egy szlovák ügyekkel foglalkozó miniszter képviselte, tehát ebben is megjelent, hogy a szlovákok "másodrendű" állampolgárok voltak a cseh(szlovák) államban.
A szlovákok számára az államiságot a rövid XX. század hozta el. Ebben az időszakban négy évszámhoz (eseményhez) is köthető a szlovák államiság megteremtése. Az első dátum 1919, amikor a Magyar Tanácsköztársaság időszakában a felvidéki műveletek során Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot7. A második 1939-ben volt, amikor a Harmadik Birodalom támogatásával létrehozták a fasisztának tekinthető Szlovák Köztársaságot. A harmadik 1969-ben történt, amikor az 1968-as csehszlovákiai eseményeket követően a Csehszlovákiát szövetségi állammá alakították át és Szlovákia korlátozott autonómiát kapott. A negyedik 1993. január 1-je volt, amikor a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnésével létrejött a független és önálló Szlovák Köztársaság. A fenti négy esemény közül egyedül az 1993-as jelentette a teljes államiság elérését, mert akkor teljesült az államisághoz szükséges feltételrendszer.
Az államiság Közép-Európában
Közép-Európa a XX. században élte meg legnagyobb átalakulását, mert addig évszázadokon keresztül négy nagy (a Német-római, a Habsburg, az Oszmán-török és az Orosz) birodalom határozta meg annak felosztását. A hosszú XIX. századot követően új államok jelentek meg a régióban a birodalmak felbomlásának eredményeként. Az adott nemzetközi helyzetben megvizsgálandó, hogy ezek, a többnyire többnemzeti országok8 létrejöttét egy hosszú állammá válási folyamat előzte meg, vagy az adott (geo)politikai helyzet eredménye volt. Megállapítható, hogy ezek a nemzetek megragadták az első világháborút követően kialakult lehetőséget és a nyertesek érdekeit képviselve létrehozták államukat. Ugyanakkor ezek a nemzetek évszázadokon át küzdöttek államiságukért, amelyet a kedvező helyzetet kihasználva "viszonylag" váratlanul értek el. Ez azonban nem csak a lehetőségen múlott, hanem az adott nemzetek felkészültségén is. A modern nemzet létrejöttének feltétele az adott népcsoport által körülhatárolt terület meghatározása, valamint az önálló nyelv és kultúra kialakulása, amely egy közös azonosságtudatot feltételez. A XX. század közepétől az orosz (szovjet) befolyás következtében a Közép-Európát - egyes nemzetek államiságát - érintő átrendeződésre csak az 1990-es években került sor. A bipoláris világrend felbomlását követően csökkent a régióban az orosz (szovjet) befolyás, és az így "felszabadult" országokban újraéledt az államalkotó nemzetek "félbeszakadt" függetlenségi törekvése, amelyet felgyorsítottak a több évtizedes "kényszerházasság" során kialakult problémák és ellentétek.
Az államiság feltételeinek áttekintése előtt meg kell vizsgálni azt a tényt, hogy csak nemzetek, vagy azonos érdekek mellett szerveződött nemzetek közössége hozhat-e létre államot? Az állam és a nemzet fogalmának összemosása elsősorban a népszuverenitás doktrínájának megjelenéséhez kapcsolható9. Minden nemzet saját államot akar magának, ami előrejelzi, hogy minden nemzet törekvése, hogy életét önállóan, saját területen és pedig lehetőleg kizárólagos "tulajdonosként" irányítsa. A nemzetet fel lehet fogni az államfejlődés részállomásának is. A nemzet fejlődése az állammá válás társadalmi és történelmi feltételeit teremti meg. Tehát a társadalmi fejlődés során a nemzet és az állam között minőségi különbséget kell feltételeznünk.
Itt ki kell térnünk azokra az államokra, amelyeket nem egy nemzet, vagy nemzetek közössége hozott létre, hanem felülről szervezték meg (többek között birodalmak és gyarmattartók által), valamint a különböző nemzetiségű személyek közössége által alkotott államokat. A felülről szervezett államok csak rövid ideig álltak fenn, vagy addig, amíg a támogató birodalom képes volt hatást gyakorolni annak mesterséges fenntartására. A különböző nemzetiségű személyek által létrehozott államra a legjobb példa az Amerikai Egyesült Államok, de ebben az esetben is egy nemzet az amerikai nemzet hozta létre az államot, amely az országban élő különböző nemzetiséghez tartozó közösségekből alakult ki.
A nemzet kialakulása során szükség van egy irányító politikai, hatalmi rétegre, amely megjeleníti a nemzet értékrendjét, valamint dönt a nemzetet érintő kérdésekben. A modern nemzetfejlődés során a politikai elitet egy értelmiségi csoport alkotta, amely Közép-Európában kiemelten az arisztokrácia (a nemesség), a papság, az orvosok, a jogászok és a tanítók képviselőiből, vagyis a felső és a polgári középosztály tagjaiból állt. A Habsburg Birodalomban az arisztokrata (nemesi) réteg csak kis mértékben azonosult a fiatal nemzetekkel, akik mégis támogatták ezeket a nemzeti törekvéseket, azok a mozgalmak élére álltak. A politikai-értelmiségi elit megosztottsága10 is hátráltatta az egységes nemzet kialakulását, mert az adott vezető csoportok csak az általuk preferált értékrend elterjesztését támogatták, és egyben törekedtek a "rivális" csoportok visszaszorítására. Tehát az "alulról" építkező nemzeti mozgalmak fő erejét az értelmiség képezte, akik előszeretettel éltek a populizmus retorikájával: azaz közös, nagy történelmi vállalkozásra hívták fel az alsóbb néposztályokat. A nemzetet irányító hatalmi elit az államiság elérését követően átalakult az országot irányító vezetői réteggé, amely a nemzeti intézményeken keresztül irányította az államalkotó nemzetet. A kialakuló állam hatalmi elitjében ugyanazok a "töréspontok" és "ellentétek" is megtalálhatók, mint amelyek megosztották a nemzetet is. A közép-európai nemzeti mozgalmak alapvetőn nyelvi és kulturális nacionalizmus alakjában nyilvánultak meg, amelyeknek a leggyakoribb eszköze a nyelv kodifikációja volt. Az írásbeliség megteremtése fontos lépés volt a nemzetfejlődés során, amely a közép-európai nem történelmi népek esetében viszonylag későn - a szlovákok esetében a XVIII. és a XIX. században - történt meg.
A közép-európai - államisággal nem rendelkező - népcsoportok nemzetfejlődése és államisága során hiányosságok léptek fel az önálló történelemtudatukban, hiszen történelmük nagy részét az "anyaországban" élték meg, amelynek történelme az uralkodó nemzeté volt. Így "a történelem nélküli nemzetek"11 gyakran filozófiai doktrínákban keresték létük igazolását, amelyre nagy hatással volt Johann Gottfried Herder német filozófus tanítása12. Ezeknek a népcsoportoknak utólag kellett megteremteniük történelmüket, amelynek két forrását különböztethetjük meg.
A "késői" nemzetek számára van még egy tényező, amely megnehezítette az állammá válás folyamatát, ez pedig a nemzetközi elszigeteltség. Ezek a nemzetek, vagy népcsoportok ismeretlenek voltak a nemzetközi közösség, valamint a tudományos világ számára, mert nemzetközi sikert elért tagjaik csak az "anyaországuk" hírnevét tudták öregbíteni.
Az államiság feltételrendszere
Egy nemzetnek az államiság eléréséhez több feltételt kell teljesíteni, valamint több feltételnek a nemzettől függetlenül adottnak kell lennie. Nem elegendő egy-egy feltételcsoport teljesítése, mert ezek a feltételek egy közös rendszert alkotnak, így minden feltételcsoport meghatározó elemének fenn kell állnia. Az állammá válás feltételeinek csoportjai: társadalmi feltételek, történelmi feltételek, jogi feltételek, geopolitikai, geostratégiai feltételek.
Társadalmi feltételek
Az államiság elérésének egyik legfontosabb feltétele az adott nemzet által alkotott társadalom belső rendszerének kialakulása, amely a nemzetfejlődés során jön létre. A történelem során nem hozhattak létre olyan államot, vagy csak rövid ideig létezhetett, amely úgy alakult ki, hogy azonos nyelvet beszélők egy csoportja "összeállt"13. Vitatható az a tény is, hogy egy állam létrehozásához nincs szükség államalkotó nemzetre. Tehát az állam létrehozásához Közép-Európában nemzetek, vagy nemzetek közösségei14 szükségeltettek. A nemzet fő sajátosságaihoz tartozik a közös nyelv, a közös kultúra és hagyományok, valamint egy értelmiségi réteg, amely a közösségen, a társadalmon belül az irányító szerepet tölti be. Ez a csoport ragadta magához a nem történelmi népcsoportok nemzeti ébredésének időszakában az irányítást. Közép-Európában a hatalom irányítói az uralkodók, a diktátorok, az arisztokraták és a katonák voltak. Ezzel szemben a fiatal nemzetek irányító rétegéhez, kiemelten a Habsburg Birodalomban a papság, a jogászok, a tanítók és az orvosok tartoztak, valamint egyes arisztokraták, akik pénzügyileg finanszírozták a fiatal nemzet fejlődését. Bibó szerint a fiatal nemzetek esetében jelentősen felértékelődött a nemzeti intelligencia, ezért a nemzet szempontjából nagyobb szerepet kaptak: az írók, a nyelvészek, a történészek, a papok, a tanítók és az etnográfusok. A Habsburg Birodalomban a polgárság a XIX. századig nem képviselt meghatározó szerepet. Ennek a nemzetirányító elitnek az állammá válás során alkalmasnak kell lennie az ország intézményrendszerének irányítására is. Tehát az állam létrehozása során szükséges az önálló, működőképes intézmény- és politikai rendszer kialakítása15, amelynek képesnek kell lennie a létrejövő állam irányítására. A nemzetfejlődés során meghatározó szerepe van a nyelvnek, ami nem csak a beszélt nyelvre vonatkozik, hanem annak kodifikációjára is. A nyelv teremti meg az önálló kultúra és hagyományok kialakulásának lehetőségét. A nyelv segítségével rögzítik az eseményeket, népszokásokat, hagyományokat. A nyelv meghatározza a nemzethez való tartozás szimbólumát is.
A társadalmi feltételek közé tartozik, hogy az adott területen élő népcsoport viszonylagos egységet mutasson. Rendelkezzen olyan közösségi tudattal, amelyet a közös történelmi élménysorozat határoz meg. A népcsoporton belüli megosztottság foka nem érheti el a népcsoport közös céljában és létérdekeiben az egyet nem értést. A nemzetet irányító elitben a megosztottság, kiemelten Közép-Európában, mindig is nagymértékben jelen volt, de a közös cél az államiság elérése, valamint a nemzet fennmaradásának biztosítása mindig is egységes volt. Az elitet általában a cél elérésnek útja, valamint a vezető szerepek leosztása osztotta meg. Bibó még a nemzet kialakulásának feltételeként határozza a főváros meglétét, valamint gazdasági feltételeket is.16 A gazdasági feltételek szükségessége megkérdőjelezhető, hiszen az afrikai államok többsége nem rendelkezett életképes gazdasággal.
Történelmi feltételek
Felmerülhet az a kérdés, hogy szükségesek-e egy állam kialakulásához a történelmi feltételek, vagyis az adott népcsoport közös történelme? Egyik válasz lehet, hogy csak közös történelmi eseménysorozat során alakulnak ki a nemzet tradíciói, hagyományai és kultúrája, amely megkülönböztetheti az azonos nyelvű nemzetektől, valamint más szomszédos népcsoportoktól. A másik válasz, hogy a népcsoport csak egy társadalmi fejlődés után érhet el arra a szintre, hogy elérje az államiságát. Ez a fejlődés általában évszázadokat vett igénybe.
Az államiság kialakulásának történelmi feltételeihez sorolhatjuk azt a történelmi eseménysorozatot, amely megadja a nemzet történelmi tudatát. Az állammá alakulás során ez a történelmi tudat is legitimálja az adott földterület feletti hatalom jogosságát. A Közép-Európában élő nemzetek, népcsoportok történelme megegyezik a régióban évszázadokig fennálló birodalmak történelmével. Tehát ezeknek a népcsoportoknak a történelem-kerete azonos, de jelentős különbségeket találunk a helyi, valamint csak az adott népcsoportra vonatkozó történelmi események között. Így az évszázadokig egymás mellett, egy birodalomban élő nemzeteknek is megvan a saját történelmük, azonban a történelmi események "mennyiségében" jelentős eltérés mutatkozik. Ez a különbség függ a népcsoport létszámától és a régióban tapasztalható befolyásától.
A közép-európai nemzetek európai történelme a V. és a VI. században kezdődött, amikor az első szláv népek megjelentek a régióban. Európában (Nyugat-Európában) ekkor indult meg a nemzetfejlődés, amelynek eredményeként létrejöttek a történelmi nemzetek (magyar, lengyel, cseh). Ezek a nemzetek viszonylag hamar elérték az államiságot, azonban azt a történelmük során nem sikerült folyamatosan fenntartani. Ezt követően a régióban létrejövő birodalmak gátolták a többi népcsoport nemzetfejlődését. Közép-Európában ez az Oszmán-török Birodalom, a Habsburg Birodalom és az Orosz (szovjet) Birodalom volt. Azok a népcsoportok, amelyek lemaradtak a történelmi nemzetfejlődésből, azoknak a francia forradalom Európára gyakorolt hatása adott ismét lehetőséget a nemzetfejlődésre. A XVIII. és a XIX. század ezeknek a népcsoportoknak a nemzeti ébredés időszakát jelentette. Az utolsó történelmi feltétel az a történelmi lehetőség, amely az adott geopolitikai helyzetben lehetővé teszi az államiság elérését. Ez egy paradigmaváltáshoz köthető, amelyek a XX. században a világháborúk, valamint a bipoláris világrend felbomlása voltak.
Jogi (nemzetközi jogi) feltételek
Az államiság feltételrendszerében a legkonkrétabb elemek a jogi feltételek, amelyeket a nemzetközi jog szabályai határoznak meg. Az állam nemzetközi jogi meghatározása az 1933-ban elfogadott "Az államok jogairól és kötelezettségéről szóló" montevideói egyezményben található, amelynek 1. cikke tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek egy államot jellemeznek:17 állandó lakosság, meghatározott terület, kormányzat, más államokkal való kapcsolattartás képessége.
A XX. századra a dekolonizációs folyamat lezárulása miatt már nem jöhettek létre államok az uralatlan területek18 elfoglalásával, mert a Földön már nem volt szabad terület. Így az új államok csak már létező államok területének csökkentésével, vagy megszűnésével jöhetnek létre.19 Közép-Európában ez már évszázadokkal korábban is fennállt, hogy új államok csak birodalmak, országok felbomlásával és több részre történő felosztásával jöhettek létre. A XX. században ez két alkalommal meg is történt.20
Az állandó lakosság létszámának nincs nemzetközi jogi limitje, de a saját kormányzási képességhez szükséges egy minimális létszám. Ezzel szemben a jog pontosan meghatározza az állam területének konkrét - földrajzi - körülhatárolását. A terület szempontjából fontos az a tény, hogy az államhoz tartozó terület egésze felett képes legyen ellenőrzést fenntartani az állam. A kormányzat megléte az adott terület feletti uralom képességét feltételezi. A kormányzatnak az adott társadalom, nemzet, népcsoport irányításán kívül képesnek kell lennie a nemzetközi közösség tagjaival történő kapcsolattartásra, amely feltételez az adott államra vonatkozó nemzetközi elismerést, vagyis legitimitást.
A klasszikus nemzetközi jogi feltételek mellett még az államiság létrejöttéhez szükség van az adott állam függetlenségére, szuverenitására, területi egységére, valamint önrendelkezési képességére. Ezekhez a képességekhez szükséges egy erőpotenciál (fegyveres erő) megléte is, amely biztosítja, hogy más államok ne számolják fel az államot. A függetlenség meghatározó az államiság elérésében, amely nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is takar. A nemzetközi jog szempontjából az állam szuverenitásának feltétele a nemzetközi legitimitás, amely a régiót, vagy a kontinenst meghatározó államok, nemzetközi szervezetek által jóváhagyást is jelent. Ez az elismerés az adott helyzetben védettséget is jelenthet más állammal, államokkal szemben, amely lehet az az állam, amelyből éppen kivált az új államalakulat. Természetesen a nemzetközi jog által elfogadott, valamint különböző nemzetközi szerződésekben meghatározott feltételektől a történelem során eltértek, de az esetek többségében a nemzetközi közösség által képviselt elveket - a nemzetközi legitimitás érdekében - mindig is figyelembe vették.
Geopolitikai feltételek
A történelmi, a társadalmi és a jogi feltételek mellett szükséges egy olyan tényező, amely lehetővé teszi azt a történelmi pillanathelyzetet, hogy létrejöhessen egy új állam. Ez a tényező az adott régió geopolitikai helyzete, amely a régióban fennálló államok, valamint a régió helyzetét meghatározó hatalmak törekvéseinek közös halmaza. Ebben a halmazban meghúzódó döntő erőviszonyok határozzák meg, hogy létrejöhet-e az új állam, ami nem csak a nemzetközi legitimációban nyilvánul meg, hanem gazdasági, politikai, katonai erőgyakorlásban is. Ennek alapján az új állam létrehozásához szükség van azoknak a hatalmaknak a közös akaratára, amelyek meghatározzák adott földrajzi régióban a politikai folyamatokat. A geopolitika egyik megalapítója, Rudolf Kjellén21 szerint "a geopolitika egy olyan empirikus megközelítés, amely a földrajztudomány és a politológia közötti kapcsolatrendszeren alapul. Ez alapján a geopolitikát politikai földrajzként is fel lehet vázolni. A politikai földrajzot az alábbi tényezők határozzák meg: földrajzi helyzet, természetes és politikai határok, hegységek, vizek, felszín, városok, lakosság, politikai helyzet, gazdaság, nyersanyagok, kereskedelem és a belső stabilitás.
Közép-Európában a geopolitikai helyzetet a XX. században a régió határán elhelyezkedő hatalmak határozták meg22. A régió ebben az időszakban hidat, vagy ütköző zónát képezett a szembenálló nagyhatalmak között, amelynek következtében többször változott a régió "összetétele" egyes hatalmak befolyásának megfelelően. Közép-Európát az elmúlt évszázadban a két "világégés" által bekövetkezett változás formálta át. Az első világháborút követően felbomló Habsburg Birodalom területét a győztes országok23 osztották fel azzal a szándékkal, hogy a korábbi meghatározó nemzetek képtelenek legyenek a régióban befolyást szerezni. A Habsburg Birodalom felbomlása előrejelezhető volt, amit a világháború csak "befejezett", mert a több évszázados közép-európai birodalom képtelen volt a modernizációra. Ekkor kaptak olyan nemzetek, népcsoportot lehetőséget az államalakításra, amelyek évszázadokkal korábban elvesztették államiságukat, vagy nem ismerték az államiságot.
A második világháborút megelőzően a régióban növekvő német befolyás az első világháború végén végrehajtott átalakítás revízióját kívánta elérni. Azonban a második világháborút követően a közép-európai országok struktúrájában végrehajtott területi változtatásokat a háborút követően - a szovjet befolyás kiterjesztése mellett - visszarendezték, illetve a Szovjetunió területi követeléseit teljesítették. Ezt követően a bipoláris világrend kialakulása, valamint a Szovjetunió befolyása 45 évre befagyasztotta a régióban a geopolitikai folyamatokat. Az 1990-es évek elején az évtizedekig "mozdulatlan régió" a szovjet érdekszféra megszűnése után egy hatalmas robbanással alakult át, amely újabb államalakulatok létrehozását eredményezte.
Közép-Európában a XX. században a geopolitikai törekvéseket minden esetben a kívülről érkező - befolyásoló - tényezők határozták meg. A régió országai arra törekedtek, hogy csatlakozzanak a nagyhatalmak (és a szövetségségek) érdekszférájához, mert képtelenek voltak közösen önálló közép-európai geopolitika kialakítására.
A Szlovák Köztársaság államiságának alapelemei
A szlovák nemzet az állammá válás társadalmi feltételeit már a XIX. század végére teljesítette, mert addigra megtörtént a szlovák nyelv kodifikációja, létrejött a nemzetet irányító értelmiségi elit, valamint a szlovák nemzetben kialakultak azok a kulturális, tradicionális hagyományok, amelyek meghatározták a közösséghez való tartozást. A szlovák közösség átélte azokat a történelmi eseményeket, amelyek befolyásolták a közösség tradícióit és hagyományait.
A szlovák történészek a történelmi tradíciók közé sorolják a Samo és a Nagy-Morva Birodalom létezését, a szlávság mondakörét, a Habsburg Birodalomban az államalkotó nemzet ellen, kiemelten a magyarság elleni küzdelmet. A szlovák politikusok az osztrák-magyar kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchiában élő többi nem magyar népcsoporttal való kiegyezést, valamint részleges autonómiát követeltek. Ez határozta meg a századforduló szlovák politikai elitjének törekvéseit24. Ebben az időszakban a szlovák politikai elit még nem gondolkozott önálló állam létrehozásában.
A közös katonai múltat az első világháborúban az Antant oldalán létrehozott Csehszlovák Légiók sikereiben találták meg, majd az 1939-ben létrehozott szlovák állam katonai küzdelmeiben, amelyek közé tartozott az 1939. március 23. és április 4. között lezajlott szlovák-magyar fegyveres konfliktus25 is. Ebben a háborúban alakult meg először az önálló szlovák haderőt. Az első Szlovák Köztársaság "fasiszta" múltja megkérdőjelezi annak vállalhatóságát, de 1993-at követően az elítélve-elfogadva elv alkalmazásával a pozitív elemeket meghonosították a szlovák történelmi tudatban. A második világháború időszakában a mai Szlovákia számára teljes mértékben vállalhatóvá vált a Szlovák Nemzeti Felkelés (SNP), amikor a szlovák antifasiszta erők felkelést robbantottak ki a megszálló németek ellen. A történelmi feltételek beteljesülését az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején Közép-Európában bekövetkező változások biztosították. A régió országaiban a bipoláris világrend felbomlása után megszűnt a szovjet befolyás és egy vákuumhelyzet alakult ki. Ebben a helyzetben a szlovák politikai elit szűk rétege meglátta a lehetőséget az önálló állam létrehozására annak ellenére, hogy a szlovák társadalom nem támogatta azt.
A Szlovák Köztársaság nemzetközi jogi szempontból is teljesítette az államiság feltételeit. A csehszlovák föderáció szétválása után létrejött Szlovákia nemzetközi szerződésekben meghatározott keretek között alakulhatott meg, így adottak voltak a határai, lakossága, valamint környezete.26 A Szlovák Köztársaság így rövid időn belül megkapta nemzetközi legitimációját, amit az is mutat, hogy Szlovákia azonnal csatlakozni tudott az alapvető nemzetközi szervezetekhez, valamint diplomáciai kapcsolatokat létesített a Föld országainak többségével. A Szlovák Köztársaság megalakulásakor a régió geopolitikai helyzetét egy átmeneti állapot jellemezte. A Szovjetunió (Oroszország) kivonulását követően a nyugati hatalmak befolyása még nem volt annyira erős, mint az 1990-es évek közepén, amikor megindult a régió európai és euroatlanti integrációja, amelyet Szlovákia 2004-ben ért el.
Összefoglalás
A szlovákok számára a történelem során, kiemelten a XIX. századtól az államiság elérése létkérdéssé vált, mert csak egy önálló szlovák állam keretében volt biztosított a szlovák nemzet fennmaradása, ezt jól tükrözi a szlovák nemzet demográfiai mutatói is, mert a Monarchia időszakában, kiemelten a kivándorlás következtében csökkent, valamint stagnált a szlovákok létszámának növekedése, míg a csehszlovák időszakokban, valamint az önállóság időszakában hatalmas demográfiai robbanásnak lehettünk szemtanúi.27 A XIX. század végéig a magyar nemzetbe történő beolvadás, míg ezt követően a csehekkel való egybeolvadás veszélye fenyegette a szlovákokat. Az államiság elérése más közép-európai népekhez képes a szlovákoknál sokkal hosszabb időt vett igénybe, mert jelentős akadályokkal kellett megküzdeniük. A szlovák nemzet a XX. század elejére teljesítette az államiság feltételeit, de akkor a nemzetközi akarat még nem tette lehetővé az önálló állam létrehozását. Ekkor a külföldről megszervezett Csehszlovákia megalakítására került sor. A szlovák társadalom zöme elfogadta a csehekkel való egybeolvadást és egy egységes csehszlovák nemzet megteremtését, de egyes szlovák közösségekben továbbra is fennmaradt az önálló szlovák nemzet fennmaradására való törekvés.
A XX. században a csehek nagyobb akadályt jelentettek a szlovákok önálló államisága számára, mint más közép-európai nemzetek, így a magyarok is. Ez ellentétes a szlovákok történelmi tudatával, amely a magyar nemzetet tekintette az államiságuk akadályozó tényezőjének. Az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásával a szlovák nemzet "ezeréves álma" vált valóra. Azonban a létért való harc a Szlovák Köztársaság létrehozását követően is megmaradt a szlovák politikai elitben, amely jelentős biztonsági kihívást gyakorolt Közép-Európa más országai számára.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Lexikón slovenský dejín (Slovenské pedagogické nakladatelstvo, 1999) - ISBN 80 08 02977 3
Dušan Kováe: Dejiny Slovenska (Nakladatelství Lidové Noviny, 1998) - ISBN 80 7106 268 5
Milan Štefanovie: Zrod Slovenskej Štátnosti a zánik Eesko-Slovenskej Federácie (IRIS, 1999) - 1. kiadás - ISBN 80 88778 88 3
Szoboszlai György: Államiság és politikai rendszer (Kossuth, 1987) - ISBN 960 09 3077 7
Bibó István: Válogatott tanulmányok (I-IV.) - (Magvető Kiadó, 1986) - ISBN 963 140672 2
Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog - 4. kiadás -(Osiris Kiadó, 2001) - ISBN 963 379 895 7
Rudolf Chmel: A szlovákkérdés a XX. században (Kalligram Könykiadó, 1996) - ISBN 80 7149 117 9
Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról (Magvető Kiadó, 1983) - ISBN 963 271 953 0
Milan Hodza: Szövetség Közép-Európában (Kalligram, 2004) - ISBN 80 7149 590 5
Gángó Gábor: Mi a nemzet? - A népek életéről és haláláról (Mindentudás Egyeteme, előadássorozat, 2003)
Johann Gottfried Herder: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit (1784-1791)
Vida Csaba: A szlovákok létszámának alakulása az elmúlt 126 évben. (Társadalom és Honvédelem, IX/2-3. szám)
1 Dušan Kovae: Kronika Slovenska I. - 22. o.
2 791-től egészen a 900-as évek elejéig léteztek, amikor a Nagy-Morva Birodalom a magyarok támadásainak is köszönhetően összeomlott.
3 Az 1920-as magyar statisztikai közlemények alapján a német és a magyar többségű jelentősebb szlovák városok - a teljesség igénye nélkül - Pozsony, Kassa, Besztercebánya, Liptószentmiklós és Nyitra.
4 Az egységes szlovák nyelv írott változata a XVIII. század végén alakult ki, ekkor történt a szlovák nyelv kodifikációja és egységesítése, valamint a nyelvtani szabályok meghatározása. A szlovák nyelv kodifikációjának fő képviselője Anton Bernolák volt, akihez köthető az első szlovák írott nyelv. Fő műve 1790-ből Grammatica Slavica.
5 Ludoviž Štúr (1815-1856) politikus, nyelvész, író, a XIX. században a szlovák nemzet egyik legkiemelkedőbb alakja, a modern szlovák nyelv megalkotója, a magyar parlament képviselője 1848 és 1849 között.
6 1922-1930. között a csehszlovák Katonai Akadémiát 1561 cseh hallgató mellett csak 74 szlovák hallgató végezte el. - Hronský-Krivá-Eaplovie: Vojesnké dejiny Slovenska IV. (1996, MOSR) - ISBN 80-88842-05-0
7 A magyar Vörös Hadsereg által elfoglalt felvidéki területen 1919. június 16-án kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot, amelynek nem volt társadalmi támogatottsága, így a vörös katonák július 7-i távozása után a tanácsköztársaság is megbukott.
8 A régióban létrejövő többnemzeti országok közé tartozott Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság.
9 Gángó Gábor: Mi a nemzet? - A népek életéről és haláláról (Mindentudás Egyeteme, előadássorozat, 2003) - előadás jegyzete 4. oldal - forrás:
http://origo.hu/mindentudasegyeteme/gango/20030317gango.html -10 Itt a különböző egyházak közötti ellentét is megjelenik, ami a szlovákok esetében a katolikus és az evangélikus egyház között alakult ki.
11 Nem teljesen pontos megfogalmazás, mert ezeknek a nemzeteknek a történelme, megegyezik az anyaország történelmével.
12 Johann Gottfried Herder: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit (1784-1791) forrás: http://www.odysseetheater.com/goethe/herder/ideen.htm (Letöltés: 2005. január 15.)
13 Bibó: Válogatás 1. kötet, 324. oldal
14 Olyan társnemzetek, amelyek nyelvi, történelmi, valamint kulturális hagyományai közel álltak egymáshoz. Például: a cseh-szlovák és a szlovén-horvát-szerb.
15 Szoboszlai György: Államiság és politikai rendszer (Kossuth, 1987) - ISBN 960 09 3077 7
16 Bibó István: Válogatott tanulmányok (Első Kötet) - (Magvető Kiadó, 1986) - ISBN 963 140672 2 - 331. oldal
17 Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog - 4. kiadás - (Osiris Kiadó, 2001) - ISBN 963 379 895 7 - 135. oldal
18 Terrae nullius - uralatlan terület
19 Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog - 135. oldal
20 Az első világháborút, valamint a bipoláris világrend felbomlását követően.
21 Joahn Rudolf Kjellén (1864, Torsö - 1922, Uppsala) svéd politológus, a német geopolitikai iskola egyik megalapítója.
22 Németország, Oroszország (Szovjetunió), Franciaország
23 A régióra kiemelten Franciaországnak volt ekkor befolyása.
24 Milan Hodža: Szövetség Közép-Európában - 1. fejezet
25 Mala Vojna - Kis háború, amelyet a magyar haderő a Kárpátalja visszafoglalása után az Ung völgyi művelet keretében hajtott végre.
26 Milan Štefanovie: Zrod Slovenskej Štátnosti a zánik Eesko-Slovenskej Federácie (IRIS, 1999) - 1. kiadás - ISBN 80 88778 88 3
27 Vida Csaba: A szlovákok létszámának alakulása az elmúlt 126 évben. (Társadalom és Honvédelem, IX/2-3. szám)