Nagy László Gondolatok a Társaságról és a hadtudományról A Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) ez év március 30-án tartotta meg beszámoló és tisztújító küldöttgyűlését. Az alábbiakban a Társaság elnöke egyrészt röviden beszámol a küldöttgyűlés vitájában felmerült főbb kérdésekről: az eredményekről, feladatokról, problémákról; másrészt az évi tervezett központi rendezvény témája kapcsán kifejti véleményét a hadtudomány tárgyáról és bővült tartalmát kifejező fogalmáról.   Az MHTT tisztújító küldöttgyűlése újjáválasztotta, illetve megerősítette a Társaság tisztségviselőit. Konkrétan az Intéző Bizottság hét tagjából ötöt, a háromtagú Felügyelő Bizottság elnökét és egyik tagját, valamint az ugyancsak háromtagú Etikai Bizottság egy tagját megerősítette tisztségében. Ez azt jelenti, hogy lényegesen nagyobb arányt képvisel a folyamatosság, mint a változás, amit - optimális esetben - az előző hároméves ciklusban végzett munkánk elfogadásának, elismerésének is tekinthetünk. Ezzel együtt nem tartjuk - magam sem tartom - feleslegesnek, hogy a Hadtudomány olvasóival megosszunk néhány gondolatot a Társaság előtt álló feladatokról, a megoldandó problémákról, mintha csak folytatnánk a küldöttgyűlésen megkezdett élénk eszmecserét, az aktív vitát. A Társaság előtt álló feladatok, helyünk és szerepünk a tudományos közéletben A küldöttgyűlés előkészítésének időszakában és magán a rendezvényen is elég sok kritika fogalmazódott meg a Társaság tevékenységével kapcsolatban. Ez fontos útmutató a megválasztott vezetés számára az elkövetkező három évre, sőt távlatokban is. Jelen cikkben csak néhány vonatkozásra kívánok reflektálni, elsősorban azokra, amelyek vitathatók. A szélsőséges nézetek közé tartozik, nem is értek egyet az olyan állításokkal, hogy a Hadtudományi Társaságnak sürgősen meg kell újulnia, új módszereket kell alkalmaznia, ellenkező esetben a léte forog kockán. Elsősorban az a baj ezekkel a véleményekkel, hogy nem határozzák meg a "megújulás" mibenlétét. Én személyesen úgy gondolom, hogy Társaságunk alapvetően helyes úton jár (például az integráló jelleg vagy a folyóiratunk színvonala és stílusa, a szakosztályok autonómiája vagy nem fizető tagjaink kezelése, a honlapunk szerkesztése és még számtalan vonatkozásban), és a legtöbb esetben valóban csak kisebb kiigazításokra van szükség. Nem osztom azokat a véleményeket sem, hogy a Magyar Hadtudományi Társaságnak fel kellene vennie a kapcsolatot a hasonló profilú külföldi társaságokkal. 2004-ig két ciklusban alelnöki funkciót töltöttem be, és ebben a minőségemben - az akkor érvényes munkaköri leírásoknak megfelelően - én voltam a felelős a külkapcsolatokért is. (Még korábban, 1995-98 között a nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettes voltam.) Tettünk is erőfeszítéseket, többnyire eredménytelenül, például a budapesti katonai attasékat tájékoztattuk Társaságunkról, és kértük, hogy továbbítsák ezt a tájékoztatást a megfelelő intézmények felé. Kilenc év alatt arra a meggyőződésre jutottam, hogy külföldi partner-szervezetekkel csak aránytalanul nagy energia befektetésével tudnánk kialakítani rendszeres, eredményes kapcsolatokat, ráadásul állandó pénzügyi nehézségeink miatt ez finanszírozhatatlan is lenne. Meg kell elégednünk a Társaság elnöksége és bizottságai szintjén, valamint az egyes szakosztályok vonalán kialakult szakmai kapcsolatrendszerrel. (A feladat 2004-től ki is került az alelnök munkaköri leírásából.) Egy vonalon előrelépésről tudok számot adni külkapcsolatainkat illetően: a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére a Hadtudományt, a Társaság fórumát választották ki azon magyar nyelven megjelenő tudományos folyóiratként, amelynek angol nyelvű kivonatos tartalmi ismertetése rákerül egy nemzetközi hálózatra. Ez nem igényel túl nagy energiát, a szerzőktől kell kérnünk rövid néhány mondatos tartalmi ismertetést angol nyelven, és ezt évente összesítve továbbítjuk a Tudományos Akadémiának. Pénzbeli ráfordítás nélkül megteremtődik így a lehetőség arra, hogy ismertté tegyük a Társaságot külföldön. És végül egy tervezett előrelépés: éppen a mostani küldöttgyűlés fogadott el a jóváhagyott beszámolóban egy javaslatot, amely szerint a megújított honlapon a legfontosabb információk a jövőben angol nyelven is megjelennek majd. Egészen más a véleményem a hazai hivatalos szervekkel és nem-kormányzati civil szerveződésekkel kialakítandó kapcsolatokról: egyáltalán nem vagyok megelégedve ezek szintjével és tartalmával, és e vonatkozásban megalapozottnak tartom a kritikákat. Alapvetően javítani kell kacsolatunkat a Honvédelmi Minisztérium és ezen belül a Honvéd Vezérkar megfelelő szerveivel és vezetőivel, de ki kell terjesztenünk a hasonló kapcsolódások hálóját a határőrség, a katasztrófavédelem stb. vezető szerveire is (erről már régóta beszélünk, de kevés történt, és ebben benne van az én személyes felelősségem is). Természetesen - úgymond "hivatalból" - gyümölcsöző kapcsolatokra kell törekednünk a párhuzamosan működő társaságokkal, civil szerveződésekkel. Megnyugtató, hogy a szakosztályok egy része rendelkezik ilyen kötődésekkel, de ezen a téren igazán nem kerülne sok pénzbe a Hadtudományi Társaság szintjén is tovább építeni az együttműködés hivatalos csatornáit. Ezen a téren megkerülhetetlen az Intéző Bizottság és közvetlenül az elnök felelőssége, például a különböző viszonylatokban meglévő megállapodások tartalommal való kitöltéséért, a már régóta előkészített kétoldalú szerződések aláírásáért, egyáltalán a kapcsolati rendszer "működtetéséért". Végül egy valóban megalapozott vélemény, akár tekinthetjük a vezetés (egyértelműen az Intéző Bizottságról van szó) címére megfogalmazott kritikának is, ez pedig a szakosztályok szerepének megítélése. Hiába hangzanak el helytálló és előremutató megállapítások évről évre a beszámolókban arról, hogy a szakmai tevékenység a szakosztályokban folyik, és a vezetés legfontosabb feladata a szakosztályok munkájának elősegítése, valójában az IB csupán regisztrálja a szakosztályokban történteket, a tényleges szakmai munkára szinte semmi befolyása nincs. Nem sikerült az a tervünk, hogy időről időre meghallgassuk az egyes szakosztályok elnökeit, nem vált be a szakosztályok "felosztása" az IB tagjai között a kapcsolattartás tartalmasabbá tétele érdekében. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy egyes szakosztályok színvonalas munkát végeznek, mások pedig alig jutnak el a szakmai élet minimális adminisztrációjáig (nyolc szervezeti egység le sem adta a 2006. évi munkáról a beszámolót). Pusztán konstatáljuk, hogy egy-egy rátermett, lendületes vezetői garnitúra néhány évre életet lehel egy szakosztályba, aztán észrevétlenül elkedvetlenedik vagy távozik a vezetés és "leül" a szakosztály. Ha valahol, hát ezen a téren szükség lenne valamilyen előrelépésre. Hiánypótló intézkedésnek szántuk, és a küldöttgyűlés el is fogadta a szakosztályok finanszírozásának új (bár korábban már gyakorolt, majd ideiglenesen felfüggesztett) rendszerét. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem helyettesíti az érdemi lépéseket (talán valóban csak pótcselekvés, mint egyesek megfogalmazták), de első próbálkozásnak megteszi. Aztán pedig jön a pudding próbája - vagy beválik, és akkor továbbfejlesztjük, vagy visszavonjuk. Mindenesetre - szinte az alapszabállyal ellentétesen - hirdetjük és gyakoroljuk a szakosztályok nagyfokú autonómiájának elvét (például ragaszkodni próbálunk ahhoz, hogy a szakosztályok kezdeményezzék az elismeréseket, az elismerő oklevelek adományozásánál különös tekintettel vagyunk a szakosztály-elnökökre stb.). Még egy témát kell érintenem, éspedig a Magyar Hadtudományi Társaság helyét a magyar tudományos közéletben. Megítélésem szerint Társaságunk nagyobb megbecsülést vívott ki, jelentősebb tekintélynek örvend a tudományos közéletben, mint a lehető legtágabban értelmezett védelmi (szakterületi) szféra vezetőinek körében. Ha nem lett volna a Társaság, bizonnyal nehezebb - ha ugyan nem lehetetlen - lett volna az MTA Hadtudományi Bizottságának megalakítása. És az sem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia évről évre anyagilag támogatja a Hadtudomány című kiadványunkat, illetve elősegíti a tanulmányok, cikkek absztrakjainak angol nyelven történő "megjelenését". Másrészről azonban tartozom annyival az igazságnak, hogy megemlítem: éves költségvetésünk mintegy felét a Honvédelmi Minisztérium támogatása biztosítja, amihez kiegészítésként járul a Hadtudományi Alapítvány által biztosított összeg. Éppen ezért megismétlem egy korábbi megállapításomat: a közeljövő egyik halaszthatatlan feladata lesz a HM és a Honvéd Vezérkar vezetőivel kialakított kapcsolat érdemi javítása. Így válhat majd teljessé és kiegyensúlyozottá a tudományos és a szakmai közéletben elfoglalt helyünk. Az egyik legkomolyabb vita a 2007. évi "központi" rendezvényünk témája körül alakult ki, végül - igaz, nem nagy többséggel - a küldöttgyűlés a katonai felsőoktatást választotta. Ugyanezt a vitát korábban lefolytattuk a küldöttgyűlést előkészítő elnökségi ülésen is, bár ott nem kellett döntenünk. Én mindkét fórum előtt a hadtudomány fogalmának, tartalmának megvitatása mellett érveltem. Az alkalmat felhasználva ide vonatkozó gondolataimat is szeretném ezúttal folyóiratunk hasábjain kifejteni. A hadtudomány fogalomköréről A hadtudomány fogalma az utóbbi években - nyugodtan meg merem kockáztatni, az utóbbi másfél évtizedben -, többek között a hidegháború befejeződését követő időszak biztonságpolitikai tendenciáinak következtében, kétségtelenül megváltozott, módosult, bizonyos értelemben kibővült. Kimondottan hasznos lett volna egy konferencia keretében ezeket a változásokat, módosulásokat áttekinteni, elemezni, a szükséges korrekciókat a fogalom meghatározásában, definíciójában megtenni, az elkerülhetetlen következtetéseket levonni. Mindenekelőtt tehát meg kellene határoznunk a hadtudomány helyét (szerepét, jelentőségét) a tudományok rendszerében, egyidejűleg pedig a Hadtudományi Társaság helyét és funkcióit a magyar tudományos közéletben. Ehhez több - olykor eltérő, sőt ellentmondó - kiinduló pont is kínálkozik. A Hadtudomány 2001/3. számában megjelent cikkemben a következő bevezető mondatokat írtam, érvényességük ma is vitán felül áll: "A 2000. év végén volt tíz éves a Magyar Hadtudományi Társaság. Végigtekintve a Társaság eddigi történetén megállapíthatjuk, hogy azt végigkísérte egy meg-megújuló vita a hadtudomány tárgyáról és fogalomköréről, szerepéről és helyéről a tudományok rendszerében. A vita természetesen nemcsak a hadtudomány kérdéskörét, hanem a Társaság szakmai profilját is érintette. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy ez a vita még sokáig el fog húzódni, pontosabban soha nem lehet véglegesen lezárni: miként a tudomány egésze, a hadtudomány is változó tartalmú fogalom. Ez viszont korántsem jelenthet számunkra felmentést azon kötelezettség alól, hogy megpróbáljuk a lehető legpontosabban meghatározni a hadtudomány tartalmát a maga mindenkori állapotában, összevetve a tudományok egészének aktuális helyzetével. Számos konferencia is napirendjére tűzte a témát. Támaszkodom - többek között - olyan rendezvények anyagaira, az ott elhangzott előadásokra és hozzászólásokra, mint a Magyar Hadtudományi Társaság és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia 1992. április 28-ai, a HVK Tudományos Munkaszervezési Osztályának 1996. október 29-ei tudományos konferenciája, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem 1997. március 19-ei tudományos tanácskozása, vagy az egyetemen immár hagyományossá váló tudomány-napi rendezvények. 2001 óta további konferenciák sora tűzte napirendjére a témát, közülük is kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Bizottsága 2006 novemberi, a köztestületi tagságot érintő konferenciája. (Az erről szóló ismertetés és a köztestületi tagság állásfoglalása megjelent a Hadtudomány 2007/1. számában.) Mint a küldöttgyűlés számára készített beszámoló szóbeli kiegészítésében is megfogalmaztam, a Hadtudományi Bizottság tudatában volt és van annak, hogy ez a feladat nem oldható meg egyetlen tanácskozáson, konferenciák sorának kell lépésről lépésre kimunkálnia egy hosszú ideig használható, mindenre kiterjedő fogalom meghatározását. Ezért a Hadtudományi Bizottság üdvözölné a Társaság ilyen értelmű döntését és társ-szervezőként csatlakozna hozzánk a konferencia sikerének biztosítása érdekében. Ugyancsak a szóbeli kiegészítésben hangzott el, hogy egy másik társ-szervező is kínálkozik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kara "személyében", lévén, hogy a kar 2006 végén javasolta a téma felvételét a Honvédelmi Minisztérium 2007. évi kutatási tervébe. Már akkor feltételezték a javaslattevők, hogy a Hadtudományi Társasággal karöltve célszerű egy ilyen konferenciát megszervezni. A Honvédelmi Minisztérium támogató részvétele gyakorlatilag biztosított, hiszen saját kutatási tervükben szerepel a téma, az egyetem természetesen helyet ad konferenciánknak, az említett kar pedig aktívan bekapcsolódik a rendezvény megszervezésébe. A következő két érvet hoztam még fel javaslatom támogatására: Úgy vélem, hogy a három testület, amelynek nevében a hadtudomány szerepel (a Hadtudományi Bizottság, a Hadtudományi Kar és a mi Társaságunk), nemesebb célért nem is tudná egyesíteni erőfeszítéseit, mint a hadtudomány fogalmának újragondolása. Az elnökség vitájában elhangzottak olyan érvek is, hogy ez "lerágott csont", továbbá ".amikor nem akarunk semmit csinálni, akkor folyamodunk a fogalmak tisztázásához" - hangoztatták néhányan. Meg kell mondanom, nem értek egyet a hasonló érveléssel: homályosan megfogalmazott, szétfolyó, az idő által kikezdett fogalmakkal nem lehet sikeresen működni. Csak a tiszta, egyértelmű, jól alkalmazható fogalom-értelmezés szolgálhat bázisul a további, eredményes kutatómunkához, tudományos tevékenységhez. Úgy gondolom, hogy Társaságunk azonosság-tudatához is szükség van egy ilyen tisztázó, értelmező konferenciára. Javasoltam ezért a 2007. évi munkatervünkben a központi rendezvény témáját a következő szövegezésben elfogadni: A hadtudomány jövője - a hadtudomány fogalmának, tartalmának, alkotóelemeinek és gyakorlati alkalmazásának változása az új kihívások hatására. Javaslatom ellenére, mint erről már említést tettem, a küldöttgyűlés másként döntött. A mai napig is sajnálom, és a témát továbbra is napirenden igyekszem tartani. Tudomány-elméleti szempontból nincs egyszerű dolgunk, ha el akarunk igazodni abban a koordináta-rendszerben, amelyben a hadtudományt el kívánjuk helyezni. Lássuk a vonatkozó "koordinátákat". Az 1982-ben kiadott Magyar Értelmező Kéziszótár a tudományról a következő meghatározást adja: "A természet, a társadalom és a gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek rendszere." 1 A tudomány azonban nemcsak felhalmozott ismeretek rendszere, hanem céltudatos társadalmi tevékenység-forma is, amely az ismeretek megszerzését (a tanulást), az objektív valóság tulajdonságainak és törvényszerűségeinek megismerését, jó esetben előrejelzését, gyakorlati alkalmazását szolgálja. A legáltalánosabb felosztás esetén a tudományok három nagy csoportra oszthatók (léteznek természetesen más felosztási rendszerek is): társadalom-tudományokra, agrár- és élőtermészet-tudományokra, műszaki és élettelen-természet-tudományokra.2 Az ENSZ 1980-as ajánlása a tudományokat hat területre osztotta: természettudományok, műszaki tudományok, mezőgazdasági tudományok, orvosi tudományok, társadalom-tudományok, szellemtudományok (lásd a részleteket a 2. mellékletben). A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 27 tudományterületet ismer el, és az MTA Doktori Tanácsának vonatkozó állásfoglalása szerint ennyi területen volt szerezhető tudományos fokozat (lásd az 1. mellékletet) az állam- és jogtudománytól a zenetudományig. Az említett felsőoktatási törvény előírásaival és a Magyar Akkreditációs Bizottság állásfoglalásával összhangban a tudomány egésze tudományterületekre, ezen belül tudományágakra, majd tudományszakokra illetve szakterületekre osztható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az MTA felosztása nem esik pontosan egybe például az ENSZ által kiadott csoportosítással, amely a tudományt - az előzőekben említett hat területen belül - 24 főágra, minden főágat további ágakra (legkevesebb 3, legtöbb 29, összesen 221), az ágakat pedig alágakra (mindösszesen 1995) osztja (lásd a 2. mellékletet). Az ENSZ-felosztás elemzésünk szempontjából érdekes, hiszen a hadtudomány nem szerepel a főágak között (sőt, nem szerepel a tudományágak között sem, pedig - végső soron - lehetne például a politikatudomány mint főág 10 vagy 11 ága közül az egyik). A Magyar Köztársaság kormánya - az 1993. évi LXXX. törvény felhatalmazása alapján - 2000 októberi hatállyal rendeletben szabályozta a tudomány felosztását tudományterületekre és ezen belül tudományágakra (169/2000. sz. kormányrendelet). Ennek alapján a Magyar Akkreditációs Bizottság közreadta állásfoglalását a tudományterületek felosztásáról, különös tekintettel a doktori iskolák profiljára (lásd a 3. mellékletet). A felosztás sajátossága, hogy a tudományágak között a Magyarországon immár klasszikusnak tekinthető hadtudomány mellett megfogalmazza és feltünteti a katonai műszaki tudományok kategóriáját is. (Ennek megfelelően a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem két doktori iskola akkreditálását kezdeményezte: 2001-ben a Hadtudományi Doktori Iskoláét és 2002-ben a Katonai Műszaki Doktori Iskoláét.) A katonai diszciplínák szempontjából érdekességként megemlíthető, hogy az állásfoglalás előkészítése során a javaslatok között volt olyan is, amely külön tudományágként javasolta felvenni a listára például a védelemgazdaságot. Megjegyzem, éppen ennek szellemében módosítottuk ez évi küldöttgyűlésünkön a Társaság alapszabályát, kiterjesztve a hadtudomány értelmezését a katonai műszaki tudományokra is. Megjegyzem azonban azt is, hogy a vitában felszólaló Ács Tibor, az MTA Hadtudományi Bizottságának elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy: ".a katonai műszaki tudományok elfogadását annak idején partikuláris érdekek motiválták". Mit tesz azonban a véletlen: megjelent a 33/2007. sz. kormányrendelet, amely újólag szabályozta a doktori iskolák létesítésének eljárási rendjét, és - amúgy mellékesen - hatályon kívül helyezte a 169/2000. sz. kormányrendeletet. A kormány ezzel a gesztussal azt jelezte, hogy nem kíván beleavatkozni a tudományos szervek kompetenciájába, nem kívánja rendeleti úton meghatározni a tudományszakok felosztását. Jelen cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy részletesen kitérjek a tudomány és a politika kölcsönkapcsolatára (ezt megtettem korábbi publikációimban, például a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia 1995-ben megjelent Szemelvények című kiadványában vagy a Hadtudomány 2001. évi 3. számában megjelent cikkemben), de egy vonatkozást mégis megemlítek. Már több mint egy évtizede foglalkoztat az a gondolat, hogy a biztonságpolitikának nincs "megfelelő" tudományterülete. Vagy másképpen fogalmazva nincs adekvát tudományterület, amely a biztonságpolitikával kapcsolatban említhető és hivatkozható, nincs biztonságtudomány. Pedig kellene, hogy legyen. Úgy emlékszem, 2004-ben volt egy szakmai-tudományos fórum, amelyen a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem akkori rektora, Szabó Miklós kifejtette, hogy a hadtudomány szerepét át kellene vennie a védelemtudománynak. Hozzászólásomban annyi kiegészítést tartottam helyénvalónak, hogy a fejlődés egy későbbi fázisában a védelemtudománynak át kell (kellene) alakulnia biztonságtudománnyá. Nem teljesen véletlen, hogy annak a tanszéknek az elnevezése, amelyet első elnöki ciklusom egész ideje alatt volt szerencsém vezetni, jelenleg Biztonság- és politikatudományi tanszék. 2006 szeptember elsején ugyanis az akkori Nemzetközi és biztonsági tanulmányok tanszék egyesült a Politikatudományi tanszékkel, és nekem módom volt javaslatot tenni az új, integrált tanszék nevére. Habozás nélkül választottam ezt a - meggyőződésem szerint előremutató - megnevezést, "becsempészve" a köztudatba a biztonságtudomány fogalmát. Persze, ma még nincs ilyen tudományág vagy tudományszak, érvelhetnek egyesek, a Magyar Tudományos Akadémia nem ismer ilyen tudományterületet, nem ismeri el a biztonságtudományt. Igaz, de nem is olyan régen még a hadtudományt sem ismerte el önálló tudományágként, pedig hadtudomány bizonnyal létezett. Egyébként a Magyar Tudományos Akadémia a katonai műszaki tudományt sem ismeri, mégis dolgozunk vele, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen doktori iskola épül erre a tudományágra, éppen az említett küldöttgyűlésen vettük fel ezt a fogalmat a Társaság alapszabályába. Más dolog, hogy én ezzel a felosztással korábban sem értettem és most sem értek egyet, amint azt ki is fejtettem egy - a Hadtudomány 2001/3. számában megjelent, már említett - cikkemben. Ugyanis ilyen alapon külön tudományágnak kellene tekinteni legalább egy tucat határterületet a katonai egészségügytől a hadijogig és a katonaszociológiáig. Érdemes megvizsgálni, hogyan is nyer(het) polgárjogot egy új tudományág, hogyan válhat "törvényes", elismert szakterületté. Először is úgy, hogy valamely testület erre vonatkozó gondolatokat pendít meg, tár más fórumok elé, vitat meg különböző szempontok alapján. Azután, amikor már elég sokan megismerkedtek a gondolattal, javaslatot tesz a Tudományos Akadémia illetékes szervének, bizottságának vagy osztályának. Azután fokozatosan leküzdi az első időben abszolút természetesen jelentkező ellenállást (hiszen másképp el sem lehet képzelni, az új mögé az első időben csak kevesen sorakoznak fel és sokan ellenzik). Végül, amikor már kellő mennyiségű információ és érv gyűlt össze, akkumulálódott, az illetékes fórum is napirendre tűzi a kérdést, és ha nem is első nekifutásra, de eljön a pillanat, amikor az ötlet támogatóinak száma meghaladja az ellenzők számát. Valahogy így nyerhetett polgárjogot például az informatika vagy a genetika, és még sorolhatnám. Jelenleg két olyan tudományterület van, amely közvetlenül kapcsolatba hozható a biztonsággal és a biztonságpolitikával, mégpedig a politikatudomány és a hadtudomány. Úgy gondolom, hogy a fentiekben kifejtett logika szerint az utóbbi távlati perspektívában előbb vagy utóbb át fogja adni a helyét a biztonságtudománynak, és én ennek érdekében kívánok tevékenykedni.   1. melléklet Tudományágak az 1993. évi LXXX. törvény szerint állam- és jogtudomány, állatorvos-tudomány, biológiai tudomány, filozófiai tudomány, fizikai tudomány, földrajztudomány, földtudomány, gyógyszerész-tudomány, hadtudomány, irodalom-tudomány, kémiai tudomány, közgazdaság-tudomány, közlekedéstudomány, matematikai tudomány, mezőgazdasági tudomány, műszaki tudomány, művészettörténeti tudomány, néprajztudomány, neveléstudomány, nyelvtudomány, orvostudomány, politika-tudomány, pszichológiai tudomány, szociológiai tudomány, történelem-tudomány, vallástudomány, zenetudomány. Megjegyzés: egy további kiegészítéssel rövidesen megjelent a csillagászat-tudomány, illetve a földrajztudományon belül megkülönböztettek meteorológiai tudományt. 2. melléklet A tudomány főágai az ENSZ 1980. évi ajánlása szerint (a hat tudományterületen - természettudományok, műszaki tudományok, mezőgazdasági tudományok, orvosi tudományok, társadalom-tudományok, szellemtudományok - belül) antropológia (3 ág, 35 alág), csillagászat és asztrofizika (6 ág, 37 alág), demográfia (7 ág, 45 alág), élettudomány (20 ág, 148 alág), etika (4 ág, 10 alág), filozófia (8 ág, 35 alág), fizika (14 ág, 212 alág), föld- és űrtudományok (12 ág, 146 alág), földrajz (4 ág, 12 alág), jogtudományok (5 ág, 21 alág), kémia (7 ág, 133 alág), közgazdaságtan (12 ág, 86 alág), logika (5 ág, 19 alág), matematika (10 ág, 152 alág), mezőgazdasági tudományok (9 ág, 90 alág), műszaki tudományok (29 ág, 404 alág), művészettudományok (3 ág, 17 alág), nyelvtudomány (5 ág, 26 alág), orvostudomány (14 ág, 85 alág), pedagógia (3 ág, 15 alág), politikatudomány (10 ág, 45 alág), pszichológiai tudományok (14 ág, 79 alág), szociológia (11 ág, 72 alág), történelemtudomány (6 ág, 48 alág). Megjegyzések: A tudományágak mennyisége esetenként bizonytalan: például a fenti felsorolás illusztrálására szolgáló "tudomány fája" a földrajzra mint főágra négy ágat ad meg, de a hozzá csatolt felsorolásban csak kettő van (természeti földrajz és társadalomföldrajz). A művészettudományok helyett a részletes felsorolásban művészet- és irodalomtudomány szerepel. A "tudomány" felváltva szerepel egyes-, illetve többesszámban. Idézi: Pedagógus Szakma Megújítása Projekt (Keraban Könyvkiadó, 1995) 3. melléklet Tudományterületek a MAB 2000. évi ajánlása szerint Természettudományok: biológiai tudományok fizikatudományok földtudományok kémiatudományok matematika- és számítástudományok környezettudományok multidiszciplináris természettudományok Műszaki tudományok: építés- és építészettudományok anyagtudományok gépészeti tudományok közlekedéstudományok vegyészmérnöki tudományok villamosmérnöki és műszaki informatika-tudományok agrár- és élelmiszeripari műszaki tudományok katonai műszaki tudományok multidiszciplináris műszaki tudományok Orvostudományok: elméleti orvostudományok klinikai orvostudományok egészség- és sporttudományok gyógyszerészet-tudományok multidiszciplináris orvostudományok Mezőgazdasági tudományok: növénytermesztés-tudományok állattenyésztés-tudományok állatorvos-tudományok élelmiszer-tudományok multidiszciplináris mezőgazdasági tudományok Bölcsészettudományok: filozófia-tudományok irodalomtudományok nyelvtudományok történelem-tudományok neveléstudományok pszichológia-tudományok néprajz- és kulturális antropológia tudományok művészettörténeti és művészettudományok vallástudományok média- és kommunikáció-tudományok multidiszciplináris bölcsészettudományok Társadalomtudományok: közgazdaságtudományok gazdálkodástudományok jog- és államtudományok szociológia-tudományok politikatudományok hadtudományok multidiszciplináris társadalomtudományok Hittudományok Művészetek építőművészet iparművészet képzőművészet színházművészet filmművészet zeneművészet táncművészet multimédia Megjegyzés: Érdekes sajátosság, hogy a felsorolás mindenütt többes számot használ a tudományok megnevezése során. Transzdiszciplináris tudományok Mindösszesen 8 tudományterület (ezen belül a gyűjtőfogalomként szereplő hittudományok és transzdiszciplináris tudományok), 46 tudományág (beleértve a hat tudományterületen belül megadott multidiszciplináris tudományokat) és 8 művészeti ág.   FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Tanulmányok a hadtudomány tartalmi és szervezés-módszertani kérdéseiről. MHTT, HVK Tudományos Munkaszervezési osztály, 1991 2. A magyar hadtudományról a magyar tudomány napján. Hadtudományi Tájékoztató 1997/7. HM Oktatási és Tudományszervező főosztály, ZMNE, HVK Tudományszervező osztály 3. Bognár Károly, Móricz Lajos, Mórocz Lajos: A hadtudomány értelmezése és helye a magyar tudományos életben. Hadtudomány, 1992/1. 4. Ács Tibor: A magyar hadtudomány helyzetéről. Új Honvédségi Szemle, 1996/1. 5. Móricz Lajos: A tudományok egésze és a hadtudomány. Hadtudomány, 1997/3. 6. Simon Sándor: A hadtudomány mai és holnapi feladatai. Hadtudomány, 2000/2. 7. Simon Sándor: Társadalmak, háborúk, hadtudomány(ok). ZMNE, 2000 8. Nagy László: A biztonságpolitika fogalomköre és kapcsolódása a politikai tudományok rendszeréhez. ZMKA Szemelvények, 1995 9. Nagy László: A hadtudomány és a Magyar Hadtudományi Társaság. Hadtudomány, 2001/3. 10. 169/2000. Kormányrendelet az egyes tudományterületekhez tartozó tudományágak, valamint a művészeti ágak felsorolásáról 11. 33/2007. Kormányrendelet doktori iskola létesítésének eljárási rendjéről és a doktori fokozat megszerzésének feltételeiről Jegyzetek: 1 Magyar Értelmezo Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 1409. old.) 2 A tudomány rendszertani összefüggéseirol bovebben ír többek között Móricz Lajos: A tudományok egésze és a hadtudomány (Hadtudomány, 1997/3, 31-40. old.) vissza a szöveghez « vissza a tartalomhoz