Deák János-Szternák György Az orosz katonai gondolkodás új elemei a doktrína tervezetében A tanulmány szerzői az orosz geopolitikai gondolkodás változásából és megújulásának lényegéből kiindulva ismeretik Jurij Balujevszkij hadseregtábornok, az Oroszországi Fegyveres Erők vezérkari főnökének 2007. január 20-án az Orosz Hadtudományi Akadémián megtartott tudományos konferencián elhangzott előadásának főbb gondolatait a kidolgozandó új katonai doktrína tartalmi, formai, szerkezeti és kidolgozás-módszertani kérdéseiről.   2003 októberében Moszkvában, a védelmi minisztériumban az orosz fegyveres erők szempontjából fontos értekezletet tartottak, amelyen részt vett Vlagyimir Putyin, orosz elnök is. A konferencián több előadó foglalkozott az orosz atomfegyver-rendszerekkel, jövőbeni szerepükkel. A konferencián döntöttek a fegyveres erő további korszerűsítésének irányairól és üteméről, új és korszerűen felszerelt szervezetek létrehozásáról. "Ez utóbbi feltétele annak, hogy az Oroszországi Fegyveres Erők kijelölt kötelékei eredményesen hajtsák végre a válságreagáló műveletek során jelentkező feladatokat, valamint sikeres harcot folytassanak a terrorizmus ellen az ország területén és a közel-külföldön" - fejtette ki a védelmi miniszter. Hová akar eljutni Oroszország? Véleményünk szerint, eddig is nyilvánvaló volt, hogy Oroszország az interkontinentális ballisztikus rakétái, hadászati bombázói és tengeralattjárói révén katonai nagyhatalom maradt, s érdekei védelmében a világ bármely pontján képes a konfliktusokba beavatkozni.1 E fegyverek birtoklása miatt a világpolitikai kérdésekben nem lehet a jövőben sem Oroszország nélkül dönteni, vagy érdekeivel ellenkező döntéseket hozni. A fegyvereknek a rendszerben tartása, folyamatos fejlesztése nem jelent elviselhetetlen költségeket az ország számára. Szergej Ivanov volt védelmi miniszter - jelenleg első miniszterelnök-helyettes - megerősítette, hogy a hadászati rendeltetésű rakétarendszerek a megújuló orosz haderő meghatározó fegyverei maradnak, mert az átalakuló fegyveres erőnek kellő visszatartó erővel kell rendelkeznie. A védelmi miniszter szerint reális veszéllyé vált a regionális atomháború lehetősége, sőt esetleg terroristák kezébe jutó atomfegyverek alkalmazása is. A legnagyobb veszély, amellyel Oroszországnak szembe kell néznie a jövőben, a nemzetközi méreteket öltött terrorizmus. Ezt a veszélyt valóságos háborúként kell értékelni és kezelni - hangoztatta a volt védelmi miniszter. Az orosz elnök egyetértett a konferencián elhangzottakkal, és két olyan bejelentést tett, amely azt jelzi, hogy az ország visszatérőben van a szuperhatalmi stratégia megvalósításához. Az elnök a katonai vezetők előtt szólt arról, hogy a fegyveres erők olyan új fegyverrendszert kaptak, amely más államoknak nincs. Szakértők szerint ez a rendszer a Topol M ballisztikus rakéta mobil változata.2 Külön megemlítette, hogy Oroszország kellő mennyiségű hadászati rendeltetésű rakétával rendelkezik, amelyek zöme szolgálatban tarthatók 2030-ig. Az elnök kijelentette továbbá, hogy az ország maradéktalanul betartja a szerződésekben vállalt kötelezettségeit. Ugyanakkor az engedélyezett mennyiség kellően szavatolja az ország biztonságát. A konferencián elhangzottak azt is bizonyítják, hogy Oroszország, érdekei veszélyeztetése esetén, bármikor képes a kialakult egyensúly megváltoztatására. A terrorizmussal kapcsolatos legújabb orosz és amerikai kutatási eredmények szerint, várható a terrorizmus második és esetleg harmadik generációjának a megjelenése a világon.3 A vallási fundamentalizmushoz és radikalizmushoz köthető terror első generációjának valószínűleg csak egyetlen célja volt: erkölcsi és anyagi károk okozása, elsősorban a gyűlölt ellenségnek, az Egyesült Államoknak és Oroszországnak. A Beszlánban végrehajtott merénylet a maga szörnyű valóságában, teljes mértékben "siker" a terroristák szempontjából. Ezután a terrorizmustól való félelem végigsöpört az egész világon. A terrorizmus a helyi ügyektől a globális célok felé fordult. A terroristák egyre inkább nem a hatalmi struktúrák, hanem a védtelen polgári személyek ellen hajtják végre a terrorcselekményeket. Saját magunk, saját gyengeségeink és félelmeink a terroristák célpontjai. Más szóval, a demokratikus államok lakossága, rendezvényei, tömegközlekedési eszközei, intézményei lesznek a leggyakoribb célpontok a jövőben - állítják a szakemberek. Orosz elemzők szerint a Csecsenföldön lezajlott műveletekben több mint ötven országból vettek részt terroristák, akiknek száma 150-200 főre tehető. Ezért 2008-ra a válságkörzetben csak szerződéses katonák szolgálnak majd, akiknek felkészítését a terrorizmus elleni harcra jobban meg lehet szervezni. Ennek érdekében 2006-ban létrehozták az első különleges műveleti dandárt, amely elsősorban válságreagáló feladatokat hajt végre. Az Észak-Kaukázusi katonai körzetekben hegyivadász dandárokat hoztak létre. A Csecsenföldön lezajlott eseményeknek "következménye", hogy azok szinte követelik az erős birodalmi politika kialakítását és a gyakorlatban történő alkalmazását. Minden terrortámadás megkönnyíti a központosító, demokráciát gyengítő intézkedések bevezetését Oroszországban. A beszláni túszdráma után, 2004. szeptember 13-án Putyin elnök bejelentette a parlamenti választási rendszer és a biztonsági szolgálatok működésének megváltoztatását. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat, amely a korábbi szolgálatok egyesítéséből jött létre, az elnöki hatalom további kiszélesítését, megerősítését hivatott biztosítani. A választási rendszerben az elnök megszüntette az egyéni választói kerületeket, és a régiók kormányzóit ő jelöli ki. A helyi törvényhozás csak megerősíti az elnöki döntést, vétójoga nincs. Az első gyakorlati intézkedéseket Putyin elnök már meghozta, amikor leváltotta az észak-kaukázusi régió korábban, demokratikusan megválasztott elnökét, és helyére hozzá hű személyt nevezett ki. Ugyanakkor az intézkedéseket a fejlett nyugati országok nem fogadják el, a demokrácia megcsonkítására hivatkozva. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete fontos feladatának tekinti továbbra is az Oroszországhoz fűződő kapcsolatát. Ez a viszony szükséges előfeltétele a 21. század európai biztonsága alakulásának. A jó kapcsolatok teljesebbé tétele azonban lassú és bonyolult folyamat. A terrorcselekmények hatására talán a folyamat felgyorsulhat, hiszen Oroszország egyértelműen foglalt állást a terrorizmussal szemben és felajánlotta segítségét. A NATO-Oroszország Tanács létrehozása 2002 tavaszán tovább bővítette az együttműködés lehetőségeit. Ez a fórum teljes jogot biztosít Oroszországnak a kontinenst és a világot érintő kérdések megvitatására és a döntések kialakításában való részvételre. Ugyanakkor az orosz katonai vezetés szükségesnek tartja az együttműködés további javítását a terrorizmus elleni küzdelemben, mert "közös az ellenség." A terrorizmusnak lehetősége van a nehezen kialakított egyensúlyt megbontani a stratégiailag fontos térségekben. Csecsenföldet a politikai szakértők Oroszország belügyének tekintik, de ez a probléma szorosan kapcsolódik a külügyekhez is. Összefügg más országokat is érintő terrorfenyegetésekkel. Oroszország joggal elvárja a segítséget a probléma megoldásában - hangsúlyozta az orosz elnök. Az orosz külpolitika - a nemzetközi biztonság- és katonapolitikai helyzet hatására, az ország gazdaságának fejlesztése érdekében - élénkebbé, határozottabbá vált a 2004-es elnökválasztást követően. Putyin elnök egyértelművé tette azt a stratégiai célt, hogy helyre kívánja állítani Oroszország nagyhatalmi (szuperhatalmi) helyzetét a világban. Ennek érdekében továbbfejlesztette az európai országokhoz fűződő politikai és gazdasági kapcsolatait. Új alapokra helyezte kapcsolatait Ázsiában, elsősorban Japánnal, Kínával és Indiával, amelynek stratégiai jelentősége felmérhetetlen, és hatással lesz a világpolitikára. A NATO és az Európai Unió ugyancsak 2004-es keleti bővítésének hatására Oroszország fokozta együttműködését a Független Államok Közösségének országaival. Tárgyalásos rendezésre való törekvéssel kerüli az ellentéteket a nagyhatalmakkal, sőt Kínával és az Európai Unióval szorgalmazza az ENSZ szerepének erősítését a válságok rendezése során. Oroszország visszafogottan nyilatkozott az Európai Unió újabb bővítési szándékáról. Cserébe nagyobb beleszólást kért az európai ügyek rendezésébe. Összefoglalva, a sajátos orosz nézetek vizsgálatát Alexander Dugin gondolatával zárjuk: "Az eurázsiai területeknek, mint a történelem tengelyének újraegyesítése Oroszország szárnyai alatt ma bizonyos nehézségekkel jár, de ezek jelentéktelenek azokhoz a katasztrófákhoz képest, amelyek elkerülhetetlenül bekövetkeznek abban az esetben, ha ez a birodalomépítés nem kezdődik el haladéktalanul."4 A kidolgozás alatt lévő új orosz katonai doktrína tervezetének elemzésekor az ehhez hasonló vélemények nem hagyhatók figyelmen kívül. Az új katonai doktrína alapelvei Az Orosz Hadtudományi Akadémián 2007. január 20-án tudományos ülést tartottak Oroszország új katonai doktrínájának lehetséges tartalmáról és szerkezetéről. A konferencián, amely egyben a Hadtudományi Akadémia éves közgyűlése volt, a polgári és katonatudósok elméleti és kidolgozás-módszertani kérdéseket vitattak meg a katonai doktrínával összefüggésben. Az ülésen részt vettek az elnöki adminisztráció, a Szövetségi Gyűlés, a Nemzetbiztonsági Tanács képviselői, a katonai felsővezetők és más biztonsági szervezetek szakemberei. A vezérkari főnök előadásában emlékeztetett arra, hogy a katonai doktrína, mint fogalom már az elmúlt században, széles körben elfogadott volt a világ különböző országaiban, így Oroszországban is. Ugyanakkor a valóságban sem a forradalom előtt, sem a szovjet időkben a katonai doktrína nem létezett írott formában, hivatalos dokumentumban. 1993-ban a föderáció elnöke által aláírt és kiadott "Az Oroszországi Föderáció katonai doktrínájának alapvető tézisei" című anyag volt lényegében az első, egységes politikai-katonai dokumentum az orosz államban. A 2000-ben kiadott új katonai doktrína mondanivalója arra irányult, hogy a háború elkerülését elsősorban politikai eszközökkel kell megvalósítani. Ez a doktrína is az átmeneti időszak dokumentuma volt, amikor még csak kezdetét vette a demokratikus államiság, a piacgazdaság. Ekkor indult el a katonai reform az országban és dinamikusan alakultak át a nemzetközi kapcsolatok Oroszország és más államok, szervezetek között. Ez az idő elmúlt, új katonai doktrínára van szükség - hangoztatta Juríj Balujevszkíj. Véleménye szerint figyelembe kell venni azokat az alapvető változásokat, amelyek végbementek az országon belül - a gazdaságban, az ideológiában, a katonai és más területeken. A katonai doktrínára hatással vannak a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének új jelenségei, az új fenyegetések, a napjainkban zajló konfliktusok a világ különböző térségeiben, elsősorban a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Oroszországnak figyelnie kell azt a harcot, amely a piacokért és a piacok átrendezése érdekében folyik, mert ez veszélyezteti gazdasági érdekeit - hangzott el az előadáson. A vezérkari főnök indoklása mögött a következő politikai elemzés figyelhető meg: a közép-európai térség országai kereskedelmi és befektetési szempontból az európai nagyhatalmakhoz, energiaellátás vonatkozásában pedig elsősorban Oroszországhoz kötődnek. Oroszország pontosan tudja, hogy földgáza és olaja nem rosszabb az arabokénál, sőt sajátos, de kétségkívül erősödő stabilitása kedvezhet az energiára szoruló közép- és nyugat-európai országoknak. Különösen igaz ez az állítás, ha figyelembe vesszük, hogy a Közép-Kelet politikai, katonai helyzete folyamatosan romlik az utóbbi években. Ez hatással van a világ olaj- és földgázellátására. Oroszország nem tesz mást, mint megnövekedett gazdasági lehetőségeit - hatalmi törekvéseivel egyeztetve - kihasználja a világkereskedelmi folyamatban. Másképpen, semmi más nem történik, mint a piacokért, a piacok újrafelosztásáért folytatódik a küzdelem, amelyben egy minőségileg megváltozott szereplő egyre határozottabban próbálja érvényesíteni érdekeit a többi versenytárssal szemben. Ez az Oroszországi Föderáció. Balujevszkíj hadseregtábornok a katonai doktrína elkészítéséhez a következőket javasolta, mint gondolkodási alapot figyelembe venni: 1. A civilizációk fejlődésének folyamatában az államok közötti ellentétek továbbra is fennmaradtak. Ezek az ellentétek politikai, gazdasági, területi nemzetiségi-etnikai, vallási és más természetűek lehetnek, ennek alapján, belátható időn belül létezik és fennmarad a háborúk, a fegyveres konfliktusok kitörésének valószínűsége. 2. Oroszország számára ma is léteznek alapvető nemzeti érdekek (állami szintű függetlenség, hadászati egyensúly, a létfontosságú gazdasági és stratégiai térségekhez való szabad hozzáférés, területi sérthetetlenség stb.), amelyek védelme elsőrendű feladat. A NATO egymást követő bővítéseit a katonai szembenállás megszűnése óta Oroszország, ha nehezen is, tudomásul vette. Tudomásul vette, hogy - a korábbi, állítólagos megállapodások ellenére - az Észak-atlanti Szövetség kiterjesztette érdekeltségét az orosz határokig. Tudomásul vette az amerikai jelenlétet Közép-Ázsiában. Ugyanakkor Oroszország semmiképpen nem fogadja el az egyfajta bekerítési politikát.5 3. Ezekre az alapvető nemzeti érdekekre hatással vannak az új fenyegetések, amelyekre jellemző lehet, hogy Oroszország katonai biztonságára veszélyes fenyegetések kiindulhatnak mind a fejlett országokból, mind az ő részvételükkel létrehozott szövetségekből; valamint olyan országokból, amelyek rendelkeznek jól felszerelt és kiképzett fegyveres erőkkel. 4. Oroszország geopolitikailag, geostratégiailag fontos helyet foglal el a világban, így az alapvető nemzeti érdekek sorrendjét meg kell határozni a doktrínában, politikai, gazdasági, katonai és nem utolsó sorban biztonsági szempontok alapján. 5. Oroszország szempontjából a világ geostratégiai helyzetében alapvető változások történtek az elmúlt tíz évben. Egy sor új politikai, gazdasági és katonai természetű esemény történt mind az utódállamokban, mind más térségekben. Az ideológiai és katonai szembenállás vége nem eredményezte - mint ahogyan azt sokan remélték - a világpolitikai folyamatok demilitarizálódását. Oroszország szándéka, hogy együttműködjön a Nyugattal, nem segítette elő az ország katonai biztonságának az erősödését, sőt néhány létfontosságú térségben a biztonságpolitikai helyzet még bonyolultabbá vált. 6. A leginkább valós fenyegetéseket a vezérkari főnök a következőkben foglalta össze: a) Az Egyesült Államok vezetőinek katona-politikai, gazdasági törekvései a világ vezető szerepének megtartása érdekében, valamint jelenléte az Oroszországhoz közeli térségekben. b) A NATO további keleti irányú bővítése és azon tevékenységei, amelyek a nemzetközi joggal nem összeegyeztethetők. c) A jelenlegi és a lehetséges háborúk, fegyveres konfliktusok, mindenek előtt az orosz állam határainak közelében. Ezzel összefüggésben a stratégiai egyensúly megbomlásának lehetősége. d) A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése, a legkorszerűbb technológiák birtoklása egyes, terrorizmust támogató országokban. e) A katonai szövetségek kibővítése, tevékenységük kiterjesztése és esetleges területi követelések Oroszországgal szemben. f) Belső nacionalista, szeparatista törekvések, mozgalmak és az ezekhez kapcsolható információs (felderítő) tevékenység. A felsorolás után a vezérkari főnök ismertette a fenyegetésekkel szembeni legfontosabb lépéseket az ország biztonságának megőrzése érdekében: A nemzeti katonapolitikai célok megfogalmazása. Ki kell dolgozni a fegyveres és más erők számára a fenyegetésekre adandó válaszok modelljét - azok lehetséges következményeivel - abból a célból, hogy helyesen határozzuk meg a fenyegetések elhárításához szükséges erők és eszközök nagyságát. Létre kell hozni azt a képességet, amely biztosítja a válságreagáló (béketeremtő) műveletek eredményes végrehajtását anélkül, hogy a fegyveres erők általános rendeltetésű állományát alkalmaznák, vagy a legkisebb mértékben igénybe vennénk. Tökéletesíteni kell a fegyveres erők ellátottságát, mindenoldalú támogatottságát, felkészítését, figyelmet fordítva az együttes összhaderőnemi, összfegyvernemi felkészítésre. Keményen és pragmatikusan (adott feltételek között a legcélszerűbben) meg kell védeni az Oroszországi Föderáció érdekeit a nemzetközi szerződések megkötésekor, a kötelezettségek vállalásakor; aktívan részt kell venni a jogi normák és törvények megalkotásában - minden nemzetközi szervezetben. Az Oroszországi Föderáció számára előnyös geopolitikai, geostratégiai helyzetet kell kialakítani - szövetségek kialakításával, biztonsági rendszerek létrehozásával -, fejleszteni kell az állam gazdasági lehetőségeit, a hadiipari képességeket. Előadása befejező részében a vezérkari főnök felsorolta azokat a formai, tartalmi és módszertani követelményeket, amelyeket az új orosz katonai doktrína kidolgozása során célszerűnek tart figyelembe venni. (Véleményünk szerint ezek a követelmények jelzik leginkább az orosz geopolitikai gondolkodásmód változását, megújulását, korszerűsödését.) Az új orosz katonai doktrínát nyílt dokumentumként tervezik kidolgozni, és várhatóan tartalmazni fogja a nemzeti biztonsági koncepció legfontosabb elemeit. A kidolgozás átfogó megközelítést igényel, az alapvető nemzeti érdekek felsorolásával, a nemzetközi jog alapján, az elfogadott normák és elvek betartásával. Várhatóan meghatározzák a katonai fenyegetések forrásait (a kiinduló pontokat), azok mértékét és méretét, a semlegesítésük elvi lehetőségeit. Az új orosz katonai doktrína így megfelelhet a világban kialakult biztonság- és katonapolitikai helyzetnek és tendenciáknak, ezzel együtt összhangban lehet az ország gazdasági lehetőségeivel. A föderáció érdekeit figyelembe véve kívánja meghatározni a békés- és a katonai eszközök alkalmazásának egyensúlyát, lehetőségeit. A hadtudomány legújabb eredményeit, a közelmúlt háborús és nem háborús katonai konfliktusainak tapasztalatait felhasználva az előadó megadta a győzelem fogalmának új értelmezését, amely a korábbi doktrínákban nem található meg. A vezérkari főnök szerint a 2000-ben elfogadott katonai doktrína felett eljárt az idő, minthogy annak mondanivalója, mely szerint " a katonai doktrína az ország és a fegyveres erők felkészítését a lehetséges háborúra, a háborúban a fegyveres küzdelem megvívását tartalmazza" - már nem állja meg a helyét. A mai világban az államok "vereséget" szenvedhetnek úgy is, hogy fegyveres konfliktusba (háborúba) nem is bocsátkoznak. Erre nem kevés példát ismerünk a történelemből. Ennek alapján az új katonai doktrínának azt kell bizonyítania, hogy Oroszország katonai biztonságát nem csupán a háborúban (fegyveres konfliktusban) kivívott győzelemmel , hanem megelőző nem katonai eszközökkel kell elsősorban biztosítani - hangoztatta Juríj Balujevszkíj vezérkari főnök, majd így folytatta előadását: doktrinális téziseket kell megfogalmazni, azokon belül: a) Az állam céljait és feladatait a katonai biztonságra veszélyes fenyegetések elhárítására, katonai műveletek megvívásának eseteire, valamint az agresszió elhárításának feladatait. b) A biztonság érdekében megfogalmazott célok elérésének formáit, módjait és szükséges eszközeit. (Elvi fontosságú, hogy meghatározzuk azokat az erőket és eszközöket is, amelyek nem tartoznak a fegyveres erőhöz). c) Meg kell fogalmazni a gazdasági, pénzügyi, tudományos, technológiai támogatás lehetőségeit; tartalmilag pontosan az Oroszországi Föderáció reális geopolitikai, geostratégiai és szociális helyzetéből kiindulva. A fegyveres erők vezérkari főnöke külön említette előadásában az elméleti követelményeket az új orosz katonai doktrínával szemben : rendszerszemlélet, tudományos megalapozottság, a nézetek elfogadottsága, nyíltság, feleljen meg a valóságnak, a politikai és diplomáciai megoldások elsődlegessége, az ENSZ Alapokmányának figyelembe vétele, nemzetközi kötelezettségek. Ezt követően az Oroszországi Föderáció Nemzetbiztonsági Tanácsának irányítói tevékenységéről szólt a kidolgozással és az elfogadással kapcsolatban. Tartalmi és formai szempontból az új orosz katonai doktrínával szemben azt a követelményt állította, hogy az legyen egységes, a fejezetek szervesen kapcsolódjanak egymáshoz. Ugyanakkor az elmondottak nem parancsok és utasítások, de választ kell adnunk a következőkre: milyen legyen az állam viszonya a háború és a béke kérdéseihez? Másképpen, az állam a háborút elfogadható eszköznek tekinti-e a politikája folytatására? Milyen útjai és módjai vannak, lehetnek a háború elkerülésének? Milyen kiinduló pontjai lehetnek a katonai veszélyeknek, mekkora a közvetlen katonai fenyegetés, amely veszélyezteti az ország érdekeit, értékeit és lakossága biztonságát? Milyen a jelenlegi és a lehetséges katonai konfliktusok jellege? Melyek az állam és a fegyveres erő feladatai a katonai biztonság megőrzése érdekében? Melyek a fegyveres erő és más erők alkalmazásának formái háborús és nem háborús katonai műveletekben? Az állami és a katonai vezetéssel szemben milyen követelményeket kell támasztani az ország biztonságának megőrzése érdekében? Hogyan kell felkészíteni a fegyveres erőt, a közigazgatást és a lakosságot a védelemre, milyen legyen a felkészítés módja? Melyek a nemzetközi együttműködés lehetséges formái és azok tartalma? * * * Összefoglalva: Oroszország ma teljes mértékben vissza akarja állítani nagyhatalmi státuszát. Ebben a folyamatban jelentős az új orosz politikai, gazdasági és katonai vezetők szerepe, akik alapjaiban változtatták meg az orosz állami politika irányvonalát. Ma egy más Oroszországot láthatunk, mint 10-15 évvel korábban - egy nemzeti önbizalmát visszanyert országot -, amely pontosan tudja helyét a világban. Különlegesen fontos geopolitikai, geostratégiai helyzetének tudatában válaszolni képes arra a kérdésre, hogy hová akar eljutni Oroszország? A fegyveres erők vezérkari főnökének előadása igazolja azt a feltevésünket, hogy véget ért az a korszak, amikor Oroszország a fegyverkezés minden területén versenyben akart maradni elsősorban az Egyesült Államokkal. Ma már elsősorban a hadászati nukleáris eszközök korszerűsítésére, a legmodernebb haditechnika előállítására és rendszeresítésére, a kapcsolódó katonai szervezetek kialakítására és felkészítésére fordítják az anyagi, pénzügyi forrásokat. Ebben a stratégiai elgondolásban első helyen szerepelnek a hadászati rakétacsapatok. "Nincs kétségem a felől, hogy Oroszország hosszú távra megőrzi az egyensúlyt a hadászati eszközök tekintetében az Egyesült Államokkal" -, mondta Ivanov, a Föderáció volt védelmi minisztere új beosztásba helyezése alkalmából Moszkvában külföldi újságírók előtt. A nyilatkozatból az is kiderült, hogy Oroszország nem akarja növelni az interkontinentális ballisztikus rakéták mennyiségét, csupán azok folyamatos korszerűsítésére és az állomány kiképzése minőségének emelésére törekszik. Ez az elégséges védelem elve - hangoztatják orosz katonai szakértők. Aki ismeri az orosz stratégiai gondolkodásmódot, világosan érti az amerikai rakétapajzs újabb elemeivel szemben várható orosz lépések indokát. A fegyvereknek a rendszerben tartása, folyamatos fejlesztése nem jelent elviselhetetlen költségeket az ország számára. A korszerűsített interkontinentális ballisztikus rakéták ellen a jelenlegi amerikai rakétavédelmi rendszer nem nyújt megfelelő védelmet, hiszen azt egy korlátozott számú rakétával mért csapás elhárítására hozták létre - állítják a szakemberek. Ugyanakkor a telepítési engedély további bővítéseknek lehet az első lépése Közép- és Kelet-Európában. Ez a lehetőség pedig sérti az orosz érdekeket. Véleményük szerint a hatékony védelem a meglévő rendszer bővítésével, globális méretű kiterjesztésével képzelhető el, de ez a megoldás sem nyújt teljes védelmet.6 Amennyiben mi - egy európai kis ország - jobban meg akarjuk érteni az orosz vezetés, illetve az azzal egyre inkább azonosuló orosz lakosság akaratát, szándékait (célkitűzéseit), úgy célszerű figyelni azokra a megnyilatkozásokra, melyeket az orosz állami vezetők tettek a közelmúltban. Ezek közül Szergej Ivanovnak a moszkvai Izvesztyijában 2006 júliusában megjelent cikkéből emelünk ki egy, a témánkhoz kapcsolható részt, amelyben a következőket fogalmazta meg: "Az új orosz nemzeti értékek a következők: a szuverén demokrácia, az erős gazdaság és a katonai erő. A szuverén demokrácia - ez az orosz állam berendezkedésének legfontosabb eleme, amely alatt azt értjük, hogy az állampolgárok maguk határozhatják meg saját országukban a politikát, és meg tudják védeni országukat, jogaikat bármilyen külső nyomással szemben, ha szükséges akár fegyveres úton is. Az erős gazdaság - ez a biztosítéka annak, hogy állampolgáraink anyagi szükségleteit ki tudjuk elégíteni, és biztosítani tudjuk az elvárható életminőséget. Ugyanakkor az erős gazdaság biztosítja az ország magas szintű (elégséges) védelmi képességét is. A katonai erő -, melynek alapját a fegyveres erők képezik - a legfontosabb garanciája függetlenségünknek." Ma az új orosz nemzetépítés korszakának vagyunk tanúi. Oroszország modernizációs kényszerben van, egyre inkább be kell kapcsolódnia a világgazdaság folyamataiba. Ezzel párhuzamosan egyre határozottabban érvényesíti érdekeit, erősíti a birodalmi tudatot az orosz népben; ennek szellemében folytatja tárgyalásait a külpolitikájának gyakorlatában. Oroszország következetesen halad a fejlődés és a modernizáció irányába, ami tükröződik gazdaságpolitikája legfontosabb elemeiben, a nemzeti érdekek határozott védelmében és nem utolsó sorban katonapolitikájában. Jegyzetek: 1 A közel-keleti térség geopolitikai, geostratégiai helyzetét fogja megváltoztatni Oroszország és Szíria megállapodása a hadműveleti-harcászati rakéták eladásáról. A fegyver hatótávolsága 280 kilométer. Így Szíria veszélyeztetheti Izrael valamennyi nagyobb városát és fontosabb gazdasági, katonai létesítményét. (Népszabadság 2005. január 13. 4. oldal.) 2 A bejelentés háttere mögött az áll, hogy a Topol M ballisztikus rakétának szárazföldi és tengeralattjáróról indítható változatát fejlesztik az orosz fegyveres erőknél. Nyugati szakértők is elismerik, hogy az eszköz korszerű. The Economist 6. December 2004. Sz. B. Ivanov, védelmi miniszter előadása: Az orosz fegyveres erők fejlesztésének stratégiája címmel, 2004. december 10. Moszkva. 3 A turning point for terrorism. The World in 2005. (The Economist) 4 Oroszország és Európa. Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004. 339. oldal. 5 Gömöri Endre: G8: Gazprom-doktrína. Népszabadság, 2006. július 15. 6 Bognár Imre: Az orosz hadászati nukleáris erőkről. Új Honvédségi Szemle 2006. évi 3. szám 47-58. oldalak. vissza a szöveghez « vissza a tartalomhoz