Farkasné Zádeczky Ibolya HOZZÁSZÓLÁS A hadtudomány mai problémái, területei és új fogalma című cikkhez Az MTA Hadtudományi Bizottsága és köztestületi tagsága 2006. november 27-én tartott II. tudományos konferenciáján elfogadott állásfoglalása tartalmazza a hadtudomány fogalmának újszerű definícióját, melyet e testület az oktatásban és a szakirodalomban alkalmazásra ajánl. Dr. Kőszegvári Tibor nyá. vezérőrnagy, az MTA doktora, a köztestületi tagság konferenciáján elhangzott előadásában, és a folyóirat előző számában megjelent cikkében felkéri a hadtudománnyal foglalkozókat, "hogy kritikával és javaslataikkal tegyék teljesebbé kissé vázlatosan megfogalmazott"1 gondolatait és javaslatait. E felkérésnek teszek most eleget, gondolataim írásba foglalásával.   Változások és azok körülményei Felmerül a kérdés: időszerű-e a hadtudomány fogalmának megújítása napjainkban? Egyes vélemények szerint nincs szükség új definícióra, mert ez csak túlzott elméletieskedés, inkább gyakorlati kérdésekkel kell foglalkozni. Más megítélés szerint viszont át kell gondolni tudományágunk helyét, szerepét, tartalmát, intézményrendszerét. Én magam ez utóbbi felfogással értek egyet, több ok miatt is. Számtalan közhelyet ismételgetünk a világ változásairól, de véleményem szerint az emberiség nagy része (köztük sajnos a politikai és gazdasági vezetők többsége) még nem jutott el annak felismeréséig, hogy a mai helyzet megváltozott gondolkodást és cselekvést igényel. Napjainkban, amikor azt kell látnunk, hogy a hollywoodi katasztrófafilmek forgatókönyvei egymás után valósulnak meg, az ember még tetézi a bajt. "Magára gyújtja menedékét az elvakult bolond, de szép, rikolt, s halálra ég." - mondja Szepes Mária.2 Bizony, napjaink emberisége az "elvakult bolond", aki a végsőkig kizsákmányolja "menedékét", a Földet. Szép még a Föld, bőven adja az energiát, a nyersanyagokat, a vizet, az emberiség egy része pedig összkomfortos lakásaiban pazarlóan bánik a vízzel, a villannyal, miközben máshol még egy pohár tiszta víz sem jut a kisgyerekeknek. Mesterséges fényforrások milliárdjai árasztják a fényt az égbolt felé, nagyvárosokban elfedve éjszakánként a csillagok fényét is. Az emberek pedig örülnek, jeles eseményeiket tűzijátékokkal ünneplik. Így haladunk a globális felmelegedés, a klímakatasztrófa felé. Túléli-e a Föld és rajta az emberiség a 21. századot? Képes lesz-e összefogásra, együttes cselekvésre az emberi faj? Ha lesz együttes cselekvés, mi lesz annak a szervező ereje? A politika? A hit, a vallás? Avagy a tudomány? A tudománnyal foglalkozó emberek szeretnék azt hinni, hogy a tudomány kellő muníciót fog adni a túléléshez. Azonban a tudomány egésze mind világméretekben, mind honi mértékben szintén drámai változásokon megy keresztül. E változásokat egyaránt generálják a tudomány, tudományágak fejlődéséből adódó okok és a külső hatások, kényszerítő körülmények. Ennek jó példája a jelenleg folyó akadémiai reform, mely hatással van tudományágunkra is. Napjainkban tehát nap mint nap teszik fel a különböző tudományágak művelői maguknak a kérdéseket arra vonatkozóan, hogy mi a tárgya, tartalma tudományáguknak, szakterületüknek, milyen módszereket, eszközöket használnak, használhatnak kutatásaik során. A hadtudomány szintén e kettős hatás alatt áll. Természetesen hatnak rá a jelen politikai-társadalmi viszonyai - ezzel egy időben, saját fejlődése hatására is - felvetődnek a tudományelméleti kérdések is. Az MTA Hadtudományi Bizottsága és köztestületi tagsága állásfoglalásában a hadtudomány fogalmának újszerű definícióját - Kőszegvári Tibor nyá. vezérőrnagynak, az MTA doktorának javaslatára - az alábbiak szerint határozta meg és ajánlja alkalmazni az oktatásban és a szakirodalomban: "A hadtudomány a nemzetközi és nemzeti biztonságot fenyegető kihívások és veszélyek ellen alkalmazott katonai erők és eszközök sikerét meghatározó elméleti tételek és tapasztalatok összefoglaló ismeretrendszere." 3 A II. köztestületi konferencia némi vita után, módosítással fogadta el ezt a meghatározást. A vita és módosítás meglepetésként érte a 2006. november 15-i kerekasztal-beszélgetés résztvevőit, mivel az ott jelenlévők egyetértettek Kőszegvári Tibor alábbi definíciójával: "A hadtudomány az emberiség létét és biztonságát fenyegető kihívások és veszélyek ellen alkalmazott katonai erők és eszközök sikerét meghatározó elméleti tételek és gyakorlati tapasztalatok összefoglaló ismeretrendszere." 4 A két definíció mindössze négy szóban különbözik egymástól: "az emberiség létét és biztonságát" szavak helyébe "a nemzetközi és nemzeti biztonságot" kifejezés került. Vizsgáljuk meg, mennyiben módosítja e változás a meghatározást! A két kifejezést elemezve látjuk, hogy a biztonság szó mindkettőben szerepel. Ez egyszerűsíti dolgunkat, mivel így csupán azt kell megállapítanunk, hogy az "emberiség létét és biztonságát" mennyiben fenyegetik más kihívások és veszélyek, mint a "nemzetközi és nemzeti biztonságot." Ha feltesszük a kérdést, hogy "az emberiség létét és biztonságát" fenyegető kihívások fenyegetik-e "a nemzetközi és nemzeti biztonságot" , válaszunk igen. Ha azonban a kérdést megfordítjuk, és úgy tesszük fel, hogy "a nemzetközi és nemzeti biztonságot" veszélyeztető kihívások és veszélyek fenyegetik-e "az emberiség létét és biztonságát" , már nem adhatunk egyszavas választ, hosszabb bizonyítás szükséges az igen válasz elfogadásához. Látjuk tehát, hogy a két meghatározás ugyan megfeleltethető egymással, azonban addig, míg "a nemzetközi és nemzeti biztonság" kifejezést elsősorban bolygónk kisebb-nagyobb területeire, egy vagy több kontinensére vonatkoztatjuk, addig az "emberiség létét és biztonságát" fenyegető veszélyekbe beleértjük a Földet a világűrből fenyegető veszélyeket is. A következőkben vizsgáljuk meg, e definíciók mit foglalnak magukba, elfogadásuk milyen hatással lehet az elmélet és gyakorlat fejlődésére, milyen gyakorlati következményekkel kell számolnunk. Kőszegvári Tibor előadásában, már idézett cikkében vázolta a hadtudomány fogalmának bővülését. A hadtudomány fejlődése mindenkor a tudomány tárgyának bővülését is jelentette. A fegyveres küzdelem egyre bonyolultabb lett, a haderők egyre nagyobbak, mind több fegyvernemre, szakcsapatra tagozódnak a haderőnemek. A szárazföld és a víz után az ember a levegőt is birtokba vette, kiterjesztve a hadviselést e közegre is. A bonyolultabbá váló harcra fel kellett készülni, biztosítani az anyagi-tárgyi feltételeket, kiképezni a személyi állományt. A hadtudomány a harc megvívásának kérdéskörén kívül e területek elméletét és gyakorlatát is magába foglalta. Majd kibővült tudományágunk a fegyveres konfliktus, a háború utáni teendők vizsgálatával. A totális háború elméletének és gyakorlatának megjelenése, az atomfegyver bevetése eredményeként immáron a háború elkerülésére való törekvés, az ennek érdekében teendő lépések kutatása is a hadtudomány részét képezték. A bipoláris világrendszer összeomlása után a korábbinál jóval nagyobb szerepet kapott a katonák békefenntartási, béketeremtési és békekikényszerítési szerepe. A katonáknak, a hadseregeknek, haderőknek minden korban fontos feladatuk volt a segítségnyújtás, a természeti, később az ipari katasztrófák következményeinek felszámolása, elhárítása, az emberek és javaik mentése. Korábban ezt saját hazájukban, vagy állomáshelyükön tették meg. Napjainkban a technikai fejlődés eredményeként lehetséges a távoli kontinenseken történő segítségnyújtás is, mint például a 2004. december 26-i cunami után történt, vagy most Afganisztánban. A hidegháború időszakában a Földünkön felhalmozott atomfegyverekkel az egész bolygót többször meg lehetett volna semmisíteni - természetesen elméletileg, mert már az első megsemmisítés elég lett volna az emberiség kipusztításához. Napjainkra ennek veszélye jelentősen visszaesett, ugyanakkor jelenlegi tudásunk mellett az emberiségnek számot kell azzal vetnie, hogy olyan katasztrófák következhetnek be a Földön, amely az egész emberiséget veszélyeztethetik. Nem pusztán a globális felmelegedésre és az ennek következtében gyakorivá váló szélsőséges időjárási jelenségekre kell gondolnunk, hanem számolnunk kell óriási földrengésekkel, vulkánkitörésekkel, és nem feledkezhetünk meg a világűrből származó veszélyforrásokról sem. Reális pl. az esélye annak, hogy 2036-ban egy 300 méternél nagyobb, de 1 kilométernél kisebb aszteroida csapódjon be a Földbe.5 A világűrből származó veszélyek elhárítására javasolta egy szuperrakétákból álló védelmi rendszer létrehozását 1995-ben Teller Ede.6 Ha elgondolkodunk azon, hogy az előző veszélyek elleni védekezésre való elméleti és gyakorlati felkészülés beletartozik-e a hadtudomány tárgykörébe, be kell látnunk azt, miszerint a veszélyek felismerése, észlelése lehet ugyan más tudományágak kutatási területe, de elhárításukhoz, hatásuk csökkentéséhez, a védekezéshez a hadtudomány eredményeire és gyakorlati művelőire, azaz a katonákra, a hadsereg eszközeire, a haderőkre van szükség. A 21. század hadtudománya tehát immáron nem csupán kisebb-nagyobb államok, alkalmi és hosszabb távú szövetségek egymás elleni szembenállásának, fegyveres küzdelmének kérdéseivel foglalkozik, hanem az egész emberiség létét, biztonságát veszélyeztető olyan kihívásokkal, veszélyekkel is, amelyeket nem egyes embercsoportok szembenállása idéz elő. Elfogadva e definíciót, tekintsük át a hadtudomány jellemzőit! Ellentétes-e a korábbi meghatározásokkal? Magán viseli-e a tudomány fejlődésének általános vonásait? A hadtudomány fogalmáról, értelmezéséről, tartalmáról, szerkezetéről, helyéről a tudományok rendszerében nagyon sokan fejtették ki véleményüket a múlt század kilencvenes éveiben. E közös gondolkodás eredményeit összegezte a Zrínyi Miklós Egyetemen 1997. március 19-én lezajlott tudományos tanácskozás. A tisztázó viták eredményeként egyetértés alakult ki abban, miszerint a hadtudomány: egyetemes tudomány; alapvetően a társadalomtudományok körébe tartozik; interdiszciplináris tudomány; tudományág.7 E közmegegyezés megmaradhat a továbbiakban is, hisz a hadtudomány új fogalma az előzőekkel nem áll ellentétben. Napjaink tudományfejlődésének jellemzője az interdiszciplinaritás, korábban egymástól távol állónak számító tudományágak, szakterületek közt alakulnak ki határtudományok, alkalmazzák egymás kutatási módszereit. A hadtudományra ez kialakulása óta jellemző volt, és marad a továbbiakban is. Gazdag hagyományai, eredményei dacára a magyar hadtudomány művelőinek a rendszerváltozás után nagy küzdelmet kellett folytatni tudományágunk elismertetéséért, a Magyar Tudományos Akadémia osztálystruktúrájába való visszakerüléséért, amely 1994-ben történt meg. Az MTA 177. közgyűlése - 1945 után először - újra akadémiai rendes taggá választott egy hadtudóst, Szabó Miklós hadtörténészt, a ZMNE volt rektorát. Mondhatjuk-e, "hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán?" 8 A hadtudomány helye a tudományok rendszerében Nem, nem mondhatjuk, mivel napjaink felgyorsult fejlődése a tudományos világot sem hagyja érintetlenül, már csak azért sem, mivel a fejlődés egyik generálója maga a tudomány. Mint cikkem kezdetén már említettem, az akadémiai reform áthatja az egész tudományos életet, a kutatást-fejlesztést, és természetesen a képzést is. Hogyan tovább? A hadtudomány kibővült tartalmának és új fogalmának elfogadása milyen hatással lehet az elmélet és gyakorlat fejlődésére? Mindenekelőtt folyamatosan művelni kell a hadtudomány általános elmélete tudományszakot. Újra és újra át kell gondolni - fejlődésük tükrében - a hadtudomány tudományszakjainak helyzetét. Például: biztosak lehetünk-e abban, hogy az általunk a hadtudomány részeként számon tartott rendvédelem művelői is így határozzák meg kutatási területük helyét a tudományok rendszerében? Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy az elmúlt 10 évben nem következtek be változások a hadtudomány általános elméletében. A már említett 1997-es tanácskozáson Vasvári Vilmos professzor a hadtudomány önálló szakjai között megkülönböztetett polgári védelem, határőrizet, közrendvédelem szakokat.9 Szilágyi Tivadar 2003-ban a rendvédelem elmélete tudományszakot nevesíti, amely magában foglalja a határrendészetet, közrendvédelmet, katasztrófavédelmet.10 Nézzük, hogyan határozzák meg a rendvédelem helyét a tudományok között annak művelői! 2003. november 13-án a Magyar Tudomány Napja alkalmából a Rendőrtiszti Főiskolán Rendészet - Rendészettudomány címmel konferenciát rendeztek, melynek bevezetőjében Blaskó Béla így határozta meg a tudományos tanácskozás célját: "onferenciát a Magyar Tudomány Napja szellemében, a rendészettudomány önálló diszciplínaként történő elfogadtatása érdekében szerveztük.. Stratégiai célul tűztük ki, hogy a Rendőrtiszti Főiskola a Magyar Köztársaság felsőoktatási intézményeinek rendszerében - önállóan - a rendészeti tudományos kutatások centrumává váljon."11 Dr. Virányi Gergely álláspontja a következő: "Meggyőződésem szerint a rendészet kérdéseire a rendészettudomány hivatott meggyőző válaszokat adni, és nem általában a társadalomtudományok, illetve az állam- és jogtudományok, de különösen a hadtudományok nem."12 A rendészettudomány fogalmát a következőképpen határozza meg: "A rendészettudomány a társadalomtudományok önálló és interdiszciplináris tudományága, amely a belső biztonság, a köznyugalom, a közrend, a közbiztonság megőrzése és szükség esetén védelme-, valamint a bűnmegelőzés és a bűnüldözés érdekében önálló rendszerbe foglalja : az általános rendészettudományok körében a rendészet általános elméletét, a bűnügyi tudományok általános részét, a releváns tudományágak rendészettudományi vonatkozásait, a rendészettörténetet és a rendészettudomány-történetet, valamint a rendészeti szaktudományok körében a bűnügyi tudományok különös részét, továbbá a rendészet valamennyi ágának specifikumait, tartalmát, módszertanát és kutatási eredményeit, és mindezekkel kiteljesíti a tárgyát képező rendészetet."13 A releváns irodalmat tanulmányozva nem tagadhatjuk, hogy a korábban a hadtudomány tudományszakjának tekintett rendvédelem önálló tudományággá vált, rendészettudomány néven, amely nem tagadja kapcsolatait a hadtudománnyal, annak tudományszakjaival, területeivel. De nem a rendvédelem (rendészettudomány) az egyetlen tudományszak, amely nem elégszik meg a tudományszak besorolással, és él tárgyának viszonylagos önállóságával. Ilyen a biztonságpolitika is. A magyar hadtudománynak a rendszerváltás után lett része a biztonságpolitika. A korábbi időszakban a biztonság meghatározó része a katonai biztonság volt, azonban napjainkban mind a biztonság, mind a biztonságpolitika fogalma egyre bővül, új elemekkel, területekkel, feladatokkal.14 E tudományterületet (tudományágat?) egyre többen művelik hazánkban is. 1997-ben indította a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a biztonság- és védelempolitika szakot. Jelenleg az ország több felsőoktatási intézményében tanulhatnak a hallgatók biztonságpolitikát, azonban e tudományszak strukturális besorolásában eltérőek az álláspontok. Addig, amíg a hadtudósok zöme a hadtudomány tudományszakjának tekinti a biztonságpolitikát, addig pl. Gazdag Ferenc és Martinusz Zoltán a politikatudomány keretében helyezné azt el.15 A biztonságpolitikát a politika (külpolitika) részeként fogja fel Szenes Zoltán is.16 Szilágyi Tivadar viszont 2003-ban a hadtudomány tudományszakjai között nevesíti a biztonságelméleteket (biztonsági tanulmányokat), valamint a politikatudomány és honvédelem tudományszakot.17 Az eltérő vélemények is azt mutatják, hogy e szakterület "kinőtte" a tudományszak kategóriát, és képes megfelelni a tudományággal szemben támasztott követelményeknek. Az elmúlt évtizedben volt már példa jelentős változásra a hadtudományban, a katonai műszaki tudományok kiválása, és önálló tudományágként, több tudományszakkal történő megjelenése.18 Igaz, e változást külső tényezők katalizálták, és vannak, akik ma sem tudnak megbékélni a hadtudomány két tudományszakra bomlásával. Mi lehet a jövő útja? Látjuk, hogy tudományágunk tárgya bővül, ez magával hozza a tudományszakok számának növekedését, az ismeretanyag megnövekedését, a kutatási módszerek változását, újabb és újabb szakterületek megjelenését. Összefoghatja-e ezt egy tudományág? Akkor biztosítjuk-e a legjobb feltételeket a hadtudománynak, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy továbbra is diszciplínánk részhalmazai legyenek az önállósodó területek? Mi következik abból, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a hadtudomány tudományág, amelynek tudományszakjai közé soroljuk - az eddigiek szerint - a biztonságpolitikát, a rendvédelmet? Akkor számolhatunk azzal, hogy a növekvő ismeretanyagban egyre csökkenő hányadot tesznek majd ki a "hagyományos hadtudományi ismeretek". A háborúval kapcsolatos kutatások háttérbe szorulásának veszélyeire több szerző felhívta már a figyelmet, például Simon Sándor, aki a hadtudomány jelenéről és jövőjéről így nyilatkozott 2001-ben: "Igazából nem ismertük fel a hadtudománynak azokat a gyökeres változásait, amiket át kell élnünk. Ez nem a rendszerváltozáshoz kötődik, de még csak nem is a kétpólusú világ felbomlásához. .. A hadtudomány az ókortól napjainkig a háborúkkal foglalkozott, foglalkozik. . A politika kezében a döntő eszköz a hadsereg volt, hiszen a politika feladatait ez oldotta meg. . Ma már látható, hogy a hadseregek korábbi prioritása megszűnt. A politika nem a hadsereggel oldja meg a célját, hanem a tőkével. Ma nem kell ahhoz hadsereg, hogy bármely országot a földön kizsákmányolják úgy, mint régebben ezt egy-két háborúval tették.. Ma .tudományunk fő kérdései . a következők: milyen garanciát tud adni a tudomány a béke megőrzéséhez? Milyen konfliktusok lehetnek a világban és az országban? Hogyan kell ezeket kezelni? Mik a lehetőségek a különböző veszélyforrások kezelésére? Ma ezek a fő kérdések, de természetesen az is, hogy ha háború lesz, akkor mit is kell csinálni. Ez utóbbival azonban szinte senki nem akar foglalkozni, hiszen senki sem készül háborúra! Ugyanakkor szükség van a hadseregekre, méghozzá igen komoly kapacitással, hogy az előbb vagy utóbb lázadó világot féken tarthassák."19 A tudomány-rendszertani viták során rendre felmerült a védelemtudomány, biztonságtudomány elfogadtatásának gondolata, amely tudományágnak a hadtudomány részét képezné.20 A hadtudósok számára ez nem jelentett elfogadható fejlődési útvonalat, hiszen tudományáguk lefokozását látták benne. A hadtudomány tudományág tárgyának, ismeretanyagának bővülése okán is elfogadhatatlan ez a variáció. Ha pedig a változás úgy következne be, hogy a védelemtudomány/biztonságtudomány és a hadtudomány egyaránt tudományág lenne, akkor is problémát jelentene rendszertani besorolásuk, egymáshoz való viszonyuk. Véleményem szerint tudományágunk fejlődése érdekében olyan új megközelítésre van szükség, amely úgy enged teret a tudományszakok tudományággá fejlődésének, hogy közben nem csorbítja a hadtudomány jelentőségét. Mint közismert, jelenleg zajlik az akadémiai reformfolyamat, amelyben egyebek mellett a tudományok strukturális besorolásának, osztályozásának kérdése is felvetődik. Úgy érzem, itt a kedvező pillanat: ha most nem teszünk javaslatot tudományágunk új besorolására, nem igazoljuk ennek szükségességét, nem lobbizunk érte, akkor később már nem lesz rá lehetőségünk. Ha nem fogadjuk el, ha nem segítjük a tudományszakok önálló diszciplínaként történő elismertetését, akkor félő, hogy e folyamat úgy fog végbemenni, hogy a hadtudományból kiváló önálló tudományágak elszakadnak tőlünk - mivel tudományágunk interdiszciplináris, ezt meg tudják tenni - és e kiválás folytán a hadtudomány művelésének feltételei radikálisan romlani fognak. Ebben az esetben a honvédség végzetesen kiszakadna a védelmi szférából, jelentősége tovább csökkenne, ez súlyosan visszaütne létszámára, a hadtudomány intézményrendszerére, a ZMNE létére, működési feltételeire. Véleményem szerint mindent meg kell tennünk a védelemtudomány tudományterület elfogadtatásáért. E tudományterület tudományágai: biztonságpolitika, hadtudomány, katonai műszaki tudományok és a rendészettudomány. A tudományok struktúrája nem állandó. A biztonság fogalmának, a hadtudomány tartalmának kiszélesedése mindenképpen indokolja az ezzel foglalkozó diszciplínák jelentőségének elismerését. Globalizált világunk globális problémái, a megoldás keresése, az emberiség túlélésének biztosítása nemcsak hazánkban de a világ más országaiban is felvetik a megoldásban szerepet játszó ismeretanyag célszerű kezelését. De nem kizáró ok az sem, ha egyelőre csak hazai keretek között kerül sor e tudományterület kialakítására, hiszen jól tudjuk, hogy hazánkban jelenleg is többféle tudományfelosztás él és működik egymás mellett. Erre jó példa a jog- és gazdaságtudományok esete. A jogász és közgazdászképzés egy kivételével (Széchenyi István Egyetem, Győr) külön karon történik, az akkreditációs rendszerben külön szakbizottságok értékelik a képzést, eltérő értékelési és minősítési követelményekkel. A Magyar Tudományos Akadémia osztályszerkezetében viszont ugyanabba az osztályba tartoznak e tudományágak. A Magyar Tudományos Akadémia három nagy tudományterületre - élő és élettelen természettudományok, társadalomtudományok - osztja mindösszesen a tudomány egészét. Nem különbözteti meg a társadalomtudományokat a bölcsészeti tudományoktól.21 Ennek következtében akadémiai osztályszerkezetben a társadalomtudományok és a bölcsészeti tudományok súlya meglehetősen csekély, mind a taglétszámot, mind a szerkezeti elemek számát tekintve. A 11 akadémiai osztályból mindösszesen három társadalomtudományi, köztük a tudományágunkat befogadó IX. Osztály a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya. A társadalomtudományok visszaszorulása az akadémia merev osztályszerkezetének következménye. A merev osztályszerkezet nehezíti az interdiszciplináris döntések meghozatalát. Török Ádám, aki a IX. Osztály elnöke, a hosszabb távú megoldást részint az Osztály szétválasztásában, részint a társadalomtudományi osztályok tudományági megoszlásának átgondolásában keresi. Elképzelhetőnek tartja, hogy a gazdaság- és szervezéstudományok, együtt a regionális tudománnyal és a hadtudománnyal Gazdasági és Stratégiai Tudományok Osztálya néven tartoznának egy szervezeti egységbe.22 Mindezeket annak bizonyítására idéztem, hogy nem lenne lehetetlen elfogadtatni a védelemtudomány tudományterület létrejöttét, ehhez megnyerhetők lennének a védelmi szféra vezetői, tudományos munkatársai és partnerekre találhatnánk az Akadémián is. Meggyőződésem, hogy nagyon sok feladat vár a hadtudomány művelőire, elméleti és gyakorlati szakembereire. A hadtudomány új definíciójának elfogadása meg kell, hogy pezsdítse a hadtudomány általános elmélete és a hadtudomány története tudományszakok művelését. A védelemtudomány tudományterület tudományrendszertani elfogadása, elfogadtatása magával kell, hogy hozza a műveléséhez szükséges intézményi háttér megteremtését, azaz az elszigetelten működő intézmények, kutatóhelyek munkájának koordinálását, ahol szükséges összevonását, illetve szükség szerint új(ak) létrehozását. Gondoljunk például arra, hogy az MTA kutatóintézetei között nincs a honvédelemmel, a rendvédelemmel, a biztonsággal foglalkozó intézet. Több mint tíz éve, hogy felmerült a ZMNE és a Rendőrtiszti Főiskola integrációjának gondolata, amely a mai napig nem valósult meg, jóllehet szakmai érvek is szólnak az összevonás mellett. A ZMNE leköszönő rektora az erőből történő végrehajtás helyett a 3-4 év alatti átköltözés, integráció híve, amely idő alatt az állománnyal el lehetne fogadtatni az összevonás előnyeit.23 Az integráció szakmai alapokon történő végrehajtása hozzájárulna a tudományrendszertani változás elfogadtatásához.   Tisztelt Olvasó! E hozzászólás keretében igyekeztem a hadtudomány általános elmélete tudományszak keretein belül maradni, egy-egy tudományszak, tudományterület problémáit, eredményeit csak annyiban érintettem, amennyiben ezt a hadtudomány új definíciójához fűzött megállapításaim és a védelemtudomány tudományterület rendszertani bevezetése megkívánták. Végezetül én is arra kérem az olvasót, hogy a hadtudomány érdekében fejtse ki álláspontját, tegye meg javaslatait.   FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Bognár Károly: A biztonság és a biztonságpolitika tartalmának bővülése. In: Hadtudomány, XVI. évfolyam, 2006/4. 55-56. old. 2. Farkasné Zádeczky Ibolya: Tiszti követelményváltozás a kiegyezéstől napjainkig, prognózis a XXI. századra. PhD értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2001. 3. Forgács Balázs: Biztonságpolitika a katonai felsőoktatásban. I n: Új Honvédségi Szemle, 2006/1. online változat 4. A hadtudomány általános kérdéseiről. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 1997. március 19-én lezajlott tudományos tanácskozás anyaga és a tanácskozás alapján megfogalmazott AJÁNLÁS. Szerk.: Móricz Lajos - Simon Sándor; Budapest, ZMNE Nyomdája, 1997. 46 old. 5. Kőszegvári Tibor: A hadtudomány mai problémái, területei és új fogalma. In: Hadtudomány, XVII. évfolyam, 2007/1. szám, 8-14. old. 6. Az MTA Hadtudományi Bizottsága és köztestületi tagsága II. tudományos konferenciájának állásfoglalása. In: Hadtudomány, XVII. Évfolyam, 2007/1. 14. old. 7. Oszti Judit: Interjú dr. Szabó Miklós akadémikussal, az egyetem leköszönő rektorával. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum, 2007/2. online változat 8. Petőfi Sándor: A XIX. század költői. In: Petőfi Sándor összes költeményei - Versek 1847 [1/10] Forrás: mek.oszk.hu/01000/01006/html/vs184701.htm-41k. 9. Sándor Vilmos: A védelmi egyetem. Kézirat, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, Határőr Tanszék, Budapest, 1994. április 21. 9 old. 10. Schubert Katalin: Hazámat szolgáltam. In: Új Honvédségi Szemle, 2001/9. 48-55. old. Stumf András: Vedlett bőrrel. In: Heti Válasz, VI. évfolyam, 50. szám, 2006. december 14. 28-29. old. 11. Szenes Zoltán: Válaszúton a magyar biztonságpolitika. In: Új Honvédségi Szemle, 2005/12. online változat 12. Török Ádám: A társadalomtudományok fejlődése és az akadémiai osztályszerkezet. In: Magyar Tudomány, 2005/5. 596-605. old. 13. A tudomány rendszertani értelmezése. Szerkesztette: Szilágyi Tivadar, Budapest, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 2003. 28 old. 14. Űrágyú veszi célba az üstököst. (harmat) In: Vasárnapi Blikk, XII. évfolyam, 2005. július 3. 22. és 35. oldal 15. Dr. Virányi Gergely: A rendészeti szószedethez és a majdani rendészettudományi lexikonhoz. 8 old. http://www.rendeszet.hu/documents/mrtthonlapra.doc Jegyzetek: 1 Kőszegvári Tibor: A hadtudomány mai problémái, területei és új fogalma. In: Hadtudomány, 2007/1. 13. old. 2 Idézi Révész Sándor. In: Heti Válasz, 2006. december 14. 29. old. 3 Az MTA Hadtudományi Bizottsága és köztestületi tagsága II. tudományos konferenciájának állásfoglalása. In: Hadtudomány, 2007/1. 14. old. 4 "A Magyar Tudomány Ünnepe 2006" - rendezvénysorozat: "A hadtudomány nemzetközileg is elfogadható definíciója" - tudományos kerekasztal-beszélgetés a diszciplínáról, 2006. november 15. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest. 5 Turcsán Tamás: Végzetes aszteroida fenyegeti a Földet. FigyelőNet, 2007. február 19. A cikk szerint, ha tengerbe, vagy óceánba zuhan, akkor olyan szökőárokat, óriáshullámokat idézne elő, amelyek a partvidékéken pusztítanának. Szárazföldi becsapódás esetén a keletkezett kráter átmérője húszszorosa lenne (kb. 6 km), melyen belül 100%-os pusztulással kell számolnunk. A kráter átmérőjének tízszeresén belül az anyagkiszóródás okozna iszonyú károkat, és a robbanásszerű lökéshullám hatásával is számolnunk kell. 6 Űrágyú veszi célba az üstököst. (harmat) In: Vasárnapi Blikk, XII. évfolyam, 2005. július 3. 22. és 35. oldal 7 A hadtudomány általános kérdéseiről. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 1997. március 19-én lezajlott tudományos tanácskozás anyaga és a tanácskozás alapján megfogalmazott AJÁNLÁS. Szerk.: Móricz Lajos - Simon Sándor; Budapest, ZMNE Nyomdája, 1997. 5-7. old. 8 Petőfi Sándor: A XIX. század költői 9 A hadtudomány általános kérdéseiről. A ZMNE-n 1997. március 19-én megtartott tudományos konferencia anyaga. 25. old. 10 A tudomány rendszertani értelmezése. ZMNE, Budapest, 2003. 9. old. 11 Blaskó Béla: Tisztelet a tudománynak. In: Magyar Rendészet, 2003/4. szám, 3. old. 12 Dr. Virányi Gergely: A rendészeti szószedethez és a majdani rendészettudományi lexikonhoz. 1. old. http://www.rendeszet.hu/documents/mrtthonlapra.doc 13 Uo. 6. old. 14 Bognár Károly: A biztonság és a biztonságpolitika tartalmának bővülése. In: Hadtudomány, 2006/4. 55. old. 15 Forgács Balázs: Biztonságpolitika a katonai felsőoktatásban. In: Új Honvédségi Szemle, 2006/ 1. online változat 16 Szenes Zoltán: Válaszúton a magyar biztonságpolitika. In: Új Honvédségi Szemle, 2005/ 12. online változat 17 A tudomány rendszertani értelmezése. Szerk.: Szilágyi Tivadar, ZMNE, Budapest, 2003. 9. old. 18 Uo. 9. old. A katonai műszaki tudományok tudományszakjai: katonai műszaki infrastruktúra elmélet, haditechnika, védelmi elektronika, környezetbiztonság és katasztrófavédelem, katonai közlekedési rendszertechnika. 19 Schubert Katalin: Hazámat szolgáltam. In: Új Honvédségi Szemle, 2001/9. 51. old. 20 A tudományág megnevezése védelemtudomány lehet,amelynek tudományszakai a hadtudomány és a rendvédelem tudomány - prognosztizálta Dr. Simon Sándor altábornagy 1998. 02. 23-i előadásában, melyet a DRN-2 osztálynak tartott. Idézi Farkasné Zádeczky Ibolya PhD értekezésében, 241. lábjegyzetben, 137. old. 21 Török Ádám: A társadalomtudományok fejlődése és az akadémiai osztályszerkezet. In: Magyar Tudomány, 2005/5. 596. old. 22 Uo. 604. old. 23 Oszti Judit: Interjú dr. Szabó Miklós akadémikussal, az egyetem leköszönő rektorával. In: Nemzetvédelmi Egyetemi Fórum, 2007/2. vissza a szöveghez « vissza a tartalomhoz