Izsa Jenő Javaslatok a nemzetbiztonsági / titkosszolgálati stratégia kidolgozásához A nemzetbiztonsági ágazati stratégia elkészítéséért a kormány a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert tette felelőssé. Bár az eredetileg meghatározott határidőt módosították, tényként megállapítható, hogy a kormányhatározat végrehajtása - legalábbis ezt az ágazatot illetően - késik. A tanulmány megírásával - a nemzetbiztonsági stratégia megalkotását szolgáló -, a háttérben zajló, remélhetően intenzív szellemi alkotótevékenységhez kívánok annyiban hozzájárulni, amennyiben elfogadjuk, hogy a témával való foglalkozás nem lehet csak a "hivatalból kijelölt illetékesek" privilégiuma.
A nemzetbiztonsági stratégia azon ágazati stratégiák közé tartozik, amelyek az átfogóan értelmezett biztonság egyes, viszonylagos önállósággal bíró területén meghatározzák a célokat és a teendőket. A nemzetbiztonsági stratégia kidolgozásáról a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájáról szóló 2073/2004. (IV.15.) számú kormányhatározat rendelkezik. A Kormány a szakágazati sajátosságokat érvényre juttató részstratégiák (pl. katonai, rendvédelmi, informatikai és információvédelmi, szociálpolitikai stb.) elkészítésére felelősöket jelölt ki és határidőt is megszabott. Tény, hogy a Magyar Köztársaságnak nincs elfogadott és a gyakorlatban érvényesíthető nemzetbiztonsági stratégiája , éppen ezért vagy ennek ellenére a kérdésről való gondolkodást elkerülhetetlennek tartom. Nyilvánvalóan ezt gondolja Várhalmi Miklós biztonságpolitikus is, aki 2006 tavaszán közzétette "Javaslat a teljes magyar védelmi-biztonsági tevékenység átfogó korszerűsítésére" című tanulmányát.1 A nemzetbiztonsági szférában érvényes stratégia megalkotásának szükségességét már évekkel ezelőtt felvetette Lénárt Ferenc2 egy gyakorlatilag visszhang nélkül maradt cikkében, tehát mégis van időnként egy-egy kísérlet és lehetőség arra, hogy a szféra belső kérdései a nyilvánosság elé kerüljenek . A reform és a stratégia általános kérdései A nemzetbiztonsági stratégia kérdésének felvetését olyan hírek is erősítik, amelyek szerint a kormány át kívánja alakítani a nemzetbiztonsági intézményi (szervezeti) struktúrát. A Népszabadság tudósítása arról szól, hogy: "A kormány összevonná a titkosszolgálatokat. E lépést, amelynek részletei még nem tisztázottak, elsősorban nem takarékossági megfontolásokkal indokolják; ennél fontosabb cél, hogy a struktúrát a nemzetbiztonsági törvény elfogadása óta alapvetően megváltozott viszonyokhoz igazítsák." 3 Az idézett sajtóhír természetesen valóságos információkon alapul. Meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a három polgári és két katonai nemzetbiztonsági szolgálatot miként lehet három, hatékonyabban működő szervezetbe integrálni. Lényegét tekintve ezt tartalmazza egy megjelent kormányhatározat,4 de hogy ez konkrétan milyen rendező elvek mentén, mely szervek megszüntetését vagy összeolvasztását jelenti, egyelőre (2006 decemberének elején) nem tudni. Az opciók száma persze véges, ám arról, hogy a katonai és a polgári hírszerzést, illetve elhárítást vagy a két katonai és a háromból két polgári titkosszolgálatot vonnák-e össze, korai lenne találgatásokba bocsátkozni. Ez a hír nem előzmények nélküli. Az átalakítási szándék elméleti megalapozottságát, komolyságát mutatja, hogy a Sárközy Tamás professzor nevével összekapcsolt ún. "államreform" terv is a megoldandó lépések egyikeként a jelenlegi struktúrák bizonyos koncentrálását tartja szükségesnek. A modern kormányzati szervezet kialakítása a működési hatékonyság növelése és a költségek csökkentése érdekében történne.5 Egyértelmű a következtetés: ebben az államreform folyamatban a nemzetbiztonsági szféra sem marad érintetlen, nem maradhat változatlan. A szerző meglehetősen sommásan értékeli a szolgálatok 1990 óta végzett tevékenységét, továbbá érvel az ún. egységes nemzetbiztonsági szolgálat kialakítása mellett. Úgy vélekedik, hogy napjainkra megszűnt az a politikai tényező, amely a Belügyminisztériumtól elválasztott, számos jogi és politikai garanciával körbebástyázott szolgálatok létrehozását indokolta. Sárközy további külön elemzéseket tart szükségesnek a szolgálatok strukturális átalakítása érdekében. Nyilvánvaló, hogy ez az elemző munka folyik, és a szolgálatok jövőjéről a kormány kialakítja elképzeléseit, majd nekilát a megvalósításnak. Hogy a kormányzati szándék valósággá válik-e, nem prognosztizálható, hiszen ehhez a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény módosítása szükséges, minősített többséggel (az összes képviselő 2/3-ának egyetértő, igenlő szavazatával), ám a jogalkotói konszenzus ma még nem látszik biztosítottnak. Ezért azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy az alkotmányosság próbáját kiálló jogi eszközök megtalálásával racionalizálhatják (pl. az alaptevékenységet támogató funkciók és az apparátusok ésszerűsítésével) a szolgálatok tevékenységét abban az esetben is, ha nem születik meg a nemzetbiztonsági törvényt módosító parlamenti döntés. A kormány szándékai egyébként nem egészen egyértelműek. Finoman fogalmazva is ambivalensnek tűnik, hogy az amúgy nagyívűnek minősített 2006 június 9-i A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010 dokumentum, tehát a kormányprogram egyetlen szót sem veszteget a nemzetbiztonsági ágazatra, erre a speciális szakterületre. Az okokat lehet keresni vagy találgatni, de tény, hogy a kormány 4 évre elgondolt állam- és társadalom irányítói programjában a nemzetbiztonság szó egyetlen egyszer sem található meg. Egyetlen pillanatig sem vitatva a kormány határozatban is rögzített szándékainak indokoltságát és jóhiszeműségét, valamint elismerve azt, hogy stratégia hiányában is működik a nemzetbiztonsági intézményrendszer, mégis szükségesnek látok néhány elvi megjegyzést tenni a stratégiával és a reformmal kapcsolatban. a) Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a nemzetbiztonsági szférára kiterjedő intézményi, strukturális reform, a szervezeti rendszer átalakítása nem előzhetné (nem előzheti) meg a stratégia kidolgozását, életbeléptetését. A stratégia konszenzusos megalkotása, hatályba léptetése jelentheti az elvi alapok megerősítését, továbbá a fő célok és irányok kijelölését, a nemzetbiztonsági munkában szükséges korrekciók elvégzését. A nemzetbiztonsági szolgálatok jósolt vagy eltervezett karcsúsítása, összevonása feltételezi a stratégia létét, vezérlő funkciójának érvényesítését. Meggyőződésem, hogy a nemzetbiztonsági tevékenység hatékonysága nem elsősorban a szervezeti rendszer átalakításával biztosítható. Sokkal fontosabbnak tartanám a biztonsági struktúrák egészének a vizsgálatáti, majd az ilyen összefüggések elemzése után, kizárólag a nemzetbiztonsági szolgálatok által elvégzendő feladatokhoz a szakmailag adekvát szervezetrendszert hozzáigazítani. Feltehetnénk a kérdést milyen ez a szakmailag optimális és hatékony szervezeti felállás? A magyar szakmatörténetben a múltra visszatekintve a lehetséges szervezeti megoldások szinte teljes köre megtalálható az egyes időszakokban, az egyközpontú, alig differenciált szervezeten át a tagolt, szektoriális modellre jellemző megoldásig. A nemzetközi tapasztalatok e tekintetben meglehetősen változatos képet mutatnak, nincs egységes vagy minden elemében követhető modell. Országonként a történelmi és a szakmai hagyományok, a politikai kultúra, a kormányzati (államhatalmi) berendezkedés milyensége, a jelen és a jövő kihívásaira épülő biztonsági rendszer megoldásai stb. következtében a titkosszolgálati struktúrák jelentősen eltérnek egymástól. A stratégia és a szervezeti átalakítás kérdésében az optimálisnak tekinthető sorrend a következő lehet:
b) Sajátos jellemzője a hazai társadalmi-politikai viszonyoknak, a közéletnek, hogy évtizedekre visszatekintve azt konstatálhatjuk, hogy a különböző orientációjú kormányok szinte állandóan reformokat hirdettek meg, indítottak el, fékeztek le, mulasztottak el -, ám valóban tudományosan megalapozott, a gyakorlat által igényelt és visszaigazoltan sikeres átalakítás nemigen regisztrálható. Ennek sok oka lehet, mindenesetre világosan érezhető egy funkcionálisan elkülönült, független, hiteles (legitim) szervezet hiánya, amely az állam szerepének tisztázására, újragondolására, a társadalmi élet egyes szektoraiban valamilyen szerepet játszó állami szervek működési hatékonyságának vizsgálatára hivatott.6 Ennek a szervezetnek a hiányában az éppen napirenden levő szakterületi reformmal az adott szektor érdekcsoportjai (pontosabban az érdekérvényesítésre képes csoportjai) foglalkoznak. Ezek azután - magukra hagyva, saját elveik és érdekeik szerint munkálkodva - természetszerűen olyan eredményeket produkálnak, olyan megoldási javaslatokkal állnak elő, olyan irányba befolyásolják a döntéshozókat, hogy a reform, a változtatás, az átalakítás szavak újra meg újra lejáratódnak, a motivációk és a jobbító ambíciók alábbhagynak, végeredményben pedig minden marad a régiben. Maradva a nemzetbiztonsági szférában, erre a tipikusnak nevezett, jól ismert helyzetre erősen hasonlít egy országgyűlési határozat sorsa7 , amely röviddel a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény elfogadása és hatályba lépése után a nevezett törvény végrehajtásának értékeléséről szól. Az országgyűlés kötelezte a kormányt, hogy az értékelés megállapításairól, a tervezett intézkedésekről számoljon be, illetve szükség szerint tegyen javaslatot a törvény esetleges módosítására. A háttérben az a vita húzódott meg, hogy indokolt-e 5 (öt) szolgálat fenntartása. A szolgálatok akkori struktúrájának felülvizsgálatával foglalkozó bizottság - alapvetően a szolgálatok által elvégzett helyzetelemzésekre és értékelésekre támaszkodva - arra a következtetésre jutott, hogy minden úgy jó, ahogy van. A Kormány ilyen szemléletű és tartalmú (tehát a leginkább érintettek alapvető érdekeit tükröző) jelentést terjesztett az Országgyűlés elé 1997 júniusában.8 Az érintett szolgálatok meggyőzően igazolták saját szükségességüket. És most megint itt van napirenden a struktúra reformja, amelyen a bizottság már dolgozik. c) Meg kell említeni a lényeges befolyást gyakorló körülmények között az ún. ágazati stratégiákat alapjaiban meghatározó biztonsági alapdokumentumok "karbantartásának" hiányát, és a nemzetbiztonságihoz kapcsolódó, vagy azzal összhangot feltételező ágazati stratégiák kidolgozásának elégtelenségét is. A magyar biztonságpolitikát még napjainkban is a NATO-tagságunkat "szentesítő" 94/1998. (XII. 29). biztonság- és védelempolitikai alapelvek vezérlik, amely dokumentum a szövetségi tagságot megelőző biztonságpolitikai felfogást képviseli. Az alapelvek több pontja, elvi jellegű előírása némileg elavult, természetszerűleg nem tükrözi az elmúlt évek változásait. A magyar biztonságpolitika megújításához mindenképpen szükség lesz az alapelvek átdolgozására, aktualizálására. Nem segíti az egységes biztonságpolitikai felfogás és gyakorlat kialakítását az ágazati stratégiák kidolgozásának elhúzódása sem. Ezért megfontolásra érdemesnek tartanám a Magyar Köztársaság biztonsági filozófiájának újragondolását, a célok, az elvek, az ágazati stratégiák és a követendő gyakorlat hozzáigazítását a tényleges és a jövőbeli biztonsági helyzethez. d) A nemzetbiztonsági tevékenységre vonatkozó stratégia megalkotása során nem hagyhatók figyelmen kívül a megnevezés körül jogosan felmerülő terminológiai problémák sem . A nemzetbiztonság fogalom, mint jogi kategória, az állambiztonság területén is dinamikusan zajló rendszerváltási, átalakulási folyamatban került be a szakmai-politikai szótárba, majd a köznyelvbe. A "Duna-gate" botrány kirobbanása tarthatatlanná tette az addigi állambiztonsági struktúra fenntartását. Az 1990. évi X. törvény,9 amely a mai magyar nemzetbiztonsági szféra működésének és a struktúra alapjának tekinthető, nem tartalmazta a nemzetbiztonság kifejezést, titkosszolgálatok terminológiát használt konzekvensen. A nevezett törvényben kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendeletet adott ki, amelyben szabályozta a nemzetbiztonsági tevékenységet.10 Itt van tehát az ugrópont, ettől kezdve beszélünk, írunk nemzetbiztonsági feladatokról, nemzetbiztonsági szolgálatról. A jogalkotó tehát 1990-ben egyértelmű terminológiát bevezetve, kifejezetten a titkosszolgálat=nemzetbiztonsági szolgálat megoldást választotta. A szakmai közvélemény számára az értelmezés nem okoz gondot, egyértelmű, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok hazánkban is a klasszikus és tradicionális titkosszolgálati ágak mentén szervezett hírszerző illetve elhárító (nem pedig biztonsági!) szolgálatok. Ritka, üdítő kivétel a "civil" oldalon is van, ilyennek tekinthető Révész Béla álláspontja, aki egyértelműen fogalmaz: "A titkosszolgálat kifejezés a történetileg és államonként rendkívül eltérő elnevezésű hírszerző (kém-) és elhárító szervek gyűjtőfogalma.11 Az általuk végzett szakmai tevékenység alapvető tartalmi, eszköz- és módszerbeli eltéréseket mutat a társadalom más szféráiban végzett szakmai tevékenységtől, mert speciális célok érdekében speciális tudással rendelkező emberek speciális, csak erre a területre jellemző módon ténykednek." A széles közvélemény, a tájékoztató eszközök, sőt a politikai szféra szereplői azonban nemegyszer keverik a fogalmakat. A nemzet biztonságára gondolva, arról gondolkodva a nemzeti biztonsági szavak (így külön két szóban) használata lenne indokolt, úgy, mint ez a Nemzeti Biztonsági Stratégia esetében történt. A formai, kiejtésbeli majdnem azonosság sok félreértést okozhat, ezért szerencsésebbnek tartanám a szakági stratégiára egyértelműen a titkosszolgálati megkülönböztető jelzőt alkalmazni. Javaslatom a titkosszolgálat fogalom bevezetésére egy helyénvaló, pontos és egyértelmű terminus technicus alkalmazását jelentené, megelőzvén a fogalmak keveredését és a tartalmi kuszaságot. Javaslom szerint tehát lehet (legyen) "a Magyar Köztársaság titkosszolgálati stratégiája" címmel egy elsősorban szakmai, elvi alapvetést jelentő, de a nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentum. Ebben az esetben a tartalom és annak megjelenési formája harmóniában lenne. A szféra egészének - benne a szolgálatoknak és a tevékenységükre vonatkozó stratégiának a megnevezése - döntés és konszenzus kérdése, talán a mindenre kiterjedő reformfolyamatban egy nem túl lényeges terminológiai kérdés is megoldható. e) A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia megalkotására maradéktalanul érvényesnek tekintem, éppen ezért a teljes folyamatban érvényesítendőnek tartom a vezetéstudomány alapvető, a praxis által igazolt elméleti tételeit, valamint a stratégiai tervezés általános metódusát. A kiindulópont : hogy a stratégia mindig tudatos emberi tevékenység (szellemi alkotó munka) eredménye. Ennek során elkerülhetetlen a Miért? Mikor? Hogyan? kérdésekre a válaszok megkeresése és megadása, tehát egy sajátos jövőtervező tevékenységről van szó. A szervezet stratégiáját kitűzött céljainak, erőforrásainak és adott körülményeinek ismeretében dolgozzák ki. A stratégia alapfunkciója, hogy a szervezet alapfeladataira, hosszú távú jövőjére összpontosítva, a szervezeti folyamatok kereteit kijelölve, tudatos változást megvalósítva a szervezetnek a környezethez való illeszkedését megalapozza és biztosítsa a mindennapi tevékenység célorientáltságát, rugalmasságát, tudatosságát. Az átfogó stratégia egyik fő célkitűzése a szervezetet olyan helyzetbe hozni, hogy küldetésének a leghatékonyabban felelhessen meg. A jó stratégia a szervezet célkitűzéseit, rendelkezésre álló erőforrásait és a végrehajtás elemeit (taktikáját) egy szerves egésszé formálja. A stratégia tervezése során figyelembe kell venni a célok megvalósításának időskáláját, az egyes időszakok sajátos figyelem-igényeit és a rendelkezésre álló információk tökéletlenségéből fakadó kockázatokat, veszélyeket is. A stratégia megalkotásának célja és szükségessége A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveiről szóló 94/1998. (XII.29.) Országgyűlési határozat felhatalmazása alapján alkotta meg a Kormány a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiáját, amely rögzítette Magyarország alapvető nemzeti értékeit és érdekeit, elvégezte a biztonsági környezet értékelését, megfogalmazta az ország geopolitikai helyzetéből, illetve az országot érintő biztonságpolitikai kihívásokból fakadó célokat és feladatokat, továbbá meghatározta a nemzeti biztonsági stratégia megvalósításának eszközeit is.12 A jelentős helyet elfoglaló és speciális szerepet betöltő nemzetbiztonsági szféra szervezetei számára normatív jellegű, pontos és kellően iránymutató a feladatszabás. "A nemzetbiztonsági szolgálatoknak a kormányzati döntésekhez szükséges információk biztosításával közvetlenül támogatniuk kell a döntés-előkészítés folyamatát, a megfelelő döntési alternatívák kidolgozását. Tájékoztatniuk kell a kormányt az ország külső és belső veszélyeztetettségének időszerű, illetve távlati alakulásáról. Az információszerzésnek ki kell terjednie a globális, a regionális és a belső veszélyforrásokra egyaránt. A Nemzeti Biztonsági Stratégia V. pontjában elfogadott tétel szerint az ágazati stratégiák megalkotásának célja, hogy a demokratikus országokra jellemző módon rögzítse az egyes ágazati politikákra háruló feladat- és feltételrendszert, amelyek keretében lebontják, konkretizálják az ország külső és belső biztonsága fenntartásának gyakorlati módozatait. Ennek megfelelően a Magyar Köztársaság Titkosszolgálati/Nemzetbiztonsági Stratégiája a biztonság- és védelempolitikai alapelvekben rögzített, valamint a Nemzeti Biztonsági Stratégiában foglalt célok, nemzeti értékek és érdekek, a meghatározott általános stratégiai fő feladatok alapján tartalmazza a nemzetbiztonsági (szakmai) célokat, a titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenység fő irányait, a szolgálatok speciális eszközei és módszerei hatékony felhasználásának elvi és gyakorlati kérdéseit . A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégia - mint önálló ágazati stratégia - szükségességét indokolják a következő érvek:
A stratégiaalkotáshoz szükséges jövőkép-elemzés néhány tartalmi eleme A titkosszolgálati/nemzetbiztonsági tevékenységrendszert és a szolgálatok státusát, feladatait illetően azzal számolok, hogy (mivel a nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető funkciója nem rendszerfüggő és kortalannak tekinthető,) a belátható jövőben a fejlett világ országaiban a titkosszolgálati (nemzetbiztonsági) tevékenység célja és lényege nem változik: a speciális szervezetek (szolgálatok) változatlanul az állam és annak egyes jelentős szervei, intézményei zavartalan működését hivatottak biztosítani, a legitimált erőszak sajátos eszközeként. A szolgálatok tevékenységben a tradicionális ágak funkcionális elkülönülése - hírszerzésre és elhárításra - megmarad. A közöttük kialakított határ merevsége tovább oldódik, szoros szakmai együttműködést megvalósítva, ugyanakkor pontosan elválasztott és rögzített illetékességi- és hatáskörök alapján, önálló felelősségi területen teljesítik feladataikat. A nemzetbiztonsági szolgálatok a nemzeti érdekeknek megfelelően, politikai konszenzus mellett, a demokratikus jogállam követelményei szerint teljesítik speciális feladataikat, ehhez a politikai erők erkölcsi támogatást és legitimációt biztosítanak. Ennek alapvető feltételeként a kormány - pótolva a mulasztást - kidolgozza a titkosszolgálati/nemzetbiztonsági stratégiát, amely a hosszú távú stabilitás, a szervezeti és működési korszerűsítés alapjait lerakva orientáló tényezőt jelent a jogalkalmazó nemzetbiztonsági szolgálatoknak. A szolgálatok változatlan alaprendeltetéssel, pontosított feladatokkal és stabil törvényi garanciák szerint működnek a jövőben is. Hazánknak az euro-atlanti integrációs lépéseit követve bármilyen szakmai együttműködés vagy szervezeti integráció esetén is megmarad a nemzeti hírszerzés és elhárítás, ezzel együtt az önállóság, a nemzeti felelősség a szuverenitás egyik kifejeződéseként. A titkosszolgálati tevékenységek a jövőben is az állam "intimszféráját" jelentik, ugyanakkor a politikai-, a katonai-, a gazdasági integráció természetes velejárója elsősorban a NATO szövetséges, illetve Uniós tagállamok partnerszolgálataival az érdemi együttműködésre való hajlandóság és képesség.13 A nemzetbiztonsági tevékenységek továbbra is sajátos jogi szabályozást igényelnek, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti felelősségi körök és kontroll funkciókhoz kapcsolódó jogosítványok pontos és normatív meghatározását, mivel a nemzetbiztonsági tevékenység az alkotmányos alapjogokat, állampolgári jogokat - törvényi felhatalmazás alapján - korlátozza, sérti. A különleges eljárásokat, eszközöket - meghatározott feltételek esetén - a jövőben is csak speciálisan felkészített személyi állomány alkalmazhatja, ide értem elsősorban a titkos információk megszerzését, elemzését, értékelését, feldolgozását, hasznosítását, tárolását, valamint a titkos kapcsolati rendszer működtetését, továbbá a humánforrások szervezését, vezetését. Az állam - az Országgyűlés által elfogadott költségvetési törvényben - folyamatosan biztosítja a szolgálatok hatékony működéséhez a megfelelő anyagi feltételeket és fejlesztési forrásokat. A politikai hatalom irányító és ellenőrző funkciójával, valamint a civil kontroll intézményes formáinak működtetésével biztosítja a nemzetbiztonsági tevékenységhez az erkölcsi hátteret és legitimációt. A szolgálatok feladatmegosztása terén nem várható jelentősebb átrendeződés, a tevékenységi körük lényegesen nem bővül, a szakmai profilok tovább tisztulnak, a szakmai munkában az egyes elemek közötti hangsúlyok átrendeződhetnek. Ez irányítási és/vagy szervezeti változást hozhat, de ehhez a politikai erők közötti konszenzus és kompromisszumok sorozata szükséges. A nemzetbiztonsági szférát közvetlenül irányító kormány egységes tájékoztatásának megvalósítása érdekében szükségesnek látszik egy központi "nemzetbiztonsági/titkosszolgálati értékelő-elemző információs központ". Várhatóan kialakulhat a Kormány Nemzetbiztonsági Kabinetje mellett az a koordinációs szisztéma, amelynek megnevezése "nemzetbiztonsági szolgálatok tanácsa", vagy "nemzetbiztonsági tárcaközi bizottság" lehetne. Szervezeti megoldásként felvetődik a miniszterelnök személyéhez közvetlenül kötődő "nemzetbiztonsági főtanácsadó" státus létrehozása. Összhangban azzal a hangsúlyváltással, amit a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok külföldi kapcsolatrendszerének bővülése jelent, a nemzetbiztonsági szolgálatok részvétele a kor új típusú, transznacionális kihívásaival szembeni egyeztetett nemzetközi lépések, akciók végrehajtásában bővülni fog. Ezzel együtt az ország nemzetbiztonsági védelme mindig elsődleges feladat és fő követelmény marad, amelynek eredményes megvalósítása szolgálja a nemzetközi kötelezettségvállaláson alapuló érdeket is. A belátható jövő különböző forgatókönyvei azonosan prognosztizálják, hogy a regionális és helyi konfliktusok sokáig alapvető jellemzőként, reális veszélyforrásként feltételezhetők, ezért a koalíciós háborús- és békeműveletek elvi, elméleti alapjait és a gyakorlati feladatok ismeretét, a végrehajtás képességét a szaktudás részeként kell kezelni, fejleszteni. Elemi szükségletté válik a nemzetközi együttműködésre, kommunikációra, az információ cserére, az interoperabilitásra való képesség, mivel a külföldi missziók, békefenntartó erők, netán harcoló csapatok biztonsági feltételeinek megteremtése a szakmai munka egyik állandó elemévé válik. A szolgálatokra háruló szakmai feladatok között nagyobb hangsúlyt kap a nemzetközi terrorizmus elleni harc. Mivel az ország a terrorizmus egyik lehetséges célpontja, döntő jelentőséggel bírnak az elsősorban humánforrásokból megszerzett információk, valamint a biztonsági szempontból kiemelten védett objektumok, erőforrások, minősített információk és érdekek védelme. A bűnözésben várható tendenciák szükségessé teszik a nemzetbiztonsági szakmai tevékenységben a gazdaságbiztonsági kérdések, a szervezett bűnözés, a kábítószer kereskedelem, a korrupciós bűncselekmények, a "fehérgalléros" bűnözés elleni fellépés előtérbe kerülését, hangsúlyosabb kezelését. Prognosztizálható a szélsőséges (különösen a jobboldali) politikai, ideológiai nézeteket vallók, követők előfordulása a társadalomban, elsősorban a fiatal korosztály körében, ezért a megelőző tevékenyég érdekében szoros szakmai együttműködésre van szükség a rendvédelmi szervekkel. A titkos információgyűjtés eszközei, metodikája tovább korszerűsödik, a humán források prioritása megmarad, ugyanakkor egyre nagyobb szerepet kapnak a nagytömegű információk feldolgozása, kezelése, tárolása terén a korszerű információs- és kommunikációs technikai eszközök, fúziós adatfeldolgozási metódusok. Az informatikai és kommunikációs technika a mindennapok rutinszerűen alkalmazandó eszközévé válik, ezért a szakmai munkában az informatikai írástudás általános és elemi követelmény lesz, ehhez szorosan kapcsolódik az információs biztonság érdekében végzett tevékenység. A szakmai tevékenységben a nemzetbiztonsági ellenőrzés formális elkülönülése megmarad, ugyanakkor a műveleti munkával való kapcsolata szorosabbá válik. Azzal is számolok, hogy a jövő nemzetbiztonsági szakemberei tevékenységüket, minden korábbinál nagyobb társadalmi (civil) kontroll és nyilvánosság mellett végzik, beilleszkedve a jövő differenciált társadalmába, szoros szálakkal kötődve az értelmiséghez. Annak érdekében, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a jövőben is szakmailag magas színvonalon teljesítsék alapfeladataikat, különös figyelmet kell fordítani a személyi állomány kiválasztására, továbbá a szakirányú képzés-továbbképzés rendszerének fejlesztésére. A szakmai tevékenység intellektuális hátterét illetően reálisan azzal számolhatunk, hogy 2006-2010-re megteremtődik az önálló nemzetbiztonsági felsőfokú képzés teljes vertikuma és egyetemi bázisa, amely egyben a szaktudományos kutató tevékenység központja lesz. Összefoglalóan levonható az a következtetés, hogy a magyar nemzetbiztonsági szféra stratégiai céljai a jövőben is az ország külső és belső biztonságához közvetlenül kapcsolódnak. A közeli és távolabbi jövő feladatait, a világpolitikai, a világgazdasági folyamatok, trendek, valamint a regionális veszélyforrások helyzetének alakulása, továbbá a szövetségesi (integrációs) keretekbe illeszkedő együttműködés, az ország nemzetközi szerepvállalásának konkrétumai, ezek követelményei és lehetőségei döntően befolyásolják. Az államreform várhatóan nem hagyja érintetlenül a nemzetbiztonsági szervezeti rendszert, akár alapvető struktúra átalakítás is bekövetkezhet, bár az esélye inkább a "finomhangolásos", az innovációt és a működési hatékonyság növelését preferáló megfontolt változtatásnak van. A biztonságot fenyegető veszélyek, kihívások értékelése, elemzése Sem rövidtávon, sem stratégiai léptékben nem lehet tervezni anélkül, hogy a környezetet, ahol a szervezet tevékenykedik, ne elemeznénk, értékelnénk. A stratégiához elvégzendő elemzés a külső és a belső környezetet illetően alapvetően támaszkodhat a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájára, az abban részletezett globális, regionális és belső eredetű kihívások, veszélyek értékelése kellő alapot ad a következtetések levonására, a feladatok kijelölésére. Röviden tekintsük át ezeket a kihívásokat, veszélyeket:
* * * A biztonságot érintő tradicionális és új típusú kihívások, az egyre inkább globalizálódó világban bekövetkező gyors és mélyreható változások alapján néhány következtetés levonható:
A nemzetbiztonsági szféra helyzetének elemzése SWOT analízissel A nemzetbiztonsági/titkosszolgálati stratégia megformálása folyamatában elengedhetetlen követelmény a stratégiai tervezés általános menetének betartása, a logikailag is egymáshoz kapcsolódó, meghatározott lépések elvégzése. Ennek sorába illeszkedik a szervezetrendszer belső helyzetének és a közvetlen külső környezetének átfogó elemzése, mivel evidens követelmény, hogy a szervezet stratégiáját belső erőforrásainak és adott körülményeinek ismeretében dolgozzák ki. E folyamat során pontos szempontok szerint elvégzett elemzéssel a szervezet erősségeit és gyengeségeit a működést alapvetően meghatározó társadalmi, gazdasági, szakmai környezettel vetik össze. A nemzetbiztonsági szférát illetően az átfogó helyzetkép kialakítására a vezetéstudományi szakirodalomban alaposan kifejtett és a gyakorlatban elterjedten alkalmazott, igazoltan bevált SWOT-analízis alkalmas. Az elemzéssel nem csak felmérjük, hanem összefogottan és áttekinthetően értékeljük a szféra egészének helyzetét: a környezet vizsgálata alapján megállapítjuk a lehetőségeket és a fenyegetettségeket, a belső helyzet felmérésével azonosítjuk az erősségeket és a gyengeségeket. (Az elemzés tartalmából, lényegéből ered a módszer elnevezése: a mozaikszó a vizsgált tényezők angol kifejezéseinek kezdőbetűiből áll: Strengths = erősségek, Weaknesses = gyengeségek, Opportunities = lehetőségek, Threats = fenyegetettségek. A magyar szakirodalomban helyenként GYELV- elemzés néven tárgyalják.) A SWOT elemzést elsősorban döntés előkészítő módszerként használják, de egyes fejlettebb típusai révén tervezésre, stratégiaalkotásra is jól alkalmazható. Az elemzés folyamata:
A magyar nemzetbiztonsági szervezetrendszer stratégiájának kidolgozása során sem nélkülözhető az átfogó elemzés, amelynek eredményeként egy összegző jellegű táblázatban (SWOT-mátrixban) vagy akár szöveges formában rögzítik a stratégia megvalósítását befolyásoló pozitív és negatív, külső és belső tényezőket, folyamatokat, tényeket, előrejelzéseket. A ZMNE nemzetbiztonsági alapképzésben résztvevő hallgatók bevonásával - ismereteink szerint elsőként - elvégeztük a nemzetbiztonsági szféra SWOT-analízisét. Nem állítjuk, hogy az általunk összegzett és itt közreadott elemzési eredmény teljes, sem azt, hogy hibátlan, azonban munkánkat, eredményeinket közérdekűnek és előremutatónak tartjuk, vállalva a kritikát is. A SWOT-elemzés összegzett megállapításait a következő táblázat tartalmazza. Hazánkban elvi és gyakorlati konszenzus van abban a kérdésben, hogy az elhárító és hírszerző szolgálatok tevékenysége a közelebbi és a távolabbi jövőben sem helyettesíthető, nem váltható ki mással. Ennek a tevékenységnek a középpontjában az ország biztonsága áll. A biztonság speciális érték, az anyagi-, a szellemi-, a kulturális gyarapodás alapfeltétele. Megléte, megőrzése nyilvánvaló érdeke a társadalomnak és az egyéneknek, mert hiánya vagy veszélyeztetett állapota hátrányosan befolyásolja az ország, a társadalom alapvető érdekeinek érvényesítését, az emberi életminőséget, fenyegeti a nemzet, a közösség létét. A Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági szolgálatainak speciális küldetésük teljesítéséhez elengedhetetlen a stratégia megalkotása és életbeléptetése.
Jegyzetek: 2 Lénárt Ferenc: Biztonság, nemzetbiztonság. Új Honvédségi Szemle, 2001/1. 41-60. pp. 3 Népszabadság, 2006. július 7. Lencsés Károly: Titkosszolgálatok: három marad. 4 2118/2006. (VI. 30.) Kormányhatározat az államháztartás hatékony működését elősegítő szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről. 5 Sárközy Tamás: Államszervezetünk potenciazavarai. HVG ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2006., Budapest. 202-203. pp. 6 Mázsa Péter: Kire szavazok? Élet és Irodalom, 2006. február 24. 7 47/1996. (VI. 7.) OGY határozat. 8 Demeter Ervin előadása Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági struktúrájáról és a szolgálatok feladatairól Budapesten rendezett konferencián. 2000. október 26-27. 9 1990. évi X. törvény a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról. 10 26/1990. (II. 14.) MT rendelet a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról. 11 Révész Béla: Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásainak kérdéséhez. Acta Juridica et Politica, Szeged, 2004. 8. pp. 12 A jelenleg hatályos Nemzeti Biztonsági Stratégiáról a 2073/2004. (IV.15.) számú kormányhatározat rendelkezik. 13 A partnerszolgálati együttműködésről részletesebben Lénárt Ferenc: Az új típusú nemzetbiztonsági információgyűjtés stratégiája. Új Honvédségi Szemle, 2004. 3. sz. 14 Különös hangsúlyt kap a térség a 2007-ben bekövetkező EU-bővítés és a NATO 2006 novemberi Rigában megtartott csúcstalálkozóján hozott döntések fényében (pl. PfP program kiterjesztése)
|
[+]