XVII. évfolyam
1. szám
2007. március

Varga Mihály

Hatvan éves az Új Honvédségi Szemle

Hatvan évvel ezelőtt - 1946. december elsején - Honvéd néven új sajtótermék jelent meg Magyarországon. S az első szám vezércikkében maga Bartha Albert hadügyminiszter köszöntötte a katonaolvasókat. Az akkor még vezérőrnagy Sólyom László pedig A szabadságharc hagyományainak útján című írásában azt rögzítette, hogy a honvédség eme központi folyóirata ne csak nevének felvételével, hanem az 1848/49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc honvédseregével és lapja szellemiségének ápolásával is fejezze ki a jogfolytonosságot. E lapot köszöntve - amely a Honvéd név után Katonai Szemle, Honvédségi Szemle, majd Új Honvédségi Szemle néven létezett-létezik - azon értékgyűjtő, értékteremtő munkát foglaljuk röviden össze, amellyel hozzájárult a honvédség felkészítése, kiképzése, nevelése, helytállása eseményeinek ismertetésén túl a hazaszeretet érzésének erősítéséhez, a haza s most már a NATO védelmét szolgáló katonai kötelességek színvonalas teljesítéséhez.

A Magyar Hadtudományi Társaság szakmai lapja, a Hadtudomány nevet viselő folyóirat szintúgy a tudományok gyűjtőhelye, mint az 1817-től megjelent első magyar tudományos folyóirat, a Tudományos gyűjtemény volt a 19. század első felében. S éppen Vörösmarty Mihály költő, drámaíró, irodalomkritikus és akadémikus volt az, aki 1827-ben a laphoz kerülve szerkesztői bemutatkozásakor irányultságaként, törekvéseként jelezte, hogy úgy teszi a tudományok gyűjtőhelyévé a lapját - félévtizedes ottani tevékenysége erről ékesen tanúskodik -, hogy magát a szerkesztőséget egyben tudományos műhelyként működteti.

Az előbbieket ismerve és azokból kiindulva az MHTT és annak folyóirata nagyra értékeli az ÚHSZ-nek és jogelődeinek a tudományos gyűjtőhely és tudományos műhely szerepkör betöltését és ennek érdekében kifejtett tevékenységét. A hat évtized során mindvégig szükség volt - ma is szükség van! - a szerkesztőség szinte alapos és sokirányú munkájára, amely a cikkek szervezése, sajtó alá rendezése mellett kiterjedt és kiterjed a magyar nyelv és a katonanyelvezet művelésére, ápolására, fejlesztésére, az új írásformák megismertetésére, terjesztésére, a szerzői gárda újdonság iránti érzékenységére ugyanúgy, mint az előzőek és a mostani szerkesztőbizottság által megfogalmazott útmutatásra és a szerkesztőség túlterheltsége miatt a közvetlen segítségnyújtásra-támogatásra is.

Az előbbiek által vagy azok révén az ÚHSZ nemcsak idomul a modern kor változó környezetéhez, hanem folyamatosan módosítja a katona irodalmi (habár anyagai főként szakirodalmi tartalmúak) nyelvet, nyelvezetet, még ha nem is mindig érzékeltette és érzékelteti, vagy hívta és hívja fel rá a figyelmet, hogy a cikkekben, tanulmányokban szereplő écák, ha újdonságoknak tűntek- és tűnnek is, mégis sokszor régi gondolatok sokaságának a felelevenítése, vagy régi gondolat "új ruhába" való "öltöztetése". Így például gondoljunk arra, hogy az ÚHSZ a múlt század 90-es éveinek közepén kezdte meg az önkéntességen alapuló magyar haderő létrehozása gondolatának a népszerűsítését, majd a megvalósulás, megvalósítás eseményeinek elsősorban nemzetközi példákra támaszkodó ismertetését.

  • A folyóirat adta lehetőséggel a katonai felsővezetők gyakran éltek, jól felhasználták arra, hogy megosszák gondolataikat a közösséggel, a nagyszámú olvasótáborral.

Az UHSZ elődjének számító Honvéd folyóirat 1946. évi első számában Bartha Albert hadügyminiszter Bajtársak! megnevezéssel üdvözölte a katonaolvasókat - értesülhetünk a lap történetét feldolgozó dr. Róbert Péter összegzésében.

A hadügyminiszterek sorában 1948/1 sz. vezércikkének Veres Péter honvédelmi miniszter (különben népies író) volt a szerzője Róla keringett az a - kadétkoromban hallott anekdotikus - történet, hogy a centenáriumi díszszemlére készülőket meglátogatva, s a fel-alá masírozásokban "kitikkadt" katonákhoz így szólt: Elfáradtatok, fiaim. Üljetek le a sisakra! (Katonaemberekre nézve, akik az alakiság híveinek számítottak, ez bizony cifra kijelentésként hangzott!)

Továbbá az 1949. évi 1-2. sz. Farkas Mihály honvédelmi miniszter vezércikkét közölte. 1956-ban Bata István honvédelmi miniszter levélben köszöntötte a 6. évébe lépett Katonai Szemlét, a Honvéd című lap jogutódját. 1960-ban pedig Honvédségi Szemle lett a lap neve, s Révész Géza mk. vezérezredes ajánlotta az új lapot az olvasók figyelmébe. Majd 1966 végén Oláh István vezérőrnagy, kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes, (a későbbi vezérezredes és honvédelmi miniszter) a 20 éve indult lapot méltatva úgy fogalmazott, hogy az hasznos "vezérfonal"-at adott a parancsnokoknak. 1971 végén a vele készített interjúban Czinege Lajos honvédelmi miniszter a lap 25 éves tevékenysége kapcsán kifejtette, hogy az "eredményesen" szolgálta a hivatásos állomány kiképző, nevelő tevékenységét

Az 1991/5. számban a lap interjút közölt Für Lajos honvédelmi miniszterrel. Az 1992/4. számban Deák János (akkori altábornagy) ma (dr., nyá. vezérezredes, a ZMNE tudományos főmunkatársa), a Honvéd Vezérkar főnöke nyilatkozata jelent meg a Magyar Honvédség helyzetéről. Az 1996. évi októberi számban Végh Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, a Honvéd Vezérkar főnöke (később a Magyar Köztársaság nagykövete, s nyá. vezérezredes) A NATO felé vezető út című cikkében a honvédség jövőbeni kötelezettségeiről és a feladatokról irt.

Mivel hely híján csak szemelgettem, nem pedig teljes áttekintést adtam (az már könyv terjedelmet igényelt volna) a honvédség vezetőinek azon írásairól, beszélgetéseiről, amelyek a lapban megjelentek, a szemlézést Havril András vezérezredes A megújuló katonai vezetés című cikkével zárom (2006/10. sz.) Noha elődje, dr. Szenes Zoltán altábornagy (ma nyá. altábornagy, a ZMNE tudományos főmunkatársa) a stratégiai felülvizsgálatról és az MH életét érintő más témákról többször is nyilatkozott. Amiként napvilágot látott a Szabó János honvédelmi miniszterrel készített interjú is.

Egyre több a hadtudós vagy a képzett katonatiszt a szerzők között. Nemcsak az előbbiek jelzik, hogy a katonai felső vezetés igenis fontos elméleti és gyakorlati sajtóterméknek tekintette központi folyóiratát, hanem általában a katonatisztek is. A sok szerző közül Sólyom László mellett olyan szerzőket is megjelölök, mint Illy Gusztáv, Kuthy László, Pálffy György, Variházy Oszkár, Kerekes Béla, Révay Kálmán, Ilku Pál, Jánosi Ferenc, Király Béla.

A Honvéd folyóirat 1952 elejétől Katonai Szemle néven - kezdetben havonta kétszer - jelent meg, s 1957 tavaszától megjelent a szerzők között Mórocz Lajos (ma nyá. vezérezredes, nyugalmazott honvédelmi államtitkár, az MTA doktora), Kossovics Gyula (nyá. vezérőrnagy, volt hadseregparancsnok politikai helyettese), Uszta Gyula, Móricz Lajos (ma nyá. ezredes, az MTA doktora, az 1990-ben létrehozott MHTT első elnöke). Az 1980/7. számban az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan biográfiáját olvashattuk. S az évben irt a lap számára a harcászati témák szovjet publikálási módszereiről Szkorodumov vezérőrnagy. Dr. Liptay Ervin (ma nyá. vezérőrnagy, a HM HIM nyugalmazott főigazgatója) az 1940 végén létrejött Petőfi Akadémiára emlékezett (1984/8. sz.). Az 1986/5. számban Keleti György - a későbbi honvédelmi miniszter - cikket jelentetett meg a vallásos katona-fiatalok helyzetéről.

  • A Honvédségi Szemle és a Honvédelem összevonásával a hivatásos állomány elméleti-módszertani lapjaként 1991 januárjától megjelent az Új Honvédségi Szemle. Ez a honvédségi központi folyóirat úgy volt a vezetés orgánuma, hogy egyúttal a hivatásos állomány hadtudományi tájékoztatását is szolgálta-végezte. Ám e téren olyan versenytársa támadt, mint az MHTT 1991 elejétől megjelent Hadtudomány nevű folyóirata, miközben persze az ÚHSZ a honvédség állománya szakmai fejlődését, valamint a haderő időszerű feladatainak a megoldását is segítette, vagy elősegítette. Így például az az évi 2. számban Kiss Zoltán (a lap mai főszerkesztője) Új rendszer - új nemzeti haderő címmel jelentetett meg cikket. Az 1992/1. számban Ölvedi Ignác nyá. ezredes, a hadtudomány doktora a kassai bombázásról közölt - élénk vitát generáló - írást. Bokros Gábor A tiszti becsület védelmében c. cikkében (1992/3. sz.) arról irt: Horthy párbajozni kívánt Benes-sel.

Az évi 5. számban dr. Kőszegvári Tibor (ma nyá. vezérőrnagy, az MTA doktora). Az európai biztonság és a menekültek áradata címmel összefoglalót jelentetett meg az 1945/91 közötti migrációról. Az azévi júliusi számban Móricz Lajosnak az 50-es évekről szóló visszaemlékezései jelentek meg. Még abban az évben, a 12 számban dr. Vámosi Zoltán (ma nyá. alezredes és a hadtudomány kandidátusa) cikke olvasható Politológia és hadtudomány címmel a háború és a politika kapcsolatáról.

Mivel több számban is olvasni lehetett róla, (tudom, mert én szerveztem és akkor történt nyugdíjba vonulásomig én is rendeztem sajtó alá azokat), a lapszámokat nem jelölöm meg, de ide iktatom: Hajdú István - és sok más szerző - írt a hadászat és a politika kapcsolatáról, a politika primátusáról, valamint a hadtudományban (és több más tudományterületen) végbement paradigmaváltásról. Továbbá az önkéntes haderőre való áttérés lehetőségéről, szükségességéről, az első, meg a második Öböl-háborúról, a Magyar Honvédség átalakításáról, a NATO-hoz való csatlakozásunkról, a Németországi Szövetségi Köztársaságból kapott haditechnikai eszközökről, de - mint új fejlemény - a különböző missziókban való honvédségi és más részvételünkről, az Iraknak átadott harckocsikról, a svédektől vásárolt 4. generációs harci repülőgépekről, stb. A jó sohasem ér(het) véget!

  • Ennyi érték után joggal merülhet fel: hogyan tud most és a jövőben megfelelni a lap az elvárásoknak, ajánlásoknak? Úgy, ha jogi vagy erkölcsi alapon megszabott köteles teendőnket (amely lehet kötelességeknek megfelelő magatartás vagy cselekvés, eljárás) -, amit tehát, mint állampolgároknak a haza javát szolgálóan feltétlenül meg kell tenni - megtölti átérzéssel (s ekkor már beszélhetünk kötelességérzetről, vagyis annak meglétéről). Továbbá ha kötelességeinket mindenkor szem előtt tartatja és tartja - vagyis elősegíti, hogy azt komolyan vegyük - ami a racionális érettség jele is, bizonyítéka is, mert ekkor nem az érzelem, az indulat, s nem is az elvakultság a gyűlölet motiválja cselekedeteinket, viselkedésünket -, s ekkor már kötelességtudásról beszélhetünk, míg a feladatait kötelességtudással végző személyről, szervezetről (amilyen a Magyar Honvédség, az ÚHSZ szerkesztősége vagy a szerzői gárda minden tagja) szokás azt mondani, hogy kötelességtudó. Azért utáltam különben a kötelesség fogalomkört ennyire, mert tudott tény - azaz úgy gondolom: tudott tény -, hogy a szerkesztőségi, szerkesztőbizottsági tagság s a lap szerzői gárdájához való tartozás nem csak úgy általában a hadtudomány tárgyához tartozó ismeretek feldolgozását, továbbá a hadtörténet, vagy a katonapolitika eseményei ismertetésével való foglalkozást jelenti csupán. Az ÚHSZ-nél és lapelődeinél=jogelődeinél a laphoz való tartozás egyfajta - de nem nélkülözött, nem elhanyagolt - magatartási normát jelentett és jelent, s ez hatást gyakorolt és gyakorol ma is a lap olvasótáborára is. Nemcsak az invencióban, a jó terjesztésében is megmutatta hozzáértését. Mivel a tapasztalatok egyik gyűjtőhelye a lap szerkesztősége volt az ma is - a másutt vagy más formában szokásos jelentések, értekezletek, konferenciák, tanulmányok stb. mellett, volt és van szerepe abban (még ha e szerep csak transzmissziós), hogy a jó ész lelésének, meglátásának mozzanatán túl (bár elsődleges feladata épp ez volt: ismertetni, ráirányítani a figyelmet, vagy egyszerűen közkinccsé tenni) elősegíteni, hogy azok elvekké, normákká, követelményekké - de minden hivalkodás nélkül ide iktatom: törvényszerűségekké - váljanak, azokká alakuljanak át. A lap ezzel szolgálta és ezután is ezzel szolgálja a legjobban a hadtudományt és a Magyar Honvédséget, tágabb értelemben a haza és a Szövetség (a NATO) védelmét, valamint a hazaszeretet érzésének erősítését.

Hat évtizeden át a lap nagy erénye volt - s remélem, hogy ez immár hagyománnyá szilárdult tevékenység követendő normája marad továbbra is a szerkesztőségnek -, hogy a szerzők és az interjúalanyok úgy örökítették-örökítik meg a honvédség élete mindennapjainak múló pillanatait, vagy úgy emlékeztek-emlékeznek meg valamilyen történelmi, hadtudományi, hadtörténeti, katonapolitikai stb. eseményről, történésről, hogy általuk épüljünk, okuljunk, tanuljunk, vagyis gyarapodjunk tudásban. Végeredményét tekintve pedig úgy nyerjünk buzdítást a katonai kötelességek teljesítéséhez, hogy általuk - Toldy Ferenc akadémikus, irodalomtörténész és irodalomkritikus a szigetvári hős, gróf, bán és dunántúli főkapitány Zrínyi Miklós és a költő, tábornok, bán és hadvezér dédunoka, gróf Zrínyi Miklós tevékenységére, helytállására támaszkodó ajánlása szerint - erősödjünk a haza iránti hűségben.