Farkas Lóránt A szovjet T-62-es közepes harckocsi múltja és jelene A T-62-esek még mindig jelentős számban vannak jelen a válságövezetekben, tehát számolni kell velük. Példaként elég csak Észak-Koreát említeni, hiszen mint látni fogjuk, a kommunista ország haderejének egyik alaptípusa a T-62-es helyi gyártású változata. A kérdés tehát az, hogy milyen harckocsi a T-62-es - amelyet még ma is húsz állam tart rendszerben -, van-e még keresnivalója a szovjet második generációs harckocsik utolsó mohikánjának a XXI. század harcmezőin, végül egy-egy ország milyen lépéseket tesz azért, hogy a veterán szovjet igásló versenyben maradjon a korszerű harckocsik vetélkedésében.
"Alattomos és hidegvérű legénységgel a T-62-es képes volt a nála sokkal erősebb ellenséget is elpusztítani. A "Sivatagi vihar" hadművelet idején, 1991. február 26-án kilenc iraki T-62-es öt amerikai, szuper-modern M1A1 kilövésére és ennél is több megrongálására volt képes. Az ütközet története egyedülálló: az iraki 16. gépesített hadosztály egyik harckocsi alegysége kitörést hajtott végre Kuvait-város külterületénél. Kitörés közben útjukat állta az amerikai 1. tengerészgyalogos-zászlóalj egyik M1A1 harckocsikból álló százada. Az irakiak fehér zászlókat húztak fel harcjárműveikre, valamint tornyaikat hátrafordították. Az amerikaiak szemmel láthatóan elhitték, hogy az ellenség kész a megadásra. Mindemellett bíztak saját tankjaik teljes sérthetetlenségében. Nagyjából 300 m távolságra voltak az M1A1-esektől, amikor az irakiak gyorsan előrefordították a lövegtornyokat és tüzet nyitottak. Nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai páncélzatot közelről könnyen átüti a szovjet T-62-es harckocsi negyedszázada kifejlesztett lövedéke."1 Amikor először olvastam ezt a valóban nem mindennapi históriát az "Uralvagonzavod" című, orosz és angol nyelven írott könyvben, elgondolkodtam azon, hogy hol van a történet buktatója. 1991-ben az Amerikai Egyesült Államok tengerészgyalogsága még a jó öreg M-60 harckocsikat alkalmazta, az M1A1 Abrams-ek csak később terjedtek el egységeiknél, tehát a fent leírt ütközet ebben a formában valószínűleg nem történhetett meg. A T-62-es szovjet közepes harckocsit a T-54/55 család felváltására tervezték az 1950-es évek végén. 1962-ben került rendszeresítésre, de a nyilvánosság előtt először egy moszkvai díszszemlén jelent meg 1965-ben. Bár messze nem nevezhető olyan sikeresnek, mint elődje, a T-54/55, mégis közel húsz állam tartja rendszerben a mai napig. Az olyan szegény országok számára, mint Észak-Korea, vagy Afganisztán, még mindig ez a harckocsi jelenti a fő szárazföldi ütőerőt. A T-62-esek ott voltak 1968-ban, a "prágai tavasz" eltiprásánál, de a tűzkeresztségen az 1969-es szovjet-kínai határkonfliktus során estek át.2 Részt vettek az 1973-as arab-izraeli háborúban, ahol finoman szólva mérsékelt sikerrel szerepeltek. Későbbi alkalmazásuk helyszíneinek sora is - a teljesség igénye nélkül - leginkább a Közel- és Közép-Kelet országaiban, Afrikában és a volt Szovjetunió területén folytatódik: részt vettek az 1979-1988-as szovjet afgán háborúban, az 1982-es libanoni háborúban Szíria oldalán, az 1980-1988-as irak-iráni háborúban, 1986-ban Líbia és Csád háborújában, Kuvait 1990-es iraki megszállásában, végül feltűnt a legutóbbi két (1994-1996, 1999-től napjainkig tartó) orosz-csecsen háborúban és az Irak ellen indított 2003-as hadműveletekben. A T-62-es leírása, tervezése Az 1950-es évek végére a szovjet hadsereg szükségesnek látta, hogy a korábban bevált T-54-esek mellé újabb, erősebb fegyverzetű, jobb páncélvédettségű harckocsikat állítson rendszerbe. Amellet, hogy a T-54-es átadta a helyét a T-55-ösnek, amely még évtizedekig meghatározó típusa maradt a Varsói Szerződés haderőinél és számos más országban, az Leonyid N. Karcsev vezette tervezőiroda elkészítette az "Objekt 166" harckocsi terveit. 1961 nyarán a Nyizsníj Tagilban lévő Uráli Vagongyárban elkészült az első prototípus, majd T-62 néven történt rendszeresítését követően még az év második felére leszállították az első 25 nullszériás példányt, amelyekkel a kijelölt szovjet páncélosalakulatok megkezdték a csapatpróbákat. A T-62-es sorozatgyártása 1962 nyarán indult be. A T-62-es kialakításakor3 a tervezők munkáját nagyban megkönnyítette, hogy egy sor, addig bevált fő részegységgel dolgozhattak. A T-54/55 bázisán kialakított, hengerelt páncéllemezekből összehegesztett alváz védettségét megnövelték, magát a páncéltestet meghosszabbították, illetve megszélesítették, mivel a nagyobb torony nagyobb átmérőjű toronygyűrűt igényelt, továbbá a farpáncél dőlésszögét függőlegesre változtatták. A test homlokpáncélján egy hullámtörő lemezt, két vonószemet és két (egy hagyományos és egy infravörös) fényszórót helyeztek el. A torony mögött, a motortér felett egy téglalap alakú lemez van, amelyet mélyvízi átkeléskor a motor hűtőzsaluit védő rácsaira hajtanak. A bal oldali sárvédőlemez első két ládájában karbantartáshoz szükséges anyagokat, a harmadikban a tornyon lévő infrasugárvető tartozékait tárolják. Szintén ezen az oldalon van a kipufogónyílás, felette egy külső kiegészítő olajtartállyal. A jobb oldali sárvédőlemezen három lapos, kiegészítő üzemanyagtartály kapott helyet. A páncéltest hátuljára két darab 200 literes, ledobható üzemanyagtartályt, két vonószemet és egy - vizenyős, puha talaj leküzdésénél a lánctalpak alá dobható - gerendát rögzítettek. A futómű a már bevált torziósrugókból és a Christie-féle, nagyméretű futógörgőkből áll (lánctartó görgők nélkül), ezek közül az első és utolsó görgőket hidraulikus lengéscsillapítóval látták el. A láncmeghajtó kerekek hátul, a láncfeszítő kerekek elöl helyezkednek el. A futógörgők elrendezésén módosítottak a T-54/55-höz képest, mert az első két görgő között csökkent, a többi között nőtt a távolság, így - a terheléseloszlást segítendő - arányosabbá vált az oldalankénti öt futógörgő elhelyezése. Megtartották a T-55-ből ismert V-55-5 jelű, 12 hengeres, 580 LE-s, folyadékhűtéses dízelmotort is, amely az erőátviteli rendszerhez hasonlóan a páncéltest hátsó harmadában, a küzdőtér mögött helyezkedik el. Az előmelegítővel és kiegészítő elektronikus gyújtással is ellátott motor indítása normál körülmények között sűrített levegővel történik. A sebességfokozatok fel-le kapcsolásakor a vezetőnek kétszer kell kuplongoznia. A kétállású bolygómű egyszerre szolgálja a kormányzást és a fékezést, ezek vezérlése a vezető által kezelt, két fékkarral történik. A páncéltest elején, a homlokpáncél mögött, bal oldalon alakították ki a vezetőteret. Harc közben a vezető két, egymás mellett elhelyezkedő figyelőperiszkópon át lát ki a harcjárműből. Éjszaka a bal oldali periszkóp helyére telepíthető TVN-2 aktív infravörös periszkóp segítségével max. 60 m távolságig tud figyelni. A torony teljes egészében öntött, félgömb alakú. A torony bal oldalán foglal helyet a parancsnok, előtte az irányzó. A töltő-kezelő harci állása jobb oldalt, a parancsnok mellett van. A 360°-ban forgatható parancsnoki kupolában négy figyelőperiszkópot helyeztek el, kettőt a búvónyílás fedelére, kettőt magán a kupolán. Célmegjelölésre a TKN-3 jelű, binokuláris, éjjel-nappali (kétcsatornás, nappal 5x, éjjel 4,2x nagyítású) figyelőműszert alkalmazzák, amely együttmozog a kupola elejére telepített, kisméretű, OU-3GK jelű infrasugárvetővel. Az irányzó műszere a TS2B-41 jelű, kettős nagyítású (x3,5 és x7) céltávcső.4 Éjszaka - 800 m távolságig - a TPN1-41-11 jelű, (5,5x nagyítású) aktív infravörös irányzékkal lehet célozni, amely a torony jobb oldalán, elöl, fent elhelyezett, L-2G (későbbi változatokon L-4) infrasugárvetővel van összehangolva. Mind az irányzó, mind a töltőkezelő harci állását ellátták egy-egy TPN-165 jelű, nagyítás nélküli periszkópokkal. A harckocsi fő fegyvere az U-5TS, vagy 2A20 jelű, 115 mm űrméretű, simacsövű, két síkban stabilizált, füstelszívóval ellátott löveg. Kiegészítő fegyverzete eleinte az elektromos elsütésű, 7,62 mm-es SGMT géppuska volt5 , amely a későbbiekben átadta helyét a modernebb PKT-nek. Az 1970-ben megjelent T-62A-t 12,7 mm-es DSKM légvédelmi géppuskával is felszerelték, ennek kezelése a töltőkezelő feladata volt. A T-62-es volt a világ első sorozatban gyártott közepes harckocsija, amelyen sima csövű löveget alkalmaztak, tehát e tekintetben mérföldkő a harckocsigyártás történetében. A lövegtornyot az irányzón kívül a parancsnok is tudja mozgatni elektronikusan, mechanikusan viszont csak az irányzó. A lövegcső függőleges mozgatása eletrohidraulikus úton történik. A 115 m-es löveg háromféle lövedékkel tüzelhet: űrméret alatti leváló köpenyes szárnystabilizált páncéltörő nyíllövedékkel, kumulatív páncéltörő- és repeszromboló gránáttal. Némi irónival állítható, hogy a T-62-es legalább annyira veszélyes volt saját kezelőire, mint az ellenségre: az olykor pontatlanul működő hüvelykivető rendszer komoly balesetforrás volt, mert ha elvétette a kivetőnyílást, akkor a forró réz- vagy acélhüvely végig pattogott a küzdőtérben, ezáltal veszélyeztette a kezelők testi épségét.6 A T-62-es a PAZ rendszer segítségével küszöbölhette ki a nukleáris robbanások legénységre és harckocsira gyakorolt hatásait, de vegyi- és biológiai fegyverekkel szennyezett terepen nem nyújtott védelmet. A kezelők ilyen esetekben csupán egyéni védőeszközeikre hagyatkozhattak. A rendszer egyik része volt az RBZ-1m sugárzásmérő, amely az atomrobbanás során, a lökéshullám érkezése előtt érzékeli a kezdődő gammasugárzást (vagy neutronsugárzást), majd aktivizálja a védelmi rendszert. A harckocsi önködösítését a korábbi típusoknál alkalmazott módon, a forró kipufogóba adagolt üzemanyaggal végezték. Ilyenkor 2-es, vagy 3-as sebességi fokozatban működtették a T-62-est, amelynek kipufogójába percenként 10 liter üzemanyagot adagoltak és az így keletkezett sűrű füst - szél irányától és sebességétől függően - legalább 4 percig eltakarta a harckocsit. A T-62-es 1,4 méter mély gázlót küzdhet le előkészítés nélkül. Egy legfeljebb 5,4 m mélységű folyami akadály leküzdéséhez 8 órás előkészítés szükséges. Mélyvízi átkeléskor a harckocsi egyes sebességi fokozatban, a folyómeder alján halad, miután partot ért, két perc alatt ismét tűzkész állapotba hozható. Azon túl, hogy a T-62 is alapul szolgált a "szokványos" műszaki mentő járműveknek, több érdekes kísérlet alanyaként is segítette a mérnökök munkáját az új műszaki megoldások kikísérletezésénél. Többek között ilyen kísérleti modell volt az 1963-ban bemutatott "Objekt 167T", amelynek erőforrása a GTD-3T típusú, 700 LE-s gázturbina volt.7 A szerzett tapasztalatok alapján készítették el a módosított, GTD-3TU gázturbinát, amelyet az "Objekt 166M" dízel motorjának helyére építettek be, létrehozva az "Objekt 166TM"-et, amely a korábbi prototípushoz képest gazdaságosabbá vált: fajlagos üzemanyag fogyasztása 290-300 g/LE/Üzemóra volt. Szovjet "ráncfelvarrás" a T-62-esen. Az 1970-es évek végére, '80-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a gépesített hadosztályok harckocsierejét alkotó T-54/55 és T-62-es típusok páncélvédelmét, teljesítményét, fegyverzetük hatékonyságát javítani kell. Kisebb módosításokat már alkalmaztak (löveg fölé szerelt lézertávmérő, hővédőburkolat a lövegen, T-72-esen alkalmazott lánctalpak), de az első átfogó modernizálás eredménye az 1983-ban megjelent T-62M volt, amely rendszereit tekintve sok hasonlóságot mutatott az ekkortájt megjelent T-55AM2 és -AM2B-vel. A T-62M fenékpáncélját megerősítették, így az aknákkal szemben ellenállóbbá vált,8 a test és a torony homlokpáncélját ellátták BDD jelű kiegészítő páncélzattal. Néhány év múlva már a T-62-est is felszerelték az új, első generációs kontakt robbanóreaktív páncélzattal (T-62MV). A T-62M fegyverzetébe integrálták a 9K116-2 Sekszna páncéltörő rakétakomplexumot, amelynek egyik eleme a lövegcsőből indítható, 9M117 lézerirányítású félaktív önrávezetéses rakéta. A harckocsi korszerűsítése, átalakítása A Szovjetunió megszűnése után a T-62- es több volt tagköztársaság és további, legalább egy tucat harmadik világbeli országban továbbszolgált, illetve szolgál ma is. Mindez megfelelő ösztönzést nyújtott Oroszország és Ukrajna számára, hogy a legújabb technikai eszközök és korszerűsítési programok segítségével - némi keményvalutáért - új életet leheljenek az esetleges megrendelő országok T-62-eseibe. Az orosz és ukrán korszerűsítési csomag9 három fő területet érint: hajtómű és erőátviteli rendszer rekonstrukciója, túlélőképesség fokozása, fegyverzet és tűzvezetőrendszer modernizálása. Az orosz korszerűsítési program10 keretében a régebbi szovjet harckocsik modernizálását a Transzmas Tervezőiroda szerelőcsarnokaiban végzik. Ez az omszki székhelyű gyár készítette korábban a T-80-ast és alváltozatait, napjainkban a Fekete Sas fejlesztése mellett az orosz haderő meglévő T-55/62/72-eseit korszerűsíti, felkínálva mérnökei szakértelmét, tapasztalatait és a szabad ipari kapacitásokat a potenciális külföldi megrendelők részére.11 A passzív páncélvédettség fokozása végett nagyméretű bontakt-5 robbanó reaktív páncéllapokat helyeztek a páncéltest homlokrészére, az oldalkötényezés küzdőtérrel párhuzamos részeire, valamint ék alakban a torony homlokpáncéljára. Elméletileg űrméretalatti lövedékekkel szemben is hatásos védelmet nyújt, viszont kumulatív gránátok ellen harci körülmények között jól vizsgázott a rendszer: Csecsenföldön több közvetett- és telitalálatot is elviseltek a bontakt-5-tel felszerelt harckocsik. Az aknák elleni védekezés jegyében megerősítették a fenékpáncél védelmét, különös tekintettel a vezetőülés és a küzdőtér alatti részekre. A harckocsi tűzvédelme is jelentősen javult. A felújított T-62-es fő fegyvere a már ismert U-5TS 115 mm-es, hővédő burkolattal ellátott simacsövű löveg. Kiegészítő fegyverzete továbbra is a PKT 7,62 mm-es géppuska maradt. Újdonság, hogy a korábban légvédelmi géppuska nélkül gyártott, alapváltozatú T-62-esre is felszerelhető az új, 12,7 mm-es KORD nehézgéppuska, amely a T-72-esről is ismert NSZVT utódja. A harckocsi önködösítésére a torony oldalaira szerelt nyolc-nyolc darab 902B Tucsa gránátvetőt alkalmazzák. Az optikai és tűzvezető eszközök cseréje a korábbi rendszerekkel való csereszabatosság jegyében történt. Az "ősrégi" TPN-1-es aktív infratávcsövet felváltotta - a T-62M-ből ismert, 1K13-1 kétcsatornás irányzékból kifejlesztett - 1K13D-22 jelű kombinált célzóberendezés, amely beépített lézertávmérővel, nappali, valamint éjszakai, 3. generációs passzív infracsatornákkal rendelkezik. A megrendelő kívánságára beépíthető az irányított páncéltörő rakéta célravezetéséhez szükséges csatorna is. A célzóvonal a korábbihoz képest két síkban stabilizált, ezzel összhangban modernizálták a lövegstabilizátort is. Az első lövés találatának valószínűségét növelik a ballisztikai számítógép és az időjárás érzékelők által szolgáltatott adatok, amelyek az irányzó munkáját segítik. A megrendelők igénye alapján brit, francia, svéd, német, izraeli, dél-afrikai és szlovén tűzvezető rendszerek és célzóeszközök és más berendezések is hozzáférhetővé váltak és beépíthetőek a szovjet-orosz harckocsikba. 1973-ban Izrael száznál is több T-62-est zsákmányolt Egyiptomtól és Szíriától. A nagy mennyiség ellenére mindössze kétezrednyi T-62-esen hajtották végre a T-54/55-ösökön (Tiran 4 és -5) is alkalmazott módosításokat, majd Tiran 6 néven rendszeresítették őket.12 Az átalakítások a korábbi tapasztalatok alapján amerikai dízelmotor, új kommunikációs- és célzó eszközök, izraeliek által használt géppuskák, valamint légkondicionáló berendezés beépítését jelentették. Izrael korábbi "ősellensége", Egyiptom brit és francia segítséggel modernizálta T-62-eseit. A változtatások elsősorban a harckocsik ágyúit érintették: a britek 105 mm-es huzagoltcsövű-, 1986-ban a franciák pedig 120 mm-es simacsövű lövegeket szállítottak az arab ország páncélosaihoz.13 Érdekesség, hogy korábban több egyiptomi T-62 tornyára két-két szögletes konténert is felszereltek, amelyek "Sakr" ködvető rakétákat hordoznak.14 A KNDK pegazusa - Ch'onma-ho, az észak-koreai T-62-es klón15 Az 1980-as években a dél-koreai és az ott állomásozó amerikai erőknek szembesülniük kellett a kommunista északi szomszéd tűzerejének növekedésével, a T-62-es helyi változatának, a Ch'onma-ho (Pegazus, vagy Szárnyas ló) megjelenésével. Sokáig tartotta magát az a széles körben elterjedt vélemény, hogy az 1980-as évek elején Észak-Korea "új" T-62-eseket vásárolt a Szovjetuniótól és berendezkedett a gyártásukra, míg más vélemények szerint már az 1970-es években is rendelkeztek a típussal. 1999-ben egy Dél-Koreába szökött, magas rangú északi katonatiszt beszámolója az utóbbi gyanút erősítette meg. Elmondása szerint a kommunista állam hírszerzői az 1970-es évek végén Szíriától szerezték meg az arab államban már évek óta rendszerben lévő harckocsi teljes dokumentációit, rajzait, majd felkészültek a gyártásra. Az évek során a Ch'onma-ho több korszerűsítésen is átesett. Az 1990-es években feltűnt Észak-Koreában több csapatpróbára vezényelt orosz T-72-es és egy T-90-es, tehát bőven volt alkalmuk tanulmányozni a legújabb orosz technikát is. A T-72-esek abból a megfontolásból kerültek oda, hátha sikerül rávenni a sztálinista országot, hogy megvásárolja a harckocsi licencét. Észak-Korea valószínűleg nem érte be ennyivel. Kim-Dzsong Il 2001 augusztusában, oroszországi látogatása során felkereste Omszkban a Transzmas Tervezőiroda üzemeit, ahonnan modern (egyes jelentések szerint továbbfejlesztett T-90-es) harckocsikat akart vásárolni néphadserege számára. Miután ez nem sikerült, utasítást adott egy új, a T-90-essel nagyjából azonos harcértékű harckocsi gyártására, amely 2002. február 16-án már az első menetpróbákat is teljesítette. Mindössze hat hónap telt el a parancs kiadása és a harckocsi "megszületése" között, amely meglehetősen rövid idő egy, a semmiből létrehozandó, modern harckocsi realizálásához, tehát feltételezhető, hogy már a sikertelen beszerzési kísérletekkel egyidőben is komoly - talán külföldi segítséget igénybe vevő - kutató-fejlesztő tevékenység zajlott a KNDK-ban, vagy jobb híján ismét a T-62-es bázisán hozták létre legújabb harckocsijukat. * * * Ahhoz képest, hogy a szovjetek az 1960-as évek elejének legújabb nyugati harckocsijainak kihívására tulajdonképpen rögtönözték a T-62-est, látványos, ugyanakkor ellentmondásos karriert mondhat magáénak. Bár az elődtípus T-54/55-össel összehasonlítva a T-62-es gyártása költségesebb volt (15%-kal, a harcérték növelésével egyenes arányban16), az 1973-as haditapasztalatok fényében tűzgyorsasága, pontossága, megbízhatósága és védettsége alulmúlta a várakozásokat.17 Mindezeken túl a Varsói Szerződés hadseregeinek T-54/55-ösei még elegendő tűzerőt biztosítottak az 1970-es években alkalmazott nyugati harckocsikkal szemben. Valószínű, hogy egyrészt emiatt, másrészt az új generációt képviselő T-72 megjelenése miatt nem terjedt el a T-62-es Közép- és Kelet-Európában. Nem gyártották annyi ideig és nem készült belőle annyi, mint a T-54/55 típusból, mégis mind a mai napig sokoldalú, sokat megélt igáslóként szolgálja alkalmazóit a volt Szovjetunió területén és a harmadik világ országaiban. Bár manapság már köztünk élő történelem, elmondható, hogy története még messze nem ért véget, mert a korszerűsítési programoknak köszönhetően újult erővel és jobb képességekkel vehetik fel a harcot a modern harckocsikkal szemben is. Ezért valószínűsíthető, hogy a jövendő helyi konfliktusokról szóló tudósítások képkockáin, fotósorozatain újra és újra látni fogjuk a T-62-eseket.
FELHASZNÁLT IRODALOM (a lábjegyzetekben is hivatkozott forrásokon kívül) Miller, David: Korszerű harckocsik és harcjárművek. (Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1994) Dr. Tóth Gergely: Harcjárművek reaktív páncélzatai és aktyv védelme I. rész (In.: Haditechnika, 2005/2) Villányi György: Aktív harckocsivédelem. (In.: Haditechnika, 1999/3) A modern haditechnika enciklopédiája 1945-től napjainkig (Gulliver Kiadó, 2001) Jegyzetek: 1 I.m. Usztyiancsev, Sz. V.- Piszlegina A. V.- Fahretgyenova A. H.: Uralvagonzavod-Ural Car-making Works (Jekatyerinburg, 2001) 87-88. o. (a továbbiakban Uralvagonzavod) 2 http://www.aviapress.com/viewonekit.htm?TRN-140 2006. 09.10. 3 http://www.aeronautics.ru/archive/armored_vehicles/t-62.htm 2006. 08. 29. 4 Az 1970-es évek második felétől a TSSz-41U (3,5x és 7x nagyítású) céltávcsövet alkalmazták. Ezt építették be a T-62M változatokba is. (http://www.aeronautics.ru/archive/armored_vehicles/t-62.htm 2006. 08. 29.) 5 http://armoured.vif2.ru/t-62.htm 2006. 09. 13. 6 Hogg, Ian V.: Az izraeli hadigépezet (Holló és Társa Kiadó, Bp., é. n.) 104. o. 7 Uralvagonzavod 88-90. o. alapján 8 http://warfare.ru/?lang=&catid=244&linkid=2314 2006. 08. 29. 9 http://www.morozov.com.ua/eng/body/t62.php?menu=def2.php 2006. 09. 12 alapján 10 http://www.kotsch88.de/vttv2005.htm 2006. 09. 19. alapján 11 http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/omsktransmash.htm 2006. 09. 17. 12 http://www.israeli-weapons.com/weapons/vehicles/tanks/tiran/Tiran.html 2006. 09. 12. 13 http://www.inetres.com/gp/military/cv/tank/T-62.html 2006. 09.05. 14 http://www.aeronautics.ru/archive/armored_vehicles/t-62.htm 2006. 08. 29. 15 Warford, James M.: The Ch'onma-ho Main Battle Tank - A Look at the present and Future of North Korea's "Flying Horse" (In.: Armor , September-October, 2005) alapján |
