Hadtudomány, honvédelem, reform A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében 2006. november 27-én került sor A tudomány, honvédelem, reform címmel, az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottsága és köztestületi tagsága II. tudományos konferenciájára. A konferencián több előadás hangzott el, amelyek közül az alábbiakban közreadjuk: dr. Ács Tibor, a Hadtudományi Bizottság elnökének a konferencián elhangzott előadását, amelyben az MTA reformtörekvéseinek sorába helyezve, felvázolja a HB új követelményeknek megfelelő tevékenységét és a hadtudományi kutatás főbb irányait; és dr. Kőszegvári Tibor A hadtudomány mai problémái, területei és új fogalma című előadását; valamint az előadásokban és a vitában elhangzott vélemények alapján a konferencia, a Hadtudományi Bizottság és köztestületének állásfoglalását.
Ács Tibor "Borúra derű" Köztudott, hogy Széchenyi István, a magyar tudomány nélkülözhetetlen szerepét a nemzet életében és fejlődésében, a Magyar Tudományos Akadémia jelképével is ki akarta fejezni. A Képes Teremben látható a Magyar Tudományos Akadémia Allegóriája és jelmondata - "Borúra derű" - kettős címen ismert, nagyméretű olajfestménye. Johann Ender-nek ezt a művét Széchenyi 1834 májusában ajándékozta az Akadémiának. A jelen borongós állapotaink jellemzésére, úgy vélem találóan ráillik, a ritkán hangoztatott "Borúra derű" akadémiai jelmondat. Napjainkban nem kis megrázkódtatásokkal éljük át a 21. századeleje fő sajátosságát, a világban és az országunkban bekövetkező gyors és állandó változásokat. Ma mindnyájan részesei vagyunk a társadalmi, gazdasági, tudományos, hadügyi és más területek hihetetlen ütemű átalakulásának. Naponta érzékeljük, hogy milyen módon, - kritikák kereszttüzében - zajlik az Akadémia nem könnyű reformfolyamata, hogy merre fejlődik a magyar tudomány ügye. Közvetlenül tapasztaljuk, hogy milyen markáns változásokon megy át honvédelmünk és haderőnk, a katonai felsőoktatás rendszere és a hadtudomány feladatköre, művelésének kérdései. Nem kevés problémát okoz bokrosodó diszciplínánk fejlődése, a határait feszegető köztes övezet ágai művelésének dilemmái. Vita folyik arról is, hogy miként lehetne hatékonyabban felhasználni a tudományos eredményeket.
Tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Hadtudományi Bizottsága, az Akadémiának, a tudományos szakmai követelmények és meghatározott célok hatékonyabb érvényesítése érdekében szervezett tudományos bizottsága; a tudományágak, illetve tudományágak közötti (interdiszciplináris) szakterületek szerint szervezett egysége. Az is tagadhatatlan, hogy a Hadtudományi Bizottság, az Akadémiai Törvény 3. §-a (2) bekezdésének b), az Alapszabály 24-27. §-inak és az Ügyrend 34-37. pontjai szerint, hármas - tanácsadói, kutatóműhelyi és érdekvédelmi - szerepkörben, nem kis problémákkal küszködve, közel másfél évtizede munkálkodik, teljesíti feladatait. De mégsem vagyunk elégedettek az elért eredményekkel. Számba kell vennünk, hogy az Akadémia reformja mire terjed ki, és milyen hatást gyakorol munkánk megújító szándékára. Közösen kell mérlegelnünk, azt is, hogy a reformfolyamat milyen kezdeményezéseket enged meg, bizottságunk és köztestületi tagságunk jövőbeli cselekvését meghatározó elgondolásához. Tudatosan kell arra vállalkoznunk, hogy megfogalmazzuk Hadtudományi Bizottságunk és köztestületi tagságunk újszerű tevékenységi körének jellemzőit, az előrehaladást szolgáló reformelképzeléseit, mert csak így tudunk alkalmazkodni a változásokhoz. Sajnálatos, hogy az akadémiai reformkoncepcióból, a vitákból, a rendkívüli közgyűlés döntéseiből nem derül ki egyértelműen, milyen valódi funkciókat szánnak a köztestület meglévő tudományági bizottságainak. Csökkenteni vagy bővíteni akarják a bizottságok kompetenciáját. A vitaanyagban csak ez olvasható: "A tudományos bizottságok munkája és szerveződése is újragondolandó." Szerintünk ez a reformfolyamat, az előrelépés egyik kulcskérdése. Ezért kérjük, javasoljuk a tudományos bizottságok szerepkörének mielőbbi újra gondolását. A Magyar Tudományos Akadémia alapításától kezdve a hadtudomány jelentős közvetítője, terjesztője volt, munkássága, egyszerre fordult a magyar és az egyetemes hadügy múltja, jelene és jövője felé. Históriájának különböző időszakaiban mindig létrehozta az Akadémia, diszciplínánk akadémiai művelésének különböző szervezeti (osztály, alosztály, bizottság stb) formáját. A hadtudomány akadémiai művelésének szervezeti formái
Újszerű tevékenységünk megfogalmazásánál figyelembe kell vennünk, hogy az Akadémia 139 tudományos bizottsága köztestületi tagságának létszámát tekintve, bizottságunk 275 fővel a tizedik és a IX. Osztály 18 bizottsága között a második legnagyobb létszámú. Bizottságunk tagja az osztály 1447 köztestületi tagjának 19 százaléka; a 234 MTA doktorából, pedig 12 százaléka, 28 MTA doktor. A jogelődökhöz képest, ma más körülmények és szabályok határozzák meg a Hadtudományi Bizottság és 273 (+2) fős (1 levelező tag, 1 külső tag, 28 tudomány (5 MTA) doktora, 135 tudomány kandidátusa, 110 PhD fokozatos tagja, ezekből 2 közgyűlési doktori képviselő, 2 osztálytanácskozási jogú tag, 1 osztály elnökhelyettes), köztestületi tagsága működését. Szembeötlő a köztestületi tagságunk magas életkora; például a 110 PhD fokozatos tagunk átlagéletkora 52 esztendő, - a legidősebb 79 éves, a legfiatalabb 30 éves. A korösszetétel ilyen alakulásának vannak előnyei, de még inkább hátrányai. A hátrányos helyzet történelmi, katonai felsőfokú oktatási, tudományos utánpótlási és más okai a hadtudományőművelői előtt közismertek. Egyik legfontosabb feladatunkká vált meggyőzni az egyre nagyobb számú PhD hadtudományi fokozatosok erre leginkább alkalmas tagjait, hogy belépve a köztestületi tagjaink sorába tevékenykedjenek. Újszerű tevékenységünk megvitatása során nem csak mi, de az Akadémia vezetése sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a bizottság, - demokratikusan megválasztott 30 tagja, tisztségviselői - milyen feltételek között és milyen módon látja el feladatkörét. Tény, hogy a bizottság önként vállalva, társadalmi munkában, költségvetés, vagyis térítés nélkül, éves munkaprogram alapján tevékenykedik. Szorosan együttműködve a diszciplína művelésében és eredményeinek felhasználásában érdekelt állami, katonai és tudományos szervezetekkel. Bevallhatjuk, hogy ha nem lenne kiváló az együttműködésünk, akkor az anyagiak hiányában, meghívókat sem tudnánk küldeni a bizottsági ülésekre, tudományos rendezvényeinkre tagjainknak. Úgy gondolom újfajta tevékenységünk elképzelhetetlen, ha nem kezdeményezzük a hosszú éveken át eredményeket produkáló, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma közötti 1997. május 29-i együttműködési megállapodásának felülvizsgálását. Az elmúlt évtized közismert nagy változásai (önkéntes haderő stb.) szükségessé teszik a megállapodás korrekcióját, helyesbítését. Meggyőződésünk, hogy az MTA és a HM a kölcsönös előnyökön nyugvó megújított együttműködés elősegítheti a kor követelményeinek megfelelő magyar országvédelem és haderőépítés elméleti és gyakorlati megvalósulását. A hazai tudomány sokat tehet annak érdekében, hogy a Magyar Honvédség, a 21. század erős, jól szervezett, kiemelkedő képességű, korszerű haderejévé váljon. Nem kis problémákat vett fel bizottságunk újszerű munkálkodása, ha megtörténnek a szükséges döntések és törvénymódosítások, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem átkerülésére, a Honvédelmi Minisztériumtól az Oktatási és Kulturális Minisztériumba. Ez valószínű előre nem látható nehézségeket, változásokat fog elő idézni a katonai felsőoktatás, a tudományos képzés és tudományművelés szervezeteiben. Magyarország sok szállal és szervesen integrálódik a világban végbemenő folyamatokhoz. A váratlan politikai, tudományos és katonai változásokra, kihívásokra, nemcsak az egyetemes hadtudománytól, hanem a magyar tudományoktól, benne a hadtudománytól is várnak válaszokat és megoldásokat. Ezért ajánljuk, hogy a realitásokat, a piaci viszonyokat is, figyelembe véve határozzák meg a kutatási költségvetést a dinamikusan változó biztonságpolitikai környezet feltárásához, a korszerű országvédelem fejlesztéséhez, az erős és jól szervezett, kiemelkedő képességű haderő létrehozásához nélkülözhetetlen tudomány, a hadtudományi kutatás ösztönző finanszírozásához.
Csak ismételni tudom az első konferenciánkon elmondott szavaimat. A hazai közvélemény, és a döntéshozók bizalmának elnyerése, növelheti az egyre csökkenő kutatási - fejlesztési ráfordításokat, melyek hatására a születendő hadtudományi eredmények segíthetik, olcsóbbá tehetik, meggyorsíthatják a nemzeti igényeknek és szövetségi kötelezettségeknek is megfelelő, XXI. századi korszerű professzionális haderő megteremtését, a nemzeti és nemzetközi közmegbecsülést élvező, tudásalapú és kiemelkedő képességű Magyar Honvédség létrehozását. A tudásbarát, erős és jól szervezett haderő versenyképes maradhat a kihívásokkal terhes világunkban, mert a tudomány erotényező. Ezért szorgalmazza a Hadtudományi Bizottság is, a tudomány, a hadtudomány hasznosítása érdekében az új típusú együttműködést az MTA és a tudományos műhelyek, a katonai vezetés és a hadtudomány művelői között. A Hadtudományi Bizottsága és köztestületi tagsága kinyilvánítja, hogy a megújuló szerepkörével a jövőben is, korunk kihívásaira tudományos válaszokat és felhasználható teljesítményeket szolgáló hadtudományi kutatások pragmatikus hajtóereje kíván maradni. Engedjék meg, hogy vitatható áttekintésemet bizottságunk újszerű feladatairól, Mészáros Lázár első hadügyminiszterünk, egyik reformkori művének tanulságos gondolatával fejezem be, aki "A katonaságról" című Magyar Tudományos Akadémia levelező tagi székfoglalójában, bár saját korabeli viszonyaira gondolt, de mégis mintha a mai köztestületi tagságunknak, diszciplínánk összes művelőjének üzenne. Mintha 1845-ben Hadtudományi Bizottságunk 2006-os új szerepfelfogását előre megfogalmazta volna, állapította meg, hogy a tudomány művelésében, a hadügyi reformok végrehajtásában: "a rohanókkal vágtatva, a fontolva haladókkal léptetve, a gazdag drága idő percét sebesebb munkával előmozdítva, a közös hasznot gyarapítani." Úgy gondolom korunk ennek a találó mészárosi mondásnak a valóra váltását, követeli mindannyiunktól!
|
A sajtóban is megjelent olyan írás, mely szerint, amíg "csak az MTA igáslovain, a valódi munkát végző kutatókon húzzák meg - részben jogosan - a gyeplőt, és a kocsis, ez esetben a bizottságok, osztályülések és egyéb testületek bürokratikus rendszere, továbbra is parádés ruhában pompázik, a feszültség megmarad." Az erősen vitatható, több elemében pedig elfogadhatatlan minősítés szerint, a mi bizottságunk is a "bürokratikus" akadémiai rendszer egyik olyan testülete, amely díszes parádés kocsis ruhában pompázva hajtja és húzza meg a gyeplőt igáslovakként a valódi munkát végző hadtudományi kutatókon. 
Ha akarjuk, ha nem, a 2006. esztendő utolsó hónapjától újszerű feladatok végrehajtását kell elkezdenie. Ez szükségessé teszi, hogy a Hadtudományi Bizottság újragondolja feladatkörét, köztestületi tagságunk szerepvállalásának mértékét. Ösztönöznünk kell a tudományos műhelyeinket, hogy tegyenek meg mindent a magyar anyanyelvű hadtudomány életben tartásáért. Szorgalmaznunk kell, hogy a szakmai színvonal javításával, eredeti értékkel, a hazai hadtudományi kutatások, érjék el a nemzetközi színvonalat. Küzdenünk kell a hadtudományi kutatásokkal szembeni érdektelenség és tájékozatlanság ellen. Meg kell találnunk a kapcsolatok azon csatornáit, melyeken keresztül elérhetjük, hogy a tudományos eredmények nagyobb szerepet kapjanak a döntések megalapozásában. Hatékonyabban, kell képviselnünk a hadtudomány művelőinek, kutatóinak érdekeit.