Tóth András Az afganisztáni PRT-tevékenység felderítő biztosításáról Rövid hozzászólásomban az afganisztáni magyar PRT-tevékenység felderítő biztosításával kapcsolatos kérdéseket ismertetem. Szívesen vállaltam a feladatot, mert ez az első olyan megnyilatkozási lehetőség számomra egy tudományos konferencia keretei közt, amikor a témában eredményekről, és nem problémákról, hiányosságokról számolhatok be. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a NATO vezette katonai műveletekben a szövetség különös hangsúlyt helyez a hatékony felderítés megszervezésére. Hosszú évek és számos művelet tapasztalatai alapján kialakult egy olyan, immár szabványosnak mondható felderítő biztosítási rendszer, amely magába foglalja a harcászati, hadműveleti és hadászati felderítő képességeket, megfelelően ötvözi a felderítés különböző ágait, kezdve a csapatfelderítő tevékenységtől az emberi erővel folytatott hírszerzésen át a legkorszerűbb technikai felderítési ágazatokig. Figyelembe veszi, és tiszteletben tartja a résztvevő tagállamok sajátos, nemzeti hírszerzési érdekeit, lehetővé teszi, hogy a résztvevő országok hadászati felderítő, hírszerző szervei az adott misszió felderítő rendszeréhez kapcsolódva is megjelenjenek a műveleti területen, ami egyaránt hasznos az adott nemzet és a szövetséges hadműveleti vezetés számára is. Az afganisztáni PRT az első olyan magyar szerepvállalás, ahol ezzel – a kiforrott felderítő rendszerrel minden tekintetben kompatibilis – felderítő struktúrával jelenünk meg, még ha a lehetőségeink korlátozottak is, és jelentősen elmaradnak például a holland PRT felderítő biztosításába bevont erőkétől. Ez az első alkalom, hogy a kihelyezett magyar kontingens egyidejűleg rendelkezik koncentrált, harcászati szintű adatszerző és elemző képességgel, illetve a misszióhoz kapcsolt nemzeti hírszerző elemmel, úgynevezett NIC-kel. Nézzük meg közelebbről a PRT érdekében működtetni tervezett hírszerző rendszert. A rendszer működtetése két részre bontható. A KFH az ISAF parancsnokság mellett felállított magyar NIC működtetésért és a PRT parancsnokának információs támogatásáért felel, míg a Magyar Honvédség az S2 és alárendeltjei működtetéséért, vagyis a harcászati felderítésért. A rendszer nem teljesen új, hiszen egyes részei már a könnyű gyalogszázad tevékenységének idején is léteztek Kabulban. Az újdonság számunkra a rendszerben az – mint már utaltam rá – hogy a KFH kb. 11 éves missziós múltjára visszatekintve most először lesz olyan HUNNIC, mely nem csak nevében, hanem megjelenésében is meg fog felelni a NATO-elvárásoknak. Az önálló HUNNIC megjelenésével lehetővé válik, hogy munkatársainkat fokozatosan kivonjuk a felderítő törzsbeosztásokból, megszüntetve így kétkalaposságukat. Újdonság viszont, hogy az MH alakulata, jelen esetben PRT formában, önálló felelősségi területtel rendelkezik, tehát mindenről, így a felderítésről is jórészt magának kell gondoskodnia. A helyzet tehát kikényszerítette a szakképzett adatszerző erők alkalmazását a műveleti területen. Ezek az erők egyelőre csak HUMINT formájában jelennek meg, de jövőre várható a pilóta nélküli repülőeszköz telepítése is. Az összeköttetés és kapcsolattartás szempontjából új helyzetnek kell tekinteni a megnövekedett földrajzi távolságot is, hiszen eddig Kabulban a felderítő rendszer valamennyi eleme és a felhasználó nagyjából egy helyen volt, a kapcsolattartás viszonylag könnyen ment. A jövőben Kabul – MeS – PeK között kell gondoskodni az információk biztonságos és időben történő áramlásáról. A személyes találkozásokra csak ritkán lesz lehetőség. A KFH éppen ezért egy fő elemző-értékelő tisztet delegált az S2 állományába a szükséges védett összeköttetést biztosító eszközökkel. Az északi régióparancsnoksággal egyelőre csak az ISAF által biztosított csatornákon keresztül lesz kapcsolat, és ahol csak az MH által különböző törzsbeosztásokba jelölt személyek fognak szolgálni, így pl. két tiszt a felderítő törzsben, akik egyúttal összekötői feladatokat is ellátnak. Az állománytábla szerint – amennyiben szükséges – a KFH-nak a jövőben lehetősége lesz nemzeti hírszerző támogató elemként egy személyt küldeni a régióparancsnokságra. Ez tehát a rendszer főbb vonalakban. A PRT parancsnoka kis átfedéssel gyakorlatilag négy forrásból juthat felderítési adatokhoz. Adatot szolgáltatnak a saját adatszerző erői, adatokat kaphat az Északi regionális Parancsnokságtól. A HUNNIC-en keresztül az ISAF HQ adatbázisaiból , valamint ugyancsak a HUNNIC útján a Katonai Felderítő Hivataltól. Ami a hazai katonai és politikai vezetés, illetve a műveletirányítás információkkal történő ellátását illeti, felderítő vonalon is több lábon áll a rendszer. (Azért emelem ki, hogy felderítő vonalon, hiszen hazafelé a tájékoztatás mind parancsnoki, mind biztonsági vonalon egyaránt működik.) A KFH, túl azon, hogy védett műveleti összeköttetést szervezett mind a kabuli HUNNIC-kel, mind a PRT S–2-ben szolgálatot teljesítő elemző-tiszttel, ami biztosítja, hogy a PRT tevékenységét és biztonsági helyzetét érintő helyi adatok (értem ez alatt a saját forrásokból, illetve az ISAF HQ adatbázisokból rendelkezésre álló információkat) beérkezzenek, minden rendelkezésre álló erejével az afganisztáni műveletre összpontosít. A felderítő rendszer működtetésének másik felelőse, a Magyar Honvédség is nagyon sokat tett az utóbbi időben azért, hogy a missziók felderítő biztosítása a jövőben professzionális módon történhessen. Az egri 24. felderítő zászlóalj bázisán jelentős költségvetési ráfordításokkal nagyon komoly, professzionális HUMINT-képességet, képzési rendszert és infrastruktúrát alakított ki. Az első HUMINT-csoportoknak még csak rövid idő állt rendelkezésére, hogy a gyakorlatban hasznosítsák ismereteiket, de Koszovóban és már Afganisztánban is bizonyították, hogy nagyon magas szinten képesek végezni ezt a munkát. Elmondhatjuk tehát, hogy a Magyar Honvédség egy új, rendkívül hasznos, és a szövetség által fokozottan igényelt képességgel rendelkezik. Azt persze azért látnunk kell, hogy ez akkor lesz valós képesség, ha a felkészített állomány létszámban is eléri azt a szintet, ami hosszú távon biztosítja a kihelyezett állomány igény szerinti nagyságrendjét és rotációját. A fejlesztést tehát megítélésem szerint folytatni kell, különben az eddigi eredmények is könnyen kárba vesznek. Kár lenne értük. |