Czuprák Ottó A tartalékerő szerepe a védelem hatásalapú képességének alakításában A 21. század egyik nagy kihívása, hogy a globális biztonságot veszélyeztető fenyegetettségek minimalizálásán túl hogyan vagyunk képesek kezelni a regionális, és a nemzeti békére leselkedő veszélyeket már a kialakulásuk idején. Ennek érdekében a biztonság alakításában résztvevő erőket, szervezeteket mindig olyan állapotban célszerű tartani, amelynek tevékenységében, szervezettségében, hatásmechanizmusában a prevenció dominál. Ezen komplex tevékenységi folyamatban a hazai haderő folyamatos reorganizálása miatt, más államokhoz hasonlóan lényeges szerepet játszhat más szervezetekkel karöltve a tartalékerő . Ezért a tartalékerők funkcióját, fogalmi és tevékenységi körét a velünk azonos adottságokkal rendelkező országokhoz hasonlóan új megközelítésben célszerű vizsgálni. Különösen akkor van jelentősége a tartalékerő funkciója a korábbitól eltérő megközelítésnek, ha a védelmi (dominánsan a katonai és rendvédelmi) szervezetek hatásalapú vizsgálatát kívánjuk előtérbe állítani. Hozzászólásomban egyrészt a tartalékerő szükségességének fontosságára, az ország biztonságában betöltendő fontos szerepére szeretném ráirányítani a figyelmet , mivel az lényegesen hozzájárulhat nemcsak a nemzeti, de a nemzetközi biztonságot fenyegető veszélyek megelőzéséhez is, másrészt be kívánom mutatni, hogy a tartalék erő, mint szervezet a fő védelmi funkciót ellátó szervezeteket miként támogathatná a hatásalapú műveletekben. Hatásalapú műveletek jellemzői Az asszimetrikus kihívások, mint a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek alkalmazásával való fenyegetőzés, az információs hadviselés, az erőforrásokhoz való hozzájutás megtagadása, a környezeti szabotázs, mint új veszélyek felülírták a haderő korábbi funkcióját, alkalmazási elveit, eszközeit. Napjaink biztonsági környezetét bonyolulttá teszik a régiókon, a határokon átnyúló fenyegető kihívások, amelyek az európai és hazánk érdekeit, értékeit, biztonságát is veszélyeztetik. Az etnikai viták, a vallási konkurenciák, a nemzetközi szervezett bűnözés, a fegyverek, a stratégiai anyagok, a kábítószer illegális kereskedelme, a tömegesen előforduló menekültáramlás, a környezet fenyegetése stb. valamennyi lényeges kockázatot hordoz magában. De a gazdasági, jogi, politikai, szociális helyzetek irracionális kezelése a hatalom manipulált megszerzése, illetve megtartása hatalmas tömegeket mozgathat meg, ami nem minden esetben kezelhető kiszámíthatóan, konzekvensen. Különösen nagy veszélyt hordoznak, és bonyolulttá válhatnak a spontán létrejövő akciók, tömegmegmozdulások1 , ha az információs csatornák nem, illetve nem kellően működnek. Kiszámíthatatlanná válhat a helyzet, ha az emberek tömegesen nagyobb társadalmi, népcsoporti, foglalkoztatottsági sérelmekre, a becsapottság érzésre, vélt vagy valós igazságtalanságra keresnek gyógyírt. Az előzőekben felvázolt veszélyforrások a hagyományos harctevékenységtől relevánsan eltérő hadviselést , műveleti tevékenységet követelnek meg. Ezen problémák, válságok teljesen új megközelítésű elvek, eszközök, technikák alapján elsősorban lőfegyverhasználata nélküli kezelést, megoldást kívánnak. Ezért vált dominánssá, illetve válik döntővé a jövőben is a hatásalapú műveleti képesség, függetlenül a számításba vehető hadviselés módjától, legyen az, hagyományos alapon szerveződő, vagy a biztonságot veszélyeztető modernebb fenyegetések, tényezők kiiktatását szolgáló. Ennek megfelelően szükséges megvizsgálni, hogy mikor beszélhetünk, illetve miként alakítható hatásalapúvá egy válságkezelő művelet, amelynek egyik lényeges komponense a katonai. A fegyveres szervezet meghatározóvá csak az elsődleges szerepjátszó politikai szervezetek felhatalmazása útján, széleskörű jogi, gazdasági és médiatámogatással válhat úgy, hogy nem mellőzheti az érintettek együttműködési szándékát, a hatást kiváltó (eszközlő) erők sokoldalú elfogadását illetően. Az ilyen irányú megközelítéssel ez a tipusú hadviselés túlmutat egy összfegyvernemi műveleten, amely egyben ráirányítja a figyelmet arra a tényre is, hogy nem elég a katonai ismeret, a fegyvernemi és szakcsapatok alkalmazása, hanem itt a civil foglalkozási profilok számos szakemberét (jogi, közigazgatási, területfejlesztési, média, kockázatelemző, szociológus, szakpszichológusok, kapcsolatépítési, környezetvédelmi, emberi jogi stb.) szükséges igénybe venni. Mivel e tevékenységek többsége műveleti területen bonyolódnak, célszerű olyan felkészült szakemberekkel, valódi specialistákkal megoldani ezt a feladatot, akik a szakterületük mellett kellő katonai ismeretekkel, jártassággal is rendelkeznek. A globális és a regionális békében érintett országok döntő többsége ezen a feladatokra katonailag, valamint a speciális szakmai területre felkészített és készenlétben álló önkéntes tartalékos katonákat alkalmazzák. Az előzőekből adódik, hogy a hatásalapú művelet hatékonysága a hatást kiváltó (alkalmazó) szervezetek képességétől2, lehetőségeitől, jogi legalitásától, felhatalmazásától, a nemzeti és a nemzetközi támogatottságától determinált, de döntő jelentőséggel bír az elfogadottság azon erők részéről, akik magatartására, tevékenységére irányulnak e műveletek. A tartalékerő felhasználásának lehetősége a hatásalapú műveletekben A tartalékerő feladatrendszere a római birodalom létrejöttétől funkciójával szerveződik hatásalapon . Azzal, hogy a tartalékerő hidat képvisel a társadalom és a civil kontrollt igénylő haderő között, hitet, bizalmat ébreszt a társadalom tagjaiban. A tartalékos rendszer működtetése a nemzetközi érdekérvényesítés tekintetében biztosítja, biztosíthatja a haderő gyors expanzionálhatóságát, kiegészítését, a veszteségek pótlásá, ugyanakkor a haderő reális funkciójának, szerepének, állapotának lényeges közvetítője is. A tartalékerővel való együttműködés a haderő belső funkciójának erősítését, társadalmi elfogadottságát, támogatottságát növeli, illetve a haderő részbeni helyettesíthetősége a természeti katasztrófák megelőzésében, a következmények felszámolásában való részvéttel, a toborzásba való bekapcsolódással, de a nemzetközi műveleti tevékenységben is biztosított. A 2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről új alapokra helyezte a hazai tartalékos rendszer működését az önkéntes tartalékos katonai szolgálat intézményének bevezetésével. Ez a tény, a helyzet újragondolásra készteti azokat a szakembereket, akik aggódnak egy olyan tartalékosi rendszer mellőzése miatt, amely a magyar nemzeti keretek között is nagy hagyományokra tekint vissza, és lényeges értékeket alakított ki az elmúlt közel másfél évszázad alatt. Az előzőeken túl, hazai, nemzeti szempontból is célszerű megvizsgálni, értelmezni a tartalékos rendszer szükségességét, rávilágítva azzal a hatásalapú, konfliktust megelőző funkciójára, amit dominánsan létével támaszthat alá. A tartalékos rendszer léte, mai szükségszerűsége az alábbi főbb komponensekkel indokolható:
Az előzőekben felvázolt feladatokat a Magyar Tartalékosok Szövetsége vállalta fel, amelynek célkitűzései az alábbiak : A tartalékos szervezet missziója: A társadalom és a haderő között kiegyensúlyozott, folyamatos konstruktív kapcsolatot tart fenn. Minden körülmények között hozzájárul a nemzet, a magyar állam biztonságához, védelméhez, melyet jól érzékelhető és konkrét képességekkel bíró erőkkel, széleskörűen támogat. A tartalékos szövetség olyan szervezett erő, amely permanens tevékenysége során:
A tartalékos szövetség feladatrendszere: A haderőből kikerülő, bevethető korú, hivatásos és szerződéses tartalékosok önkéntesként történő megnyerése, összefogása és a lehetőségek szerint kiképzettségük szinten tartása (elsősorban a 40 éves kor alattiak, és már a vezetői beosztásokban felkészített és foglalkoztatottak). a) Az önkéntes tartalékos állomány javaslatba hozatalával elősegíteni a haderőben fel nem töltött beosztások minőségi lebiztosíthatóságát. b) A szabad tartalékok a veteránok (korábban műveleti területen szolgáltak) összefogása, képzésük szinten tartása. - A fiatalok hazafias honvédelmi nevelése katonaorientáltságú fiatalok katonai szolgálatra történő felkészítése (fizikai, technikai, rendészeti, hadtörténelmi, általános katonai ismereti témakörökben). - Országos tartalékos hálózat kialakítása, regionális szervezettséggel, a körzetek lehetséges veszélyeztetettségének megfelelően. Különböző profilú szervezetek létrehozása (árvízvédelmi, területlezárási, objektumvédelmi, kutató, terület és épület átvizsgáló, vegyi, műszaki felkészültségű, honvédelmi és biztonságpolitikai oktatói csoportok kialakítása, összefogása, felkészítése). - Regionális és helyi együttműködés szervezése a régió veszélyeztetettségének megfelelően a katonai, a katasztrófavédelem, polgárőrség, rendőrség, illetve más érintett társadalmi, állami szervezetekkel. - A társadalmi és külföldi kapcsolatok célorientált minden fél számára egyaránt konstruktívan előnyös működtetése, fejlesztése. A tartalékerők szervezeti keretei A hazai tartalékos erők fenntartásának célja: az ország biztonsági rendszerének látható képességekkel történő megerősítése; az önkéntes, behatárolt alkalmazási képességgel rendelkező haderő válságműveleti, honvédelmi tevékenységének támogatása; s a megelőző védelmi helyzetben gyors és problémamentes expanzionálásának elősegítése. Elfogadva a hazai törvényhozás akaratát, a belső gazdasági és politikai prioritásokat, tudomásul véve az ország geopolitikai helyzetéből adódó, a szövetségi együttműködésre alapozott biztonságérzetet, a haderő funkció-eltolódása ellenére is ajánlatos, egy olyan szervezet3 fenntartása, amely békétől eltérő helyzetben és békében egyaránt a haderővel együttműködve rövid időn belül lehetővé tenné egy működő tartalékos rendszer felállítását, és biztosítaná annak diverzifikálhatóságát . Ez a szervezet megoldaná azon önkéntes állampolgároknak a nyilvántartását, akik a MATASZ tagjaiként az MH-ban vállalnának katonai felkészítést, és rendelkezésre állnának a haderő részére minősített helyzet idején. Ez a tevékenység egy sajátos egyediséget tükröző társadalmi szervezetben is realizálódhat, amelyet a Magyar Tartalékosok Szövetsége képes megoldani . Ezzel együtt a szövetség összefogná azt a nagyszámú önkéntest, akik a katonai tevékenységre elkötelezve részt kívánnak venni az ország védelmében. A tartalékosi rendszer ilyen formátumú működtetése is biztosítaná, hogy nem vesznek el azok az ismeretek, tapasztalatok, értékek, amelyeket a magyar katonák szereznek a nemzetközi műveletekben, a válságkezelés számos területén. A tartalékos szövetség szervezeti struktúrájában (amely a közigazgatási országos, megyei elnökség és a feladatrendszerhez igazítottan működik) a jövőben domináns szerepet kap :
Az előzőekben ismertetett, már alkalmazott (és a továbbiakban vállalható) feladatrendszerrel, szervezeti struktúrával, olyan üzenet küldhető (hatás váltható ki) mind a nemzetközi szervezetek, mind a nemzeti identitást túlhangsúlyozó államokban, amely visszatartja a nagy kárt okozó szervezeteket a meggondolatlan politikai, gazdasági, terror, félkatonai, faji, népcsoporti stb. akcióktól, mivel számolhatnak annak időbeni felderítésével, illetve felszámolásával. Ugyanakkor a honi békét és nyugalmat zavaró a jogi kereteket jóval átlépő szándékosan feszültséget gerjesztő és nagy anyagi kárt okozó szervezett, vagy ad hoc csoportok számára is visszatartó tényezőként jelentkezne , ha azt tapasztalnák, hogy a magyar véderő szervei képesek gyorsan meghatározó erőket felvonultatni a biztonság valamennyi szegmense érdekében. A társadalmi fejlődés a biztonság komplex rendszerű megoldása a jövőben továbbgondolásra készteti a társadalmi szervezeteket (így elsősorban a Magyar Tartalékosok Szövetségét) is a feladatrendszereik összehangolása céljából. Arra gondolok, hogy a védelmi szférában érintett, érdekelt önkéntes szervezetek éppen a feladataik konvergálása miatt együtt dolgozhatnak, együttműködhetnek a Magyar (Nemzeti) Tarta lék Erők Szövetségének szervezetében. Ez a szövetség a katonán, rendőrön, polgárőrön, tűzoltón, határőrön kívül miden olyan szervezetet felölelne, amelyek a biztonságot óhajtják, illetve azért felelnek. Ezzel a szervezettel, a fő védelmi funkcióban résztvevő erőket, szervezeteket tervszerűen, szervezetten támogatná, és azok hatásalapú különösen prevenciós tevékenységét fejlesztené, egyben lényegesen hozzájárulna a lakosság biztonságérzetének növeléséhez. 1 A társadalmi, illetve regionális tényezők olyan konfliktusokat indíthatnak el, amelyet a rendvédelmi szervek képtelenek lehetnek kezelni, de a haderőt törvényi felhatalmazás hiányában nem lehet alkalmazni. Ilyen helyzetben kerülhetne alkalmazásra a tartalékerő, amely törvényi felhatalmazás alapján kapna jogot a haderőtől részben eltérő a rendvédelmi szerveket támogató tevékenységre. A lehetőség természetesen behatárolt lenne, amely elsősorban az objektumvédelemre, a területek, utak lezárására és védelmére terjedne ki nemzeti keretekben. A tartalékerő ilyen feladatokra történő felhasználásához azonban alkotmánymódosításra lenne szükség. 2 Egy katonai szervezet képességének alapja: a vezetés minősége, létszáma; a felszerelésének, fegyverzetének mennyisége, korszerűsége, állapota; az állomány fizikai, lelki állapota, kiképzettsége, a csapatban uralkodó morál; a parancsnok adottságai, vezetői kvalitása; a törzs és a kötelék összekovácsoltsága. 3 Létszámában megyénként/ régióként egy főállású önkéntes, aki egyben a helyi szövetség ügyvivői feladatát is megoldaná, és kezelné a szervezet vagyonát, eszközrendszerét. |