Szép László
A NATO ambíciószint változások és a védelmi követelmények felülvizsgálata
A 2006. novemberi rigai NATO csúcstalálkozón várhatóan elfogadásra kerülő transzformációs csomag egyik legnagyobb vitát gerjesztő kérdése a Szövetség műveleti ambíciószintjének (Level of Ambition, LoA) meghatározása lesz. A 2005 decemberében elfogadott átfogó politikai irányelvekben (Comprehensive Political Guidance, CPG) megfogalmazták a NATO katonai átalakulásához szükséges transzformációs csomag alapelemeit. A rigai csúcstalálkozó egyik fő döntése lesz a dokumentum legfelső szintű megerősítése, illetve az ebből levezethető további feladatok meghatározása, a Szövetség politikai és katonai vezető szervezetei számára. A kérdés kiemelten szerepelt a védelmi miniszterek 2006. június 8-i brüsszeli értekezletének napirendjén is.
A megbeszélés egyik legmarkánsabban megjeleníthető eredményének a vonatkozó miniszteri irányelvek „Ministerial Guidance 2006” elfogadása tekinthető. A NATO haderő tervezési folyamata a négyévente kiadott (kétévente felülvizsgált) miniszteri irányelvekkel indul, melyet értelemszerűen a tagországok védelmi miniszterei hagynak jóvá. Az irányelvek az átfogó politikai útmutatás (Comprehensive Political Guidance – CPG) és a prognosztizált biztonsági helyzet értékeléséből adódó katonai követelmények elemzése alapján a Szövetség egészét átfogó politikai-stratégiai iránymutatást ad.
A miniszteri irányelvek alapokmánynak számít a szövetségi katonai stratégiai koncepciók, valamint tervezési alapvetések meghatározása és kidolgozása során. Meghatározza a haderő és fegyverzeti tervezésre, a válságkezelésre és béketámogató műveletekre vonatkozó tervezési irányelveket, a tervezési periódus végére elérendő katonai képességeket és az ezek biztosításához szükséges struktúrát, valamint kijelöli a hosszú távú prioritásokat, továbbá iránymutatást ad az erőforrások felhasználásával kapcsolatban.
A miniszteri irányelvekkel szoros összhangban lévő – a NATO Átalakítási Parancsnokságán a szövetségi védelmi képesség igények meghatározásával kapcsolatban „Defence Requirements Review (DRR) 2007” címmel készített – dokumentumot feldolgoztuk. Ez képezi a mai tájékoztató alapját.
A NATO műveleti ambíciószintjének meghatározása a haderő- és képesség-tervezés kiindulási alapja . Az ambíciószint rögzítése több (NATO-) tervezési ciklusra bontva határozza meg a tagállamok fejlesztési célkitűzéseit, illetve védelmi erőforrásainak elosztását. A NATO-ambíciószint érinti az EU célokra tervezhető/felajánlható nemzeti képességeket is. A tagállamok között formálódó konszenzus nyomán a NATO műveleti ambíciószintje 2 nagyobb (Major Joint Operations, MJO), illetve 6 kisebb (Smaller Joint Operations, SJO) összhaderőnemi művelet egyidejű végrehajtásában határozható meg. Mindez azonban nem a mennyiségi szemlélet, hanem a képesség-követelmények emelkedését jelenti.
Az MJO általánosan elfogadott (klasszikus) definíciója szerint hadtest méretű műveletet jelöl. Összetétele az adott misszió jellegétől függ, így a haderőnemek aránya a legtöbb esetben eltérő képet mutat. Kiemelendő, hogy a NATO eddigi MJO műveletei főként szárazföldi jellegűek voltak.
Az SJO méretére és jellegére nincs általánosan elfogadott értelmezés. A nemzetek között kialakított kompromisszum nyomán számvetési alapként a hadosztály, illetve a dandár méretű szint kerül figyelembe vételre, illetve SJO-nak definálható az a művelet, amely megfelel az alábbi ismérveknek:
- A szárazföldi komponens képes tervezni és végrehajtani hadosztály szintű harci műveleteket, igényre szabott harci és harckiszolgáló támogatással, telepíthető komponens parancsnokság (LCC) és törzse irányítása alatt, mely rendelkezik a feladat végrehajtásához szükséges vezetési és irányítási (C2) képességekkel.
- A haditengerészeti komponens képes tervezni és végrehajtani harci műveleteket NTG szintig, logisztikai támogatással, telepíthető vagy állandó komponens parancsnokság és törzse irányítása alatt, a szükséges C2 képességekkel. Ez szükség esetén megerősíthető járulékos haditengerészeti képességekkel.
- A légi komponens képes tervezni és végrehajtani az igénynek megfelelően naponta, 350 harc és harctámogató feladatot (kivéve légihíd) az összhaderőnemi művelet egészére, logisztikai támogatással, telepíthető vagy állandó komponens parancsnokság és törzse irányítása alatt, támogatva állandó, telepített vagy telepíthető Többnemzeti Légi Műveleti Központtal (CAOC).
Az SJO-k mérete és száma körüli vita lezárult, tervezési szempontból egyidejűleg 6 SJO jöhet szóba, méretüket tekintve 2 hadosztály-, 2 dandár, illetve 1 tengeri és 1 légi művelet végrehajtására alkalmas képesség kialakításával.
Konszenzus alakult ki arról, hogy a NATO ambíciószintje (a 2 MJO melletti) maximum 6 SJO lehet, de ezek összességükben nem lehetnek nagyobbak 3 MJO erőigényénél.
Ha a művelet kisebb mint az SJO (SJO minus), akkor a következő kritériumoknak kell megfelelnie:
- A szárazföldi komponens képes a harci műveletek tervezésére, végrehajtására , igény szerinti harctámogatásra, harci kiszolgáló támogatásra, megfelelő vezetés és irányítással, dandár szintig.
- A haditengerészeti komponens képes harci műveletek tervezésére, végrehajtására, logisztikai támogatásra megfelelő C2 képességekkel SNF szintig. Ha szükséges, ezt még más haditengerészeti képességekkel is meg lehet erősíteni.
- A légierő komponens képes a harci műveletek tervezésére, végrehajtására, 100 harci bevetésre (kivéve a légi utánpótlást) napi igény szerint,logisztikai támogatással, valamint a telepített vagy ideiglenes CAOC-al.
Annak ellenére, hogy több nem NATO-ország is részt vesz, valamint részt vehet a jövőbeni NATO által vezetett műveletekben, a tervezés során egyenlőre csak NATO erőket vesznek figyelembe a haderő struktúra kialakításánál.
- Major Joint Operation (MJO) = Nagyobb Összhaderőnemi Művelet
- Smaller Joint Operation (SJO) = Kisebb Összhaderőnemi Művelet
Az ambíciószint mindkét műveleti típus esetében tervezési szempontként szabná, hogy azok felének – azaz 1 MJO és 3 SJO – végrehajtására az erőknek szélsőséges esetben akár „stratégiai távolságban” (15 000 km), a befogadó nemzeti támogatás (infrastruktúra) teljes hiányában és szélsőséges éghajlati körülmények is alkalmazhatónak kell lenniük.
A múlt év decemberében elfogadott átfogó politikai iránymutatás (Comprehensive Political Guidance) szerint a potenciális 5. cikkely szerinti kihívások jellemzői változnak. Nagyméretű, hagyományos agresszió a Szövetség ellen nagyon valószínűtlen, azonban a jövő támadásai az Euro-atlanti övezeten kívülről is eredhetnek, és bevonásra kerülhetnek a fegyveres támadás nem konvencionális eszközei.
Az MJO-nál is nagyobb (pl. egy 5. cikkely szerinti), illetve a „ szomszédos térségekben” (5000 km-en belül) végrehajtandó SJO-műveletek esetében a tagállamok a jelenlegi NATO-infrastruktúrára támaszkodnak. Az ambíciószint fentiek szerint várható meghatározása – összességében emelkedése – további lépés a NATO globális expedíciós katonai potenciállal rendelkező szervezetté válása felé.
Példák a NATO MJO és SJO műveleteire:
a) IFOR/SFOR
A művelet vezetéséhez kezdetben egy hadtest szintű főparancsnokságot, illetve 3 hadosztály szintű HQ-t telepítettek. Az IFOR kezdeti szakaszában a bevonuló NATO-erő egy „land heavy” MJO-nak felelt meg. (60 000 fő). 2004 végén, az EU-nak történő átadás idején a művelet viszont már csupán egy SJO méretét érte el (kb. 7 000 fő).
b) KFOR
A NATO az 1999-es „Allied Force” műveletet egy „air and maritime heavy” MJO-nak szintjén folytatta. A szárazföldi békefenntartó művelet (KFOR) vezetésére egy hadtest szintű parancsnokságot alakítottak ki. A tartományba egy hadosztálynyi szárazföldi erő vonult be (2 dandár + 4 többnemzeti dandár), amely 40 000 fős létszámával megfelelt egy MJO műveletnek . 2004 második felétől a KFOR átalakításával és csökkentésével a művelet már csak egy SJO szintjét éri el (17 000 fő).
c) ISAF
Az ISAF fokozatos kiterjesztésével a jelenlegi 9000 -es létszám 2006 őszére 12 000-re nő. A Stage 4 bővítés végén (az elképzelések szerint 2007 második felében), amikor a NATO-vezetésű erők jelenléte a teljes országra kiterjed már, mintegy 16 000–20 000 fő lesz jelen a hadszíntéren. A létszám keret természetesen több tényezőtől függ (az amerikai erők kivonásától, a biztonsági helyzettől, az iráni fejleményektől stb.). Az ISAF mérete ekkor – hadtest szintű parancsnokságával és a hozzá tartozó 4 dandárral (a hozzá tartozó logisztikával és légierővel) – egy nem maximális feltöltöttségű MJO-nak felel majd meg.
d.) Active Endeavour (a NATO földközi-tengeri terroristaellenes művelete):
5–8, többségében romboló/fregatt osztályú hadihajóval SJO szintű műveletnek számít (a tengeri műveletek logisztikai igénye nyilván jelentősen eltérő).
e.) Egyéb
A NATO iraki kiképző missziójához (NTM–I), illetve a darfúri AMIS-békemisszióhoz nyújtott logisztikai-kiképzési támogatása rendkívüli kis mérete (és a komponensek) miatt technikailag nem értelmezhető valódi SJO-ként. A két művelet egyes tagállamok számára mindazonáltal hivatkozási alapként szolgálhat arra, hogy korlátozzák a NATO további szerepvállalását (úgymond: „betelt az ambíciószint”).
f.) NRF
A teljes műveleti képességét 2006 októberében elérő NRF 25 000 fős létszámával és összhaderőnemi képességeivel – a bevetési profil szerint telepített komponensektől függően – egy teljesen feltöltött SJO szintjének felel majd meg. Mindazonáltal az NRF moduláris jellege miatt – szükség esetén – további feltöltéssel elérhető az MJO szint is (nyilván annak függvényében, hogy folyik-e vele párhuzamosan más MJO).
Magyar szempontból a NATO-ambíciószint minőségi értelemben vett emelkedése és átalakulása, szükségessé teszi a hosszú távú képességfejlesztési prioritásaink átgondolását. Magyarország (és a tagállamok jelentős többségének) erőforrásain túlmutat az önálló részvételi képesség felvállalása „stratégiai távolságokban”. A NATO-műveletek súlypontja ugyanakkor folyamatosan Európán kívülre mozdul el.
A Szövetség a koszovói kérdés rendezésével jelentősen csökkentheti utolsó európai műveletének méretét. Az 1000 fős műveleti ambíciószintünk jelenleg több mint 50%-a (NATO- és EU-keretben) a Balkánra összpontosul. Amennyiben – perspektívikusan – jelenlegi szinten kívánjuk tartani a Szövetségen belüli politikai súlyunkat, kiemelten kell kezelnünk az Európán kívüli műveleti szerepvállalásunkat lehetővé tevő képességeink fejlesztését.
Megnő a jelentősége a katonai konfliktust lezáró, stabilizációs műveleteknek. Az ilyen műveletekben a kifejezetten harci támogató képességeket (pl. tü., pct.) kevésbé lehet alkalmazni. A jövőbeni műveletek során a koalíciós partnerek mellett a nemzetközi szervezetek és a nem kormányzati szervezetek is részt vesznek a válságkezelő műveletekben, és az általuk felajánlott képességek kiegészítik a NATO képesség-hiányait. Ezzel előtérbe kerülnek a CIMIC és más a stabilizációt elősegítő képességek (pl: PRT) alkalmazása.
Várhatóan emelkednek a követelmények a vezetés-irányítási és az erők megóvását biztosító telepíthető képességek területén. A magasabb követelmények teljesítése érdekében a NATO szorgalmazza a többnemzetű együttműködést.
Az előbbieken túl, katonai – technikai vonatkozásban a DRR 2007 értékelései alapján kiemelendő, hogy a nemzeti ambíció szintjének pontosítása során az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a stratégiai tervezés műveleti igényekkel összhangban történő végrehajtására.
A NATO kívánatosnak tartott ambíciószintje jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti képességfejlesztési folyamatot. A Szövetség szorgalmazza az alkalmazási korlátozások elkerülését a nemzeti képességek kialakítása és az erők rendelkezésre bocsátásának előkészítése során.
A védelmi- és haderőtervezés folyamatában a NATO szakértői a rendelkezésre álló erők, a készenlét szintje és a felajánlások közötti összhangot tekintik a későbbi alkalmazhatóság alapjának.