Farkasné Zádeczky Ibolya
A biztonságot veszélyeztető globális kihívások
Az alábbiakban közölt cikk az MHTT 2005. évi pályázatára beküldött nagyobb terjedelmű tanulmány egy önálló részének szerkesztett változata. A szerző több szakirodalmi forrásra hivatkozva értelmezi a biztonság fogalmát, bemutatja összetevőit; felvázolja a biztonságot fenyegető veszélyeket, veszélyforrásokat, majd súlyos katasztrófákra utalva és azok kezelésének tanulságaira hivatkozva hangsúlyozza: a globális kihívásokra történő hosszú távú stratégiára és külpolitikára alapozott felkészülés szükségességét.
Az elmúlt másfél évtized, különösen annak utolsó harmada alaposan megváltoztatta az emberiség biztonsággal kapcsolatos elvárásait, fogalmait. A bipoláris világrend felbomlása, a szocialista országok nagy részében végbement rendszerváltoztatás idején, a múlt század 90-es éveinek kezdetén mind a politikusok, mind az átlagemberek egy a korábbinál sokkal biztonságosabb világ létrejöttét remélték.
E reményben sajnos csalatkoznunk kellett. Igaz, az atomfegyverekkel vívott világháború veszélye elmúlt, az emberiség azonban jó néhány, a biztonságot fenyegető veszéllyel, kockázattal szembesült, melyek közül itt a terrorizmust emelném ki. 2001. szeptember 11-e óta azzal a tudattal kell élnünk, hogy bárki, bárhol és bármikor áldozatává válhat egy ilyen cselekménynek. 2005 nyarának eseményei, például a londoni, isztambuli robbantások sajnos igazolják ezt. De ezen a nyáron a természet erői is szélsőséges jelenségeket produkáltak: hideg- és melegrekordok váltották egymást, hurrikánokkal, csapadékrekordokkal, özönvízszerű árvizekkel kellett megküzdeni a Föld minden részén.
Mindezek alapján leszögezhetjük: a biztonság fogalmának, a biztonság problémakörének vizsgálatára folyamatosan szükség van. Nap, mint nap fel kell tennünk a kérdéseket: mi a biztonság; melyek a biztonság összetevői; hogyan kell kezelni a biztonság kérdéskörét? Eleget költünk-e, elég figyelmet fordítunk-e a biztonságra?
A biztonság kérdéseinek a vizsgálatakor abból kell kiindulni, hogy egyrészt a biztonság fogalma, a biztonság alkotórészei, elemei bővülnek és mélyülnek. Az ország (állam) biztonsága magában foglalja állampolgárai biztonságát. Ha az állampolgárok jelentős része nincs (vagy nem érzi magát) biztonságban, az az ország biztonságát negatívan befolyásolja; másrészt a biztonsági rendszer alkotórészei nem függetlenek egymástól. Ha a rendszer egyes elemei meggyengülnek, ez a többi elemet is gyengíti, alááshatja az ország biztonsági rendszerét.
A biztonság fogalma, összetevői
A biztonságra való törekvés minden élőlény sajátja, így a homo sapiensé is. Természetesen a biztonság fogalma folyamatosan változik, ahogyan életünk is. Biztonság szavunk jelentését legszélesebb értelemben az értelmező szótárakban találhatjuk meg. Az 1959-ben kiadottban a következőket olvashatjuk:
„Biztonság
1. A dolgoknak, életviszonyoknak olyan rendje, olyan állapot, amelyben kellemetlen meglepetésnek, zavarnak, veszélynek nincs v. alig van lehetősége, amelyben ilyentől nem kell félni.
a.) Valakinek, valaminek (veszélytől, kártól, jogtalan beavatkozástól, bántástól való) védett állapota, helyzete.
b.) Védelem, oltalom.
2. (Ép. Műsz.) Valamely építménynek, gépnek, szerkezetnek biztos szilárdsága, működésének zavartalansága, illetveét nem fenyegeti.
Ehhez a fogalomkörhöz tartozik az ún. biztonságérzet: a valakinek azzal a tudattal járó érzése, hogy biztonságban van; az az érzés, amely lehetővé teszi, hogy elfogultság nélkül, kellő határozottsággal, öntudattal cselekedjék az ember; magabiztosság." 1
A hidegháború időszakában a biztonság katonai összetevőjét mindkét oldal elsődlegesnek tartotta, de az ekkor alkotott meghatározásokban már benne van a mai, komplex biztonságértelmezésünk csírája is, jobban megérthetjük az adott ország polgárainak viselkedését. Például, Az amerikai Nemzetbiztonság című könyvben – megjelent 1981-ben – a következő olvasható: „nemzetbiztonság nemcsak a lakosságunk és területünk védelme a közvetlen támadástól, hanem létfontosságú gazdasági és politikai érdekeink védelme is különféle eszközökkel. ” 2
A már akkor is NATO-tag Német Szövetségi Köztársaságban kiadott Biztonságpolitikai Szótár három értelmezést is ad:
„a.) A biztonság a veszély hiánya.
b.) A biztonság az egyes emberek vagy azok csoportjainak, az államoknak és az államcsoportoknak a bizonyossága arról, hogy a lehetséges veszélyektől védve vannak.
c.) A biztonság olyan állapot, amelyben az egyéneket, csoportokat és az államokat komoly veszélyek nem fenyegetik, illetve azoktól védettnek érzik magukat, vagy – pozitívan kifejezve – amelyben biztosak abban, hogy jövőjüket saját elképzeléseik szerint alakíthatják. A biztonság és a fenyegetettség foka jelentős mértékben függ tehát a szubjektív érzettől, a történelmi tapasztalatoktól, az önmegértéstől és a környezethez való viszonytól.” 3
Nagyon fontos felismerés, hogy a biztonság, a biztonság mértéke megítélésében nem csupán racionális érvekkel, tényekkel kell számot vetnünk, hanem érzésekkel, érzelmekkel is.
A biztonság komplex jellegének felismerése eredményeként a 20. század második felében megszületett az a konklúzió, miszerint az összetett jelleg összetett kezelési mechanizmust igényel, melynek eredményeként kialakult a biztonságpolitika, mint az államok politikájának önálló ága. 4
A rendszerváltozás előtt a szocialista országokban, így hazánkban sem használták a biztonság, a biztonságpolitika fogalmát, ebből adódóan a Politikai Kisszótár 5 szócikkei közt sem szerepel – a bizalmi után a Biztonsági Tanács, majd a biztosítás következik. De nem használja e fogalmakat a katonai szakirodalom sem.
A 20. század második felében szembesült az emberiség azzal, hogy tevékenysége olyan globális problémákat eredményezett – például a környezetszennyezést, amelynek megoldása nemzetközi összefogást igényel.
A szocialista világrendszer felbomlása, a Szovjetunió szétesése meggyőzően demonstrálta, hogy a biztonság nem katonai területeinek háttérbe szorítása milyen következményekkel jár.
A szemlélet, a gondolkodás változását jelzi, hogy az 1995-ben megjelent Hadtudományi Lexikon 6 bő terjedelemben foglalkozik a biztonság fogalmával, a részletes magyarázat mellett kitekint a nemzetközi irodalomra. A mai időszakra, és hazánkra vonatkoztatott részt érdemes kiemelni, mert ez jól mutatja a hadtudomány megújulását, fejlődését, valamint e meghatározás vált alapjává a további kutatásoknak:
„A biztonság ma komplex fogalom és állapot; a politikai, gazdasági, katonai, szociális, humanitárius, környezetvédelmi szférákra, valamint a katasztrófaelhárításra egyaránt kiterjed. Ez az átfogó, sok ország tapasztalatain alapuló meghatározás azonban Magyarországon még nem vált általánossá. Jelenleg még inkább a szűkebb, a külpolitikára és a katonai szempontokra értelmezett fogalomra szorítkozik. Egy ilyen szűkebb, praktikusabb értelmezés és fogalom célszerű változata (Magyarországra vonatkoztatva) lehet: A Magyar Köztársaság biztonsága komplex fogalom, olyan reális képességeken nyugvó helyzet és állapot, amely magában foglalja: az ország lakosságának, területének, állami érdekeinek, nemzeti értékeinek megóvását és védelmét minden olyan külső és belső potenciális veszélytől, fenyegetéstől, amely az emberi és nemzeti (nemzetiségi, etnikai, vallási) létet, az egyén boldogulását, a progresszív irányú fejlődét hátráltatja és akadályozza.”
Gyuricza Béla, aki a biztonság komplex megközelítését fogadta el, 1997-ben a következő meghatározást adta: „A biztonságot… olyan állapotnak tekinthetjük, amelyben kizárható, vagy megbízhatóan kezelhető az esetlegesen bekövetkező veszély, illetve adottak a veszéllyel szembeni eredményes védekezés feltételei. Ezért értelmezhető az egyén (a polgár), az országok, a régiók és a szövetségesek esetében is. Eredetük szerint a veszélyek lehetnek külsők (korábban katonai), vagy belsők, természetük szerint pedig politikai, gazdasági, katonai, környezeti és szociális vagy ezek kombinációi.
Ilyen értelemben tehát egy ország akkor van biztonságban, ha:
A definíciót összevetve a korábbi meghatározásokkal, láthatjuk, hogy azon túlmenően, miszerint a statikus állapotnak tartott biztonságot komplex rendszerként értelmezi, a biztonság meglétét az esetleges veszélyek leküzdésére való képességgel, az erre való felkészültséggel köti össze. Ezzel a biztonság nem egyszerűen egy állapot, hanem egy olyan cél, amelynek eléréséhez aktivitásra, cselekvésre van szükség. A biztonság többszintű értelmezésével, annak megfogalmazásával, miszerint a veszélyek az élet minden területén felléphetnek, a biztonság megteremtését is minden terület feladatává tette. Ebből adódóan a biztonságpolitika Gyuricza Béla meghatározásában, „mint az általános politika része, szoros egységben van a kül- és a védelempolitikával és célja a biztonság átfogó szavatolása.” 8
Századunk fő veszélye a terrorizmus
2005. szeptember 14–16. közt zajlott az ENSZ megalakulásának 60. évfordulója alkalmából rendezett csúcstalálkozó, amelyen a 191 tagállamból 175-nek az állam- vagy kormányfője vett részt. Sajnos a végeredmény igazolta az elemzők szkeptikus várakozását, nem született jelentős előrelépés az ENSZ és intézményei – különös tekintettel a Biztonsági Tanácsra – reformjáról. 9 Bár egyetértettek a terrorizmus elleni harc szükségességével, de nem sikerült megállapodniuk a terrorizmus definíciójában sem. „A demokratikus országok álláspontja szerint ide tartozik minden, a polgári lakosság elleni fegyveres akció. Ezt a meghatározást azonban elutasította egy sor arab ország, valamint… Pakisztán. Õk azt szerették volna, hogy a nemzeti felszabadítási mozgalmak képezzenek kivételt. Az utalás kétségkívül az izraeliek ellen terrorista eszközökkel is küzdő palesztin szervezetekre vonatkozott volna.” 10
Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértő szerint a mindenki által elfogadott meghatározás létrehozását akadályozza, hogy a terrorizmus, a terrorista szó önmagában pejoratív. Ezért inkább a politikai erőszak kifejezést ajánlja. Szerinte: „A terrorizmus vagy a politikai erőszak egy olyan helyzet, amikor egy kisebbség erőszakot használ ahhoz, hogy valamiféle olyan végcélhoz jusson el, amely politikai, ideológiai vagy vallási végcél. Fontos azonban megjegyezni itt, hogy amikor ez a szóban forgó kisebbség fellép, akkor felhasználja ezt a harcmodort a többséggel szemben, vagy a többségnek legitim módon megválasztott képviselőivel szemben.” 11
A téma más szakértőivel együtt a hivatkozott szerző is választóvonalként tekint 2001. szeptember 11-ére. Kétfajta terrorizmust különböztet meg. „A XX. században kifejlődött „régi” típusú terroristák legfőbb közös nevezője az volt, hogy pontosan meghatározott és reális politikai végcél érdekében folytattak harcot. … A kétpólusú világrendszer megszűnése óta azonban létrejöttek olyan csoportok, amelyek reális helyzetértékelés nélküli erőszakra ragadtatják magukat, mint az al-Kaida vagy az 1995-ben a tokiói metróban ideggázt bevetett Aum Sinrikjo szekta. Ezek a szervezetek megegyeznek legfőbb céljaikat illetően: valamifajta világkormányt s ezzel különféle apokaliptikus helyzeteket akarnak teremteni.” 12
Gorka szerint nagyon komolyan kell venni az al-Kaida világkalifátusság kialakítására vonatkozó szándékát. Az al-Kaida évszázadokban gondolkodik, tagjaik számára megnyugtató az a tudat, hogy leszármazottaik, késői követőik fogják e célt megvalósítani.
Aggasztó ma az a jelenség, hogy egy ún. „hiperterrorizmus” terjed, amelynek célja a lehető legnagyobb pusztítás. 13
Felkészült-e a világ a terrorizmus elleni harcra?
Az események azt mutatják, hogy nem, nagyon komoly gondok vannak e téren. Nap, mint nap hallunk a világ különböző részein elkövetett robbantásokról, az áldozatokról. Irakban katonák, ártatlan civilek esnek naponta az esztelen terror áldozatává. Tudjuk-e, hogy a Föld országai 2004-ben bruttó hazai termékük 2,6%-át fordították katonai kiadásokra? Összesen 1,035 billió dollárt adtak ki e célra, ennek 47%-át az Egyesült Államok költötte el fegyveres erőinek fenntartására és fejlesztésére, terrorellenes háborújára, iraki és afganisztáni katonai műveleteire. Még megdöbbentőbb ez az adat, ha tudjuk, hogy a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet számításai szerint ez az összeg reálértékben csak 6%-kal kevesebb, mint amennyit a hidegháborús fegyverkezési verseny csúcspontján, 1987–88-ban fordítottak az országok e célra. 14
Ez is mutatja, hogy a terrorizmus nem győzhető le csak katonai eszközökkel . Sajnos, azt is meg kell állapítanunk, hogy híján vagyunk a más eszközöknek, az összefogásnak, a közös módszerek alkalmazásának. A nemzetközi jogrend a nemzetállamok együttműködésére épül, jelenleg nem tud mit kezdeni a nemzetállamokhoz nem kötődő fegyveres csoportokkal, terrorszervezetekkel. Ez idő szerint, minden erőfeszítés ellenére a nyugati világ csak védekezik a terror ellen, csak a tüneti kezelés zajlik, az okok feltárása és megszüntetése még nagyon messze van. Komoly szemléletváltásra van szükség, újra kell fogalmazni a nemzetbiztonsági munka módszereit.
A biztonságot fenyegető globális veszélyek, veszélyforrások
Nagyon nehéz, tulajdonképpen lehetetlen a biztonságunkra leselkedő veszélyeket teljes körűen összegyűjteni, hiszen az élet minden területén bekövetkezhetnek olyan nem várt változások, melyekről kiderül, hogy negatívan befolyásolják az emberek egy csoportja, egy régió, vagy az ország biztonságát. Példaként említem az elmúlt időszak élelmiszerbotrányait – aftatoxinos paprika, szalmonellás csirke, átbélyegzett tojás, stb. – amelyeket már uniós tagként éltünk át, annak ellenére, hogy a belépés előtt az Európai Unió (EU) élelmiszerbiztonságának csak a szigorúságáról, magas színvonaláról hallhattunk.
2003-ban jelent meg Resperger István tollából egy tanulmány, amelyben a szerző összegezte a 21. század biztonsági kockázatait, kihívásait, fenyegetéseit. 15 A következő veszélyekre, veszélyforrásokra hívta fel a figyelmet:
A 21. század kihívásai:
A kockázatok között a migráció és a vele összefüggő kérdéseket; a fegyverkereskedelemből fakadó, a vallási fanatizmusból és a nacionalizmusból eredő problémákat, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedéséből adódó kockázatokat.
A 21. század fenyegetései között pedig a szervezett bűnözéssel (benne a kábítószer-kereskedelemmel), terrorizmussal összefüggő fenyegetéseket említi.
Mint bevezetőben említettem, 2005 nyara bővelkedett olyan eseményekben, amelyek a biztonságérzetünket tovább gyengítették . A júliusi londoni robbantások kapcsán újra átélhettük, hogy Európa célpontja a terrorizmusnak. A merénylők személyazonosságának megállapítása után a nyugati világnak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy még a mi kultúrkörünkben eltöltött gyermekkor, a befogadó társadalom normái, törvényei szerinti életvitel sem zárja ki azt, hogy az egyén terrorista cselekményt, öngyilkos merényletet hajtson végre. Mindez felerősítette a bevándorlás szabályozásáról, a biztonsági intézkedések és az emberi szabadságjogok viszonyáról folyó vitát. Megakadt az EU alkotmányának elfogadási folyamata a francia és a holland elutasítás kapcsán. Megroppanni látszik az EU tagállamai közti szolidaritás eszméje, nem fogadták el a 2007–2013 közti költségvetést, felerősödtek az új tagállamok felvételével kapcsolatos félelmek. De nem csupán az Európai Unió nem képes kezelni a kor problémáit. Átalakításra szorulnak azok az intézményrendszerek, amelyek a második világháború után jöttek létre.
A globális kihívások hosszú távú stratégiára alapozott kezelése
A bipoláris világrendszer összeomlása, a Szovjetunió szétesése után az Egyesült Államok immár a világ egyetlen szuperhatalma. Milyen a mai globális környezet az USA szempontjából? Robert J. Art Amerikai stratégia című könyvében a következőképp jellemzi: hiányzik egy erős katonai kihívó; fellépett a „nagy terrorizmus”; erősödik Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Japán gazdasági összefonódása; a fejlett világon kívül is egyre vonzóbb kormányzati formává válik a demokrácia; a felmelegedés által kiváltott környezeti változások következtében romlik a globális környezet. 16
Mint láttuk, az Egyesült Államok vezető szerepet játszik a különböző nemzetközi szervezetekben; kis híján egymaga annyit fordít katonai kiadásokra, mint a világ összes többi állama. A NATO vezető hatalmának támaszpontjai megtalálhatók az öt kontinensen, a Szövetség szerepet vállal a konfliktusok kezelésében, humanitárius segélyeket nyújt. Még mindig él az „amerikai álom” eszménye. Mind a polgárok, mind vezetőik elsődleges értékként kezelik az emberi jogok, a demokrácia érvényesülését, a szabad vállalkozás jogának gyakorlását, valamint a nyersanyagforrásokhoz való szabad hozzáférést. Ennek országon belül és kívül történő megvalósításáért az amerikai polgár hajlandó áldozatot is hozni, és nem érti, hogy a „hálátlan” külföldiek ezt esetenként miért nem méltányolják, miért erősödött meg az amerikaellenesség a világon. Elfogadják azt is, hogy az USA különböző szankciókkal sújtsa azokat az országokat, amelyek számára nem megfelelő módon politizálnak.
Az amerikai átlagpolgár teljesen rendjén valónak találja, hogy mindig rendelkezésére álljon az energia, nagy fogyasztású autóiba korlátlanul tankolhassa a benzint, töredékét fizetve annak az árnak, amennyibe a világ más részén kerül az üzemanyag. Amerika, visszafogja a texasi és az alaszkai olajmezőinek kitermelését, inkább importál, és a kőolajkincshez való hozzáférése minden más érdeket, szempontot megelőz. Megnyitották a Kaszpi-tenger kőolajkincsét szállító olajvezetéket, amely Baku és Ceyhan közt kígyózik, természetvédelmi területeken, földrengésveszélyes vidékeken, hegyeken és völgyeken át, mely miatt harmincezer embernek kellett elhagynia lakóhelyét. 17
Napjainkban a nemzetközi rend átalakulóban van, a keletkező feszültségeket, problémákat kezelni kell. Ma jellemzően tüneti kezelés zajlik, nincs hosszú távú amerikai külpolitikai stratégia. Henry Kissinger szerint a gazdasági globalizmus, bár a világrend fontos alkotóelemévé válhat, nem helyettesítheti azt. A globalizált gazdaság feszültségeket fog kelteni államokon belül és országok közt egyaránt, amely folyamatok a politikai vezetőkre nyomást fognak gyakorolni. A volt amerikai külügyminiszter szerint a nemzetállamok újjászerveződése kétféle módon fog bekövetkezni: lesznek, amelyek etnikai összetevőikre bomlanak, mások nagyobb területi csoportosulásokba olvadnak be.
Henry Kissinger megoldási javaslata: „Addig, amíg a hidegháború utáni vezetők nemzedéke fél kidolgozni a felvilágosult nemzeti érdek vitathatatlan fogalmát, erkölcsi felemelkedés helyett progresszív paralízis lesz az eredmény. Ahhoz, hogy igazi amerikaiak legyünk, a nemzeti érdek bármely felfogásának kétségkívül az ország demokratikus hagyományaiból kell következnie, valamint abból, hogy törődünk a világ demokráciáinak életképességével … Amerika végső kihívása az, hogy hatalmát morális konszenzussá változtassa, értékeit ne kényszerítő eszközökkel hirdesse, hanem mások hajlandók legyenek önként elfogadni azokat egy olyan világban, melynek minden látszólagos tiltakozása ellenére szüksége van felvilágosult vezetésre.” 18
E szavak igazságát bizonyították a könyv megjelenése utáni események: kiderült, hogy az iraki háború megindításának fő indoka (tömegpusztító fegyverek birtoklása, fejlesztése, rejtegetése) nem bizonyosodott be, a foglyul ejtett irakiakat egyes esetekben kínozták, emberi méltóságukban, vallásos érzelmeikben megalázták, szent könyvüket, a Koránt meggyalázták. 19 Mindezek nagymértékben rontották az USA megítélését.
Az Egyesült Államok polgárai négy éven belül másodszor szembesülhettek azzal, hogy még a világ első hatalma sem sebezhetetlen . Az első sokkot a 2001. szeptember 11-i terrortámadás jelentette. A másodikat a Katrina hurrikán . A természet erői megmutatták, hogy az emberi civilizáció milyen sérülékeny, ennek képei pedig éppen a technikai fejlődés eredményeként juthattak el a Föld minden részébe. Nem túlzás azt mondani, hogy nem csupán az amerikaiak döbbentek meg a látottaktól, de a világ többi része is.
- A Katrina hurrikán 2005 augusztusának utolsó napjaiban érte el az USA partjait, hatalmas károkat okozva Mississippi, Louisiana és Alabama államokban. A legsúlyosabb helyzet New Orleansban alakult ki, ahol átszakadtak a gátak, és a tengerszint alatt fekvő város legnagyobb részét elöntötte a víz. A bajt tetézte, hogy a hurrikán közeledtének hírére kötelező kitelepítést nem rendeltek el, így nagyon sokan, százezernél is többen maradtak a városban. Hivatalos menedékhely volt a város sportcsarnoka, a Superdome, de nem telepítették ki a kórházakat sem. A mentés késve indult, a városban a káosz és a rettegés lett úrrá, tömeges méreteket öltött a fosztogatás. Emberek napokig ivóvíz, élelem és gyógyszer nélkül tengődtek, haltak meg. Megelevenedtek a legborzasztóbb katasztrófafilmek, forgatókönyvek, amerikai nemzeti gárdisták, katonák kaptak tűzparancsot saját honfitársaik ellen. 20
Megfelelő volt-e a felkészülés? Az események tükrében, mondhatnánk, hogy nem, azonban ne felejtsük el, hogy a Katrina az USA történelmének egyik legpusztítóbb hurrikánja volt. Utólag könnyű azt mondani, ha többet költenek a gátakra, talán nem szakadnak át. Talán, de mi van, ha mégis? Tehát a védművek erősítése önmagában nem lett volna elég. A kérdések azonban tovább sorakoznak. A megkapott előrejelzések birtokában miért nem rendelték el a kötelező kitelepítést?
De ha már nem evakuálták az egész lakosságot, mert úgy gondolták, hogy a gátak nem szakadnak át; károkra, sérültekre, az áram-, a víz- és a gázszolgáltatás zavaraira, az áruszállítás nehézségeire számítaniuk kellett volna! Miért nem telepítették ki kötelezően az oktatási intézményeket, tanárokat, diákokat együtt, szervezetten, hogy megkezdhessék a tanítást? Miért nem evakuálták a várandós anyákat, a kisgyerekes anyákat gyermekeikkel együtt, a fogyatékkal élőket, a betegeket, az időseket? Miért nem szállították át távolabbi kórházakba a betegeket, felszabadítva így a személyzet kapacitását a várható sérültek ellátására?
Miért indult késve a mentés? Miért nem reagált rögtön a szövetségi kormány? Miért nem voltak naprakészek a tervek? Miért nem volt elérhető elég erőforrás, miért volt hiány emberekből és tárgyi eszközökből egyaránt?
Az emberi életek mentését miért előzte meg a vagyontárgyak védelme? Miért nem állt rendelkezésre elég vízi jármű, kétéltű jármű? A mentés első hetében miért nem engedték, hogy a lakosok magukkal vigyék családtagként tartott házi kedvenceiket is? 21
A baj nagyságát jól mutatta, hogy a mentés második napján közzétették: az élők elsőbbséget élveznek, a holtakat egyelőre nem gyűjtik össze. Ez azért volt megdöbbentő bejelentés, mert az amerikai társadalom arra szocializálódott, hogy minden külföldön elesett amerikai katona holttestét hazaszállítják, még napjainkban is folyik a kutatás a koreai és a vietnámi háborúban eltűntek után. De a civil átlag amerikai is abban a tudatban tartózkodik külföldön, hogy a polgárok élet- és vagyonbiztonságát tömegesen fenyegető események bekövetkeztekor az amerikai követség, az amerikai diplomácia mindent el fog követni megmentése, hazaszállítása érdekében, legvégső esetben katonai segítséggel, a haderő egységeinek bevetésével. Itt pedig szembesülnie kellett azzal, hogy békeidőben, honi területen nincs erő, kapacitás a holtak összegyűjtésére, a végtisztesség megadásáig tárolásukra. Márpedig a holtak összegyűjtése nem pusztán kegyeleti okokból lett volna szükséges, hanem a fertőzésveszély, a járványveszély csökkentése érdekében is!
Mi vezethetett ezekhez a szörnyű eseményekhez? Véleményem szerint a szolidaritás hiánya. A társadalom egysége nem jött létre akkor sem, amikor az afroamerikaiak hivatalosan megkapták azokat az állampolgári jogokat, amiket korábban csak a fehérek élveztek. Az 1960-as évek elejétől egyre többen kapnak állami segélyeket, lassan már a második-harmadik nemzedék éli így az életét. Bár ezt épp a társadalmi szolidaritás jegyében kapják, de ez egyben csapdába is zárja őket, kialakult egy rendkívül alacsonyan iskolázott réteg, amely zömében színes bőrű, rossz lakásviszonyok között él, körükben magas a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás, a kitörés esélye gyakorlatilag minimális. Szociológusok ezt a réteget szokták „roncstársadalomnak” leírni. E réteg tagjai tudatában vannak kirekesztettségüknek, szűkös lehetőségeiknek, annak, hogy a társadalom őket „leírta”, ami frusztrálja őket, átélik a szolidaritás hiányát. New Orleansban a családok 23,7%-a, a lakosság 27,9%-a (az országos átlag 12,7%) él a hivatalos létminimum alatt. A lakosság 67,3%-a afroamerikai, szemben a 12%-os országos átlaggal. 22
New Orleansban a szolidaritás hiányának további fokozatait kellett elszenvedniük. Annak ellenére, hogy a szakemberek tisztában vannak azzal, hogy ez a réteg képtelen az életét megszervezni, kritikus helyzetben cselekedni, mégsem szállították el őket a veszélyeztetett részekről. Nagyon sok volt köztük az idős, a beteg, a sérült ember, a kisgyerekes; ők lettek volna a segítségre legjobban rászorulva. Ezzel a szolidaritás további hiányát élték át.
Mivel ők laktak a legrosszabb, azaz a legmélyebben fekvő részeken, ezért lakásaikat az ár elöntötte, mindenük odaveszett. A mentés lassan, kevés erővel indult, sokaknak étlen, szomjan, gyógyszer nélkül kellett várni, átélve a szolidaritás totális hiányát. A gyengéknek, elesetteknek azt is át kellett élniük, hogy nem az ő mentésük az első, hanem a magántulajdon védelme. Sajnos, sokaknak ez volt az utolsó élményük földi életükben, mint például az öregotthon ottfelejtett 30 ápoltjának; a kórházban a hőség, a hűtés hiánya miatt meghaltaknak, vagy azoknak, akiket a további szenvedések elkerülése érdekében az orvosok segítettek át a túlvilágra. 23
Mindez magyarázza azok tetteit, akik fosztogattak, erőszakoskodtak, gyilkoltak, önmagukból kivetkőztek, de nem menti fel őket, hisz épp nekik lett volna meg a fizikai erejük, szervezőképességük arra, hogy segítsék a gyengébbeket. Ezek az események bemutatták az amerikai társadalom sötét oldalát, és egyben az emberiség egy lehetséges jövőjét is. A Katrina hurrikán nemcsak a társadalom sérülékenységét mutatta meg, hanem a nagyvárosi élet, a civilizációs infrastruktúra gyenge pontjait is. Mindenképp célszerű átgondolni, milyen eszközökkel, milyen mennyiségben célszerű minden lakásnak, minden családnak rendelkezni, milyen felkészítésben szükséges részesíteni az állampolgárokat.
A hurrikán felszínre hozta az amerikai közigazgatás bürokratikusságát, merevségét, amely sok esetben a mentés megszervezésének, a segélyek fogadásának gátja volt. Bírálják a kormányzatot, amiért nem készültek fel a katasztrófára, jóllehet már három évvel ezelőtt modellkísérlettel kimutatták, hogy egy négyes vagy ötös hurrikán katasztrófát okoz, át fognak szakadni a gátak. 24
A bírálatok nem csupán konkrét cselekedetek végrehajtásáról vagy elmulasztásáról szólnak, hanem két álláspont vitájáról. A „minél kisebb állam” eszméje csap össze a „gondoskodó, feladatát ellátó állam” modelljével. Az Independent így ír erről: „A hurrikán azt is bebizonyította, hogy egy jól működő, hatékony, központi kormánynak nincs alternatívája. Grover Norquist, Washington konzervatív establishmentjének egyik erőssége a kormányt olyannyira össze akarta zsugorítani, hogy az »megfulladhasson egy kádban«. Kívánsága teljesült, csakhogy a kád New Orleans, amely azért fulladt meg, mert a kormány nem tartotta rendben a védőgátakat.” A gondoskodó, feladatát ellátó állam nyert szeptember 15-én, amikor „Bush elnök bejelentette New Orleans állami segítséggel történő újjáépítését, amely, mint hangsúlyozta, a legnagyobb szabású újjáépítés lesz Amerika történetében.” 25
A hurrikán ökológiai katasztrófát is okozott. Még nem tudjuk, valójában mennyi káros anyag került a környezetbe. A New Orleanst és más településeket elborító víz a halálos vírusokon, baktériumokon, az olajon, olajszármazékokon kívül sok nehézfémet, növényvédő szert, műtrágyát is tartalmaz, amely hosszú távon fogja éreztetni hatását. 26
A Katrina hurrikán pusztítása nagyon sok tanulsággal jár mindannyiunk számára. Egyrészt bizonyította, hogy még a világ első hatalma sem képes azonnal leküzdeni egy ilyen méretű csapás következményeit. Megmutatta a modern élet sebezhetőségét. Megmutatta, hogy a globalizáció eredményeként egy régiót érintő pusztítás következményei hatással vannak a bolygó egészére.
A globális éghajlatváltozás egyre hevesebb, pusztítóbb hurrikánok egyike most egy olyan sűrűn lakott, iparosodott területet ért, ahol mint láttuk, nem fordítottak kellő figyelmet a megelőzésre, könnyelműen bízva a katasztrófa be nem következtében, elmaradásában, csökkentették a gátak fenntartására, a védekezésre, a megelőzésre fordítható pénzösszeget, azaz a biztonsági rendszer egyik összetevője meggyengült. De nem volt erős, és a katasztrófa kezdetével tovább gyengült egy másik összetevő, a szolidaritás is. A késve, kis erőkkel induló mentés következtében az emberek végképp elvesztették biztonságérzetüket, megindultak a fosztogatások és az erőszakos cselekmények, ami miatt a helyszínre vezényelt nemzeti gárdisták, katonák tűzparancsot kaptak a rend helyreállítása érdekében. Ezek az események gyengítették a katasztrófa által nem érintett területeken élők biztonságérzetét is.
Jelenleg az Egyesült Államok a nemzetközi terrorizmus legyőzését tekinti elsődleges feladatnak, ide összpontosítja forrásait. Ez a hurrikán alátámasztotta, hogy nem hagyhatók figyelmen kívül a biztonság egyéb tényezői, szomorú következményekkel jár, ha nem készülünk folyamatosan az összes veszélyforrás elhárítására, kivédésére.
Nagyon sok ország ajánlotta segítségét, a szövetséges, a gazdag országokon kívül a nem baráti államok (pl. Kuba, Venezuela) és a szegény országok is. A világ szolidáris volt a bajban az Egyesült Államokkal, a csapást elszenvedőkkel. De szolidáris-e az Egyesült Államok a világgal? Figyelembe veszi-e önös érdekein túl az emberiség egésze érdekeit? Bizony, erre a kérdésre a válasz: nem .
- Napjainkban a környezetszennyezés, az üvegházhatás, a globális felmelegedés, az éghajlatváltozás, a szélsőséges időjárási jelenségek nagyobb gyakorisága az egész emberiséget érinti, veszélyezteti , és bár végkimenetelében (globális felmelegedés vagy lehűlés) nincs teljes egyetértés tudományos körökben, abban viszont van, hogy a jelenségek oka az emberi tevékenység, és ha nem csökkentjük a káros anyagok légkörbe juttatását, akkor teljesen tönkretesszük bolygónkat, kétségessé tesszük az emberiség jövőjét.
Az Egyesült Államok nemcsak a világ vezető hatalma, de legnagyobb környezetszennyezője, legnagyobb energiapocsékolója is. Európában ezer dollárnyi GDP előállításához 0,4–0,5 hordó olajat használnak fel, az USÁ-ban 0,7 hordónyit. Az amerikai családokban átlag 2,2 gépkocsi üzemel, az amerikai autók több mint fele terepjáró, nagy fogyasztással. A világ benzinfogyasztásának 45%-át az USA adja. De az Egyesült Államok juttatja a légkörbe a világ széndioxid kibocsátásának 36,1%-át, az ózonpajzsot károsító gázok 25%-át, első helyen áll a metán- és a dinitrogén-oxid kibocsátásban is. 27
Ennek ellenére a Bush kormányzat nem iktatta törvénybe a Clinton-kormány által már aláírt Kiotói Egyezményt, mely a felmelegedést okozó gázok kibocsátásának 2012-ig történő 7%-os csökkentését írta volna elő az USA számára. „Nem teszünk egyetlen lépést sem, ami káros az amerikai gazdaságra, mert számomra az Amerikában élő emberek a legfontosabbak.” – jelentette ki az elnök. 28
Nem ez az egyetlen eset, amikor az USA ipari érdekekre hivatkozik, és nem folytatja a tárgyalásokat: 2002 novemberében az amerikai delegáció távozott a veszélyes hulladékok tárolásáról és újrahasznosításáról folytatott genfi tanácskozásról is.
De nem volt szolidáris a világgal az USA a baj bekövetkezte után sem, már szeptember 4-én olvashattuk, hogy benzint vásárol Európában, további áremelkedést idézve elő a világpiacon. Takarékossági, fogyasztást korlátozó intézkedésekről nem olvashattunk. A benzinhiány kialakulásában nagy szerepe van annak, hogy az Egyesült Államok nem bővítette finomítói kapacitását. 29
Napjainkban egyre több szélsőséges időjárási jelenséget kell átvészelni az emberiségnek, de a Föld mélye is szolgálhat meglepetésekkel: földrengésekkel, vulkánkitörésekkel, amelyek következményeit szintén csak összefogással lehet leküzdeni (pl. a 2004. december 26-án óriási pusztítást okozó cunami).
Ha természeti katasztrófákról beszélünk, nem szabad kihagyni azt az eshetőséget sem, amikor a Földet (és rajta minden élőlényt) a világűrből érik fenyegetések. 65 millió éve a mai Mexikó területére hatalmas kozmikus roncs zuhant, 180 km szélességű krátert vágva a talajba. A keletkező porfelhő elnyelte a Nap sugarait, a hőmérséklet erősen visszaesett, ennek tulajdonítják a dinoszauruszok kihalását. Egy ilyen esemény bekövetkezte nem zárható ki, statisztikusan 50–100 millió évente fordul elő. 30
Ha a közeljövőben nem is kell számítanunk kisbolygó becsapódására, de aszteroidákéra igen. Az emberiség történetében 170 aszteroida-becsapódásról tudunk, amelyek idáig nem érintettek lakott területet. Napjainkban a hatmilliárd feletti lélekszámú emberiség erre nem számíthat. A Michigan Egyetem kutatóinak számítása szerint 2029-ben veszélyes közelségben, alig 30 ezer kilométerre, fog elszáguldani a Föld mellett egy 400 méter széles aszteroida. Mivel jelenlegi ismereteink alapján nem zárható ki, hogy a Föld vonzása magához rántja a sziklát, ezért a szakértők javasolják az eltérítésre való felkészülést. George W. Bush felkérte a Kongresszust, hogy dolgozzanak az emberiség védelmét szolgáló intézkedéseken. 31 Egy szuperrakétákból álló védelmi rendszer létrehozását javasolta több mint 10 esztendeje Teller Ede, éppen a Kozmoszból jövő fenyegetések ellen. 32
Összegezve az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a biztonság fogalma folyamatosan változik a civilizáció fejlődése eredményeként. E változás során egyrészt bővül, összetettebbé válik, másrészt kibővül, és immár magába foglalja a biztonság elérése érdekében szükséges teendőket is. A biztonság fogalma egyaránt értelmezhető az egyén, az egyes ember, majd a különböző kisebb-nagyobb közösségeken át egészen az emberiség, a Föld egész élővilága szintjén.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Gorka Sebestyén: Érdek és biztonság. In: Magyar Demokrata, Konzervatív hetilap, IX. évfolyam, 36. szám, 2005. szeptember 8. 38–40. oldal
2. Hart, B. H. Liddel: Stratégia. Szerkesztette: Molnár György, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. 571 oldal, ISBN 963 077243 4
3. Kissinger, Henry: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései. Panem – Grafo, Budapest, 2002. 236 oldal, ISBN 963 545 359 0
4. A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája. 25 oldal, http://www.mfa.gov.hu/Kulugyminiszterium/HU/Miniszterium/Szervezeti_egysege… 2004.04.27.
5. Matolcsy György: Amerikai stratégia. In: Heti Válasz, V. évfolyam, 2005. április 28. 47. oldal
6. Nógrádi György: A jelenlegi nemzetközi helyzet és a terrorizmus néhány összefüggése. In: Tanulmánygyűjtemény. Válogatás a Honvédelmi Minisztérium 2002. évi kutatási eredményeit összegző tanulmányokból, pályázatokból. HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály, Budapest, 2002. 7–18. oldal.
7. Tanulmánygyűjtemény. Válogatás a Honvédelmi Minisztérium kutatási eredményeit összegző tanulmányokból. HM Oktatási és Tudományszervező Főosztály, Budapest, 2003. 196 oldal.
8. Bajkó Panka: Aszteroida fenyegeti a Földet. In: Blikk, XII. évfolyam, 2005. augusztus 19. 20. oldal
9. Bohus Anita: Éghajlati katasztrófa hazánkban is? In: Magyar Nemzet, Polgári napilap, LXVIII. évfolyam, Budapesti kiadás, 2005. június 29. 10. oldal
10. Balogh András István: Az al – Kaida hét fázisa a kalifátusig. A terrorhálózat ideológusai a világ térdre kényszerítését tervezik 2020-ig? A forgatókönyv több részlete hitelesnek tűnik. In: Magyar Nemzet, Polgári napilap, LXVIII. évfolyam, Budapesti kiadás, 2005. augusztus 27. 10. oldal
11. Czene Gábor: Parttalan egyenlőtlenség. In: Népszabadság, Budapesti Kiadás, LXIII. évfolyam, 2005. szeptember 9. 3. oldal
12. ENSZ: a reform elmarad? – Hírösszefoglaló. In: Magyar Nemzet, Polgári napilap, LXVIII. évfolyam, Budapesti kiadás, 2005. szeptember 15. 1. és 8. oldal
13. Horváth Gábor: Katrina katasztrófát hagyott maga után. In: Népszabadság, Budapesti kiadás, LXIII. évfolyam, 2005. szeptember 2. 9. oldal
14. Kárász Andor: Hurrikánbumeráng. In: Magyar Demokrata, Konzervatív hetilap, IX. évfolyam, 37. szám, 2005. szeptember 15. 44–45. oldal
15. Lovas István: A Katrina világrengető következményei. In: Magyar Nemzet, Polgári napilap, LXVIII. évfolyam, Budapesti kiadás, 2005. szeptember 17. 6. oldal
16. Az összes katonai kiadás fele amerikai {MTI} In: Metro, Budapesti Kiadás, 2005. június 8. 5. oldal
17. Politikai Kisszótár. Harmadik, bővített kiadás. Szerkesztette: Fencsik László, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976. 331 oldal, ISBN 963 09 0718 6
18. Világméretű benzinválság fenyeget. (Szerző nélkül) In: Vasárnapi Hírek, Hírlap és hétvégi magazin, 22. évfolyam, 35. szám, 2005. szeptember 4. 2. oldal.
1 A magyar nyelv értelmező szótára. Első kötet A – D, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. 643. old. « vissza
2 Idézi Fülöp Imre: A Magyar Köztársaság biztonságpolitikája. In: Szemelvények I. évf. 1. sz. 21. old. « vissza
3 Uo. 21. old. « vissza
4 Uo. 23. old. « vissza
5 Politikai Kisszótár, harmadik, bővített kiadás, Kossuth Kiadó, Budapest, 1976. 57. old. « vissza
6 Hadtudományi Lexikon A – L. Főszerkesztő: Szabó József, MHTT, Budapest, 1995. 144. old. « vissza
7 A nemzeti katonai stratégia és integráció. Budapest, 1997. 77. old. « vissza
8 Uo. 78. old. « vissza
9 ENSZ: a reform elmarad? In: Magyar Nemzet, 2005. szeptember 15. 8. old. « vissza
10 Ki is harcol mi ellen? In: Népszabadság, 2005. szeptember 16. 8. old. « vissza
11 Gorka Sebestyén: Érdek és biztonság. In: Magyar Demokrata, 2005. szeptember 8. 39. old. « vissza
12 Szentesi Zöldi László: Az al-Kaida évszázadokban gondolkodik. In: Magyar Nemzet, 2005. július 29. 10. old. « vissza
13 Uo. 10. old. « vissza
14 Az összes katonai kiadás fele amerikai. In: Metro, 2005. június 8. 5. old. « vissza
15 Resperger István: Kockázatok, kihívások és fenyegetések a 21. században. In: Tanulmánygyűjtemény. Válogatás a Honvédelmi Minisztérium kutatási eredményeit összegző tanulmányokból. Budapest, 2003. « vissza
16 Matolcsy György: Amerikai stratégia (Recenzió Robert J. Art: Agrand Strategy for America, [A Century Foundation Book, Cornell University Press, Ithaca and London, 2004.] című könyvéről) In: Heti Válasz, 2005. április 28. 47. old. « vissza
17 Balogh András István: A világkereskedelmet az olaj áramlása élteti. In: Magyar Nemzet, 2005. május 27. 8. old. « vissza
18 Henry Kissinger: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? Panem – Grafo, Budapest, 2002. 20. old. « vissza
19 Igazoló FBI – jelentés. In: Magyar Nemzet, 2005. május 27. 8. old. « vissza
20 Horváth Gábor: Katrina katasztrófát hagyott maga után. In: Népszabadság, 2005. szeptember 2. 9. old. « vissza
21 Horváth Gábor: Szellemváros lesz New Orleansból. In: Népszabadság, 2005. szeptember 10. 11. old. « vissza
22 Lukács Csaba: Katasztrófafilm lett valósággá. In: Magyar Nemzet, 2005. szeptember 5. 7. old. « vissza
23 Lovas István napi sajtószemléjében idézi a Daily Mail-t. In: Magyar Nemzet, 2005. szeptember 15. 8. old. « vissza
24 Halálos vírusok a hurrikán nyomában. In: Magyar Nemzet, 2005. szeptember 7. 8. old. « vissza
25 Idézi Lovas István: A Katrina világrengető következményei c. cikkében, Magyar Nemzet, 2005. szeptember 17. 6. old. « vissza
26 Halálos vírusok a hurrikán nyomában. In: Magyar Nemzet, 2005. szeptember 7. 8. old. « vissza
27 Kárász Andor: Hurrikánbumeráng. In: Magyar Demokrata, 2005. szeptember 15. 45. old. « vissza
28 Uo. 44. old. « vissza
29 Erdősi Csaba: Benzinhiány fenyeget. In: Magyar Nemzet, 2005. szeptember 6. 8. old. « vissza
30 Ûrágyú veszi célba az üstököst. Vasárnapi Blikk, 2005. július 3. 22. old. « vissza
31 Bajkó Panka: Aszteroida fenyegeti a Földet. In: Blikk, 2005. augusztus 19. 20. old. « vissza
32 Ûrágyú veszi célba az üstököst. Vasárnapi Blikk, 2005. július 3. 23. old. « vissza