Felházi Sándor – Ruszin Romulusz
A tüzérséggel szemben támasztott 21. századi követelmények és feladatok
A tanulmány szerzõi a tüzérség (a tüzérségi rendszer) korszerû harcban betöltött helyét, szerepét és fejlesztésük irányait vizsgálva, abból az alaptételbõl indulnak ki, hogy a fegyvernemet – a leépítés helyett – kettõs feladatra kell felkészíteni: egyrészt az ország katonai védelmére; másrészt a szövetségben vállalt multinacionális feladatok teljesítésére. Jelen cikkben ez utóbbi, a béketámogató mûveletek követelményeit és tapasztalatait figyelembe véve áttekintik a tüzérségi támogatás négy fontos területét: a vezetés, parancsnoklás; a manõver; a tûzerõ és az erõk védelme kérdéseit, és bemutatják a tüzérséget, mint rendszert, annak összetevõit, alrendszereit.
A Magyar Köztársaság NATO csatlakozását követõ haderõreformok és védelmi felülvizsgálatok egyik döntõ megállapítása volt, hogy az elmúlt évtizedben a szövetséges államok többségében a haderõk létszámukat és szervezetüket tekintve folyamatosan csökkennek, továbbá a legnagyobb tagországokat is figyelembe véve senki sem képes a hidegháborús idõszakban fenntartott képességspektrum megõrzésére. Ennek alapján napjainkban a NATO-n belül egy specializálódási és többnemzeti együttmûködési folyamat megteremtése zajlik.
A védelmi felülvizsgálat Magyarország számára a kooperációkban való részvétel és az úgynevezett kiegészítõ képességek kialakítását jelölte meg kiemelt területként. Ezen feladat végrehajtása során, a magyar haderõ átalakítása folyamatában számos alkalommal hallhattunk olyan véleményeket, mely szerint a magyar tüzérség jelenlegi állapotában nem illeszkedik az ország biztonságpolitikai elgondolásába. Különös módon felerõsödtek az ilyen irányú véleményeket tartalmazó publikációk, miután a könnyûlövész koncepció teret nyert a szárazföldi erõk struktúrájában. Figyelembe véve azt, hogy a megnövekedett képességigények elkerülhetetlenné teszik a professzionális haderõre való átállást és hogy a jelenkori kihívások magas készenlétû, gyorsan telepíthetõ erõket követelnek úgy gondoljuk, hogy a hadtudomány általánosan elfogadott elvrendszere biztosítékot ad számunkra a fent említett gondolkodásmód megcáfolásához. Ezt erõsíti, ha figyelembe veszzük a közelmúltban végrehajtott mûveleteket, és a prognosztizálható alkalmazások körülményeit. A tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a tûztámogatás gerincét meghatározó tábori tüzér fegyvernem legitimitása akár csak a múltban, úgy megkérdõjelezhetetlen a 21. század katonai mûveleteiben is.
A legutóbbi háborúk tapasztalata az, hogy nagymértékben megnövekedett a különleges egységek szerepe és jelentõsége. Ezek az egységek méretükhöz és költségükhöz képest rendkívül jelentõs eredményeket tudnak elérni, de csak abban az esetben járnak sikerrel, ha tevékenységüket a tûztámogatásban részt vevõ erõk biztosítják.
Megállapítható, hogy a tûztámogatás szerepe napjainkban felértékelõdött. Elég, ha csak az Öböl-háborúk vagy a 3. 4. 5. Arab–Izraeli háború tapasztalataira gondolunk. Ha elégtelen a harci támogatáson belül a tûztámogatás, akkor az a manõvererõk létszámában és technikájában hatalmas veszteségi mutatókkal jár. A tûztámogatás a megosztott irányzású tûzeszközök, hazai repülõeszközök és más pusztító és nem pusztító erõk és eszközök (mûszaki, vegyivédelmi, stb.) összpontosítását és alkalmazásának koordinálását jelenti az adott manõvererõ harci alkalmazása során.
Ebben az új helyzetben a magyar tüzérséget véleményünk szerint a két szempontból szükséges vizsgálni, melyek determinálják alkalmazásának körülményeit. Az egyik, hogy a harci támogatás egyik leglényegesebb elemének, a tûztámogatásnak, azon belül a tüzérségi támogatásnak a megvalósítása és végrehajtása elsõdleges a siker elérésének útján, másrészt egy olyan egyedi képességekkel rendelkezõ fegyvernem alegységei építik fel, melyek a szakfeladatokon túl készek és képesek az általános katonai kiképzés által meghatározott feladatrendszerek végrehajtására is. Ez a kettõség azért lényeges, mert ha az alkalmazás környezetének figyelembe vételével vizsgáljuk a tüzérség – mint rendszer – feladatait, megállapítható, hogy más-más alapelv érvényesülése élvez prioritást a különbözõ mûveletek végrehajtásakor.
Figyelembe véve a Magyar Honvédség alegységeinek alkalmazási lehetõségeit a közeljövõben – amelyet egyértelmûen meghatározott a 2002–2004 között végrehajtásra került védelmi felülvizsgálat – megállapítható, hogy legvalószínûbb a hazai, vagy a nemzetközi környezetben, valamely béketámogató mûveletben történõ feladat végrehajtása. A tábori tüzérség feladatainak ellátására rendelt alegységeket azonban nem lehet csupán a béketámogató mûveletek végrehajtásához szükséges feltételrendszer alapján felépítenünk, hanem olyan struktúrát és képességeket kell biztosítani ezen alegységeknek, amelyek az adott küldetés fõ profilját meghatározó feladatrendszer végrehajtására, minimális változtatások után képesek megfelelni, de természetesen bármelyik béketámogatási fajtában is kell részt vennie a tüzérségnek, tevékenységét a háborús mûveletekre való szakmai felkészítés és kiképzés alapozza meg.
A mûveleti fajták tehát a kiképzés-felkészítés speciális követelményeit határozzák meg, és megkövetelik azt az alapvetõ elgondolást, mely szerint minden mûveleti fajta végrehajtására készen kell állni, de prioritást élvez, az alaprendeltetésbõl fakadó feladatok készségszintû elsajátítása után, a béketámogató mûveletekben történõ alkalmazási készség magasabb szintre emelése. Mindez azt is jelenti, hogy nem csupán a szakfeladatok ellátása, hanem az általános, könnyû lövész képességeknek is birtokában kell lennie a tüzér alegységeknek. Ennek a ténynek logikus következménye a felszerelés és a rendszeresített haditechnikai eszközök spektruma, amely feltételezi a szakmai feladatok, valamint a könnyû lövész feladatok ellátásához szükséges eszközök meglétét.
A tábori tüzérség szerepe a béketámogató mûveletekben
A tüzérség helyének és szerepének megállapításához négy fontos területet kell elemezni, megvizsgálni. Ezek a vezetés, vagy parancsnoklás, a manõver, a tûzerõ és az erõk védelme.
Vezetés: A béketámogatók sikeréhez elengedhetetlen az összes tûztámogatási eszköz hatékony koordinálása és pontos irányítása, ezt a tábori tüzérség képviselõinek az alegység szintjétõl a törzsig való jelenléte teszi lehetõvé. A NATO tábori tüzérség harcászati doktrínája (A Aarty P–5) szerint a nemzetközi mûveletekben kulcsfontosságú szerepet játszik a repülésbiztonsági vezetés, irányítás létrehozása a nemzetközi törzs szintjén. Ennek a szervnek kell az összes tûztámogatási eszközt, ha lehet, egyedül koordinálnia, valamint célbemérési és összekötõ szerepet is kell, hogy játsszon. Ez utóbbi az egyesített, összevont mûveletek sikerének elengedhetetlen eszköze. A tábori tüzérségi kommunikáció jelenléte segíti a parancsnokot, parancsai és az irányítási funkcióinak idõben történõ gyakorlásában, mivel alternatív, biztonságos, és mindemellett digitális kommunikációt is lehetõvé tesz.
Manõver: A hatékony, megosztott irányzású tûz csökkentheti a szárazföldi erõk mozgásának, manõvereinek szükségességét, minimalizálva ezzel a veszteségeket. Béketámogató mûveletek során a tûzerõ és az azzal való fenyegetés elõre tervezhetõ, ugyanakkor elõre kiszámíthatatlan lépésekre is ösztönözheti a szemben álló feleket. A mûveletekben résztvevõ erõk manõverterének biztosítása csak a tûzerõ tényleges alkalmazásával, illetve annak fenyegetésével érhetõ el, melynek elsõdleges és legköltséghatékonyabb eszköze a tábori tüzérség. Béketámogató mûveletek során a tûz áthelyezése helyett, a tûzalegységek többszöri, rendszertelen idõközönkénti látványos szétbontakozása, tüzelõállás váltása és természetesen a jól látható tüzelõállások kiépítése jelezheti a szándékot és hozzájárulhat az elrettentéshez.
Tûzerõ: Béketámogató mûveletek során a tûzerõ alkalmazása rendkívül körültekintõ tervezést igényel, hiszen minimalizálni kell a járulékos veszteségeket. A tûzerõnek reakcióképesnek, idõbeninek, hatásosnak, pontosnak, rugalmasnak és ellentûz esetén arányosnak kell lennie. A manõver erõket a tûzerõ olyan képességekkel ruházza fel, amely alapját képezi a célfeladatok sikeres végrehajtásának.
Ezen kívül az eredményes tevékenység eléréséhez szükséges a következõ képességek, mint az elrettentés , a gyors reakció és a nem halálos hatás képesség megléte, teljesítése.
Elrettentés: Ideális esetben a béketámogató mûveletekben résztvevõ erõk harci képessége és harci hatékonysága túlerõben van a szemben álló felekhez képest. Ilyen túlerõ nélkül az elrettentõ erõ nem hiteles. Az alkalmazott tûztámogató erõforrásnak olyan harcászati mozgékonysággal kell rendelkeznie, amely rendszerjellemzõi figyelembe vételével képes hatást gyakorolni a teljes felelõségi területre. Ilyen módon a szárazföldi és légi tûztámogató erõforrások koordinált alkalmazásának köszönhetõen megvalósulhat a tûzerõvel való fenyegetés és annak elrettentõ hatása. Az elrettentés hitelességét növeli az egységes, egyértelmû vezetési lánc, valamint a nyilvánosság számára is hozzáférhetõ erõ alkalmazási szabályainak (Rules of Engagement ROE) elõírása.
Az elrettentés eredményességéhez hozzájárulhat a figyelmeztetések rendszere és az erõdemonstrációk. Ehhez szükséges a szemben álló felekhez vezetõ, folyamatosan fenntartott kommunikációs csatorna, amely kiegészülhet összekötõ tisztek küldésével. Az ilyen feladatok végrehajtásához szükséges a tábori tüzér képességek demonstrálása, amely átfogó és átgondolt, a kialakult helyzethez illeszkedõ kiképzési program végrehajtását teszi szükségessé, amely természetesem kiegészül éleslövészettel. Ennek a kiképzésnek nem csupán erõdemonstráló szerepe van, mert a szemben álló feleket meghívva az éleslövészet végrehajtására megfigyelõként, tovább lehet növelni az elrettentés hitelességét.
Gyors reakció: A tábori tüzérség tûzképességének folyamatos (24 órás) fenntartásával biztosítani lehet a szükséges és elégséges válaszlépéseket és annak kilátásba helyezését bármely idõjárási körülmények között, a szemben álló fél bármilyen akciójának, agressziójának esetén. A megosztott irányzású tûzfegyverek a parancsnok kezébe egy olyan flexibilis pusztítási képességet helyeznek, amelyek képesek viszonylag nagy területen a megfelelõ válaszlépés megadására. Ezt a képességet tovább növeli a nagypontosságú, és a végfázis-vezérlésû lõszerek alkalmazása, amely a manõver erõk mozgása nélkül – így azok veszteségei nélkül – képesek a kívánt cél elérésére. Az eszközök természetesen csak valóban akkor érik el a kívánt hatást, ha eleget tesznek a tüzérségi tûzzel szemben támasztott követelményeknek.
Nem halálos hatás: A nem halált okozó eszközök, lõszerek alkalmazása (köd, füst, világító, gyakorlótöltet stb.) elrettentheti a szemben álló feleket egy adott tevékenységtõl, illetve másikra kényszerítheti õket. Az ilyen eszközök alkalmazásának szándéka lehet harcászati jellegû lépés, vagy pszicholgiai-lélektani mûvelet része. Ugyanakkor az „érzékeny” területen telepített fegyverek egyértelmû jelenléte is elegendõ lehet az elrettentéshez.
Béketámogató mûveletek során az alkalmazásban lévõ erõk védelme kitüntetett jelentõséggel bír. Elsõdlegesen az adott erõ mûveleti képességének fenntartását biztosítja, lehetõséget nyújtva az erõk manõverezéséhez, hogy kellõ idõben, a megfelelõ helyen hajthassa végre a feladatát. Mellékesen az sem elhanyagolandó, hogy a béketámogató mûveletben résztvevõ nemzet hazavárja „fiait” a mûveleti területrõl. A legkisebb veszteség is csak nehezen akceptálható, azaz a saját erõk elfogadható vesztesége konvergál a nullához.
Az erõk védelmében a tábori tüzérség szerepe kettõs, hiszen egyrészrõl saját védelmét is szükséges biztosítani, ugyanakkor jelentõs szerepet tölt be a béketámogató mûveletben, a többi erõ védelmének fenntartásában. Az erõk védelmének sikere garantálja az erõk bevethetõségét.
A tábori tüzérség végsõ esetben pontos, megfigyelt tüzeivel képes nagy távolságból biztosítani az erõk védelmét, ugyanakkor a korábbi bekezdésben tárgyalt elrettentõ erõ is az erõk védelme biztosításának részét képezi.
A tüzérség, mint rendszer és összetevõi
A tûztámogatási rendszer három, bizonyos fokig különálló, de egymástól elválaszthatatlan összetevõbõl áll:
1. A célfelderítés (célazonosítás), a rendszer „szeme és füle”;
2. A fegyverrendszerek és lõszerek, a rendszer „támadó izomzata”;
3. A parancsnokság, irányítás és egyeztetés, a rendszer „agya”, ami a cél hatékony és gyors pusztításához szükséges harcászati és technikai cselekedeteket vezérli. 1
A NATO tábori tüzérségi doktrínája tovább bontja ezt a felosztást és pontosan a következõ öt alrendszert különbözteti meg a tábori tüzérség rendszerében:
A szükséges minimális feltételeket és azok fõ feladatait a NATO doktrína szerinti sorrendben kívánjuk megjeleníteni, kiemelten a béketámogató mûveletek során, hiszen a Magyar Köztársaság ratifikálta és 2005-ben be is vezette az A Arty P–5 doktrínát.
A felderítõ eszközök alrendszere
A tábori tüzér alegységek jelentõs felderítési képességekkel rendelkeznek, amelyek nem csak az V. cikkely szerinti mûveletekben, hanem a béketámogató mûveletekben is a siker zálogaként jelennek meg. A tábori tüzérség azon képessége, amely a pontos és megbízható felderítési adatokhoz – azok hiteles értékelése után – megfelelõ gyorsasággal képes tûztámogató erõforrást társítani, és képes olyan tûzcsapás kiváltására, amely a rendelkezésre álló lõszerek képességeinek maximális kihasználásával képes kizárni a civil veszteséget, a béketámogató mûveletekben is rendkívüli elõnyt jelent.
A tábori tüzérség felderítõ erõinek lehetséges feladatai a béketámogató mûveletek során következõk lehetnek:
Az elõretolt figyelõk, megfigyelõk az optikai látótávolságon belül kényes, érzékeny terepszakaszok folyamatos megfigyelését hajtják végre, idõbeni és pontos információkat szolgáltatva a tereprõl, az ellenségrõl, a szemben álló felekrõl és azok nagy fontosságú- és egyéb céljairól, a saját csapatokat ért tûzrõl. Mindezen információkat numerikus adatok formájában továbbítja, rögzítik a manõvereket és mozgásokat, illetve természetesen a kiszolgálják a tûvezetést. Az elõretolt figyelõk jelentõs irányítási segítséget nyújthatnak a humanitárius segélykonvojok számára, valamint összekötõ tiszti szerepkört is képesek betölteni a nemzetközi törzsekben. Ezek a figyelõk képesek lézeres besugárzás végrehajtására is, ha rendelkezésre áll a szükséges technikai feltétel.
A technikai felderítõ alrendszerek – hangfelderítõ, mozgócél felderítõ-, röppálya felderítõ rendszerek – egyfajta közvetlen agresszió nélküli felderítési képességgel ruházzák fel a parancsnokot. A technikai felderítõ alegységek részt vehetnek tûzszünetek megfigyelésében, a szemben álló felek tûztámogató erõforrásai aktivitásának – tûz, mozgás – megfigyelésében. Ezek az alegységek hitelesen képesek igazolni a tûzszünet megsértését, de hozzájárulnak a saját erõk tûzkoordinációjának biztonságos fenntartásához is.
A technikai felderítõ alrendszerek legújabb szegmense, a pilóta nélküli felderítõ repülõgépek családja, amely emberélet veszélyeztetése nélkül, nagy mélységbõl is képes hiteles információval ellátni a parancsnokot, amely segíthet az útvonalak kijelölésében (humanitárius segélyszállítmányok, konvojok), a szemben álló felek fegyverzetének, eszközeinek és tevékenységeinek megfigyelésében, azok dokumentálásában, a menekültek mozgásának felderítésében és azok nyomon követésében, a megállapodások betartásának ellenõrzésében.
Akár csak a klasszikus katonai mûveletekben, úgy a béketámogató mûveletekben is nélkülözhetetlen elemet képez a meteorológia, amely alrendszerként többek közt a tábori tüzérség részére biztosít a pontos és a váratlan tûzkiváltás eléréséhez szükséges elengedhetetlenül fontos, megbízható meteorológiai adatokat. A tábori tüzér alegységek éppen ezért képesek kell legyenek saját maguknak ezen szükséges adatokat meghatározni, tehát nem függhetnek az adott nemzet meteorológiai információáramlásától. 3 A rendelkezésre álló meteorológiai adatokat ezek után nem csak a tüzér alegységek használhatják fel, hanem mindazon erõk, amelyek tevékenységét az idõjárás befolyásolja, így a tüzérségi röppálya felderítõ rendszerek, a hangfelderítõ radarok, stb.. ABV fenyegetettség idején a meteorológiai adatoknak kiemelt jelentõsége van a civil lakosság védelmének biztosításában.
A felderítõ eszközök rendszerének vizsgálata végkövetkeztetéseként megállapítható, hogy a tábori tüzér alegységeknek mindenkor rendelkezniük kell olyan, a felderítõ rendszert mûködtetni képes erõkkel és eszközökkel, amelyek a kor színvonalának megfelelõ pontossággal tudnak idõbeni adatokat szolgáltatni a földi, vízi és földközeli álló- és mozgó célokról. Képesek azokat idõben felderíteni, azonosítani, álláspontjukat, tevékenységüket, haladási irányukat és sebességüket meghatározni olyan részletességgel és pontossággal, amely lehetõvé teszi egyrészt a megszerzett felderítési információk értékelését, továbbítását, másrészt azok megkívánt mértékû pusztítását.
Amennyiben hosszú távú fejlesztési program alapján kívánjuk képessé tenni a magyar tüzér alegységeinket nemzetközi mûveletekben való feladatok végrehajtásra, véleményünk szerint egy létszámában kis, ugyanakkor modern, professzionális haderõ kialakítási folyamatában nem engedhetõ meg, hogy csupán a múltbeli követelményeknek megfelelõ felderítõ rendszerrel látjuk el. A tüzérség felderítõ rendszere szerves részét képezi nem csak a tüzér rendszernek, hanem az egységes-integrált felderítõ rendszernek is. Ebbõl következik, hogy a fejlett országok haderõihez hasonlóan szükséges lenne a fent felsorolt, a tüzérségi felderítõ rendszerhez tartozó felderítési képességek integrálása a tüzér alegységek állományába. Ezen kívül az összfegyvernemi alegységeknek is rendelkezni kell olyan elemekkel, amelyek rendelkeznek tûzkérési, tûzhelyesbítési képességekkel, ezáltal képesek kiszolgálni a tábori tüzérség tûzfeladatait. Mindezen tüzérfelderítõ képesség önmagában is felajánlható lenne a szövetség bármely mûveletéhez, amely tovább erõsítené hitelünket a szövetségben. Valós hozzájárulás, katonai képesség lehetne, még akkor is, ha ezt a képességet nem ajánlottuk még fel a rendelkezésre álló technikai eszközök hiánya miatt.
A parancsnoki kommunikációs és információs alrendszer
A rendelkezésre álló összes tûztámogató erõforrás hatékony integrálása és pontos irányítása elengedhetetlenül fontos minden tevékenységi fajtában. Ezt a tevékenységet a tábori tüzérség képviselõinek jelenléte teszi lehetõvé század-zászlóalj szinttõl hadosztály-hadtest parancsnokságig. Nemzetközi mûveletek esetén kiemelt jelentõséggel bír a légtérmanagement, illetve a légtér-koordináció és annak illesztése a tûztámogató erõforrások alkalmazásának elgondolásába. Ugyanilyen fontos a célképzõ-célkiválasztó eljárások koordinálása, melyhez szükséges és elegendõ feltételt biztosít a tábori tüzér parancsnok és törzse.
A tábori tüzér alegységek vezetési (kommunikációs) csatornáinak képesnek kell lenniük, hogy biztosítsák a parancsnok alternatív, biztonságos és digitális vezetését.
Mindez azt jelenti, hogy a tüzérség, illetve a tûztámogatás megvalósítása érdekében a manõver alegységek szervezetében is meg kell jelennie már század szinttõl olyan szervezetnek, amely rendelkezik a szükséges kommunikációt biztosító technikai erõforrásokkal, és kiképzettségét, felkészítettségét tekintve hatékony eleme a tûztámogatás azon belül a tüzérségi támogatás parancsnoki rendszerének.
A szervezetszerû tüzér alegységek állománytáblájában a hasonló vezetést biztosító eszközrendszeren kívül szükséges a tüzér szervezet támogatási funkciójának megfelelõ olyan törzs struktúra jelenléte, amely képes harcászati, esetleg hadmûveleti szinten a tûztámogatás tervezésére, szervezésére, irányítására legalább két vezetési ponton, a nap 24 órájában, folyamatosan.
A korszerû, 21. századi tûztámogatási rendszer nélkülözhetetlen alrendszere a digitális adatátvitelen nyugvó harc- és tûzvezetõ rendszer, amely szintén egységes század szinttõl hadmûveleti szintig, sõt alkalmasnak kell lennie a stratégia szinttel is közös rendszerben dolgozni. Mindez azt jelenti, hogy a fent említett felderítõ rendszerek által felderített, azonosított és numerikus jellemzõkkel ellátott célokra történõ tûzkiváltás, illetve más halált, vagy nem halált okozó eszközrendszer alkalmazása a harc- és tûzvezetõ rendszer által, a lehetõ legrövidebb reakció idõn belül biztosított. Az alrendszer azért biztosítja a humán döntési mechanizmus beavatkozási lehetõségét is, hiszen fõleg a béketámogató mûveletek során az „erõ alkalmazásának szabályai” (Rules of Engagemenet ROE) rendkívül szenzitívvé teszik a pusztítás megvalósításának lehetõségét.
A tûzeszközök
A tûzeszközökkel szemben támasztott követelményeket alapvetõen befolyásolja – a rendelkezésre álló anyagi lehetõségeken kívül – a tûztámogató alrendszer tûztámogatásban betöltött funkciója, és a manõver erõk rendszeresített technikai eszközei. A mûveleti környezet szempontjából alapvetõen a stratégiai, hadmûveleti és harcászati mozgékonyság lehetõségeinek mérlegelése után kell a tüzérségi tûzeszköz paramétereit meghatározni.
Nem kívánunk „lándzsát törni” az önjáró-, esetleg páncélozott alvázon elhelyezett, valamint vontatott eszközök rendszeresítése felett, hiszen véleményünk szerint mindkettõ rendelkezik olyan rendszerjellemzõkkel, amely biztosítani képes a tüzérség feladatrendszerébõl adódó követelményeket. Sokkal lényegesebbnek tartjuk a manõvererõk mozgékonyságával koherens tûzeszköz jelenlétét, vagyis olyan eszköz rendszerben tartását, amely hasonló mozgási és szállítási képességekkel rendelkezik, mint a támogatására rendelt manõver alegység. Mindezeknek igaznak kell lennie a légi- és vízi szállításra ugyanúgy, mint esetleg a harcászati légiszállítási képességekre.
Elképzelhetõnek, sõt megfontolandónak tartjuk tehát, hogy egy könnyû lövészzászlóalj tüzérségi támogatását megvalósító tüzér alegységnek rendelkezni kell harcászati légi szállítási képességgel, ugyanakkor a dandár közvetlen támogatását megvalósító tüzér alegységeknek elegendõ a hadmûveleti és stratégia légiszállítást végrehajtó légi szállító jármûvel kompatibilis felépítésûnek lennie.
A másik lényeges szempont a tüzérség harcszolgálati lehetõségeinek javítása, a legrövidebb idejû végrehajtás lehetõségének megteremtése. Ennek az a célja, hogy menetbõl a tûzkészség elérése a lehetõ legrövidebb idõn belül megvalósuljon. Mindez magába foglalja az eszköz képességét a tûzkiváltásra, amely kiegészül a helymeghatározás és a tájolás lehetõ legpontosabb módjával. További követelmény, hogy ez elsõ össztûz alkalmával egy percen belül a lehetõ legtöbb gránát kilövésére legyen képes az eszköz, amely képesség megakadályozza a szemben álló felet, hogy a tûzcsapás hatása alól manõverrel térjen ki.
A tûzeszköznek kompatibilisnek kell lennie a rendszeresített tûzvezetõ rendszer perifériáival, amelyek digitális adatátviteli lehetõséggel biztosítják a korszerû tûzvezetés megvalósítását a harcmezõn. A tûzeszköznek továbbá biztosítani kell a kezelõállomány szállítását és védelmét, illetve annak a lõszermennyiségnek a szállítását amely biztosítja a tûzfeladatok eredményes végrehajtásához szükséges muníciót.
Mindez azt jelenti, hogy a tûzeszközöket sem szabad csupán a lövegek szempontjából vizsgálni, hanem a tüzérség egyik alrendszereként, önálló rendszerjellemzõkkel rendelkezõ egységként, amelyet csak együtt érdemes kezelni és ami még fontosabb rendszeresíteni és alkalmazni.
A lõszerek
A tûzeszközök hiányosságait részben ellensúlyozni lehet a lõszerek képességeinek kihasználásával, természetesen csak akkor, ha a tûzeszközök fejlesztésén megspórolt összegeket korszerû lõszerek vásárlására fordítjuk. A NATO legújabb bõvítése kapcsán most már legalább annyi NATO tag rendelkezik a régi Varsói Szerzõdésben rendszeresített ûrméretû lõszer kilövésére alkalmas tûzeszközzel, mint a hagyományos NATO standard-del. A lõszerek képességei pedig minimális ûrméret eltérést figyelembe véve képesek ugyanazon hatásosságot biztosítani, hiszen a fegyver- és lõszergyártó cégek a kialakult versenyhelyzetnek köszönhetõen lényegében nem maradnak le egymás mögött.
A lõszerek beszerzésénél tehát újra a rendszerjellemzõket érdemes segítségül hívni, valamint a várható alkalmazás környezetét. Mindez azt jelenti, hogy célszerû legalább a tûztámogató rendszer összetevõinek interoperabilitásbeli képességét fenntartani, aminek egyik jelentõs szegmense a lõszer. A lõszer azonban szorosan összefügg a többi alrendszerrel, de leginkább az ellátás, a logisztika hat rá legpermanensebben. Célszerû tehát megfontolni az alkalmazás környezetét, vagyis azt az egyszerû tényezõt, hogy a Magyar Honvédség alegységei melyik nemzet alárendeltségében, illetve hol hajtanak végre feladatot. Tisztában vagyunk a hadmûveleti terület logisztikai támogatás alapszabályaival, mely szerint mindenki köteles gondoskodni saját ellátásáról, de ha mindez könnyebben megoldható együttmûködésben – beleértve a beszerzést és a stratégiai szállítást is – célszerû szem elõtt tartani a kompatibilitás elveit is.
A lõszereknek biztosítaniuk kell a támogatásra rendelt manõver alegység, egység felelõségi területén a tûzzel való manõverezés lehetõségét, amely legnyilvánvalóbb alapadata a lõtávolság minimális és maximális határa. A lõtávolságon kívül a lõszerekkel szemben támasztott legfõbb követelmény a pontosság, melynek kitüntetett jelentõsége van a béketámogató mûveletekben. A mai korszerû lõszerek – a kapcsolódó meteorológia, technikai és ballisztikai elõkészítés betartásával – képesek a precíziós- pusztításra, illetve találatra végfázis vezérléssel vagy önrávezetéssel. Véleményünk szerint a lõszerkészletet ki kell egészíteni más nem halált okozó lõszerekkel is, mint például a köd, világító, rádiózavaró stb. lõszertípusokkal, amelyek egy béketámogató mûveletben hitelesen tudják igazolni és demonstrálni a szükséges és elégséges csapás képességét.
Az ellátási (logisztikai) alrendszer
Az ellátási (logisztikai) alrendszer nélkül az elvek nem válhatnak tárgyiasult megvalósulássá, vagyis nem követhetik tettek a kidolgozott és elfogadott terveket. Az alrendszernek biztosítania kell, hogy csak a szükséges és elégséges tüzérségi támogatási alrendszer összetevõi jelenjenek meg a kellõ idõpontban a megfelelõ helyen.
Mindehhez természetesen az ellátási rendszernek is rendelkeznie kell olyan szegmensekkel, amelyekkel képes a fent ismertetett alapelvet biztosítani.
A leglényegesebb természetesen az ellátási és a javítási összetevõk jelenléte. A jelzett feladatokra való felkészüléshez azonban, szükség van egy olyan politikai döntést is magába foglaló elhatározásra, amely egyértelmûen meghatározza a várható alkalmazás környezetét és idejét. Mindaddig véleményünk szerint az ellátási rendszernek rendelkeznie kell egy magas intenzitású feladat ellátásához szükséges feltételrendszerrel, hiszen az attól alacsonyabb intenzitású konfliktus esetén ezáltal is biztosíthatónak tekinthetõ az ellátási rendszer.
* * *
A tábori tüzérség elméleti rendszerén keresztül megvizsgáltuk a korszerû tüzérség rendszerösszetevõit, helyét, szerepét és feladatrendszerét, elsõdlegesen a béketámogató mûveletek körülményeit figyelembe tartva. Nem kívántunk javaslatokat tenni a rendszeresítésre kerülõ eszközök pontos fajtáinak meghatározására, hiszen nem ez volt a tanulmány megírásának célja. Sokkal lényegesebbnek tartottuk azokat a nézõpontokat és képességeket szemléltetni, amelyek meghatározzák és egyben biztosítják a kor színvonalának megfelelõ olyan tüzér fegyvernem életben tartását a Magyar Honvédségben, amely képes hatékonyan támogatni a manõver erõk tevékenységét akár az ország védelmével kapcsolatos nemzeti, akár nemzetközi körülmények között, és amelyeknek van esélye hatékonyan hozzájárulni a NATO 5. cikkely szerinti, vagy azon kívüli szövetséges mûvelet sikeréhez is.
Tisztában vagyunk az ország gazdasági teljesítõ képességével, ami természetes gátat szab a fegyveres erõk fejlesztési igényének teljesítését biztosító anyagi erõforrások átcsoportosításának, de ha a hosszú távú fejlesztési programokat tekintjük a megvalósítás bázisának, nem tehetjük meg, hogy nem vesszük figyelembe a korunk hadtudományi téziseit felvonultató ismeretek elemzõ javaslatait, amelyek a jövõ konfliktusainak megoldásához vezetõ utat jelöli ki.
Ezeknek az ismereteknek a birtokában kell véleményünk szerint alakítani a haderõ tervezésen belül, a magyar tüzérség rendszerének jövõbeni alakulását és tervezni, valamint végrehajtani a személyi állomány felkészítését, kiképzését, képzését illetve természetesen a rendszeresítéshez szükséges pályázatok és tenderek kiírását.
Korunk biztonságpolitikai megállapításai alapján a magyar haderõ átalakulása nem szabad, hogy a békemûveletekben való magyar megfelelés irányába vigye el a haderõ fejlesztését, ezzel együtt a magyar haderõ harci- (mûveleti) támogató elemeinek lecsökkentését. A béketámogató feladatokra való kiképzést, felkészítést úgy kell folytatni, hogy az ország katonai védelmi képessége közben ne csökkenjen, ezzel arányban a vállalt missziós feladatok viszont sikeresen végrehajtásra kerüljenek.
FELHASZNÁLT IRODALOM
A Arty P–1 (STANAG 2934) Artillery Procedures – NATO Standartization Agency, 2003.
A Arty P–5 (STANAG 2484) NATO Field Artillery Tactical Doctrine – NATO Standartization Agency, 2001.
AJP 3.4 – Non-Article 5, Crisis Response Operations – NATO Standartization Agency, 2001.
AJP 3.4.1. NATO Peace Support Operations Doctrine – NATO Standartization Agency, 2001.
AAP–6 NATO Glossary of Terms And Definitions – NATO Standartization Agency, 2003.
AAP–15 NATO Glossary of Abbreviations Used in Nato Documents and Publications – NATO Standartization Agency, 2003.
Felházi Sándor – Mlinárik László – A tüzérség korszerûsítésének és fejlesztésének alternatívái – Hadtudomány 2004/2. 42–53. old.
Kovács Gyula: Tûztámogatás és mélységi harc a béketámogató mûveletekben – Hadtudomány, 2005/2., 37–45. old.
Kósa Sándor ezredes – Ruszin Romulusz õrnagy: A harcászati feladatok osztályozása és tartalmának meghatározása – Hadtudomány – 2005/3. sz. 42–48. old.
Békefenntartó kézikönyv. MH SZFP, 2004.
Dr. Varga Béla alezredes: A tüzérség harci alkalmazásának alapjai a NATO-ban. ZMNE Egyetemi jegyzet, 1999.
A gépesített lövészdandár tüzér felderítõ erõinek kézikönyve. MH SZFP, 2004.
1 Dr. Varga Béla alezredes: A tüzérség harci alkalmazásának alapjai a NATO-ban. ZMNE Egyetemi jegyzet, 1999. 24. old. « vissza
2 A Arty P–5 (STANAG 2484) NATO Field Artillery Tactical Doctrine – NATO Standartization Agency, 2001–2004. « vissza
3 Sajnos jelenleg a magyar haderõ tüzérsége nem rendelkezik ilyen képességgel, elvesztette a múltban mûködtetett ilyen irányú „alrendszerét”. « vissza