Munk Sándor
A Magyar Honvédség informatikai interoperabilitási politikája
Jelen publikáció célja a honvédelem informatikai interoperabilitási politikája alapjainak lefektetése. A szerzõ ennek érdekében összegzi az interoperabilitási kérdések szerepét és jelentõségét; bemutatja az informatikai interoperabilitási politika fogalmát, meghatározza annak legfontosabb jellemzõit; ismerteti a magyar honvédelmi informatikai interoperabilitási politikát befolyásoló alapvetõ dokumentumokat; végül javaslatot tesz az informatikai interoperabilitási politika tartalmi felépítésére és megfogalmazza legfontosabbnak ítélt elemeit.
A globalizáció és az információ korában az együttmûködés minden (politikai, védelmi, gazdasági, kulturális stb.) szférában egyre nagyobb jelentõségre tesz szert. Ezzel egyenes arányban növekszik az interoperabilitás szerepe is, amelynek megjelenése és elõtérbe kerülése a technikai és ezen belül elsõsorban az informatikai rendszerek és eszközök hálózatba kapcsolódásához köthetõ. Az interoperabilitás és ezen belül az informatikai rendszerek, eszközök közötti interoperabilitás szerepe napjainkban különösen jelentõs szerepre tett szert a katonai alkalmazásban.
A megváltozott biztonságpolitikai környezetben, a katonai mûveletek jellegében és azokat végrehajtó erõk felépítésében bekövetkezett változások eredményeként az interoperabilitást a NATO új stratégiai koncepciója a Szövetség hatékony mûködése egyik alapvetõen meghatározó tényezõjének minõsítette. A NATO prágai csúcsértekezletét megelõzõen, a prágai képességfejlesztési elkötelezettség elõkészítéseként a védelmi miniszterek az interoperabilitást már a négy kiemelt jelentõségû mûveleti képesség-terület egyikeként azonosították.
A Magyar Honvédség, mint egy NATO-tagállam hadereje számára az interoperabilitás kialakítása és fenntartása a szövetséges, a koalíciós és más együttmûködõ partnerekkel küldetései és feladatai eredményes és hatékony végrehajtásának mindinkább alapvetõ feltételévé válik. Bár a Magyar Honvédség jelenlegi helyzetét nagyobbrészt egymástól független rendszerek, szigetszerû megoldások jellemzik és átfogó, integrált informatikai rendszer még nem alakult ki, a kibontakozó és várhatóan felgyorsuló informatikai fejlesztési folyamat megkerülhetetlenné teszi az interoperabilitási célok és alapelvek megfogalmazását.
Az informatikai interoperabilitás alapjai
Az informatikai interoperabilitás kérdései, problémái alapvetõen olyan tartós, vagy ideiglenes együttmûködési helyzetekben merülnek fel, amelyben az egyes szereplõk közötti információcsere egy része informatikai (vagy információs képességekkel rendelkezõ más technikai – továbbiakban együtt röviden informatikai) rendszereik, eszközeik közötti, emberi közremûködés nélküli adatcsere révén valósul meg. Az interoperabilitási kérdések felmerülésének további feltétele az adatcserében érintett informatikai rendszerek, eszközök közötti különbözõségek, heterogenitás megléte.
Megoldásra váró informatikai interoperabilitási probléma akkor jelentkezik, amikor különbözõ informatikai rendszerek nem képesek tulajdonosaik, felhasználóik igényeinek megfelelõ, vagyis szervezeti mûködési folyamataik által megkövetelt módon, mértékben és minõségben információt cserélni, a másik rendszer információit felhasználni. Az informatikai interoperabilitás tehát nem egy öncélú, önmagáért kialakítandó, hanem magasabbszintû szervezeti szükségletek, képességek megvalósulását biztosító képesség. Az informatikai interoperabilitás a szereplõk közötti információs interoperabilitás egyik összetevõje, ez utóbbi pedig a szereplõk közötti mûveleti (szervezeti) interoperabilitás alapvetõ feltétele.
Az interoperabilitási problémák, hiányosságok megoldatlanul hagyása, vagy nem megfelelõ szintû megoldása befolyásolja az érintett rendszerek által támogatott mûködési folyamatok eredményességét, hatékonyságát, vagy gazdaságosságát, illetve az érintett szereplõk együttmûködésének hatékonyságát. Informatikai interoperabilitás hiányában egyes tevékenységek egyáltalán nem hajthatóak végre, vagy csak hosszabb idõ alatt, több erõforrás felhasználásával, rosszabb eredménnyel, illetve nem, vagy csak alacsonyabb szinten biztosítható a különbözõ tevékenységek összehangoltsága, egymást erõsítõ (szinergikus) hatása.
Az információs és ezen belül az informatikai rendszerek közötti interoperabilitás elõtérbe kerülésének, növekvõ jelentõségének okai az információtechnológia fejlõdésében, az informatikai szolgáltatások egyre bõvülõ mértékû igénybevételében, a világméretû, egyes emberekre és eszközökre is kiterjedõ hálózatok elterjedésében, ezzel az emberek, rendszerek és eszközök közötti kapcsolatrendszer volumenének ugrásszerû bõvülésében és ehhez kapcsolódóan az információcserében érintett felek, rendszerek heterogenitásának megnövekedésében rejlenek. A heterogén szereplõk és rendszerek közötti információcsere ugyanis értelemszerûen növekvõ mértékben igényli az interoperabilitási megoldások alkalmazását.
Az informatikai interoperabilitás problémája elõször a katonai alkalmazásban merült fel. Az angol nyelv egy értelmezõ szótára az interoperábilis kifejezés megjelenését 1965–70 közöttre teszi és példaként az ‘interoperábilis fegyverrendszerek' kifejezést adja meg. 1 A katonai gyakorlatban a haderõnemek közötti interoperabilitási problémák a kommunikációs rendszerek esetében már a koreai háborúban megjelentek, az informatikai (C4I) rendszerek között elsõként a vietnami háború idején jelentkeztek. Az alapvetõ ok abban rejlett, hogy az egyes haderõnemek rendszereiket egymástól függetlenül, az összhaderõnemi követelmények figyelmen kívül hagyásával fejlesztették. 2 Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma az informatikai rendszerek interoperabilitása témakörben 1967-ben adta ki az elsõ szabályozót 3 .
Az informatikai interoperabilitásnak az iraki konfliktus során változatlanul fennálló, sõt a biztonságpolitikai változások és az információtechnológiai fejlõdés következtében bõvülõ problémái jelentõs mértékben növelték e kérdéskör jelentõségét. Ennek eredményeként fogalmazta meg az Egyesült Államok hadereje 1992-ben az interoperábilis informatikai rendszerek összekapcsolt rendszerére és az ezt támogató informatikai infrastruktúrára épülõ informatika-alkalmazási jövõképét, „Informatika a harcos számára” (C4I for the Warrior) címmel.
Az informatikai interoperabilitás a katonai alkalmazásban mindmáig a más alkalmazási területekhez képest kiemelt, sõt egyre fokozódó jelentõséggel bír. Ennek alapvetõ oka a katonai mûveleteket végrehajtó és abban érintett erõk különbözõ területeken és különbözõ mértékben fennálló, sok szempontból növekvõ mértékû heterogenitásában, másrészt az informatikai rendszerek egyre kiterjedtebb alkalmazásában rejlik. A 21. század kezdetét a biztonságpolitikai környezetben, a katonai mûveletek jellegében, az ezeket végrehajtó erõk feladataiban és összetételében, illetve a doktrínális elvekben bekövetkezõ jelentõs változások jellemzik.
A NATO hadászati parancsnokok közös jövõképében 4 megfogalmazottak szerint korunk katonai mûveleteit holisztikus megközelítés, körük (jellegük) kibõvülése, összetettségük, más – információs, gazdasági, társadalmi, jogi, diplomáciai stb. – tevékenységekkel fennálló kapcsolatrendszerük megnövekedése, a mûveleteket végrehajtó erõk összetételének megváltozása és az együttmûködési kör kibõvülése, a multilaterális jelleg uralkodóvá válása jellemzi. A mûveletek összhaderõnemi, többnemzetiségû – szövetségi, vagy az adott feladatra létrehozott, a résztvevõ nemzetek eseti felajánlásaira épülõ koalíciós – keretekben kerülnek végrehajtásra. Emellett a mûveletet végrehajtó csoportosításoknak küldetésük eredményes megvalósítása érdekében egyre szorosabb együttmûködést kell kialakítaniuk más – nemzetközi, kormányzati és nem-kormányzati és civil – szervezetekkel is.
A jövõkép alapvetõ tényezõként hangsúlyozza az információs fölény szerepét és ezen belül a szervezeti eredményességnek az információk, információs folyamatok és információs rendszerek, illetve a korszerû technológia, köztük az informatika által biztosított lehetõségek kiterjedt és hatékony felhasználásától való függõségét. A dokumentumban külön kiemelésre kerül az információk, mindenekelõtt a felderítési információk megosztásának és a közös helyzetismeret kialakításának szerepe, jelentõsége. Kiemelt fontosságú összetevõ a hálózatközpontú megközelítés és ennek NATO-értelmezés szerinti alapfogalma, a hálózatalapú képesség is, amelynek lényege szervezeti, képesség- és rendszerszinten egyaránt a más összetevõkkel feladatorientált módon történõ, egymás képességeit kiegészítõ, szinergikus módon felerõsítõ összekapcsolódás.
Összességében tehát a NATO hadászati jövõképében foglalt megállapítások egy olyan interoperabilitási környezetet körvonalaznak, prognosztizálnak, amelyben a biztonságpolitikai színtér szereplõinek feladatorientált módon változó, összességében dinamikusan bõvülõ köre számára kell megteremteni az információs és ezen belül az informatikai interoperabilitás feltételeit; az egyes szereplõk által kezelt, illetve a köztük kicserélt információk köre folyamatosan bõvül, tartalma dinamikusan változik; végül az információk egyre bõvülõ köre jelenik meg az informatikai rendszerekben és kerül köztük továbbításra.
Az informatikai interoperabilitási politika alapjai
Az információs színtér szereplõinek mûködését, együttmûködését befolyásoló interoperabilitási problémák, kérdések növekvõ jelentõsége szükségessé teszi, hogy ezek a szereplõk megfogalmazzák interoperabilitási céljaikat és követelményeiket; folyamatosan elemezzék, értékeljék az interoperabilitás helyzetét, hatását és következményeit; meghatározzák a megvalósításban érintett személyek és szervezeti elemek körét és felelõsségüket; végül megtervezzék és végrehajtsák az interoperabilitás kialakítására, fenntartására, továbbfejlesztésére irányuló feladatokat. Az interoperabilitási kérdésekhez kapcsolódó teendõk jelentõsége, mennyisége, összetettsége – sok más feladatrendszerhez hasonlóan – egy meghatározott szervezeti szint felett már elengedhetetlenné teszi a tevékenységek egységes rendszerben, hosszabb távra szóló, stratégiai szemléletmódban történõ kezelését, megvalósítását.
A hosszú távú (stratégiai) tervezés terminológiájának a szakirodalomban több, széles körben elterjedt változata is létezik. Ezek közül jelen tanulmányban a Miniszterelnöki Hivatal által kiadott módszertani útmutató 5 fogalomrendszerét alkalmazzuk. Ennek alapfogalma a stratégia, a célállapot (jövõkép) elérésének átfogó terve, amely helyzetelemzésen alapul, jól definiált célokat tûz ki, ezek eléréséhez eszközöket rendel (beleértve a pénzügyi eszközöket is), valamint rendelkezik a megvalósítás fõ intézményeirõl, folyamatairól. A stratégia alapjait az adott szakterület politikája (szakpolitika, részpolitika) határozza meg, amely a szakterületre vonatkozó elvek, értékek, trendek és az ezek alapján kialakított átfogó célok, alkalmazható és alkalmazandó eszközök, valamint a szakterületi intézményrendszer összessége. Végül a stratégia megvalósítására programok, akciótervek és intézkedések formájában kerül sor. Míg a különbözõ stratégiák, rendeltetésükbõl és terjedelmükbõl következõen általában önálló dokumentumban jelennek meg, addig a szakterületi politikák nem mindig fogalmazódnak meg ilyen formában.
Az informatikai interoperabilitási politika ebben az értelemben egy adott szereplõ (szervezet) legfontosabb hosszú távú interoperabilitási céljainak és az elérésükhöz szükséges tevékenységek alapvetõ irányainak egységes rendszere. Az informatikai interoperabilitási politika rendeltetése, hogy az adott szereplõ teljes egészére, egységes szemlélettel fogalmazza meg azt a felsõszintû akaratot és elkötelezettséget, amely hosszabb távra (5–10 évre) meghatározza az interoperabilitáshoz kapcsolódó tevékenységrendszer alapjait. Ez a politika általánosan, a szereplõ minden összetevõje, személye számára érhetõ módon rögzíti az interoperabilitás megteremtésével és fenntartásával kapcsolatos, követendõ alapelveket. Mindezek képezik az alapját a késõbbiekben megfogalmazandó részletes informatikai interoperabilitási célkitûzéseknek és informatikai interoperabilitási stratégiának.
Egy informatikai interoperabilitási politika alapvetõ összetevõi közé tartozhatnak: az informatikai interoperabilitás fogalmi alapjai az adott szereplõ értelmezésében; az interoperabilitás szerepének, az alapvetõ interoperabilitási célkitûzések, szintek és fokozatok meghatározása; az informatikai interoperabilitási tevékenységrendszer alapjainak, szabályozórendszerének általános leírása; az interoperabilitási tevékenységrendszer alapelveinek, valamint az interoperabilitási politika megvalósításában érintett alapvetõ szerep- és felelõsségi körök meghatározása.
Az informatikai interoperabilitási politika egy szakterületi részpolitika, amely jellegébõl következõen más magasabb szintû, vagy azonos szintû politikákhoz kapcsolódik. Ezek közül kiemelésre méltó az átfogó (szervezeti) interoperabilitási politika, az informatika-alkalmazási politika, az informatikai fejlesztési (és beszerzési) politika, valamint az informatikai biztonsági politika. Mindezt röviden a következõ tények és körülmények indokolják:
Az informatikai interoperabilitás politikai kereteit szabályozó dokumentumok
A interoperabilitás alapvetõ kereteit a témára vonatkozó NATO, Európai Uniós és magyar kormányzati dokumentumok, valamint a felsõszintû, doktrínális szabályozók képezik.
A NATO interoperabilitással kapcsolatos alapvetõ dokumentumai közé mindenekelõtt a Szövetség hadászati koncepciója, a védelmi képességek kezdeményezés, a prágai képességfejlesztési elkötelezettség, a hadászati parancsnokok jövõképe, valamint a NATO interoperabilitási politika és a NATO C3 interoperabilitási politika tartozik. Az interoperabilitás fogalmát a dokumentumok közül csak a két interoperabilitási politika, illetve a NATO fogalomjegyzék definiálja. Ez utóbbiban a fogalom meghatározása az elmúlt idõszakban többször is változott.
1973-tól 2000-ig a fogalomjegyzékben a következõ, egy eredetileg technikai jellegû definícióra épülõ meghatározás szerepelt: „rendszerek, egységek és erõk képessége arra, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak más rendszereknek, egységeknek és erõknek, illetve szolgáltatásokat vegyenek igénybe azoktól olymódon, hogy a szolgáltatások felhasználása elõsegítse hatékony együttmûködésüket” 6 . Ezt 2000-ben egy magasabb szintû meghatározás követte, amely szerint az interoperabilitás „a szövetséges, illetve adott esetben a partner és más országok fegyveres erõinek képessége a hatékony együttes felkészítésre, gyakorlat végrehajtásra és a meghatározott küldetések és feladatok végrehajtása során történõ hatékony együttmûködésre” 7 . Az eddigi utolsó változtatásra 2004 júniusában került sor, amely szerint az interoperabilitás „a meghatározott feladatok végrehajtása során történõ szinergikus mûködésre való képesség”. 8
A nemrég megjelent NATO interoperabilitási politikában 9 már a legfrissebb meghatározás szerepel, a korábban kiadott NATO C3 interoperabilitási politikában 10 viszont még a 2000-es definíció és a NATO híradó és informatikai fogalomjegyzékének 11 az 1973-as fogalomra épülõ információcsere-orientált szûkítése („rendszerek képessége arra, hogy információkat nyújtsanak más rendszereknek, illetve információkat fogadjanak azoktól és az így kicserélt információkat hatékony együttmûködésüket elõsegítésére használják fel”) található. A két dokumentumban foglaltak azt bizonyítják, hogy a NATO számára már szükségessé vált az átfogó (szervezeti és mûködési szintû) és a C3 (informatikai) rendszerekre vonatkozó interoperabilitás fogalmának és feladatainak megkülönböztetése, illetve a már korábban létezõ informatikai interoperabilitási politika mellett egy átfogó interoperabilitási politika kialakítása is.
A NATO 1999-ben elfogadott stratégiai koncepciójában és az azzal egyidõben kiadott védelmi képességek kezdeményezésben az interoperabilitás már kiemelt szerepet kapott. Ezt követõen a prágai képességfejlesztési elkötelezettség elõkészítéseként a Szövetség védelmi miniszterei az interoperabilitást a négy kiemelt jelentõségû mûveleti képesség-terület egyikeként azonosították. 12 A NATO parancsnokok közös hadászati jövõképében 13 az interoperabilitás szintén jelentõs szerepet játszik, mint a katonai mûveletek hatásalapú megközelítésének három alapvetõ összetevõje (döntési fölény, koherens hatások elérése, illetve az összhaderõnemi alkalmazás és fenntartás) közül az elsõ kettõ megvalósításához szükséges, lényeges feltétel.
A hivatkozott alapdokumentumokban foglaltakkal összhangban a NATO interoperabilitási politika is megállapítja, hogy „a NATO-mûveletek sikere nagymértékben az összhaderõnemi és többnemzetiségû parancsnokságok és erõk zökkenõmentes mûködésén és együttmûködésén múlik. Ebben a környezetben az interoperabilitás kulcsfontosságú feltétel és jelentõs erõsokszorozó tényezõnek kell tekinteni.” 14 A NATO C3 interoperabilitási politika bevezetõjében pedig azt fogalmazza meg, hogy „a NATO finanszírozású C3 rendszereknek teljesen interoperábilisnak kell lenniük és együtt kell tudniuk mûködni a nemzeti rendszerekkel. A tagállamok és partner államok rendszereinek, erõik hatékony együttes mûködése érdekében szintén együtt kell mûködniük. Ebbõl következõen a NATO-nak a politikai konzultációtól a harcászati szintû tevékenységekig terjedõ funkciók támogatására jelentõsen megnövelt interoperabilitásra van szüksége a NATO C3 rendszer minden szintjén.” 15
Az átfogó, szervezeti szintû interoperabilitással kapcsolatban a NATO interoperabilitási politika alapvetõen a különbözõ vezetõ szervek (parancsnokságok) és a mûveleteket végrehajtó erõk közötti interoperabilitás kérdéseire összpontosít, de megfogalmazza a különbözõ rendszerek és eszközök interoperabilitásának szerepét is. 16 Az informatikai rendszerek közötti interoperabilitásban érintett összetevõket részletesebben a NATO informatikai interoperabilitási direktíva 17 tartalmazza. A dokumentum szerint ezek közé a következõk tartoznak: NATO állandó telepítésû parancsnokságok; a NATO parancsnokságokkal együttmûködõ állandó telepítésû nemzeti parancsnokságok; telepített NATO parancsnokságok és erõk; NATO vezetésû mûveletekben résztvevõ nemzeti erõk (egységek); valamint a Szövetséggel együttmûködõ nem-kormányzati szervezetek.
Az Európai Unió interoperabilitással kapcsolatos legfontosabb dokumentuma a pán-európai e-közigazgatási szolgáltatások európai interoperabilitási keretrendszere 18 , amelynek alapját a 2005-ben Sevillában elfogadott eEurope akcióterv képezte. A dokumentum szerint az interoperabilitás „az infokommunikációs (ICT) rendszerek és az általuk támogatott szervezeti (üzleti) folyamatok képessége az adatcserére, valamint az információk és tudás megosztásának támogatására” 19 . Emellett azt is megfogalmazza 20 , hogy az interoperabilitás kérdéseit három dimenzióban is vizsgálni kell. Ezek közül a szervezeti interoperabilitás tárgya a szervezeti célok és folyamatok összehangolás és a közigazgatási szervek együttmûködése. A szemantikai interoperabilitás az egymás között cserélt (nem feltétlenül erre a célra tervezett) információk más alkalmazások általi pontos értelmezésének kérdéseihez kapcsolódik. Végül a technikai interoperabilitás a számítógépes rendszerek és szolgáltatások összekapcsolásának technikai kérdéseivel foglalkozik.
Az európai interoperabilitási keretrendszer a szervezeti szintû interoperabilitás alanyainak alapvetõ típusait rögzíti. Ezek közé – elsõsorban a határokon átnyúló interakció-típusokat azonosítva – a következõket sorolja 21 : az Európai Unió intézményei és hivatalai; a tagállamok közigazgatási intézményei; valamint az állampolgárok, illetve a gazdálkodó szervezetek. A dokumentum az ezen összetevõk közötti interoperabilitási kapcsolatokat az A2A (Administration to Administration), A2B (Administration to Bussiness) és A2C (Administration to Citizen) típusokba kategorizálja. 22
A Magyar Köztársaság közigazgatást érintõ informatikai interoperabilitással kapcsolatos elgondolásai, tervei a Magyar Információs Társadalom Stratégiára 23 és az európai e-közigazgatási folyamatokra épülnek. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, illetve a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központja más minisztériumokkal együttmûködve ezen keretek között indított projektet a Magyar E-Közigazgatási Interoperabilitási Keretrendszer (MEKIK) alapjainak lerakására. A projekt keretében elkészült alapvetõ résztanulmány az interoperabilitás fogalmát egyszerûen együttes (együtt-) mûködési képességként definiálja, ami önállóan mûködõ hatóságok, szervezetek együttmûködését jelenti. 24 Az interoperabilitásban érintett összetevõk közé ez a dokumentum is a közigazgatási intézményeket, az állampolgárokat (ügyfeleket) és a gazdálkodó szervezeteket sorolja. Az interoperabilitás szempontjából a projekt a közigazgatáson belüli együttmûködésre koncentrál és késõbbi kiterjesztés tárgyának tekinti az ügyfelekkel és gazdálkodó szervezetekkel fennálló, valamint a nemzetközi interoperabilitási kapcsolatokat.
A védelmi szférát érintõ szabályozók közül a Magyar Köztársaság kül-, biztonság- és védelempolitikai céljaiban 25 nem szerepel az interoperabilitás fogalma, azonban a magyar haderõvel kapcsolatban leszögezi, hogy „erõsítenie kell együttmûködési képességét a környezõ országokkal, az euro-atlanti integrációs rendszeren belül, illetve azon kívül” és a NATO mûveletekben történõ részvétel mellett „megfelelõ képességekkel kell rendelkeznie az Európai Unió által vezetett … alkalmi koalíciókban végrehajtott katonai mûveletekben való részvételre”. Végül azt is meghatározza, hogy „a magyar haderõnek képesnek kell lennie a polgári hatóságokkal és a lakossággal való együttmûködésre az ország határain belül és kívül egyaránt”.
A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája szintén nem tartalmazza az interoperabilitás kifejezést, azonban a megvalósítás eszközeinek meghatározása során az interoperabilitást érintõ alapvetõ megállapításokat tartalmaz. 26 Ezek szerint a NATO és az Európai Unió keretében folyó kollektív védelmi, válságkezelõ, békefenntartó mûveletekben és katasztrófaelhárításban való részvétel érdekében „a honvédségnek rendelkeznie kell … a szövetséges erõkkel együttmûködni képes … erõkkel”. A dokumentum szerint továbbá „a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek – és szükség szerint a fegyveres erõk – együttmûködése … nemzeti biztonságunk erõsítésének jelentõs tartaléka” és „a katasztrófavédelem (polgári védelem, tûzoltóság) erõi … szükség esetén a fegyveres erõk kijelölt alakulataival együttmûködve védik a lakosság életét és az anyagi javakat”.
A Magyar Honvédség doktrínális szabályozói közül az összhaderõnemi doktrína az interoperabilitást csak a híradással és informatikával szemben támasztott követelményként tartalmazza a NATO híradó és informatikai fogalomjegyzékben szereplõ meghatározással. 27 Az összhaderõnemi vezetési doktrína az interoperabilitást a vezetéssel szemben támasztott hét követelmény egyikeként kezeli, ami „azt jelenti, hogy a magyar katonai vezetési és irányítási rendszer, illetve fõbb elemei, eszközei biztosítják a szövetséges erõk vezetési és irányítási rendszeréhez történõ illeszkedést, az optimális vezetést” 28 . A fogalom jelentését, „együttmûködési képesség” megnevezés alatt a Fogalmak és meghatározások részben definiálja a NATO fogalomjegyzék 1973-as meghatározásával megegyezõ tartalommal 29 .
Az informatikai interoperabilitás egyes elemei
Az elõzõekben megfogalmazottakból következõen megállapítható, hogy a Magyar Honvédség rendeltetésszerû mûködéséhez, küldetései és feladatai eredményes és hatékony megvalósításához szükség van az informatikai interoperabilitással kapcsolatos alapelvek, alapvetõ célok és tevékenységi irányok meghatározására. A magyar honvédelmi informatikai interoperabilitási politika megfogalmazása, bár a katonai informatika-alkalmazás jelenlegi helyzetében nem feltétlenül tûnik aktuálisnak, rendkívüli jelentõséggel bír.
Egy stratégiai szemléletû informatikai interoperabilitási politika elmaradása ahhoz vezethet, hogy a Magyar Honvédség – szükségtelenül – végigjárja ugyanazt az utat, amelyet az informatika-alkalmazásban élenjáró haderõk bejártak (és amelynek következményeit viselik): vagyis olyan informatikai rendszereket, eszközöket, szerez be, vagy alakít ki, amelyek egymással és más együttmûködõ biztonságpolitikai szereplõk rendszereivel nem, vagy nem kellõ mértékben interoperábilisak.
A Magyar Honvédség informatikai interoperabilitási politikájának minimálisan tartalmaznia kell az interoperabilitással kapcsolatos alapfogalmakat, az alapvetõ célkitûzéseket és követelményeket, valamint az interoperabilitási tevékenységrendszer alapjait és a kapcsolódó szerepköröket. A továbbiakban ezek közül a jelen tanulmány csak az alapvetõ megállapításokra vonatkozó javaslatokat fogalmaz meg. A politika lényeges összetevõire vonatkozó, részletesebb elképzelések, javaslatok további kutatások tárgyát kell képezzék.
A Magyar Honvédség informatikai interoperabilitási politikája bevezetõjében célszerûen az alapvetõ fogalmakat és megállapításokat kell rögzíteni. Ennek során az informatikai interoperabilitás alapjait az átfogó (szervezeti) interoperabilitás keretei között, az együttmûködési követelményekre épülve kell megfogalmazni. Ezen megállapítások jelentõs részének egy megfogalmazott, kidolgozott, vagy csak részeiben létezõ általános interoperabilitási politikából kell származnia, amely kiterjed az interoperabilitás minden formájára és területére (szellemi interoperabilitás, nyelvi interoperabilitás, logisztikai interoperabilitás stb.). Az informatikai interoperabilitási politikában a Magyar Honvédség rendeltetésébõl és feladataiból kiindulva elsõként az együttmûködési követelményeket kell meghatározni például a következõ formában:
1. A Magyar Honvédségnek Magyarország és az Észak-atlanti Szövetség fegyveres védelme, a nemzetközi válságkezelésben történõ részvétel, a humanitárius segítségnyújtás és a polgári hatóságok támogatása során együtt kell mûködnie a Magyar Köztársaság és más államok fegyveres erõivel, rendvédelmi és katasztrófavédelmi szerveivel, más kormányzati, nem-kormányzati és civil szervezeteivel.
2. A háborús, béketámogató, válságreagáló, polgári veszélyhelyzet kezelõ és humanitárius segítségnyújtó mûveletek eredményessége és hatékonysága nagymértékben függ a végrehajtásban érintett erõk zökkenõmentes együttmûködésének minõségétõl.
3. A szervezeti interoperabilitás különbözõ szervezetek, erõk kölcsönös képessége az egymás tevékenységét erõsítõ, hatékony együttmûködésre a meghatározott feladatok végrehajtása során.
4. Napjaink biztonságpolitikai környezetében, amelyet az adott feladatra létrehozott, különbözõ típusú szervezetek együttmûködése, többnemzetiségû erõk alkalmazása jellemez, a szervezeti interoperabilitás a kitûzött célok elérésének alapvetõ feltétele, jelentõs erõsokszorozó tényezõje.
5. Az együttmûködõ szervezetek interoperabilitásának alapvetõ összetevõje a jelentésmegõrzõ információcsere képessége, az információs interoperabilitás, illetve az ennek feltételét képezõ informatikai interoperabilitás, az informatikai rendszerek és eszközök közötti, a szándékolt jelentést megõrzõ információ- (adat-) csere képessége.
6. A kibontakozó információs korszakban, amelyben a szervezetek által kezelt információk egyre nagyobb köre kerül informatikai rendszerek, eszközök segítségével tárolásra, feldolgozásra és továbbításra, az informatikai interoperabilitás jelentõsége folyamatosan nõ.
7. A Magyar Honvédség eredményes és hatékony mûködése érdekében az informatikai interoperabilitást a honvédség egyes informatikai rendszerei között, és a vele együttmûködõ szervezetek – a Magyar Köztársaság kormányzati, rendvédelmi, katasztrófavédelmi, védelmi igazgatási szervezetei, a NATO parancsnokságai és erõi, a Szövetség és a tagállamok honvédelmi vezetõ szervei és erõi, a nemzetközi biztonságpolitikai szervezetek, valamint a különbözõ mûveletek végrehajtásában érintett nem-kormányzati és civil szervezetek – informatikai rendszerei között kell biztosítani.
A honvédelmi informatikai interoperabilitási politikának jellegébõl következõen a Magyar Honvédség vezetésének elképzeléseit kell tükröznie. Ennek megfelelõen megvitatására, véleményezésére és az integrált szakmai álláspont kialakítására a jelenlegi szervezeti rendben a HM Informatikai és Hírközlési Alkalmazási Bizottság jogosult. Az informatikai interoperabilitási politika – mint a tárcaszintû (honvédelmi) informatikai stratégia egyik összetevõjének, háttéranyagának – kidolgozását a HM Tervezõ és Koordinációs Fõosztály Informatikai Osztály által vezetett, létrehozott kidolgozó-csoportnak kell megvalósítania. Végül a honvédelmi informatikai interoperabilitási politika kellõ hatékonysággal csak akkor érvényesül, amennyiben megfelelõ szintû és hatályú szabályozóban kerül megfogalmazásra. Ennek megválasztása az illetékes HM szervek feladata.
Összegzésképpen még egyszer szükséges megfogalmazni, hogy a honvédelmi informatikai interoperabilitási politika kialakítása, elfogadása és érvényesülésének biztosítása az információs korszak kibontakozása, az informatika-alkalmazás szerepének és jelentõségének folyamatos bõvülése, a biztonságpolitikai környezet változásai, a NATO transzformációs elképzelései, valamint az Európai Uniós és kormányzati célkitûzések által megkövetelt, idõszerû feladat, amelynek elmaradása, vagy késedelme a honvédelem küldetései és feladatai megvalósulásának eredményességét, hatékonyságát csökkenti.
FELHASZNÁLT IRODALOM
AAP–6(V), NATO Glossary of Terms and Definitions. – NATO Military Agency for Standardization, 1998.
AAP–6(V) mod 2, NATO Glossary of Terms and Definitions. – NATO Military Agency for Standardization, 2000.
AAP–6(2005), NATO Glossary of Terms and Definitions. – NATO Standardization Agency, 2005.
AAP–31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions. – NATO Standardization Agency, 2001. november.
DoD Directive 4630.5. Compatibility and Interoperability of Tactical Command, Control, Communications and Intelligence (C3I) Systems. – US Department of Defense, 1967.
European Interoperability Framework for Pan-European eGovernment Services. Version 1.0 – European
Communities, 2004.
Interoperability, DoD Efforts to Achieve Interoperability among C3 Systems. (Report to the House of Representatives) – US General Accounting Office, 1987.
Közigazgatási informatikai rendszerek együttmûködéséhez szükséges adatmodellek és adatkommunikációs sémák specifikációja és az ehhez szükséges módszertan (Tervezet, 4.2 verzió). – IDOM 2000 Konzulens Rt., 2004. október.
A Magyar Honvédség Összhaderõnemi Doktrínája. – HM HVK Hadmûveleti csoportfõnökség, 2002.
A Magyar Honvédség Összhaderõnemi Vezetési Doktrínája (Tervezet). – HM HVK Vezetési csoportfõnökség, 2003. április.
Magyar Információs Társadalom Stratégia. – Informatikai és Hírközlési Minisztérium, 2003. november.
A Magyar Köztársaság kül-, biztonság- és védelempolitikai céljai. – 2002. szeptember 16.
A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája. (2073/2004. Korm. határozat) – 2004. április 27.
Módszertani útmutató a kormányzati stratégiai tervezéshez. – Miniszterelnöki Hivatal, Budapest, 2004.
NATO C3 System Interoperability Policy. – NATO C3 Board, 2004.
NATO C3 System Interoperability Directive (Version 2). – NATO C3 Board, 2004.
NATO C3 Technical Architecture. Volume 1–5. Version 1.0, 2.0 – ISSC NATO Open Systems Working Group, 1999. július 30., 2000. december 15.
ADatP–34, NATO C3 Technical Architecture. Volume 1–5. Version 3.0, 4.0, 5.1, 6.0 – ISSC NATO Open Systems Working Group, 2001. december 15., 2002. december 16., 2004. március 3., 2004. szeptember 30.
NATO Policy for Interoperability. – NATO Committee for Standardization, 2004. december 14.
The Prague Summit and NATO's Transformation. A Reader's Guide. – NATO, 2003.
Strategic Vision: The Military Challenge (by NATO Strategic Commanders). – Allied Command Transformation – Allied Command Operations, 2004.
Webster's Encyclopedic Unabridged Dictionary of the English Language. – Gramercy Books, New York, 1996.
1 Webster's Encyclopedic Unabridged Dictionary of the English Language: capable of being used or operated reciprocally. « vissza
2 Interoperability, DoD Efforts to Achieve Interoperability among C3 Systems. [8–9. o.] « vissza
3 DoD Directive 4630.5, Compatibility and Interoperability of Tactical Command, Control, Communications and Intelligence (C3I) Systems. « vissza
4 Strategic Vision: The Military Challenge (By NATO Strategic Commanders). « vissza
5 Módszertani útmutató a kormányzati stratégiai tervezéshez. – Miniszterelnöki Hivatal, 2004. « vissza
6 AAP–6(V) mod 1, NATO Glossary of Terms and Definitions [2–I–7. o.]. « vissza
7 AAP–6(V) mod 2, NATO Glossary of Terms and Definitions [2–I–6. o.]. « vissza
8 AAP–6(2005), NATO Glossary of Terms and Definitions [2–I–6. o.]. « vissza
9 NATO Policy for Interoperability [1. pont] « vissza
10 NATO Policy for C3 Systems Interoperability [2.1 pont] « vissza
11 AAP–31(A), NATO Glossary of CIS Terms and Definitions [systems interoperability, 2–35. o.] « vissza
12 The Prague Summit and NATO's Transformation. A Readers Guide. 2003. [27. o.] « vissza
13 Strategic Vision: The Military Challenge (By NATO Strategic Commanders). – NATO, 2004. « vissza
14 NATO Policy for Interoperability. [2. pont] « vissza
15 NATO C3 System Interoperability Policy. [1.1.2 pont] « vissza
16 NATO Policy for Interoperability [9. pont] « vissza
17 NATO C3 System Interoperability Directive [7. fejezet] « vissza
18 European Interoperability Framework for Pan–European eGovernment Services. Version 1.0. – European Communities, 2004. « vissza
19 i.m. [1.1.2 pont, 3. o.] « vissza
20 i.m. [2.2.1 pont, 15. o.] « vissza
21 i.m. [2.1.1 pont] « vissza
22 Más megnevezéssel G2G, G2B, G2C (ahol a G = Government). « vissza
23 Magyar Információs Társadalom Stratégia. – Informatikai és Hírközlési Minisztérium, 2003. november. « vissza
24 Közigazgatási informatikai rendszerek együttmûködéséhez szükséges adatmodellek és adatkommunikációs sémák specifikációja és az ehhez szükséges módszertan [11. o., 16. o.]. « vissza
25 A Magyar Köztársaság kül-, biztonság- és védelempolitikai céljai. « vissza
26 2073/2004. Korm. határozat, A Magyar Köztársaság nemzeti biztonsági stratégiája [IV. fejezet]. « vissza
27 A Magyar Honvédség Összhaderõnemi Doktrínája [1103. pont, 87. o.]. « vissza
28 A Magyar Honvédség Összhaderõnemi Vezetési Doktrínája [1036. pont, 16. o.]. « vissza
29 i.m. [62. o.] « vissza