Kende György
A sakk mint hadijáték és a képességfejlesztés eszköze
Az élet olyan, mint a sakkjátszma: tervünk megvalósulása attól függ, hogy a sakkban ellenfelünk, az életben a sors mit lép. 1 (Arthur Schopenhauer) A sakk és hadászat, a sakk és képességfejlesztés, a sakk és a személyiségfejlesztés összefüggése korántsem új. Publikációmnak, javaslataimnak az elmúlt évtizedek informatikai haladása ad aktualitást. 2004-ben svéd és ausztrál kutatók számítógépes és matematikai módszerek alkalmazásával jelentõs eredményeket értek el a sakk és a háború összefüggéseinek kutatásában. A sakkjáték ma már kitûnõ informatikai háttérrel rendelkezik, aminek köszönhetõen jelentõsen megnõtt a sakkoktatás hatékonysága, és ebbõl következõen viszonylag könnyen kidolgozhatóak és megvalósíthatóak a sakkjátékon keresztül történõ képesség- és személyiségfejlesztés korszerû módszerei. A publikáció néhány kutatási eredmény bemutatásával felveti egyrészt a kutatásokba való bekapcsolódás, másrészt az oktatási, képesség- és személyiségfejlesztési alkalmazások kihasználásának lehetõségét.
Sors bona nihil aliud, azaz jó szerencse és semmi más – írja Zrínyi Miklós, a hadvezér. A jó játékosnak mindig szerencséje van – mondja José Raoul Capablanca, aki a sakkozás világbajnoka volt 1921–1927 között. 2 Hadvezér és sakkvilágbajnok, hadvezetés és a sakkfigurák vezetése – van-e, vannak-e összefüggések a két terület között? Taktika és stratégia, kezdeményezés, áttörés, támadás, védelem, ellentámadás, milyen analógiák léteznek? Ismeretes, hogy a sakk harci játék volt, régi szankszkrit neve, a csaturanga (csatur=négy, anga=rész) a négy indiai fegyvernemre (gyalogság, lovasság, harci szekerek és elefántok) utal, abból az idõszakból, amikor Nagy Sándor a Hüdaszpésznál legyõzte Porosz indiai királyt. 3
De van-e a harcvezetés és a sakkozás e régi kapcsolatának a mának szóló üzenete? Érdemes-e e területeken kutatásokat végezni, a sakkjáték elméletének jelenlegi fejlettsége és kitûnõ informatikai háttere kapcsolhatók-e katonai kutatásokhoz? Vannak-e olyan megszilárdult tudományos eredmények, amelyek alapján megfontolható a sakkjáték oktatása a tisztképzésben és általában a képességfejlesztésben? E területeken végeztem kutatásokat, amelyekbõl néhányat az alábbiakban ismertetek.
A sakkprogramok ma már nagymesteri, sõt, szupernagymesteri szinten játszanak. 2003-ban a Deep Junior számítógép döntetlenül végzett a világranglista elsõ helyezettjével, Garry Kaszparovval. 2005 júniusában a Hydra számítógép 5,5:0,5 arányban legyõzte a világranglista hetedik helyén álló Adams angol nagymestert. Ilyen jól algoritmizálható a sakkjáték. Habár a sakkjáték természetesen nem ugyanaz, mint a háború, a fegyveres küzdelem, vagy a harcvezetés, számos hasonlóság bizonyítottan létezik. A sakkjátszma vezetése és a harc vezetése ugyan különbözõ dolgok, mégis, elképzelhetõ-e, hogy az utóbbi is jól algoritmizálható? És lehetséges-e, hogy a kereskedelemben viszonylag olcsón, 5–10000 forintért kapható sakkprogramok (pl. az erõs mesteri szinten játszó Fritz 7, edzésfunkcióval kezdõknek és haladóknak) oktatásban, tisztképzésben, képesség- és személyiségfejlesztésben való alkalmazása komoly elõnyökkel járna? E publikáció elkészítésére versenysakkozói gyakorlatom 4 , továbbá katonai és tudományos pályafutásom ösztönzött. Úgy látom, hogy a sakkot ismerõ, szeretõ, és értõ emberben olyan képességek alakulnak, alakulhatnak ki, amelyek jól hasznosíthatóak általában a tanulás során. Emellett olvasmányaim és tanulmányaim során számos alkalommal érzékeltem, hogy a sakkozás és a harcvezetés között számos hasonlóság létezik . Amikor 1983-ban és 1984-ben harcászatból, hadmûveleti mûvészetbõl és hadászatból kandidátusi vizsgáimra készültem, az egyes fogalmak megértése nem okozott komoly nehézséget: taktika, stratégia, támadás, védelem, ellentámadás, manõverezés, blokád, áttörés, meglepés mint versenysakkozó számára könnyen értelmezhetõek voltak.
Katonai analógiák
Magyar vonatkozások: sakkszerzõk munkái
Mindenekelõtt egy magyar elõzmény: Ozsváth András mesteredzõ 1972-ben megjelent Harcászat 64 mezõn c. könyve [3] . A szerzõ kiváló taktikus, kombinatív stílusú sakkmester, ennélfogva megközelítése a katonai analógiákat illetõen érthetõ módon elsõsorban intuitív. Ozsváth kitûnõ munkájában számos harcászati párhuzamot vél felfedezni. Érzékeltetésül néhány fejezetcím: A harcászat tudománya (23.p.); A haderõ mozgásának korlátozása (48. p.); Kezdeményezés és támadás (72. p.); Az egyensúly megbontása (109. p.); Aktív védelem (185. p.); Szemlélet és hadvezetés (217. p.); Harci egységek együttmûködése (288. p.); Hadmûveletek tervezése és kivitelezése (315. p.).
Egy másik magyar szerzõ, Pap Márió tollából érdekes publikáció jelent meg a Magyar Sakkvilág c. folyóiratban 5 Siegbert Tarrasch német sakknagymester (1862-1934) hadviselési dogmájáról. Tarrasch 1903 õszén a berlini Die Woche c. hetilapban a sakkról, mint kívánatos iskolai tantárgyról publikált reprezentatív méretû cikket. Ebben Tarrasch többek között azt állította, hogy a világtörténelem nagy háborúinak eseményei gyakran megjelennek a sakkjátékban, hiszen minden lehetséges hadmozdulat létrejöhet egy játszma során is. Bekerítés, elszigetelés, koncentrált támadás, de még a belsõ állások menti diverzáns akció is éppúgy megvalósítható, mint a harcmezõn. Ez a valóság és a sakk közötti összefüggés teszi lehetõvé Tarrasch szerint, hogy hadtörténeti eseményeket sakkjátszmákként jelenítsünk meg, sõt, azokat elemezve hibákat tárjunk fel, vagy javaslatokat tegyünk a jövõre nézve. Tarrasch fenti gondolatait egy valódi sakkjátszmán keresztül mutatja be (Dr. Siegbert Tarrasch-Heinrich Teichmann, Ostende, 1905. július 3.). A játszma témája: hogyan vezette váratlanul átütõ gyõzelemre a poroszokat Helmuth von Moltke gróf Sedannál 1870. szeptember elsején. Néhány részlet a játszmaelemzésbõl: a mozgósítás befejezõdött, a csapatok felvonultak a határok mögött (sakknyelven: a megnyitás végetért); elkezdõdnek a hadmûveletek, mégpedig a porosz koronaherceg Frigyes Vilmos vezette balszárny gyors elõrenyomulásával (sakknyelven: világos lendületes vezérszárnyi akciót indít); Von Moltke fõparancsnok kiadja híres augusztus 9-i napiparancsát: Lovasság elõre! (sakknyelven: világos huszármanõvereivel szétzilálja sötét állását); és így tovább.
És még egy magyar vonatkozás: Harsányi János (1920–2000) „a nem kooperatív játékok elméletében az egyensúly-analízis területén végzett úttörõ munkásságért” kapott Nobel-díjat. Harsányi a korlátozott információjú rendszerekre a sakkot használja jellegzetes példaként – úgy gondolom, hogy a harc, a fegyveres küzdelem is felfogható ilyen rendszerként. 6
Külföldi vonatkozások: svéd és ausztrál kutatások
Mire jó a sakk? Ez a címe Emma Young a The Guardian 2004. március 4-i számában megjelent írásának. 7 Háborúra – állítják svéd és ausztrál kutatók, akik szerint a sakkjáték tanulmányozása javítja a valódi harc megértését.
A stockholmi Svéd Nemzetvédelmi Fõiskola (Swedish National Defence College) és az ausztrál Védelmi Tudomány és Technológiai Szervezet (Defence Science and Technology Organisation) kutatócsoportjai azért tanulmányozzák a sakkjáték törvényszerûségeit, hogy jobban megértsék a katonai sikerek elérésének lehetõségeit. Jan Kuylenstierna svéd kutató szerint a sakkjáték sok szempontból hasonlít a háborúra – a sakk tartalmazza a harc fontos elemeit: a csapást, a mozgást és a védelmet. Az ausztrál kutatásvezetõ Jason Scholz úgy gondolja, hogy a sakk tanulmányozása lehetõvé teszi a gyõzelem eléréséhez szükséges legfontosabb tényezõk meghatározását. A két kutatócsoport egyike sem játszmaelemzéssel foglalkozik, hanem a kulcsváltozók meghatározásával és tartalmuk feltárásával: mint pl. azzal, hogy az egyik fél nem látja az ellenfél összes figuráját, továbbá a mennyiségi fölény, a gyors elõrenyomulás, és a lopakodó (rejtett) manõverezés összefüggéseinek vizsgálatával.
Greg Calbert, a Scholz csoport egyik matematikusa szerint „az ismert tényezõket illetõen viták folynak arról, hogy valójában mi is számít. Mûveleti ütem, rejtett manõverezés, gyors elõrenyomulás, számbeli fölény – mikor, milyen helyzetben, mi a fontos? – ez az, amit kutatunk. E kutatások nemcsak a katonai elméletet alakíthatják, hanem nagy hatással lehetnek a haderõ beszerzéseire is – több harckocsi vagy korszerû felderítõ eszközök gyakori igényként jelentkeznek, de lehet, hogy a következõ háború megnyeréséhez inkább gyorsabb kommunikációs rendszerek szükségesek.”
A sakk és a háború között a legfontosabb különbség az, hogy a sakk nem tartalmazza az „információs bizonytalanság” katonai fogalmát. Míg a sakkozó látja ellenfele figuráit, és minden egyes lépését, addig a harctéri parancsnok a megfelelõ felderítés hiányában gyakran nem rendelkezik elegendõ adattal az ellenség fegyverzetérõl vagy lõszerkészletérõl. Ezért Kuylenstierna és munkatársai arra kérték a játékosokat, hogy mindegyiküknek legyen 1–1 táblájuk, de õket egy nem átlátszó paraván válassza el. A lépéseket a játékvezetõ teszi meg a táblákon – de nem mindig azonnal: az egyik kísérletben ez két lépés késleltetéssel történt. Ezen sakkjátszmák alapján a kutatók az alábbi következtetésre jutottak: az erõfölény és a több harctéri információ kevésbé fontos abban az esetben, ha a szembenálló felek kevés információval rendelkeznek, ugyanakkor a gyors mûveleti ütem jelentõsége nem csökken. „Az információs fölényre erõsen hat a bizonytalanság, míg a mûveleti ütemre kevésbé” – mondja Kuylenstierna.
A bizonytalanság gyakori probléma a harcban. Gyakorlatilag nagyobb gyõzelmi eséllyel kecsegtet egy gyors támadás, mintha a harctéri helyzetrõl több információt akarnánk szerezni, vagy az erõfölényt igyekeznénk biztosítani. „Hogy ezek az eredmények milyen hatással vannak a svéd haderõ döntéseire, azt nem merném értékelni – de továbbra is szponzorálják a munkánkat” – teszi hozzá Kuylenstierna. Az ausztrál kutatócsoport új programokat készített, hogy a virtuális játékosok több tízezer játszmát válthassanak, és e játszmákat hatékony statisztikai elemzésnek lehessen alávetni. „Alaposan átírtuk a sakkjáték szabályait” –mondja Calbert. A mûveleti ütem, a tervezés, és az erõviszonyok mellett a rejtett manõverezést (lopakodást) is figyelembe vették (úgy, hogy a szembenálló virtuális felek nem láthatták egymás valamennyi figuráját).
Az ausztrál kutatócsoport úgy találta, hogy a gyors ütem fontos lehet, különösen az ún. „mély tervezéssel” együtt. A mély tervezés azt jelenti, hogy a játszó felek minden egyes lépésnél értékelik az eddig megtett lépéseket és a kapcsolatos terveket, és ennek alapján határozzák meg a követendõ stratégiát. Összességében, mondja Calbert, a mély tervezés és a gyors ütem gyõzelemhez vezetett, még az ellenfél számbeli fölénye esetén is.
De mit mondanak a szakértõk? Peter Nicholson nyugállományú légimarsall egyetért azzal, hogy a gyors mûveleti ütem a katonai siker kulcsa. „Ez valami olyasmi, amit minden katonai parancsnok hosszú idõ óta ösztönösen tesz.” „Napoleon volt az elsõk egyike, aki ezt nemzeti méretekben tette. És a mongolok a másik példa, akik gyorsan mozgó, fegyveres lovasokból álló kisebb erõikkel teljesen szétzilálták a hagyományos erõket. Nicholson üdvözli az új kutatásokat, és a sakkot „egy olyan eszköznek nevezi a fegyvertárból, amely képes kifejleszteni, tesztelni és értékelni az új mûveleti koncepciókat és stratégiákat; ami nem csodaszer, hanem egyike azon módszereknek, amelyek értékesek a maguk helyén.” Sun Tzu, a Háború mûvészete c. mû szerzõjének nézete szerint: „Egy támadás nélkülözheti az eredetiséget, de minden esetben természetfeletti sebességgel kell történnie.”
A mûveleti ütem növelésének számos lehetséges módja van. Egy nemzet invesztálhat gyorsabb hajókba vagy gyorsabb számítógépes rendszerekbe, amelyek nagy sebességgel képesek a harctéri információk elemzésére, és így az emberekre csupán a döntési feladat marad. „Az eredmények arra ösztönöznek bennünket, hogy a szûk keresztmetszeteket bizonyos vezetési, irányítási és döntési funkciókban, valamint az ezekkel kapcsolatos folyamatokban találjuk meg” – mondja Scholz.
A svéd és az ausztrál megközelítésnek is megvannak a maga erõsségei. Míg az ausztrálok többezer mesterségesen generált sakkjátszmát vizsgálnak, addig a svédek igazi játékosok játszmáit elemzik. A generálás során Scholz kutatócsoportja egy új eljárást, a neurodinamikus programozást alkalmazott, ami öntanuló tulajdonságának köszönhetõen lehetõvé tette a valódi emberi játékvezetés pontosabb modellezését.
Ugyanezen új matematikai módszereket alkalmazva, a sakk-tapasztalokat felhasználva Scholz és munkatársai új számítógépes hadijáték-programokat készítenek a katonai kiképzés és felkészítés céljaira. Mindeddig a hadijátékok többsége nem rendelkezett a megfelelõ mesterséges intelligenciával. A kutatók remélik, hogy kutatási eredményeik reálisabb jelleget és helyzeteket fognak generálni, ennélfogva korszerûbb kiképzési módszereket, valamint új eljárásokat és új stratégiákat fognak eredményezni a valódi harcban.
Az ausztrál kutatók óvatosak, és nem gondolják, hogy a sakk-kutatással kapcsolatos eredményeik alapján át kellene írni a katonai elméleti munkákat. „Mi két éve dolgozunk ezen a területen, míg a katonai vezetõk az egész életüket a hadmûvészetnek szentelik – mondja Colbert. Ez a mûvészet természetesen nemcsak a tényleges harctéri manõverezést, hanem a szociális és a politikai szféra manõvereit is magában foglalja – és ezeket a szférákat még nem kutattuk.”
Az iraki háborúhoz való felvonulás idõben egybeesett a sakk-szimulációs kutatások elsõ eredményeivel, amelyet Jason Scholz és csapata végzett. „Nagy érdeklõdéssel követtük Tommy Franks tábornok és Donald Rumsfeld védelmi miniszter vitáját – az elõzõ több anyagot, az utóbbi gyorsabb ütemet és könnyebb egységeket akart” – mondja Scholz. A helyzet sakk-szimulációs vizsgálatának eredményei gyors, határozott támadó stratégiát javasoltak, így Scholz a védelmi miniszter mellett foglalt volna állást. Végül is kompromisszumos megoldás született, és a viszonylagos gyors ütem a valóságban döntõ elõnyöket hozott.
Befejezésül egy vélemény, egy rövid történet, és a már korábban említett Jason Scholz ausztrál kutatásvezetõ néhány gondolata a sakk és a háború kapcsolatának illusztrálására. A vélemény: Murray angol orientalista szerint „történelmileg a sakkot a hadijátékok közé kell sorolni”. 8 A rövid történet: Az arabok i.sz. 638-ban elfoglalták Perzsiát. Mohamed apósa, Omár kalifa már ismerte a sakkot. Megkérdezték, miért nem ütközik törvénybe a sakkozás, hiszen a próféta minden játékot eltiltott, csak a lovaglást, a nyilazást és az asszonyt engedélyezte. Omár válasza: „nincs benne semmi kivetnivaló, mert a háborúval foglalkozik.” 9 Schulz szerint a sakk kínai változata, a veiki, amely területszerzésrõl és bekerítésrõl szól, régóta kapcsolatos a hadviseléssel. A legrégibb katonai hivatkozások a Dong Han dinasztia idejébõl származnak, i.e. 25–220 között, amelyek a veikit hadijátéknak tekintik, és néhány mai tudós szerint a játékot a kínaiak katonai stratégiai modellként használták. Mao Cetung állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy tábornokai tanulmányozzák a veikit, és vannak hírek arról is, hogy a jelenlegi kínai haderõ vezetõinek is komoly jártassággal kell bírniuk a (kínai) sakkban, ha a legmagasabb rendfokozatokba akarnak kerülni – fejezi be Jason Scholz.
És most, a fenti áttekintést követõen a sakk és a harcvezetés kapcsolatáról saját véleményemet is szeretném röviden összefoglalni:
A legsúlyosabb hibának az ellenfél terveinek, lehetõségeinek, vagy magának az ellenfélnek a lebecsülését tartom. Úgy gondolom, hogy a fenti képességeket a sakkban el lehet sajátítani, majd hasznosítani a harcvezetésben.
Oktatási analógiák, képességfejlesztés: tudományos kutatások és eredmények
Magyar vonatkozások
Mielõtt a képességfejlesztésre rátérnék, érdemes megemlíteni néhány kiemelkedõ magyar államférfi, mûvész, tudós sakkal való kapcsolatát. Csak felsorolásként: Széchenyi István, Erkel Ferenc, Bláthy Ottó Titusz, a kiváló feladványszerzõ, Szentgyörgyi Albert, a szegedi sakk-kör elnöke, és az MTA jelenlegi elnöke, Vizi E. Szilveszter is versenyszerûen sakkozott. 10
A téma kutatásának talán legjelentõsebb hazai mûvelõje, Hardicsay Péter nemzetközi mester, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának doktorandusza. Kutatásait összegzõ PhD értekezésének munkahelyi vitájára 2005. szeptember 21-én került sor. Az értekezés-tervezet egyik hipotézise, hogy „a sakk lehetõvé teszi a különbözõ korcsoportok számára (óvodától a felnõttkorig) a problémák logikájának megértését és a határozott döntéshozatalt, nagyon fontos oktató és nevelõeszköz, illetve elsajátítása után egyedi képességfejlesztõ módszer”. Az értekezés-tervezetben olvashatjuk a szerzõ egy következtetését: „A sakkozás megfelelõ koncentrációra, önfegyelemre nevel, javítja az akarati tényezõket.” Ugyancsak Hardicsay kutatott fel egy kétségkívül sötét idõkbõl származó, de tartalmilag helytálló gondolatot a Magyar kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 191.33/1944 sz. leiratából, melyet dr. Hankiss János kultuszállamtitkár jegyzett: „A sakkozásnak nagy elmeélesítõ, fegyelmezõ, és ezáltal jellemképzõ ereje van.”
Hardicsay néhány további eredményét, ezen belül a sakk hatását a képességek fejlesztésére, egyik összefoglaló munkája (Miért gondolkodik másként a sakkozó) [4] alapján mutatom be. Hardicsay ezen könyvében számos kérdéskört vizsgál, ezek közül kiemelek néhány, a jelen publikáció szempontjából fontosat: stratégiai játékelmélet, a sakkbeli képességfejlesztés nemzetközi kutatási eredményei, a sakkbeli gondolkodás alkalmazása a döntési rendszerekben, a sakk személyiségfejlesztõ hatásai.
Hardicsay az alábbi, a sakk útján megszerezhetõ, és az élet más területein jól felhasználható képességeket sorolja fel: 11
A Hardicsay által említett személyiségfejlesztõ hatások kapcsán ideillõnek tartom Dr. Nagy Ervin pszichiáter szakorvos, nemzetközi sakkmester két észrevételét idézni: „A sakkozók játékában felkészültségük mellett teljes személyiségük megjelenik.” 12 Szintén Nagy Ervin mondja: „Úgy látom, hogy a sakkozók ereje a térbeli gondolkodásban van…” 13
Valószínûnek látszik, hogy ha sakkot tanítunk, a hallgatók személyisége fejlõdik – így azt egyrészt lehet formálni, másrészt lehet értékelni. Így a képességfejlesztés mellett különösen érdekes – és megítélésem szerint alapvetõen új kutatási terület lehet a sakkon keresztül a személyiségfejlesztés. Úgy gondolom, hogy a sakkoktatás bevezetése lehetõvé tenné a tisztképzésben résztvevõ hallgatók személyiségjegyeinek feltárását és fejlesztését – ennek módszereit érdemes lenne kutatni, majd kidolgozni, és alkalmazni.
Külföldi vonatkozások
Benjamin Franklin Morals of Chess A sakk erkölcsössége címû írásában (1779) azt állítja, hogy e játék nem hiú idõtöltés csupán, hanem az életre ismerhetünk benne, a mindennapokban zajló harcra és versengésre, az életben bekövetkezõ jó és rossz eseményekre. „A sakk – írja Franklin – elõvigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövõre is figyeljünk egy kicsit; vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem elõtt tartsuk; óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket; végül három igen fontos életszabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul állnak dolgaink; reménykedjünk a dolgok jobbra fordulásában; s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésében.” 14
A képesség- és a személyiségfejlesztés kérdéskörében számos külföldi kutatási eredményt sikerült fellelnem. Ezek közül a terület egyik, talán leginkább elismert szakértõjének, Dr. Robert Fergusonnak The Use and Impact of Chess (A sakkjáték hasznossága és hatása) c. munkáját tekintetem át röviden. 15 Ebbõl az összefoglalóból idézek néhány részletet a sakkoktatás hasznosságának bemutatása céljából:
Zaire-ban, Dr. Albert Frank 1974-ben 92 sakkozóból álló kísérleti csoportjában, 16–18 év közötti tanulóval végzett kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy a tanulók jelentõs haladást értek el a térbeli, a numerikus, az adminisztratív-irányító képességek tekintetében a nem sakkozó kontrollcsoporthoz képest. És ami különösen érdekes: ez a haladás független volt a kísérleti csoport tagjainak sakktudás-szintjétõl.
1977–79 között a hongkongi kínai egyetemen (Chinese University) Dr. Yee Wang Fung vezetésével végzett kutatás szerint a sakkozók eredményei 15%-kal javultak a matematikai és a tudományos tesztekben.
A fenti két példa mellett Ferguson hasonló belga, venezuelai, pennsylvaniai, kisinyovi, Texas és New Yersey állambeli kutatásokról is beszámol, természetesen a források pontos megjelölésével. Új és érdekes az a New Yersey állambeli tapasztalat, miszerint a sakk-képzésben résztvevõk önértékelése jelentõsen, sok esetben ugrásszerûen megnõtt.
1969-ben Dr. Hans Klaus, a berlini Humboldt Egyetem Filozófiai Iskolájának dékánja így összegezte a német sakkoktatási tapasztalatokat: „A sakkjáték minden ember számára segít a gondolkodás pontos módszereinek kimunkálásában…Mindenki jobban szeret játszva tanulni, mint hagyományosan… A rendszeres sakkoktatásban részt vett tanulók minden tantárgyban javítottak tanulmányi eredményeiken, ellentétben a sakk-képzésben nem részesülõkkel.”
Meg kívánok még említeni egy kanadai cikkgyûjteményt: The Benefits of Chess in Education 16 (A sakk elõnyei az oktatásban). Néhány tanulmánycím: Sakk az oktatásban (kutatási összefoglaló); A sakkjáték javítja a tanulmányi eredményeket; A kritikus és a kreatív gondolkodás fejlesztése a sakkjáték segítségével; Gondolatok a sakkjáték szerepérõl a nevelésben.
És még két idézet Emmanuel Lasker 17 nagymestertõl, aki a sakkozás világbajnoka volt 1894–1921 között. „Ha helyesen oktatunk, akkor a hallgató néhány óra alatt több ismeretet szerez, mint amennyit akár 10 év ösztönös próbálkozásai és hibái során.” 18 És a második idézet: „A sakktáblán a hazugság és a képmutatás csak rövid ideig áll meg.” 19
Kutatási módszereim, további kutatási irányok
E publikáció elkészítése során – mint ez az irodalomjegyzékbõl is kitûnik – csak kisebb részben támaszkodtam a hagyományos nyomtatott forrásokra, folyóiratokra és könyvekre. Kutatásaim nagyobbrészt az interneten, konkrétan a Google keresõmotorral történtek; igyekeztem megtalálni a megfelelõ keresõszavakat és kifejezéseket. Ezek közül a leginkább hatásosaknak (vagy szerencséseknek) az alábbiak bizonyultak:
„Chess in education”, „Chess in military education”, „Chess in military training” „Chess military education” „Chess war”, „Chess wargame”, „Military chess”.
Természetesen lehetséges, sõt valószínû, hogy akadnak a fenti keresõ-kifejezéseknél jobbak és hatékonyabbak – további kutatások minden bizonnyal új forrásokat lelnének fel. Orosz nyelven internetes kereséseket nem végeztem, de egészen biztos, hogy a témakörben léteznek jelentõs szovjet, orosz, ukrán stb. eredmények. Szintén érdekes lenne feltárni azt, hogy vannak-e a sakkjáték oktatásának példái külföldi katonai tanintézetekben (kitûnõ táblázat foglalja össze számos külföldi katonai oktatási intézmény honlapjának címét) 20 . Egy másik irány lehetne sakkoktatási programjairól és kurzusairól ismert külföldi egyetemek honlapjainak átnézése a sakkoktatás szempontjából (pl. The University of Texas at Dallas 21 ). Célszerû lenne továbbá a FIDE (Fédération Internationale des Échess, Nemzetközi Sakkszövetség) honlapjának 22 oktatással kapcsolatos részeinek tanulmányozása (pl. The Benefits of Chess in Education 23 , A sakk elõnyei az oktatásban).
Összegzés, javaslatok
Publikációmban meg kívántam mutatni a sakk és a harcvezetés néhány összefüggését, valamint az ezzel kapcsolatos legújabb kutatásokat. Szintén bemutattam a sakkjáték szerepét a képességfejlesztésben és a személyiségfejlesztésben.
A további kutatási irányokra vonatkozó javaslataim az alábbiak:
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Finzkeller, R. et al.: Sakk. A játék 2000 éve. Kulturtrade Kiadó, 1993. 208 p.
2. Borik, O. et al.: Sakklexikon. Corvina Kiadó, 1994. 290. p.
3. Ozsváth András: Harcászat 64 mezõn. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1972. 391 p.
4. Hardicsay Péter: Miért gondolkodik másként a sakkozó? Spirál Könyvkiadó, Budapest, 2004. 55 p.
5. Emma Young: Chess! What is it good for? The Guardian, 2004. március 4.
6. Pap Márió: Újrajátszott és kijavított történelem. Magyar Sakkvilág, 2005. 7. szám, 21.p.
7. Szilágyi Péter: A sakkozó lelke. Magyar Sakkvilág, 2005. 7. szám, 40.p.
8. Dr. Robert Ferguson: The Use and Impact of Chess.
http://www.kidchess.com/download/chess_research_summary.pdf
9. The Benefits of Chess in Education. Cikkgyûjtemény. Összeállította: Patrick S. McDonald.
http://www.fide.com/download/chess_in_schools/benefits.pdf
1 Finzkeller, R. et al.: Sakk. A játék 2000 éve. Kulturtrade Kiadó, 1993. külsõ borító « vissza
2 Borik, O. et al.: Sakklexikon. Corvina Kiadó, 1994. 36.p. « vissza
3 Finzkeller, R. et al.: Sakk. A játék 2000 éve. Kulturtrade Kiadó, 1993. 14.p. « vissza
4 A szerzõ volt ifjúsági válogatott, sokszoros magyar bajnok a Bp.Honvéd csapatában, jelenleg a magyar férfi ranglista 330. helyezettje (http://www.fide.com/ratings/topl.phtml?code=702366) « vissza
5 Pap Márió: Újrajátszott és kijavított történelem. Magyar Sakkvilág, 2005. 7. szám, 21.p. « vissza
6 Fenyvesi Csilla: Emlékezés Harsányi Jánosra (1920–2000), a játékelmélet közgazdasági Nobel-díjasára. http://www.c3.hu/~mfsz/MFSZ_0013/Fenyv.htm « vissza
7 http://www.guardian.co.uk/life/feature/story/0,13026,1161128,00.html « vissza
8 Hardicsay Péter: Miért gondolkodik másként a sakkozó? Spirál Könyvkiadó, Budapest, 2004. 3.p. « vissza
9 Uo. 4.p. « vissza
10 Hardicsay Péter: Miért gondolkodik másként a sakkozó? Spirál Könyvkiadó, Budapest, 2004. 6.p. « vissza
11 Uo. 18.p. « vissza
12 Trencsényi Dávid: Hatvannégy harcmezõ. 168 óra, 2004. 39. szám. http://www.168ora.hu/article.php?id=2719 « vissza
13 Szilágyi Péter: A sakkozó lelke. Magyar Sakkvilág, 2005. 7. szám, 40.p. « vissza
14 Finzkeller, R. et al.: Sakk. A játék 2000 éve. Kulturtrade Kiadó, 1993. 10.p., valamint
http://www.angelfire.com/games/SBChess/franklin.html « vissza
15 http://www.kidchess.com/download/chess_research_summary.pdf « vissza
16 http://www.fide.com/download/chess_in_schools/benefits.pdf « vissza
17 Borik, O. et al.: Sakklexikon. Corvina Kiadó, 1994. 129.p. « vissza
18 http://www.thechessdrum.net/chessacademy/index.html « vissza
19 http://www.fide.com/download/chess_in_schools/benefits.pdf « vissza
20 Siposné Kecskeméthy Klára: Információcsere a minõség érdekében. Hadtudomány, 2005. 2.szám,
121.p. « vissza
21 http://chessweb.utdallas.edu « vissza
22 http://www.fide.com « vissza
23 http://www.fide.com/download/chess_in_schools/benefits.pdf « vissza