Szabó Miklós
A hadtudomány jelenkori felelõssége, lehetõségei és határai *
A biztonság területén a jelenlegi idõszakban minden faktor mozgásban van. Gondoljunk csak a biztonságfelfogások és a haderõk szerepének, szerkezetének átalakulására; a fegyveres küzdelem jellegének radikális megváltozására (afganisztáni, iraki háborúk); a globális és a nemzeti stratégiák, valamint a katonai doktrínák összhangjának zavaraira; a szövetségesi együttmûködés, a döntési mechanizmusok, vagy a fejlesztési erõforrások (biztosításának) nehézségeire stb. Az átrendezõdések olyan új problémákat vetnek fel világszerte, amelyek többféle megközelítést tesznek lehetõvé. Éppen ezért a jelenkor megismeréséhez, illetve a megfelelõ válaszok kidolgozásához nélkülözhetetlen a tudomány hozzájárulása.
Az instabilitás azonban nem lehet a tudomány nézõpontja, a változó idõszak nem alkalmas sem az osztályozásra, sem a fogalomalkotásra, ugyanakkor új kutatásokat motiválhat. Jelenleg a közfigyelem különösen a fejlett országokban intenzíven irányul a biztonság összetevõire. A biztonsági mezõ szereplõi tovább differenciálódtak, nemcsak az államok és az államok fölötti, hanem az állam alatti szereplõk is fokozták aktivitásukat. Láthatjuk azonban, hogy a biztonság nem minden régióban abszolút érték. Úgy vélem, hogy a világ a totális telekommunikációs ellenõrzés mellett sem vált biztonságosabbá.
A címben jelzett terület további részekre tagolódik , mindenekelõtt: a nemzetközi katonai akciókban, mûveletekben való részvételre, mint a tapasztalatszerzés nélkülözhetetlen eszközére; az alkalmazott, azaz a gyakorlati és az elméleti kutatás, valamint az oktatás területeire.
Részleteiben:
1. Az amerikai paradigma : a politikai, gazdasági, valamint a technikai és a katonai stratégia egybekapcsolása. Észre kell vennünk, hogy az amerikai stratégiai gondolkodásban ismét megnõtt a politika, a gazdaság és a haderõ együttes, összetartozó szerepének elsõdlegessé tétele a nemzeti érdekek érvényesítésében. Ez az elv természetesen nem új keletû, mint ahogy a szakértõk hangsúlyozzák, hiszen J. B. Colbert, az ismert francia államférfi már a XVII. század második felében megvalósította az ipar, a kereskedelem, a pénzügyek, a tudomány, valamint a haderõ összehangolt fejlesztését. Az abszolút hatalom, a gazdasági növekedés, a haderõfejlesztés, illetve a háborúk, a merkantil gazdasági koncepcióban egymást erõsítõ faktorok voltak. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti biztonsági stratégiája csak megerõsíti ezt az összefüggést, mert a gazdasági növekedés a szabadvállalkozásra, a szabad-kereskedelemre, a szabadpiacra, továbbá az energia biztonságára épül, amelynek egyik fontos garanciája a haderõ. A gyakorlati élet ezen tapasztalata irányította rá a figyelmet az energia, a technika, a tudás, valamint a haderõ szerepére az új jelenségek kutatásában.
2. Mielõtt a szûkebben vett hadtudománnyal foglalkoznánk, röviden reflektálni kell az alkalmazott katonai mûszaki tudomány fontosságára is a jelenlegi helyzetben. A NATO védelmi prioritásai között jelentõs helyet kapnak: a különbözõ technológiák; az információ-orientált rendszerek; valamint a fegyverorientált rendszerek. A katonai terület minden fázisa átment a mikro-elektronikus kor differenciálódásán és a nagyobb egységekbe való integrálódásán. A mûszaki tudomány mûhelyének egyik meghatározó bázisa a HM Technológiai Hivatala. A technikai fejlõdés azonban nem növeli automatikusan a haderõ képességeit. Általában a mûszaki és a technikatudomány fejlõdése mutat rá a társadalomtudományok fontosságára, az innovatív és egyáltalán a produktív gondolkodás jelentõségére, valamint az a tény, hogy az egyik legnagyobb biztonsági kockázattá maga az ember vált, bizonyos társadalmi, kulturális, ideológiai meghatározottságában. Utalhatunk Heidegger 1934-ben megfogalmazott gondolatára amely ismét aktuálissá vált , miszerint egyetlen kor számára sem jelentett olyan megoldatlan problémát az ember, mint a mai kor számára.
3. A társadalomtudományok jellemzõje, hogy a társadalom sajátos tere/terepe a tudományos munkának, mert nemcsak a kutatás tárgya, hanem mozgása, relációi szüntelenül információkat termelnek mind az oktatás, mind a további kutatások számára. Ebben a folyamatban születnek nemcsak a gyakorlat, hanem a kutatás tárgyainak kondíciói is. A kutató maga szintén e szüntelen mozgás része. E jellemzõkbõl adódik, hogy a társadalomtudományok eredményei tekintetében érvényességek vannak, de végérvényességek nincsenek. Vonatkozik ez a hadtudományi kutatómunkára is.
A hadtudományon belül szintén differenciáltabb struktúra kezd kibontakozni, miáltal újraértékelõdött az interdiszciplinaritás. Azt mondhatjuk, hogy Elõtérbe került a hadtudomány komplex értelmezése (a védelemtudomány fogalmának megjelenése), összeolvadtak, összefonódtak a hadtudomány, a politikatudomány, a vezetés- és szervezéstudomány, valamint más tudományok fogalomkörének egyes határterületei.(1) Gondoljunk arra, ha például az intellektuális és a szakmai érték, valamint a rekrutációs bázis mozgásának összefüggéseit vizsgálja egy kutató, akkor azonnal legalább három-négy másik területtel is kapcsolatba kerül, így a szociológiával, a demográfiával, az oktatással és nem utolsó sorban a közgazdaságtannal. A hadtudományban a társadalomtudományok közül a szociológia már a 70-es évektõl jelen van, a 90-es évek elején megjelent a kommunikáció-elmélet, az elmúlt években pedig a kulturális antropológia is. Mindezek növelik a tudomány specifikusságát, az adott terület megismerésének analitikusságát.
A hadtudomány a világ sajátos értelmezése, amelyhez megfelelõ koncepciókkal és fogalmi készletekkel, kategóriákkal rendelkezik. A hadtudományon belül is különbözõ mûhelyek körvonalazódnak:
a.) A tradicionális hadtörténelmi , amely jelentõs eredményekkel rendelkezik, különösen a vonatkozó ismeretek felhalmozásában. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen folyó ilyen irányú kutatásoknak is egyik fõ bázisa a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum, de meg kell említenem a bécsi Kriegsarchiv-ot is, bõvebben nem térve ki a környezõ országok hasonló intézményeire, ahol kutatóink dolgoznak.
b.) A harcászati és hadászati mûhely , amely jelentõs mértékben az alkalmazott témakörökkel foglalkozik, ezért ebben részt vesznek a Honvéd Vezérkar, valamint a haderõnemi parancsnokságok. A hadtudomány normatív tudományként elveket szolgáltat a gyakorlat számára.
c.) A biztonság , amely Arnold Toynbee kategóriáival kifejezve a kihívások és a válaszok kérdéskörével, míg a hadügy szociológiája, valamint a katonapedagógia pedig a felkészítés elméleti kérdéseivel foglalkozik, amiben részt vesz a Nemzetvédelmi Egyetem Kossuth Lajos Hadtudományi Kara és annak Társadalomtudományi Intézete, továbbá az egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központja. A két utóbbi intézmény a társadalom felé nyújt kapcsolódási felületet. A döntés-elõkészítõ empirikus kutatások mûhelye az elõbb már említett Társadalomtudományi Intézet Szociológia, Pszichológia és Pedagógia tanszéke, amely évente 34 reprezentatív empirikus kutatást végez a Magyar Honvédségben. Fõbb kutatások: a környezetvédelem (NATO-kutatás), a szerzõdéses katonák, a kommunikáció, a haderõn belüli korrupció, avagy a magyar társadalom honvédséggel kapcsolatos attitûdjei (ez utóbbi magyar szlovákcseh közös kutatás volt), továbbá a hadtudósok, a Magyar Honvédség nyugállományú és leszereltek tagjainak helyzete témakörében folyt. Részt veszünk továbbá az OTKA kutatási programjaiban is, mint például: elitkutatásban (Huszár Tibor akadémikus vezetésével).
Hadtudományi Bizottságunk 2004 novemberében tartotta meg a Köztestületi Tagok I. konferenciáját, amelyen értékeltük a hadtudósok helyzetét. Ekkor fogalmazódott meg, hogy A katonatudósok ma szûkebb kutatási területüket többnyire néhány fõs kutató-teamekben kutatják, és tudomásuk szerint az országban is csak kis létszámú hasonló tudású és tapasztalatú, kutatói attitûdû tudóskollégát ismernek. Ez azt jelzi, hogy alapvetõen intenzív és erõteljes személyes kapcsolatok jellemzik a hadtudósok munkáját. Saját tudományos teljesítményeik kapcsán elmondják, hogy mindenekelõtt szakmai elismertségük, elfogadottságuk és a kutatáshoz rendelkezésre álló anyagi, infrastrukturális feltételeik jobbak az átlagosnál. Viszont a kutatási témáik támogatásához való hozzájutásuk lehetõségei, illetve jövedelmi megbecsültségük lényege sebb rosszabb annál, mint amit témájuk, munkájuk megérdemel, illetve, mint amit a többi kutatási területhez viszonyítva indokoltnak tartanak. Ennek a következménye, hogy a magas elismertségû és jó feltételû kutatógárda tudása kihasználását, támogatását és anyagi megbecsülését messze a lehetõségei szintje alatt érzi Mindössze 6 %-uknak nem volt önálló kötete, 25 önálló kötete volt 35 %-uknak, 610 önálló kötet között produkált 29,4%-uk és 5%-uk 10 fölött publikált könyveket. A hazai szakmai folyóiratokban az utóbbi négy évben csaknem negyedük 11 és 15 publikáció között jelentetett meg állapította meg a kutatási jegyzõkönyv. (2)
Ami a lehetõségeket és a feladatokat illeti:
A jelzett három hadtudományi mûhely, kiegészülve a katonai mûszaki tudománnyal olyan fontos irányokban kutat amire Vizy E. Szilveszter elnök úr is rámutatott a Magyar Honvéd, 2004. december 17. számában megjelent interjújában , mint a haderõ háborús és békemûveletei, a válságkezelés, az informatikai és a felderítõ eszközök korszerûsítése, a katonaorvosi kutatások, miközben nem csökken a hadtörténelmi kutatások szerepe sem.
A hadtörténeti kutatások centrumában a 20. század fõbb biztonsági folyamatai állnak. A katonaorvosi kutatások az emberi szervezet fizikai-pszichikai terhelhetõsége, ellenálló képessége és a már károsodott funkciók helyreállítása, valamint a vegyi és biológiai fegyverek elleni védelem orvosi kérdéseivel foglalkoznak. A katonai mûszaki kutatások fõ irányai: a vezetési, kommunikációs és informatikai rendszerek korszerûsítése; az ABV-fegyverek és a katasztrófák elleni védelem, továbbá az infrastruktúra-fejlesztés. A fegyveres erõk alkalmazásával összefüggõ kutatási területek: a haderõ részvétele a nem katonai jelegû fenyegetettség elhárításában, a válságkezelés lehetséges módjai, a védelmi tervezés rendszere, valamint a lehetséges NATO-alkalmazások elvei, eljárásai és rendje. (A jelzett feladatokat hangsúlyozta a Köztestületi Tagok elsõ konferenciája is.)
A modern háborúkról egyre több munka jelenik meg, amelyekkel kapcsolatban szakértõink hangsúlyozzák, hogy a hazai tudományos mûhelyekben megindult a háború jelenlegi és a belátható jövõben is korszerû fogalmának és tartalmának kialakítására irányuló tevékenység. Ez a munka azonban csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha abban a politika, a filozófia és a hadtudomány legjelesebb mûvelõi egyesítik erõfeszítéseiket.(3) Azzal, hogy megszûnt a hadtudomány tárgyának szûken önmagára irányuló reflexiója, a kutatásban új tudományszakok keletkeztek, mindenekelõtt a biztonságelméletet, a hadügy komplex szociológiáját, a katonai személyközi kommunikációt, valamint a honvédelmi jogot kell megemlíteni. E tudományszakok módszertani tekintetben is megújították a magyar hadtudományt.
A hadtudomány nem csak regisztrálja az új jelenségek eltéréseit bizonyos szabályszerûségektõl, hanem az eltérések összetevõit, azok okait is vizsgálja. A köznapokban is szembetûnõ feszültség az emberi szabadságjogok és a biztonság között van, de nem kevésbé érzékeny probléma a környezettudat és a biztonság kapcsolata, gondoljunk a NATO által is szorgalmazott lokátorállomás telepítésének nehézségeire. Demokratikus viszonyok között a biztonság kérdéseirõl eredményes és szakadatlan kommunikációt kell folytatni a társadalommal. A jelzett területeken a személyes kutatások jelentõsek. Kutatóink több ponton szintén közremûködnek az országos kutatási programokban, mint például: az elitkutatásban
További célunk a hadtudományi kutatások szempontjából, hogy javuljon: az egyre nagyobb adatbázisok közötti kapcsolat; a hazai és a nemzetközi információs piacon való hatékonyabb jelenlét; a rendelkezésre álló erõforrás- és humánerõforrás-gazdálkodás; valamint a kutatás-módszertani felkészültség.
Talán nem tûnök elfogultnak, amikor bár a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektoraként azt állítom a katonai felsõoktatással kapcsolatban, hogy a biztonság oktatási kérdés is. Az oktatás, a védelmi szektor szempontjából stratégiai ágazat. Meg kell jegyezni azonban, hogy a változásokban a katonai felsõoktatásnak nem volt akkora lehetõsége, mint azt gondoltuk. A katonai felsõoktatásban szükség van a társadalomtudományok intenzív jelenlétére a kultúraközvetítés, a szakemberképzés, a tudományos kutatás, a doktori képzés, valamint a védelmi szektorban szolgálatot teljesítõk viselkedésmintáinak orientálása, az európai kulturális és szövetségesi identitás alakítása szempontjából. Az oktatás a problémacentrikus, innovatív gondolkodásmódot erõsíti, mert a szakmai képességek, valamint az emberi kvalifikációk arányában nõhet a cselekvési önállóság. Alapvetõ célunk, hogy a felkészítés magas színvonala hasson ki a professzió gyakorlásának minõségére is.
Ami a képzés szerkezetét és a szakokat illeti : egyetemünkön katonai vezetõi, biztonság- és védelempolitikai szakértõi, büntetés-végrehajtó nevelõi, védelemigazgatási, valamint technikai, mérnöki menedzser szakokon folyik képzés mind BSc., mind MSc szinten.
A két doktori iskolánkban mintegy 200 doktorandusszal folyó munka eredményeként a hadtudományi doktori fokozat megszerzésével a társadalom szakértõ rétege egy specifikus területen erõsödik, amit a modern társadalom differenciálódása is szükségessé tesz.
Véleményünk szerint, a tudomány felelõsségén belül a hadtudomány felelõssége is összetett, úgymint: az igazság kutatására, mint tárgyi megismerésre; a kapott eredmények értelmezésére, pontos megértésére, a belõlük levont következtetésekre; valamint a cselekvési, viselkedési stratégiák ajánlására vonatkozó felelõsség.
A hadtudományban az igazság kutatása, a valóság megismerése, szabályszerûségeinek vizsgálata gondoljunk az indítékrendszerekre (érdekek, motívumok, értékek, szokások, szükségletek, meggyõzõdések stb) szisztematikus kritikusságot igényelnek függetlenül a szövetségesi elkötelezettségektõl. A politika definíciói nem segítik a megértést, hiszen megemlíthetjük a »szükséges háború«, vagy az »elkerülhetetlen háború« amerikai fogalmait, amelyek az iraki háborúval összefüggésben hangzottak el, vagy a terrorizmus több mint 30 fogalmát, amely a deduktív módszertant problematikussá teszi. A civilizáció fejlõdésével a háborúk gyakorisága nem csökken, mi több, az indulati küszöb minden eddiginél alacsonyabb. A hadtudománynak is jelen kell lennie és jelen is van az igen összetett információs piacon, különösen a krízishelyzetek idõszakában. Ez a részvétel a szakértelemhez kötõdik.
Az ellentétek természetét új módon kell felfogni, mert strukturális konfliktusok sokaságával, valamint új veszélyforrásokkal találja szemben magát a kutató. Négy fõbb területet emelhetünk ki a 21. század megalapozott globális veszélyforrásai közül: a nukleáris- és a biotechnológiákat, valamint az információ és a terrorizmus problémáját.
A katonai szakértõink azonban úgy vélik, hogy: Egy hozzánk hasonló nagyságrendû országtól csak az várható el, hogy a nemzetek közösségében erejéhez mérten részt vegyen a globális veszélyek elhárítására irányuló közös gondolkodásban és cselekvésben. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy a regionális és a helyi-specifikus veszélyek feltérképezése a magyar biztonságpolitika elsõrendû feladata, bár leküzdésük úgyszintén elsõsorban a NATO, az Európai Unió és más, világ- és regionális szervezetek közremûködésével valósítható csak meg. (Deák Péter: A biztonság változó tartalma, értelmezése a 21. század elején / Külpolitika, tavasznyár / 2001. 1819. old.)
Az iszlámmal való jelenkori találkozás valóságos kulturális sokk-ként érte a Nyugatot. A terrorista akciók esetében jelentõséget kell tulajdonítanunk azok katonai vonatkozásainak, így a tûzerõnek, a mobilitásnak, a logisztikának valamint az összehangoltságnak. A jelzett veszélyforrások hatékony összefogásra kényszerítik a szövetségeseket is.
Ami a hadtudomány határait illeti: a hadtudomány, mint társadalomtudomány kutatja tárgyának történeti, harcászati, hadmûveleti, hadászati, valamint humánerõforrás területeit. A katonai-mûszaki tudomány kutatja tárgyának technikai, logisztikai aspektusait. A felsorolt területek a katonai gondolkodás síkjait is reprezentálják. A harcászati, hadmûveleti és hadászati szintek magukba foglalják a katonai vezetést, valamint a felkészítést. A kutatásban idõhatárok nincsenek, a NATO-csatlakozással a katonai gondolkodás térbeli határai jelentõsen szélesedtek, de hozzá kell tennünk, hogy a globális stratégiai gondolkodás az politikai kategória. A geopolitikai aspektus már meghaladottá vált az európai katonai gondolkodásban.
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a bevezetõben jelzett átalakulások során és a változásokban a hadtudomány határai elmozdultak, tárgya bõvült, fókuszponttá vált a stratégiai gondolkodás a nemzetközi kapcsolatok biztonságelméletek, a terrorizmus, a katasztrófaelhárítás, a békefenntartás, a civil-katonai kapcsolatok (CIMIC), a média-kommunikáció PR, az európai biztonsági és védelmi identitás (ESDI), valamint a pszichológiai mûveletek (PSYOPS) területén.
Az amerikai stílusú demokráciákban szorosabb kapcsolat alakult ki a gazdaság, a tudomány és a haderõ között. Az egyes nemzeti stratégiák csak egy-egy variációját képezik az elveknek. A hadtudomány tárgyának, a fegyveres küzdelemnek az interdiszciplináris kapcsolódási pontjai jelentõsen bõvültek.
A hadtudomány korszerû és adekvát módja a jelenlegi, feszültségektõl, sõt fegyveres küzdelmektõl sem mentes valóság kutatásának. A háború még nemcsak elméleti probléma. A magyar hadtudomány kutatási problémáit orientálja a történelmünk nyomán kialakult érzékeny látásmód, valamint stratégiai helyzetünk Európában. Felelõsek vagyunk Ács Tibor kifejezésével a magyar anyanyelvû hadtudomány fejlesztéséért.
Az egyéni kutatásokban is vannak konjunkturális témák. A magyar hadtudomány, mint társadalomtudomány figyel az új jelenségekre, sokrétûen kutatja bõvülõ tárgyát, a kutatási eredmények publikálásában produktív szakértõink jelen vannak a média nyilvánosságában is.
A katonai felsõoktatásban a kompetenciák szerkezete átalakult, új tudásfajták jelentek meg. Az oktatás problémacentrikus, fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók a gyakorlatban felismerjék azokat az összefüggéseket, amelyekrõl elméletben tanultak. Az oktatás szerkezete átalakult a bolognai folyamat hatására (BSc, MSc, PhD). Kitartóan kell dolgoznunk azonban telekommunikációs korunk és a tudás összhangjának megteremtésén.
FELLHASZNÁLT IRODALOM
1. Dr. Szabó Miklós: A hadtudomány tárgyának változásai a 60-as évektõl napjainkig, a tudomány fõbb eredményei. Hadtudományi Tájékoztató, 2004/1, 44. old)
2. Szabó János: Magyar hadtudósok helyzete, jövõképük. Új Honvédségi Szemle, 2005/4. 4655. old.
3. Bognár Károly: A háború fogalmának, tartalmának múltja, jelene és jövõje. Új Honvédségi Szemle, 2005/8. 25. old.
* A Magyar Tudományos Akadémia Gazdasági- és Jogtudományok Osztálya és az osztályhoz tartozó akadémiai támogatott kutatócsoportok 2005. évi Akadémiai Tudomány Ünnepe keretében 2005. november 4-én rendezett tudományos ülésen elhangzott A hadtudomány, mint társadalomtudomány jelenkori felelõssége, lehetõségei és határai címû elõadás szerkesztett változata.