Zárszó
Tisztelt Konferencia!
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora Szabó Miklós akadémikus és a magam nevében köszöntöm a konferencia valamennyi résztvevõjét. Gratulálok a Magyar Hadtudományi Társaság elnökségének, hogy kezdeményezte és vállalta ennek a konferenciának a megszervezését, amit eredményesen lebonyolított.
Nagyon jó, aktuális, közérdeklõdésre is számot tartó témát választottak, ezt mutatja a résztvevõk, az aktív érdeklõdõk közöttük számos fiatal kutató nagy száma és az aktív részvétel a konferencia munkájában. Ugyanakkor az idõpont megválasztása november 3-a is jelképes, mert másfél évszázaddal ezelõtt egy magyar huszár tiszt, gróf Széchenyi István alapozta meg a az MTA létét azzal, hogy birtokai éves jövedelmének egy részét, 60 ezer forintot a haza, és a tudomány javára felajánlott.
Tisztelt Barátaim!
A konferencián felmerült kérdések sora, a vita iránya jól mutatja, hogy századunk elején, a biztonság, a védelem, a katonai erõ építése, alkalmazása, képességei fejlesztése terén vannak olyan újszerû kérdések, amelyek elméleti megalapozásában, a gyakorlati megoldások útjainak, módjainak feltárásában, kutatásában szerepet vállalhat, szerepet kell, hogy vállaljon a hadtudomány , hiszen képes az elõttünk álló feladatok megoldásához, új ismereteket adni. Az eddigi eredményeink alapján állíthatjuk, hogy a hadtudomány megújuló, létjogosult interdiszciplináris, sõt multidiszciplináris tudomány. Ez azt is jelenti, hogy befogadó, integráló, tehát mindazt, amit más tudományok társadalomtudomány, mûszaki tudományok és egyéb tudományok alkotnak, új ismeretként átveszi, adaptálja, saját tárgyának gazdagításához felhasználja. Természetesen ezt kölcsönösségi alapon, jól mûködõ együttmûködés keretében teszi.
A mai konferencia arra is rámutatott, hogy a korábbiakhoz képest jelentõsen kibõvült a hadtudomány repertoárja, amelyben sok az újszerû, megvalósítandó, vagy kevésbé kimunkált kérdések sora. Foglalkoznunk kell tehát tudományunk önmûvelésével is, tárgyával, funkciójával, szerkezetével stb. Úgy gondolom, hogy tudományos potenciálunk erre is kész és képes.
Sok múlik azonban azon, hogy miként mûködünk együtt tudományszervezési és irányítási kérdésekben. Pozitív példaként említhetem, hogy néhány évvel ezelõtt a hadtudomány mint önálló tudományág mellett a 169/200-es Kormányrendelettel önálló tudományágként született meg a katonai mûszaki tudomány. Ugyanakkor még sok kérdés nincs egyeztetve az érintett szervek, intézmények között. Ilyen például, hogy a hadtudományi doktori iskolában 23 tudományszak, a katonai mûszaki iskolában pedig a kezdetben 5, majd 7 olyan szak van, ahol doktorandusz hallgatókat képezünk és ez nem egyezik meg sem a hivatkozott Kormányrendeletben elõírtakkal, sem az MTA besorolással. Fontos lenne, hogy az ilyen és hasonló kérdésekre az érintett szervek: az MTA, az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottsága, az ZMNE és Doktori Iskolái, nem utolsó sorban a Vezérkar szorosabban együttmûködjön. Közös munkálkodás eredménye, színtere lehet a doktori iskolák tudományági, tudományszakok szerinti rendezõdése, közelítése egymáshoz.
Befejezésül hangsúlyozom a ZMNE örömmel ad helyet minden ilyen konferenciának. Külön öröm számunkra, hogy házigazdaként is hozzájárulhattunk ehhez a sikeres, eredményes rendezvényhez. Tisztelettel ajánlom, hogy a rendezõk elgondolása szerint a konferencia anyaga kerüljön kiadásra, egyrészt az utókornak megörökítendõ, másrészt a szemléletmód átadására is, fõleg a fiatalok számára.
Tisztelt Konferencia!
További sikereket kívánok a rendezõ, szervezõ Magyar Hadtudományi Társaságnak és a konferencia minden résztvavõjének. Biztos vagyok benne, hogy mindazokat a gondolatokat, amelyek a konferencia témájához kapcsolódó elõadásokban, korreferátumokban, hozzászólásokban megfogalmazódtak rendezõ elvként követjük munkánkban a haderõ építésében, a hadtudomány fejlesztésében.
Solymosi József