Hautzinger Gyula
Magyar katonai részvétel az Iraki Szabadság mûveletben
A multinacionális szerepvállalás tekintetében a válságreagáló mûveletek sorában egyre határozottabban jelennek meg a civil elemekkel közös mûveletek, amelyek a katonai tevékenységbe beépítve, annak részét képezõ CIMIC tevékenységtõl kezdve a „polgári” domináns helyreállító-újjáépítõ tevékenységig terjedhetnek. Az ilyen tevékenységekben a gazdasági munka a meghatározó, a katonai részvétel csak – az elõbbit biztosító – másodlagos lehet. Erre a legaktuálisabb példa hazánk részére legutóbb beérkezett felkérés az afganisztáni tartományi újjáépítési csoport létrehozására. Jelen tanulmányban, melynek fõbb gondolatait a szekció ülés résztvevõivel megosztottam, a multinacionális szerepvállalás néhány általános jellemzõjére utalva, az immár befejezettnek tekinthetõ iraki misszióban betöltött szerepünkrõl, az itt kifejtett tevékenységünk tapasztalatairól, tanulságairól kívánok szólni. 1
Nemzetközi szerepvállalásunk meghatározója országunk nemzetgazdasági teljesítõképessége. Ebbõl a nézõpontból tekintve jelenlegi és várhatóan a jövõbeni nemzetközi részvételünket három fõ csoportra oszthatjuk 2 :
Ha megvizsgáljuk a fenti csoportosítást megállapíthatjuk, hogy ameddig a nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ) felkérésére végzett misszióink minden tekintetben rendezettek és eredményesek, addig ez a kitétel különösen gazdasági megközelítésbõl kérdéses (és állandóan napirenden szereplõ!) a folyamatosan átalakuló NATO részérõl. Legbonyolultabb ugyanakkor a harmadik, „ad hoc” csoportosításban történõ részvétel, amelynek elemzése a jövõre nézve alapos, mindenoldalú vizsgálatot igényel. Annál is inkább, mert – tapasztalva a globális politika változásait – elképzelhetõ, hogy a jövõben is érkezhet hasonló jellegû felkérés.
A Nemzetközi („lengyel”) Közép-dél Hadosztály létrehozása, feladatai, tevékenységének megkezdése a hadmûveleti területen
Magyarország a második világháború utáni legnagyobb szabású katonai részvételére történõ közvetlen felkészülés 2003. május végén – június elején kezdõdött. Tárgyalódelegációink Varsóban megismerkedtek az „Iraki Szabadság” hadmûveletben már részt vevõ vezetõ koalíciós hatalmak felkérésére Lengyelország által létrehozásra kerülõ hadosztály keretében történõ magyar részvétel elképzeléseivel.
Az elsõ tárgyalások eredményeként ismertté vált, hogy a lengyelek egy, a hadosztály ellátását biztosító szállítózászlóaljat kérnek Magyarországtól, ugyanakkor lehetõséget biztosítanak a hadosztály törzsében több törzstiszti beosztás betöltésére is. Számunkra a logisztikai fõnöki (G4) beosztás bizonyult a legfontosabbnak, mivel a várható parlamenti döntés alapján felállításra kerülõ szállítóalegység a lengyel logisztikai zászlóaljjal együtt képezné a hadosztályparancsnoknak közvetlenül alárendelt ellátó alakulatot. Közben magas rangú amerikai kormányküldöttség járt Budapesten, amelynek vezetõje ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok a magyar részvétel eredményes elõsegítése érdekében szállítótechnika biztosításával járul hozzá a misszió sikeréhez.
Ezen információk birtokában került sor a varsói tárgyalások következõ fordulójára, amelyet a Honvéd Vezérkar fõnöke által kijelölt, a hadosztály G4 vezetõi beosztásra tervezett fõtiszt vezetett.
A 2003. június 2-án kezdõdõ ún. „erõ felajánlási” konferencia második napján érkezett meg a hír Varsóba, hogy a magyar parlament nagy többséggel elfogadta egy 300 fõs szállító kontingens felállítását és a lengyel vezetésû hadosztályba történõ kiküldését.Magyar részrõl az volt az elõzmény, hogy bár már április 25-én a kormányhoz megérkezett az Egyesült Államok felkérése, a nemzetközi porondon kialakult, egészen a fegyveres beavatkozás jogosságát megkérdõjelezõ vitát magyar szempontból az ENSZ BT 2003. május 22-én meghozott 1483. számú határozata oldotta meg, amely elfogadta az Irakban kialakult „status quo”-t, ezzel más országok számára is biztosította a lehetõséget a stabilizálódási folyamatba való bekapcsolódást.
Ettõl kezdve részvételünk a tárgyaló pozícióból mandátummal rendelkezõvé vált. Megnyílt a lehetõség a kérdések közvetlen megválaszolására. Ezek során tisztázódott, hogy a lengyel hadosztály, három dandárból 3 és közvetlen önálló alegységekbõl álló 9000 fõs szervezettel fogja a feladatát ellátni.
Így a magyar fél részérõl több ízben is észrevételekkel és megjegyzésekkel ellátott, a hadosztály tevékenységét részleteiben behatároló hazánk részérõl 2003. július 20-án aláírt Egyetértési Nyilatkozat alapján a magasabbegység küldetése: „…olyan stabilizációs és a biztonságot elõsegítõ mûveletek folytatása a kijelölt körzetben, amely elõsegíti a biztonságos és stabil környezetet a késõbb megalakuló új iraki polgári és katonai szervezetek számára, amely végsõ soron lehetõséget teremt a nemzetközi erõk teljes kivonására.”
A megfogalmazotton túl az alábbi fõ feladatok kerültek rögzítésre:
A fenti elõzmények, elõkészületek után a hadosztály megalakulása és benne a magyar részvétel eldõlt.
A tárgyalások következõ idõszakában a részletek kidolgozása került sorra.
A lengyel katonai vezetés – a hadosztály felállításáért és a mûveletek jövõbeni vezetéséért érzett felelõség mellett – lehetõséget biztosított arra, hogy a részt vevõ országok tábornokai és törzstisztjei a hadosztály-parancsnokságon több vezetõ beosztást betölthessenek. Így a lengyel két csillagos tábornok hadosztályparancsnok munkáját a létszámában, erejében meghatározó három dandárt küldõ nemzet (lengyel, spanyol, ukrán) egy-egy tábornoka parancsnokhelyettesként segíthette. A törzsfõnöki beosztást – értelemszerûen – lengyel ezredes foglalta el. Magyarország – a már említett részvételünk szempontjából fontos logisztikai fõnöki beosztás mellett – további hat 4 pozícióba jelölt a szakterületüket jól ismerõ, korábban már nemzetközi missziókban bizonyított, jól felkészült tiszteket.
A tárgyalásokra jellemzõ volt a nagyfokú nyíltság és a javaslatok széles körû, alapos megvitatása. Ennek egyik bizonyítéka, hogy bár a szervezõdõ misszió nem NATO zászló alatt került felállításra, a lengyel szervezõk fontosnak tartották, hogy a konferencia egyik délutánján tájékoztatót tartsanak a NATO-országok részére is, ahol a kijelölt hadosztályparancsnok ismertette a hadosztály fõbb mutatóit és bemutatta a fontosabb pozíciókat igénylõ nemzetek által jelölt beosztásokat, hangsúlyozva, hogy a lengyel vezetés nyitott további posztok megnyitására, vagy a már megtörtént jelölések megvitatására.
A nyitott magatartásnak köszönhetõen több NATO-ország is kifejezte hajlandóságát jól felkészült, NATO-tapasztalatokkal rendelkezõ törzstisztek küldésére. Így kerülhetett sor arra, hogy Lengyelország – mint NATO-ország – mellett más országok, USA, Dánia, Hollandia és Norvégia is küldött felelõs beosztásba tiszteket, a már említett magyar és spanyol részvételen túl. 5
Alapelvként rögzítésre került, hogy a logisztikai támogatás a NATO-ban alkalmazott eljárások szerint fog történni. Ennek lefektetésére azért volt szükség, mert a csapatokat küldõ nemzetek nyilvánvaló eltérõ eljárások alapján mûködtetik egységeiket, így a nemzetközi törzs képtelen lett volna „egy ország” mûködési elvei alapján biztosítani a több mint húsz nemzetet magába foglaló magasabbegységet.
A tárgyalások során felmerült a felállításra kerülõ magyar szállítózászlóalj szállító technikával történõ biztosításának a kérdése is. Itt az elvek rögzítésén túl sok mindenre nem került sor.
Elõször is, a hadmûveletek korábbi idõszakában a mûveletek nagy távolságokra kiterjedõ és nagy anyagi fogyasztással járó jellege miatt, ezt a tevékenységet a jövõre nézve nem lehetett mintának tekinteni. Másodszor, egyik fél sem rendelkezett adattal arra vonatkozóan, hogy mikor, milyen és mennyi szállító technika fog beérkezni a többnemzetiségû hadosztály számára. 6
Ezek a bizonytalanságok – amelyek késõbb a hadmûveleti területre történõ kiérkezésig, sõt a továbbiakban is csak lassan tisztázódtak – nem segítették, nem segíthették elõ a pontos tervezést. Éppen ezért a magyar zászlóalj a tapasztalati számok, illetve a szállítmányok kiséréséhez a maximális elérhetõ biztonság érdekében hozzárendelhetõ kíséret létszámának kialakítása, a zászlóalj mûködtetéséhez szükséges egyéb elemek létszámszükségletének meghatározásával került felállításra. 7
Az alapvetõ elveket rögzítõ varsói tanácskozást követõen az események felgyorsultak:
Ezzel megkezdõdött a lengyel hadosztály és a – magyar kontingens 2004. december 31-éig tartó – közös története. A hadosztálytörzs augusztus közepén Babilonban gyakorlatilag a teljes kijelölt állományával megkezdte a munkáját.
Augusztusban folyamatosan beérkeztek a kijelölt csapatok. 2004. szeptember 3-án a lengyel kormány képviselõinek, valamint az iraki koalíciós erõk fõparancsnoka, Sanchez (US) altábornagy jelenlétében megtörtént, a Magyarország területi nagyságát megközelítõ, felelõsségi körzetnek (a megerõsítõket is beleszámítva alig 9000 fõs hadosztállyal) az amerikai tengerészgyalogos erõktõl történõ átvétele, s a feladat elkezdõdött.
Az elsõ idõszak értékelhetõ tapasztalatai
Nemzetközi vonatkozásban:
1. Az USA és Nagy-Britannia – mint az iraki hadmûveletet megindító szövetségesek – a stabilizációs mûveletekre széles körû „ad hoc” koalíciót szerveztek, amely (mint maga a beavatkozás) erõsen megosztotta a nyugati világot. Az euró-atlanti kapcsolatok mellett érthetõen elkötelezett új demokráciák kivétel nélkül, tevõlegesen járultak hozzá a további, várakozások és hírszerzõi adatok szerinti stabilizációs folyamatokban való részvételhez. Az USA szempontjából kitüntetett a folyamatban Lengyelország szerepe, amelyhelyzete és nyújtott teljesítménye alapján kapott megbízást a mûvelet szempontjából kiemelkedõ fontosságú magasabbegység létrehozására.
2. A részvételnél fontos szempontnak bizonyult annak mind szélesebb köre. Ez elsõsorban a teljes iraki misszió mind szélesebb körû nemzetközi elismertetését jelentette, egyfajta „politikai legitimációját” a világ közvéleménye elõtt. Így fordulhatott elõ, hogy a nemzetek részérõl – egy fõtõl a százezret jóval meghaladó létszámig (USA) – minden létszám elõfordult.
3. Az Egyesült Államok a kezdettõl felismerte, hogy a nemzetközi részvétel csak akkor lehet sikeres, ha a mûveletekkel járó költségek jelentõs hányadát is magára vállalja. 8 Ennek következtében a felkért országok szinte valamennyien kaptak valamilyen formában támogatást. Volt olyan latin amerikai ország, amely nemzeti egyenruhájában küldött katonáján kívül szinte semmit sem biztosított a hadmûveleti területre beérkezett csapata számára, azokat felszereléssel az amerikaiak látták el.
4. Nem tekinthetõ másnak a megszervezés idõszakában, mint az optimista helyzetértékelésbõl következõnek, hogy az amerikai fél részérõl is elfogadott (felajánlott) missziós feladatellátás csak békefenntartó (és nem békekikényszerítõ) feladatokat jelölt ki a nemzetközi erõk számára. Erõsen feltételezhetõ, hogy békekikényszerítõ, aktív (támadó) katonai mûveletek esetén, a jelentkezõ államok nagy része nem is vállalta volna fel a nemzetközileg a mai napig sem egyértelmûen megítélt misszióban történõ részvételt.
Magyar vonatkozásban:
1. A fenti, nagy részben magyar vonatkozásban is érvényes megállapításon túl, illetve azt részletezve megállapítható, hogy a felkérés idõszakában a Magyar Honvédség nem rendelkezett olyan szervezetszerû, alkalmazásra felkészült katonai egységgel, amelyre a kérés irányult. Ebbõl következõen, szállítótechnika sem állt erre a célra rendelkezésre, különösen nem olyan, amelyet az amerikai mûveletet tervezõk akartak (nagy tömegû folyékony-, és szilárd anyag szállításra alkalmas, nagy kapacitású szállító eszközök). 9
2. A misszió költségvetésileg – érthetõ okokból – nem volt tervezett, így azt a HM folyó költségvetésébõl kellett megtervezni. Ugyancsak rövid határidõkön belül kellett a speciális igénybevételhez megfelelõ felszereléseket beszerezni, amelyek beérkezése értelemszerûen nem esett teljes mértékben egybe a feladat megkezdésével.
3. A várható feladatvégzéssel kapcsolatban készült el az egyetértési megállapodás (MOU) is, amelyrõl a késõbbiek során bebizonyosodott, hogy a változó helyzethez nem, vagy nehezen igazítható. Ez a megállapítás, amely hasonló volt a többi nemzetéhez, véletlenül sem a küldõ ország kritikája, sokkal inkább a tervezés hibája, amely túl optimistán (békefenntartás) határozta meg a hadosztály és benne a magyar zászlóalj szerepét.
Változások, a spanyol kivonulás bejelentése és az Al Sadr-lázadás (2004 március–április) kezdetével
A hadosztály a 2003. szeptember 3-ai feladat átvétele után az elõzetes várakozások és elõrejelzések ellenére fokozatosan romló biztonsági körülmények között látta el a részére meghatározott feladatokat. A biztonság romlását jelentõ mérföldkövek voltak az elsõ harccselekmények között november elején elesett bajtársunk a lengyel Kupczyk õrnagy halála, majd a 2003 karácsonyát követõ Karbalában (egyszerre három helyen: városháza, bolgár és lengyel tábor) autóbombákkal elkövetett öngyilkos merényletek, amelyek következtében a legnagyobb veszteséget közülünk bolgár bajtársaink szenvedték. A 2003. nyarától fokozódó támadások magyar szempontból február 18-án reggel 7 óra után érték el a tetõpontjukat, amikor az al-hillah-i táborunk ellen elkövetett autóbombás merénylet következtében két honfitársunk súlyosabban, többen könnyen sérültek.
A biztonság romlása befolyásolta, de nem hiusította meg a hadosztály békefenntartásra irányuló tevékenységét. A fokozódó biztonsági elõírások betartása, a táborok mûszaki védelmének erõsítése mellett, ha nehezebben is, de felelõségi körzetünkben teljesíteni tudtuk alapfeladatainkat. Ebben a helyzetben döntõ változást a Madridban több helyszínen 2004. március 11-én elkövetett terroristatámadás és az azt követõ, a spanyol dandár kivonását érintõ bejelentés, valamint az április 4-én Najafban Al Sadr síita vallási vezetõ által elkezdett lázadás jelentett.
Az ezt követõ hetekben az események hatása kettõs volt:egyrészt a csapatok biztonsága érdekében fokozottabban jelentkezett a konvojok kisérésének biztosítása. Mind a katonai konvojok, mind a civil (KBR) konvojok csak megerõsített kísérettel mozoghattak. A kísérés megszervezése, a nemzeti elõírások szerinti biztosítása egyaránt fokozottabb felelõséget jelentett mind a hadosztály vezetése, mind a nemzeti kontingensek parancsnokai számára; másrészt márciustól az eddigieknél is fokozottabbá vált az igény az erõdítési anyagok biztosítására, a táborok további megerõsítésére.
Mindezek mellett különösen a Sadr-lázadás országossá terjedése következtében ellátási akadályok merültek fel az elöljárói tagozat részérõl. Heteken, hónapokon keresztül naponta kellett a harcot megvívni, hogy ne csökkenjenek a korábbi, elfogadható szinten tartott ellátási tartalékok. Különösen kritikus volt a polgári ellátószervezet által teljes egészében végzett friss élelemmel, palackos ivóvízzel való folyamatos ellátás, valamint a hadosztály napi mûködéséhez elengedhetetlenül szükséges üzemanyag biztosítása.
A spanyol dandár kivonása 2004 májusában gyökeresen megváltoztatta a hadosztály feladatainak további ellátását. A spanyol dandár és velük a latin-amerikaiak kilenc hónapos felelõsségteljes szolgálat ellátásuk során két kulcsfontosságú tartományt (Quadisiyah és Najaf) tartottak ellenõrzésük alatt. A távozás után a körzetben csak Salvador 350 fõs kontingense maradt, amelynek egyedül saját biztonsága fenntartására sem volt elegendõ kapacitása.
Szükségessé vált az elöljáró parancsnoksággal együttesen hathatós intézkedések azonnali foganatosítása. Ez a feladat azért is jelentkezett sürgõsen, mivel a hadosztály eredeti feladata békefenntartás és nem a 21. század háborújában történõ aktív, offenzív részvétel volt. Pedig a helyzet szinte valamennyi tartományban ezt követelte volna meg Erre pedig a kontingenseket küldõ több mint húsz nemzet ilyen irányú felhatalmazást nem adott.
A spanyolok kiválása nem csak a felelõsségi körzetek további felügyeletében okozott problémát, hanem a hadosztálytörzsben nagy számban szolgáló spanyol tisztek gyors pótlását is meg kellett oldani.
Vizsgáljuk meg, melyek voltak azok az általános nemzeti korlátozások, amelyek befolyásolták a résztvevõ nemzeti kontingensek feladat ellátását:
A fenti tények mind a misszió elõkészítésének felelõsségét hangsúlyozzák. Bebizonyosodott, hogy a hadosztály felállítása után szinte semmilyen lehetõség nincs az eszkalálódó helyzetnek megfelelõen a feladatok alapvetõ megváltoztatására. A nemzetek törvényhozási fórumai nehezen változtatják meg döntéseiket. Különösen, ha húsz vagy több résztvevõ szuverén nemzetrõl van szó.
Az ilyen irányú próbálkozás szinte eleve kudarcra van ítélve. Gondoljunk csak a saját kontingensünk körül, szinte az elsõ hónapok után, a parlamentben kialakult feszültségekre. Képzeljük el, ha ebben a helyzetben valaki a kontingens feladatainak ellátásában további, különösen a saját biztonságot negatívan befolyásoló módosításokkal állt volna elõ.
A helyzetet pedig valamilyen módon kezelni kellett. Erre hozta az elöljáró bagdadi parancsnokság azt a döntést, hogy a mi felelõsségi körzetünkben offenzív mûveletekre amerikai csapatokat alkalmaznak. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy a hadosztály csapatai tétlenségre voltak ítélve, de nyilvánvalóan olyan jellegû támadó akciókban nem vehettek részt, amelyek az ellenséges erõk akár erõszakkal történõ felkutatásához és közömbösítéséhez vezettek. Idõvel a bekövetkezett események a két „legforróbbá” vált város és így egész tartományok (Karbala, Najaf) átadásához, illetve cseréhez vezettek.
A második idõszak tapasztalatai
Nemzetközi vonatkozásban:
1. Leglényegesebb megállapítás, hogy az iraki helyzet kezelésére nem voltak a nemzetközi csapatok alkalmazására adekvált válaszok. Ez távolról sem azt jelenti, hogy a nemzetközi hadosztály mûködése eredménytelen volt. Ameddig és ahol a szabályozók megengedték a magasabbegység teljesítette az alaprendeltetésébõl adódó feladatokat. A spanyol kivonásig a hadosztály jelentõs nagyságú területen végezte a feladatait ezáltal is tehermentesítve az amerikai csapatokat.
2. Bebizonyosodott, hogy az alkalmazás feltételeit menetközben nehéz, szinte lehetetlen megváltoztatni. A több mint húsz résztvevõ nemzet egységei és alegységei a küldõ országok legmagasabb törvényhozó szerveinek döntései alapján végezték feladataikat. Ezért is jelentkezik a jövõre nézve fontos tanulságként az ilyen küldetésekre vonatkozó felelõs döntések meghozatalán túl, a missziók tevékenységének alapos megtervezése.
Magyar vonatkozásban:
1. A nemzetközi tapasztalatok teljes egészében érvényesek a magyar kontingens alkalmazása tekintetében is. Ezt csak fokozza, hogy a felkérés szerint gyakorlatilag egy nem szervezetszerû alakulatot küldtünk a helyszínre. Csak a katonáink felkészültségét dicséri, hogy a magyar katonák gyorsan beilleszkedtek, az eddig ismeretlen helyzetbe, hamar betanulták feladataik ellátását.
2. Szakmai teljesítés szempontjából rögzíthetjük, hogy nem a katonai vezetésen múlott, amikor a változó helyzethez viszonyítva a jogi korlátozások következtében nem sikerült minden esetben a pillanatnyi elvárásoknak megfelelni. Ezért a jövõben felvetõdik az „ad hoc” felkérésekre adandó válaszok következményeinek mélyebb elemzése. Nyilvánvaló nem kívánatos a hadrendben nem szereplõ egységek alkalomszerû létrehozása, különösen nem ezek külsõ segítséggel történõ felszerelése. Ez valahol nemzeti büszkeség kérdése is kell, hogy legyen. Nem beszélve arról, hogy – mint az iraki példa is a biztosított szállító technika esetében bebizonyította – nem célszerû a végrehajtókat a tapasztalt függõségi helyzetbe hozni .
A Nemzetközi Közép-dél Hadosztály helyzete a kivonulások megkezdése után, napjainkig
A spanyol kivonulás folyamatot indított el. Így nem csak a spanyolok, de velük együtt három latin-amerikai ország (Dominika, Honduras, Nicaragua) is elhagyta a hadmûveleti területet. Ezt követte augusztusban a Fülöp szigetek kontingense, majd Thaiföld és Hollandia, valamint – a hazai törvényhozás döntése alapján – 2004 decemberében a magyar szállítózászlóalj és a hadosztálynál szolgálatot teljesítõ törzstisztek kivonása.
A kivonásoknak bizonyos értelemben következményei lettek a helyzet alakulásában. Túl közel vagyunk még az eseményekhez, túl kevés adat ismert, ugyanakkor még messze vagyunk a Közel-Kelet békéjétõl. Ma nehéz megítélni Irakkal kapcsolatban mi volt jó, vagy helyes döntés. Aki ott járt, látta-érezte mi történt a kegyetlen Szaddam-éra alatt ezzel a gazdag és jobb sorsra érdemes országgal és népével. Hogy a problémák megoldását ma és a jövõben a neokonzervatív vagy neoliberális felfogás alapján fogja a nyugati világ rendezni még nem világos. De nem is ránk, katonákra tartozik. Az iraki szerepvállalás kapcsán lemérhetõ, hogy a katonák a nehéz klimatikus és számunkra ismeretlen földrajzi környezetben is kiválóan megállták a helyüket.
A nemzetközi hadosztály tevékenysége során nem csak a felelõsségi körzetét illetõen, de feladatait tekintve is jelentõs átalakuláson ment keresztül. Ma, a hadosztály három tartományban (Quadisiyah, Wasit és részben Babil) fejti ki tevékenységét. A magasabbegység állományában tizennégy ország (Lengyel, Örmény, Szlovák, Dán, Salvador, Ukrajna, Románia, Litvánia, USA, Lettország, Bulgária, Mongólia, Kazahsztán és Norvégia) egységei és alegységei vesznek részt, mintegy 3600 fõvel. Mint ismerté vált Ukrajna és Norvégia is kivonja a csapatait a közeljövõben. Lengyelország is fontolgatja a misszió befejezését, amely a fent említett országok kivonulásával és a feladatok szervezett átadásával mindenképpen ésszerûnek tûnik.
Ezeknek az elképzeléseknek megfelelõen a nemzetközi hadosztály által folyik napjainkban az iraki 8. hadosztály intenzív felkészítése, amely lehetõséget ad a közeljövõben a nemzetközi hadosztály maradék erõinek a tisztességes távozásra. Ma ez a fõ feladat, amelyet a hadosztály immár ötödik váltása az elvárásoknak megfelelõen teljesít. Az a folyamat, amelynek eredménye lesz a felelõsségi körzet átadása az iraki erõk részére, egyben pozitív példa lehet az iraki fegyveres erõk felkészítésére és az egész ország biztonságának „irakizálására”.
Melyek azok a célok, amelyek elérése egyben a nemzetközi erõk kivonásának feltételeit is jelentik?
A jelzéseknek és a várakozásoknak megfelelõen a térség ma ezen az úton halad. Van remény, hogy a hadosztály emelt fõvel, tevékenységét befejezve a közeljövõben távozzon.
Az eltelt két esztendõ elvégzett feladatai, a hadosztály öt váltásában résztvett több tízezer (közöttük közel ezer magyar!) katona tisztességes helytállása alapján érdemes összegezni az elvégzett tevékenységet:
Nemzetközi vonatkozásban: megállapítható, hogy az iraki helyzet eszkalálódása és a spanyol dandár és más országok misszióinak kivonása kivonulási folyamatot indított el, amelynek a mai napig nincs vége, várhatóan a nemzetközi részvételt a hadszíntéren legjobban reprezentáló közép-dél hadosztály a misszió során átalakult feladatainak és felelõsségi körzetének végleges átadásával fejezi be tevékenységét.
A nemzetközi csapatok tevékenysége sikeresnek ítélhetõ meg, ugyanakkor fontos a tapasztalatok alapos elemzése, feldolgozása, a hibák, hiányosságok számbavétele, a jövõben várható közös missziók hatékony felkészítése érdekében.
Magyar szempontból: két távlatokban is fontos kérdésre hívnám fel a figyelmet. Elsõsorban csak olyan egységet/alegységet célszerû felajánlani, amely a hadrendben szerepel, kellõen felkészített feladatainak bármely körülmények közötti elvégzésére. A részvételi szándékot célszerû a politikai vezetés útján úgy rögzíteni, hogy az a közösen vállalt feladat befejezésével vagy a törvényhozó által elõre deklarált céllal, annak markáns teljesítési idõpontjával megegyezõ legyen (az ún. „új demokráciák” közül a konferencia idejéig egyedül Magyarország kontingense hagyta el a hadmûveleti területet!)
* * *
A Nemzetközi („Lengyel”) Közép-dél Hadosztály küldetése, elõreláthatólag az iraki fegyveres erõk 8. hadosztályának feladat-átvállalásával befejezõdik. Belátható idõn belül a lengyel és az ukrán dandár véglegesen kivonásra kerül. Ha maradnak is nemzetek, azok biztosan más területen fognak feladatot kapni. Valószínûsíthetõ, hogy az iraki misszióban a NATO-országok továbbra is részt vesznek (Magyarország e sorok írásakor is 19 fõvel jelen van Irakban!), de ez a fajta szerepvállalás merõben más mint az elõzõekben leírtak. Az amerikaiaknak és a briteknek még hosszú ideig maradniuk kell, ha valóban azt szeretnék elérni, hogy Irak egy – az arab világban különben számosan található – a nyugati világ számára is „elfogadható”, természeti kincseibõl saját népe számára egyre nagyobb jólétet biztosító demokratikus ország legyen. De addig még természetesen sok víznek kell lefolynia a fõvárost átszelõ Tigris folyón…
Melyek lehetnek azok a nemzetközi és hazai szempontból leglényegesebb következtetések, amelyeket a jövõ fegyveres erõkkel történõ beavatkozás esetén szükséges figyelembe venni:
Nemzetközi vonatkozásban:
1. Csak a legszélesebb konszenzus esetén szabad a végsõ eszközt, a fegyveres erõket bevetni. Ellenkezõ esetben, bármennyire is igazságos egy hasonló beavatkozás az iraki háborúhoz hasonló megosztottság jöhet újból létre a nyugati világban, amely mindenképen elkerülendõ a jövõben.
2. Katonai szempontból (ha a politikai helyzet megengedi) mindenképen a teljes katonai feladatra vonatkozó egységes feladatszabásra van szükség. Morálisan is nehezen kezelhetõ, ha a hadmûveleti területen eltérõ mandátummal rendelkezõ csapatok kerülnek alkalmazásra.
3. Tudomásul kell venni, hogy „ad hoc” alkalmazás esetén, különösen ha nincs meg a teljes nemzetközi egyetértés, a mûveletet elindítóknak jelentõs anyagi áldozatokat kell hoznia, hogy ezzel is elõsegítsék a résztvevõ partnerek bekapcsolódását a feladatba.
4. A jövõben mindenképen törekedni kell, hogy a világ bármely részén kibontakozó konfliktusokat nemzetközi szervezetek kezeljék.
Magyar vonatkozásban:
1. Ha egyszer döntés születik a részvételrõl, célszerû a feladat végrehajtást a többi résztvevõvel egy idõtartamra tervezni és a kivonást is velük egyidejûleg végrehajtani.
2. Arra kell törekedni, hogy más nemzetközi erõkbe felajánlott, szervezetszerû alakulat a teljes technikájával és fegyverzetével kerüljön alkalmazásra. A feladatellátáshoz kapcsolódó esetleges anyagi természetû, másik fél részérõl történõ hozzájárulásokat célszerû más módon rendezni. Semmiféleképen sem célszerû a feladathoz alapvetõen szükséges erõk begyakorlatlan-, összeszokatlan, esetlegesen az eszközök beérkezését is tekintve bizonytalan alkalmazásával számolni.
Mindent figyelembe véve az iraki misszió még számtalan tanulságot és következtetést von maga után. A 21. század elsõ, de az elmúlt évtizedeket is tekintve a második világháború óta legnagyobb méretû katonai akciónk leírását, tapasztalatainak összegzését egy, a kezdetektõl résztvevõ, felelõs beosztásban lévõ szakember elsõ olyan véleményének tekintem, amelyet más nemzetközi feladatok végrehajtásának tanulságaival összevetve tovább kell vizsgálni, kutatni. Látva a világot, egészen biztos, hogy az eljövendõben még hasonlók következnek…
1 A szerzõ a Nemzetközi Közép-dél (lengyel) Hadosztály logisztikai fõnökeként vett részt 2003. augusztusa és 2004 július között az „Iraki Szabadság” mûveletben. « vissza
2 A csoportosítás: Kulcsár István ezredes: Nemzetközi missziók logisztikai támogatásának tapasztalatairól szóló konferencián tartott elõadása (2005. április 6.) alapján készült. « vissza
3 A harmadik dandár felállítása Spanyolország részvételi szándékának bejelentésével, késõbb vált világossá. « vissza
4 A magyar vezérkar a széles nemzetközi részvétel és a várható érdeklõdés miatt a különösen fontos protokoll fõnök, híradófõnök helyettes, CIMIC-fõtiszt, felderítõ (G2) fõtiszt, harcászati mûveleti központ parancsnok helyettes, tájékoztatási (PIO) fõtiszt beosztás betöltésére tett javaslatot. « vissza
5 A hadosztályba delegált erõk aránya a NATO-ba 2004 tavaszán felvett Bulgáriával, Romániával, Lettországgal és Litvániával tovább bõvült és a NATO kommunikációt a hadosztály- parancsnokságon biztosító olasz és brit katonákkal, jóval meghaladva a tagországok 50%-os arányát. « vissza
6 Az amerikai fél nem csak a magyarok számára ajánlott fel a tevékenységükhöz szükséges szállítótechnikát, hanem a kétoldalú tanácskozások alapján más nemzeteknek is tett ígéretet – személy és anyag szállításra alkalmas technika biztosítására. « vissza
7 A késõbbiek során bebizonyosodott, hogy a tervezõk – a hiányos, nem kielégítõ információk ellenére – nem végeztek rossz munkát. A zászlóalj szervezete alkalmassá vált a szakmai feladatok végzésére. « vissza
8 Számítások szerint így is jelentõs megtakarítást jelentett a külföldi szövetséges katonák alkalmazása. Egyes információk szerint – a bérjellegû költségeket is számítva – egy külföldi katona iraki alkalmazása 50%-kal kevesebbe került mint egy amerikai harcosé. « vissza
9 A történelmi igazsághoz tartozik, hogy az MH részére a felkérést megelõzõen ugyan beérkezett egy a szállítási gondokon részben segítõ, szinte segélyként is felfogható, a Bundeswehr készletébõl származó technikai készlet, amelynek az azonnali alkalmazása, különösen sivatagi körülmények között, tovább szaporította volna a hazai katonai logisztika különben sem kevés gondját. « vissza