Talla István
A multinacionalitás elve a NATO-ban
A multinacionalitás elve körüli dilemma mind gyakrabban merül fel a NATO vezetõ bizottságaiban. A probléma alapvetõen a Szövetség katonai dimenziójában jelentkezik, s vitát generál a mûveletekben való részvétel „esélyegyenlõsége” terén. A nézeteltérés abban rejlik, hogy míg a jelentõsebb haderõvel és forrásokkal rendelkezõ, így nagyobb befolyással bíró szövetségesek a tényleges hatékonyság növelését tartják szem elõtt, elsiklanak a kisebb képességekkel rendelkezõ országok korlátozott lehetõségei felett. Másként fogalmazva: mivel nem a kisebb országok lehetõségeihez igazítják a NATO-mûveletek tervezését és összeállítását, hanem a nagyobb képességekkel rendelkezõ nemzetekéhez, sérül a „multinacionalitás”, azaz az „esélyegyenlõség a mûveleti részvételben” elve. Abban az esetben, ha ez a tendencia folytatódik, számos területen tovább növekedhet a már most is komoly aggodalmat keltõ képesség-, és hozzájárulás-különbség. Ez legvégül nem csak az érdekellentétek mélyülését vonja maga után, hanem hosszú távra determinálhatja a kisebb országok elvi, mûveleti és technológiai deficitjét.
E tanulmány tézise, hogy a Szövetség nem kerülheti el, vagy meg a multinacionalitás kérdését, annak negligálása ugyanis nem csak a közösség kohéziója, hanem minden egyes tagország biztonsága szempontjából is komoly veszélytényezõ. Elemi érdek tehát, hogy a NATO megnevezze, elemezze, értelmezze, és megoldja a különbözõ erõforrásokkal és képességekkel rendelkezõ tagok adta kényszerhelyzetet, megoldási alternatívákat ajánljon a különbözõ képességek harmonizálására, s végül az egész kérdést beillessze a transzformáció folyamatába. 1 A Dánia által képviselt elvi álláspont e kérdésben különös figyelmet érdemel, kiváltképpen az olyan katonai képességekkel rendelkezõ országok számára, mint Magyarország.
A multinacionalitás elvéhez kapcsolódó ellentmondás lényege, hogy a szûk idõbeni korlátok, viszont ambiciózus képességek építése során a kisebb, és korlátokkal rendelkezõ országok jóval nehezebben, vagy esetenként egyáltalán nem képesek megfelelni a nagyhatalmak által diktált elvárásoknak, így mintegy kiszorulnak számos, egyébként lényegi területrõl. Magától értetõdõ, hogy a kisebb tagállamok katonai képessége összességében korlátozott. Noha a kisebb országok is rendelkeznek haderõnemekkel és szakcsapatokkal, valamint harci, harci támogató, és harci kiszolgáló támogató komponensekkel, azok felajánlása egyrészt közvetlenebbül és érzékenyebben befolyásolja az országvédelem képességeit, másrészt esetükben sokkal nehezebben állítható össze egy adott kontingens. Járulékos problémaként jelentkezik náluk továbbá, hogy a képességek felajánlása, parlamenti jóváhagyása, ki-, vagy összeállítása, valamint a költségek biztosítása is jóval hosszadalmasabb.
Ezzel szemben a nagyok relatíve könnyebben és gyorsabban tudnak felajánlani mondjuk egy század, zászlóalj, vagy akár annál nagyobb egységet is. A Szövetség képességei kialakításának elvi és gyakorlati kezdeményezése így a jelentõsebb forrásokkal rendelkezõ nemzetek kezébe kerül, akik viszont saját igényeiknek megfelelõen érvelnek a vezetõ bizottságokban. Mivel tehát a nagyobb hatalmak hamarabb és relatíve egyszerûbben tudnak nagyobb létszámú felajánlásokat tenni, a kisebbeknek, választás helyett, a fennmaradó „hézagokat” kell betölteniük, s fõleg a harci támogató, és harci kiszolgáló támogató feladatok (CS, CSS) ellátása hárul rájuk. Ennek következménye sok esetben az, hogy a kisebb nemzetek képességei egy adott területre szakosodnak, s a nemzetközi követelmények teljesítése érdekében eszközölt nemzeti fejlesztések is csak arra a bizonyos területre összpontosulnak.
A kis országok hadereje ezáltal amorffá válik, meghatározott területek túlzott fejlesztéseken mennek át, más, egyébként fontos összetevõk pedig elkorcsosulnak. Tekintettel arra, hogy – a korlátozott kapacitások és a kényszerûség miatt – a kisebbek minderre nem hajlandóak, de facto érdeksérelem éri õket, kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek, ami a képesség-felajánlások további minõségi és mennyiségi mutatóinak romlását eredményezheti. Abban az esetben, ha ez a tendencia folytatódik, számos területen tovább növekedhet a már most is komoly aggodalmat keltõ képesség-, és hozzájárulás-különbség, vagyis a kisebb országok nem lesznek érdekeltek a felajánlásokban, mert:
Legvégül ennek egyenes következménye lehet, hogy a kisebbek „kirekednek” a mûveletek központi részébõl, vagy akár teljes egészébõl, ami összességében nem csak az adott NATO-mûvelet legitimációjára hat negatívan, hanem rombolja a Szövetség belsõ kohézióját, külsõ megítélését is.
A multinacionalitásban rejlõ probléma feloldása szándékával e tanulmány vizsgálja, hogy miképpen fogant meg és az elmúlt 65 esztendõ folyamán hogyan változott a multinacionalitás elve a Szövetségben. Tanulmányozza továbbá, hogy e koncepció miként tükrözõdik vissza a NATO-struktúrákban, valamint a NATO-vezette mûveletekben. Végül elemezve a multinacionalitás elve vezérképviselõjének, Dániának mûveleti tapasztalatait, megkísérli bemutatni azt, hogy miért fontos a Koppenhágában képviselt álláspont – különösen az olyan katonai képességekkel rendelkezõ országok számára, mint Magyarország.
A multinacionalitás változása a Szövetségben
Elvi síkon a vezetõ NATO-dokumentumok mindegyike, mindig is kiállt a multinacionalitás elve mellett. Az alapító okiratra, a Washingtoni Szerzõdésre hivatkozva szinte mindig, minden hivatalos dokumentumban megállapítást nyer a Szövetség részérõl, hogy az ENSZ Alapokmányának 51. § szerint a NATO megtestesült példája a multinacionalitásnak. A multinacionalitás elve és gyakorlata azonban jelentõs változáson ment keresztül az elmúlt évtizedek során.
A kollektív önvédelemre 1949-ben létrehozott nemzetközi szervezetet jellemzõ multi nacionalitás meglehetõsen passzív jellemzõkkel bírt a hidegháború idején. Noha felépítése egyértelmûen a nemzetköziséget sugallja, s a 12-rõl 26 tagállamra bõvülés is a szervezet nemzetközi elismertségét és sikerét jelzi, a mai értelemben vett multinacionalitás érvényre juttatása csak helyenként valósult meg. A bipoláris világrendben a NATO elsõdleges célja nem a multinacionalitás maximalizálása, hanem a tagországok védelmi garanciáinak biztosítása volt. Tekintettel arra, hogy a fegyverkezési verseny nem engedte meg az elvi normák dominanciáját, a multinacionalitás alapvetõen strukturális értelemben nyilvánult meg, a maximalizálás pedig a hatékonyág, a technológia, valamint a mennyiségi és minõségi képességek terén volt döntõ. Az Egyesült Államok által vezetett Szövetség okmányai de jure ugyan elismerték a multinacionalitás fontosságát, annak megvalósítása azonban komoly akadályokba ütközött.
A hidegháború történelmi homályba tûnésével, a globalizáció erõsödésével, illetve az euro-atlanti integráció felgyorsulásával a multinacionalitás új értelmet kapott. Az Európai Unió megalakulásával, majd erõsödésével az Egyesült Államok pozíciója számottevõen csökkent Európában, az európai hatalmak – elsõsorban Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság – pedig relatív befolyás-növekedést könyvelhetnek el. 2 A három európai hatalommal együtt mindazonáltal a többi szövetséges is nagyobb eredménnyel tudott ráhatni a politikai és katonai döntésekre. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok katonai erõforrásai még mindig messze meghaladják az összes többi szövetséges együttes képességét, a nemzetközi kapcsolatok és védelempolitika terén a helyzet mégis sokkal kiegyenlítettebb lett. Ehhez gyakorlati értelemben járultak hozzá a hetvenes években megindult leszerelési és bizalomerõsítési tárgyalások, s az annak nyomán a kilencvenes években kiteljesedett drasztikus haderõcsökkentések. Azzal, hogy a katonai megfontolások elsõdlegessége megszûnt a kilencvenes évek elején, a politikai enyhülés éppúgy kedvezett a diplomáciai eszmecserék élénküléséhez, mint a multinacionalitás erõre kapásához.
A megváltozott biztonsági környezet , valamint a NATO-bõvítési hullámok és a Békepartnerségi program új katonai-szakmai elgondolások, mechanizmusok bevezetését vonták maguk után. A multinacionalitás teljesen új olvasata körvonalazódott. A Szövetség politikai állásfoglalásaiban mindinkább kiállt a tagfelvételek mellett, illetve fokozta a partnerekkel való kapcsolatokat is. 3 A katonai kapacitások nagyarányú mennyiségi csökkentését követõen szintén számos, a minõségi javítást és a multinacionalitás fokozását célzó katonai alternatíva látott napvilágok, köztük – az Osztrák–Magyar Monarchiában már megismert –, többnemzetiségû egységek koncepciója. Különbözõ nemzetek összefogásával sorra jelentek meg a többnemzetiségû alakulatok a szakasz szinttõl hadtestig, amelyek összességében kiválóan vizsgáztak a különbözõ, NATO-vezette béke- és válságmûveletekben. A multinacionalitás terén megindult kezdeti lépések tehát új, a korábbiaknál jóval mélyebb vitákat generáltak a Szövetségen belül.
Multinacionalitás a Szövetség szerkezeti felépítésében
A Szövetség mai szerkezetét és felépítését vizsgálva a multinacionalitás, a korábbiakhoz képest sokkal világosabban rajzolódik ki. A fõtitkári poszt éppúgy, mint a többi vezetõ kiválasztása rotációs alapon történik, s a politikai és katonai pilléreket tanulmányozva is kétséget kizáróan látszik, hogy mind az Észak-atlani Tanács (North Atlantic Council – NAC) és a Nemzetközi Törzs (International Staff – IS), mind pedig a Katonai Bizottág (Military Committee – MC) és a Nemzetközi Katonai Törzs (International Military Staff – IMS) a nemzetköziség elvére épül. 4 Ugyanez sugárzik tovább azokban a szervezetekben és kezdeményezésekben is, amelyeket a Szövetség létrehozott. Az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsnak (Euro-Atlantic Partnership Council – EAPC), a Békepartnerségi programnak (Parnership for Peace Programme – PfP), a Mediterrán Dialógusnak (Mediterranean Dialogue – MD), vagy az Isztambul-kezdeményezésnek (Istambul Initiative – II) éppúgy alapvetõ elve a multinacionalitás, mint a különbözõ NATO-vezette mûveleteknek.
A nemzetköziség a haderõ felépítésében szintén jelentõs fejlõdésen ment keresztül az utóbbi években . Az 1999-ben megtartott washingtoni csúcstalálkozón meghozott döntések, majd pedig a NATO Katonai Hatóságok (NATO Military Authorities – NMA) által részleteiben kifejlesztett követelmények alapján a századfordulón megkezdték a Szövetség szerkezetének jelenõs átalakítását. A cél egy olyan új rendszer felállítása volt, amely egy hatékony vezetési és szervezeti struktúra révén, gyors mozgékonyságot és szállíthatóságot, mobilitást, valamint rugalmasságot kölcsönöz a szervezetnek. Kifejezésre jutott az is, hogy mivel a Szövetségre jelentõsebb szerep hárul majd a tagországok területétõl akár távol esõ válságok megoldása kapcsán, az új katonai struktúráknak fel kell készülniük a válság- és békemûveletek teljes spektrumának vezetésére és végrehajtására. 5 A Szövetség felségterületén kívül esõ mûveletek tervezésénél a multinacionalitás meghatározó feltételként lépett elõ . Ennek oka, hogy a NATO tevékenységét ért külsõ politikai támadások elengedhetetlenné tették a kohézió erõsítését, ami a lehetõ legszélesebb alapon történõ mûveleti tervezésben és a haderõgenerálás multinacionális szempontjainak erõsítésében kezdett testet ölteni.
Az új vezetési struktúrák kialakítása szempontjából a prágai csúcstalálkozó jelentette a mérföldkövet. A Szövetségre korábban jellemzõ regionális és szubregionális felépítést funkcionális alapon változtatták meg . A 2003 júniusában véglegesített új vezetési rend már egy mûveleti (Allied Command Operation – ACO) és egy transzformációs (Allied Command Transformation – ACT) stratégai parancsnokságot jelöl meg. Az egyik a folyó mûveletekért, a másik a Szövetség átalakításáért és a várható hadviselés tervezéséért felel.
Az új struktúra nem csak felére csökkentette az elsõsorban szubregionális szintû parancsnokságok számát, hanem egyúttal elõrevetítette: a Szövetség két stratégiai funkcionális területe a védelmi mûveletek és a permanens átalakítás . Az új parancsnoki struktúra új tereket nyitott a multinacionalitás elõtt is. 6
A Szövetség alárendeltségében tevékenykedõ erõk új direktíváiban megerõsítést nyert, hogy a NATO katonai képességei nemzeti és multinacionális erõkre épülnek. A Szövetség természetébõl adódik, hogy mind a nemzeti, mind a többnemzetiségû katonai képességek felajánlásában, tevékenységében, meghatározó a multinacionalitás elvének alkalmazása. A Szövetség keretein belül ezt leginkább a CJTF-koncepció (Combined Joint Task Force –Többnemzetiségû Összhaderõnemi Harci Kötelék) tükrözi leginkább vissza. A CJTF ugyanis olyan rugalmas vezetési struktúrákat követel meg, amelyek lehetõvé teszik a parancsnokok számára azt, hogy adott katonai mûveletek meghatározott igényeinek kielégítéséhez több ország által biztosított alakulatokat és szolgáltatásokat vegyenek igénybe. 7 A multinacionalitás ilyetén történõ gyakorlati megjelenése, megvalósítása magában hordozza a Szövetség politikai és katonai kohéziójának erõsítését, a szolidaritást és a feladatok megoldásához nélkülözhetetlen rugalmasságot.
A szerkezetet és a multinacionalitást összekapcsoló elgondolások azonban még ennél is tovább mennek, s kiterjesztik mindezt a Szövetségen kívülre i. 8 A NATO békemûveleteinek eddigi pozitív példáira alapozva, mindinkább tért nyer az a felfogás is, amely szerint az együttmûködõ nemzetközi szervezeteket és összes potenciális partnerállamot, vagyis PfP- és MD-tagot is bevonnák a Szövetség által vezetett mûveletekbe. 9 Összehasonlítva mindezt a hidegháború idején tapasztat gyakorlattal, nyilvánvaló, hogy a multinacionalitás fejlõdési távlatai beláthatatlanok.
Multinacionalitás a Szövetség válságkezelõ mûveleteiben
Az 1999-ben megrendezett washingtoni csúcstalálkozó irányelveivel összhangban, erõsítendõ a multincionalitás elvét, a PfP és az MD is új dinamikát kapott. Annak érdekében, hogy a partnerországok könnyebben kapcsolódhassanak a NATO-vezette mûveletekhez, új mechanizmusokat ajánlottak a védelmi tervezés és a végrehajtás terén. Aktualizálták és hatékonyabbá tették a tervezési és ellenõrzési folyamatot (Planning and Review Process – PARP), amelynek következményeképpen a partnerek egyfelõl hozzájutottak a Szövetség védelmi-tervezési know howjához, másfelõl a Szövetség is megismerhette a partnerországokban mûködõ vonatkozó rendszereket. 10 A legfõbb cél azonban egyértelmûen a két rendszer harmonizálása volt. Mind szakmai, mind politikai szempontból fontos volt azonban, hogy e közeledést koncepcionálisan is formába öntsék. A mûveleti képességek koncepció (Operational Capabilities Concept – OCC) bemutatásától azt várták, hogy politikai szempontból éppúgy, mint katonailag, fórumot teremt majd az interoperabilitás gyakorlati megvalósításának, szövetségesek és partnerek között. 11
Az elmúlt öt esztendõ folyamán ugyanakkor számtalanszor bizonyságot nyert, hogy mivel a „multinacionalitás megvalósítása a mûveleti együttmûködésben” elvet másként értelmezik az egyes szövetségesek és partnerek, komoly elvi akadályok állnak a gyakorlati megvalósítás folyamata elõtt. 12 Noha a mindenki által jóváhagyott politikai deklarációk de jure kinyilvánítják, hogy a multinacionalitásnak az individuumtól a legnagyobb struktúrákig bezárólag át kell hatnia az egész Szövetséget, bizonyos nemzetek mégis elzárkóztak a multinacionalitás dandár, vagy annál alacsonyabb szinten történõ gyakorlásától. Felmérések ugyanakkor egyértelmûen igazolták, hogy a multinacionalitás zászlóalj-szintnél alacsonyabb szervezeteknél történõ bevezetését a tagok nagytöbbsége egyértelmûen visszautasította.
E probléma nem csak a politikai szándékok és a katonai-szakmai nézetek között fennálló diszharmóniát hozta félreérthetetlenül felszínre, hanem rámutatott a nagyobb és a kisebb országok különbözõ erõforrásaiból adódó ellentmondásra is. Nyilvánvalóvá vált, hogy számos kisebb nemzet, amely korlátozott erõforrásai folytán képtelen zászlóalj méretû kontingenst kiállítani, kimarad a nemzetközi mûveletekbõl. Ez egyfajta kettõs negatív spirált indított el: egyfelõl kevesebb nemzet volt képes részt venni, és felelõsséget vállalni a mûveletekben, másfelõl e körülmény rendkívül aláásta a mûveletek legitimációját, nagyobb felületet adva az ellenséges politikai kritikáknak. E folyamat mindenképpen változtatásra szorult.
Az 1995-ben telepített IFOR (Implementation Force), az 1996 decemberében indult SFOR- (Stabilization Force), majd a KFOR-mûveletek (Kosovo Force) tapasztalatai éppúgy kiváló alapul szolgáltak a multinacionalitás alacsonyabb szinten történõ bevezetésének alternatíváihoz, mint a 2003-ban megkezdett ISAF (International Security Assistance Force – Nemzetközi Biztonsági Segítségnyújtási Erõ) tanulságai. 13 A politikai szándékokat érvényre juttatva, megkezdték tehát a multinacionalitás elvének alacsonyabb szinten való tesztelését .
A NATO elmúlt egy évtizedében vezetett mûveletei során cáfolhatatlanul kiderült, hogy csakis a szigorú nemzeti rendszabályok szerint mûködõ egységek, sokkal több problémát jelentettek a felelõs nemzetközi kötelékparancsnoknak, mint a vegyes alakulatok. Noha a tisztán egy nemzetbõl álló alakulatoknál – természetszerûen – nem mutatkoztak nyelvi, mentalitásbeli, vagy kompatibilitásbeli disszonanciák, a többnemzetiségû alakulatok mégis sikeresebbek voltak:
A multinacionalitás alacsonyabb szinteken történõ rendszeresítése összességében megoldotta a korábban fennálló problémát, vagyis bevonta az összes nemzetet a mûveletek részvételébe, valamint komparatív elõnyöket produkált mind a kisebb, mind pedig a nagyobb nemzetek számára.
Multinacionalitás alacsonyabb szinteken: Dánia tapasztalatai a balkáni mûveletekben
Dánia tapasztalatszerzése elsõsorban a Szövetség bosznia és hercegovinai mûveleteihez kötõdik, amelyekben vezetõ nemzetként közösen dolgozott a balti államokkal. Az elsõ békemûveleti kontingenst (BALTBAT), a három balti állam részvételével, 1994-ben hozta létre Dánia, amely az SFOR kötelékében, s a dán zászlóaljjal (DANBN) együttmûködve, 1999 áprilisában abszolválta elsõ hathónapos misszióját. A második balti kontingens (BALTCON2) ugyanazon év októberéig maradt Bosznia Hercegovinában, amíg a BALTCON3 nem rotálta. A dán zászlóalj részét képezte annak az észak-lengyel dandárnak, amely az északi többnemzetiségû hadosztálynak volt alárendelve. Azt követõen, hogy a lengyel dandár befejezte küldetését 1999 végén, egyesülve a lengyel és dán kötelékek egyes elemei, megalakult az észak-lengyel harci csoport (North-Polish Battle Group). A dánok által vállalt vezetõ nemzeti szerep megtartása mellett a balti államok, különbözõ alegységekkel, rotációs alapon vettek részt az SFOR-mûveletekben. 14
Tekintettel Dánia NATO-tagságára, a multinacionális kötelék kiképzését, szakmai irányítását, haditechnikai támogatását, kiszolgálását, utánpótlását Koppenhága vállalta fel. A vállalt felelõsség mélyreható tapasztalatokat kölcsönzött Dániának. A BALTBAT-ról szóló jelentésekben egyértelmûen szembetûnik, hogy számottevõ nehézségeket okozott például az angol nyelvismeret, a döntéshozatal, harcászati és hadmûveleti tervezés terén mutatkozó interoperabilitás-hiány, az egyes alegységek mennyiségi és minõségi mutatóinak különbözõsége, és a szolgálati lánc eltérõ értelmezése. A BALTCON1 és 2 felkészítésénél ezért Dánia komoly energiát fektetett a balti országokból érkezett parancsnokok felkészítésébe és a kijelölt állomány kiképzésébe. Továbbra is gondot okozott azonban a harcvezetés és az információtechnológia terén mutatkozó kompatibilitás-hiány, a balti állomány biztonsági tanúsítványainak (Security Clerence) hiánya, aminek következtében a hírszerzési adatok nem jutottak el a baltiakhoz, ami összességében még mindig jelentõsen korlátozta a hatékonyságot. Tény ugyanakkor, hogy az elsõ kontingens, a BALTBAT, majd az azt követõ kötelékek tapasztalatain okulva a késõbbi mûveleti képességek hatványozottan javultak. Az együttmûködési hajlandóságnak és a töretlen harci szellemnek köszönhetõen a baltiak számos területen gyors fejlõdést mutattak: a hadmûveleti területen ismerték meg a mûveleti tervezés eljárásait, a rotálások kapcsán felmerülõ tartalékképzést, a CIMIC-feladatokat, javult a nyelvi kompatibilitás, az angol kommunikáció és sok más területen is komoly elõrelépés volt tapasztalható. 15
Összegezve a dánok által vezetett multinacionális missziók tapasztalatait, az alábbi legfontosabb következtetések vonhatók le:
A tanulmány bevezetõ részében már bemutatott probléma megoldása szándékával, „Point Paper on Multinationality” címmel, 2005 júliusában adta közre kezdeményezését Dánia. Ebben ugyan kiáll a hatékonyság fokozása mellett, viszont – építve mûveleti tapasztalataira – határozottan ellenzi, hogy a hatékonyság a „multinacionalitás” elve sérülésével valósuljon meg. Rámutatva arra az ellentmondásra, hogy egyfelõl egyetlen szövetséges sem zárható ki a NATO-mûveletekbõl, másfelõl viszont a tagországok nagytöbbsége nem képes egyedül biztosítani az összes szükséges képességet. Úgy érvelt, hogy a multinacionalitásban rejlõ közösségvállalás eredetileg egyfajta erõgeneráló elv. Abban az esetben viszont, ha a hatékonyság elsõdlegességét és minden áron való teljesítését elismerjük, úgy a multinacionalitásban rejlõ erõgeneráló elv csorbulhat. Az eddigi, újonnan indított NATO-mûveletekben jól látszott például, hogy a jelentõsebb haderõvel rendelkezõ országok által felajánlott – rájuk esõ relatíve nagyobb méretû – katonai kontingensek alapvetõen kitették az adott NATO-mûvelet gerincét, a kisebb tagállamoknak viszont már „csak” a (harc)biztosítással, kiszolgálással, vagy támogatással kapcsolatos feladatok jutottak. A nagyobb államok tehát domináns szerephez jutnak ezáltal, amit alkalmanként ki is használnak, míg a kisebbek kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Belátva azt, hogy a multinacionalitás esetenként a hatékonyság rovására mehet, a dán kezdeményezés mégis sokkal fontosabbnak értékeli a multinacionalitásban rejlõ közös képzési, doktrinális, tervezési és szabványosítási eljárások, gyakorlatok összetartó erejét, ami nem csak a NATO kohézióját, hanem a Szövetség mûveleteinek legitimációját is erõsíti. 17
Magyarország és multinacionalitás: a tények tükrében
Tény, hogy a Magyar Honvédség nem tartozik a Szövetség jelentõs forrásaival rendelkezõ haderõi közé. Sokszor bizonyosodott be, hogy a különbözõ NATO-mûveletek elõkészítése során Magyarország már eleve hátrányos pozícióból kezdte meg a tárgyalásokat. Tapasztalható volt az is, hogy adott idõpillanatban nem állt rendelkezésünkre a szükséges méretû és/vagy felajánlható erõ; vagy ha volt is ilyen, komoly késedelmet okozott annak felkészítése, vagy éppen belpolitikai/parlamenti elfogadtatása. Természetesen számos helyen lehetne javítani a katonai közigazgatást, és gördülékenyebbé tenni a haderõ-felajánlás mechanizmusát, a magyar békemûveleti kontingensek sikerei és a pozitív külföldi visszhangok azonban megkérdõjelezhetetlenek. 18 Egy rövid pillantást vetve a Magyar Honvédség nemzetközi/békemûveleti részvételének fontosabb területeire és állomásaira, azon belül is a (1) megfigyelõk, a (2) kontingensek, a (3) multinacionális alakulatok , valamint a (4) NATO-struktúrákban való részvétel – világosan látszik, hogy a multinacionalitás terén szerzett magyar tapasztalatok meglehetõsen mélyek és szerteágazóak. 19
Magyar megfigyelõk
Túlzás nélkül mondhatjuk: a Magyar Honvédség, illetve jogelõdjei, a modern béketámogató mûveletekben és a nemzetközi katonai missziókban tiszteletre méltó múltra tekintenek vissza . Az elsõ „béketeremtõ” mûvelet az Osztrák–Magyar Monarchia 1896-os krétai szerepvállalásához köthetõ, amikor a szemben álló görög és török haderõt a magyar származású Pintér Gyula krétai konzul vezetésével választották szét.
A második világháború utáni hidegháborús idõszakban a nagyhatalmak szembenállása és a blokk-hangulat jelentõsen korlátozta az ENSZ funkcióinak gyakorlását. Még ebben a kiélezett külpolitikai helyzetben is volt azonban példa békemûveleti tevékenységre. Ezek közül az egyik legnagyobb figyelmet a Párizsi Szerzõdés aláírása értelmében, 1973-ban felállított dél-vietnámi nemzetközi felügyelõ bizottság kapta. A szemben álló felek közötti tûzszünetet ellenõrzõ, négy nemzet tisztjeibõl összeállított nemzetközi szervezet tagjaiként, három váltásban, több tucat magyar katona vett részt a vállalt feladatokban és mûveletekben
A hidegháborús szembenállás elmúltával, az 1990-es évek az ENSZ nagy aktivitású korszakává váltak. A világszervezet több békemûveletet indított el ebben az évtizedben, mint korábbi történelmében összesen. Ezen idõszakban kezdõdött a Magyar Köztársaság tevõleges kapcsolódása a különbözõ nemzetközi szervezetek által vezetett békefenntartó mûveletekhez. Elsõ alkalommal 1988-ban, ENSZ-felkérésre – fegyvertelen katonai megfigyelõként – vettek részt magyar katonák az iraki–iráni háborút lezáró békeszerzõdést ellenõrzõ misszióban (UNIIMOG).
Ezt követõen magyar békefenntartók az alábbi mûveletekben vállaltak – fegyvertelen katonai megfigyelõkkel – aktív szerepet a világ fegyveres konfliktusainak rendezésében:
A nemzetközi szervezetek (ENSZ, EBESZ stb.) békefenntartó misszióiban való részvételt hazánk továbbra is kiemelt területként kezeli, amelyet jól bizonyít jelenleg folyamatban lévõ missziós részvételünk is
A nemzetközi békefenntartásban résztvevõ magyar katonák készültségi fokának, elméleti és gyakorlati tudásának növelése céljából 2000. október 1-jével Szolnokon, az 1. könnyû vegyes ezred bázisán, létrejött a béketámogató kiképzõ központ. A központ öt esztendõs tevékenysége során nem csak akkreditációt kapott az összes vezetõ biztonsági szervezettõl, hanem mára elismert képzési intézményévé is vált a nemzetközi közösségnek.
Magyar kontingensek
1995-ben minõségi változás következett be a magyar békefenntartás történetében. Az Országgyûlés elsõ ízben adta hozzájárulását ahhoz, hogy egy fegyveres, katonai rendészeti funkciókat ellátó magyar kontingens teljesítsen szolgálatot a Sínai-félszigeten a MFO-misszió (Multinational Force and Observers – Többnemzetiségû Erõk és Megfigyelõk) keretein belül. Ezzel szinte egyidõben, 1995. november 14-én kezdte meg szolgálatát egy békefenntartó szakaszunk az ENSZ égisze alatt mûködõ UNFICYP misszióban Cipruson. 1997 szeptemberében a magyar szakasz század erõre növekedett. A magyar mûszaki kontingens 1995-tõl 2002. április 1-jéig, aktívan vett részt az IFOR/SFOR-ban, továbbá az õr- és biztosító zászlóalj 1999-tõl, valamint a megelõzõ orvosi laboratórium 2001-tõl mûködik a KFOR kötelékében. Macedóniában 2001 szeptemberétõl három hónapig egy 34 fõs magyar fegyver megsemmisítõ csoport mûködött. 2002 márciusában a macedóniai Task Force Fox erõk keretében egy 34 fõs felderítõ szakasz települt Macedóniába. 20
A daytoni megállapodás végrehajtása érdekében a kezdetektõl, 1995. októbere óta vesz részt Magyarország a délszláv válság békés rendezését célzó törekvések végrehajtásában, majd az IFOR/SFOR-tevékenységbe. 21 Az utóbbi idõben a klasszikusnak mondható békefenntartó feladatok másodrendûvé, míg az újjáépítést és a lakosság mindennapi életének normalizálását célzó tevékenységi formák – konfliktus utáni békeépítés – váltak elsõrendûvé. Ennek érdekében hadmûveleti feladatai mellett az MMK részt vett az „SFOR Barátságos Arca” programban (terület-elõkészítés, romeltakarítási feladat, a polgári lakosság mozgásszabadságát biztosító utak, hidak helyreállítása, stb.). A balkáni régióban bekövetkezett pozitív változások, valamint az SFOR erõk feladatainak változása szükségessé tette az SFOR-ban való magyar részvétel felülvizsgálatát. 22 Ennek eredményeként – a NATO igényeinek figyelembevételével, az Országgyûlés felhatalmazása és a kormány határozata alapján – az MMK 2002. március 31-ével befejezte a hadmûveleti tevékenységet, s 2002. május 31-ig, teljes kivonásra került. 23
A térségre vonatkozó magyar felelõsség és elkötelezettség kinyilvánítását az SFOR Fõparancsnokság irányítása alá tartozó legfeljebb 200 fõs rendfenntartó alegység bizonyítja, amely két lépcsõben, 2002. június közepéig települt ki a hadmûveleti területre, s feladatait Szarajevóban olasz békefenntartó erõk kötelékében hajtja végre. A Szarajevó központtal mûködõ és az SFOR-t felváltó EUFOR ALTHEA- és EUFOR IPU-misszióban Magyarország továbbra is jelenõs erõvel, egy 114-fõs és egy 107-fõs katonai rendfenntartó kontingenssel vesz részt.
Az IFOR/SFOR mellett hazánk tevékenyen mûködik közre a koszovói békefenntartásban részt vevõ nemzetközi erõk (KFOR) tevékenységének elõsegítésében is. 24 Ennek érdekében õr- és biztosító zászlóalj (ÕBZ) néven egy ideiglenes katonai szervezet jött létre a Magyar Honvédség keretén belül. A hozzájárulás értelmében a legfeljebb 350 fõs zászlóalj a KFOR feladataihoz szükséges fegyverzettel, technikai eszközökkel és felszereléssel õr- és biztosítási feladatokat lát el. 2001 januárjától a zászlóalj kiegészült egy 14 fõs megelõzõ egészségügyi laboratóriummal (MEL), amely a misszió teljes területén végzi feladatát. A KFOR-hoz kapcsolódó létszámviszonyok csak részleteiben változtak, a pristinai egység 297 fõs, a KFOR ÖBZ 283 fõs, a MEL 9 fõre csökkent, valamint a pristinai KFOR-parancsnokság törzsében 5 magyar katona teljesít szolgálatot.
A NATO macedóniai békefenntartó kontingensében (Task Force Fox) történõ szerepvállalásunk keretében a Magyar Köztársaság a nemzetközi feladatban való részvételre felajánlott egy maximum 40 fõs felderítõ szakaszt, amelynek feladatai közé tartozik az információgyûjtés és továbbítás a többnemzetiségû parancsnokság részére, járõrfeladatok végzése, nyílt és rejtett figyelõ õrsök felállítása, útvonal-, terület és objektum átvizsgálás. A kontingens 2002. március közepe óta lát el mûveleti feladatokat. A macedóniai misszióban részvevõ magyar alakulat azóta kiegészült egy újabbal, így a magyar szerepvállalás mára egy 41 fõs felderítõ és egy 40 fõs õr- és biztosító szakasszal bõvült, amelyek fõhadiszállása továbbra is a skopjei NATO-parancsnokság.
Az ENSZ által 1995-ben indított ciprusi békefenntartó misszió (UNFICYP) alárendeltségében jelenleg egy 84 fõs magyar kontingens vállal szerepet, amelynek második rotációs váltása ezév szeptemberében történt meg. Tekintettel arra, hogy 2001-ben Ausztria kivonta csapatait a térségbõl, az osztrák–magyar–szlovén zászlóalj szlovák–magyar kötelékké alakult át. Szintén az ENSZ-égisze alatt tevékenykedik a többnemzetiségû erõk és megfigyelõk (MFO) elnevezésû misszió, amely Egyiptomban, a Sínai-félszigeten lát el biztonsági feladatokat Egyiptom és Izrael között. A Misszió magyar kontingense jelenleg 41 fõ, abból 26 katona, 15 fõ pedig rendészeti (rendõr/határõr) tevékenységet folytat. 25
A terrorizmus elleni harc globálissá válása két új, kihívásokkal teli térséget emelt látókörbe: Afganisztánt és Irakot . Az alább részleteiben is szemléltetett magyar szerepvállalás nem csak a létszámviszonyok tekintetében jelent különös figyelmet, hanem éppúgy elõrevetíti a magyar békemûveleti szerepvállalás lehetséges irányainak fejlõdési alternatíváit, mint a multinacionalitáshoz való fokozott magyar közeledést. A nemzetközi biztonsági közremûködõ erõk (ISAF) kötelékében Magyarország jelenleg összesen 179 fõvel vesz részt, amely az alábbiak szerint oszlik meg: 125 fõ teljesít szolgálatot az MH könnyû gyalogos század kötelékében, 43 fõ dolgozik egyéni törzs és szakbeosztásokban, valamint 11 fõ vesz részt a misszió szintjén mûködõ törzsben (BG–3). 26 A NATO iraki kiképzõ központ, NTM-I-missziójában jelenleg 18 fõ szolgál. Feladatuk, hogy a „zöld zóna”, Al Rustamiyah (Bagdad), valamint Camp Victory települési hellyel részt vegyenek az újonnan felállított iraki haderõ és belbiztonsági alakulatok képzésében, kiképzésében.
Az afganisztáni és iraki békemûveletek egyértelmûen bizonyítják: a magyar védelmi és mûveleti tervezésnek, a logisztikának a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania az expedíciós feladatok teljesítésére. A multinacionalitás problémája természetesen a nagyobb távolságok miatt sokkal összetettebbé válik, a kis országok egyébként is meglévõ terhei tovább hatványozódnak. Tekintettel arra, hogy a Magyar Honvédség jelenleg „standby” tart egy mintegy 120 fõs õr- és biztosító századot, amely már mûveleti területen ténykedõ további 18 fõvel – igény szerint – bõvülhet, a multinacionalitás kérdése ma aktuálisabban érint bennünket, mint valaha.
A multinacionális regionális egységekben való magyar részvétel
A többoldalú katonai kapcsolatok egyik speciális területét jelenti a regionális alapon létrejött közös katonai szervezetekben való részvételünk. Az Országgyûlés az 1998. évi XLVII. törvénnyel megerõsítette és kihirdette a magyar–román közös békefenntartó zászlóalj létrehozása tárgyában Budapesten, 1998. március 20-án aláírt megállapodást. Ezen békefenntartó zászlóaljra vonatkozó katona-technikai megállapodást a két ország vezérkari fõnöke 1999. május 14-én írta alá. Noha az alakulat aktivizálására még nem került sor, a keretegyezmény és a folyamatos gyakorlati együttmûködés lehetõséget biztosít a mûveleti területen történõ alkalmazásra is.
Az 1998. évi XLV. törvényben megtörtént a magyar–olasz–szlovén többnemzetiségû szárazföldi kötelék (MLF) létrehozásáról Udinében, 1998. április 18-án aláírt egyezmény megerõsítése és kihirdetése. A kötelék mûködésével kapcsolatos részleteket tartalmazó katona-technikai egyezményt a partnerországok vezérkari fõnökei írták alá Ljubljanában. 27
Magyarország kezdeményezésére létrejött a magyar–román–szlovák-ukrán „Tisza” többnemzetiségû mûszaki zászlóalj, amelynek célja: együttmûködés az esetleges természeti katasztrófák elhárításában. Tekintettel arra, hogy az elmúlt években számos alkalommal fordult elõ árvíz a térségben, az intézményesített együttmûködés jó keretet szolgáltatott az operatív cselekvésre.
1997 õszén osztrák javaslatra került létrehozásra a közép-európai országok béketámogatással kapcsolatos együttmûködésére irányuló kezdeményezése – CENCOOP (Central European Nations COOPeration) –, melyben Ausztria, Magyarország, Románia, Svájc, Szlovákia és Szlovénia vesz részt. Az együttmûködés alapvetõ célja, hogy javítsa a közép-európai nemzetek képességeit és lehetõségeit a béketámogató mûveletekkel kapcsolatos új kihívásokra történõ reagálás során. A kezdeményezés a regionális együttmûködés jobb kihasználásával igyekszik az aláíró országokat nagyobb szerephez juttatni az ENSZ, EBESZ, NATO, vagy más nemzetközi szervezetek mandátuma alapján irányított és felügyelt béketámogató és humanitárius mûveletek végrehajtása és az azokra történõ kiképzés és felkészülés során. 28 A multinacionalitás szempontjából külön ki kell emelni a CENCOOP-kezdeményezésben részt vevõ országok politikai sokszínûségét: Magyarország, Szlovénia és Szlovákia mind a NATO-nak, mind pedig az EU-nak teljes jogú tagjai; Románia csak NATO-tag, Ausztria csak EU-tag, Svájc pedig hagyományosan semleges.
Magyarország a többnemzetiségû készenléti dandár (SHIRBRIG – Multinational Stand-by Forces High Readiness Brigade) irányító bizottság ülésein megfigyelõi státuszban vesz részt.
Magyarország kapcsolódása a NATO multinacionális struktúráihoz
A csatlakozást követõen a NATO-tagságból eredõ haderõ-fejlesztési követelmények teljesítése került elõtérbe. A washingtoni csúcstalálkozón meghirdetett Védelmi Képességek Kezdeményezés program keretében elsõrendû feladattá vált a Magyar Honvédség interoperabilitásának és kompatibilitásának fokozatos megteremtése. Ehhez nagymértékben hozzájárul a NATO és egyes szövetségesek hathatós politikai, katonai-szakmai és anyagi támogatása. Magyarország kapcsolódása a NATO multinacionális struktúráihoz alapvetõen két fõ dimenzióban valósult meg: struktúrákhoz és mechanizmusokhoz. Az elsõ alapvetõen a NATO parancsnoki struktúrájába történõ integrációt, a másik pedig a NATO tervezési, doktrinális, mûveleti és kiképzési rendszereihez való csatlakozást jelentette. 29
Létrejöttek a NATO központi szerveivel kapcsolatot tartó magyar katonai képviseleti szervek, megkezdték mûködésüket az MK Állandó NATO Képviselet Katonai Képviselõ Hivatala Brüsszelben, és a Nemzeti Katonai Képviseletek Monsban és Norfolkban. A struktúrák mellett Magyarország kiemelt területként kezeli a NATO kidolgozó, döntés-elõkészítõ szervek, bizottságok és munkacsoportok, munkamûhelyek tevékenységét, valamint nagy hangsúlyt helyez a különbözõ NATO-mûveletekben és közös gyakorlatokon történõ részvételre. E feladatok biztosítása elengedhetetlenné tették az olyan hazai háttérmunkát, mint a befogadó nemzeti támogatás és az ahhoz igazodó nemzeti támogató elem feladatrendszerének kiépítését és mûködtetését.
Az Európai Szövetséges Fõparancsnokság Gyors Reagálású Hadtest kötelékébe felajánlott erõk képességei fejlesztésének folyamatos megteremtése érdekében – elsõ fázisban az azonnali reagáló erõk állományába kijelölt szervezeteknél – meghatározásra került új feladatrendszerük, valamint az ennek végrehajtását biztosító anyagi-technikai készletek kialakításának, illetve lépcsõzésének követelményrendszere. A NATO tagságból eredõ feladatok a logisztikai támogatás terén is új kihívásokat jelentettek. Mindez kifejezésre jutott a NATO-kompatibilitás megteremtése, a különbözõ missziók logisztikai támogatási feltételeinek biztosítása, az új eljárások adaptálása, a jogharmonizáció feladatainak megkezdése és megvalósítása terén.
Megállapítható, hogy a különbözõ nemzetközi szervezetek, illetve regionális kezdeményezések keretein belül – a világ válságövezeteiben zajló nemzetközi béketámogató missziókban való részvételt a Magyar Köztársaság folyamatosan kiemelt feladatként kezeli . A Magyar Honvédség NATO-ban történõ szerepvállalása, legyen az mennyiségi, vagy minõségi mutató, messze meghaladja az EU, EBESZ, ENSZ és más nemzetközi szervezetben történõ részvételt. Ennek elsõdleges oka, hogy az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete – képességei révén – monopol-helyzetben van, mondhatni piacvezetõ, a biztonságpolitika terén. Hazánk pedig ennek teljes jogú aktív tagja.
Multinacionalitás – magyar érdekek
A fentiek tükrében tagadhatatlan: Magyarországnak nem csak joga, hanem kötelessége is beleszólni a multinacionalitás körül folyó vitákba. Tapasztalatainkból, stratégiai jellemzõinkbõl és elhelyezkedésünkbõl adódóan a multinacionalitással kapcsolatos magyar érdekek azonban meglehetõsen sajátosak. A magyar álláspont kialakítása elõtt azonban érdemes még egyszer összefoglalni: kik a szereplõk, mi is a probléma lényege és milyen kimenetele lehet annak a jövõben .
Multinacionalitás vs. hatékonyság, vagy hatékonyság vs. multinacionalitás? Melyik a fontosabb? Világosan látszik, hogy a két fogalom érvényesítését eltérõképpen értelmezik az egyes szövetségesek: a nagyok a hatékonyságot tartják fontosabbnak, a kisebbek a multinacionalitás maximalizálása mellett kardoskodnak. Tekintettel arra, hogy mindkét oldalon felsorakoztathatók pro és kontra érvek, a vita jelen környezetben hagyása mindenképpen a két érdekcsoport között megnyílt szakadék növekedéséhez, illetve a Szövetség hatékonyságának romlásához vezetne.
Megvizsgálva a polarizálódott felek által képviselt álláspontokat, illetve a dilemma kulminálódását Szövetségi szinten, felvetõdik: jó-e egyáltalán a kérdésfeltevés? Lehet-e szövetségi szinten multinacionalitásról beszélni hatékonyság nélkül, vagy hatékonyságról, multinacionalitás nélkül? Helyes-e egyáltalán a „versus” szócska használata, ami az egyik, vagy másik közötti kötelezõ választást sugallja?
Magyarország szempontjából mindkét kérdés fontos, s az egyik nem feltétlenül fontosabb, mint a másik.
Abban az esetben, ha tisztán az egyik kérdés mellett törnénk pálcát, nem csak negligálnánk a másik probléma jelentõségét, hanem éppúgy tovább generálnánk a vitát, mint a megosztottságot. Ez Magyarországnak egyértelmûen nem állhat szándékában. Sokkal inkább az az érdekünk, hogy a vita megnyugtatóan megoldódjon, a polarizálódott felek közeledjenek egymáshoz, s hogy a multinacionalitás és a hatékonyság egyszerre, egymást erõsítve jusson érvényre. A vita megoldása szempontjából ezért hazánk részérõl elengedhetetlen a konszenzus-keresés szándéka és támogatása.
Magyarország biztonsági környezete, önvédelme és a NATO haderõgenerálás összefüggésében hazánknak alapvetõ érdeke, hogy a Magyar Honvédség ne specializálódjon egy adott területre . A Balkán-konfliktus befejezetlensége éppúgy az egységes magyar hon- és önvédelem fejlesztését igazolják, mint a magyar békemûveleti tapasztalatok. A mûszaki kontingens, az orvoscsoport éppúgy nem volt örök érvényû vállalkozás, mint a jelenlegi Force Protection projekt. Hazánknak tehát kiegyenlítetten, összhaderõnemi vonatkozásban kell bekapcsolódnia a NATO béke-, vagy stabilizációs mûveleteibe.
Szem elõtt tartva nemzeti biztonsági stratégiánkat, katonai képességeinket, és erõforrásainkat, abban vagyunk érdekeltek, hogy a Szövetség katonai hatékonysága a multinacionalitás maximalizálásával növekedjen. Építve a fent említett dán és magyar tapasztalatokra, igazoltnak látszik a két fogalom összekapcsolhatósága, és a „versus” helyett az „ és ” szócska használata. Ezt indokolja az is, hogy a multinacionalitás és a hatékonyság nem egy és ugyanazon katonai-fogalmi körbe tartozik. Míg a multinacionalitás ugyanis a Szövetséget jellemzõ adott tény/körülmény, addig a hatékonyság a NATO megkérdõjelezhetetlen célja és követelménye. Sokkal célravezetõbb megvizsgálni tehát azt, hogy miképpen érhetõ el az egyik, a másik útján és fordítva.
Kiindulva abból, hogy a Szövetség tagsága semmilyen szempontból nem homogén, és a belátható idõn belül nem is lesz az, a megoldás elõmozdítása érdekében elõnyös lenne úgy fogalmazni: miképpen javítható a hatékonyság a NATO multinacionális környezetében? Tekintettel arra, hogy a multinacionalitás, egy adott körülmény, a hatékonyság pedig egy elérendõ cél, ajánlatos kiindulni az elõzõbõl. Ezt indokolja az is, hogy hazánk – minden szempontból – a korlátozott forrásokkal rendelkezõ tagállamok közé sorolható, s mert a multinacionalitás elvének sérülése jelenõs többletterheket kényszerítene ránk. A Magyarország által hangoztatott érvrendszernek tehát úgy kell támogatnia a hatékonyság fokozását, hogy a multinacionalitás bármiféle sérülése ne okozzon többletterhet hazánkra nézve.
Magyarország álláspontja és a témára vonatkozó magyar mandátum mindennek tükrében a következõképpen hangozhatna: a hatékonyság csakis a multinacionalitáson keresztül képzelhetõ el; a multinacionalitásnak, hatékonyság nélkül pedig semmi értelme. A multinacionalitás intézményi kereteinek jobb elismerése mindenképpen maga után vonja a hatékonyság javítását is. Abban az esetben, ha a kisebb tagállamok korlátozott képességei nagyobb figyelmet kapnak, a kisebbek – összességében egyébként jelentõs – képességei racionálisabban és eredményesebben jelenhetnének meg a Szövetség szintjén. Ebben az esetben a multinacionalitás valóban erõgeneráló tényezõvé válik, ami bizonyosan javítja a hatékonyságot.
1 Mark STANHOPE , Examining NATO's Transformation , NATO Review, Brussels, online:
http://www.nato.int/docu/review/2005/issue1/english/interview_a.html (2005. október 14.) « vissza
2 BABOS Tibor, Az európai biztonság öt központi pillére. Doktori értekezés, ZMNE, Budapest, 2004, pp. 6–10. « vissza
3 Ibid., pp. 140–141 « vissza
4 NATO, The Free Dictionary, online: http://encyclopedia.thefreedictionary.com/NATO (2005. október 14.) « vissza
5 The New NATO Force Structure, IMS, NATO, October 2003, online:
http://www.nato.int/ims/docu/force-structure.htm (2005. szeptember 8.) « vissza
6 A védelmi képességek erõsítése, Az átalakult NATO, Public Diplomacy Division, Brussels, 2004, p. 10. « vissza
7 Ibid., p. 11 « vissza
8 The New NATO Force Structure, IMS, NATO, October 2003, online:
http://www.nato.int/ims/docu/force-structure.htm (2005. szeptember 8.) « vissza
9 Ingrid RASMUSSEN, Special Report: Multinationality in Crisis Response Operations, International Scretariat, 2000 November, online: (2005. szeptember 25.) « vissza
10 NATO Handbook, Brussels, 2002, http://www.nato.int/docu/handbook/2001/hb030208.htm
(2005. október 14.) « vissza
11 Appendix D, NATO Handbook, Brussels, 1999, http://www.nato.int/pfp/docu/d990615e.htm (2005. október 14.) « vissza
12 Ingrid RASMUSSEN, Special Report: Multinationality in Crisis Response Operations, International Scretariat, 2000 November, online: (2005. szeptember 25.) « vissza
13 The New (2003) NATO Concept, The Management of Defence, armedforces.co.uk, Online:
http://www.armedforces.co.uk/mod/listings/l0010.html (2005. október 13.) « vissza
14 Ingrid RASMUSSEN, Special Report: Multinationality in Crisis Response Operations, International Scretariat, 2000 November, online: (2005. szeptember 25.) « vissza
15 Ibid. « vissza
16 Ibid. « vissza
17 K. E. Rosgaard, Point Paper on Multinationality, The Danis Military Representative to the Military Committee in Permanent Session, NATO HQ, Brussels, Belgium, 14 July 2005. « vissza
18 A Magyar Honvédség, Történelmi Elõzmények, MK Külügyminisztérium, online:
http://www.kulugyminiszterium.hu/archivum/Kulugyminiszterium/HU/Magyarorszagrol/
Politika/honvedseg.htm (2005. október 14.) « vissza
19 Tibor BABOS, Hungarian Peace Support Operations, Their Role in the Balkans and Elsewhere, in From Peace Making to Self Sustaining Peace – International Presence in South East Europe at a Crossroads, online: http://www.bmlv.gv.at/pdf_pool/publikationen/10_wg8_pmp_03_babos.pdf (2005. október 14.)
20 A Magyar Honvédség, Történelmi Elõzmények, MK Külügyminisztérium, online:
http://www.kulugyminiszterium.hu/archivum/Kulugyminiszterium/HU/Magyarorszagrol/
Politika/honvedseg.htm (2005. október 14.) « vissza
21 Tibor BABOS, Hungarian Peace Support Operations, Their Role in the Balkans and Elsewhere, in From Peace Making to Self Sustaining Peace – International Presence in South East Europe at a Crossroads, Austria, pp. 22–25., online: http://www.bmlv.gv.at/pdf_pool/publikationen/10_wg8_pmp_03_babos.pdf (2005. október 14.) « vissza
22 105/1999. (XII. 22.) OGY határozat, a délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR erõket felváltó erõk tevékenységének elõsegítésérõl és ebben a magyar mûszaki kontingens részvételérõl szóló 18/1998. (III. 6.) OGY határozat módosításáról, online: http://www.complex.hu/kzldat/o99h0105.htm/o99h0105.htm (2005. október 14.)
23 A Magyar Honvédség Katonai Rendfenntartó Kontingens (MH KRK) az olasz csendõrökkel (carabinierikkel) együtt, Magyar Honvédség, Budapest, online:
http://www.honvedelem.hu/honvedseg/missziok/euforipu/a_magyar_honvedseg_katonai_
rendfenntarto_kontingens_mh_krk_az_olasz_csendorokkel_carabinierikkel_egy (2005. október 14.) « vissza
24 Tibor BABOS, Hungarian Peace Support Operations, Their Role in the Balkans and Elsewhere, in From Peace Making to Self Sustaining Peace – International Presence in South East Europe at a Crossroads, Vienna, pp. 25–27., online:
http://www.bmlv.gv.at/pdf_pool/publikationen/10_wg8_pmp_03_babos.pdf (2005. október 14.) « vissza
25 Ibid. « vissza
26 Vezérkarifõnök-helyettesi látogatás az ISAF-missziónál, honedelem.hu, online:
http://www.honvedelem.hu/honvedseg/missziok/vezerkarifonok-helyettesi_latogatas_az_isaf-misszional (2005. október 14.) « vissza
27 Közösen gyakoroltak az MLF szakaszok, Magyar Honvédség, online:
http://www.honvedelem.hu/hirek/kulfoldi_hirek/kozosen_gyakoroltak_az_mlf_szakaszok
(2005. október 14.) « vissza
28 A Cencoop megtette az elsõ lépést a regionális védelmi együttmûködés kialakítására, Diplomacy and Trade, Budapest, MTI, online: http://www.dteurope.com/november/magyar/02.html (2005. október 14.) « vissza
29 A Magyar Honvédség Védelmi Felülvizsgálata, magyarország.hu, Kormányzati portál, online:
http://www.magyarorszag.hu/hirek/kozelet/felulvizsgalat20030801.html (2005. október 14) « vissza