Elõszó
A Magyar Hadtudományi Társaság 2005. november 3-án tartotta – a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett eseménysorozat részeként – az év legnagyobb lélegzetû szakmai-tudományos konferenciáját A katonai erõ újszerû alkalmazása a 21. század elején címmel.
A Hadtudományi Társaság egyedül nem vállalkozhatott egy ilyen jelentõs konferencia megszervezésére, részben a meghívottak nagy száma miatt, részben pedig a költségek okán. Szerencsére a téma idõszerûsége nagy vonzerõnek bizonyult, és társszervezõként a Honvéd Vezérkar, illetve a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem is bekapcsolódott mind az elõkészületekbe, mind a konferencia rendezésébe.
A konferencia fõvédnökének Havril András vezérezredest, a Honvéd Vezérkar fõnökét nyertük meg.
A Társaság 2005-ben emlékezett fennállásának 15. évfordulójára. Úgy ítéltük meg, hogy – nevünknek, jellegünknek és profilunknak megfelelõen – az emlékezés legméltóbb módja egy nagyszabású, sokak érdeklõdésére számot tartó konferencia megrendezése.
A konferenciát – Havril András vezérezredes szolgálati elfoglaltsága miatt – Braun László mérnök altábornagy, a vezérkari fõnök elsõ helyettese nyitotta meg. Köszöntötte a ZMNE dísztermét megtöltõ, közel kétszáz fõs hallgatóságot. Megnyitójában kiemelte a konferencia választott témájának idõszerûségét , és hangsúlyozta: Az elmúlt bõ évtized gyökeresen megváltoztatta a hadviselésrõl, a hadseregek alkalmazásáról, magukról a fegyveres erõkrõl alkotott nézeteinket. Megváltoztak az alkalmazás körülményei, a felhasznált eszközök és az elérendõ célok. Mindez komolyan elgondolkodtatja a hadseregek tervezõ központjait, a vezérkarokat, így a Honvéd Vezérkart is. Hiszen a Magyar Honvédségnek szinte ugyanazokkal az igénybevételi körülményekkel kell számolnia, ugyanazokat a problémákat kell megoldania, mint a Szövetség más hadseregeinek, amelyekkel ráadásul ugyanazokban a többnemzeti kontingensekben kell a felvállalt feladatokat és missziókat közösen teljesíteni.
Kifejezte meggyõzõdését, hogy a konferencián elhangzó elõadások és korreferátumok, hozzászólások és kiegészítések bõséges szakmai információt szolgáltatnak a további elemzésekhez. Minden részvevõ, de a Honvéd Vezérkar is sokat profitálhat a fegyveres erõ újtípusú alkalmazásának már felgyülemlett tapasztalataiból, a már most megfogalmazható következtetésekbõl. Profitálhat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem is, hiszen az oktatás során elsõrendû követelmény a korszerû tudásanyag átadása az újabb és újabb generációk képviselõinek, illetve az oktatók felvértezése ezekkel az ismeretekkel.
Örömmel állapította meg, hogy a konferencián jónéhány katonai attasé is megjelent, nemzetközi jelleget is adva ezzel a rendezvénynek, és kifejezésre juttatva a megvitatni kívánt kérdések általános, minden hadseregre érvényes jellegét.
Végül megköszönte a Magyar Hadtudományi Társaságnak, hogy kezdeményezõje és fõ szervezõje volt egy ilyen széles körû eszmecserének, amely minden bizonnyal jól szolgálja a hadtudomány fejlõdését, a nézetek tisztázását, az új ismeretek elterjedését. Üdvözölte azt az elgondolást is, hogy a konferencia anyaga szerkesztett formában publikálásra kerüljön, amihez a Honvéd Vezérkar konkrét támogatást is nyújt.
A konferencia széles körû szakmai támogatást élvezett a hadtudománnyal kapcsolatban álló szervezetek körében, amit igazol a szakmai támogatók nagy száma: a Magyar Köztársaság Katonai Felderítõ, illetve Katonai Biztonsági Hivatalai, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a hadiipari termékeket elõállító Ericsson Részvénytársaság, az érdeklõdõ egyetemi hallgatókat tömörítõ Biztonságpolitikai Szakkollégium.
A szakmai támogatást nyújtó szervezetek közül a leglátványosabban a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szerepelt, amely „kölcsönadta” a konferencia alkalmából a Misszióban voltunk… címû és témájú, igen színvonalas fényképkiállítást. Köszönet érte, jól illusztrálta mindazt, amit a konferencia kifejezésre akart juttatni.
Az eredeti elképzelések szerint folyóiratunk, a Hadtudomány 2005-ben megjelenõ utolsó, 4. számát szántuk tematikus kiadványnak, amely a konferencia teljes anyagát, mintegy harminc elõadást, korreferátumot és felszólalást tartalmazza. Technikai okok miatt a folyóirat nem tudott elkészülni 2005 decemberében. Ennek ellenére a számozása 2005/4, ami sokkal inkább tartalmi kötõdését jelzi, mint a megjelenés idõpontját.
Budapest, 2005. november – 2006. január
A Szerkesztõség