Kiss Sándor–Simon Ákos
A terrorizmus hatása a biztonságtechnikára és a biztonságtechnikai mérnökképzésre
A biztonságtechnikai mérnökképzéssel foglalkozó szerzõk a terrorista-akciók céljából és biztonságtechnikai összefüggésekbõl kiindulva azt vizsgálják, hogy a biztonságtechnika egyes összetevõi, alapelvei mennyire veszélyeztetettek a különféle terrorakciók által, mennyire nyújtanak védelmet az ilyen támadásokkal szemben. Hangsúlyozzák: az ilyen veszélyek elhárításának módjai, illetve a védekezés eljárásai a jövõben helyet kell, hogy kapjanak a szakterület képzésében.
A mindennapi tevékenységünket egyre szélesebb körben beárnyékolja a világon elterjedõ terrorizmus. Kérdés, hogy Magyarország mennyire van veszélyben, van-e realitása valamilyen terroristatámadásnak, cselekedetnek. Minden esetre tény, hogy a napi sajtóban megjelent az al-Kaida terrorszervezet egyik alvezérének nyilatkozata, amelyben név szerint említi hazánkat, mint lehetséges terrorista célpontot. Ez a nyilatkozat és az utóbbi idõkben bekövetkezett terrorcselekmények (vasúti merényletek Spanyolországban, iskola elfoglalása és túszdráma Beszlánban, üdülõhelyek elleni támadás Egyiptomban) arra engednek következtetni, hogy a terrorizmussal foglalkozni kell és ez alól a biztonságtechnika sem kivétel. Ahhoz, hogy meg tudjuk vizsgálni a terrorizmus hatását a biztonságtechnikára, illetve a biztonságtechnikai képzésre, meg kell állapítani azokat a célpontokat, amelyek terroristatámadásnak lehetnek kitéve. A célpontok alapján lehet következtetni arra, hogy a biztonságtechnika egyes elemeire hogyan hat a terrorizmus.
A terrorizmus célpontjai közül meg kell különböztetni azokat, amelyek már az elmúlt idõszakban voltak terrorista célpontok, illetve azokat, amelyek várhatóan azok lesznek.
A terroristák célpontjai már voltak: repülõgépek, repülõterek; vasúti szerelvények, pályaudvarok; különbözõ épületek: követségek, szállodák, kórházak, színházak, iskolák; különösen jelentõs objektumok, például World Trade Center; üdülõ helyek; katonai objektumok; közúti jármûvek: autóbuszok, személygépkocsik és különösen jelentõs személyek.
A terroristák lehetséges célpontjai: fegyverraktárak, különösen a tömegpusztító fegyvereket tárolók; atomreaktorok; különbözõ erõmûvek; sport- és kulturális rendezvények.
Természetesen a felsorolást tovább lehetne folytatni, hiszen a terroristák gondolatai és cselekedetei kiszámíthatatlanok. Ahhoz, hogy a vizsgálatot le tudjuk folytatni, szükséges áttekinteni a biztonságtechnika összetevõit, alapelemeit.
A biztonságtechnika összetevõi, alapelemei a következõk : munkavédelem; tûzvédelem; vagyonvédelem; információvédelem; õrzésvédelem; a közlekedés biztonsága; környezetvédelem; katasztrófa-elhárítás; polgári védelem és országvédelem.
Ha összehasonlítjuk a terrorizmus várható célpontjait a biztonságtechnika egyes elemeivel, szinte elsõ pillantásra következtetni tudunk a lehetséges hatásokra. Látjuk, hogy a biztonságtechnikának van olyan eleme, amelyre a terrorizmus várhatóan nem hat, vagy kismértékben hat, és van több olyan fontos eleme is, amelyre nagymértékben hatni fog. Vegyük sorra ezeket az elemeket.
A munkavédelem az egyetlen elem, amelyre közvetlenül nem fognak hatni a terrorista cselekmények. Természetesen a közvetett hatás érvényesülhet, mivel az egyes munkavédelmi berendezések sérülhetnek a terroristaakció következtében, de az akció iránya más terület, például az épület felrobbantása, megrongálása lesz.
Hasonló meggondolásból arra, a következtetésre lehet jutni, hogy a terrorista cselekmények csak kis valószínûséggel hatnak majd az ország védelemre. Magunk részérõl ezt csak egy esetben tudjuk elképzelni, ez az egy eset, pedig az állami terrorizmus. Ismeretes, hogy az állami terrorizmus azt jelenti, hogy nem egyes személyek, csoportok vagy szervezetek hajtanak végre terrorista cselekedeteket, hanem az állam szervezi és hajtja azokat végre. Ebben az esetben a legsúlyosabb következmények akkor jöhetnek létre, ha a „terrorista állam” tömegpusztító fegyverrel, különösen atomfegyverrel rendelkezik. Nyilvánvalóan nagyon megnõ a veszélye annak, hogy a terrorista állam által a kiválasztott célországra atomcsapást vagy atomcsapásokat fog mérni. Amennyiben ilyen csapások bekövetkeznek, akkor a terrorizmus közvetlen hatása az ország-védelemre, mint a biztonságtechnika egyik alapelemére nyilvánvaló lesz. Napjainkban szerencsére nincs egyetlen állam sem, amely nyíltan bevallaná terrorista céljait, és nincs ennek gyakorlati megjelenési formája sem. A közelmúltban azonban ennek a veszélye fennállt, lásd Irak példáját. Jelen esetben is vannak olyan államok, úgynevezett „kalandor államok”, amelyek állítólag rendelkeznek, illetve a közeljövõben rendelkezhetnek tömegpusztító fegyverrel, köztük atomfegyverrel is (Észak Korea, Irán). Mindenesetre az látszik, hogy az ilyen állami terroristatámadások lehetõségét nem lehet kizárni, de ezek bekövetkezési valószínûsége nagyon csekély.
A biztonságtechnika többi elemére viszont a terrorizmus nagyobb hatással lehet. A továbbiakban vegyük ezeket sorra.
- Az õrzésvédelem: A biztonságtechnikának ez az alapeleme az egyik leginkább érintett elem a terrorista cselekmények által. Nyilvánvaló, ha meg akarjuk elõzni a terrorista cselekményeket, illetve minimálisra akarjuk csökkenteni azok hatását, legjobb védelem az, ha az õrzésvédelmet a leghatékonyabban szervezzük meg. Ez magába foglalja a teljes komplexitást, nevezetesen: az elektronikus, a mechanikai és az élõerõvel megvalósított õrzésvédelmet. Jelenleg az elektronikus berendezések: a térfigyelõ TV-kamerák, az elektronikus behatolás-jelzõk stb., még csak néhány kiemelt fontosságú objektumban vannak felszerelve. Ilyenek: az atomreaktorok, követségek, repülõterek esetleg a tömegpusztító fegyverek raktárai, a bankok stb.. Nincs ilyen berendezés a vasúti pályaudvarokban, a szállodák többségénél, az iskolákban, a színházakban, az erõmûvekben, a sport- és kulturális létesítményekben, sõt a katonai objektumok többségében sem.
A mechanikus védelem, ismeretes, két fontos összetevõbõl áll: egyrészt a kerítésvédelem, másrészt a különbözõ nyílászárók védelme. Természetesen ezek csak akkor hatékonyak, ha elektronikus behatolás jelzõvel és riasztóval vannak ellátva. Nyilvánvaló, kerítés elhelyezésére nincs mindenütt lehetõség. Ahol van, sok esetben csak magában áll és nincs összekapcsolva behatolás jelzõvel, riasztóval. Az ilyen kerítés az egyszerû betörõ ellen sem véd.
A különbözõ objektumok nyílászáróinak védelme általában a követelményeknek megfelelnek, de egy profi számára nem jelentenek akadályt. Más szempontból nézve, a terrorista általában munkaidõben, a rendezvény alatt tevékenykedik, így a felderítése, cselekedetének észlelése nagyon nehéz. Ennek alapján kiemelt szerephez jut a személyekkel történõ õrzésvédelem. Ez magába foglalja a bejáratok ellenõrzését, valamint az idõszakos járõrtevékenységeket. A bejáratoknál legfontosabb az illetéktelen személyek kiszûrése. Ennek végrehajtását természetesen nagymértékben befolyásolja az õrzött objektum jellege, hiszen egy színházban vagy egy sport-, illetve kulturális eseményen ezt lehetetlen megtenni. Itt legfontosabb az egyéni motozás, a csomagok átvizsgálása illetve külön helységben tárolása. Legjobb megoldás a csomagok bevitelének megtiltása.
Mindez megfelelõ anyagi-technikai és személyi feltételek létrehozásával biztosítható. Személyek kellenek a motozáshoz, a csomagok átvizsgálására, technikai berendezések kellenek a csomagok átvilágítására. Mindez külön költségtényezõt igényel. A járõrözést ellátóknak kell kiszûrni az illetéktelen behatolókat, nekik kell észrevenni az elhagyott, illetve a tudatosan elhelyezett csomagokat, amelyek a robbanóanyagot, a „pokolgépet” rejtik. Különös jelentõséggel bír a klíma berendezések egyes elemeinek ellenõrzése, mivel ezek alkalmasak mérgezõ, fertõzõ anyagok egyidejû és gyors bejuttatására az épületek összes részébe.
Mindezek mellett nagy jelentõsége van a rendezvényt látogató, az épületben tanuló, illetve dolgozó személyek magatartásának is. Amennyiben tudatosítva van bennük az, hogy ilyen helyeken terroristatámadásnak lehetnek kitéve, akkor számíthatunk rá, hogy bejelentéssel fognak élni gyanús külsejû vagy viselkedésû személyek, elhagyott csomagok észlelésekor.
Összességében úgy látjuk, hogy jelenleg Magyarország néhány kivételtõl eltekintve, az õrzésvédelem terén még nem készült fel egy terrorista akció megelõzésére, elhárítására. Ennek pillanatnyilag nincsenek meg a tárgyi- és személyi feltételei, és a lakosság sincs felkészítve rá.
- A terrorista cselekmények a tûzvédelemre két módon hathatnak . Egyrészt a támadásnak konkrét célja lehet kiterjedt tüzek okozása, másrészt más irányú terrorista cselekmény, például robbantás következtében keletkezhetnek tüzek. Mindezek azt mutatják, hogy a tûzvédelem nagymértékben összefügg az õrzésvédelemmel, mivel annak megfelelõ módon történõ megszervezése és végrehajtása megakadályozhatja, illetve jelentõsen csökkentheti a tüzek létrehozását terroristák által. Természetesen tüzek létrehozásához nem kell a terroristának a tûzveszélyes helyre közvetlenül bejutni. Gondoljunk arra, hogy egy felszínen elhelyezett üzemanyag-tárolót, vagy egy állomáson álló vegyi anyagot szállító vonatot viszonylag messzirõl is fel lehet robbantani, illetve gyújtani egy vállról indítható rakétával.
Az ilyen típusú támadással szemben teljesen tehetetlenek vagyunk, ezért a tûzvédelemnél nemcsak a megelõzés, hanem a tûzoltás, illetve a tûzterjedés minél hatékonyabb végrehajtása a cél. A tûzveszélyes anyagokat tároló berendezések anyagának szilárdsága, úgynevezett „lövésállósága” fontos tényezõ, de egy bizonyos határon túl ennek értékét nem érdemes növelni, mivel a robbanást, így a tüzet okozható rakéták és egyéb szerkezetek hatékonysága mindig meg fogja elõzni ezek védõképességét. A teendõ tehát a következõ: hatékonnyá kell tenni a tûz- és robbanásveszélyes anyagokat tároló objektumok õrzésvédelmét, azok korábban kifejtett komplexitásával. Növelni kell a tûzoltási kapacitást, passzív (éghetetlen) sávok létesítésével meg kell akadályozni a tûz tovaterjedését, összehangolva a tûzoltási tevékenységgel.
- Vagyon vagy értékszerzés lehet egy terrorista támadás konkrét célja , egyrészt a további tevékenység finanszírozása érdekében, másrészt értékes vagy értékesnek ítélt anyagok, alkatrészek és egyebek megszerzése érdekében. Számítani kell nemcsak egy telephely vagy objektum területére való behatolással és anyagi javak elvitelével, hanem ezek szállítása közbeni támadással is. A legnagyobb problémát az jelenti hogy, nagyon nehéz elõre megítélni azt, hogy mi számít értéknek egy terrorista számára. Néha egész jelentéktelennek tûnõ alkatrész vagy szerkezeti elem, esetleges hiánycikk képezheti a megszerezendõ értéket. Ez rá is mutat a védelem nehézségeire. Itt is elsõdleges az õrzésvédelem hatékony megszervezése. Mindezek mellett néhány más tényezõt is figyelembe kell venni. Ezek közül a legfontosabb a terrorizmussal kapcsolatos naprakészség. A naprakészség azt jelenti, hogy minden terrorista csoportnak megvan a „kedvenc” módszere és az ehhez szükséges technikai feltételekbõl lehet következtetni arra, hogy az adott idõszakban mely anyagok, alkatrészek és egyebek lehetnek értékesek a terroristák számára. Így idõlegesen meg lehet állapítani a különlegesen védendõ értékeket.
Természetesen az elmondottakból látni, hogy borzalmasan nagy a hibalehetõség. A „sláger” védendõk azonban változatlanul megmaradnak és ezek közül is legfontosabbak a tömegpusztító fegyverek, illetve az azok elõállításához szükséges anyagok és alkatrészek. Sajnos kijelenthetõ, miután nyolc évvel ezelõtt Japánban, a tokiói metróban megtörtént az elsõ vegyi fegyverrel történõ terrorista akció, nem az a kérdés, hogy alkalmazni fogják-e a terroristák a tömegpusztító fegyvereket, hanem az, hogy mikor és milyen körülmények között.
Látható, hogy a terrorizmus mindenképpen hat a vagyonvédelemre. A védendõ értékek köre idõszakosan változhat, ezek figyelemmel kísérése fontos feladat. A legfontosabb feladatok, köztük a tömegpusztító fegyverek, valamint ezek elõállításához kapcsolódó technikai eszközök védelme nem változott.
- Az információvédelem: Úgy tûnik, hogy az õrzésvédelem mellett a biztonságtechnikának ez az eleme az egyik legérzékenyebb a terrorista cselekményekkel szemben. Mire is kell gondolni e tekintetben? A legfontosabb, hogy a terrorista cselekményt tervezõ, szervezõ és végrehajtó személyek ne jussanak olyan információhoz, hírhez és adathoz, amely elõidézheti egy terrorista támadás gondolatát, elõsegítheti egy eltervezett támadás könnyebb elõkészítését, megszervezését, illetve végrehajtását. Nyilvánvaló, hogy bizonyos rendezvényeket, lásd sport és kulturális rendezvények, nem lehet titokban tartani, mivel népszerûsítésük az anyagi haszon és a látogatottság biztosítása miatt elengedhetetlen. Hasonló a helyzet az állami vezetõk látogatásai, fontosabb találkozói esetén, bár itt nem az anyagi haszon, hanem a propaganda az elsõdleges gátló tényezõ az információ titokban tartása tekintetében. Ahol jelentõsége van a titoknak a következõk: a terroristák számára fontos szakemberek utaztatása, ezek találkozási helyei, konzultációi, a terroristatámadásokhoz szükséges anyagok, eszközök gyártása, szállítása és tárolása.
Az információ védelemnek komplexnek kell, ami magába foglalja az érintett személyek legszûkebb körét és az információ hordozók legkorszerûbb védelmét. Minél kevesebb személy tud egy terroristák számára értékesnek minõsülhetõ eseményrõl, annál jobb a védelem. A számítógépes adatvédelem megteremtése alapkövetelmény, mert ennek hiánya tálcán kínálja a lehetõségeket a terroristák számára. Mindezek mellet gondolni kell egyes telefon-illetve rádióbeszélgetések, faxok, csõposták kódolására is. Fontosabb megbeszélések helységeiben meg kell teremteni a lehallgatás veszélyének az elhárítását. Ugyancsak fontosnak tûnik a terrorista csoportok egyes személyeinek, bizonyos szervezetekbe való beépülésének a megakadályozása.
- A terrorista cselekmények hatása a környezetre többoldalú lehet. Egyrészt a terroristák közvetlenül végrehajthatnak olyan cselekményt, aminek közvetlen célja lehet a környezet tudatos szennyezése, pusztítása vagy rongálása. Másrészt a támadások közvetve is hathatnak a környezetre, ekkor nem a környezet szennyezése, rongálása a közvetlen cél, hanem valami más, például atomerõmû felrobbantása az energiatermelés megszüntetése, csökkentése végett. Nyilvánvalóan ebben az esetben számolni kell a légtér és a földi környezet radioaktív sugárszennyezettségével is, mint másodlagos hatással.
Mik lehetnek a terroristák közvetlen környezetszennyezõ, környezetpusztító céljai? Véleményünk szerint a célpontot elsõsorban érzelmi okok alapján választják ki. Elsõsorban olyan objektumot akarnak pusztítani, esetleg szennyezni, amelyhez a cél-ország lakossága nagymértékben kötõdik a hagyomány, a jelkép, a megszokás és egyéb alapján. Ilyen nemzeti érték hazánkban, például a parlament, a Szabadságszobor, a Hõsök tere, a budai vár, a pannonhalmi vagy a tihanyi apátság és még lehetne sorolni. Az ilyen objektumoknál elsõdleges cél a rombolás, pusztítás. Közvetlen környezet szennyezésnek eshet áldozatul többek között a Margitsziget, a Hortobágy, az üdülõ körzetek (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó, Dunakanyar stb.) Hasonlóan nemzeti érték volt az USA-ban a World Trade Center is, de mint a késõbbiek során kiderült a tervekben szerepelt a Szabadság-szobor, Brooklin-híd és a Golden Gate híd is.
Amennyiben a terrorista támadás során a környezet szennyezése illetve pusztítása közvetve jön létre, a következmények nagyon sokrétûek lehetnek. A másodlagos hatás következtében keletkezhetnek különbözõ kiterjedésû tüzek lakott telepölésen belül, illetve kívül. A környezetszennyezés lehet valamilyen vegyi anyag, vagy radioaktív szennyezés, esetleg biológiai fertõzés. Vízi erõmûvek, gátak elleni terrortámadás esetén árvizek, árhullámok önthetik el a környezõ településeket, földeket. Mindezek rámutatnak a védekezés nehézségeire és sokoldalúságára.
Legfontosabb feladat a nemzeti örökséget képezõ objektumok védelmére felkészülni, a védelmet elõ kell készíteni és a tevékenységet be kell gyakorolni. Minden olyan eshetõséget számba kell venni, ahol terrorista tevékenység következtében elsõdlegesen vagy másodlagosan valamilyen környezeti szennyezõdés jöhet létrei.
A terrorista cselekmények környezeti hatásaira a védelem szempontjából legfontosabb feladat az elõrelátás, a várható célpontok, szennyezhetõ illetve szennyezõdhetõ területek, körletek megállapítása és ennek alapján a megfelelõ védelem megszervezése.
- A katasztrófa okozás a terrorista cselekmények egyik alapvetõ célja lehet. Napjaink szerencséje, hogy a terrorista szervezetek jelenleg még nem rendelkeznek megfelelõ minõségû és mennyiségû tömegpusztító fegyverrel. Amennyiben ezt a fegyvert megszerzik, akkor az emberiség beláthatatlan katasztrófák elé fog nézni. Véleményünk szerint pillanatnyilag a tömegpusztító fegyverek terén a biológiai fegyverek látszanak a legveszélyesebbnek, mivel azokat tudják legkönnyebben elõállítani és alkalmazni a terroristák.
A legfontosabb feladat az, hogy minden erõvel meg kell akadályozni a tömegpusztító fegyverek terrorista kézbe való jutását. A legnagyobb katasztrófa atomfegyver alkalmazása esetén jöhet létre, mivel ebben az esetben a lakosságon kívül az anyagi javak, az építmények is elpusztíthatók.
A terrorista eszköztár a katasztrófa okozás terén nem merül ki a tömegpusztító fegyverek esteleges alkalmazásában. Katasztrófát lehet okozni különbözõ erõmûvek, duzzasztógátak, alagutak, közlekedési eszközök felrobbantásával is. Mindezek alátámasztják azt, hogy a terrorizmus kihatással van a katasztrófavédelemre is. A terrorizmus növeli a katasztrófa veszélyt, ezáltal a védekezésben ezt számításba kell venni. A védekezés elsõsorban a megelõzésen alapszik, amely magába foglalja a titkosszolgálati eszközöket, a hírszerzést, a belsõ elhárítást és az országok közti információcserét egyaránt.
- A terrorizmus hatása a polgári védelemre az elõzõekbõl adódik, ugyanis a polgári védelem fõ feladatai elsõsorban az ország védelemhez illetve a katasztrófa elhárításhoz kapcsolódnak. Amennyiben a terrorizmus állami formája kerül elõtérbe, akkor az országot várhatóan atomfegyverrel történõ fenyegetés illetve, rosszabb esetben atomtámadás éri. Erre az estre a lakosságot fel kell készíteni, ami nagyrészt polgári védelmi feladat. Mindezek mellett, a katasztrófa-elhárításnál leírtak alapján, megnõhet az egyéb katasztrófák bekövetkezésének a valószínûsége is. A katasztrófák elhárításában a vezetõ szerepe van a polgári védelemnek.
A védekezés megtervezésének az alapja azoknak az objektumoknak a számbavétele, amelyek pusztítása, rongálása a terroristák által, katasztrófákhoz vezethet. Ennek felmérése után lehet a védekezés módozatait kialakítani és begyakorolni. Nyilvánvaló azonban mindent nem lehet elõre látni, nagyon sok váratlan tényezõvel kell számolni. Mindezek mellett az élet azt igazolta, hogy az eddig bekövetkezõ katasztrófák lefolyása és következményeik csak az elõre elgondoltaknak 20%-a szerint alakult. Az elõre tervezés, felkészülés és begyakorlás mégsem volt haszontalan, mivel a katasztrófa-védelemben részvevõk az elõzetes felkészülés alapján képesek voltak a megváltozott illetve a nem várt körülményekhez rugalmasan alkalmazkodni. A terrorizmus tehát megnöveli a katasztrófa veszélyt, így a polgári védelemnek erre fel kell készülni mind a tervezés, mind a felkészülés és begyakorlás tekintetében.
- A terrorizmus hatása a közlekedésbiztonságra , különösen a repülésbiztonságra, a legismertebb hatás a közvélemény elõtt. A különbözõ repülõgép eltérítések, repülõtéri lövöldözések, merényletek, a New-Yorki ikertornyok elleni repülõgépekkel végrehajtott terrorista támadás élénken foglalkoztatja a világ minden részén a közvéleményt. Mindezeken kívül a repülõ tereken bevezetett védelmi intézkedések reprezentálják legjobb módon napjainkban a terrorista veszélyt és az ellene való védekezést.
A repülõtereken van jelenleg legjobban megoldva a terrorista cselekedetek elleni védelem. A hatékony védelem kidolgozását és megvalósítását elõsegítette az a tény, hogy már több évtizedes tapasztalat és gyakorlat állt rendelkezésre a megvalósítók számára. Így sikerült a világ szinte minden repülõterén megoldani az illetéktelen személyeknek, fegyvereknek, lehetséges fegyvereknek és robbanó anyagoknak a repülõtér védett területeire való bejutásának a megakadályozását. Ezt egyrészt tervezési, szervezési intézkedésekkel, megfelelõ repülõtér építészeti kialakításokkal, másrészt az utasok, a poggyászok és a teher árú ellenõrzésével és átvizsgálásával oldották meg.
Sikeresnek bizonyult a repülõgépek elkülönítése a várakozási területtõl, az emberi mozgások szakaszolása, valamint az egyes szakaszok közötti beléptetési és ellenõrzési pontok létrehozása. Mindezek mellett megoldásra került a megfelelõ komplex õrzésvédelmi rendszer kialakítása, amely magába foglalja a mechanikus védelmet, az elektronikus védelmet, valamint az élõerõvel végrehajtott õrzést és járõrözést. Ezekhez kapcsolódik a begyakorolt riasztási és cselekvési terv. Annak ellenére, hogy majdnem minden repülõtéren mûködik a fentebb vázolt rendszer, mégis történnek terrorista cselekedetek vagy próbálkozások. Ez rámutat arra, hogy az emberi hibák, a rutinban való megbízás még mindig lehetõséget adnak a terroristák számára szándékaik megvalósítására.
Korántsem ilyen jó a helyzet a vasúti közlekedésben, ahol az állomások, az utasok és a vasúti szerelvények száma több nagyság renddel meghaladja a légi közlekedést. Az utóbbi idõben végrehajtott spanyol vasutak elleni terrorista merényletek bebizonyították a vasúti közlekedés védtelenségét a terroristatámadások ellen. A megoldást végsõ esetben a repülõtéri biztonsági rendszer mutatja, de ennek megvalósítását a gigantikus létesítési költségek akadályozzák.
A vízi közlekedés biztonsága hasonló problémákkal küszködik, mint a vasúti, de Magyarországon a vízi közlekedés volumene jóval kisebb.
A közúti közlekedés biztonsága konfliktus és helyzetfüggõ, gondoljunk csak az Izraelben végrehajtott nagyszámú terroristarobbantásra a különbözõ közlekedési eszközökön. Az eseményekbõl arra következtethetünk, hogy a védekezés nagyon nehéz, sok estben szinte lehetetlen ezekben az esetekben.
Látható, hogy a terrorista cselekmények egyik fõ területe a közlekedés. A védekezés a légi közlekedés terén a legjobban megoldott, amely módszereiben követendõ lehet a biztonságtechnika szinte minden területén.
- Az elõzõekben bemutatottak azt bizonyítják, hogy a terrorizmus a biztonságtechnika majdnem minden elemére hat, tehát mindenképpen foglalkozni kell vele az oktatás terén is. Két megoldás látunk lehetségesnek. Az egyik egy külön speciális kurzus a kötelezõen választható tantárgyak között. A másik lehetõség, hogy a biztonságtechnika egyes elemeit magukba foglaló tantárgyak (õrzésvédelem, vagyonvédelem, tûzvédelem, információvédelem stb.) mindegyikébe be kell építeni a terrorizmus elleni védelmet. Az utóbbi látszik egyszerûbbnek, de a kettõ kombinációja is lehetséges. Fõ feladat a döntés a tekintetben, hogy melyik módszert választjuk, mivel ez határozza meg a tananyag összeállítását.
Egy lehetséges változat a következõ. A terrorizmussal foglalkozó önálló tantárgy létrehozása, amely általánosságban foglalkozik a terrorizmus kialakulásával, történetével, lehetséges célpontjaival, az eddig bekövetkezett fõ terrorista cselekmények elemzésével és tanulságaival, valamint általános hatásaival a biztonságtechnikára és annak egyes elemeire. Ezt a tantárgyat követné az egyes szaktárgyakba beépített egy vagy több tárgykör, amely a terrorizmus konkrét hatását és az ellene való védelmet taglalná a tantárgyra vonatkozóan. Például a közlekedésbiztonság tantárgyon belül külön tárgykör foglalkozna a terrorizmus hatásával a repülésbiztonságra, illetve a vasúti- valamint a közúti biztonságra egyaránt. Mint már jeleztük a terrorizmussal foglalkozó önálló tantárgy választható lenne, tehát az egyéni érdeklõdést elégítené ki. A biztonságtechnika egyes elemeit magukba foglaló differenciált szaktárgyakban létrehozott terrorizmussal foglalkozó tárgykörök beépítése viszont kötelezõ feladat.
Mindezek mellett fontos feladatnak látszik a terrorizmussal való foglalkozás az oktatói és hallgatói tudományos kutatómunkában egyaránt. Az oktatói tudományos munkának a jelenlegi stádiumban a tananyag kiválasztására illetve összeállítására kell irányulnia, míg a hallgatói tevékenységnek ez egyes rész-kérdések kimunkálása lehet a célja.
Összességében a terrorizmus hatásával a biztonságtechnikára az oktatásban mindenképpen foglalkozni kell. Erre lehetõség nyílik önálló tantárgy létrehozásával, a terrorizmussal foglalkozó tárgykörök beépítésével illetve a kettõ kombinációjával egyaránt. Ezt kell kiegészíteni a tudományos munkának.
Bízunk benne, hogy sikerült bizonyítanunk a terrorizmus nagymértékben hat és a jövõben még fokozottabban hathat a biztonságtechnikára. Mindezek alapján a biztonságtechnikával foglalkozó és a biztonságtechnikát oktató szakembereknek a napi munkájuk során gondolniuk kell a terrorista veszélyre és az ellenük való védelmet mindig napirenden, kell tartani.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. A biztonságtechnikai mérnökképzés tanterve. ZMNE, BJKMFK, 2002.
2. A biztonságtechnikai mérnökképzés tanterve. BMF, BDGK, 2002.
3. Réti E.: A XXI. szd. nagy kihívása a terrorizmus. Belügyi Szemle, 2002. 6–7. sz. 58–68. o.
4. Bökönyi I.: A magyarországi terrorizmus jellemzõi. Belügyi Szemle, 2002. 6–7. sz. 129–156. o.
5. Lake A.: The real threates to American security. Little, Brown and Company, Boston–New-York–London, 2000.
6. Kash D.: Hunting Terrorists Continential Informant Rewward Programs. Law Enforcement Bulletin 4/2002.