Bartha Tibor
A nem halálos eszközök fejlesztésének tendenciái *
Jelen tanulmány a Magyar Hadtudományi Társaság 2004. évi pályázatára „A nem halálos eszközök, mint a terrorizmus elleni harc újszerû eszközei” címmel benyújtott és második helyezést elért pályamû rövidített változata. A teljes változat – amelyben a szerzõ ismerteti a terrorizmust, mint veszélyt, a terrorizmus elleni harc összetevõit, helyét a katonai mûvele tekben, a nem halálos eszközöket és alkalmazásukat a terrorizmus elleni harcban, azok fejlõdési tendenciáit, valamint a Magyar Honvédség terrorizmus elleni harcban alkalmazható nem halálos eszközeit – az MHTT titkárságán megtalálható.
Az alább közölt tanulmányban az eredeti pályamûbõl kiemelve a szerzõ bemutatja a nem halálos eszközök fejlesztésére irányuló kutatásokat, és vizsgálja a Magyar Honvédségnek a terrorizmus elleni harcban alkalmazható jelenlegi nem halálos „eszközparkját” valamint fejlesztésének fõbb tendenciáit.
A nem halálos eszközök csoportosítása tekintetében jelenleg nincs általánosan elfogadott változat. A csoportosítás többféle rendezõ elv alapján elvégezhetõ. Az alkalmazott elv szerint ismerünk fizikai, kémiai, irányított energia, biológiai és egyéb elven mûködõ eszközöket. A cél jellege szerint megkülönböztetünk személyek ellen alkalmazható (anti-personnel), valamint haditechnikai eszközök, infrastruktúra ellen alkalmazható (anti-material) nem halálos eszközöket.
A nem halálos eszközök (fegyverek) fejlõdési tendenciáit vizsgálva elmondható, hogy a kutatási programok keretében kifejlesztésre kerülõ eszközök már túlmutatnak azokon az alacsony technológiai szintet képviselõ, jelenleg széles körben elterjedt nem halálos eszközökön, mint a bors spray vagy a gumi lövedékek.
Az új fejlesztéseknél olyan képességek elérése a cél, amelyek biztosítják, hogy akár nagyobb távolságokról (több száz méter) is hatékonyan alkalmazhatóak legyenek. A jelenleg folyó kutatásoknál és fejlesztéseknél a hatótávolság növelésén túlmenõen a fõ cél, a hatékonyság és pontosság növelése valamint a járulékos károk csökkentése.
A következõkben ezen, jelenleg is folyó fejlesztésekbõl kerül bemutatásra néhány.
- A már rendszerben levõ gépjármûvek elleni mozgásakadályozó rendszerek egyik hátránya, hogy csak kis tömegû, és kerekes jármûvek ellen alkalmazhatók. Ezt a problémát küszöböli ki a németek egyik fejlesztése, a mikroszálas mozgásakadályozó rendszer . A hajszálnyi vastagságú, nagyszilárdságú acélszálakat (mikroszálakat) alaphelyzetben „összehajtogatva”, mechanikai feszültség alatt tartják. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy kör alakú acélhuzalt, amelyet elõször 8-as alakra hajtanak, majd a nyolcas két felét az érintkezési pontnál egymásra fektetik, így újból egy kör alakot kapnak. Ezt a folyamatot addig ismétlik, ameddig a rendszer a lehetõ legkisebb térfogatot el nem éri. A legkisebb térfogatnál a rendszer „lezárják”. Amikor az így lezárt rendszert „kinyitják”, akkor az addig mechanikai feszültség alatt levõ mikroszálak a bennük felhalmozódott feszültség hatására „kirúgják magukat”, azaz feszültségmentesítõdnek és felveszik azt az eredetileg meghatározott geometriai formájukat, amelybõl a „hajtogatás” kezdõdött. Az eredeti geometriai forma lehet, kocka, téglatest, gömb, henger stb., de lehet sík, pl. függönyszerû is. Az összehajtogatott és az eredeti térfogat aránya akár az 1:6000 arányt is elérheti. A kinyitást követõen a gyorsan expandáló mikroszálak egy igen kusza és sûrû rendszert alkotva gyorsan kitöltik az eredeti formájuknak megfelelõ teret, amely tér a sûrûn elhelyezkedõ, nagy szilárdságú acélszálak következtében mind személyek, mind jármûvek által áthatolhatatlanná válik. A mikroszálas rendszer egyaránt hatékonyan alkalmazható szabadtérben és épületekben is, egy adott térrész lezárására. Ezen túlmenõen, mint gabalyító-blokkoló rendszer is alkalmazható helikopterek vagy forgólapátos repülõgépek ellen. A rendszert nyitott állapotban, közvetlen vízfelszín alá telepítve alkalmas hajócsavarok lefogására is.
- Ajtók, ablakok eltömítésére, lezárására valamint mechanikus egységek mûködésképtelenné tételére lesznek használhatók azok a gyorsan keményedõ poliuretán/polikarbamind habok, amelyek fejlesztését amerikai mérnökök végzik a Nem Halálos Eszközök Fejlesztési Program (Joint Non–Lethal Weapons Program) keretében. A habok keményedési ideje különféle katalizátorokkal gyorsítható. A tervezett célba juttató eszköznél egy fûtött szórófejet használnak annak érdekében, hogy megfelelõ értéken (kb. 80°C) tartsák a vegyi anyag hõmérsékletét, valamint, hogy meggyorsítsák a keményedést.
Ugyancsak e program keretében folyik egy olyan síkosító anyag kifejlesztése, amely anyagot mikro-kapszulákban helyeznek el. A kapszulák a szemcsés alapú síkosító anyagot szabályozott módon bocsátják ki fizikai behatásra vagy valamilyen más környezeti hatásra (pl. hõmérséklet, páratartalom, esetleg savtartalom változására). A szemcseház egy megfelelõ felületi nyomás alatt megreped és a síkos anyag a felszínre kerül. Az adott területre juttatott síkosító anyag megszünteti a tapadást a felületetek között, így a „síkosított” területen személyek vagy jármûvek kontrollált mozgása lehetetlenné válik.
- Az utóbbi évtizedben egyre több kutatóintézet indít olyan programot, amelynek célja a természetben található, hasznosítható biológia folyamatokat mind jobban megértse és azok fejlesztésekben való alkalmazása (pl. a tengeri kagyló kemény héjának fejlõdési mechanizmusa). Hasonló kutatási terület az újraegyesített pókselyem szálak húzási technológiájának optimalizálása. Az így nyert vékony, de igen erõs, ellenálló szálból készített eszköz alkalmas személyek vagy eszközök mozgásának akadályozására.
- Az utóbbi évtizedben az USA és Oroszország mellett számos fejlett ország (pl. Németország, Svédország) hadmérnökei is intenzív kutatásokat folytatnak a hallható hang tartományban mûködõ, összetett hatást elõidézõ úgynevezett örvénygyûrû generátorok (Vortex-Ring Generator) kifejlesztése érdekében.
Ezeknél az eszközöknél sorozatos robbantásokkal idéznek elõ örvénygyûrûket. A kialakuló örvények nagy stabilitású, bizonyos „merevséggel” rendelkezõ képzõdmények, amelyek akár több tíz méterre is eljuthatnak és az útjukba tett gyertya lángját könnyedén eloltják. Az örvénygyûrûk képzõdése éles hanghatással jár együtt. A robbantáshoz hajtóanyagként általában valamilyen gázt, pl. metán és oxigén keveréket, vagy propánt alkalmaznak. Ennek lényege, hogy a hajtóanyaggal mûködtetett akusztikus forrás olyan nyomáshullámot bocsát ki, amelynek hangnyomásszintje akár a 130 dB-t is meghaladhatja. Ez a hangnyomásszint már elegendõ ahhoz, hogy a célszemélyt cselekvésében gátolja, vagy akár teljesen cselekvésképtelenné tegye. Az örvénygyûrû generátorok hatásukat kizárólag csak légköri nyomáson tudják kifejteni.
A hajtóanyagként felhasznált gázt egy ún. töltetkamrában robbantják fel. A töltetkamra kimenetén helyezik el azt a csövet (mint a töltetkamra nyílását), amely az energia impulzusokat – hasonlón a füstkarikákhoz – örvényekké formálja. Az örvényekké formált gázgyûrûket, mint egy „energia csomagot” a csõvel a cél felé irányítják. A levegõn keresztül mintegy 40–60 m/s sebességgel mozgó gázgyûrûk, a kialakult hanghatás mellett jelentõs ütést (kinetikus hatás) is mérnek a célszemélyre. A Scientific Application and Research Associates mérnökei, ugyanezt az elvet alkalmazva képesek voltak 60 cm átmérõjû gyûrûket elõállítani, amelyeket 70 m/s sebességgel tudtak átjuttatni egy amerikai football pályán (kb. 100 méter) keresztül. A szerkezetet nagy energiájú örvénynek (High-Energy Whirl) nevezték el.
A teljesítménytõl függõen az örvények akár karvastagságú ágakat is képesek eltörni úgy, hogy az eltört ágak le is esnek. Természetesen ennél a kivitelnél a kialakuló hatalmas energia komoly és súlyos fizikai sérülés, akár halál okozására is alkalmas, amely hatás a változatot már kizárja a nem halálos eszközök kategóriájából.
Az örvénygyûrûk célban kifejtett hatása tovább növelhetõ, ha a gázgyûrûkbe valamilyen irritáló anyagot juttatnak. Az örvénygyûrûket szállítóeszközként használva különféle gázokat lehet eljuttatni nagyobb távolságokra, pl. széndioxidot, amely a jármûmotorokban képes elfojtani az égést.
Az örvénygyûrû generátorok elõnye összetett hatásukban rejlik, amely hatást egyrészt az akusztikus, másrészt a kinetikus, harmadrészt pedig – más anyaggal kombinálva – az irritáló hatás jellemezni. Nem elhanyagolható azonban az eszköz alkalmazása során kialakuló pszichikai hatás sem. Hátránya, hogy a nagy hangnyomásszint maradandó halláskárosodást is eredményezhet. Elképzelések szerint az örvénygyûrû generátorokat tömegek feletti felügyeletnél, tömegoszlatáskor lehet elsõsorban jól kihasználni. Alkalmazásuk nem zárható ki a terrorizmus elleni mûveletekben sem. Az eszközt alapvetõen valamilyen szárazföldi jármûre telepített változatban képzelték el. Az utóbbi idõkben azonban már folytak sikeres kísérletek hordozható, fegyvercsõ alá szerelt változattal is 1 .
- Alternatív megoldást is jelenthet a folyamatos ívkisüléses hanggenerátor , amelynél impulzus jellegû hanghullámokat hoznak létre tisztán elektronikus eszközzel. A generátor nagyfeszültségû kondenzátort használ, hogy egy 25 cm hosszú és 5 cm átmérõjû, szigetelõ csõben elhelyezett elektródák között kisüléseket hozzon létre. A csõ egyik vége zárt, míg a másik nyitott. A keletkezõ ívek ionizálják a csõben levõ levegõt, így hirtelen expanziót, ezáltal pedig egy nyomásimpulzust – hanghatást – idézve elõ. A folyamatot 20 Hz-es vagy valamivel nagyobb frekvencián ismétlik. Az eszköz pontos hangolása a csõ átmérõjénél valamivel nagyobb gyûrûs örvények kialakulását eredményezi, amelyek egyenes irányban, kb. 50 m/s-os sebességgel terjednek. Ez a módszert tervezik alkalmazni az örvénygyûrû fegyverekben is.
- A San Diego-i American Technology cég sikeres fejlesztésének tûnik a nagy intenzitású „szonikus lövedéket” tüzelõ fegyver. Ez ideális eszköz lehet a repülõgép eltérítõkkel vagy más terrorista személyekkel szemben. A program 2001. szeptember 11-ét követõen igen nagy publicitást és támogatást kapott az Amerikai Egyesült Államokban.
A mintegy egy méter hosszú és 4 cm átmérõjû kompozit-mûanyag csõben egy sor piezoelektromos lemezt helyeztek el, amelyek mindegyike egy kis hangszóróként mûködik. Amennyiben a csõ hátsó végében elhelyezkedõ lemez elektromos jelet kap, megfeszül, és nyomásimpulzust (hangimpulzust) indít el a csõben. Amikor az impulzus a következõ lemezhez ér, a második lemez éppen akkor kapja meg a saját elektromos jelét, így az általa keltett hanggal növeli a tovaterjedõ nyomáshullámot. Mire a kis lemezek (hangszórók) által felerõsített hangimpulzus a csõ végéhez ér, valóságos „hang-lövedék” alakul ki. Az eszközt „irányított (hatású) rúdsugárzónak” (Directed Stick Radiator) nevezték el. Az eszköz egyik prototípusa 1-2 másodperces, 6–10 kHz közötti hangot („hang-sugarat”) állít elõ, amely kb. 100 méteres távolságig fegyverként használható. A 140 dB fölötti hangnyomásszint a fülben rendkívüli fájdalmat okoz, ideiglenes süketséget vált ki, továbbá egyensúly-problémákat és zavarodottságot is elõidéz. Gépeltérítõk ellen alkalmazva nem okoz viszont kárt a repülõgép törzsében vagy annak ablakaiban.
Egyes szakértõk az egyensúly-szervre gyakorolt hatás egyénenkénti eltérõ voltára, mások az utasok némelyikének, a géptörzs faláról visszaverõdõ hang miatti esetleges átmeneti hallásvesztésére figyelmeztetnek. Ezek ellenére a hagyományos fegyverekhez képest a „szonikus lövedék” használata lényegesen kisebb kockázatot jelent. Alkalmazása természetesen nem csak repülõgépek fedélzetén képzelhetõ el.
Elképzelések szerint az „irányított (hatású) rúdsugárzó” továbbfejlesztet változata felcsatolható lesz egyéni sorozatlövõ fegyverek, pl. az M–16 fegyver csöve alá. Az irányított hatású eszköz egyaránt alkalmazható mind pontcélok ellen, mind tömegek elleni mûveletek során.
- Az akusztikus fegyverek jövõbeni fejlõdési irányát tanulmányozva egy igen sokat ígérõ tendencia figyelhetõ meg. Ezek az ún. hangolható rendszerek . A hangolható rendszerek elõnye, hogy hatásukat a fenyegetés mértékéhez lehet beállítani. Kezdetben az eszközt alacsony energia szintre beállítva biztosítható, hogy a saját csapatok ellentevékenysége arányban álljon a fenyegetéssel. Amennyiben erre az alacsony energia szintre a szemben álló fél nem reagál megfelelõ módon, akkor lehetõség van az energiaszint növelésére mindaddig, amíg a szemben álló fél nem engedelmeskedik. Az akusztikus hullám elõnye még, hogy hatékonyan lehet „átvinni” ködön, füstön, poron stb. Ez a tulajdonság nem igaz viszont az elektromágneses fegyverekre. Az akusztikus fegyverek további elõnye, hogy hatásuk megszûnik, ha a hangforrást kikapcsolják illetve, hogy nincs hosszantartó fizikai hatás vagy környezeti kár, sérülés.
Az oroszok, az egyik akusztikus fegyverüket harckocsira szerelték. A rendszert abból a célból fejlesztették ki, hogy megakadályozzák személyeknek a harckocsi holt zónájából való közeledését, illetve a harckocsira történõ felmászását. A megoldás igen hatékonynak tûnik olyan városi mûveletekben, ahol a harcjármûveknek igen kevés és korlátozott a manõverezésre alkalmas helye, és ahol fennáll annak veszélye, hogy a támadó akár primitív (pl. Molotov-koktélt), akár más támadó eszközt (pl. gránátot) vagy fegyvert használ. A rendszer biztosítja személyek adott objektumtól való távoltartását valamint, annak megakadályozását, hogy az adott objektumot illetéktelenek a saját csapatok által nem kontrollált módon közelítsék meg.
- Egyes kutatások arra irányulnak, hogy modulált impulzusokat felhasználó akusztikus eszközökkel neuropszichológiai zavart hozzanak létre a központi idegrendszerben. A „technikát” PPS-nek (Pulsed Periodical Stimuli) nevezték el, amit nyersfordításban talán ösztönzõ pulzátornak nevezhetnénk. Az eszközt olyan helyzetekben lehet alkalmazni, ahol a célszemélynél az érzési (észlelési) diszorientáció elérése a cél. Ez az elsõ olyan akusztikus eszköz, amely a kívánt hatást nem nagy, hanem alacsony intenzitású, impulzus jellegû, akusztikus energiával éri el 2 .
Intenzív kutatások folynak a lézerek területén is. Az egyik kutatási programban a lézer által létrehozott plazma, az anyag felületébe behatolva szétválasztja a molekulákat, de éppen csak a felszínrõl, hogy az egy ionizált gázfelhõt képezzen. A folyamat során a plazma egy olyan energiaszintet ér el, hogy az anyag hõmérséklete a másodperc milliomod része alatt szélsõségesen magasra nõ, ezzel egyidejûleg a belsõ nyomása is emelkedik. A forró plazma ekkor látható fényt bocsát ki, és hangsebességnél is gyorsabban tágul, létrehozva egy „miniatûr hangrobbanást”. Ez a hatás megrémítheti, megijesztheti a hatás körzetében tartózkodó célszemélyeket, ezáltal idõt biztosítva az alkalmazónak az ellentevékenység végrehajtására. Az eszközök hatótávolsága 1-2 km között van. A megoldás elõnye még, hogy a teljesítmény fokozásával a kívánt hatás a nem halálostól egészen halálosig „beállítható”.
- Hasonló hatást használnak ki az impulzusrendszerû energia lövedéknél (Pulsed Energy Projectile). Az impulzusrendszerû energia lövedék, egy impulzus deutérium-fluorid lézersugárzót használ, amely villanó fényt, hangos robajt és lökéshullámot kelt ideiglenesen megzavarva, illetve cselekvésképtelenné téve a célszemélyt. Az eszköz jármûre is felszerelhetõ. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a lökéshullám hatása lényegesen meghaladja a nem halálos, kinetikus energiát felhasználó lövedékek (pl. babzacskó, gumi, mûanyag) hatását.
A jövõbeni elképzelések tartalmazzák egy többlövetû változat létrehozását, amely a Gattling-rendszerû géppuska elvén mûködik.
- A nem halálos eszközök fejlesztése területén az egyik megoldás két lézer sugarat használ, amelyek a levegõn keresztül ionizálják az „utat”, lehetõvé téve, hogy az elektromos áramot a célig vezessék. A létrejövõ gyorsan ismétlõdõ neuro-elektromos impulzusok izommerevedést okoznak 3 . Az eszköz hatásos távolsága kb. 2 km, a hullámhossz és a kimenõ teljesítmény függvényében.
Számos országban folynak kutatások a nagy teljesítményû mikrohullámok alkalmazhatóságát illetõen is. A svédek mikrohullámú programja egy olyan eszközt foglal magába, amely egy 200 GHz frekvenciájú 10 másodperces impulzus-sorozatot bocsát ki. A kibocsátott impulzus-sorozat hatására a 15 méteren belül elhaladó gépjármûvek motorja leáll. A térerõsség ebben az esetben 500 V/m alatt marad. Abban az esetben, ha nagyobb kimeneti teljesítményt használnak (15 . 000 V/m), ugyanezen távolságon belül a gépjármû elektronikai rendszere fizikálisan is tönkre megy.
- A tanulmány keretei nem tették lehetõvé, hogy tárgyaljam az információs, a geofizikai hadviselés valamint a pszichológiai (mentális) mûveletek területén alkalmazható nem halálos eszközöket. Ez alól egy kivételt tettem, miután úgy éreztem, hogy néhány gondolatot megérdemel a nem halálos eszközök ezen igen perspektívikus területe, a pszicho-technológia .
A pszicho-technológia nem más, mint a gondolkodás befolyásolása. A jövõ talán egyik legfélelmetesebb (nem halálos) eszköze, mellyel befolyásolni lehet, hogy mit gondoljunk, mit higgyünk és érzékeljünk. Mágneses jelek agyba juttatásával, olyan „élmények” indukálhatóak, mint például a kábulat, halál közeli élmény, érzékcsalódás stb. A pszicho-technológia alkalmazásánál cél, hogy úgy lehessen befolyásolni valakit, hogy az ne szerezzen róla tudomást. A pszicho-technológia alkalmas lehet egy idõben több (akár több száz) ember elméjének befolyásolására. Amerikai tudósok jelentõs sikereket értek már el ezen a területen.
Míg egy mûanyag lövedék alkalmazása esetében a célszemélyek tudatában van annak, hogy „diktálnak” nekik, ezért képesek rá reagálni, addig a nem halálos eszközök területének talán legmagasabb formájánál a célszemélyek nem tudják, hogy irányítják õket, hogy diktálnak nekik, így lehetõségük sincs a reagálásra. Ha viszont az emberek nem tudják, hogy irányítás alatt állnak, mert közvetlenül az emlékeiket befolyásolják, az már a totális hatalom felettük!
Annak ellenére, hogy egyes, magasabb technológiai szintet képviselõ eszközök 4 kifejlesztése igen elõrehaladott állapotban van, és az elért eredmények is biztatóak, mégis a harctéren, az alkalmazási területen, a hadseregek mindennapi életében történõ megjelenésükre valószínûleg még éveket kell várni.
Az emberek hajlamosak arra, hogy a fenti eszközök némelyikét utópisztikusan ítéljék meg. Aki viszont komolyabban tanulmányozza a témát, az hamar rájöhet, hogy ami még „ma” utópisztikus, az „holnapra” már valóság.
A Magyar Honvédség nem halálos fegyverzete és felszerelése a terrorizmus elleni harcban
Tekintettel arra, hogy a tanulmány a nem halálos eszközök oldaláról közelíti meg a katonai erõ és terrorizmus elleni harc kérdéseit, illetve azt vizsgálja, hogy milyen nem halálos eszközöket lehet felhasználni ezen akciók során, ezért csak érintõlegesen tárgyal olyan kérdéseket, mint harcászati elvek, bevethetõ erõk, felkészítés, valamint a honvédség alkalmazásának lehetõségeit a terrorizmus elleni harcban.
Mint arra már korábban rámutattam, a terrorizmus elleni harc semmi esetre sem tekinthetõ csak a katonai erõ, – hazánkban a Magyar Honvédség – alapfeladatának 5 . Ugyanakkor a hadsereg speciális felszerelése, technikai eszközparkja, és az állomány felkészültsége lehetõvé teheti, hogy eredményesen vegyen részt e feladatokban. Mind a polgári, mind a katonai célpontok ellen elkövetett egyre több terrorcselekmény megköveteli, hogy a katonaság készüljön fel a polgári célpontok védelme mellett, saját maga védelmére, illetve a bekövetkezett terrortámadások következményeinek felszámolásában való részvételre.
A Magyar Honvédség szárazföldi parancsnoka szerint a szárazföldi erõk a terrorizmus elleni harcban nem, vagy csak korlátozottan használhatják a már elsajátított hadmûveleti-, harcászati elveket, fogásokat. A szárazföldi csapatok a légi erõvel és más fegyveres testületekkel együttmûködve viszont végrehajthatnak olyan feladatokat, mint az objektumok õrzése, védelme, rendszabályok foganatosítása, információszerzés és feldolgozás, valamint a fegyveres alkalmazás. Elgondolások szerint a terroristák elleni akciókban részt vehetnek az azonnal bevethetõ erõk, pl. a könnyû vegyes ezred, valamint a felderítõ zászlóaljak kijelölt állománya. Megerõsítésként, és az erõk esetleges váltására a gépesített lövész alegységek is bevethetõk. 6
A terrorizmus elleni harcban a Magyar Honvédség feladatot kaphat honi területen, illetve nemzetközi szervezetek mûveleteinek keretein belül. Honi területen a vonatkozó törvények értelmében egyelõre korlátozásokkal lehet alkalmazni a megfelelõen felkészített és felszerelt erõket. Ilyen feladat lehet, pl. önállóan vagy a BM erre kijelölt egységeivel együttmûködve ellenõrzõ-áteresztõ pontok telepítése és mûködtetése, járõrözés, kiemelt objektumok védelme, területzárás, blokkírozás stb.
Nemzetközi szervezetek mûveleteinek keretein belül a Magyar Honvédség bár eddig még nem kapott ilyen feladatot, nem kizárt viszont, hogy elõbb vagy utóbb ilyen jellegû részvétele szükségessé válik. Tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a nem háborús katonai mûveletek során a katonáknak egyre több olyan feladatot is át kell venni, ami adott esetben a helyi vagy nemzeti hatóságok (rendõrség, vagy más rendvédelmi erõ) feladata lenne. Amennyiben ezeket a feladatokat a helyi erõk nem akarják vagy képtelenek ellátni, akkor a feladatok végrehajtását a nemzetközi katonai erõknek kell átvenni. Ilyen lehet a terrorizmus elleni harc is.
„A terroristák az esetek zömében rendkívül elszánt (gyakran fanatikus) és jól kiképzett személyek, akiknek akcióikat alaposan elõkészítik, megtervezik, és váratlanul hajtják végre. Tehát az ellenük bevetendõ erõk katonáinak is hasonló, de ha lehet, még jobb feltételekkel kell rendelkezniük.” 7 Ebbõl a szempontból megvizsgálva a Magyar Honvédség meglévõ felszerelését, fegyverzetét és eszközeit megállapítható, hogy azok inkább a hagyományos hadviseléshez illeszkednek mintsem a terrorizmus elleni harchoz és alapvetõen a háborús feladatok végrehajtását biztosítják. A Magyar Honvédség egyes területeken alig, míg más területeken egyáltalán nem rendelkezik nem halálos eszközökkel, amelyek a halálos fegyverzet mellett (és nem helyett) biztosíthatnák a feladatok sikeres végrehajtását azokban az esetekben, amikor a halálos eszközök használata nem lehetséges.
Ha a fentiek tükrében számba vesszük, és reális képet kívánunk adni arról, hogy a Magyar Honvédség rendszerében jelenleg milyen nem halálos eszközök találhatók, akkor nem túlzás azt állítani, hogy a helyzet eléggé „lehangoló”.
2002-ben a Magyar Honvédség Fegyverzettechnikai Szolgálat Fõnöksége beszerzett néhány tíz darab, épületeken belül is használható 40 mm-es gránátvetõt, alapvetõen a béketámogató mûveletek keretében adódó feladatokhoz 8 . Ezek a gránátvetõk nem a fegyverre szerelhetõ változatok, hanem önálló, egylövetû fegyverek. A fegyverekhez barrikádtörõ 9 , gumisörétes valamint füst és könnyfakasztó gránátok tartoznak. Könnyfakasztó kivitelben közeli (10 m) és nagy hatótávolságú (130 m) változatok is beszerzésre kerültek. Egyidõben a gránátvetõkkel, beszerzésre kerültek 12/70 Remington M870 Marine Magnum puskák is, amelyekhez gumigolyós és gumisörétes valamint zártörõ töltényeket rendszeresítettek.
A kémiai elven mûködõ nem halálos eszközök tekintetében, a felhasználható eszközök száma a nullára csökkent. A Vegyivédelmi Technikai Szolgálat szakanyagai közül, a korábban még ezekre a célokra esetleg felhasználható klór-pikrint 10 , – amit eredetileg a gázálarcok mérethelyességének ellenõrzésére használtak – kivonták a rendszerbõl, miután a vegyi fegyverek tilalmára vonatkozó egyezmény hatálya alá esett. A Mûszaki Technikai Szolgálat szakanyagai tekintetében említett eszközök közül alapvetõen a drótakadályok, mint mozgásakadályozók állnak rendelkezésre 11 .
Miután hazai körülmények között a terrorizmus elleni harcban a Magyar Honvédség szerepe igen korlátozott, így mindezidáig a a honvédség csak „papíron” került bevonásra az ilyen jellegû mûveletekbe. Ugyanakkor nincs arra garancia, hogy ez a jövõben is mindig így lesz. Egy olyan terroristafenyegetésekkel teli világban, amelyben jelenleg élünk, nem lehetünk biztosak abban, hogy a terror el fog bennünket – akár itthon, akár külföldön – kerülni és, hogy ezirányú feladataink továbbra is csak virtuálisan fognak létezni. Ezt a feltételezést erõsíti az is, hogy a Magyar Honvédség csapatai az elmúlt években már olyan mûveleti területeken is alkalmazásra kerültek, ahol a terrorista cselekmények igen gyakoriak. Megnõtt annak a valószínûsége, hogy az ilyen, terrorcselekményekben „gazdag” területeken az MH egységei elõbb vagy utóbb bevonásra kerülhetnek a terrorizmus elleni harc különbözõ formáiba.
Fel kell tehát készülni ezekre a feladatokra, és nem csak az alkalmazható harcászati eljárások számát kell bõvíteni és tökéletesíteni, hanem a bevethetõ technikai eszközöket és felszereléseket is. A jelenlegi, alapvetõen a háborús katonai mûveletek megvívását biztosító eszközök és felszerelések mellett biztosítani kell azokat a nem halálos eszközöket, amelyek a katonai mûveletek mind több formájában teszi lehetõvé a Magyar Honvédség hatékony alkalmazhatóságát.
Illuzórikus elvárás lenne bármely hadseregtõl (talán a nagyhatalmak lehetnek kivételek ez alól), így a Magyar Honvédségtõl is, hogy a nem halálos eszközök teljes skálájával rendelkezzen. Erre nincs is szükség. Kezdetben a különbözõ elven mûködõ/ható nem halálos eszközök célszerû megválasztásával, valamint a várható fenyegetettségek elemzésével kialakítható lenne egy olyan minimális nem halálos képességcsomag, amely biztosíthatná a feladatok sikeres végrehajtását a terrorizmus elleni harc azon az eseteiben, amikor a halálos eszközök alkalmazása nem lehetséges vagy a feladat halálos eszközök igénybevétele nélküli is megoldható. A kezdetben minimális szinten kialakított képességcsomag, a haderõ anyagai lehetõségeihez mérten, a késõbbiek során fokozatosan bõvíthetõ lenne. A képességcsomag kialakítása mindkét haderõnemet kell, hogy érintse.
Miután a nem halálos eszközöket nem a halálos eszközök helyett, hanem azok mellett célszerû alkalmazni , ezért a nem halálos eszközök alkalmazását is a hagyományos eszközökkel együtt, integráltan kell tervezni. Nem legendõ azonban a megfelelõ eszközök biztosítása, hanem az azok alkalmazására való felkészítés, kiképzés is legalább ilyen fontos.
A nem halálos eszközök szerepét egyre több ország kezdi felismerni. Ezek az országok igen komoly lépéseket tettek és tesznek a saját nem halálos képességcsomagjuk kialakítása érdekében. Az elmúlt évtizedben egyre több ország 12 katonai vezetése indította be programját, amely a nem halálos eszközök rendszerbeállítására irányul.
Ismerem a magyar politikai és katonai vezetés erõfeszítéseit, amelyet a Magyar Honvédség haditechnikai eszközparkjának modernizálása érdekében tett és tesz. Tudatában vagyok, hogy a jelenleg futó nagy költségvonzatú, prioritást élvezõ programok mellett nem sok lehetõség marad újabb projektek beindítására, mégis úgy ítélem meg, hogy a nem halálos képességek kialakítását csak ideig-óráig lehet elodázni, elõbb vagy utóbb meg kell oldani, különben adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben a Magyar Honvédség csak a beszlani túszdrámához hasonló módon és eszközökkel tud részt venni.
A leírtak alapján célszerûnek tartom és javaslom a nem halálos képességek (képességcsomag) kialakítását tervbe venni a haderõ-fejlesztési célkitûzések közzé. Kezdetben egy minimális képességcsomagot célszerû kialakítani, amely a késõbbiekben a lehetõségek és az igények alapján bõvíthetõ.
A tanulmányban ismertetett eszközök egy része a nemzetközi piacról beszerezhetõ, egy részük pedig hazai bázison kifejleszthetõ.
* * *
Tanulmányommal a magyar hadtudomány és a biztonságpolitikai kutatások egyik alapvetõen meghatározó mûhelyének, és e mûhelyen keresztül az MH és a HM érintett vezetõinek kívántam felhívni a figyelmét a hadseregek eszköztárának egy mindezidáig kevésbé ismert és elterjedt tagjára, a nem halálos eszközökre.
FELHASZNÁLT IRODALOM
[1] Kõszegvári Tibor: A fegyveres erõk szerepe és feladatai a nemzetközi terrorizmus elleni harcban – Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2003. 7. évfolyam 4. szám p. 9–27.
[2] Gyõrössy Ferenc vezérõrnagy: A szárazföldi csapatok részvétele a terrorizmus elleni harcban – Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2003. 7. évfolyam 4. szám. p. 28–33.
[3] Bartha Tibor: Nem háborús katonai mûveletek – nem halálos eszközök I. – Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 2003/2. 5–16. p.
[4] John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – Thomas Dunne Books, St. Martin's Griffin – New York, 1999.
[5] Mark Hewish: Between baton and bullet – International Defense Review – 2002, December. Volume Number 35. p. 30–35.
[6] Padányi József: Újszerû mûszaki eszközök a békefenntartásban – Haditechnika, 2001/4. p. 14–17.
[7] Ványa László: A hadviselés különleges eszközei, a nem halálos fegyverek – Hadtudomány 1998/2. 56–62. p.
[8] Massimo Annati, Ezio Bonsignore: Non-Lethal Weapons – Military Technology, 2003/7. p. 44–50.
[9] Leopold Gregora è : ADT/ADS – Weapons of the 21 Century? – Military Technology, 2004/5. p. 40–45.
* A címben szereplõ nem halálos „eszköz” kifejezés csupán egy változata azon, a nemzetközi szakirodalomban használt számos kifejezésnek, amit a haditechnikai eszközök ezen kategóriájára alkalmaznak. Az egyes országokban, de a NATO-n belül sem egységesek az álláspontok a megnevezésre vonatkozóan. Mindamellett elmondható, hogy a leginkább elterjedt, és így a legismertebb változat a nem halálos „fegyver” megnevezés. Ezt a megnevezést, – amelyet a folyóirat szerkesztõbizottsága is támogat – , többnyire azért részesítik elõnyben, mert talán jobban kifejezi, jobban rámutat az eszközök eredeti funkciójára: az akaratunk rákényszerítésére a szemben álló félre. – A szerk.
1 Mark Hewish: Between baton and bullet – International Defense Review – 2002. December – p. 32. « vissza
2 John B. Alexander: Future War. Non-Lethal Weapons in Twenty-First-Century Warfare – p. 102. « vissza
3 A frekvencia az izomrostokat oly mértékben stimulálja, hogy az egyes összehúzódások és elernyedések egy hosszan fenntartott válasszá válnak. « vissza
4 Örvénygyûrû generátorok, Nagy Energiájú Örvénynek (High-Energy Whirl), Irányított hatású rúdsugárzó, Szonikus lövedék stb. « vissza
5 Az is tisztán látszik, hogy a terrorizmus elleni harc nem oldható meg csak tisztán belbiztonsági vagy rendfenntartó erõkkel. In: Kõszegvári Tibor: A fegyveres erõk szerepe és feladatai a nemzetközi terrorizmus elleni harcban – Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2003. 7. évfolyam 4. szám p. 21 « vissza
6 Gyõrössy Ferenc vezérõrnagy: A szárazföldi csapatok részvétele a terrorizmus elleni harcban – Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2003. 7. évfolyam 4. szám p. 30. « vissza
7 Kõszegvári Tibor: A fegyveres erõk szerepe és feladatai a nemzetközi terrorizmus elleni harcban – Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2003. 7. évfolyam 4. szám p. 21. « vissza
8 A fegyver csak karhatalmi gránátok alkalmas. Hadi gránátok kilövésére nem alkalmas. « vissza
9 Ablakok, préselt faforgácsból készült ajtók, belsõ elválasztó falak ellen. « vissza
10 Könnyfakasztó hatású anyag. « vissza
11 A Mûszaki Technikai Szolgálat anyagnemfelelõsségi körébe tartozó anyagok közül, azért vannak még olyan mozgásakadályozó eszközök, amelyeket hatékonyan lehet alkalmazni. Ide tartoznak még a torlaszok, akasztók, gúlák vagy a szükséganyagokból a helyszínen elkészíthetõ zárelemek is. « vissza
12 Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország mellett, olyan fõleg a különbözõ nemzetközi, nem háborús katonai mûveletben kiemelt szerepet vállaló országok, mint pl. Svédország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia stb.. A nem halálos eszközök kutatás-fejlesztése és alkalmazása területén jelentõs eredmények születtek Kínában és Izraelben is. « vissza