Lits Gábor
ABV-fenyegetettség napjainkban
A hidegháború végeztével a kelet-nyugati szembenállásból eredõ konfliktus veszélye megszûnt ugyan, azonban a tisztán felismerhetõ, alapvetõen katonai jellegû fenyegetés helyett újabb, különbözõ jellegû fenyegetések léptek, melyek közül igen sok az ABV-fegyverek részérõl történõ fenyegetés körébe tartozik. Az ABV-fegyverek részérõl történõ fenyegetettség veszélye, napjainkban egyaránt kialakulhat államok részérõl, vagy magánszemélyek, csoportok részérõl történõ alkalmazás esetén. ABV-veszélyeztetést okozhatnak ezenkívül környezeti és természeti katasztrófák még akkor is, ha ezek semmiféle összefüggésben nincsenek konfliktusokkal vagy terrorcselekményekkel.
A legsúlyosabb problémák egyike a tömegpusztító fegyverek stopja helyett, ezen fegyverek folyamatos terjedése. Ezt a problémát a nagy hatótávolságú eszközök, mindenekelõtt a ballisztikus rakéták, repülõ testek egyre fokozódó elterjedése még jobban kiélesíti. Az ABV-fegyverekre, azok csökkentésére, leszerelésére és megsemmisítésére vonatkozó nemzetközi szerzõdések egész sora ellenére, valószínûleg több mint két tucat országban tárolnak vagy fejlesztenek nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereket, valamint ezekhez szükséges megfelelõ hordozó eszközöket.
Az államokból kiinduló ABV-fenyegetettség
Némely állam az ABV-fegyvereket olyan eszközöknek tekinti: melyekkel hagyományos hátrányos helyzetét kiegyenlítheti, regionálisan uralkodó helyzetet érhet el, felléphet a valóságos vagy szubjektívan feltételezett fenyegetések ellen.
Az ABV-fegyverek léte önkényuralmi államokban nemcsak a közetlen szomszédokra jelentenek fenyegetést. Az állandóan növekvõ technikai, technológiai képességek alapján ezek az államok a közepestõl a hosszantartóig olykor globális szintû veszélypotenciált, fenyegetettséget jelentenek. 2010-ig megközelítõen egész Európa a kontinensen kívüli országok ballisztikus rakétáinak hatótávolságán belül lesz.
Az ABV-fegyverek egyes régiókon belül tartósan megváltoztatják az erõegyensúlyt. Ez mindenekelõtt azokat az államokat érintené negatívan, amelyek csak alacsony színtû biztonsági intézkedéseket képesek foganatosítani, vagy igen korlátozott mértékben képesek ABV-fegyverek alkalmazásának körülményei közötti harc vezetésére és megvívására. Ilyen esetekben különösen sebezhetõk azok az infrastrukturális berendezések, logisztikai központok, közlekedési, szállítási vonalak, melyek a csapatok felvonulását, mûködését biztosítják. Az ABV-fegyverek esetleges alkalmazásának már a lehetõsége is igen fenyegetõnek tûnik, demoralizálóan hat a csapatokra, kiterjedt elhárító és védõintézkedésekre kényszerít, ezáltal harcértékük jelentõsen lecsökken. Az ilyen fegyverek alkalmazása után a különbözõ színtû és mértékû sugár, vegyi és egyéb mentesítõ eljárások miatt a csapatok idõlegesen egyáltalán nem is lennének hadra foghatók. Továbbiakban óriási, szinte megoldhatatlan teher nehezedne a logisztikára és az egészségügyi ellátásra.
Az ABV-fegyverek alkalmazása, vagy már csak az alkalmazással való fenyegetés is komoly hosszantartó demoralizáló hatással lenne a polgári lakosságra is. A tömeges menekülés, a polgári infrastruktúra rombolása, szennyezõdése ugyancsak negatívan befolyásolnák a katonai mûveleteket, valamint a lakosság védelmére vonatkozó intézkedések eredményes végrehajtását.
Atom fenyegetettség
A különbözõ nagyságrendû és pusztító erejû (hadászati, hadmûveleti, harcászati) atomfegyverekbõl – a nemzetközi szerzõdésekben megszabott folyamatos csökkentés ellenére – még ma is óriási készletek vannak felhalmozva (alkalmazásra elõkészítve!?), mindenekelõtt az USA-ban és Oroszországban. Nyugtalanító azon nemzetek számának növekedése is melyek már rendelkeznek atomfegyverrel vagy pedig arra törekednek, hogy az elõállításhoz szükséges képességeket megszerezzék.
Atomfegyverek gyártásához a megfelelõ ipari infrastruktúra mellett, amely – többnyire egy polgári célú nukleáris programra épül –, alapvetõen szükség van magas színtû mûszaki ismeretekre és jártasságra. Az ilyen fegyverek gyártásához, a hatalmas anyagi ráfordítások ellenére számos ország nem nélkülözheti a nemzetközi ismereteket, a fejlett külföldi országok tapasztalatait.
Ezzel összefüggésben a legélesebb problémák egyike a a tudósok kivándorlásának lehetõsége. Azok az országok, amelyek saját tömegpusztító fegyverarzenált akarnak létrehozni, szinte toborozzák azokat a tudósokat és technikusokat, akik korábban, mindenekelõtt az egykori Szovjetunióban, ABV-fegyverprogramokban vettek részt. A mai Oroszország lehangoló szociális és gazdasági körülményei ellenére azonban szerencsére eddig az orosz specialisták rettegett tömeges kivándorlására nem került sor. (Ez mindenekelõtt a megfelelõ orosz kutatóintézetekkel kötött nyugati kooperációs programoknak is köszönhetõ).
Felmérhetetlen – és különösen fenyegetõ lehet – a „viszonylag kisebb hatóerejû” ún. harcászati atomfegyverek esetleges átadása az egykori Szovjetunió készletébõl. Ezek tárolása, õrzés-védelme gyengébb fokozatú, mint a hadászati atomfegyvereké, és lazább fokozatúak a biztonsági, ellenõrzési rendszerek is. Elsõsorban javításra vagy hatástalanításra történõ szállítások során „nagy a veszély”, mivel ilyenkor nem ugyanazok a biztonsági rendszabályok érvényesek mint tároláskor. Nemzetközi tudósok, szakértõk, több ízben is aggodalmukat fejezték ki, hogy Oroszországban több száz tonna nagy hatásfokú uránt és fegyvergyártásra alkalmas plutóniumot olykor nem megfelelõ biztosítással kezelnek. Ezeknek az ellopása és feltehetõ átadása azoknak az országoknak akik atomfegyvert akarnak nem kis veszély jelenítenek meg.
Az atomfegyverek fejlesztésének várható irányai a jövõt illetõen: kisebb robbanó testek, kisebb robbanóerõvel, ugyanakkor nagyobb pontosság és behatolási mélység.
Bakteriológiai fenyegetettség
Mind több és több azon országok, nemzetek szám, akik gyanúsíthatók azzal, hogy baktérium (biológiai) fegyverek kifejlesztésén dolgoznak, vagy törekednek azok birtoklására. Ott, ahol van polgári gyógyszer és biokémiai ipar, könnyebb a nemzeti bakteriológiai fegyverprogram kiépítése, létrehozása. A biotechnológiában bekövetkezett új kutatási eredmények – a pozitív, hasznos alkalmazási lehetõségeik mellett – visszaélésekhez, a biológiai fegyverek gyártásának a fejlesztéséhez vezethetnek (vezetnek). A bakteriológiai támadó fegyverek fejlesztése gyakran álcázott módszerekkel, míg a védõ fegyverek fejlesztése védelmi célokra fedõnévvel történik.
A bakteriológiai fegyverek alkalmazása nem csak a hadmûveleti térségekben jelent veszélyt. Fegyveres konfliktusok során rendszerint a megelõzõ fázisban az ilyen fegyverek rejtett alkalmazásával betegségeket terjesztenek, megfertõzik az ivóvíz készleteket és élelmiszertartalékokat. Az ilyen fegyverek különösen alkalmasak, a katonai konfliktusokat közvetlenül megelõzõ idõszakban, titkos akciók keretében, felforgató tevékenységekre. Lehetõség van a bakteriológiai fegyverek pusztító alkalmazására a polgári lakosság ellen, fõleg a sûrûn lakott körzetekben vagy térben behatárolva a táplálék lánc (állatállomány, gabonafélék) megfertõzésére, megsemmisítésére.
A bakteriológiai harcanyagokat lehet a célterület közvetlen támadásával vagy a célterülettõl messze, távol, közvetett módon alkalmazni, nagy területek repülõgéprõl történõ lepermetezésével vagy aerosol generátorokkal történõ lefújásával.
Az ilyen harcanyagok hatékony kijuttatása, kiszórása azonban technikailag magas színvonalat kíván és ez lényeges akadálya a hatékony alkalmazásnak (bevetésnek). A harcanyagok kijuttatása történhet folyadék formájában (egyszerûbb gyártási folyamat, biztosabb alkalmazási mód, bonyolultabb a hatékony kijuttatás), vagy szilárd, „porszerû” formában (bonyolultabb gyártási folyamat, és kockázatosabb kapcsolat, egyszerûbb a hatékony kijuttatás). Hordozó eszközök lehetnek önkioldó lõszerek (pl. bombák, gránátok, rakéták) , történhet repülõgépekrõl, vagy személyzet nélküli repülõgépekrõl (repülõ testekrõl) permetezéssel , de történhet láthatatlan ködképzéssel aerosol generátorok segítségével.
A bakteriológiai fegyverek fejlesztésének fõ iránya jelenleg : a genetikailag megváltoztatott fegyverek gyártása. Ezekre nem hatnak a preventív védõintézkedések mint pl. a védõoltások.
Vegyi fenyegetettség
A legtöbb olyan országnak, amelyik rendelkezik tömegpusztító eszközökkel, általában van vegyi fegyvere is, vagy aktívan dolgozik létrehozásán. Jelenlegi becslések szerint mintegy két tucat országban dolgoznak aktívan vegyi fegyverarzenál létrehozásán.
1997 óta van érvényben a vegyi fegyverek ellenõrzésére és megsemmisítésére vonatkozó egyezmény, amelyet ez ideig 151 államban ratifikáltak (2003. márciusi adat). Egyes források szerint Közel-Keleten, Észak-Afrikában de Közép- és Délkelet-Ázsiában is van néhány olyan ország, melyeket vegyi fegyver potenciál birtoklásával gyanúsítanak, akik eddig még nem írták alá, illetve nem ratifikálták a korlátozást tiltó rendelkezéseket!
Világviszonylatban, a hivatalosan bevallott 70 000 t vegyi harcanyagból eddig csupán 7000 t (1/10-e) került megsemmisítésre. Különösen nyugtalanító, hogy nem elegendõ pénzügyi eszközök miatt, nagyon lassan halad az Oroszországban meglévõ, (kereken 40 000 tonna) vegyi harcanyag megsemmisítése.
Problémát jelentenek a bakteriológiai és vegyi fegyverek vonatkozásában a kölcsönös „ipari jellegû (célú)” szállítások. Ezek ugyan többnyire legalizáltak az iparban, azonban a fejlesztésük és gyártásuk komoly visszaélések forrása.
A vegyi harcanyagok fegyverként való alkalmazása , történhet illanó vagy maradó (tapadó) formában. Általában meg kell különböztetni egy komponensû (melyek már készen vannak) és két komponensû harcanyagokat (a kész anyag egy viszonylag veszélytelen komponens vegyülése révén keletkezik).
A kijuttatás módját egyes harcanyagoknál vagy harcanyag keverékeknél (pl. Sarin/Cyclosarin, S-Lost/Lewisit) alapvetõen harcászati és meteorológiai tényezõk szabják meg (irányítják). Hordozó eszközök lehetnek: kézigránátok, aknák, tüzérségi lövedékek, bombák, rakéták, permetezõ rendszerek, ballisztikus repülõ testek, személyzet nélküli repülõgépek stb.
A fejlesztés jelenleg új harcanyagok, mindenekelõtt olyan idegmérgek fejlesztésének irányába hat, melyek nem esnek a nemzetközi korlátozó (megsemmisítést elrendelõ) intézkedések hatálya alá.
Az egyes államok, országok vonatkozásában, a különbözõ tömegpusztító fegyverek alkalmazási valószínûségének összefoglaló értékeléseként megállapítható, hogy néhány állam, mint korábban is, az ABV-fegyverekkel katonailag hagyományosan fennálló hiányosságait akarja kiegyenlíteni, vagy politikai követeléseinek akar súlyt adni (az erõ pozícióját akarja megszerezni). Ezért, katonai konfliktusok során bizonyos részleteiben, regionálisan körülhatároltan, az ABV-fenyegetettség , az ilyen jellegû fegyverek tiltása ellenére, nem zárható ki .
Esetleges katonai konfliktus során, Magyarországgal közvetlenül határos szomszédok részérõl, ABV-fegyverek alkalmazása, jelenleg valószínûtlen. Magyar katonák külföldi válságövezetben történõ alkalmazásánál azonban, azon országokban, ahol vannak tömegpusztító fegyverek vagy a meglétük valószínûsíthetõ, egy lehetséges ABV-fenyegetettséggel számolni kell. A nemzetközi mûveletekben résztvevõ katonai erõket, így a magyar kontingenseket is, ezenkívül a polgári ABV veszélyforrásokból, (vegyi üzemek, tárolók)rombolásuk esetén kihulló mérgezõ vegyi anyagok is veszélyeztetik.
A veszélyek csökkentése érdekében, a megfelelõ ABV védelmi eszközök biztosítása és a megelõzõ védelmi intézkedések meghozatala mellett, fontos egy kellõen hatékony ABV-felderítõ rendszer léte is.
A jövõ követelményeinek megfelelõen, már ma számolni kell egy alapos képzés valamint korszerû személyi védõ felszerelések beszerzésével.
Nem állami szintû ABV-fenyegetettség veszélye
Az állami szinten fennálló ABV-fenyegetés mellett létezik egy lappangó (látens) nem állami szintû fenyegetettség is. Vegyi harcanyagok terroristák által történt alkalmazása Japánban 1994-ben és 1995-ben bizonyították, hogy terroristák a terror alkalmazásának eszközeként a tömegpusztító eszközöket is választhatják és ezeket uralni is képesek.
Hogy a már eddig megtörtént, ilyen jellegû terrorcselekményekkel átlépték-e már az erkölcsi, lélektani határt és ezek alkalmazása a jövõben még gyakoribbá válik-e, még nyitott kérdés, mivel a terroristáknak ahhoz, hogy ilyen jellegû eszközöket alkalmazzanak, ezekkel az eszközökkel rendelkezniük kell és képeseknek kell lenniük a hatékony alkalmazásra is.
Az ide tartozó problémák egyike az ún. „potyalesõk” megjelenése is. Az Anthrax-spóráknak már jóval az USA-ban történõ esetleges felmerülése elõtt, világméretekben megnövekedtek azon esetek, melyek során az ABV-harcanyagok bevetésével (alkalmazásával) fenyegetõztek. Az egyre növekvõ számú esetek és a tökéletesnek tûnõ hamisítványok miatt, egyre nehezebb a reális fenyegetést a valótlantól megkülönböztetni, és az egyik fõ problémává vált, hogy miként lehet a reális fenyegetést a valótlantól megkülönböztetni.
Az ABV-fegyverekkel kapcsolatos igen sok szakinformáció, napjainkban szabadon hozzáférhetõ (szakkönyvek, internet stb), ezért a valótlan fenyegetés sokszor „teljesen hitelesnek” hathat. Egy nagyon fontos tényt mindenképpen figyelembe kell venni: Az ABV-fegyverek bevetése, alkalmazása nem csak katonai konfliktus során lehetséges, ilyen fegyvereket alkalmazhatnak terroristák is. Kétségtelen tény, hogy az aszimmetrikus 1 fenyegetésnek ez a formája országok és társadalmak destabilizálásának stratégiai eszközét jeleníti meg.
Potenciális elkövetõ csoportok
Terrorista csoportokhoz (szövetséghez, egyesületekhez) számíthatók, az ABV-fegyverek bevetésének akaratával, különféle motiváltsággal rendelkezõ, mindenekelõtt etnikai, fundamentalista, vallási valamint politikailag motivált csoportosulások, de kisebb csoportok és egyes elkövetõk is. Azoknak a terrorista csoportosulásoknak, amelyek törekszenek az ABV-potenciál megszerzésére és egy ilyen jellegû bevetést sikeresen megvalósítanának, többnyire karizmatikus vezérük van, nyugati értékrend elleni irányultsággal, valamint homályos, paranoid és apokaliptikus ideológiával. További ismertetõ jegyük az ABV-fegyverekkel kapcsolatos magas, kockázatvállalás és a széles nyilvánosság semmibevétele az ilyen fegyverek bevetése esetén.
A terroristák fõ problémája – mint ahogy korábban is – az ABV-potenciál megszerzése, mivel ezek fejlesztése, elõállítása, alkalmazása, technikailag és logisztikailag igen összetett, sokrétû folyamat. Úgy tûnik, hogy még az igen „gazdag” terrorista csoportok sem képesek saját fejlesztésû atomfegyverek létrehozására. Lehetséges azonban merényletek, szabotázsakciók végrehajtása nukleáris berendezésekben (atomerõmûvekben, újra felhasználáshoz elõkészítõ berendezésekben, köztes telephelyeken stb.), melyek nagy területen felszabadítják a radioaktivitást, „piszkos bombák” képzõdhetnek, melyek során radioaktív anyagok szóródhatnak szét hagyományos robbanó anyagokkal.
A terroristák által biológiai és vegyi fegyverek gyártásának és alkalmazásának nincs lehetõsége azonban támadásokra, illetve szabotázsok végrehajtására nukleáris objektumokban – amelyek mérgezõ ipari vegyi anyagokat szabadítanak fel, vagy létrehozzák a „piszkos bombákat” – sor kerülhet.
Nagy területekre kiterjedõ biológiai vagy vegyi fegyverekkel végrehajtott merényletnek, alapvetõen technikai akadályok miatt kicsi a lehetõsége. Sokkal valószínûbb pontcélok, pontosan behatárolható kis területek elleni támadásokkal számolni. Az ABV-fegyverek alkalmazásának további lehetõségét a kutató intézetekbõl, raktárakból ellopott fegyverek, illetve anyagok is biztosíthatnak. Ismerve az ABV-fegyverek raktárainak õrzés-védelmi biztonsági rendszereit, az ilyen eszközök csak a benti személyzet támogatásával szerezhetõk meg.
Állami szinten, kormányok részérõl is valószínûsíthetõ azonban és elõfordulhat, hogy terroristáknak ABV-fegyvereket szállítanak illetve azok gyártásához technológiai segítséget adnak. Ez esetben szó lehet egy kemény ellencsapásról ezek ellen a rezsimek ellen, ha a terroristák támogatása ismertté válik.
Valószínûbb azonban az ABV-fegyverekkel történõ támadás zsarolási céllal, esetenként a nélkül, hogy a terroristák valóban rendelkeznének tömegpusztító fegyverekkel. Már a lakosság körében kitörõ pánik és hisztéria messzire kiterjedõ káros hatással lehet az érintett államra és gazdaságára.
A terrortámadások lehetséges céljai és lehetséges eszközei
A terrorcselekmények valószínû célpontjai nehezen behatárolhatók, többnyire a terroristák célkitûzéseitõl és a rendelkezésükre álló eszközöktõl függ. Ezek a célok változatos nagyságúak és mértékûek lehetnek, az ABV-fegyverek válogatás nélküli bevetésétõl, nagy tömegekre ható mérgezésektõl, az egyes közéleti személyekre irányulóan igen széles skálán mozoghatnak.
Az alábbi támadási célok mindenekelõtt a bakteriológiai és vegyi fegyverek alkalmazásának körülményei között lehetnek érvényesek:
Biológiai kórokozókkal illetve hagyományos vegyi mérgezõ anyagokkal az ivóvíz és az élelmiszerek megmérgezése is lehetséges. Ehhez hasonlóan, a mérgezõ anyagok és betegséget okozó baktériumok felszabadításával a mezõgazdasági termékek és az állatállomány is elpusztítható.
Vegyipari raktárakban, vegyi anyagokat gyártó üzemekben valamint más erõmûvekben (atomerõmûben) keletkezõ üzemzavaroknak, szabotázsakcióknak is megvan a megfelelõ forgatókönyvük, melyek hasonló hatást okozhatnak mint az ABV-fegyverekkel végrehajtott támadások. Az okok különbözõek lehetnek, de a hatások azonosak.
A terroristák az alkalmazás eszközeiként szükség eszközöket használnak . Az elérendõ hatást jelentõsen befolyásolja az alkalmazás módszere, minõsége, ezért terrorcselekmények során a hatékonyság megfelelõ elérése jelentõs akadálya lehet a „sikeres” terrorista csapás végrehajtásának. Tüzérségi eszközökkel, rakétafegyverekkel történõ alkalmazás, miután ezek állami kézben vannak, csak állami segítséggel lehetséges, de miután az eredetük könnyen felismerhetõ, ezért használatuk valószínûtlen.
A terroristák, saját eszközként történõ alkalmazásánál, a jövõben egyre jobban figyelembe kell venni a civil fejlesztésû pilóta nélküli repülõeszközöket. Ezeket, viszonylag csekély átalakítással és mûszaki ismeretekkel, meglehetõsen pontos hordozóeszközként lehet felhasználni. Minimális radar visszaverõdés, alacsony repülési magasság, kis sebesség miatt a berepülésük nem, vagy alig észrevehetõ. (felderíthetõ). Egy ABV-támadás során, relatíve nagy távolságból bevethetõk a nélkül, hogy a terroristák exponálnák magukat.
Összefoglaló értékelésként a terrorista szervezetek vonatkozásában is levonhatók bizonyos következtetések. A szó igaz értelmében lappangó, de reálisan létezõ a veszélye az ABV-fegyverekkel végrehajtott terrorista támadásoknak, kiválasztott katonai és polgári objektumok ellen. Ezeknél a támadásoknál sem az idõpont sem a hely nem ismert. Általánosságban Magyarországon sem zárható ki az ilyen jellegû támadás veszélye. Nem állami színtû elkövetõk részérõl ABV-fegyverekkel Magyarország ellen elkövetett támadásnak csekély a valószínûsége – de „óriási” lenne a következménye. (Természetesen ez az anyag az ABV-fegyverekkel végrehajtható esetleges terrortámadásokkal foglakozik. Más jellegû terrorcselekmények hazánk ellen, bármikor, bárhol elõfordulhatnak).
Az ABV-fegyvereknek meghatározott terrorszervezetek részérõl történõ alkalmazásának valószínûségét reális felmérések, elemzések alapján jelenleg az alábbi paraméterek jellemzik:
Terrorista ABV-fenyegetettség esetén a megelõzõ és védõintézkedések felelõsségének fõ terhe a polgári hatalomra hárul. Mindemellett a katonai erõk bevetése, alkalmazása, közremûködése nagy valószínûséggel elvárható. Meghatározott szakfegyvernemeknek, eszközöknek és berendezéseknek, mint pl. az ABV-felderítõ-mentesítõ csapatoknak, katonai egészségügyi szolgálatnak és a katonai laboratóriumoknak, éppen ezen a területen van különös jelentõségük. Ezen erõket az együttmûködésre ennek megfelelõen fel kell készíteni.
Az ABV-harcanyagoknak helyi és mozgó laboratóriumokkal történõ gyors azonosításával és azonnali orvosi segítségnyújtással, antianyagok, ellen anyagok alkalmazásával, az ABV-fegyverekkel történõ támadás következményei jelentõsen csökkenthetõk. Ezen eszközök mûködõképességét és a szükséges eszközöket minden körülmények között a lehetõ leggyorsabban biztosítani kell.
A magyar ABV-erõknek az alapfeladatokon túlmutató, magas szintû alapos felkészítése – amely biztosítja a polgári veszélyforrások leküzdését – lényeges alapfeltétele az ilyen jellegû védelmi feladatok sikeres teljesítésének.
Az ABV katonai erõinek szorosan együtt kell mûködniük a polgári szervezetekkel (katasztrófa védelem). A legkorszerûbb, leghatékonyabb felszereléssel kell rendelkezniük, beleérve az optimális kompatíbilis, zavarmentes kommunikációs eszközöket is. Jól átgondolt, meghatározott beruházásokkal már békeidõben is biztosítani kell a haderõ alkalmazási képességet. Egy bevethetõ, alkalmazásra kész haderõnek, magas színtû visszatartó, akadályozó hatása van a terrortámadásokkal szemben, megfelelõ biztosítással csökkentheti azok hatásait.
Napjainkban is gyakran elõforduló technikai (mûszaki jellegû) és természeti katasztrófáknak semmilyen kapcsolatban, összefüggésben nem kell állniuk a katonai konfliktusokkal vagy terror támadásokkal. Mindezek ellenére az ilyen jellegû katasztrófák, az anyagi károk mellett ABV veszélyekkel is fenyegetnek. Éppen a kutatás, ûrutazás ipar, energiatermelés, áruszállítás rejtik gyakran az ABV-veszélypotenciált, a legkisebb elõrejelzési idõ nélkül, magas bekövetkezési valószínûséggel. A polgári erõk és intézmények (polgárvédelem és katasztrófa-elhárítás) gyakran nem képesek egyedül megbirkózni a technikai és környezeti katasztrófákkal. Ilyen esetekben mindenekelõtt az ABV-csapatok kerülnek kijelölésre segítségnyújtásra, eszközeikkel és szakértõikkel.
A magyar honvédség ABV felderítõ és mentesítõ erõi remélhetõen állják ezt a kihívást, együttmûködésben a nem katonai helyekkel és bevetési szervezetekkel, részben elõzetes biztonsági védõ intézkedésekkel, mindenekelõtt azonban a lehetséges alkalmazásra történõ megfelelõ felkészüléssel.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Ervin Richter: Die Welt vor und nach dem 11. September 2001. Terror und Massenvernichtungswaffan ÖMZ 2/2002.
2. Dr. Alexander B. Koldobskij: Atom und Stralenterrorismus. Reale Option oder eingebildete Gefahr? ÖMZ 3/2003.
3. Dr. Elisabeth Hauschild: Bedrohung durch Biologische Waffen. Europaische Sicherheit 1/2003.
4. Hermann Lampalzer: Das Aktuelle ABC Bedrohungsbild. Truppndienst 3/2003.
5. Dr. Roman J. Kernchen: Bioterrorismus. Soldat und Technik 3/2003.
6. Hannes Spanring: Die Organisation für das Verbot chemischer Waffen. Truppendienst 6/2002.
7. Daniker Gustav: Die Neue Dimension des Terrorismus. Jahrbuch für internationale Sicherheit 1999.
8. Sohns Torsten: Schutz vor B-Waffen in den Handen von Terroristen. Europaische Sicherheit 7/2000.
LÁBJEGYZET
1 Aszimmetrikus hadviselés: Napjaink valóságában megfogalmazódott hadviselési forma. Technológiailag és/vagy számszerûen alárendelt ellenség kísérlete gyengeségét pl. terroristák által alkalmazott tömegpusztító fegyverek alkalmazásával kiegyenlíteni, vagy kitérni a nyílt ütésváltás elõl és megkísérelni az ellenfelet – katonailag fontos célpontok helyett – a polgári lakosság és az infrastruktúra támadásával gyengíteni.
A Társaság Belügyi Szakosztálya 2005. május 5-én ülést tartott, amelyen részt vett dr. Szabó Gyula a szakosztály elnöke, Szalai Bálint elnökhelyettes és Barta Vámos László titkár is. Az ülésen egyrészt megvitatták a szakosztály elõtt álló aktuális feladatokat, másrészt az elnökhelyettes vezetésével véleményt mondtak Veresné Hornyacsek Júlia pv. százados mûhelyvitára kerülõ: A lakosság katasztrófavédelmi felkészítésének elméleti és gyakorlati kérdései címû PhD értekezésérõl.
B. V. L.