Siposné Kecskeméthy Klára

Információcsere a minõség érdekében

Az elmúlt évtizedben új szóval gyarapodott a szótárunk, a benchmarking kifejezéssel, amely a modern vállalatok stratégiájának szerves részét képezi, a management elterjedt eszköze. A múlt század hetvenes éveiben dolgozták ki a benchmarkingot és kezdték el széles körben alkalmazni, elsõsorban az ipari vállalatok körében. A koncepció kelte azonban a 19. század második felére datálható, amikor Frederick Taylor ¹ leírta a módszertanát.

Napjainkban kormányzati szervek, kórházak és felsõoktatási intézmények is felfedezték a módszer értékeit és elterjedten alkalmazzák rendszereit a fejlesztésre. A benchmarking olyan eszköz, amely segítségével a szervezetek, szervezeti egységek közötti információcsere révén az egyes gyártási, szolgáltatási vagy igazgatási rendszerek és folyamatok leghatékonyabb formáját (best practice) kívánják megtalálni. Egyfajta közös gondolkodásról van tehát szó annak érdekében, hogy ne kelljen újra és újra „feltalálni a kereket”. A benchmarking alkalmazása négy alaplépést foglal magában. ² Elõször is meg kell értenünk és ismernünk saját rendszerünket. A következõ lépés a többi intézmény, szervezet folyamatainak elemzése. Ezután a két rendszer összehasonlító elemzése és értékelése következik. Végezetül pedig a teljesítmény esetleges jobbítása, a hiányok kiküszöbölése érdekében megteendõ lépések következnek.

A benchmarking (a továbbiakban BM) kérdését, a katonai oktatás-felsõoktatás területén kiemelt fontosságát a NATO Védelmi Akadémia vetette fel elõször az akadémiaparancsnokok (Conference of Commandants CoC) ³ budapesti értekezletén.

Az akadémiaparancsnokok konferenciájának – amely a felhatalmazást adta a Benchmarking Nemzetközi Munkacsoport megalapítására – kettõs célja van: egyrészt lehetõvé teszi a szövetség országai, katonai felsõoktatásban érdekelt szervezetei számára az információcserét annak érdekében, hogy folyamatosan fejlesszék az oktatás módszereit és a tanterveket, a tananyagokat; másodrészt a szövetség, a PfP és a Mediterrán Párbeszéd országai, intézményei közötti, a katonai felsõoktatás területét érintõ együttmûködést segíti elõ.

A rendszeres tanácskozás és együttmûködõ fórum lehetõvé teszi az egyes intézményeknek, hogy jobban megismerjék egymást, és felismerjék a kölcsönös együttmûködés és segítségnyújtás lehetõségeit. Kezdetben ez jobbára csak informális információcsere keretében valósult meg, napjainkban azonban már fokozatosan teljesítmény-orientálttá vált a konferencia.

Nemzetközi Benchmarking Munkacsoport

A minõségbiztosítás, az intézmények közötti információáramlás, a katonai felsõoktatási együttmûködés elõsegítése érdekében életre hívott elsõ nemzetközi munkaértekezletet 2001. június 21-én Rómában rendezték meg. A munkaértekezlet témája széles körû volt, az alábbi témaköröket ölelte fel: minõségbiztosítás, az oktatás eredményének, kimenetének értékelése és a benchmarking.

A célkitûzések között az alábbiak szerepeltek:

1. A létezõ, az oktatás eredményességét megítélõ értékelések és benchmarking programok (beleértve az alapelvet és célkitûzéseket, az értékelõ módszereket) információcseréjét is.

2. A munkaértekezleten történõ információcsere az akadémiaparancsnokok konferenciájának minden intézménye számára hozzáférhetõ olyan módon és mértékben, amelyet az egyes intézmények vezetõi megfelelõnek és szükségesnek találnak.

A második nemzetközi munkaértekezletet 2001 novemberében Shrivenhamben, Angliában rendezték meg. A munkaértekezlet folytonosságot és folyamatosságot jelentett. Az értekezlet az alábbi témakörökkel foglalkozott:

• Külön hangsúlyt fektetett a katonai felsõoktatás posztgraduális képzésében a teljesítményértékelés és a minõségbiztosítás területén kialakult, ún. legjobb módszerek és gyakorlatok (best practise) azonosítására.
• A résztvevõk megállapodtak néhány alapvetésben, ami a terminológiát és az információmegosztást illette.
• A fõ súlypontot a legjobb módszerek és gyakorlatok azonosítása terén a tanfolyamok tervezésének, kivitelezésének és értékelésének szentelték.
• Elkezdõdött a közös benchmarking-stratégia kidolgozása.

A harmadik munkaértekezletre 2002 júniusában, Hamburgban került sor. Szervezését a Führungsakademie der Bundeswehr vállalta.

Az értekezlet három döntõ kérdésben hozott eredményt:

1. A résztvevõ felek megállapodtak, hogy benchmarking-alapelvekrõl szóló dokumentumot szerkesztenek, amelyben önkéntes alapon, nem kötelezõ érvényû útmutatót készítenek és tesznek javaslatot a benchmarking használatára.

2. A jövõbeni workshopok szervezését és projektek indítását kezdeményezték.

3. A benchmarking-kérdõívek és -jelentések tartalmának meghatározását javasolták.

A negyedik, római munkaértekezlet fõ célkitûzései: a benchmarking-tevékenységek értékelése, mûködési tapasztalatainak összegzése, a jövõ irányainak feltérképezése, ismerkedés a védelmi szféra katonai akadémiáinak helyzetével, lehetõségeivel és problémáival. A 4. Nemzetközi Benchmarking Workshop-nak a római Olasz Összhaderõnemi Iskola (Instituto Superiore di Stato Maggiore Interforze, ISSMI) adott otthont 2003 októberében.

A konferencián az alábbi intézmények képviseletében vettek részt: Baltic Defense College, Canadian Defense Academy, Canadian Forces College, Collége Internarmées de Défense (CID), Führungsakademie der Bundeswehr, Institut Royal Supérieur de Défense (IRSD), Joint Services Command and Staff College, Military Academy Brno, National Defense University Warsaw, Netherlands Defense College, NATO Defense College és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem.

A benchmarking workshop elnöke elõkészítette, a szerkesztõbizottság a jelenlévõk aktív részvételével pedig kidolgozta az akadémiaparancsnokok 2004. márciusi értekezlete ⁴ elé – az ISSMI parancsnoka által – terjesztendõ közös Benchmarking Strategic Paper dokumentumot.

A dokumentum felvázolja a szövetség katonai oktatási intéményeiben megvalósuló és tervezett benchmarking célját, definícióját, elképzelését, módszertanát, az információáramlás és -megosztás stratégiáját, a BM-rendszer továbbfejlesztésének lehetséges módját és a tevékenységhez kapcsolódó költségeket, valamint a Benchmarking Workshop lehetséges jövõbeni helyét és szerepét. A dokumentum mellékletei részletes módszertani leírást és az információáramlás és -megosztás rendszerét tartalmazzák.

A munkaértekezleten javaslatként fogalmazódott meg, hogy a Visegrádi Négyek katonai felsõoktatási intézményei szorosabbra fûzhetik kapcsolataikat a benchmarking területén. Minden ország katonai felsõoktatása hasonló problémákkal szembesül, a költséghatékony oktatás és képzés, a hadsereg létszámának csökkenése és hatásai a katonai felsõoktatásra, a professzionális hadseregre áttérés szorító kényszere stb. A javaslatot a Brnoi Katonai Akadémia rektorhelyettese vetette fel.

Az információáramlás és megosztá s egyik legfontosabb helye a Canadian Forces College honlapja ( http://www.cfc.dnd.ca ). Itt a benchmarking címszó alatt megtalálhatók (Member Colleges and Points of Contacts) a katonai felsõoktatási intézmények honlapjai, valamint a benchmarking-val foglalkozó személyek e-mail címei. Az információáramlásnál az a tény, hogy egyes intézmények honlapjai csak egynyelvûek – többek között ilyen a CID, az Escuola Superior de las Fuerzas Armadas –, korlátozó tényezõként jelenik meg. Az akadémiaparancsnokok konferenciájának tevékenységében részt vevõ katonai oktatási intézmények honlapjait országonkénti csoportosításban a melléklet szemlélteti.

A munkacsoporti ülés egyik eredménye volt az, hogy a francia Collége Internarmées de Défense (CID) és a belga Institut Royal Supérieur de Défense (IRSD) elhatározta egymás intézményeinek látogatását és közös BM-tevékenység folytatását a jövõben.

A munkaértekezlet következõ, 5. nemzetközi rendezvényének házigazdája a Balti Védelmi Akadémia , helyszíne Tartu, idõpontja 2004. második féléve . A hagyományoknak megfelelõen a Workshop elnökségét is Balti Védelmi Akadémia veszi át.

A változó világban változik a biztonság és vele együtt az oktatás is. A BM-munkacsoport szerény példája annak, hogy az oktatás területén is elkezdõdött a globalizáció. Az információáramlás modern és hatékony eszközei immár lebontották az oktatás és a tudomány „elefántcsont tornyait”. A NATO stratégia koncepciójával, valamint a prágai csúcsértekezleten elfogadott NATO Response Force (NATO Reagáló Erõk) elvével összhangban egyre inkább égetõ szükség a fegyveres erõk, nemzetközi erõfeszítések segítségével történõ kiképzése, a közösen kialakított standardok szerint. Ugyancsak elengedhetetlen a civil biztonság- és védelmi szakértõk képzése közösen kidolgozott tananyagok segítségével, mert a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos feladatok a jövõben szükségessé teszik a civilek és a katonák szorosabb együttmûködését.

Minden haderõ erejének egyik lényeges összetevõje állományának felkészültsége, képzettsége és kiképzettsége, az a szellemi és gyakorlati-tapasztalati érték, amit hordoznak. A szellemi érték megteremtésének és növelésének alapvetõ színterei egyrészt az oktatási (katonai és polgári, hazai és külföldi) intézmények, másrészt a szolgálati helyek, ahol a semmilyen más módon meg nem szerezhetõ gyakorlati tudás, tapasztalat keletkezik, illetve bõvíthetõ.

Egyetlen ország katonai oktatási intézményrendszere sem teljesen önellátó, nem rendelkezik minden szakmai területre kiterjedõ, magas szintû tudást nyújtó, illetve hatékonyan, gazdaságosan mûködtethetõ intézményrendszerrel. Így szinte mindegyik igénybe veszi a mások által nyújtott képzési lehetõségeket, hiszen ily módon közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a szövetséges és partnerországok katonai életével és kultúrájával. A külföldi oktatási intézményekben, csapatoknál szerzett ismeret, tapasztalat elengedhetetlen feltétele a szellemi kompatibilitás, a humán interoperabilitás megteremtésének.

Ezért olyan fontosak az olyan kezdeményezések, mint a benchmarking munkacsoport tevékenysége, amely együttmûködési lehetõséget biztosít a résztvevõ katonai felsõoktatási intézmények között és mintapéldája az open-door policy-nak.

Oktatási intézmények honlapjai

* = Jelenleg nincs elérhetõ honlapja

LÁBJEGYZET

1 Frederick Winslow Taylor: The Principles of Scientific Management, 1911. http://www.fordham.edu/halsall/mod/1911taylor.html « vissza

2 www.psigroup.co.uk/newpublications/newestpublications/bmarticles.htm « vissza

3 A szövetség akadémiaparancsnokok konferenciája alapítását J.C. O'Brien kanadai admirális kezdeményezte, aki 1970 és 1973 között a NATO Védelmi Akadémia parancsnoka volt. A gondolat szellemi atyja azonban S. Mathwin DAVIS admirális, volt Kanadai Védelmi Akadémia parancsnok. Az elsõ konferenciát 1972. május 24-26. között Rómában rendezték. A NATO Védelmi Akadémia parancsnoka egyben a konferencia elnöke. Az akadémiaparancsnokok konferenciája évenkénti megrendezésének célja az volt, hogy a szövetség országai, katonai felsõoktatásban érdekelt szervezetei számára kapcsolatteremtõ lehetõséget és fórumot teremtsen. A 1980-as évek végén a biztonsági környezetben bekövetkezett alapvetõ változások az akadémiaparancsnokok konferenciájának új, fontos dimenziót adtak. A római csúcstalálkozó célkitûzéseivel összhangban – amely a közép-kelet-európai országokkal, az oktatás és kiképzés területén történõ együttmûködést irányozta elõ – a konferencia résztvevõi körét 1992-ben kibõvítették, számos PfP/OSCE ország katonai felsõoktatási intézmény meghívásával. További bõvítésre 2000-ben került sor, amikor a mediterrán párbeszéd partnerországai kaptak meghívást. A bõvítéssel kettõs rendszert fogadtak el. A konferencia elsõ részét továbbra is fenntartották a NATO országok parancsnokai számára. A konferencia második felében – amelyet kibõvített konferenciának neveztek el – a PfP és a mediterrán párbeszéd katonai felsõoktatási intézményei parancsnokai is részt vehettek. « vissza

A kezdetektõl 1988-ig minden konferenciát Rómában tartották. Onnantól minden második évben, a különbözõ tagországok intézményeiben, meghívásos alapon rendezték meg. 1989-ben Isztambulban, 1991-ben Lisszabonban, 1993-ben Madridban, 1995-ben Bernben, 1997-ben Athénben, 1999-ben Oslóban voltak a rendezvények. Az újonnan csatlakozott három ország közül 2001-ben elõször Magyarország, Budapest, a ZMNE adott otthont a parancsnokok konferenciájának. « vissza

4 A következõ találkozó idõpontja 2004. március 22–24, Szófia, Bulgária lesz. A vendéglátó intézmény a G.S. Rakovski Katonai Akadémia. A témája az alábbi: Változó bizontság – változó oktatás? « vissza

« 2005/2 Tartalom