Kósa Sándor–Ruszin Romulusz–Petrovics Mihály
A Magyar Honvédség könnyû lövészzászlóalj doktrína kidolgozása
Megalakult az MHTT kihelyezett szakcsoportja a 25. Klapka György Könnyû Lövészdandár tisztjeinek részvételével. A szakcsoport megalakulása után máris egy fontos és újszerû feladatot vállalt magára: megtárgyalta – az MHTT hadmûveleti-harcászati és a tüzér szakosztályának közremûködésével, valamint széles körû meghívott szakembergárda részvételével – a könnyû lövészzászlóalj frissen elkészült doktrína-tervezetét. A munkában a Társaság részérõl dr. Felházi Sándor mk. alezredes, PhD, a Társaság elnök-helyettese vett részt. Folyóiratunk e számában a kidolgozást irányítók: Kósa Sándor ezredes, Ruszin Romulusz õrnagy és Petrovics Mihály õrnagy az alábbiakban ismertetik a doktrína kidolgozásának folyamatát, a munka során követett elveket, a dokumentum szerkezetét (fejezeteit) és a könnyû lövészzászlóalj mûködésére, alkalmazására vonatkozó alapelveket, eljárási szabályokat.
A 2004-ben megkezdett haderõ-átalakítás keretében felállításra került az MH szervezetében egy olyan fegyvernem, melynek nem voltak gyökerei a magyar honvédség történetében. A könnyûlövész kultúra életre keltésével szükségessé vált az új rendeltetéssel és feladatrendszerrel rendelkezõ alegységek alkalmazási alapelveinek meghatározása, figyelembe véve a meglévõ képességeket és korlátokat. Az MH SZFP a Magyar Honvédség Könnyû Lövészzászlóalj Doktrína kidolgozásával a 25. Klapka György Könnyû Lövészdandárt bízta meg. Kósa Sándor ezredes, a dandár törzsfõnöke (pk. h.) és az általa vezetett munkacsoport elkészítette a doktrína-tervezetet, amit – a hasonló esetekben szokásos hivatalos eljárások mellett – a Magyar Hadtudományi Társaság Hadmûveleti-harcászati és a Tüzér szakosztálya közös ülésen véleményezett. A széles körû és alapos elõkészítõ munka eredményeként a dokumentum végleges változatát az MH SZFP Doktrinális Bizottság 2005. május 23-i ülésén változtatás nélkül elfogadta.
A doktrína kidolgozó csoport a doktrína elsõ tervezetével 2004. áprilisára készült el. Ezt követõen széles körû kidolgozó konzultációs és egyeztetési idõszak következett, amelynek során fokozatosan tisztázásra és rögzítésre kerültek a téma legfontosabb kérdései, mint például: a könnyû lövészzászlóalj rendeltetésének és feladatrendszerének pontosítása; a rendszeresített technikai eszközök által determinált képességek és korlátok áttekintése, figyelembe véve a kidolgozás alatt álló doktrínában lefektetett elvrendszert.
A közel egy éves kidolgozói fázis során felmerült kérdésekre kielégítõ választ a 2004 novemberében, a HM HVK Haderõtervezési Csoportfõnökség szervezésében, Gödön megrendezett doktrinális konferencia adott. A munkacsoport javaslatára a tervezetet a dandár parancsnoka belsõ – a dandáron belüli – véleményezésnek vetette alá. Az ez után beiktatott közel négy hetes véleményezési fázist követõen – 2005. április közepén – az MH SZFP fõnökségeinek delegáltjaival és a kidolgozó csoport képviselõjével konzultációs értekezleten rögzítésre került a tapasztalatok jegyzéke, melynek segítségével a kidolgozó csoport elkészítette a doktrína újabb tervezetét.
A kidolgozó csoport fontosnak tartotta egy széles körû konzultáció összehívását, ahol egységesíteni lehetett volna a könnyû lövészzászlóalj alkalmazásának elvrendszerét, létre jöhetett volna az érintettek konszenzusa, a felkészítés-kiképzés és végrehajtás alapkérdéseinek egységes értelmezésével kapcsolatban. Sajnálatos módon az MH SZFP parancsnoka által jóváhagyott és a dandár által elõkészített konferencia a tervezett idõpontban nem került levezetésre. A megrendezés lehetõségének fenntartásával az egyeztetõ fórum idõpontja bizonytalan idõre, elhalasztásra került.
A kidolgozó csoport úgy vélte, hogy a Magyar Hadtudományi Társaság tagságának véleménye, tapasztalata és kollektív tudása elõsegítheti a doktrínális kidolgozó munka sikeres befejezését. Ennek az elképzelésnek a megvalósítását elõsegítette, hogy idõközben megalakult az MHTT Hadmûveleti-harcászati szakosztályának kihelyezett szakcsoportja, amelyhez hozzájárult a kidolgozók kitûnõ kapcsolata az MHTT Hadmûveleti-harcászati és a Tüzér szakosztályával. A tatai kihelyezett szakcsoport több mint harminc résztvevõ jelenlétével 2005. április 28-án szervezte meg a két szakosztály közös tudományos ülését. Ennek célja az volt, hogy ezen a szakmai fórumon is megvitassuk a doktrína tervezetet. A két szakosztály vezetése a tagokon kívül olyan szakembereket is meghívott, akik ugyan nem tagjai a szakosztályoknak, de munkájukban rendszeresen részt vesznek és érdeklõdnek a téma iránt.
A közös szakosztályülés bevezetéseként Kósa Sándor ezredes, a könnyû lövészdandár törzsfõnöke és Ruszin Romulusz õrnagy, a dandár megbízott hadmûveleti fõnöke – akik a kidolgozó csoport munkáját vezették – röviden tájékoztatták a jelenlevõket az elvégzett munkáról és az elért eredményekrõl, megszerzett tapasztalatokról. A bevezetõ elõadásokat követõen a résztvevõk elmondták véleményüket, javaslataikat az anyaggal kapcsolatban.
Dr. Felházi Sándor mk. alezredes, a Tüzér szakosztály elnöke méltatta azt a munkát, amelyet a munkacsoport elvégzett és megerõsítette, hogy olyan hiánypótló dokumentumról van szó, amely alapja lehet a zászlóalj tevékenységét részletesebben szabályozó dokumentumoknak (SOP's stb.). Helyesnek tartotta, hogy a dokumentum az egységes értelmezéshez szükséges definíciókat, meghatározásokat tartalmazza, de megjegyezte, hogy a szakterminológia egységesítése érdekében több is helyet kaphatott volna. Jelezte – amit késõbb többen is megerõsítettek – hogy meg kell találni az egészséges egyensúlyt ahhoz, hogy a más doktrínákban, szabályzókban megfogalmazottak felesleges ismétlése nélkül olyan anyagot állítsunk össze, amelynek értelmezéséhez nem szükséges másik „ tíz-tizenöt” dokumentum egyidejû forgatása.
Többen úgy érezték, hogy bizonyos területeket, pl. híradás vázlata, átlagos napi felhasználási mutatók, egyéb számvetési alapok részletesebb kimunkálására lenne szükség. Erre reagálva Ruszin Romulusz õrnagy válaszában kifejtette, hogy bár érzik a jelenlegi szabályozás hiányosságait, nem szerettek volna abba a hibába esni, hogy összemossák a doktrína és az Állandó Mûködési Eljárásokat (SOP's) rögzítõ dokumentumok határait.
Szabó Géza ezredes, a HM Tervezési és Koordinációs Fõosztály Elemzõ – Értékelõ osztály osztályvezetõje jelezte, hogy a doktrínában szereplõ vezetés és irányítás fejezet megfelelhet ugyan a különféle NATO-dokumentumokban foglalt értelmezésnek, ugyanakkor nem egyezik meg az Alkotmánybíróság erre a témakörre vonatkozó állásfoglalásával. Ezzel együtt azt is érzékeltette, hogy milyen nehézségekkel kell a készítõknek és késõbb az alkalmazóknak szembenézniük, hiszen a teljes jogharmonizáció mellett is lehetnek értelmezésbeli különbségek, ami megnehezítheti az együttmûködést egy többnemzetiségû koalíciós köteléken belül.
Az ilyen jellegû konzultációk újszerûnek és fontosnak tekinthetõk, mert a közös munka eredményeként megalapozott, sokoldalúan ellenõrzött szakmai anyagok készülhetnek el, amelyek hiánypótlóak a Magyar Honvédség mûködését szabályozó okmányok rendszerében. Rendelkezünk ugyan bevezetett, magyar kidolgozói munkát dicsérõ doktrínával, és NATO STANAG-ekkel, de ezek nincsenek egy egységes és teljes doktrinális rendszerbe foglalva. Mindez azt jelenti, hogy az elkészült doktrínák, kézikönyvek lefedik a címükben megfogalmazott elvrendszert, sõt használhatóságukat sem vonhatja senki kétségbe, de egymással a kapcsolatuk rendkívül felszínes. Sem fogalomrendszerében, sem terminológiájában nem lehet egyértelmû egyezõséget felfedezni közöttük.
A kijelölt kidolgozó csoport közös tudástérképnek a NATO-tagállamok könnyû lövész alegységeinek doktrínáit tekintette. A feldolgozott doktrínák közül az FMFM 6–30 szolgált alapul, mert a hazai könnyû lövészzászlóalj képességeinek és korlátainak tudományos alapokon végrehajtott vizsgálata után azt az alegységet találták a leginkább hasonlatosnak. A munkacsoport a kidolgozás megkezdésének pillanatától antagonisztikusnak tûnõ ellentmondással állt szemben. Ennek alapját az a tény képezi, hogy a NATO-tagországok katonai szakterminológiájában mást takar a könnyû lövész kifejezés (definíció), mint a magyarországi megközelítésben. A magyar haderõben létrehozott, és könnyû lövész jellemzõkkel illetett zászlóaljak teljesen más képességekkel és korlátokkal rendelkeznek, mint a Szövetség egyéb tagországai hadseregeiben levõ könnyû lövész alegységek. A közel másfél éve folyó kutatások eredményeit szem elõtt tartva, és a levont következtetéseket elemezve kijelenthetõ, hogy szerencsésebb lenne a magyar zászlóaljak könnyû lövész (light infantry) megnevezése helyett a könnyû páncélozott lövész (light armored infantry) kifejezést alkalmazni.
A másik alternatíva a STRYKER doktrínák adaptálása lehetett volna, de a STRYKER alegységek doktrínáiban megjelenõ küldetésnek – miszerint a STRYKER alegység képes a katonai mûveletek „teljes spektrumában” eredményesen tevékenykedni – a mi zászlóaljaink a képességek tekintetében nem felelnek meg. Sokkal inkább akceptálható, a könnyû páncélozott lövész alegységek alkalmazásának alapelve, miszerint a könnyû (páncélozott) lövész zászlóalj részt vehet az alapvetõ harctevékenységi fajták által meghatározott hadmûveletek megvívásában, de alkalmazásuk döntõ jelentõségû harc megvívására csak végsõ esetben ajánlott, hiszen a könnyû (páncélozott) lövész zászlóaljak képességei különböznek a harckocsi-, gépesített, illetve a gépesített lövész egységek képességeitõl, amelyek egyértelmûen determinálják alkalmazásuk lehetõségeit.
A kidolgozó csoport ennek az alapelvnek a figyelembevételével és szem elõtt tartásával dolgozta ki a doktrínát.
A könnyû lövészzászlóalj doktrínában hivatkozások vannak több NATO, valamint magyar doktrínára és szabályozó okmányra, amelyeket a Magyar Köztársaság ratifikált, és a Magyar Honvédség Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar fõnök helyettese hatályba léptetett. Ezekben a dokumentumokban, az adott témára vonatkozóan teljesebb információk találhatók, ezért ennek a doktrínának nem célja a már elfogadott és bevezetett ismeretek megismétlése. Ez a doktrína a könnyû lövészzászlóalj azon feladataira fókuszál, amelyek eltérõek a Magyar Honvédség alegységeinél ez idáig alkalmazott mûveleti fajták és formák végrehajtásánál. Ezért a doktrínában nincs részletesen kidolgozva a támadás, a védelem és a késleltetés végrehajtásának elvrendszere, hanem a köny- nyû lövészzászlóalj fõ karakterisztikáját adó tevékenységi formákra és harcászati feladatokra helyezõdik a fõ hangsúly, valamint az összes tevékenység harci- és harci kiszolgáló támogatás megvalósításának irányelveire.
A doktrína a 2005 februárjában aktuális szervezettel, rendszeresített technikai eszközökkel, azok képességei és korlátai által meghatározottak figyelembevételével készült. Ebbõl adódik, hogy bármilyen struktúraváltozás esetén a doktrínában megfogalmazott elveket alkotó módon kell alkalmazni.
A doktrína a Magyar Honvédség könnyû lövészzászlóaljai képességeinek és korlátainak figyelembevételével ad iránymutatást az alkalmazók, és a könnyû lövészzászlóalj alkalmazását tervezõ parancsnokok és törzsek számára, az alkalmazás elvrendszerét meghatározó legfontosabb tézisek rögzítésével. A doktrína nem pótolja az állandó mûködési eljárásokban megfogalmazásra kerülõ gyakorlati iránymutatásokat, csupán az azok alkalmazásához elengedhetetlenül fontos alapelveket rögzíti.
A haderõ egyes szervezetei mûködésére, feladataira vonatkozó dokumentumok céljaikat, szellemiségüket, így felépítésüket és tartalmukat tekintve is jelentõsen eltérnek a korábbi szabályzatokra alapuló rendszertõl. Amíg a szabályzatok a nekik megfelelõ szintek számára egyértelmûen, részletesen és kötelezõ jelleggel határozták meg a különféle harctevékenységek esetén foganatosítandó rendszabályokat, harceljárásokat stb., addig a doktrínák nem törekednek ezt a szerepet betölteni.
Rögzítik az adott szintû szervezet, vagy kötelék rendeltetését, feladatait és lehetõségeit annak érdekében, hogy egyrészrõl az adott kötelékben szolgálatot teljesítõk tudják és értsék, hogy mi a szerepük, mik a feladataik, mire kell felkészülniük, másrészrõl az alkalmazó parancsnok is tisztában legyen a kötelék képességeivel és lehetõségeivel. Ezek egységesítésén és meghatározásán túl azonban a doktrína nem foglalkozik részletesen a hogyan kérdésével, nem ad kidolgozott eljárásokat, módszereket arra vonatkozóan, hogy a meghatározott feladatokat milyen módon kell végrehajtani. Ebbõl az aspektusból egy, a szabályzatnál lényegesen általánosabb dokumentumról van szó, ami nagyobb szabadságot ad a végrehajtók és az alkalmazók kezébe, ugyanakkor feltételezi, hogy a mûködéshez, együttmûködéshez és az egységes értelmezéshez szükséges egyéb dokumentumok (pl. SOP's-k) rendelkezésre állnak. Ez a megközelítés végigkíséri a könnyû lövészzászlóalj doktrínáját.
Az alábbiakban röviden áttekintjük, a dokumentum felépítését és az egyes fejezetek tartalmát.
Az Elõszóban a munkacsoport röviden összefoglalja azokat a körülményeket, amelyek elengedhetetlenné tették a doktrína megírását, röviden ismerteti, hogy elkészítése milyen célt szolgál. Azt is jelzik azonban, hogy bár a doktrínára szükség van, hiszen egy olyan fegyvernem egyik alapdokumentumáról van szó, „melynek nem voltak gyökerei a magyar hadtudomány gyakorlati szegmensében” 1 , a magyar haderõ napjainkban zajló átalakulása következtében elképzelhetõ, hogy az alapul vett szervezet 2 és a rendszeresített haditechnika megváltozik, ami befolyásolhatja a lefektetett elveket. Ennek megfelelõen azokat alkotó módon kel alkalmazni.
Egy önálló fejezetben, a Hivatkozásokban sorolták fel a készítõk azokat a dokumentumokat, amelyeket a Magyar Honvédségben már korábban hatályba léptettek, és a doktrína megírásánál felhasználtak. A felesleges ismétlések elkerülése érdekében – amint azt már korábban említettük – a már bevezetett és elfogadott szabályokat és információkat ismertnek tételezik fel, ezért azokat a doktrína nem tartalmazza, csupán utal a dokumentumokra, ahol megtalálhatók.
Az elsõ fejezetben olyan Alapismeretek rögzítésére került sor, amelyek az egységes értelmezéshez szükségesek, de máshol ilyen formában nem találhatók meg. Rögzítik többek között a könnyû lövészzászlóalj rendeltetését , feladatait és további feladatait . Ezek lényegében megegyeznek azokkal a területekkel, amelyeket a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájában 3 megfogalmaztak, bár a feladatok ilyen jellegû felosztása ebbõl a dokumentumból nem következik. Értelmezik a mozgékonyság fogalmát, annak korlátozó tényezõit, a tûzerõ, a páncélvédettség stb. definícióját.
A második fejezetben a doktrína a Vezetés és irányítás kérdéskörével foglalkozik. Definiálja, hogy a dokumentummal kapcsolatban mit ért a vezetés és mit az irányítás alatt, majd tisztázza a vezetés alapelveit, a folyamatot megvalósító rendszer elemeit, a harcászati vezetési rendszerrel szemben támasztott követelményeket. A zászlóalj mûveleti tervezésének elveit a Bi–SC Document GOP 4 rev 1–2003 alapján rögzíti, kiemelve természetesen, hogy a harcászati tervezés bizonyos sajátosságait figyelembe vették a folyamat kidolgozásánál. Külön alfejezet foglalkozik a zászlóalj híradásával, amely „… a csapatvezetési és fegyverirányítási rendszerek, illetve a csapatok vezetésének alapvetõ eszköze …” 5 . Részletesen tárgyalja a zászlóalj híradó rendszerének felépítését, a híradás megtervezéséért, megszervezéséért, irányításáért és ellenõrzésért felelõs személyek feladatait, a szükséges okmányokat. Ismerteti a feladatok eredményes végrehajtásához szükséges eszközfajtákat (rádiórelé állomás, URH rádió állomás stb.), ugyanakkor nem említ konkrét eszköztípusokat. Ennek oka – amint azt már említettük – nem az, hogy a napjainkban zajló átalakulási folyamat bizonytalanná teszi a meglévõ eszközök további sorsát, hanem a doktrína általánosabb voltában keresendõ. Egyértelmûen meghatározza, hogy a híradás kiépítése során a felülrõl-lefelé elvet (elöljárótól az alárendeltek irányába), a balról-jobbra elvet (bal szomszéd a jobb felé), a támogató a támogatott felé, illetve a hátulról-elõre elvet (hátul elhelyezkedõ szomszéd az elõl lévõ felé) kell alkalmazni. Pontosítja, hogy a híradásnak milyen követelményeknek kell megfelelnie, illetve hogy az egyes szempontok alatt pontosan milyen képességet, lehetõséget kell érteni.
A harmadik fejezet a Mûveletekkel foglalkozik. Ez a fejezet is a kapcsolódó terminológia pontosításával, egységesítésével indul, lefekteti azokat a legfontosabb alapelveket, amelyek biztosítják az eredményes feladatvégrehajtást. Ezt követõen érinti a különféle harctevékenységi fajtákat elsõsorban olyan szempontból, hogy a zászlóalj speciális felszerelése, képességei milyen elõnyöket biztosítanak, illetve adott esetben milyen hátrányokkal, korlátokkal kell számolnunk. A támadó és a védelmi harc vonatkozásában többek között leszögezi, hogy „A könnyû lövészalegységek a gépesített csapatokhoz képest nem rendelkeznek megfelelõ tûzerõvel, páncélvédettséggel a döntõ jelentõségû harc megvívásához, ezért azt elkerülik.”. A doktrínát készítõ munkacsoport, az abban résztvevõ összfegyvernemi parancsnokok illetve más fegyvernemi és szaktisztek pontosan látják a zászlóalj képességeit, lehetõségeit, korlátit és nem kísérelték meg úgy beállítani, mintha ez a szervezet minden feladatra egyformán alkalmas lenne.
A fejezet foglalkozik többek között a fedezõ-biztosítással, a figyelõ-biztosítással, a véd-biztosítással, az alacsony intenzitású konfliktusokkal és még számos olyan feladattal, amelyek végrehajtására a zászlóaljat alkalmazhatják.
A negyedik fejezet a Harci támogatás témakörével foglalkozik. Ennek jelentõségét fokozza, hogy mivel a könnyû lövész erõk döntõ ütközetet csak legvégsõ esetben vívnak, elkerülik a közelharcot. Ez bizonyos távolság fenntartását követeli meg a harcérintkezés során, ami elsõdlegesen a harci támogatással biztosítható. A Felderítés vonatkozásában a doktrína meghatározza annak fogalmát, célját és a vele szemben támasztott követelményeket. Pontosítja a felderítés folyamatát, a folyamat alkotóelemeit és azok tartalmát.
A zászlóalj tûztámogatását három összetevõre bontja: a tüzérségi, a légi és a haditengerészeti támogatásra.
Ismerteti az ezek megvalósítására rendelkezésre álló szervezeteket, azok feladatait és képességeit, a tûztámogatás tervezésének és szervezésének fontosabb kérdéseit. Amint látható, a munkacsoport nem korlátozta a lehetõségeket a mai magyar haderõ képességeire. Figyelembe vette azt is, hogy egy, a NATO égisze alatt felállított többnemzetiségû kötelékben való részvétel esetén olyan képességek is elérhetõvé válhatnak, amelyekkel a Magyar Honvédség jelenleg nem rendelkezik.
A Légvédelemmel foglalkozó szakaszban hangsúlyozzák annak fontosságát, hiszen a hatékony felderítés és a könnyû lövész csapatok mozgékonysága csaknem kizárja az ellenséges szárazföldi erõk meglepetésszerû rajtaütéseit, ugyanakkor a levegõbõl indított támadások elkerülése lényegesen nehezebb feladat. Ennek tudatában a doktrína meghatározza a légvédelem fajtáit és fõ feladatait.
A Mûszaki támogatás vonatkozásában rögzíti, hogy a támogatás a mûszaki csapatok által végrehajtott szaktevékenységeket foglalja magába, míg a fegyvernemek saját maguk érdekében végzett mûszaki munkái a mûszaki biztosítási feladatok közé tartoznak. Meghatározza a mûszaki támogatás rendeltetését, fõ feladatait, tervezésének, szervezésének rendjét.
A fejezet Vegyivédelemmel foglalkozó részében meghatározza az ABV-védelem célját, szervezeteit a zászlóaljon belül. Ismerteti a zászlóalj ilyen irányú képességeit, illetve azokat az elõzetes óvintézkedéseket, amelyeket tömegpusztító fegyver alkalmazásának veszélye esetén kell foganatosítani.
Az ötödik fejezet a Logisztikai támogatással foglalkozik. Az általános elveket rögzítõ fontosabb definíciók után rögzíti a logisztikai támogatás elsõdleges funkcióit. Az egyes harctevékenységi fajtáknak megfelelõen pontosítja a logisztikai alegységek feladatait, az ellátás rendjét. Kitér az V. cikkely hatálya alá nem tartozó mûveletek támogatásával és az egészségüggyel kapcsolatos speciális feladatokra.
A követelmények, a konzultációk, a vélemények alapján a munkacsoport elkészítette a dokumentum végleges változatát, amelyet az MH SZFP Doktrinális Bizottsága 2005. május 23-i ülésén változtatás nélkül elfogadott. Mindezek eredményeként a könnyû lövészzászlóaljak rövidesen rendelkeznek olyan doktrínával, amely minden bizonnyal nagyban elõsegíti a zászlóalj vezetésének megszervezését és tevékenységének sikeres végrehajtását.
LÁBJEGYZET
1 A Magyar Honvédség könnyû lövészzászlóalj doktrínája (tervezet) – Elõszó – Az MH Szárazföldi Parancsnokság kiadványa – Székesfehérvár, 2005. « vissza
2 A 2005 februárjában érvényes szervezet. « vissza
3 http://www.mfa.gov.hu/Kulugyminiszterium/HU/Miniszterium/Szervezeti_egysegek/NATO/Nemzeti_biztonsagi_strategia.htm « vissza
4 Guidelines for Operational Planing « vissza
5 A Magyar Honvédség könnyû lövészzászlóalj doktrínája – Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnokság kiadványa – Székesfehérvár, 2005 – 21. oldal « vissza