HADTUDOMÁNY–HADÜGY
Kovács Zoltán
Az MH mûszaki zárási képességeinek fejlesztése és a NATO-elvek adaptálása *
A NATO-csatlakozás és a gyalogsági aknák alkalmazását betiltó nemzetközi egyezményekkel történt azonosulás új követelményeket generált a mûszaki zárás területén. Megváltozott a Magyar Honvédség feladatrendszere, a döntéshozatali eljárás, a parancsnoki és törzsmunka rendje. A változásokra történõ reagálás elsõ lépéseként meg kell vizsgálnunk a fent felsoroltak hatásait a szervezet képességeire és lehetõségeire, valamint az egységesen alkalmazott eljárások adaptálásának lehetõségeit, mértékét és módszerét. Ezt követõen kell kialakítani azokat a képességeket, fõleg a mûszaki zárási képességeket, melyek biztosítják a megváltozott körülményeknek megfelelõ feladat-végrehajtást.
Már az emberi fejlõdés kezdetén megjelent az egyedeknek és közösségeknek az a védekezési reakciója, amely a gyakori természeti jelenségek veszélyeinek, valamint más egyedek és közösségek fenyegetéseinek, támadásainak elhárítására irányult. Az ember igyekezett kihasználni a természet védõképességét, azonban gyakran elõfordult, hogy erre nem volt módja és lehetõsége, így arra kényszerült, hogy mesterségesen teremtsen olyan körülményeket, amelyekkel a támadóját akadályozhatja és magát megvédheti.
Az eddigi háborúk, konfliktusok kiváltó okait, kimenetelét, következményeit összegzõ tapasztalatok alapján állítható, hogy a jövõben is számolnunk kell a különbözõ szövetségek, államok, csoportok közötti fegyveres konfliktus bekövetkezésének lehetõségével. Mindez pedig szükségessé teszi, hogy eddigi ismereteinket és tapasztalatainkat rendszerezzük és elemezzük, illetve ezzel párhuzamosan új, hatékony megoldást jelentõ ismereteket, elveket szerezzünk és dolgozzunk ki.
A hadtudomány, a fegyveres küzdelem és annak szegmense, a mûszaki támogatás elméletét és gyakorlatát permanensen kell kutatnunk és felülvizsgálnunk, majd a kutatások eredményeit, tudományos ajánlásait, tapasztalatait építõ jelleggel fel kell használnunk és alkalmaznunk az új elvek, módszerek kidolgozása során. A tanulmányomban feldolgozott téma idõszerûségét és aktualitását több tényezõ is alátámasztja , melyek közül én fõleg az alábbiakat emelném ki:
Az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetéhez történt csatlakozásunk folytán új elvárások és követelmények jelentek meg a Magyar Honvédség alkalmazási lehetõségei, lehetséges feladatai vonatkozásában, melyek alapjául szolgáló jelenlegi alapelveinket felül kell vizsgálnunk és a szükséges mértékben módosítanunk. A kutatómunka során úgy kell leraknunk a mûszaki támogatás – ezen belül a mûszaki zárás – új elméleti alapjait, hogy képesek legyünk együttmûködni más tagállamokkal, ugyanakkor megõrizzük a nemzeti sajátosságainkat is. Mindez azt jelenti, hogy nem minden esetben célszerû és szükséges a NATO egyes tagállamaiban alkalmazott és ott bevált elmélet, illetve az arra épített gyakorlat teljes mértékû adaptációja, hanem azokat mindig a mi sajátos körülményeinkhez kell igazítanunk.
Másik fontos tényezõként említem, hogy a Magyar Köztársaság kormánya ratifikálta és törvényerõre emelte azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek elõírják mértéktelen sérülést okozó eszközök alkalmazásának korlátait, köztük a gyalogság elleni aknák alkalmazásának teljes tilalmát. A törvényben foglaltaknak megfelelõen a gyalogsági aknákat kivontuk a hadrendbõl, azonban jelenleg még nincs kikísérletezve és a gyakorlatban kipróbálva olyan alternatív módszer, amely a fegyveres küzdelem során ezeket az aknákat, illetve azok funkcióit tökéletesen kiváltaná, vagy pótolná.
Jelentõs hatással van a mûszaki zárás felülvizsgálatának szükségességére az a tény is, hogy a Magyar Honvédség átalakítása, reformja során radikálisan megváltozott a mûszaki zárási tevékenységbe bevonható szervezetszerû erõk és eszközök mennyisége és minõsége. Az új struktúrának megfelelõ, a feladatokhoz illeszkedõ mûszaki zártelepítõ szervezet és a hozzá rendelt korszerû eszközpark összetétele szintén nincs még kidolgozva.
A NATO-csatlakozásunkat követõen új követelmények jelentek meg a mûszaki zárás területén is. Megváltozott a Magyar Honvédség feladatrendszere, a döntéshozatali eljárás, a parancsnoki és törzsmunka rendje. A változásokra történõ reagálás elsõ lépéseként meg kell vizsgálnunk a fent felsoroltak hatásait a szervezet képességeire és lehetõségeire, valamint az egységesen alkalmazott eljárások adaptálásának lehetõségeit, mértékét és módszerét. Ezt követõen kell kialakítani azokat a képességeket, fõleg a mûszaki zárási képességeket, melyek biztosítják a megváltozott körülményeknek megfelelõ feladat-végrehajtást.
A felsorolt tények és indokok mellett az is inspirált tanulmányom elkészítésében, hogy az érvényben lévõ mûszaki szabályzatainkban, szakutasításainkban leírt mûszaki zárási alapelvek többsége elavult, idejét múlt, így azok újraértelmezése, a kor színvonalának megfelelõ átalakítása mindenképpen szükségszerû.
Mûszaki zárak, zárrendszerek, aknamezõk
A mûszaki zárak telepítése és létrehozása nem öncélúan történik, azokat minden esetben össze kell hangolni az adott katonai tevékenységek, mûveletek jellemzõ sajátosságaival. Ez alapján a NATO terminológiában három fõ csoportot: a terephez, a (harc) helyzethez és a célponthoz illeszkedõ mûszaki zárakat különböztetnek meg.
A terephez illeszkedõ mûszaki zárak megtervezése részletes terepértékelésen alapul és hosszú távra szól, valamint kapcsolódik a parancsnok tevékenységre vonatkozó kiinduló elgondolásához. Ezeket a mûszaki zárakat – összehangolva a terep adta lehetõségekkel, a meglévõ természetes és mesterséges akadályokkal – már a békeidõszakban is meg lehet tervezni. Ilyenek lehetnek a rendszerben telepített aknamezõk, romboláshoz elõkészített objektumok, megfigyelt töltetek és nem robbanó mûszaki zárak. Ezek alkotják a mûszakizár-rendszer alapját, az elõkészítettségük és megtervezettségük miatt pedig gyorsan létrehozhatók.
Az ilyen jellegû mûszaki zárak létrehozásának fõ célja a veszteségokozás, az ellenség idõ elõtti szétbontakozásra kényszerítése, tevékenységének módosítása, ezzel sebezhetõvé tétele más fegyverrendszerekkel szemben, valamint a manõverezõ erõk mozgási útvonalainak lezárása, a csapatok irányokba terelése és az ellenség rugalmas cselekvõképességének korlátozása.
Az ellenség támadásának vagy manõverének megindítása után megerõsíthetõ vagy módosítható az ellenség szándékának valószínûsége, azonosítható támadásának fõ iránya, célja és módosulhat a várt erõ-eszköz arány is. Mindezeket értékelve további – a helyzethez illeszkedõ – mûszaki zárakat lehet telepíteni azzal a céllal, hogy tovább erõsítsük a már kiépített védelmi rendszert. A végrehajtáshoz rendelkezésre álló idõ rövidsége miatt gyakran szórással telepített aknamezõket és rövid idõ alatt létrehozható mûszaki zártípusokat lehet csak alkalmazni. Ezek a mûszaki zárak az általuk okozott veszteséggel tovább csökkentik az ellenség lendületét, korlátozzák lehetõségeit, rákényszerítik, hogy máshol vesse be erõit. Az ilyen mûszaki zárak felhasználhatók még a saját erõk szárnyainak védelmére, valamint – mivel a szórással telepített aknák rendelkeznek valamilyen idõzítõ szerkezettel – olyan korlátozott idõtartamú záró terepszakaszok kialakítására , melyekre a saját csapatok manõverei és további tevékenysége során szükség lehet.
A harmadik nagy csoportot a célponthoz illeszkedõ mûszaki zárak alkotják, melyet a repülõgépekkel, helikopterekkel, rakétákkal vagy tüzérségi – azaz mélységi távtelepítésre alkalmazható – eszközökkel kijuttatott szórt aknamezõk képeznek. Ezek az eszközök lehetõvé teszik a célpontok közvetlen támadását, – akár nagy távolságra is – így a manõverezõ vagy még körletben lévõ csapatokra is hatni képesek. A célpontokhoz illeszkedõ mûszaki zárak alkalmazásának elõfeltételeit a naprakész felderítési adatok, a rendelkezésre álló korszerû technikai eszközök, valamint a gyors reagálási idõ képezi. Az ilyen típusú mûszaki zárak alkalmazásának célja, hogy veszteségeket okozva megtörjék az ellenség lendületét és megakadályozzák a második vagy követõ lépcsõk gyors és akadálytalan harcbavetését. A mûszaki zárak fõbb célpontjai fõleg a nagypontosságú fegyverrendszerek, a páncélos csapatok, a vezetési pontok, valamint a tûztámogató harcrendi elemek lehetnek.
A mûszakizár-rendszer fõ alkotóelemei az aknamezõk. A NATO Katonai Szabványügyi Hivatala (MAS) által megalkotott és a tagországok többsége által – fenntartásaikkal részben, vagy teljes terjedelmében – elfogadott STANAG 20361 és a STANAG 29912 okmányok (mely utóbbi hatályba léptetése a Magyar Honvédségben a 3/2001. HFKFH intézkedéssel már megtörtént!) alapján a mûszaki aknazáraknak négy fajtája különböztethetõ meg az alkalmazás célja szerint: a színlelt, a zavaró, az oltalmazó és a harcászati.
A színlelt aknamezõket az ellenség megtévesztésére, félrevezetésére alkalmazzák. A legjobb hatásfok eléréséhez azonban a színlelt aknamezõt mindig valódi aknamezõkkel együttesen kell alkalmazni, mégpedig ugyanolyan technológiával telepítve és ugyanolyan „áruló jeleket” hátrahagyva, valamint megfelelõ tûzfedezettel kiegészítve. Miután az ellenség felfedi a valódi aknamezõket (netán jelentõs veszteséget is szenved) a színlelt aknamezõrõl is a valódi jelleget feltételezi, ezért erõket, eszközöket kell lekötnie és nem kevés idõt ráfordítania a leküzdésre.
A zavaró aknamezõk aknái általában nem a hagyományos, úgymond rendszerben történõ telepítési séma alapján helyezkednek el az aknamezõben. Az aknamezõk alakja és mérete nem szabványos és nem szabályos, az aknákat általában szórással telepítik. Az aknamezõ állhat csak egyetlen aknacsoportból, de akár több aknásított területet is magába foglalhat. Ezt a zárfajtát fõleg olyan területeken hozzák létre, melyeket csak idõlegesen kívánnak megtartani, azok az ellenségnek feladhatók. A fentiekbõl következve az ilyen mûszaki zárak tûzfedezettsége nem teljes mértékû és intenzív, valamint megfigyelésük sem mindig biztosított. Az aknamezõbe telepített aknák típusa, a telepítési módjuk sem mindig azonos, ami további nehézséget jelent az ellenség átjárónyitó erõi számára. Az ilyen aknamezõk fõ elõnyét a meglepés képezi, minél változatosabb módon, helyen és idõben kell létrehozni azokat.
Az oltalmazó és a harcászati aknamezõ között az alapvetõ különbség a harcmezõn elfoglalt hely. A harcászati aknamezõt az ellenség elõrevonásának, szétbontakozásának és a rohamalakzat felvételének terepszakaszain telepítik, míg az oltalmazót a roham terepszakaszán és közvetlenül a védelmi támpontok elõtt.
Az oltalmazó aknamezõket az alegységek (szakasz, század, néha zászlóalj is) telepítik, mivel ezek az aknamezõk – mint nevük is mutatja – közvetlenül védik, oltalmazzák a csapatokat az ellenség támadásától, rohamától. Ezek a mûszaki zárak önmagukban még nem biztosítják az alegység védelmét, azokat teljes mértékben tûzfedezet alatt kell tartani. Az oltalmazó mûszaki zárak telepítésének fõ célja, hogy a rohamozó ellenség alakzatát megbontsa, a támadási ütemet lassítsa, ezzel idõt biztosítson a védelem esetleges átszervezéséhez. Összetétele függ a védõ sebezhetõségétõl: a gépesített lövészalegység védelmére a harckocsi (páncélos) támadás a legkritikusabb, ebben az esetben túlnyomórészt harckocsi elleni aknákat tartalmaz, míg a páncélos védelemre a gyalogos harcrendben támadó lövész kötelék jelent veszélyt, ekkor fõleg gyalogság elleni mûszaki zárakat tartalmaz. Általánosságban rögzíthetõ elv, hogy vegyesen kell alkalmazni a harckocsi, illetve a gyalogság elleni mûszaki zárakat. Az oltalmazó mûszaki zárnak számos formája lehet: néhány akna a peremvonal elõtt, de akár egy komplex mûszakizár-rendszer egy repülõtér körül.
Létrehozhatók a harc folyamán (ekkor beszélhetünk ún. hevenyészett mûszaki zárról) vagy pedig már az elõkészítés idõszaka alatt (elõkészített mûszaki zár). A hevenyészett mûszaki zárakat a védõ általában a saját készleteibõl hozza létre. Fontos, hogy az aknamezõk szükség esetén gyorsan felszámolhatók legyenek, ezért felszedés elleni biztosítást és megtévesztõ aknákat általában nem alkalmaznak. A védõállás, támpont végleges elhagyásakor ezeket a mûszaki zárakat fel kell számolni , kivéve, ha ez az ellenség tevékenysége miatt nem hajtható végre.
Az oltalmazó mûszaki zárakat a kézigránátdobás távolsága és a gépkarabély hatásos lõtávolsága közötti területre kell telepíteni. A telepítés elrendelésének joga a dandárparancsnoké , azonban általában le szokta adni az alárendelt zászlóalj vagy század parancsnokoknak. Az elõkészített mûszaki zárakat hosszabb idõre telepítik, elhelyezkedésük jobban megtervezett, nagyobb az anyagszükségletük, valamint fõleg statikus célpontok (raktár, repülõtér) védelmére alkalmazzák. Az oltalmazó mûszaki zárak létrehozását részletes terepértékelésnek kell megelõznie , amely során a támpont elõtti területet legalább 500–800 m távolságig elemezni kell.
A harcászati aknamezõk fõ rendeltetése nem a veszteségokozás. Elsõsorban az ellenség mozgásszabadságára hatnak: korlátozzák és lassítják manõvereit, szétdarabolják támadó erõit, megzavarják a vezetését, akadályozzák a tûzvezetését és arra kényszerítik, hogy átjárónyitó erõit és eszközeit bevesse. Ezek az aknazárak egyfajta támadási, illetve ellentámadási képességet, lehetõséget is biztosítanak a védelemben levõ csapatoknak azzal, hogy elhelyezésük bizonyos reakciókra kényszeríti a támadó ellenséget, amelyre a védõ fel tud készülni. Az önállóan vagy más mûszaki zárakkal kombinálva telepített harcászati aknamezõket – a kiépített tûzrendszerrel szoros összhangban – mindig az elérendõ célnak megfelelõen kell a terepen létrehozni. A NATO terminológiában négyféle harcászati aknamezõt különböztetnek meg, melyek mindegyikének megvan a saját hatása az ellenség erõinek manõvereire és ezt a hatást az ábrázolásukra alkalmazott grafikai jelek is egyértelmûen tükrözik.
A megosztó aknamezõk létrehozásának célja, mint ahogyan az elnevezése is jelzi, hogy a támadó ellenség erõit megossza, a támadás lendületét és idõzítését megtörje , valamint arra kényszerítse a támadó csapatokat, hogy az átjárónyitásra kijelölt erõket és eszközöket idõ elõtt alkalmazza . Ezen kívül megtéveszti az ellenséget a saját védelmi pozíciók pontos helyét illetõen, szétválasztja a támadó harci lépcsõket, leválasztja azokat a logisztikai támogató csapatoktól. Úgy kell létrehozni, hogy nagyobb távolságról ne legyen észrevehetõ, azonban közelebbrõl könnyen látható és felismerhetõ legyen a zár helye. Telepítésükre többnyire a harcmegvívás területe elõtti terepszakaszon kerül sor, ahol a harckocsiveszélyes irány szélességének legalább felét szükséges aknákkal, vagy más mûszaki zárakkal lefedni .
A lassító aknamezõk telepítésének célja nem a támadás megállítása, hanem a lassítása egy meghatározott területen , miáltal a védõ félnek javulnak a lehetõségei az ellenség tûzzel történõ megsemmisítésére, hiszen a támadónak jóval több idõre van szüksége, hogy manõverezéssel leküzdje az aknamezõket, mintha csak kisebb mélységû lineáris mûszakizár-rendszert kellene leküzdenie. Alkalmazására elsõsorban a harcmegvívás területén belül kerül sor. Az aknamezõk egymás mögött helyezkednek el, ami arra készteti az ellenséget, hogy az átjárónyitó erõket állandó jelleggel alkalmazza. Az aknamezõknek a teljes harckocsiveszélyes irányt le kell fedniük .
A fordító aknamezõk a támadó felet a védõ által kívánt irányba terelik, ahol a terület kedvezõbb a védõ számára a tûzzel való pusztításra és megsemmisítésre. Az ilyen aknamezõket úgy célszerû kialakítani, hogy a támadó csapatok a lehetõ legkönnyebben felismerjék a megkerülés lehetõségét, az aknamezõ leküzdése bonyolultabbnak tûnjön a valóságostól és nyilvánvaló legyen, hogy élni kell a megkerülõ manõverrel. Alkalmazására elsõsorban a szárnyakon kerül sor. Az aknamezõk elsõsorban fenék elleni aknákból állnak, az aknamezõk egymást részben átfedik.
A záró aknamezõk aknasûrûsége az elõzõekhez viszonyítva nagyobb, a lehetõ legszorosabban össze kell hangolni a kiépített tûzrendszerrel, hiszen képesnek kell lenniük a támadás (idõleges) megállítására. Célszerû egymás mögött több aknamezõt létrehozni, ha az ellenség leküzdi az elsõt, ne tudja újra felvenni a támadás ütemét, lendületét. Az egymás mögötti telepítéssel az is elérhetõ, hogy a támadó valamennyi átjárónyitó kapacitása le lesz kötve, azokat állandóan alkalmaznia kell. A mûszaki zárakat a harckocsiveszélyes irány teljes szélességében telepíteni kell. Az aknamezõben szinte kizárólag csak fenék elleni aknák telepítése célszerû, széleskörûen alkalmazva a felszedés elleni biztosítást is.
A NATO-elvek szerint a mûszakizár-rendszer megnevezése a tervezõ, illetve a létrehozó kötelék szintjétõl, nagyságától függ. Ez alapján a hadtest és a hadosztály zónát, a dandár övet, a zászlóalj (és az alkalmi harci kötelék) csoportot, míg a század és szakasz egyedi mûszaki zárakat hoz létre.
A mûszakizár-zóna helyét a hadtest/hadosztály parancsnokság jelöli ki, az ott telepítendõ mûszaki zárak által elérendõ összhatást (lassítás, megosztás, stb.) azonban csak abban az esetben határozzák meg, ha a mûvelet szempontjából döntõ fontossággal bír. A nyugati szemléletû „feladatorientált” feladatszabás ugyanis nagyobb önállóságot biztosít az alárendeltek számára, ezért a részletek kidolgozását, vagy esetünkben a megadott zóna mûszaki zárakkal történõ „feltöltését” teljes mértékben az alsóbb szintre delegálják, ahol a kellõ mennyiségû és pontosságú információ áll a törzs rendelkezésére a részletesebb tervezéshez.
Egyéb rendszabályok
Valamennyi vezetési szinten kijelölhetnek még ún. korlátozás alá esõ területet, illetve zármentes területet, melyeket az elöljárónak szintén meg kell határoznia a kiadott parancsaiban és jelölnie kell a térképen. Az elõbbi területre csak az elöljáró által meghatározott típusú és mûködési élettartammal rendelkezõ (általában szórással telepített) aknák telepíthetõk, illetve egyes nem robbanó mûszaki zárak (pl. vízzárak) egyáltalán nem hozhatók létre, mivel ott az elöljáró a jövõben valamilyen manõvert vagy egyéb tevékenységet tervez. Az utóbbi területre pedig, ahogy a neve is jelzi egyáltalán nem tervezhetõ és telepíthetõ semmilyen mûszaki zártípus. Ezzel a tervezési módszerrel minden alárendelt parancsnok nagyfokú önállósággal rendelkezik a mûszaki zárak tervezését illetõen úgy, hogy közben az elöljáró elgondolását is támogatja, illetve a tervezett manõvereket sem akadályozza a telepített zárakkal. A mûszaki zárási tevékenységek ilyetén történõ tervezése és végrehajtása azonban rendkívül magas fokú koordinációt és együttmûködést igényel valamennyi tervezõ és végrehajtó elemtõl.
A mûszaki zárakkal kapcsolatos feladatok nem fejezõdnek be a telepítést követõen. A mûszaki zárak többségét folyamatosan megfigyelés és tûzfedezet alatt kell tartani, az esetlegesen keletkezett károkat helyre kell állítani, valamint a feladatuk ellátását követõen néha vissza kell telepíteni. A felsorolt tevékenységekre nincs egységes eljárási rend meghatározva, mindegyik feladat egyedileg eltérõ és számos körülmény függvénye lehet. Egyes részfeladatok azonban, mint például a mûszaki zárak megjelölése, nyilvántartása, más köteléknek történõ átadása egységesen rögzített és alkalmazott eljárásokat és módszereket tesznek szükségessé.
A mûszaki zárak, különösen az aknamezõk pontos, jól érzékelhetõ és az elõírásoknak megfelelõen történõ megjelölése megkönnyíti és biztonságosabbá teszi a saját csapatok manõvereit, a mûszaki zárak fenntartását és a késõbbi esetleges visszatelepítést. A NATO-elvek alapján általános érvényû szabálynak tekinthetjük azt az elõírást, mely szerint a saját csapatok elülsõ vonalai mögött elhelyezkedõ mûszaki zárakat minden oldaláról meg kell jelölni és amennyiben szükséges, körül is kell keríteni. A megjelölésre szolgáló egyezményes jel fõbb jellemzõit a STANAG 2036 egyezmény 21. pontja és a hazánk által az 1997. évi CXXXIII. tv. keretében bevezetett nemzetközi egyezmény technikai mellékletének 4. pontja határozza meg.
A mûszaki zárak jelölésének vizsgálatakor nem kerülhetjük meg a zárakon létesített vagy nyitva hagyott átjárók jelölésének kérdéskörét sem. A STANAG 288 93 és a STANAG 2036 „B” melléklete részletesen meghatározza ezen átjárók jelölésének kritériumait és módszerét. Korlátozott látási viszonyok esetén, illetve amennyiben szükséges, a jeleket ki kell egészíteni megfelelõ módon elhelyezett fényforrásokkal. Amennyiben az átjáró alkalmazásával kapcsolatosan korlátozások vannak érvényben, azt jelölni kell az átjárót jelzõ egyezményes jel alá elhelyezett korlátozást jelzõ jellel, melynek formája és tartalma szintén a STANAG-ek által szabályozott.
A mûszaki zárakkal kapcsolatos NATO-okmányrendszer az elõkészítõ tevékenység és a telepítés teljes vertikumát átfogja. A STANAG 2430 egyezmény4 , amely a mûszaki támogatás feladataival kapcsolatos okmányok, jelentések és beszámolók egységes formátumát rögzíti, a különbözõ vezetési szinteknek megfelelõen meghatározza, hogy milyen okmánytípust kell többek között a mûszaki zárás feladataira vonatkozóan elkészíteni és továbbítani.
Az egyezményben foglalt 53 okmány közül 26 (!) vonatkozik a mozgásakadályozás, ezen belül a mûszaki zárak és rombolások létrehozásának részfeladataira. Az okmányok formátuma úgy került kialakításra, hogy az automatizált vezetési rendszeren (számítógéphálózat) akár a mûveleti területen lévõ minden parancsnokságra továbbíthatók legyenek. A rombolások, mint speciális mûszaki zárak létesítésével kapcsolatosan a STANAG 2017 egyezmény5 tartalmazza a végrehajtással kapcsolatos tudnivalókat és a kitöltendõ okmányok leírását. A mûszaki zárak, különösképpen az aknamezõk – mind a hagyományos, mind a szórással telepített – nyilvántartására szolgáló okmányformátumot, az ún. aknamezõ törzskönyvet és a kitöltésének szabályait a STANAG 2036 egyezmény ismerteti részleteiben.
A mûszaki zárak egyedi azonosítása, számozása a Magyar Honvédségben jelenleg alkalmazott eljárástól eltérõen egy 12 számjegybõl és betûbõl álló karakteregyüttes segítségével történik, amely az elrendelõ parancsnokságot jelöli, megadva annak hadrendi számát és típusát, a hadest/hadosztály szinttõl zászlóalj szintig lefelé haladva megadja a zárzóna betûjelét, zónában lévõ záröv számát, valamint a zárövben lévõ zárcsoport betûjelét. Karakterek jelzik az adott mûszaki zár típusát, melyek a Szövetség által elfogadott kétbetûs kódok, illetve a zárcsoportban lévõ egyedi mûszaki zár azonosítószámát. Az utolsó karakter egy szimbólum, amely azt mutatja, hogy a mûszaki zár tervezett, elõkészített vagy pedig már telepített helyzetben van. Ezzel az azonosítási móddal az adott mûszaki zárra vonatkozó alapvetõ információk beszerezhetõek.
A mûszaki zárak , különösen az aknamezõk és az elõkészített rombolások más kötelékek részére történõ átadásának mozzanatai és folyamata szigorúan szabályozott , amelynek elõírásait a STANAG 2989 egyezmény6 határozza meg. Az egyezmény ismerteti az átadás-átvétel végrehajtásának célszerû menetét, az átadó és az átvevõ személy feladatait, az átadandó szükséges információk jellegét. Az eljárásnak fontos moz zanata a mûszakizár-gyûjtõ átadás-átvétele, mely az adott mûszaki zárral kapcsolatban keletkezett valamennyi okmány és dokumentum egy példányát tartalmazza angolul és a megfelelõ nemzeti nyelven kitöltve. A gyûjtõ formátuma, az okmányok típusa, formája és tartalma szintén részletesen meg van határozva a megfelelõ STANAG-ban.7 Az átadás-átvételi eljárás egyik különösen fontos tényezõje tehát, hogy mindkét félnek ismernie (esetleg alkalmaznia) kell a mûszaki zárakkal kapcsolatos egyezményes okmányokat!
A NATO-elvek adaptálásának jelentõsége és lehetõségei
A mûszaki zárás elméletének és gyakorlatának felülvizsgálata és átdolgozása során a legsürgetõbb és leglényegesebb tényezõ, hogy a NATO szabványokban meghatározott elõírásoknak a megfelelõ mértékben eleget tegyünk . Ez azt (is) jelenti, hogy a közös szabványokat a megfelelõ nemzeti sajátosságokkal el kell fogadnunk , a továbbiakban azok elõírásai szerint kell a mûszaki zárással kapcsolatos tevékenységeket tervezni és végezni. A szabványok közül – egyfajta prioritási sorrendet is felállítva – véleményem szerint azokat kell elõször megvizsgálni és véleményezni, amelyek ismerete és közös alkalmazási képessége elengedhetetlen a többnemzetiségû mûveletek mûszaki zárási feladatai során. Ilyenek lehetnek az egyezményes térképi jelek ábrázolásának (STANAG 2019 – APP–6(A) kiadvány 8) elõírásai, az aknamezõk jelölésének és okmány olásának, valamint jelentésének szabványai, illetve a veszélyes területek és a rajtuk keresztül vezetõ utak, átjárók jelölésének szabványai és a mûszaki zárak átadásának egységes módszere. A Szabványosítási Egyezmények elfogadásának és bevezetésének végrehajtása elõtt azonban szeretném felhívni a figyelmet egyes tényezõkre, amelyeket célszerû figyelembe venni az eljárás során.
Az elsõ ilyen jellegû szabvány a mûszaki zárak (fõleg az aknamezõk!) dokumentálási eljárásainak, módszerének, a jelentés, a figyelmeztetés, de fõleg az ún. törzskönyv formátum adaptálása. Ezeknek az okmányoknak valamennyi NATO tagállamban azonos formátummal kell rendelkezniük, illetve a kitöltésük során alkalmazott jeleknek és jelzéseknek is tökéletesen meg kell(ene) egyezniük. Az írásos pontok némelyikének kitöltése és a grafikus rész megrajzolása azonban egy újabb – szintén teljes mértékben – adaptálni szükséges tényezõt is felvet: mégpedig a NATO által használatos térképi koordináta hálózat9 (UTM) alkalmazását. A kiadott vezérkarfõnöki intézkedés szerint 2004. július 1-jétõl a Magyar Honvédségben használatos térképeknek rendelkezniük kell az UTM hálózattal . A kiképzés folyamán pedig a személyi állományt, de legalábbis azon részét, aki – a mûszaki zárásnál maradva – az aknamezõt okmányolja, ki kell képezni az ilyen térképek „olvasására”, kezelésére. Továbbra is a térképeknél maradva célszerûnek tartom a különbözõ mûszaki zárási térképi jelölések (aknamezõk, rombolások, akadályok, átjárók, stb.) átvételét is. Vannak ugyan olyan mûszaki létesítmények, építmények és mûszaki zártípusok (pl. a helikopter elleni, vagy a jelzõakna), melyekre jelenleg nincs egységes NATO jelölés, arra minden nemzet a saját maga által kidolgozott térképi jelet alkalmazhatja, legfeljebb a jelmagyarázatban feltünteti annak pontos jelentését, értelmét.
A mûszaki zárak azonosításával, számozásával kapcsolatban is tennék néhány észrevételt. A Szövetség APP–6(A) jelû kiadványa foglalkozik az egyezményes jelek és jelzések térképi ábrázolásával és annak szabályaival. A mûszaki zárak egyedi azonosítóját a jel mellett elhelyezkedõ, meghatározott megírási mezõben kell feltüntetni. A kiadványban foglaltak szerint mind a vonalas felépítésû (pl.: aknamezõ), mind a pontszerû (pl.: hídrombolás) mûszaki zártípusok egyezményes jelének jobb oldalán elhelyezkedõ valamennyi mezõ, köztük az ún. „H megírási mezõ” is, amelybe az azonosítót írni kell, 21 karaktert tartalmazhat . A megengedett karaktermennyiségbõl jelenleg csak 12 karaktert használnak fel a mûszaki zárak azonosítására, mely azonosító megadja ugyan az adott mûszaki zár egyes fõbb jellemzõit, azonban számos információt nem lehet belõle leszûrni. Nem derül ki többek között, hogy mely nemzet csapatai telepítették a zárat, mivel nem tartalmazza a nemzeti azonosító jelet. Amennyiben nem térkép, hanem valamilyen elektronikus vagy nyomtatott szöveges okmány hivatkozik az adott mûszaki zárra az egyedi azonosítójával, nem feltétlenül állapítható meg egyértelmûen, hogy saját, vagy egy felderített ellenséges mûszaki zár azonosítója, mivel a karakterek közül semmi nem utal erre a tényre. A mûszaki zár „mellékelt” térképi koordinátái nélkül a terepen történõ elhelyezkedésére sem lehet következtetni az egyedi azonosítóból.
Mivel a jövõben többnyire az automatizált rendszerek segítségével fog történni az információáramlás, az azonosító utolsó karakterének megválasztásakor véleményem szerint célszerû szem elõtt tartani, hogy a számítógép esetleg nem tud értelmezni és elfogadni bizonyos szimbólumokat, például a jelenleg is használt „#” jelet, amely a zár telepített helyzetére utal. Az utolsó karakterek körét véleményem szerint hasznos lenne kibõvíteni , például a saját mûszaki zárakkal kapcsolatosan jelölni lehetne, ha: egy mûszaki zár körül van kerítve, rendelkezik átjáróval, vagy lejárt az aknák beállított mûködési élettartama, stb., mely információk fontosak lehetnek a parancsnoki döntéshozatal és a mûvelet tervezése során.
Miután az elõzõekben említett egységes szabványokkal való azonosulás megtörtént, eleget tudunk tenni a mûszaki zárak átadásának eljárásmódját meghatározó szabvány elõírásainak. A közösen használt jelek és okmányrendszerek révén már csak az átadás-átvétel lefolyásának menetét kell elsajátítanunk és elfogadnunk.
A jelek és jelzések egységesítése felé az elsõ lépéseket már megtettük. A kiképzés és felkészítés során a Szövetség által alkalmazott térkép jelrendszer oktatása kiemelt feladatot jelent. A mûszaki zárak jelölésére szolgáló egyezményes jelet a Magyar Honvédség bevezette és alkalmazza csakúgy, mint a mûszaki zárakon lévõ átjárók jelölésére szolgáló jeleket.
Összegezve a NATO mûszaki zárási elveit és a mûszakizár-rendszer tervezésének folyamatát, illetve a szabványosított metódusokat, megállapítható, hogy:
A Magyar Honvédség mûszaki zárási lehetõségei és képességei
A NATO-hoz történt csatlakozásunk óta felerõsödött és napjainkban is folyamatban van a nyugati hadikultúra és hadtudomány értékeinek átvétele, melynek egyik meghatározó eleme az indirekt, vagy manõverezõ hadviselés elve.
A direkt hadviselés az ellenséggel szembeni harcra, fegyveres küzdelemre törekedett, amely során felõrölte a szembenálló fél csapatait, a gyõzelmet az ellenséges erõk és eszközök fizikai megsemmisítésével érte el. Ezzel szemben az indirekt hadviselés célja a manõverezés, az ellenséggel szembeni harc elkerülése. A manõverekkel minden elõnyt meg kell ragadni és arra kell törekedni, hogy az ellenség olyan helyzetbe kerüljön, ahol a saját erõsségeit és lehetõségeit nem képes kihasználni.
A NATO tagjaként hazánkra is vonatkozik a Washingtoni Szerzõdés 5. cikkelyében megfogalmazott elv, mely szerint valamely tagországot fenyegetõ veszélyeztetés esetén a többi tagország azonnal konzultációkat kezdeményez és konszenzusos döntés alapján, szükség esetén akár fegyveres erõkkel is a segítségére sietnek. Az egyeztetés folyamata azonban idõt vesz igénybe, ami azt jelenti, hogy minden tagállamnak készen kell állnia korlátozott ideig akár nagyobb erejû ellenséggel szemben is hazája önálló védelmére. Ebbõl következtetve a Magyar Honvédségnek is alkalmasnak kell lennie a fenyegetések, fegyveres támadások elhárítására, a túlerejû ellenséggel szemben korlátozott ideig történõ eredményes harcra , biztosítva ezzel a szövetség részére a politikai döntések meghozatalához és az erõk felfejlesztéséhez szükséges idõtartamot.
Nyilvánvaló, hogy a lehetséges támadási irányokat összefüggõ, támpontrendszerû védelemmel lezárni nem tudjuk. Egyes irányokban egyébként sem érdemes ilyen védelemre berendezkedni, mivel a védõkörleteket és támpontokat az ellenség könnyedén meg tudja kerülni. A fenti körülmények között tehát az látszik a legcélravezetõbbnek , ha a védõ minden rendelkezésére álló erõvel, halogató harccal törekszik az ellenség támadási céljának és irányának felderítésére, késleltetésre, az erõviszonyok megváltoztatására és ezzel a kezdeményezés megragadásához szükséges kedvezõ feltételek megteremtésére. Az erõk szélességben és mélységben történõ széttagolt elhelyezése folytán fokozott követelményeket kell támasztani a kötelékek közötti hézagok lezárásával és a szabad szárnyak biztosításával szemben . Ennek eléréséhez egyik legfontosabb feladat az ellenség manõvereinek és mozgásának akadályozása lesz, amely alapvetõen kétféle módon valósítható meg.
Az egyik elvi lehetõség a harcrend mélységben történõ kialakítása és tartalék erõk készenlétben tartása. A kötelékek számára kijelölt nagy szélességi kiterjedésû harcterületek és harctevékenységi körzetek viszont szerintem csak nagyon kevés lehetõséget nyújtanak a parancsnoknak a rendelkezésére álló erõk mélységi lépcsõzésére. A másik elvi lehetõség a természetes és mesterséges akadályok kihasználásával, azokra építetten nehezen leküzdhetõ mûszakizár-rendszer telepítése és létesítése lehet, amely zártelepítõ erõk, eszközök és a különbözõ mûszaki zártípusok alkalmazásával valósítható meg.
Az utóbbi évek során a Magyar Honvédséget és annak mûszaki csapatait a folyamatos, állandó jellegû változás jellemezte. A haderõ átalakításának menetérõl és irányáról intézkedõ határozat10 alapján az átalakításnak „…ki kell terjedni a haderõ életének minden területére, így a Magyar Honvédség hadrendjére, szervezeti felépítésére…”. A megváltozott szervezeti felépítés a létszámarányok változását is magával vonta, amelynek megoszlásáról szintén határozat született.11 A közelmúltban újólag szabályozásra kerültek mind a haderõreform lefolyása és ütemezése, mind az új szervezetben kialakítandó létszámarányok kérdésköre.12
Csak az elmúlt néhány évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a mûszaki csapatok száma radikálisan lecsökkent . 1997-ben a szárazföldi erõk kötelékében egy mûszaki dandár, egy mûszaki ezred és három összfegyvernemi dandár mûszaki zászlóaljai képezték a mûszaki csapatok gerincét, míg napjainkban a mûszaki dandár és az összfegyvernemi zászlóaljak mûszaki szakaszai, valamint egy „harcos” mûszaki század vállán nyugszik a mûszaki támogatás végrehajtásának terhe. A zártelepítõ szakalegységek tekintetében pedig azt a megállapítást tehetjük, hogy a mûszaki csapatok szervezetén belül a zártelepítõ alegységek megszûntek ! Míg a mûszaki dandár és a mûszaki ezred állományában 1997-ben egyaránt zászlóalj szintû zártelepítõ alegység volt szervezve, mára egyetlen (!) szakasz maradt meg a dandár állománytáblájában, 3 db aknatelepítõ eszközzel felszerelve. Az összfegyvernemi dandárok mûszaki zászlóaljai is rendelkeztek zártelepítõ századokkal, késõbb szakaszokkal, azonban a jelenlegi struktúrában nem áll az összfegyvernemi csapatok rendelkezésére saját szervezetszerû zártelepítõ erõ !
A haderõreformmal járó strukturális változások mellett jelentõsen módosult a mûszaki zárás feladataihoz rendelkezésre álló technikai eszközök és harcanyagok mennyisége és minõsége is. A gyalogság elleni aknák a nemzetközi egyezményekkel történt azonosulás miatt kivonásra kerültek. Szavatossági idejük többszöri meghosszabbítása ellenére 2000-tõl kezdõdõen nem halogathattuk tovább az UKA–63 típusú harckocsi elleni aknák kivonását és leselejtezését sem. 2002-ben szintén lejárt a szavatossági ideje a rendszerben álló mintegy 78 . 000 darab TM–62P3 típusú harckocsi elleni aknának, így azokat is ki kellett vonni. Az aknák kivonásával párhuzamosan a PMZ–4 típusú vontatott aknatelepítõk is „kimaradtak” az állománytáblákból.
A harckocsiaknák generációváltása mindenképpen szükségszerû volt. A Technológiai Hivatal (korábban: Haditechnikai Intézet) már az 1990-es évek elején megkezdte egy új, a korszerû követelményeknek megfelelõ akna – területvédõ töltet – kifejlesztését és próbáját, amely a HAK–1 típusnevet kapta. A PMZ–4, valamint a német segélyprogram keretében még a 90-es évek elején kapott MLG–60 típusú vontatott aknatelepítõk új aknatípusra történõ átállítására is megkezdõdtek a kísérletek. Az aknát és a gyújtóját az évtized végén módosították, a HAK–1M akna is sikerrel vette a csapatpróbát, a Magyar Honvédség pedig 2003-ban ötszáz darabot (!) gyártatott le , míg az idei esztendõre a költségvonzatai miatt szintén ugyanez a mennyiség van tervezve. Ebben a beszerzési ütemben azonban évtizedek szükségesek ahhoz, hogy az elegendõ aknamennyiséggel rendelkezzünk! (Lásd a következõ oldalon lévõ táblázatot!)
A gyalogság elleni aknák kivonásával az élõerõ ellen alkalmazható aknatípusok a MON-aknacsalád rendszeresített tagjaira korlátozódtak, melyekbõl jelenleg közel 4500 darabbal rendelkezünk. Az aknák szavatossági ideje viszont hamarosan lejár, ezért kivonásuk vagy cseréjük az évtized végére elkerülhetetlené válik. Erre felkészülve, a Technológiai Hivatal fejlesztésében új, a MON-okhoz hasonló irányított hatású repesztöltetek jelentek meg, az IHR–60 típus az élõerõ, az IHR–150 típus pedig a páncélvédettség nélküli vagy könnyû páncélozott célok ellen alkalmazható. Az elõbbi típus a sikeres csapatpróbát követõen már rendszerbe állt, jelenleg 840 készlettel rendelkezünk, amely azonban szintén csak töredéke a szükséges mennyiségnek. Az IHR–150 „0-sorozatának” gyártása az idei esztendõre van tervezve, a csapatpróbát követõen legkorábban 2005-ben állhat csak rendszerbe.13
Egy új zárfajta is megjelent az arzenálban a mûszaki zárás feladatainak végrehajtásához: a FLITTER típusnevû jelzõakna , amely füst, fény és hangjelzõ piropatronokkal van ellátva. Jelenleg 850 készlet áll a csapatok rendelkezésére (többek között az Irakban települt szállító zászlóalj is alkalmazta), évente pedig ugyanennyi van tervezve beszerzésre. A minimálisan szükséges készlet ebben az ütemben szintén csak évtizedek múlva lesz elérhetõ!
A mûszaki záráshoz szükséges készletek mennyisége14
Megnevezés |
Me. |
Szárazföldi csapatok szükséglete
|
MH |
|||||
Harckocsiakna |
db |
2 925 |
8 775 |
20 475 |
92 880 |
|||
Robbanóanyag |
t |
7,6 |
22,9 |
53,4 |
285 |
|||
MON-50/IHR-60 |
db |
959 |
2 877 |
6 713 |
31 899 |
|||
MON-100 |
db |
274 |
822 |
1 918 |
9 114 |
|||
MON-200/IHR-150 |
db |
137 |
411 |
959 |
4 557 |
|||
Jelzõakna |
klt. |
1 370 |
4 110 |
9 590 |
45 570 |
|||
Jelzõtöltény |
db |
6 850 |
20 550 |
47 950 |
227 850 |
|||
GYODA |
klt. |
535 |
1 605 |
3 745 |
22 620 |
|||
A korszerû mûszaki zártípusok közül a mobil drótzárakhoz tartozó, GYODA típusnevû gyorstelepítésû drótakadályt kell még megemlítenem, amely már évek óta rendszerben áll ugyan, de nem rendelkezünk belõle a kellõ mennyiséggel: jelenleg közel 1 600 készlet van a szárazföldi és légierõ csapatainál, azonban e mennyiség véleményem szerint a minimális szükségletet nem éri el. A költségvonzatai miatt erre az évre csak 130–140 készlet beszerzése van tervesítve.
Összegezve a fent leírtakat megállapítható, hogy jelenleg a Magyar Honvédség nem rendelkezik szervezetszerû zártelepítõ erõkkel (kivéve egy zártelepítõ szakaszt!) és elegendõ mennyiségû harckocsi ellen alkalmazható aknával . Ez azt is jelenti egyben, hogy a mûszaki csapatok nem képesek a harc közben aknamezõk gépi eszközökkel történõ létrehozására . Az élõerõ ellen alkalmazható aknák , repesztöltetek megfelelnek a nemzetközi egyezmények elõírásainak, azonban a rendelkezésre álló mennyiség nem elegendõ még a korlátozott ideig tartó halogató harctevékenység megvívásához sem! A mobil nem robbanó zártípusokból szintén nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség.
Tény, hogy a Magyar Honvédség minden katonája ki van képezve az egyes aknatelepítés mozzanataira, illetve megfelelõ szakmai irányítás mellett nem robbanó zárelemek létesítésére, azonban véleményem szerint mindenképpen szükséges olyan szervezeti elem és képesség kialakítása, amely lehetõvé teszi, hogy a harc folyamán mûszaki zárakat, ezen belül pedig fõleg harckocsi elleni aknazárakat lehessen létrehozni. A korábbi elveinket, melyek szerint például az aknamezõk 60–70%-át a harc megvívását megelõzõen kell telepíteni és a mûszaki zárak túlnyomó részét a saját csapataink fõ csoportosítása védelmére kell létrehozni, véleményem szerint felül kell vizsgálni. Jelenleg ugyanis sem a meglévõ szervezeti képességek, sem a technikai lehetõségek nem biztosítják ennek gyakorlati megvalósítását, illetve napjaink manõverezõ hadviselése nem is teszi szükségessé a mûszaki zárak „idõ elõtti” létrehozását.
Véleményem szerint a harc elõkészítése idõszakában létrehozható terephez illeszkedõ mûszaki zárak tömeges telepítése helyett a kialakult helyzethez és az ellenséges célponthoz illeszkedõket kell preferálnunk, azaz csak oda és akkor kell mûszaki zárakat telepíteni, ahova és amikor szükséges. A terephez illeszkedõ mûszaki zárak (például az elõkészítés idõszakában telepített aknamezõk) túlnyomó része teljesen használhatatlanná és célszerûtlenné válik, mivel az ellenség nem feltétlenül az általunk elgondolt irányban fog támadni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ellenség is rendelkezik korszerû felderítõ eszközökkel és képességekkel, ezért valószínûleg nem a jól felépített mûszakizár-rendszer leküzdésével kívánja végrehajtani támadását, hanem manõverekkel igyekszik azt megkerülni, nem arcból hajtja végre a rohamot, hanem igyekszik kijutni a szárnyakra és nem fog egészen szakasz erõig szétbontakozni és szinte „vonalharcrendben” támadni, hanem a hatékonyabb „ék” alakzatot alkalmazza. Ezen kívül szinte biztosra vehetõ, hogy elsõsorban nem a legerõsebb csoportosításunkat fogja megtámadni, hanem a vezetési és a logisztikai rendszert, a különösen fontos objektumokat, valamint a tüzérség csoportosításait.
Mindezeket figyelembe véve véleményem szerint a Magyar Honvédségnek az eredményes és hatékony országvédelemhez olyan mûszaki zártípusokra és mûszaki zártelepítõ képességekre van szüksége , amelyek:
Természetesen a fentieken kívül még számos egyéb fontos követelmény is megfogalmazható lenne, – a gazdasági és gazdaságossági indokok például kimondatlanul is szükségessé teszik, hogy a rendszeresített mûszaki zártípusok visszatelepíthetõek és többször felhasználhatóak legyenek, karbantartási igényük minimális legyen stb. – én azonban csak a harc megvívása érdekében legmarkánsabb elemeket kívántam kiemelni.
Az ellenség támadó mûveleteinek akadályozását, a szétbontakozást, a harcrend felvételét azonban már a lehetõ legkorábbi idõponttól meg kell kezdeni. A mûszaki zárás vonatkozásában ez a tevékenység a távaknásítással valósítható meg. Ideális esetben az ellenség erõit már a megindulási körletben és az elõrevonás kezdeti szakaszában szükséges akadályozni a légi és tüzérségi aknatelepítõ rendszerekkel. E rendszerek néhány fõ jellemvonására azonban itt szeretném felhívni a figyelmet.
A légi úton történõ aknatelepítéssel létrehozott aknamezõk méretei igen változatosak lehetnek, megjelölésük, pontos nyilvántartásuk lehetetlen , ezért a saját csapatok közelében történõ alkalmazás nem célszerû. A telepítés nagyfokú koordinációt tesz szükségessé a szárazföldi és a légierõ csapatai között, az aknatelepítés „igénylése” pedig hosszadalmas folyamattá nyúlhat, a telepítést pedig nagy elõrelátással, a lehetõ legkorábban meg kell tervezni. Mivel a külföldi haderõkben alkalmazott rendszerek általában hosszú (2–15 nap) élettartamú aknákat telepítenek, az aknamezõk a késõbbiekben akár a saját csapatok tevékenységét és manõvereit is befolyásolhatják. A telepítõ rendszer további hátrányaként értékelem azt a tényt is, hogy a több tíz kilométer távolságra telepített aknamezõk leküzdésének tûzzel történõ akadályozása nehézkes, a Magyar Honvédség tüzérségi eszközeivel pedig nem is mindig lehetséges.
A tüzérségi telepítõ rendszerek a távolság tekintetében még hadmûveleti, az idõintervallum szempontjából már inkább harcászati célból alkalmazhatóak. A saját csapatok késõbbi tevékenységére ugyanis kisebb befolyást gyakorolnak, mint a légi telepítõ rendszerek, hiszen a modern tüzérségi telepítésû aknák inkább lõszerként funkcionálnak, nem pedig aknaként: gyakran közvetlenül a célra vagy az elé lövik, ahol szinte azonnal kifejti a hatását. Az ilyen aknák általában rövid idejû (4–8 óra) élettartammal rendelkeznek , ami lecsökkenti a veszélyét, hogy a saját manõvererõk éles aknamezõre tévedjenek.
Mindkét rendszerre vonatkozóan hátrányként említhetõ, hogy a különleges lõszerek, konténerek, illetve speciális aknák gyártási vagy beszerzési költsége igen magas. A folyamatban lévõ haderõreform miatt a távaknásításra alkalmazható légi és tüzérségi eszközök mennyisége egyébként sem teszi lehetõvé az ilyen rendszerek kialakítását, illetve a meglévõ szakalegységek bevonása más, jelentõsebb feladatba valószínûleg nagyobb prioritást élvezne, mint a mûszaki zárási feladatok végrehajtása.
A földi bázisú aknaszóró rendszerek az elõbbiekkel ellentétben egyértelmûen harcászati szintû, védelmi jellegû eszközöknek tekinthetõk. A védelem elé telepített aknamezõk peremvonaltól mért távolsága lehetõvé teszi megfigyelésüket és a közvetlen vagy közvetett irányzású tûzzel történõ fedezésüket, ami megnöveli az aknamezõk hatékonyságát. Ezzel kölcsönhatásban természetesen a páncélelhárító tûzrendszer hatékonysága is fokozódik , hiszen az aknamezõk lassító, akadályozó képessége révén több idõ áll rendelkezésre a páncélozott célok megsemmisítéséhez.
A szárazföldi haderõ állományán belül a mûszaki dandár szervezetébe, a vontatott aknatelepítõkkel felszerelt zártelepítõ szakasz meghagyása mellett, javaslom egy jármûre szerelt aknaszóró berendezésekkel ellátott önjáró zártelepítõ szakasz integrálását, melynek feladata lenne a harcászati jellegû harckocsi elleni aknamezõk létesítése a harc (hadmûvelet) megvívása idõszakában. Az alegység állományában célszerûnek vélem megtartani a vontatott aknatelepítõ eszközöket és a már rendszerben álló HAK–1M típusú aknákat, melyek a korábbi gyakorlatnak megfelelõen többnyire hatékonyan alkalmazhatóak a védelem mélységében aknamezõk létrehozására a harc folyamán. A telepítõ eszközök ugyan nem rendelkeznek páncélvédettséggel és a telepítés ciklusideje viszonylag hosszadalmas lehet, azonban az aknamezõk létrehozása a kézi erõvel történõ telepítésnél még mindig gyorsabban megvalósítható, azonban a peremvonal közeli alkalmazásuk a sebezhetõség miatt nem célszerû.
A védelem elé történõ harcászati, illetve közvetlenül az elsõ lépcsõ alegységek támpontjai elé a harc megvívása folyamán létrehozandó oltalmazó harckocsi elleni aknamezõk telepítésének feladatát az önjáró aknaszóró eszközökkel felszerelt zártelepítõ alegység látná el. Az egyik összfegyvernemi dandárunk szervezetébe integrált „harcos” mûszaki század állományába is javaslok egy jármûre szerelt önjáró aknaszóró berendezéssel felszerelt mûszaki zártelepítõ rajt szervezni, mely a dandár védelmi harca során hasonló feladatokat látna el, mint a mûszaki dandár önjáró zártelepítõ szakasza. A kialakítandó mûszaki zártelepítõ alegységekkel és a rendszeresítendõ technikai eszközeivel kapcsolatban a következõ fõbb követelményeket szükséges támasztani:
A mûszaki dandár zártelepítõ szakaszai – mind az önjáró, mind a vontatott eszközökkel felszerelt – elsõsorban a HVK közvetlen alkalmazásában vagy az aknaszóró jármûvel nem rendelkezõ összfegyvernemi dandár támogatására használhatóak fel. Az összfegyvernemi zászlóaljak közvetlen önvédelmére létesítendõ oltalmazó harckocsi elleni aknazárak gyors létrehozására pedig minden összfegyvernemi zászlóalj szervezetében javaslok összfegyvernemi századonként kijelölni és felkészíteni egy 2–4 fõs részleget , melynek fõ feladatai az alábbiak lennének:
Mindezeket szem elõtt tartva, az összfegyvernemi századok tervezett állományát nem jármûre szerelt, hanem hordozható aknaszóró berendezésekkel ellátv a, a kijelölt részleg képes a fenti követelményeknek megfelelni és a feladatokat végrehajtani. Amennyiben az általam javasolt zártelepítõ alegységek rendszeresítése megtörténik, szükségessé válik a szórással telepítõ berendezésekhez olyan harckocsi elleni aknatípusok kifejlesztése vagy beszerzése , melyek megfelelõ adottságokkal rendelkeznek és megfelelnek a korszerû követelményeknek. A legfontosabb követelményként véleményem szerint a következõket állíthatjuk:
* * *
Összegezve a korszerû és gyorsan telepíthetõ mûszaki zártípusokra vonatkozó észrevételeimet és javaslataimat , a védelem elõkészítése idõszakában harckocsik ellen a felszín alá telepíthetõ HAK–1M harckocsiaknák vagy más területvédõ töltetek, valamint a gyorsan összeszerelhetõ fém sündisznók telepítését tartom célszerûnek, míg a harc megvívása idõszakában az elõrejelzõ szenzorok által felderített elõrevonási irányokban szórással telepített aknamezõk létrehozásával egészíteném ki a mûszakizár-rendszert. Az élõerõ ellen az elõkészítés idõszakában a védelem elé oltalmazó mûszakizár-rendszerként telepítendõ, már rendszeresített jelzõaknák, dróthengerek és irányított hatású repesztöltetek együttes alkalmazását tartom célszerûnek, a harc megvívása folyamán pedig a támpontokban a nem robbanó mûszaki zárak közül a dróthengerek alkalmazását javaslom.
A Magyar Honvédség mûszaki szakcsapatai a jelenlegi szervezettel, szakállománnyal és eszközrendszerrel, valamint a rendelkezésre álló készletekkel nem képesek a fegyveres küzdelem megvívása folyamán a mûszaki zárás feladatainak olyan mértékû végrehajtására , amely elõsegíti a védelmi mûvelet sikerét. A haderõ nem rendelkezik korszerû , napjaink harcászati elveinek megfelelõ, mozgékony, mind honi, mind többnemzetiségû mûveletekben önállóan alkalmazható mûszaki zártelepítõ alegységekkel, aknatelepítõ berendezésekkel, kellõ mennyiségû és minõségû mûszaki zártípusokkal . A védelmi mûvelet elõkészítése idõszakában a jelenleg rendelkezésre álló, korszerûnek mondható mûszaki zártípusok mennyisége folytán csak korlátozásokkal vagyunk képesek olyan mûszakizár-rendszer létrehozására , amely megfelelõ feltartóztató hatással és pusztítóképességgel rendelkezik.
A manõvererõk csekély létszámuk miatt nagy területû harctevékenységi körzetekben vagy harcterületeken tevékenykednek, ezért a mûszaki zárakkal való manõverezés nagyobb intenzitását követelik meg. Amennyiben a manõvererõket minél ritkábban akarjuk kitenni a közvetlen harcnak, úgy a támogató erõk képességeit jelentõs mértékben javítani kell . Ennek elérése csak modern technikai eszközökkel és jól felkészített személyi állománnyal valósítható meg.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1997. évi CXXXIII. tv. „Mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthetõ egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetõleg korlátozásáról” szóló Egyezmény és a hozzá csa tolt jegyzõkönyvek kihirdetésérõl rendelkezõ 1984. évi 2. törvényerejû rendelet módosításáról és kiegészítésérõl. [Honvédelmi Közlöny, CXXV. évf. 1. sz., 1998. február 5. – pp. 3–12., ISSN–1218-0378]
1998. évi X. tv. A „Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetõleg megsemmisítésérõl” szóló Egyezmény megerõsítésérõl és kihirdetésérõl.
[Honvédelmi Közlöny, CXXV. évf. 8. sz., 1998. április 22. – pp. 387–394., ISSN–1218-0378]
94/1998. (XII. 29.) OGY határozat. A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveirõl.
[Honvédelmi Közlöny, CXXVI. évf. 1. sz., 1999. január 31. – pp. 20–23., ISSN–1218-0378]
61/2000. (VI. 21.) OGY határozat. A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól. ,
[http://www.complex.hu/kzlcim/ogya00.htm]
62/2000. (VI. 21.) OGY határozat. A fegyveres erõk részletes bontású létszámáról szóló 124/1997. (XII.18.) OGY határozat módosításáról. [http://www.complex.hu/kzlcim/ogya00.htm]
14/2004. (III. 24.) OGY határozat A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól.
[Honvédelmi Közlöny, CXXXI. évf. 9. sz., 2004. május 14. – pp. 461–463., ISSN–1218-0378]
15/2004. (III. 24.) OGY határozat A Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról.
[Honvédelmi Közlöny, CXXXI. évf. 9. sz., 2004. május 14. – p. 463., ISSN–1218-0378]
APP-6(A) Military Symbols for Land Based Systems. [NATO MAS, Brussels, 1999.]
ATP-52 (A). A szárazföldi csapatok harci-mûszaki doktrínája.
[HVK Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport, Bp., 1997. – 128 p., Nyt. sz.: 585/2479/TK]
Mû/91. Szakutasítás az összfegyvernemi harc mûszaki biztosítására. [HM kiadványa, Bp., 1994.]
Mû/116. Szakutasítás a mûszaki zárak létesítésére és leküzdésére. [HM kiadványa, Bp., 1981.]
Mû/243. Mûszaki szakutasítás a nem mûszaki alegységek számára. [A HM kiadása, Bp., 1978.]
STANAG 2017. Orders to the Demolition Guard Commander and Demolition Firing Party Commander., Edition 3, [NATO MAS, Brussels, 1981.]
STANAG 2036. Land Minefield Laying, Recording, Reporting and Marking Procedures., Edition 5
[NATO MAS, Brussels, 1999.]
STANAG 2123. Obstacle Folder., Edition 2 [NATO MAS, Brussels, 1984.]
STANAG 2394. Land Force Combat Engineer Doctrine – ATP-52(A)., Edition 2 [NATO MAS, Brussles, 2001.]
STANAG 2430. Land Force Combat Engineer Messages Report and Returns – AEngrP-2(A)., Edition 2
[NATO MAS, Brussels, 1998.]
STANAG 2889. Marking Hazardous Areas and Routes Through Them., Edition 3 [NATO MAS, Brussels, 1984.]
STANAG 2989. Transfer of Barriers., Edition 1 [NATO MAS, Brussels, 1985.]
STANAG 2991. NATO Combat Engineer Glossary., Edition 3 [NATO MAS, Brussels, 1998.]
Sz.n.: Final report to the NATO RTB SAS panel (SAS-023), Military Application Study on Alternatives to anti-personnel mines. : Tanulmány. [Brussles, 2001. – 52 p.]
BOSCHMANN, Peter: The mobile barrier – Landmine warfare in the 1990's.
[In. NATO's Sixteen Nations, Vol. 31 Issue 4, July 1986. – pp. 54–59.]
ERST, Frederick: Scatterable minefield request and report procedures.
[In. Engineer, Vol. 30 Issue 2, Apr 2000, Washington – pp. 42–45., ISSN–0046-1989]
Dr. LUKáCS László: A gyalogság elleni aknák betiltásának hatása a fegyveres harcra. [In. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 6. évf. 3. sz., 2002. – pp. 125–140., A ZMNE Tudományos Lapja, ISSN 1417-7323]
TENNANT, William G. – SMITH, Thomas P.: Obstacle numbering…critical to planning tracking and reporting. – [In. Engineer, Vol. 31 Issue 1, Feb 2001, Washington – pp. 34–35., ISSN 0046-1989]
WRIGHT, Thomas: Mobile obstacles for a mobile defence.
[In. NATO's Sixteen Nations, Vol. 34 Issue 7, December 1989. – pp. 52–65.]
* Az MHTT 2004. évi pályázatán I. díjat nyert tanulmány rövidített, szerkesztett változata.
1 STANAG 2036. Land Minefield Laying, Recording, Reporting and Marking Procedures. Edition 5.
[NATO MAS, Brussels, 1987.] « Vissza
2 STANAG 2991. NATO Combat Engineer Glossary. Edition 3. [NATO MAS, Brussels, 1998.] « Vissza
3 STANAG 2889 Marking Hazardous Areas and Routes Through Them. Edition 3. – NATO MAS, Brussels, 1984. « Vissza
4 STANAG 2430 Land Forces Combat Engineer Messages, Reports and Returns. Edition 2. – NATO MAS, Brussels, 1998. « Vissza
5 STANAG 2017 Orders to the Demolition Guard Commander and Demolition Firing Party commander. Edition 3., NATO MAS, Brussels, 1981. « Vissza
6 STANAG 2989 Transfer of Barriers. Edition 1. – NATO MAS, Brussels, 1985. « Vissza
7 STANAG 2123 Obstacle Folder, Edition 2. – NATO MAS, Brussels, 1984. « Vissza
8 APP-6(A) Military Symbols for Land Based Systems. [NATO MAS, Brussels, 1999.] « Vissza
9 Angolul Universal Transverse Mercator , a továbbiakban: UTM. « Vissza
10 61/2000. (VI.27.) OGY határozat A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól.
[In.: http://www.complex.hu/kzlcim/ogya00.htm portál, 2001. 06. 20.] l étszámáról szóló 124/1997. (XII.18.) OGY határozat módosításáról. – [In.: http://www.complex.hu/kzlcim/ogya00.htm portál, 2001. 06. 20.] « Vissza
12 14/2004. (III. 24) OGY határozat A Magyar Honvédség hosszútávú fejlesztésének irányairól.
[In.: Honvédelmi Közlöny, CXXXI. évf. 9. szám, 2004. május 14. – 461–463. o.] és
15/2004. (III. 24) OGY határozat A Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról.
[In.: Honvédelmi Közlöny, CXXXI. évf. 9. szám, 2004. május 14. – 463. o.] « Vissza
13 Az IHR-150 típus helyett az IHR-200 típus áll jelenleg kifejlesztés alatt, mely a MON-200 kiváltására hivatott. « Vissza
14 Az adatokat az MH ÖLTP Mûszaki Technikai Szolgálatfõnökség szolgáltatta. « Vissza