A katonai felsõoktatás elkötelezett robotosainak
M. Szabó Miklós: A magyar katonai felsõoktatás története 1947–1956 *
SZEMLE
|
A katonai felsõoktatás elkötelezett robotosainak M. Szabó Miklós: A magyar katonai felsõoktatás története 1947–1956 * |
A Zrínyi Kiadó gondozásában 2004 õszén megjelent Prof. Dr. Szabó Miklós akadémikus, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorának könyve:
A magyar katonai felsõoktatás története 1947–1956 címen.
A 271 oldalas, ízléses kivitelezésû könyv tartalmában levéltári kutatásokon, forráskritikákon, a korabeli „szereplõk” visszaemlékezésein és sajtótermékek hasznosításán alapszik. Az 1947– 1956 között eltelt kilenc év történéseit öt fejezetre bontva mutatja be a második világháború utáni katonai felsõoktatás újra indítása feltételeinek megteremtését, a Honvéd Hadiakadémia felállítását és rövid idejû mûködését, a Honvéd Törzstanfolyam, majd a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam történetét. A könyv nagy része az 1950 õszén felállított Honvéd Akadémia létrejöttét, valamint az 1955 március 15-ig lezajlott tanévek sajátosságait foglalja magában. Végül a könyv befejezõ része a felsõ szintû politikai tisztképzés elsõ idõszakát, 1948-tól 1956-ig tartalmazza.
A tudományos igényességgel elkészített munka a vázolt idõszak katonai nevelési, képzési, valamint szociológiai szempontból ad átfogó képet a katonai felsõoktatásról, de jól érzékelhetõ korrajzot is tükröz az ötvenes évek küzdelmes, sok feszültséggel, ellentmondásokkal és áldozatokkal terhes, ugyanakkor a „fényes szelek” nemzedékének lelkes, áldozatkész, megpróbáltatásokkal és sikerekkel is gazdag életérõl. Így sok ismeretet nyújt napjaink katonapedagógusainak, az elkötelezett robotosoknak arról a küzdelmes, de mégis eredményes munkájáról, amely gyakorlatilag megalapozta a felnövekvõ tiszti nemzedékek mind magasabb szintû felsõfokú képzését.
Az olvasó a könyv I. fejezetében a Honvéd Hadiakadémia felállításának körülményivel, valamint rövid életû mûködésének sajátosságaival ismerkedhet meg . Az új hadsereg új felsõ szintû (vezérkari) tisztjeinek képzését elsõsorban Sólyom László (1908–1950) vezérõrnagy, katonai csoportfõnök szorgalmazta. Irányításával dolgozták ki az új intézet dokumentációját, s az 1947. december 1-jén megnyitó ünnepségen a vezérkar fõiskolájaként minõsítette a tanintézetet, jóllehet a hazánkban mûködõ Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság (SZEB) csak Tiszti Továbbképzõ Tanfolyam néven járult hozzá az új tanintézet megnyitásához. Az év tavaszától megjelenõ felhívásra mintegy 350 tiszt jelentkezett. Közülük 70 fõt hívtak be írás- és szóbeli vizsgára, végül 18-án kezdték meg tanulmányaikat a háborús károkat magán viselõ akadémia helyett ideiglenesen a Térképészeti Intézet kijelölt épületében.
A második évfolyam – 66 pályázóból 20 fõ 1948. október 1-jén már végleges helyén, a mai egyetemünk objektumaiban kezdte meg tanulmányait. A tanári kar a magyar tudomány és politikai élet kiválóságaiból, s a vezérkari testület legjobb szakembereibõl tevõdött össze. A második tanév igen rövidre sikerült, mivel 1948. szeptember 9-én a lemondott Veres Péter helyére – Farkas Mihály pártfõtitkár-helyettes került a honvédelmi miniszteri funkcióba. Az új miniszter tevékenysége megpecsételte a Hadiakadémia mûködését. Miközben a hallgatók megkezdték az ismerkedést a szovjet hadtudomány alapjaival, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Katonai Albizottsága 1948. december 14-ei ülésén arról döntött, hogy 1949. február 1-jével meg kell szüntetni a vezérkari állománycsoportot és a vezérkari testületet. A vezérkari tiszteket pedig középfokú képesítésû tisztekké minõsítették vissza.
Sólyom altábornagy 1949. január 6-án tájékoztatta az akadémia állományát a miniszteri rendeletrõl, melynek következtében január 17-ével felfüggesztették az akadémia mûködését. Így a Honvéd Hadiakadémia felfüggesztésével lezárult az elsõ – rövid életû – felsõfokú tisztképzés rendkívül fontos szakasza. A hatalomra került baloldali erõk ezzel önmagukat hozták nehéz helyzetbe, mivel az elkövetkezõ években ez a döntésük hozzájárult az új, felsõ szintû katonai vezetõi kar kialakításának gondjaihoz.
A II. fejezet a rendkívüli gondokkal, problémákkal küszködõ Honvéd Törzstanfolyam 1949. július 22–1950. szeptember 25. közötti történetét mutatja be , amely a megszüntetett Honvéd Hadiakadémia bázisán szervezõdött 1949 nyarán.
A rendkívül feszített kiképzés – egy tanárnak (elõadónak) 2–4 tantárgyat kellett oktatnia – együtt járt olyan problémákkal is, hogy az elõadásokat szó szerint leíratták a hallgatókkal szakirodalom (jegyzetek, segédletek stb.) hiányában. Az elõadások elkészítése érdekében a harcászat tanárokat arra kötelezték, hogy – vasárnap kivételével – 23 óráig bent dolgozzanak. Sõt a tanári karnak, hogy fogalma legyen a korszerû szovjet kiképzési elvekrõl, bentlakásos elõkészítõ tanfolyamot szerveztek.
Ugyanakkor a tisztképzés továbbfejlesztése érdekében a Honvéd Vezérkar fõnöke az 1950/51. évi továbbképzési tervben érzékeltette a Törzstanfolyam jövõjét is, amennyiben a „Törzstanfolyam továbbfejlesztésével lerakjuk az alapjait egy általános harcászati vezetõképzõ akadémiának, ahol a fegyvernemek rátermett tisztjeibõl kiképezzük a harcászati és hadmûveleti vezetõket, valamint a fegyvernemi magasabb parancsnokokat. Ennek megfelelõen a Honvéd Törzstanfolyamon 1950 õszétõl kétféle képzést indítunk, egy 1 évest és egy 2 évest.”
Az akadémia felállítását megelõzte a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam féléves mûködése, amely a könyv III. fejezetét foglalja magába.
A felfokozott hidegháborús hisztéria légkörében a politikai tisztogatás a hadseregre is jelentõsen hatott. A koncepciós perek kapcsán a katonai felsõvezetés kulcsembereit likvidálták, s a régi tisztikar zömét, benne a katonai tanintézetek tanárait eltávolították. 1950 elsõ felében 234 fõt, az év második felében további 10 . 000 fõt távolítottak el. Ugyanakkor az 1950. március 15-tõl hatályba lépõ „Rákóczi” hadrend erõteljes hadseregfejlesztést határozott meg, így õszre a hadsereg létszáma közel 115 . 000 fõt tett ki, benne a tisztikar létszáma több mint 13 . 000 fõ volt.
A Honvéd Törzstanfolyamot fokozatosan beolvasztották a Magasabb Parancsnoki Tanfolyamba, amely mintegy „elõfutáraként” mûködött Király Béla vezérõrnagy parancsnoksága alatt az 1950 õszén felállításra kerülõ Honvéd Akadémiának. A tanfolyam tevékenysége már magasabb szintû tisztképzést szolgált, hadosztály és hadtest szintû parancsnoki, politikai tiszti, illetve törzsparancsnoki beosztás ellátására képesített. Fél évi mûködés után e tanfolyam – erényeivel és gyengéivel együtt – teljesítette küldetését, újabb jelentõs lépés történt a felsõ szintû tisztképzés területén.
A Honvéd Akadémia 1950. október 1– 1955. március 15. közötti történetét ismerheti meg az olvasó a könyv IV. fejezetébõl.
1950 elején kezdték felismerni, hogy a különbözõ tanfolyamok nem helyettesíthetik az akadémiai oktatást. Király Béla vezérõrnagy kapta feladatul a Honvéd Akadémia felállítását 1950. szeptember 25-ig. A leendõ akadémia hallgatóit a HM Személyügyi Fõcsoportfõnökség válogatta ki, felvételi vizsga ekkor még nem volt. A tanári kart a tanfolyamokat végzõ legjobb képességû tisztekbõl választották ki, de voltak közöttük Ludovika Akadémiát végzettek is. Az új tanintézet parancsnoka Király Béla vezérõrnagy lett. A Magasabb Parancsnoki Tanfolyamot beolvasztották a Honvéd Akadémiába. A tartalmi munka és a szervezési kérdések segítésébe a háborút megjárt, nagy tapasztalatokkal rendelkezõ szovjet katonai tanácsadók vettek részt.
A 223 hallgatót három tagozatban képezték:
1.) az akadémiai két évfolyamos tagozat négy kiképzési csoportba osztva: általános (lövész), páncélos, tüzér és repülõ;
2.) egy évfolyamos Magasabb Parancsnoki Tanfolyam, kezdetben öt, majd 9 hónapos idõtartammal;
3.) egyéves Ezredparancsnoki Tanfolyam.
A tagozatok mellett miniszteri rendeletre elõször indítják a különleges tanfolyamot is, amelyben vezetõ pártfunkcionáriusok, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tisztjei, valamint a Politikai Fõcsoportfõnökség beosztottai, csoportjai sajátították el a katonai alapismereteket.
A tanév megpróbáltatásokkal terhelve, de eredményesen fejezõdött be.
A második 1951/52. tanév a szovjet szisztémát követve, 1951. november 1-jétõl 1952. október 10-ig tartott. „Erõltetett menetben” képezték ki a politikailag megbízható, új tisztikart. 1951 szeptemberében a fegyvernemi iskolákon 5008 új tisztet avattak fel, s az õsz folyamán induló I. évfolyamra 4020 növendéket vettek fel. Év végére a Magyar Néphadsereg (1951. június 1-jétõl névváltozás!) létszáma 190 . 000 fõre növekedett.
A tanév megkezdését követõen, 1951. december 1-jével Moszkvából megérkezett a Frunze Akadémiát végzett új akadémiaparancsnok Gyulai Mihály ezredes, aki két éven keresztül állt az akadémia élén 1953. november 30-ig.
Ebben a tanévben is elrendelte a honvédelmi miniszter a pártfunkcionáriusok 1952. évi kiképzésének megszervezését.
A harmadik tanév 1952. november 1-jétõl 1953. október 31-ig tartott.
1953. június közepén Nagy Imre Rákosi Mátyást váltotta, „új szakasz” kezdõdött az ország életében. Farkas Mihályt is a vezérkari fõnök Bata István váltotta fel a honvédelmi miniszteri székben. Parlamenti döntés született a haderõcsökkentésrõl és a katonai kiadások lefaragásáról. A 210 . 000 fõs hadsereg közel 160 . 000-re csökkent, a 24 . 717 fõs tiszti kar 18 . 000 fõre apadt. Ugyanakkor a tisztképzés minõségi fejlesztése érdekében a Minisztertanács 1953. augusztus 8-i határozatával fõiskolává minõsítette a Honvéd Akadémiát és a Sztálin Katonai Politikai Akadémiá.
A Honvéd Akadémián a tanévben 403 hallgató kezdte meg tanulmányait. Az 1952/53. tanévet az oktatáson túl a nagyfokú építkezések is jellemezték.
Az 1953. november 1-jén kezdõdõ negyedik tanév vezetõváltással indult. December 1-jével a 3. lövész hadtest (Kecskemét) parancsnok-helyettesévé kinevezett Gyulai Mihály ezredes helyét Matékovits Endre vezérõrnagy, korábbi hadmûveleti csoportfõnök, illetve Budapest Helyõrségparancsnoka foglalta el. A váltás abban az idõszakban történt, amikor megkezdõdött a hadseregfejlesztés új, minõségi szakasza is, amit az atom- és tömegpusztító fegyverek megjelenése követelt meg.
A tanévben 3 akadémiai évfolyamon 160–160, a Továbbképzõ Tanfolyamon 40, a levelezõ tagozat két évfolyamán 52, illetve 58, összesen 630 hallgató tanult, ami kiegészült az ÁVH-tól vezényelt 15 fõvel. Ezen kívül 41 fõs különleges tanfolyam is indult pártfunkcionáriusokkal. A tanári állomány 183-ról 222 fõre nõtt, a törzs- és adminisztratív állomány 614 fõrõl 545 fõre csökkent.
Az akadémia vezetése 1954. augusztus 24-én felterjesztésben javasolta a honvédelmi miniszternek, hogy az 1954/55. kiképzési év kezdetével a Honvéd Akadémia nevét változtassa Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára. E javaslatra Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1955. március hó 15-tõl a Honvéd Akadémiának a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia megtisztelõ nevet adományozta.
Ezzel a II. világháború utáni magyar katonai felsõoktatás egy nagyon fontos szakasza zárult le. A Honvéd Akadémia parancsnoki, törzs- és tanári állománya rendkívül nehéz idõszakban, éjjel-nappal robotolva hatalmas erõfeszítése eredményeként korszerû felsõfokú katonai tanintézet jött létre, megalapozva az akadémia további mûködését, majd folyamatos korszerûsödését. Remélhetõleg sor kerül a továbbiakban a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, a Magyar Néphadsereg káderképzõ intézményének tudományos értékû feldolgozására is.
A könyv V. fejezete a felsõ szintû politikai tisztképzés történését dolgozza fel, amely hasonló körülmények és feltételek között zajlott, mint a Honvéd Akadémián, a képzés tartalma azonban rendeltetésénél fogva a társadalomtudományi tantárgyakra koncentrálódott. Mûködése 1956. decemberében ért véget, amikor beolvadt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékei közé.
Dr. Oroszi Antal
* Zrínyi Kiadó, Budapest, 2004. 271 p.