A tűztámogatás tudomány-rendszertani besorolása

Tudomány- terület	Tudományág	Tudományszak (szakág)	Tudomány-szakterület (szak)		Tudományrészterület
			Központi helyet elfoglaló szakterület	Szakterület
TÁRSADALOM- TUDOMÁNYOK	HADTUDOMÁNY	A BÉKE- ÉS HÁBORÚS MŰVELETEK TÁMOGATÁSA	TŰZTÁMOGATÁS	Tábori tüzérségi támogatás* Légi támogatás* REH (Elektronikai hadviselés)*	·  A tábori tüzérségi támogatás tudományelmélete és -története ·  A tábori tüzérség alkalmazása hadműveletben, harcban ·  A tábori tüzérségi tűztámogatás tervezése, szervezése és végrehajtása. Tüzér lövéstan ·  A tábori tüzérség harcszolgálata ·  A tábori tüzérség fegyverzettechnikai rendszerismerete

* A funkcionális doktrínában rögzített tartalommal, az ott leírt mértékben.

A következő előadó, Póka Ferenc dandártábornok a 101. vegyes tüzérdandár lehetséges alkalmazásáról és a tűztámogató szekció kialakításának feladatairól szólt.

Előadását eredményeik bemutatásával kezdte. Hangsúlyozta, hogy a tüzérdandár a 80-as évek közepétől igyekezett a tüzérség fellegvárává válni. Kezdeményezésükre terjedtek el a kézi számítógépek az egész magyar tüzérségben. Az ÁRPÁD rendszerrel ellentétben fillérekért megteremtették a számítógépes tűzvezetés feltételeit és jelenleg is folytatják annak korszerűsítését. 1994 óta készen állnak a NATO térképi jelölései a műholdas helymeghatározó berendezések különböző típusainak alkalmazására, kezelésére.

Véleménye szerint a dandár fogadóképességével sohasem volt baj, egy kicsit türelmetlenek azonban, amikor azt hallják, hogy technikai korszerűsítés 10 év múlva várható. Nem szeretnék még 10 évig viselni azt a bélyeget, hogy „a magyar tüzérség a legszegényebb rokon a NATO-ban”. Elmondta, hogy a vitaanyagban a tüzér tanszék vezetője által létrehozott munkacsoport helyesen dolgozta ki a hadtest vegyes tüzérdandárjának alkalmazási lehetőségeit. Hozzátette, hogy a hadtestközvetlen tüzérdandár és parancsnoksága elsősorban az általános tűztámogatásért felelős, így amikor az osztályai elosztásán gondolkodnak, akkor azt kell látni, hogy az ellenséges célok több mint 50%-a az általános tűztámogatás keretében pusztítandó. Tehát ha a hadtest teljes indirekt tűzereje számvetésre kerül, akkor a közvetlen tűztámogatásra kell a kisebbik részt és általános támogatásra a nagyobbik részt tervezni.

Példaként említette, ha csak három dandárral lehet számolni a hadtestnél, az 126 db 122 mm-es önjáró löveget jelent, a vegyes tüzérdandár 96 lövegével és 32 sorozatvetőjével szemben. Ennek alapján arra következtetett, hogy nem szabad a gl. dd. önjáró osztályait megerősíteni, főleg nem mindhárom dandárnál, legfeljebb általános támogató megerősítés, szabvány harcászati feladat adható a hadtest vegyes tüzérdandár egy-két ágyútarackos osztályának. Véleménye szerint a tüzérdandár tűzeszközeinek zömét vagy egészét meg kell tartani az általános támogatás feladataira.

Kiemelte azt a vitaanyagban is megtalálható egyik problémát, miszerint az általános támogatás feladatait – ellentüzek, mélységi harc tüzérségi támogatása – jelenleg képtelenség megvalósítani a korlátozott lőtávolság és a felderítőeszközök teljes hiánya miatt.

Szólt azokról a tényezőkről is, amelyek jelenleg akadályozzák az egyértelmű gondolkodást. Így többek között megemlítette:

• hogy a NATO-ban a hadműveleti terület, ezen belül a felelősségi körzetek mélysége jelentősen nagyobb annál, mint amire a magyar tüzérség hatni képes;

• az amerikai, illetve a német szervezetekben a hadtest alárendeltségében hadosztályok vannak. A hadosztály-tüzérdandár parancsnoka, mint a hadosztály tűzkoordinátora szétosztja saját tüzérdandárát az MLRS osztály kivételével. A hadtesttől kapott tüzérosztályokkal oldja meg a mélységi harc és ellentüzekkel kapcsolatos feladatokat kb. 30–50 km-ig;

• a hadtest-tűzkoordinátornak csak sorozatvető osztálya van szervezetszerűen és egy főhadiszállás törzstámogató ütege, további osztályokat a Nemzeti Gárda állományából kap, de azokat továbbadja a hadosztályoknak. Az általános tűztámogatás keretében a MLRS nagytávolságú rakétáival és a légierővel folytatja a mélységi harc tűztámogatását 30–50 km-től 150–300 km-ig. A hadtest tüzérparancsnoka nem dandárparancsnok, így az ezzel kapcsolatos kötelezettségek nem terhelik;

• a hadtest- és a hadosztály-tűzkoordinátornak és törzsének a kötelmeit úgy írják le, hogy mindkét leírás feltételezi a másik funkciójának működését. Ebből a leírásból kellene adaptálni a hadtest-tűzkoordinátor kötelmeit a magyar tüzérségnél is;

• nem ismerjük a leendő hadtestparancsnokság szervezetét, háborús működési elveit, így egy ismeretlen rendszerbe elég nehéz egy komponenst beilleszteni;

• a stratégiai felülvizsgálat során kialakított M állománytábla lehetővé teszi azt, hogy kellő szaktudással és létszámban lehessen képezni tűztámogató szekciókat a hadtest harcászati vezetési pontjára, a fő vezetési központjába és a mögöttes területek harcvezetési pontjára is. Ezek mellett maradna erő arra is, hogy a tüzérdandár olyan harcvezetési központot működtessen, amely nem eleme a hadtest egyik vezetési pontjának sem.

A fenti elemeket a dandártörzs állományából lehetne kialakítani. A vezetési elemek működési feltételeit a törzstámogató üteg és híradószázad képes biztosítani.

A problémák megoldására azzal a javaslattal élt, hogy meg kellene vizsgálni: van-e lehetősége a NATO-nak a modernizáció keretében olyan segítséget nyújtani a magyar tüzérség részére, amellyel a 30 éves lemaradásból 20–25 év egy ugrással leküzdhető. Ezzel elkerülhető lenne az a fennálló veszély, hogy a jelenlegi eszközeink rendszerben tartására fordítjuk azt a pénzt, amit a mai naptól kezdve valódi korszerűsítésre kellene fordítani.

Következő előadóként Mlinárik László alezredes, a ZMNE doktorandusza a kutatási eredményeire alapozva felvázolta azokat a trendeket, amelyek meghatározzák a NATO-országok tüzérségének alkalmazási és azok rendszereinek fejlesztési elveit. Bemutatta, hogy a tüzérfegyvernem képességeit minden országban igyekeznek javítani. Kiemelte, hogy a fejlesztés mozgatórugója az információs harc és a légi–földi hadműveleteket jellemző manőverező harc. A harc sikeressége döntő módon a csapatok túlélőképességén múlik. Az ezzel kapcsolatos elgondolás alapján egyre jobban előtérbe kerül az autonóm lövegek rendszerbe állítása. A paladinprogram kísérleti eredményein keresztül bemutatta az elgondolás helyességét.

Az előadó az Öböl-háborúból vett példákkal bizonyította, hogy a modern vezetési-felderítési rendszer és a vele összekapcsolt fegyverzet a számszakilag nagyobb mennyiségű, nagyobb lőtávolsággal rendelkező lövegek ellen lényegesen eredményesebb volt és e mellet a viszonylag alacsony lőszerfelhasználás a logisztikai támogatás terheit messzemenően enyhítette. Szólt a tüzérfelderítés kérdéseiről és megemlítette, hogy a modern tüzérség a jövőbeni rendszereivel képes lesz a felderítés végrehajtására a hadtest és a hadosztály felelősségi körzetének mélységében egyaránt. (1. ábra) A tüzérfelderítő eszközök teljesítményét szemlélteti az ábra, ahol a különböző típusú felderítőerők együttes tevékenysége eredményezi a teljes mélységi felderítést.

Kiemelte, hogy a manőverező harc során a tüzérség hatékony bevetésében nagy szerepe van az eszközök reagálóképességnek. Különösen fontos a szerepe az ellentüzek lövésében, hiszen ezen a tüzérség túlélőképessége múlik. A lövegek túlélőképességét a tüzelőállásban eltöltött idő is nagyban befolyásolja. A következő ábra bemutatja az autonóm lövegek és az önjáró lövegek közötti reakciókülönbségeket (2. ábra).

Az ábráról jól leolvasható, hogy a gépesített lövészdandároknál rendszeresített 2 SZ 1 löveg majdnem olyan teljesítménymutatóval rendelkezik, mint az M 109 löveg. Hangsúlyozta, hogy ez azért is fontos, mert amíg az M 109 lövegek többsége navigációs berendezéssel bármikor, megállásból is képes ezt az időt tartani, addig nálunk hosszú ideig tartó bemérő és egyéb előkészítő munkát kell végezni. Külön szólt a kilőhető lőszermennyiségről, ahol a különbség 40% -os.

Az amerikai szemlélet a tűztámogatás egyes kérdéseiről című előadás keretében Garas László őrnagy a Magyar Honvédség jelenlegi tűztámogatási rendszerének helyzetéből eredő néhány problémára hívta fel a figyelmet. Elsősorban azokról a kérdésekről szólt, amelyek többek között a Nemzetvédelmi Egyetemen a gyakorlati feladatok kidolgozásánál és diplomamunkák készítése során vetődtek fel. Ezek a kérdések mutattak rá arra, hogy melyek azok a pontok, ahol minél előbb lényegi változásokra van szükség ahhoz, hogy a leghatékonyabban nyújthassunk időbeni és pontos tűztámogatást a manővererők részére.

Kiemelte, hogy az időbeniségen és a pontosságon túlmenően legalább akkora, ha nem nagyobb jelentősége van a gazdaságosságnak. Megemlítette, hogy még a stabil gazdasági hátérrel rendelkező hadseregeknél is – mint pl. az USA hadereje – elsődleges szempont, hogy adott cél pusztítása mennyire gazdaságos, illetve melyik az az eszköz és módszer, amelynek alkalmazásával a legkisebb költséggel a legnagyobb hatásfok érhető el. A tábori tüzérség alkalmazása során a költségek jelentős részét a felhasználandó lőszermennyiség teszi ki.

 
1. ábra: A tüzérfelderítő eszközök teljesítménye

Előadásában további két területről beszélt. A célok felderítésének és megfigyelhetőségének problémája, illetve a nem megfigyelhető célok pusztításának problémái és ennek logisztikai aspektusai, kiemelve a lőszerellátás és -utánpótlásból adódó problémákat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a NATO-tüzérség alapvetően megfigyelhető célokat pusztít. A célok láthatóvá tételéhez nagy teljesítményű felderítő és vezetési rendszereket alkalmaznak. Konkrét számadatokkal bizonyította, hogy a felderítés eredményei milyen mértékben hatnak a lőszerfelhasználásra a megfigyelhető és a nem megfigyelhető célok pusztításakor.

Legvégül megállapította, hogy a célok megfigyelhetővé tételével lényegesen csökkenthető a kilövendő lőszermennyiség, minél előbb a kor színvonalának megfelelő felderítőeszközökkel kell tehát ellátni a Magyar Honvédség tüzérségét. Ez azonban független kell legyen attól, hogy milyen irányban indul meg a tüzérségi lövegek fejlesztése (a meglévőket fejlesztjük vagy más típusokat állítunk rendszerbe).

Az előadás-sorozatot két külföldi előadó zárta le. Hubertus von Rohr alezredes, a német katonai attasé helyettese a német tüzérségnek a nemzetközi együttműködésbe való betagolódásáról szólt. Felvázolta azt a szerteágazó együttműködési területet, amit a NATO-tagság elvár a tüzérségi tűztámogatás egyes kérdéseinek egységesítése területén. Hangsúlyozta, hogy a német tüzérség számos nemzetközi feladata az évek során bővült ki, és a magyaroknak, mint a szövetség új tagjának nem szabad ezektől megrettenni. Elmondta azt, hogy saját tapasztalatból tudják: mennyire fáradságos az integrálódás a szinte áttekinthetetlen NATO-struktúrába. Mennyire időigényes a legfontosabb és a helyes munkacsoportok megkeresése, különösen az új tagok számára és mekkora személyi és munkaráfordításra van szükség ahhoz, hogy az elején akár csak lépést tudjanak tartani, később pedig érvényesíteni tudják nemzeti befolyásukat a szövetségen belül. Befejezésül hangsúlyozta, hogy ebben a folyamatban, habár a ráfordítás talán nem térül meg rögtön érezhetően, de minden egyes nemzetközi szakmai megbeszéléssel és nemzetközi bevetéseken való részvétellel a megszerzett tapasztalatokat nyereségként alkalmazhatjuk majd a nemzetközi tevékenységünkben.

 
2. ábra: Az önjáró lövegek reakcióidejének összehasonlítása

Következő előadó Antonello Ves Paziani őrnagy, a ZMNE vezérkari tanfolyamának olasz hallgatója az olasz haderőn keresztül a tűztámogatás elemeit, szervezeteit, folyamatrendszereit elemezte és mutatta be a hallgatóságnak. Előadásában szemléletesen vázolta az olasz tüzérség szervezetét, rendeltetését és általános feladatait, majd konkrétan az olasz tüzérségi tűztámogatásról szólt. A tüzérség rendszerében négy komponenst különböztetett meg (3. ábra). Ezek a terület- és célfelderítés, a tüzérségi eszközök és lőszerek, a vezetés, irányítás és technikai támogatás és a logisztikai támogatás.

Megemlítette, hogy a tűztámogatás hatékonysága Olaszországban is, mint mindenhol, a rendelkezésre álló összes tűzeszköz tüzének hatékony tervezésén alapszik.

Kiemelte, hogy az általa megfogalmazott alapelvek az olasz doktrína alapelvei. A doktrína azonban nem dogma, alkalmazkodva a modern hadműveletek új szükségleteihez, azt mindig modernizálni kell. Az alkalmazkodás (változtatás) a fegyvernemi igazgatóság feladata. A változtatásnál két dologból indulnak ki. Az első a NATO és nemzeti szárazföldi doktrína folyamatos modernizálása. A második pedig azok a tapasztalatok, amelyekre az olasz haderő az elmúlt tíz évben szert tett a különböző hadszíntereken.

Példaként megemlítette, hogy az utóbbi években nagyon fontossá vált a harctéren a tüzéregységek megfelelő védelme az ellenség légi és szárazföldi tűzcsapásaitól (ellencsapásaitól). A probléma megoldására két dolgot alkalmaznak. Az első az úgynevezett „lőj és tűnj el!” vezérelv, ami azt jelenti, hogy maximum háromperces tűzfeladat végrehajtása után gyorsan át kell manőverezni a lövegekkel az új tüzelőállásba, váltóállásba. A második pedig a nagyobb mértékű szétbontakozás és az álcázás, amelynek következtében egy osztály elhelyezése a 2,5 kilométeres sávot is elérheti.

3. ábra: A tüzérség rendszere

Új feladatként említette a tüzérség egyre gyakoribb részvételét a békefenntartó hadműveletekben. Ennek példájaként megemlítette, hogy az olasz tüzérség is egy üteggel jelen van Szarajevóban, a NATO-hadművelet kezdetétől. Hangsúlyozta, hogy a békefenntartó hadműveletekben a tüzérség feladata sokrétű, így feladata lehet az elrettentés, a gépesített csapatok tűztámogatása, az ellentüzek lehetősége és az együttműködés a terület felderítésében.

Befejezésül sok sikert kívánt a Magyar Honvédség átalakítási folyamataihoz és ahhoz, hogy magyar tüzérség rövid időn belül zárkózzon fel a NATO fejlett országai tüzérségének szintjére. Kihangsúlyozta, hogy a konferencia vitaanyaga és a konferencián elhangzottak meggyőzték arról, hogy az elméleti alapok rendelkezésre állnak, a magyar haderő tüzérsége a legjobb úton jár. Előadásának értékét növelte, hogy magyarul adta elő gondolatait.

A rendezvény további részeként, a hozzászólások keretében, a magyar tüzérség fejlesztésével, az új fogalomrendszer kialakításával kapcsolatos vélemények hangzottak el. Ennek keretében Imre Jenő ezredes a tűztámogatás alapvető jellemzőiről beszélt. Dr. Enzsöl Gyula a megjelenő új fogalmak, fogalomrendszerek kialakításával kapcsolatban mondta el véleményét. Gazsó Imre nyá. ezredes kritikus szemmel szólt a tűztámogatás kérdésének problémaköréről. Mamusich György hozzászólásában a NATO kompatíbilis tüzérségi radar, az ARTHUR röppálya-felderítő lokátor alkalmazási előnyeire hívta fel a jelenlévők figyelmét. Szólt arról, hogy a magyar ÁRPÁD tábori tüzér-tűzvezető rendszer és a norvég ARTHUR tüzérségi felderítőradar együttműködési lehetőségének kialakítása már folyamatban van. Legvégül Adamis Gábor az önjáró lövegek és vezetési pontok fűtésével és klimatizálásával kapcsolatban szólt a lehetőségekről.

Kálmán Ferenc dandártábornok elnöki zárszavában kiemelte, hogy a tüzérfegyvernemen belül most már évek óta nagyon eredményes kutatómunka folyik, amelynek végterméke az évente megrendezett konferenciákon jól kimutatható. Kifejezte reményét, hogy a konferencia tapasztalatai, az ott elhangzott elvek, módszerek minél gyorsabban beépülnek a fegyvernem átalakítási folyamatába.

Társrendezvényként a konferenciával egy időben a Bundeswehr tüzérsége című kiállítás keretében a német szárazföldi csapatok tüzérségének szervezeti felépítését, az összfegyvernemi kötelékekbe való betagozódását, a legmodernebb fegyverrendszereit és azok teljesítményadatait mutatták be. Szemléltették a tüzérszakemberképzést biztosító német Idar-Oberstein-i tüzériskola működési rendjét is. A kiállításhoz a felhasznált anyagot a német katonai attasé hivatal biztosította. A másik kiállító a Webasto Hungária Kft. a Vezetési pontok, önjárólövegek fűtése és klimatizálása címmel bemutatta azokat a berendezéseket, amelyeket a Bundeswehr fegyverrendszereibe alapfelszerelésként beépítettek.

Befejezésül: tudjuk, hogy ezek a lépések, amelyeket a konferenciák, a konzultációk jelentenek, nagyon kicsik. Meggyőződésünk azonban, hogy ezek nélkül a mai átalakulási folyamatban előrelépni nem lehet. Bízunk benne, hogy a tüzérség rendszerének teljes vertikuma kiegyensúlyozott fejlesztés előtt áll, amelynek végeredményeként biztosítható a magyar tüzérség hatékony alkalmazása a nemzeti és a szövetségi feladatok végrehajtásában egyaránt. A konferencián elhangzottak és a megjelenő írásos konferenciaanyag ajánlásai ehhez a feladathoz járulnak hozzá.