A torontói magyarok 2000. szeptember harmadik hetében ünnepelték államalapításunk ezredik évfordulóját. A gazdag program csúcspontja az ott még Nemzeti Színház néven bejelentett, száztagú társulat nagy sikerű István a király (a Szörényi–Bródy szerzőpáros rockoperája) előadása volt. Az 1200 főnyi közönség, lelkesen fogadta a produkciót. Volt kiállítás is a kanadai magyar (és magyar származású) képzőművészek alkotásaiból, amelyek közül jó néhány megérdemelné, hogy az óhaza közönsége is megismerje.

A várakozásokat meghaladó érdeklődés kísérte a rendezvénysorozatba illesztett, kétnapos történészkonferenciát. Megszervezését a torontói egyetem magyar tanszékének vezetője, Bisztray György professzor és a tanszék munkatársa, Tömöry Éva vállalta. A szakmai program összeállítói Dreisziger Nándor professzor, a Kanadai Királyi Katonai Akadémia tanára, valamint Szakály Sándor, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója voltak. A lebonyolításért köszönet illeti a Magyarok Világszövetsége Kanadai Nemzeti Bizottságának vezetőit és lelkes helybeli tagjait.

A referátumokat tartó 17 előadó közül tízen érkeztek Magyarországról, négyen az Egyesült Államokból (az utóbbiak is valamennyien magyar származásúak), egy (ugyancsak magyar származású) kutató pedig Norvégiából. A sort egy-egy kanadai és angol előadó egészítette ki.

A 2000. szeptember 22–23-án lebonyolított konferencia előadói 17 referátumban tekintették át a magyar történelmet. A nyolc blokkból három a 19. század, ugyancsak három a 20. század problémáival foglalkozott. A magyar történelem régebbi korszakai esetében így természetesen csak a nagyobb történelmi fordulópontoknak lehetett külön referátumot szentelni. Veszprémy László, a budapesti Hadtörténeti Könyvtár igazgatója a magyarság keresztény hitre térítéséről és az államalapításról tartott előadást, Kosztolnyik J. Zoltán, a texasi egyetem professzora I. András és I. Béla uralkodásának politikai és diplomáciai vonatkozásairól beszélt. Domonkos László professzor, a Youngstowni Állami Egyetem tanára referátumának (A királyi hatalom természete Corvin Mátyás korában) szövegét (az előadó távollétében) a hallgatóság írásban ismerhette meg. A török hódítás következményeiről a 16. és 17. századi Magyarországon Pálffy Géza, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa beszélt. E sorok írója, a debreceni egyetem tanára, a 18. századi Habsburg-uralom előnyeit és hátrányait próbálta meg összefoglalni.

A modern kori hazai történelemmel foglalkozó referátumok sorát tematikailag is kisebb egységekbe lehetett rendezni. A 19. századi három blokk a Művészetek és migráció, a Magyarország és Ausztria, valamint A századforduló elnevezést kapta. Sor kerülhetett egy művészettörténeti előadásra (A nemzeti történelem ábrázolása a magyar festészetben, Szabó Lilla, Nemzeti Galéria), a 19. századi Magyarországot érintő népmozgás bemutatására (Be- és kivándorlás a 19. századi Magyarországon, Frank Tibor egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem); Hermann Róbert (HIM, Budapest) az 1848/49-i szabadságharc esélyeiről, Scott Eddie (torontói egyetem) a dualizmus kori Ausztria és Magyarország gazdasági kapcsolatairól, Mazsu János (a debreceni egyetemnek ez idő tájt a bloomingtoni egyetemen vendégprofesszorként oktató tanára) a magyar oktatási rendszer I. világháború előtti reformjáról. Kissé túlmutatott a századfordulón Glant Tibornak (ugyancsak a debreceni egyetem tanára, pillanatnyilag Fullbright-ösztöndíjas a George Washington Egyetemen) a két világháború közötti, ill. a II. világháború alatti magyar–amerikai politikai kapcsolatokról szóló előadása.

A 20. századi blokkok a Magyarország és a két világháború, a Kommunista korszak, valamint a Túlélés lehetőségei címet viselték. Magyarország részvételéről az I. világháborúban Pásztor Péter, a Montclair Állami Egyetem professzora, a II. világháborúban Szakály Sándor, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója szólt. A magyar munkásság és a kommunista állam viszonyáról Mark Pittawayt (az angliai Milton Keynes központú Open University oktatóját), a Magyar Szocialista Munkáspártnak a Kádár korszakban jelentkező frakcióiról és törekvéseiről Péteri Györgyöt, a norvégiai Trondheim egyetemének professzorát hallhattuk.

A magyarság korántsem biztató hazai és határontúli kilátásait elemezte Bodó Béla professzor (Oklahoma Egyetem) Haladás vagy nemzeti öngyilkosság? Vita a családtervezésről Magyarországon 1945-ig című, valamint Diószegi László igazgató (Teleki László Alapítvány, Budapest) Határontúli magyarok. Esettanulmány a romániai magyarságról 1919–1990 című előadása. A konferencia Dreisziger Nándor professzor zárszavával ért véget.

A konferencia referátumainak kettős igényt kellett kielégíteniük. Az előadásokban nem lehetett mellőzni a magyar történelem alapvető eseményeinek tényszerű ismertetését és rövid méltatását, ugyanakkor nem lehetett megelégedni e tények közhelyszerű felsorolásával sem. Az előadókat szerencsére nem korlátozta a hazai történettudományban néha még ma is kísértő hungarocentrikus felfogás. Történelmünket egyetemes vonatkozásaiban igyekeztek megvilágítani. Szó esett az európai párhuzamokról csakúgy, mint a szűkebb térség (Kelet-Közép-Európa) sajátos problémáiról. A programból kiderülhetett, hogy a hazai történetírásban sokáig egyoldalúságra kényszerített modern kori történelem jobban érdekli a határainkon túlra került magyar kutatókat, de a külföldieket is. 19–20. századi témáról értekezett az öt „nyugati” magyar közül négy, valamint a magyarul kiválóan beszélő torontói Scott Eddie és a magyar nyelvű forrásokat nagy biztonsággal kezelő angol Mark Pittaway.

A torontói millenniumi rendezvénysorozat lehetőséget adott az ottani magyarságnak összetartozása, aktivitása igazolására. A hallgatóságot többnyire az idősebbek tették ki. Az István, a király közönségében több fiatalt is lehetett látni, a konferenciára viszont már kevesebben jutottak el közülük. A megjelentek számára azonban az utóbbi is maradandó élményt jelentett. Köszönet érte a rendezőknek és azoknak, akik anyagi támogatásukkal lehetővé tették lebonyolítását.