| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 4. szám |
FÓRUM |
A Hadtudományi Bizottság 2000. szeptember 20-ai ülésén négy napirendi pontot tárgyalt meg:
Nagy László, a hadtudomány kandidátusa elkészítette a Csapatok külföldi állomásoztatásának elméleti és gyakorlati kérdései Európában a második világháború után című értekezését, és kérelmezte az MTA doktora tudományos cím elnyerési eljárásának megindítását.
A Hadtudományi Bizottság, a szakvélemények és a vita alapján, egyhangúan úgy foglalt állást, hogy javasolja Nagy László kérelmének és értekezésének előterjesztését a IX. Osztálynak, illetve a Doktori Tanácsnak.
A bizottság megvitatta állásfoglalását az MTA doktora tudományos cím megszerzési eljárásának elősegítésére.
A HB az elhangzottak alapján megbízta az elnököt és a titkárt a HB állásfoglalásának végleges megfogalmazásával és elküldésével az illetékes állami, honvédségi, felsőoktatási és MTA szerveknek (l. az állásfoglalást a következő oldalon).
Szilágyi Tivadar, Szabó József és Ács Tibor előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a hadtudományi rendezvények programját az MTA megalakulása 175. évfordulójára, a magyar tudomány napjára és a Magyar Hadtudományi Társaság 10 éves fennállására, működésére. A program szerinti tartalmas rendezvények és előadások az MTA IX. Osztály és Hadtudományi Bizottsága, a HM, az MH, a BM, az MHTT és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rendezésében, szervezésében az egyetemen zajlanak le 2000. november 2-án, 6-án, 8–10-én.
Ács Tibor előterjesztésében a Hadtudományi Bizottság tudomásul vette, hogy az MTA Kutatásszervezési Intézet 2000. szeptember 19-i közlése szerint az MTA hadtudományi köztestületi tagjainak létszáma 186 fő – melyből sajnos hárman elhunytak. Ugyanakkor tájékoztatást kaptak az utánpótlás lehetőségeiről. A bizottság elfogadta azt a javaslatot, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem ajánlására évente két alkalommal a hadtudomány PhD-fokozatosainak legjobbjait felveszi az MTA Hadtudományi Bizottsága köztestületi tagjai sorába.
Az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottságának állásfoglalása az MTA doktora tudományos cím megszerzésének elősegítésére
A Hadtudományi Bizottság tevékenysége során folyamatosan kiemelt figyelmet fordít diszciplínánk azon tudományos fokozatosaira, akik a hadtudomány mértékadó hazai és nemzetközi körei előtt elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtenek ki, eredeti tudományos eredménnyel gyarapították a hadtudományt, s ezzel hozzájárultak a magyar tudomány továbbfejlődéséhez és nemzetközi hírnevének növeléséhez. A hadtudománynak e jeles művelőit rendszeresen arra ösztönözzük, hogy az MTA Doktori Szabályzat előírásai alapján nyújtsanak be kérelmet a Magyar Tudományos Akadémia Doktora tudományos cím megszerzése érdekében. Ezt szükségessé teszi a hazai hadtudomány és a katonai felsőoktatás jelene, valamint jövője.
Bizottságunk vizsgálata megállapította, hogy a hadtudomány még NATO viszonylatban és tagországonként is rendkívül zárt, publikálásra alig van lehetőség, ami tovább nehezíti a pályázók helyzetét. A hadtudomány doktora, ezenkívül az MTA doktora minősítéssel rendelkezők száma és életkori összetétele annak következtében, hogy az utóbbi években egyre kevesebben érték el ezt a tudományos címet, aggodalomra ad okot, és veszélyezteti az országvédelem, valamint a nemzetközi kötelezettségek érdekében folyó tudományos kutatásokat, a hadtudomány és a katonai felsőoktatás jó hírnevét, minőségét, illetve továbbfejlődését.
A jelenlegi helyzethez vezető okokat elemezve, a bizottság megítélése szerint a legfőbb gondot az jelenti, hogy a hadtudományi fokozatosok közül a siker reményével az MTA doktori eljárást kérelmezhetők szinte mindegyike olyan felelős állami vezetői munkakört lát el, ami megnehezíti a kutatói és publikálási tevékenységet. Sajnos még a jelenleg egyetemi munkakörben dolgozó tudományos fokozatosok esetében is hasonló helyzet alakult ki, mivel a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem – fiatal egyetem lévén – tanárai és docensei szinte kivétel nélkül vezetői – rektor-helyettes, dékán, tanszékvezető stb. – feladatokat látnak el, ami időlegesen jelentősen gátolja a kutatói munkát, a kiemelkedő tudományos teljesítmény, az eredeti szellemi alkotás elkészítését.
A Bizottság, szem előtt tartva az MTA Doktori Szabályzatát, és azt az alapelvet, hogy a doktori eljárásban minden kérelmező személyesen jár el és „képviselete nem megengedett” – a fentebb leírt gondok megoldása érdekében – diszciplínánk továbbfejlődéséért és jövőjéért célszerűnek ítéli egyfajta támogatási rendszer kialakítását az MTA Doktora tudományos címért pályázók számára.
Ez a támogatás többek között az alábbiakat foglalhatja magába:
A bizottság szilárd meggyőződése, hogy a tudósképzés, a tudósutánpótlás biztosítása nemcsak az egyének, a pályázók érdeke, hanem az nemzeti érdek, az országvédelem érdeke is. Ezt húzzák alá Széchenyi István ma is érvényes, követendő megállapításai:
„A tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma. Ezek statisztikája az ország legérdekesebb – leginteressánsabb – része. Nem termékeny lapány, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik a közerőt, hanem az ész, melly azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje ... S milly természetes, hogy valamelly háború kimenetelérül annak mindig meg kell csalatkoznia, ki az ellenség számát s ágyúit veszi csak számba, nem pedig a hadinép műveltségét s vezéreinek eszét.”
Az MTA Hadtudományi Bizottságát a legnagyobb magyarnak a honvédelem, az országvédelem, a rendvédelem művelői és felhasználói számára tanulságos szavai vezérlik, amikor felkéri és ajánlja a honvédelmi miniszternek, a belügyminiszternek, a Magyar Honvédség parancsnokának, vezérkari főnöknek, a rendvédelmi szervek vezetőinek, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorának, hogy vizsgálják meg a diszciplína művelőit különböző okok, tényezők és körülmények miatt sújtó hátrányokat megszüntető, a Magyar Tudományos Akadémia Doktora tudományos cím megszerzését támogató rendszer megteremtésének lehetőségét.