| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 3. szám |
VEZETÉS-KIKÉPZÉS |
Tóth György
| A szerző a vezetés és irányítás általános jellemzőinek leírása után a légvédelmi rakétacsapatok vezetésével szemben támasztott követelményeket és a vezetés tartalmi elemeit vázolja, majd a vezetés és irányítás két formáját: a centralizáció és a decentralizáció kérdéseit elemzi, bemutatva azok előnyeit és hátrányait, hangsúlyozva azt, hogy alkalmazásuk a helyzet függvényében a vezetés folyamatában csak megfelelő arányban történhet. |
A katonai vezetés a fegyveres erők, a haderőnemek, a seregtestek, a magasabbegységek, az egységek és az alegységek vezetésével kapcsolatos tevékenységek módszereinek és rendszabályainak összességét jelenti. A különböző szintű katonai szervezetek működését a vezetés hangolja össze, e nélkül nem lehet hatékony szervezetről beszélni, de ez megfordítva is igaz. Rendszerszemléletű megközelítéssel élve a katonai vezetés rendszere a katonai szervezet egyik eleme.
A katonai vezetés akkor hatékony, ha: helyesen határozza meg a célokat és a feladatokat, biztosítja a végrehajtás feltételeit; gyorsan reagál a külső és belső hatásokra; képes a katonai szervezet struktúráját az újonnan jelentkező környezeti hatásokhoz igazítani; biztosítva van a megfelelő minőségű információáramlás a vezetési szervek között, valamint a végrehajtók irányában.
A fenti követelmények teljesüléséhez ismerni kell a vezetett szervezet struktúráját, kialakult kapcsolathálózatát, és az elemek között tudatosan és spontán létrejött alapvető viszonyok rendjét.
A légvédelmi rakétacsapatok vezetése a parancsnok, a törzs és a vezetés más szerveinek olyan tevékenysége, amely a harckészültség fenntartására, az egységek és alegységek harctevékenységre való felkészítésére, valamint irányításukra irányul. [1] A légvédelmi rakétacsapatok vezetésének célja: biztosítani a harctevékenység eredményességét, a harcfeladat sikeres végrehajtását.
A repülő- és a légvédelmi csapatok harctevékenységének kérdéseivel foglalkozó szakirodalom szerint a vezetés a parancsnokok és a teljes háborús vezetési szervezetek azon tevékenységeinek összessége, melyet a harctevékenység végrehajtása folyamán az alárendelt fegyvernemi és szakcsapatok tevékenységének befolyásolására, a megvalósítandó célok elérése érdekében hajtanak végre. [2] Amerikai megfogalmazás szerint a légvédelmi rakétacsapatok vezetése nem más, mint az elhatározás meghozatalának művészete, a katonák és szervezeteik tevékenységének irányítása parancsokkal, s a harcfeladat végrehajtására való késztetése a legkisebb veszteség elérése érdekében. [3]
A vezetési rendszerrel szemben támasztott követelmények: a magas fokú készenlét, az operativitás, a szilárdság, a rugalmasság, a folyamatosság és a rejtettség. [4]
A magas fokú készenlét azt jelenti, hogy a vezetésnek a vezetetteknél mindig magasabb készenlétben kell lennie, hiszen az ellenség bármikor magasabb készenlétbe helyezheti légi támadóeszközeit, légitámadást indíthat és ennek visszaverésére érdekében a légvédelmi rakétacsapatok időbeni harcba lépésének vezetésére mindig készen kell állni. A vezetés készenléte akkor felel meg a követelményeknek, ha a vezetési pontok adott készenléti helyzetéből a harcfeladat vezetésére alkalmas helyzetbe való áttéréséhez szükséges idő kisebb a vezetés megkezdéséhez rendelkezésre álló időnél vagy azzal egyenlő.
A vezetés operativitása azt jelenti, hogy a vezetés mindig kész és képes a helyzet változásainak függvényében a feladatot végrehajtani. A vezetés szilárdsága azt fejezi ki, hogy a vezető milyen mértékben képes kézben tartani az alárendeltek tevékenységét, a meghatározott harcfeladat végrehajtását, valamint döntéseket hozni és azokat következetesen megvalósítani.
A vezetés rugalmassága azt mutatja meg, hogy a vezető szervek a helyzet változásainak megfelelően milyen szinten képesek a vezetés időbeni átszervezésére, a korábban meghozott döntések szükség szerinti, gyors módosítására, netán új döntésekre és az ezekből adódó új feladatszabásra.
Nagyon fontos, hogy az ellenségnek a vezetési rendszer megsemmisítésére, lefogására, és bénítására irányuló erőfeszítései ellenére folyamatosan, kiesés nélkül valósuljon meg az alárendeltek hatékony harctevékenységét legjobban biztosító vezetési forma. A vezetés rejtettsége érdekében az alárendeltek harctevékenységének előkészítésével és megvívásával kapcsolatos valamennyi rendszabályt titokban kell tartani a harctevékenység minden időszakában.
A légvédelmi rakétacsapatok vezetésének biztosítania kell: [5]
- Egyrészt: a légvédelem vezetési rendszerén belül a vezetés hierarchiája szerint magasabb, illetve azonos szintű vezetési rendszerekhez való csatlakoztatást, valamint a vezetési folyamathoz szükséges, a rakétacsapatok rendszerének és környezeti elemeinek állapotát, illetve azok megváltozását tükröző adatok, illetve információk (a meghatározott formai követelmények betartása mellett) kellő időben, és kellő pontossággal történő továbbításának lehetőségét; továbbá a felsőbb szintű vezetési rendszer kiesése esetén az azonos szintű (együttműködő) vezetési rendszerek irányításának lehetőségét a meglévő információs csatornák felhasználásával, illetve azok gyors átstrukturálásával.
- Másrészt: a különböző forrásokból érkező adatok, információk valós idejű gyűjtését, feldolgozását, egymásra vonatkoztatásának és összevetésének, illetve szükség szerinti szelektív továbbításának lehetőségét a döntés-előkészítésben részt vevők számára; az adatok szűrésének lehetőségét, a felhasználók figyelmének a lényeges információkra irányítását; a vezetési folyamat feladatainak automatizált, emberi (szubjektív) beavatkozással történő végrehajtását a feladatok automatikus végrehajtási lehetőségének fenntartása mellett; és a végrehajtott tevékenységek alapvető jellemzőinek archiválását, szükség esetén objektív kontrollanyagok összeállítását.
A fentieken kívül még sok egyéb követelményt lehetne felsorolni, melyek közül feltétlenül ki kell emelni, hogy a vezetési rendszer rendelkezzen olyan gondosan tervezett és biztonságos kommunikációs hálózattal, amely az információtovábbítási lehetőségeket figyelembe véve képes a légvédelmi rakétacsapatok információigényeinek kielégítésére. Továbbá biztosítsa a műszaki fejlődés, illetve a végrehajtási rendszer elemeinek - alapvetően a légvédelmi rakétakomplexumok és a rádiólokációs felderítőeszközök - tervezett generációváltása következtében megvalósítható esetleges további fejlesztések lehetőségét; és a kezelőállomány szimulációs programok segítségével történő felkészítésének és gyakorlásának lehetőségét.
A légvédelmi rakétacsapatok harctevékenysége vezetésével szemben támasztott követelmények meghatározzák a vezetés tartalmi elmeit is, amelyek a következők [6] :
A légvédelmi rakétacsapatok vezetése és irányítása történhet centralizált és decentralizált formában, illetve azok kombinációjában.
A centralizált vezetés
A vezetés centralizáltsága általánosságban azt jelenti, hogy a felsőbb szintű szervezeteknek az alsóbb szintű katonai szervezetek alárendeltjei. Az elöljáró szervezeteknek joguk van alárendeltjeik tevékenységét meghatározni. Az alárendeltek az elöljáró szervek utasításait kötelesek végrehajtani. Az elöljáró szerveknek joguk és kötelességük az alárendeltek tevékenységének ellenőrzése. A centralizált vezetés alapvető eleme az egyszemélyi vezetés, amely azt jelenti, hogy a katonai szervezetek élén álló parancsnok az általa vezetett szervezet tevékenységének minden területét irányítja, azok eredményességéért egy személyben felelős. A légvédelmi rakétacsapatok vezetésében lehetőség szerint célszerű törekedni a centralizációra, amelynek kétségkívül komoly előnyei vannak. Ez által biztosítható a vezetés egységének követelménye; az alárendeltek tevékenységének összehangolása; egyszerűbb az együttműködés megszervezése és vezetése; jó lehetőséget biztosít az erőkifejtés döntő időben, a döntő feladatokra történő gyors összpontosítására, az erőkifejtés áthelyezésére, vagy elosztására; lehetőség nyílik az erőforrások felhasználásának központi akarat szerinti irányítására, így mód van azok optimális elosztására, ezzel megfelelve a gazdaságosság és takarékosság igényének. Összehangolható továbbá az elszenvedett csapások következményeinek felszámolása, a megbontott harcrend helyreállítása, elkerülhető az esetleges pánik; megvalósítható a központi akarat és a terv szerinti egységes erőfeszítés.
Összességében: érvényesül az a követelmény, hogy a légvédelmi rakétacsapatok centralizált vezetése biztosítsa a harcfeladatok időbeni és sikeres végrehajtását, az erőforrások optimális felhasználását.
A centralizált vezetési forma előnyei mellett szólni kell annak bizonyos hátrányairól is, a helytelenül és mereven értelmezett centralizáció, vagy annak erőltetése ugyanis akkor, amikor annak feltételei hiányoznak, komoly problémát okozhat. Például: nagymértékben lelassítja az információk áramlását, ezáltal azok veszítenek aktualitásukból, ami a megalapozott döntések meghozását akadályozza; megnöveli a döntési ciklus idejét, a vezető szervek, törzsek létszámát, a vezetési folyamatok anyagi és technikai szükségleteit. Továbbá a döntések előkészítésében részt vevő állomány túlterheléséhez vezet, mivel a parancsnok mindent egy személyben akar megoldani, indokolatlanul túlterheli magát, nem hagyja érvényesülni az alárendeltek önálló kezdeményezéseit, leszoktatja őket az alkotó szellemű gondolkodásról, ami hosszú távon a feladatra alkalmas vezetői utánpótlás kinevelődését is fenyegeti, s végül a döntések nem azon a vezetési szinten történnek, ahol azokhoz a megfelelő információ rendelkezésre áll.
A légvédelmi rakétacsapatok centralizált vezetéshez: biztosítani kell az elöljáró és az alárendelt vezetési szintek között az információ kétirányú áramlását; továbbá a mindenkori helyzetre vonatkozó aktuális információ szolgáltatását az időbeni és megalapozott döntésekhez; és mindehhez olyan technikai infrastruktúra (információfeldolgozó rendszer, automatizált tűzvezető rendszerek, adatátviteli csatornák) létrehozását és működtetését, amely az előbbi feltételek teljesülését képes biztosítani.
A feltételeket az ellenség tevékenysége oldaláról vizsgálva a centralizált vezetés és irányítás nem lehetséges, ha:
Az előbbieket figyelembe véve látható, hogy a centralizált vezetés mindenáron, a feltételek hiánya ellenére történő erőltetése nem segíti elő az összehangolt tevékenységet, a harcfeladat eredményes végrehajtását, hanem éppen ellenkezőleg, nagymértékben gátolja, sőt veszélyezteti azt.
A centralizált tűzirányítást ott alkalmazzák, ahol a magasabb vezetési szint engedélyezi a tűzalegységeknek az adott légi cél elleni harcba lépést. A harcba lépés engedélyezését kérni kell a magasabb vezetési szinttől. A centralizált irányítás növeli a saját repülőgépek biztonságát. [7]
Összegezve megállapítható, hogy a légvédelmi rakétacsapatok vezetésében és irányításában célszerű a centralizációra törekedni, hiszen annak kétségkívül komoly előnyei vannak. Ez különösen igaz a tűzirányítás esetében. Ugyanakkor látni kell, hogy a centralizált vezetés és irányítás nem minden esetben lehetséges. Vannak olyan esetek, amikor bizonyos döntési jogköröket a felső vezetési szintről alsóbb vezetési szintekre kell leadni.
A decentralizált vezetés
A légvédelmi rakétacsapatok vezetésében egyes döntési kompetenciák decentralizációja akkor válik szükségessé, ha a centralizált vezetésnek, az előbbiekben már említett feltételei részben vagy teljes egészében hiányoznak. Ebben az esetben az elöljáró vezetési rendszerben az illetékes parancsnok csak akkor hozza meg döntését, ha elegendő mennyiségű és minőségű információ áll rendelkezésére. Ennek a hiányában a további döntésekhez a jogcímet leadja arra a vezetési szintre, ahol ehhez a megfelelő feltételek megvannak.
A decentralizált végrehajtásra azért van szükség, mert a légvédelmi hadművelettel járó számos tevékenység a parancsnokot akadályozza a légvédelmi erők tevékenységének hatékony irányításában. A decentralizált végrehajtás lehetővé teszi azt, hogy a légvédelmi erők és eszközök maximalizálják képességeiket, megfeleljenek a rendkívüli követelményeknek, amikor az ellenséges repülők és rakéták egymás után és nagy mennyiségben érkeznek be. [8]
A légvédelmi rakétacsapatok decentralizált vezetésére már a harctevékenység előkészítése időszakában fel kell készülni, azt körültekintően és előrelátóan meg kell szervezni.
Véleményem szerint a vezetés decentralizációja a légvédelmi rakétacsapatok esetében kétféle területből tevődik össze. Az egyik terület az, ahol a felsőbb szintű vezetés a fenti okok miatt már eleve lead bizonyos döntési részjogköröket az alsóbb vezetési szintekre. Ilyenek lehetnek:
A fentieken kívül minden olyan probléma, amely csekély fontosságából eredően a felsőbb vezetési szint beavatkozását feleslegessé teszi.
A másik területet képezik az olyan feladatok, amelyek végrehajtását kiemelt fontosságuk miatt a felsőbb vezetési szint centralizáltan vezeti, de a harctevékenység végrehajtása során a már említett okok miatt ez lehetetlenné válik, ezért a továbbiakban a felsőbb szintű vezetés ezeknek a feladatoknak vagy azok bizonyos részeinek decentralizációjára kényszerül. Ezek az alábbiak lehetnek: a tűzirányítás (részben vagy teljes egészében); a manőverek vezetése (részben vagy teljes egészében); a harcbiztosítás vezetésének néhány további területe: a felderítés és az elektronikai harc vezetése; az anyagi-technikai biztosítás további területei (közlekedési biztosítás); továbbá az együttműködés; a csapások következményei felszámolásának, valamint a harcrend és a tűzrendszer helyreállításának vezetése.
A decentralizált irányítás a légvédelmi tűz irányításának alapvetően háborús módja. Ilyen esetben a magasabb vezetési szint csak akkor ad közvetlen célmegjelölést a légvédelmi rakétaalegységnek, ha az a megfelelő tűzelosztás biztosítása érdekében szükséges, megakadályozva ezzel a saját repülőgépek elleni harcbalépést, valamint a tűzalegységek felesleges, párhuzamos tevékenységét. [9]
A decentralizált tűzirányítás esetén nő az ellenséges repülőgépek (rakéták) minél gyorsabb megsemmisítésének lehetősége.
A légvédelmi rakétacsapatok vezetésének decentralizációjával kapcsolatban mindenképpen említést kell tenni arról a szélsőséges esetről, amikor a harctevékenység folyamán olyan helyzet alakul ki, hogy már a decentralizált vezetés sem lehetséges és a harctevékenység csak a légvédelmi rakétaegységek önálló tevékenységével folytatható. Ez a helyzet leginkább a tűz és a manőverek vezetését érintheti akkor, ha a légvédelmi rakétaegységekkel bármilyen okból (a híradó- és információs csatornákra mért csapás vagy azok intenzív zavarása) az összeköttetés megszakad; váratlanul felbukkanó légi célok esetében, ha a feladatszabásra nincs idő (a rádiólokációs felderítés távolsága nem elegendő); a légvédelmi rakétaalegységeket közvetlenül vezető vezetési pont kiesik.
A decentralizált vezetési forma jól biztosítja az alárendelt vezetési szintek önállóságát, a parancsnokokat kreatív gondolkodásra neveli. Ezenkívül biztosítja, hogy a döntések ott szülessenek, ahol ahhoz a legtöbb információ áll rendelkezésre. Következésképpen a döntések időszerűbbek és megalapozottabbak lesznek, amely nagyban hozzájárul a harctevékenység hatékonyságának növekedéséhez.
Ugyanakkor a decentralizáció bizonyos hátrányokkal járhat. Abban az esetben például, ha az alsóbb vezetési szinteken meghozott döntések helyileg jók, de nem biztos, hogy illeszkednek a felsőbb célok elérésére irányuló egységes elgondolásba. Nem zárhatók ki olyan felesleges párhuzamos tevékenységek, sem amelyek negatívan hathatnak az erők, eszközök gazdaságos alkalmazására.
Ezenkívül a túlzott decentralizáció akadályozza a központi akarat érvényesülését. Ebből adódik, hogy hasonlóan más vezetési rendszerekhez, a légvédelmi rakétacsapatok vezetésében nagy jelentősége van a centralizáció és a decentralizáció aránya pontos megállapításának, hiszen mindkét forma túlzott erőltetése komoly hátrányokat okozhat.
A helyes arány kialakításához célszerű figyelembe venni: a légvédelmi rakétacsapatok mennyiségét, állapotát és a részükre meghatározott feladatot; a kialakult helyzetet és annak változását; a harctevékenység jellegét; a híradó- és adatátviteli csatornák, valamint az automatizált vezetési eszközök állapotát, lehetőségeit; a vezetők individuális tulajdonságait és a döntések előkészítésben részt vevő személyek képességeit.
Megállapítható, hogy a centralizáció és decentralizáció közötti arány nem fogható fel állandó értékként, az a harctevékenység előkészítésekor és annak különböző időszakaiban a feltételek függvényében változik Például: a harctevékenység előkészítése során célszerűnek látszik a nagyobb mértékű centralizáció, hiszen az egységes elgondoláson alapuló tervezés és döntés előfeltétele a kitűzött cél elérése érdekében történő összehangolt tevékenységnek. Ezenkívül a harctevékenység előkészítése során kerül sor azoknak a rendszabályoknak a kidolgozására, amelyeknek megfelelően kell ténykedni a későbbiekben, amikor a kialakult helyzet függvényében sor kerül a decentralizációra (vagy az önálló tevékenységre).
Ugyanakkor a harctevékenység végrehajtása során az arány valószínűleg a decentralizáció irányába fog elmozdulni.
A két vezetési forma között a mindenkori helyzetnek megfelelő helyes arány meghatározása lehetőséget biztosít: a döntési ciklusok gyorsítására; a megalapozott döntések meghozására; az elöljáró parancsnokok és törzseik tehermentesítésére; a helyzet változásaira való gyors reagálásra; a rendelkezésre álló erők és eszközök hatékony és gazdaságos felhasználására; továbbá az alárendelt parancsnokok és törzseik önálló, kreatív gondolkodásának kialakulására, fejlődésére.
Összességében megállapítható, hogy a centralizáció és a decentralizáció közötti helyes arány kialakítására nem lehet egyfajta mindenkor alkalmazható receptet adni, azt mindig a pillanatnyilag kialakult helyzet határozza meg. A légvédelmi rakétacsapatok harctevékenysége során a rendkívül gyorsan és élesen változó helyzet következtében a döntések meghozására gyakran csak percek, másodpercek állnak rendelkezésre. Erre a legjobban a harctevékenységet közvetlenül irányító alsóbb vezetési szintek parancsnokai képesek. Ezért a túlzott centralizációra való törekvés, az alárendeltek tevékenységébe való túlzott beavatkozás káros lehet, hiszen időveszteséggel jár, ami a kedvező alkalom elmulasztását eredményezheti. Ugyanakkor az alárendeltek önállósága nem csorbíthatja a felsőbb cél elérése érdekében kialakított egységes, központi akaratot.
FELHASZNÁLT IRODALOM