Kunos Bálint: A haderőreform haditechnikai aspektusai

A Magyar Honvédség átalakításának folyamatában a haditechnikai fejlesztés elmaradása jelenti a legnagyobb akadályt. A védelmi költségvetés nagymértékű reálérték-vesztése mellett az utóbbi évtized költségvetésein belül a fejlesztés időnként minimálisra csökkent, így új haditechnikai eszközök beszerzésére alig volt lehetőség. A kormány 1999. júliusi határozata nyomán a honvédségben végrehajtott stratégiai felülvizsgálat nyomán hozott - többek között a költségvetésre vonatkozó - intézkedések hatására megnyílt a lehetőség a honvédség technikai helyzetében régóta tartó romlás megállítására és olyan fejlesztési program beindítására, amely biztosítja a célul kitűzött hatékonyabb, a kor követelményeinek megfelelő, egyben finanszírozható haderő létrehozásának haditechnikai feltételeit. A cikk szerzője - kiindulva a honvédség haditechnikai eszközeinek mai állapotából - elemzi a haderőreform haditechnikai fejlesztési vonzatait, részletesen bemutatja a pénzügyi források alakulását és a haderőképességek elérése érdekében tervezett főbb fejlesztési programokat, majd vázolja mindezek főbb makrogazdasági összefüggéseit.

Amióta egy évtizeddel ezelőtt bekövetkeztek azok a mélyreható politikai és társadalmi változások, amelyek a nemzetközi kapcsolatrendszer átalakítását is eredményezték, azóta állandóan napirenden van a magyar haderő átalakításának igénye. Az euroatlanti integráció és annak részeként a NATO-hoz csatlakozásunk ennek az átalakítási folyamatnak a felgyorsítását még inkább igényelte. A jelenleg folyó stratégiai felülvizsgálat ennek a folyamatnak a része. A haderő mai helyzetének kialakulása egy hosszú, 10-15 éves folyamat, átszervezések sorozatának, a valódi haderőreform elmaradásának következménye. Hadseregünk mai állapota a biztosított költségvetéssel mintegy 10 év alatt, alakítható át a kitűzött céloknak megfelelően.

A haderőreformot mind külső (nemzetközi), mind belső okok iniciálják. Az elmúlt években a külső - nemzetközi - környezet jelentősen megváltozott. A NATO vezető szervei, valamint a tagországok napjainkra abba a helyzetbe kerültek, hogy át kell értékelniük a védelempolitikát, a hadsereg szerepét és feladatait, alkalmazkodva a kialakuló új szerephez. Az Európai Unióhoz csatlakozási szándékaink is hatással vannak a védelempolitikai feladataink kialakítására. Ez utóbbi folyamat elősegítése érdekében kormányzati döntés született csatlakozásunkról a WEAG-hoz (Nyugat-európai Fegyverzeti Csoport), mely várhatóan még ez évben realizálódik.

A haderőreform szükségességét indokoló belső tényezők között meg kell említeni azt a tényt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a Magyar Honvédség, illetve a Honvédelmi Minisztérium feladatrendszere és struktúrája nem finanszírozható. Ez nemcsak azért van, mert létszámában a tárca nagyobb, hanem azért is, mert több olyan örökölt feladatot hordoz magában, amely nem tartozik szorosan az ország fegyveres védelmének feladatkörébe. Ezeket meg kell változtatni, egy részét le kell építeni, át kell adni más kormányzati szerveknek vagy meg kell szüntetni.

Még egy tényezőt meg kell említenem, mely hatással van a haderő átalakításra. Ez pedig azoknak a tapasztalatoknak a felhasználása, amelyet a határaink mellett kialakult válság következtében ránk hárult feladatok végrehajtása során szereztünk. Nagyon komoly feladatokat jelentett a Magyar Honvédségnek az SFOR, az IFOR és jelenleg a KFOR kontingensben való részvétel, amikor ki kellett állítani olyan alakulatokat, amelyek megfelelő szinten, megfelelő képességekkel, megfelelő felszereléssel képesek részt venni egy nemzetközi műveletben. Megállapítható, hogy a kihelyezett erők jól vizsgáztak, elismert tevékenységet folytattak, illetve folytatnak jelenleg is. Az azonban a kérdés másik oldala, hogy milyen erőfeszítéseket igényelt ezeknek az erőknek az összeállítása, felszerelése, folyamatos utánpótlása és technikai biztosítása.

A honvédség haditechnikai eszközeinek mai állapota

A haditechnika korszerűsítése, az eszközpark és a harcanyagok frissítése a '80-as években szinte teljesen leállt. A finanszírozási lehetőségek beszűkülése miatt a javító-karbantartó tevékenység folyamatosan háttérbe szorult, melynek következményeként a korábbi évek szervezett állagfenntartó rendszere teljesen összeomlott. A honvédség megkezdte a tartalékok felélését, a gazdaságtalanul üzemelő technika üzemeltetésének szűkítését vagy teljes leállítását.

A Magyar Honvédség haditechnikai eszközeinek meghatározó hányada a hetvenes évek közepe és a nyolcvanas évek vége között került beszerzésre, így zömében a hatvanas évek alapkutatási eredményeire épülő technikai színvonalat képviseli. Az egyes szakterületek technikai értékelése előtt általános jellemzőként megállapítható, hogy az eszközök zömének hadihasználhatósága rendkívül alacsony. A legsúlyosabb helyzet a fentiekben felsorolt okok miatt a légvédelem terén keletkezett, mert veszélybe került a kellő idejű felismerés, a gyors reagálás és a gyors elhárítás lehetősége.

A közepes (VOLHOV, KRUG) és a kis hatótávolságú (NYEVA, KUB) légvédelmi rakétarendszerek egy célcsatornásak, a NATO-val való együttműködésre gyakorlatilag alkalmatlanok, de egy részük még 5-8 évig rendszerben tartható, és speciális légvédelmi feladatokra felhasználható.

A harmadikgenerációs IGLA és a negyedikgenerációs - újonnan beszerzett - MISTRAL-2 közeli hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek korszerűek és 10, illetve 20 évig rendszerben tarthatók. Ugyanakkor az elsőgenerációs SZTRELA-2 rövid időn belül kivonásra kerül.

A másodikgenerációs MALJUTKA rendszer közeledik rendszerben tarthatósága felső határához, ugyanakkor a harmadikgenerációs KONKURSZ, FAGOT és METISZ rendszerek még 10-15 évig rendszerben tarthatók.

Az 1994-től telepített 4 db IFF radar és a közelmúltban szolgálatba állított ASOC-központ mellett meglévő radarjaink meghatározó része elöregedett, üzemeltetési megbízhatósága alacsony, üzemeltetési költségük nagy, frekvenciatartományuk nem felel meg a nemzetközi előírásoknak, ugyanakkor jelentős részüket várhatóan még 5-10 évig üzemeltetnünk kell. Ennek érdekében megoldottuk a kimenetek digitalizálását, és jelentős előrelépés történt a P-37 típus korszerűsítésében is. Ezen a területen sürgető feladat a 3 db 3D távolfelderítő radar mielőbbi beszerzése mellett legalább 10-12 db réskitöltő radar rendszerbe állítása a 2005-2012 közötti időszakban, valamint a leszállító radarok cseréje 2010-ig.

A Magyar Honvédségben rendszeresített tüzérségi eszközök technikailag még 10-15 évig rendszerben tarthatók, így ezen a területen - különösen a 122 mm 2SZ1 önjáró tarack és a 152 mm D-20 ágyútarack vonatkozásában - célszerűnek tűnik a modernizálás, ami elsősorban a lőszerekre és a tűzvezető rendszerre irányulhat. A 100 mm MT-12 páncéltörő löveg modernnek mondható és hatékony lőszerrel is rendelkezik. A légvédelmi lövegek elavultak, így váltásuk 5-10 éven belül elkerülhetetlen.

A T-72 típusú harckocsik műszaki állapota, korszerűsége jónak mondható és számos modernizálási lehetőséggel rendelkezik, melyek teljes vagy részleges megvalósítás esetén hosszú távon rendszerben tartható. A T-55A és T-55AM harckocsikkal hosszú távon nem számolhatunk.

A harcjárművek területén a D-944 PSZH elavult, kivonása folyamatban van. A BMP-1 lánctalapas és a BTR-80 (A) harcjárművek megfelelő színvonalúak, az utóbbiak hosszú távon biztosítják a Magyar Honvédség hadrendi szükségletét mind a PSZH, mind pedig szaktechnika vonatkozásában. Természetesen néhány év múlva itt is célszerű lesz megvizsgálni a modernizálási lehetőségeket. Ezen szakterület további fejlődése szempontjából meghatározó a "lánctalpas vagy kerekes" vita kimenetele.

A gépkocsipark elöregedett, fizikailag és erkölcsileg elavult. A gépkocsipark alig 10%-a 10 évnél fiatalabb és az összmennyiség alig 2%-a tekinthető korszerűnek. Ezen a szakterületen csak a gépjármű-fejlesztési program végrehajtása jelent megoldást.

Az áramforrás-aggregátor helyzete hasonló a gépkocsikéhoz. Ez egy látszólag marginális terület, de ha figyelembe vesszük akár a harcmező, akár a végrehajtandó speciális feladatok (lásd: SFOR, KFOR stb.) energiaigényének ugrásszerű növekedését, kulcsfontosságúnak tekinthető. A 21. század egyik meghatározó kutatási-fejlesztési feladata a növekvő energiaigény biztosítása, a jelenleginél lényegesen nagyobb hatásfokú, könnyebb, sokoldalúan felhasználható, modulszerűen bővíthető áramfejlesztő és energiatároló berendezések létrehozása lesz.

A Magyar Honvédség légierejének jelenleg rendszerben lévő vadászrepülő-technikája két harci alaptípusra és ezek gyakorló-kiképző változatára épül.

A MiG-21 típusú repülőgépek élettartamuk végén vannak, zömüknek a többszörösen meghosszabbított naptári üzemideje 2001-ben lejár, így kivonásuk elkerülhetetlen.

A MiG-29 típusú repülőgép képviseli azt a szükséges és elégséges harcászati szintet, amely alapul szolgálhat a további korszerűsítéshez. A géphez rendszeresített R-73, R-27R levegő-levegő típusú irányított, valamint az SZ-8KO nem irányított rakéták korszerűek. Ugyanakkor a NATO által támasztott harci alkalmazási követelmények kielégítése, valamint az ICAO előírásainak való teljes megfelelés érdekében szükség van az IFF, rádió- és navigációs berendezések, valamint a tűzerő növelése miatt a fegyverzeti rendszer modernizálására is. A modernizálásnak egyszerre kellene érintenie a repülőgép komplex fedélzeti, valamint üzemeltetési rendszerét.

Itt szeretnék röviden kitérni egy általános problémára. Alapvető és jogos elvárás a haditechnikai eszközök gazdaságos üzemeltetése, amit alapvetően a beszerzésre vonatkozó döntés determinál, hisz ha a döntéshozó a beszerzési árat és nem az életciklus-költséget tekinti mérvadónak, kényszerpályára állítja az üzemeltetőt a fenntartási költségek tekintetében.

Visszatérve a repülőtechnikai eszközökhöz: az L-39ZO sugárhajtású kiképzőgép 2005-ig tartható rendszerben.

A Zlin Z-43 futárrepülőgépek az IFF és GPS beépítéseket követően feladataikat el tudják látni és 2012-ig rendszerben tarthatók.

A Jak-52 kiképző repülőgépek korszerűsége az alapkövetelményeknek megfelel. 2015-ig rendszerben tarthatók.

Az An-26 szállító repülőgépek csak a rövid távú, kis terheléses (max. 5 tonna) hadszíntéri feladatokat tudják biztosítani, így nem tudják kielégíteni a NATO által támasztott szabványos rakodási, szállítókapacitási és hatótávolsági igényeket.

Az Mi-24 D és V harci helikopterek az elvárt alkalmazásnak megfelelnek, azonban IFF transzponderrel való ellátottságuk, rádióberendezéseik kompatibilitási problémái, GPS-berendezések és éjjellátó készülékek hiánya megnehezíti, esetleg meg is akadályozhatja harctéri alkalmazásukat. Ellátottságuk biztosított SzM 114 (STURM) és 9M17P (FALANCA) harmadikgenerációs helikopterfedélzeti páncéltörő rakétákkal, valamint az Sz-8KO nem irányított rakétákkal.

A helikopterek 2014-ig hadrendben tarthatók. Az Mi-8 és Mi-17 szállítóhelikopterek vonatkozásában a harci helikoptereknél említettek a mérvadók. A helikopterek az alapvető szállítási, kutató-mentő feladatokat tudják biztosítani. Az Mi-8 típus 2010-ig, az Mi-17 típus 2015-ig rendszerben tartható. Az Mi-2 futárhelikopterek feladataikat el tudják látni, bár korszerű rádió- és navigációs eszközökkel nem rendelkeznek. 2014-ig rendszerben tarthatók.

Természetesen a jelzett rendszerben tarthatósági idők valamennyi haditechnikai eszköznél feltételezik a szükséges ipari javítások elvégzését, valamint a tartalék alkatrész folyamatos biztosítását, magyarul: az üzemben tartáshoz szükséges források meglétét.

A Magyar Honvédség elektronikai szakterületét a híradó-, az elektronikai harc- és a felderítő haditechnikai eszközök vonatkozásában alapvetően az 1970-80 között beszerzett, a szovjet vagy licenc átvételével a magyar hadiipar akkori technikai színvonalát képviselő eszközök és az elavult hordozójárművek jellemzik. A vezetést biztosító híradó eszközök és a repüléseket kiszolgáló földi repülési irányító eszközök (FRISZ) csak nagyon korlátozottan elégítik ki a NATO-együttműködéshez szükséges interoperabilitás követelményeit. A rádióeszközök és rádiórelé-berendezések egyfrekvenciás, analóghangoló frekvenciás és lassú géptávíró-csatornákat biztosítanak. A repülésirányítás földi berendezései nem felelnek meg a NATO és ICAO előírásainak.

Ezen az együttműködés szempontjából kritikus területen megkezdődött az azonnali reagálóerők és a NATO-hoz kijelölt békefenntartó erők rádióhíradásának korszerűsítése, amelynek alapját az USA kormánya által biztosított FMF-segély keretében beérkezett HARRIS és ITT/SINCGARS rádiókészülékek biztosítják. Ezen rádiók beépítésével kialakításra került kétféle, mindösszesen hét parancsnoki rádióállomás, a gyorsreagálású erők számára. Még ez évben befejeződik a kecskeméti fénytechnikai rendszer felújítása.

Az út- és állásépítő gépek, az átkelő- és hídépítő gépek, a vízellátó gépek a repülőtéri karbantartó gépek a hajók és uszályok, az út- és állásépítő eszközök, valamint a felderítőeszközök és műszerek általános technikai színvonala és állapota hasonló az egyéb szakterületeknél tapasztaltakhoz.

Harckocsiaknáink több mint húszévesek, gyalogság elleni aknáinkat az országgyűlési határozatnak megfelelően megsemmisítettük.

Az elmúlt időszakban sikerült beszereznünk néhány víztisztító berendezést és repülőtér-karbantartó gépet a legkritikusabb feladatok megoldásához.

A PMP átkelő- és hídépítő gépek, valamint a TMM-3 hídrakó felszerelés - a hordozható jármű kiválásával - még 10-15 évig rendszerben tartható, míg az egyéb területeken a technikai biztosítás néhány éven belül kritikussá válik.

Az MH szervezeteinek vegyivédelmi és tűzvédelmi eszközökkel való ellátottsága vonatkozásában a mennyiségi és minőségi jellemzők jelentősen eltérnek egymástól. A mennyiségileg viszonylag egységes (közel 100%-ban ellátott) alakulatainknál a megbízható hadrafoghatósági mutatókkal rendelkező eszközök száma rendkívül alacsony. Eszközeink és anyagaink - a környezetvédelmi vonatkozásoktól eltekintve - megfelelnek ugyan a hazai szabályoknak, de közülük csak az új fejlesztések példányai tesznek eleget a NATO-elvárásoknak.

Az újonnan beszerzett vegyivédelmi technikai eszközök illeszkednek a haderő hosszú távú fejlesztési elképzeléseihez, megfelelnek a NATO-követelményeknek:

a személyi védelem területén megjelentek a szigetelő típusú védőruhákat felváltó, szűrő típusú védőruhák;

a repülőterek tűzvédelmi biztosításának alapjai az új típusú, gyors beavatkozású tűzoltó eszközökkel kerültek kivitelezésre;

a PATRIK tűzoltó család jó hatékonysággal biztosítja az ABC-tüzek oltását.

A rendszeresített lövészfegyverek (pisztolyok, gépkarabélyok, géppuskák, kézi páncéltörő gránátvetők) rendeltetésüknek megfelelnek, a kor színvonalának azonban nem minden típus tesz eleget. A legelavultabb 9 mm PA-63 pisztolyok cseréje megkezdődött a magyar fejlesztési 9 mm 96MP9RC típussal, a szűkös költségvetési keretek miatt azonban lassan halad.

A hazai bázison fejlesztésre került a 9 mm KGP géppisztoly, illetve a 12,7 mm és a 14,5 mm GEPARD mesterlövész- és rombolópuska illeszkedik a hosszú távú fejlesztési tervekbe csakúgy, mint a korszerű támadó és védő kézigránát vagy a 95M repeszálló védőmellény.

Meglévő optikai műszereink nagy része a használhatóság alsó határához érkezett.

Kivételt képez a 7x40-es EDF-távcső, valamint a KFOR-erők részére, 1999. évben beszerzett ORION 80B II. éjszakai figyelőtávcső.

A tűzvezető rendszerek legkorszerűbb eleme az 1986-ban rendszeresített, hazai fejlesztésű ÁRPÁD automatizált tűzvezető rendszer, ez világszínvonalú konstrukció, melynek a NATO tűzvezető rendszereihez illesztése és fejlesztése folyamatban van.

A mérőeszközök illeszkednek a haditechnikai eszközök korszerűsítési szintjéhez.

A szakterület a meglévő műszerpark fenntartása mellett a kalibráló laboratóriumok műszaki színvonalának NATO-követelmények szerinti szintre emelésére helyezte a fő hangsúlyt, alkalmassá téve a kalibráló laboratóriumokat az újonnan beszerzett eszközök kalibrálására, illetve a mai NATO-tagállamok technikai eszközeinek kiszolgálására.

A jelenlegi állapot értékelésekor több tényezőt is figyelembe kell venni. Tény, hogy ezek között sok a negatív tényező, amelyek következményeként még sok nehézséggel kell szembenézni és megküzdeni, de elindult néhány pozitív folyamat is, amelyek reményeink szerint erősödni fognak. A negatív tényezők között elsősorban a nehéz örökséget kell említeni, amelynek fő jellemzője az, hogy a fejlesztések több mint egy évtizedes elmaradása következményeképp a problémák szinte minden területen egyszerre jelentkeztek.

Ugyanakkor a költségvetés kényszerű, az ország gazdasági lehetőségeiből fakadó, elmúlt időszakbani csökkenése miatt nemcsak a fejlesztések maradtak el, de a szükséges javítások, felújítások és folyamatos karbantartások is. Ennek hatása nemcsak a haditechnikai eszközök, de az ingatlanok, a laktanyák, az intézmények állapotában is megmutatkozik.

Összefoglalva a haderő jelenlegi helyzetét, megállapítható, hogy a honvédség alapvetően a korábbi, VSZ-eredetű fegyverzet és felszerelés bázisán, az alapvető feladatai ellátásához minimálisan elégséges, a legfontosabb területeken NATO-együttműködésre képes haderővé vált. A működés sok területén azonban még nem felel meg a szövetségi rendszerhez csatlakozásból, illetve a jövő évezred elejét jellemző korszerű haderővel szemben támasztott elvárásokból adódó kihívásoknak. Példaként említem meg a határokon kívül telepíthető vezetés-irányítási (C2) képesség hiányát, a logisztikai rendszer korlátozottságát, a légierő alkalmazhatóságának korlátait.

A haderőreform keretében végrehajtandó fejlesztések/beszerzések tervezésekor a jelenlegi technikai állapot vizsgálatán túl figyelembe kell venni a 21. század első évtizedeire várható hadműveleti alkalmazási feladatokból adódó technikai követelményeket és a hadiipar várható technológiai fejlődését is.

A haderőreform haditechnikai fejlesztési vonzatai

A bevezetőben említett stratégiai felülvizsgálat legfontosabb célja egy kisebb, de hatékonyabb, a kor követelményeinek megfelelő és egyben finanszírozható hadsereg kialakítása. A kor követelményeinek megfelelésen elsősorban a NATO által összeállított igények és követelmények teljesítésére való alkalmasságot kell értenünk. Itt nem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországot bevonták a washingtoni csúcsértekezleten elfogadott dokumentumok kidolgozásába, részt vett az ott született "védelmi képességek kezdeményezés" megfogalmazásában. Tehát amikor NATO-követelményekről beszélünk, akkor olyan követelményekről van szó, amelyeknek egyik támasztója a Magyar Köztársaság, mint a NATO tagja.

Ezek a követelmények tömören úgy fogalmazhatók meg, hogy a korábbi feladatorientált hadseregből egy képességorientált hadsereget kell kialakítani, vagyis olyat, amely alkalmazkodni képes, mobil, fenntartható és rugalmas. E célok elérése érdekében meg kell változtatni a honvédség struktúráját, szerkezetét, feladatait és alapvető haditechnikai felszereltségét.

A haderőreform végrehajtására, illetve a hadsereg átalakítására egy, tíz évet átfogó terv került kialakításra, amely három azonos időintervallumot átfogó szakaszból áll. E szakaszokban a prioritások fokozatosan változni fognak (lásd az ábrát).

Az első szakaszban a prioritást a haderő átalakítási költségeinek biztosítása, valamint az élet- és munkakörülmények javítása kapja. Emellett kevés költségvetési forrás marad a technika korszerűsítésére. Elsősorban a NATO-interoperabilitás alapvető technikai feltételeit kell megvalósítani, valamint a rendszerben lévő haditechnikai eszközök megbízható üzemben tartását kell biztosítani. A második szakaszban legnagyobb hangsúly a hadrafoghatóság javítására és a képzés korszerűsítésére tevődik át. A tervidőszak utolsó harmadában a prioritást a haditechnikai eszközök fejlesztése és modernizációja élvezi.

a.) A haderőfejlesztés, ezen belül a haditechnikai fejlesztés fontos tényezője a pénzügyi erőforrások alakulása, melyet az alábbiakkal kívánok jellemezni:

A védelmi költségvetésre - a 80-as évek közepétől - kismértékű nominál növekedés, de nagymértékű reálérték-vesztés volt a jellemző. Ha csak az elmúlt tíz évet vesszük, ez a reálérték-vesztés meghaladta az 50%-os mértéket. A reálérték-vesztés mellett folyamatosan csökkent a védelem részesedése a GDP-ből, amely az 1980-as években elért 3,5%-ról 1,41%-ra esett vissza. Nem szabad megfeledkezni eközben arról sem, hogy a 150 ezres hadsereg ez idő alatt 60 ezer főre csökkent. Mindebből következett, hogy a védelmi feladatok és a tárca gazdasági lehetőségei között megbomlott az összhang.

A helyzet javítása érdekében a kormány 1999. július 23-án határozatot hozott, melyben többek között rögzítette a honvédelmi tárca 2000-2004 közötti időszakra szóló költségvetési támogatását. Ennek értelmében a honvédelmi tárca GDP-részesedése 2000-ben 1,51%, 2001-2004-ben évente 1,61%. Ez előreláthatólag az említett évekre 189,4 Mrd Ft, 223,6 Mrd Ft, 243,2 Mrd Ft, 265,2 Mrd Ft és 287,9 Mrd Ft előirányzatot jelent. A kormányhatározatban szereplő támogatás természetesen nem jelenti azt, hogy minden elmaradt és tervezett fejlesztés megvalósítása egy lépésben lehetővé válik. Fontos viszont azért, mert középtávú előrelátást biztosít, és ezáltal lehetővé teszi a prioritás meghatározását, a helyzet folyamatos javítását.

Az erőforrás-gazdálkodás szempontjából fontos tényező, hogy a katonai tervezés valamennyi területén kezdetét vette a védelmi tervezési rendszer elveinek és módszereinek bevezetése. Ennek során megkezdődött az állami tervezési rendszerhez illeszkedés, valamint kapcsolódás a NATO tervezési rendjéhez.

A célul kitűzött fejlesztés során elérendő haderő főbb technikai jellemzője, hogy fegyverzete és felszerelése a jelenlegi eszközparkra épül, az interoperabilitás elsősorban modernizációs fejlesztésekkel kerül megoldásra. Fejlődési tendenciáit tekintve összhangban van a NATO általános haderő-fejlesztési céljaival. Felső és középszintű vezető szervei és kijelölt reagálóerői elérik az interoperabilitás legszükségesebb szintjét.

A fent említett, 1999. júliusi kormányhatározat elrendelte, hogy a hazánk NATO-tagságával gyökeresen megváltozott stratégiai környezet és a koszovói válság kezeléséből levonható tanulságok figyelembevételével a honvédelmi tárca dolgozza ki és terjessze a kormány elé a honvédelem egészét érintő stratégiai felülvizsgálat koncepcióját és lehetséges alternatíváit. Ennek keretében tegyen javaslatot a jelenleginél lényegesen kisebb, tartósan finanszírozható, feladatainak végrehajtására alkalmas haderőstruktúrára.

b.) A Magyar Honvédség előtt álló feladatok megvalósítását biztosító haderőképességek elérése érdekében tervezett főbb haditechnikai fejlesztési programok:

A NATO-kompatibilitás biztosítása érdekében a híradó eszközök fejlesztése terén első lépésként az állandó telepítésű híradó eszközök (kapcsolástechnika) cseréjét kellett megkezdeni. A digitális központok telepítése megindult, illetve jelenleg is folyamatban van.

A tábori híradás NATO-kompatibilitását célzó fejlesztés az elavult eszközök lecserélésével kezdődött, beszerzés útján. A teljes vezetés-irányítási (C2) rendszer korszerűsítése hosszabb távon valósulhat meg. Ennek érdekében megkezdődött az új híradó eszközök harcászati-műszaki követelményeinek kidolgozása. Ehhez kapcsolódik a frekvenciamigráció keretében a KHVM által finanszírozott mikrohullámú rádiórelé-állomások váltása is.

Terveink szerint még ez évben megkezdődik a légiforgalmi irányítóhelyek híradó- és informatikai korszerűsítse, illetve folytatódik a kutató-mentő műveletekre kijelölt szervezetek ellátása korszerű híradó és informatikai eszközökkel.

A légvédelem földközeli és kis magasságú oltalmazási képességének korszerűsítése

Ez a program a közeli hatótávolságú légvédelmi rakéta beszerzését célzó 1997-ben indított közbeszerzési eljárással vette kezdetét, melynek eredményes lezárását követően MISTRAL típusú rakéták beszerzése kezdődött meg. A program első ütemében 45 db rakétakomplexum beszerzése valósult meg, mellyel jelentősen javult a légtér kis magasságú oltalmazási képessége.

A Magyar Köztársaság még a NATO-csatlakozást megelőző időszakban, 1995-ben csatlakozott az amerikai kormány által Trencsénben felajánlott légtér-szuverenitási programhoz, melynek célja egységes légtér-ellenőrzési és vezetési rendszer megteremtése volt. E program keretében kezdődött meg és az 1999. februárban lezajlott átadással fejeződött be a Veszprémben telepített Légtér-szuverenitási Hadműveleti Központ (ASOC) megvalósítása. A központ létrehozása az amerikai finanszírozáson (FMF) felül jelentős hazai ráfordítással valósult meg, és hadrendbe állításával lehetővé vált a bekapcsolódás a NATO egységes légvédelmi rendszerébe. A központ, a NATO által elvárt időszakra, a kor színvonalának megfelelő technikai berendezésekkel biztosítja a valós idejű légtér-információ feldolgozását és továbbítását.

A Magyar Köztársaság légvédelme számára biztosítandó, valós idejű információ és a vezetés érdekében kiemelt fontosságú az elavult, orosz eredetű radarok korszerűsítése, illetve új eszközök beszerzése. Az avultságon túl fontos feladat a NATO-kompatibilitás megteremtése.

A haderő-fejlesztési ajánlások (TFP) kidolgozásával kapcsolatos konzultációkon ismertté vált a NATO - tagfelvételünket követő - elképzelése az egységes légvédelmi, ezen belül a rádiótechnikai rendszer kialakításáról. A SHAPE által 1998. február 5-én elfogadott radarterv Magyarországon 3 készlet nagy hatótávolságú, 3 dimenziós felderítőradarral számol. A tervezett radarbeszerzés a NATO Biztonsági Beruházási Program (NSIP) keretében, NATO-források felhasználásával valósul meg.

A kis és közepes hatótávolságú légtérellenőrzést középtávon a meglévő orosz eredetű radarok korszerűsítésével tervezzük megvalósítani, melyek fejlesztése saját erőforrásokból folyamatban van.

További fontos feladat a repülőterek kiszolgálásához szükséges leszállító radarok, illetve leszállító berendezések fejlesztése. Az erre vonatkozó konkrét elgondolások, követelmények kidolgozása folyamatban van.

A Magyar Honvédség gépjármű-technikai eszközparkja teljes típusskáláját tekintve elavult, illetve szinte teljes egészében amortizálódott. Ez a probléma valamennyi kerekes járművet érinti, a terepjáró szállító gépjárművektől a személyszállító járművekig. A korszerűsítés egyetlen járható útja az új eszközök beszerzésével történő csere.

A gépjárműpark lecserélésének megvalósítását, az erőforrás lehetőségek mérlegelésével, mintegy 10-15 éves program keretében terezzük lebonyolítani. A program a haderő jelenlegi struktúráját figyelembe véve megközelítően 12 ezer db gépjárművet foglal magában.

A fejlesztés megvalósítására vonatkozó program (képességcsomag) ki van dolgozva, a tender pedig a tervek szerint még ez évben kibocsátásra kerül.

A gépjárműprogram fontos eleme a hazai gépjárműipar mind szélesebb körű részvételének biztosítása.

A korszerű haderő létrehozása és a NATO-együttműködés biztosítása érdekében elengedhetetlen követelmény a Magyar Honvédség kiképzési színvonalának jelentős mértékű növelése. Ezt a követelményt a különböző szimulációs eszközök fejlesztésével és széles körű alkalmazásával kell elérni, amely természetesen kiegészül a kiképzés más gyakorlati eszközeinek alkalmazásával.

A szimulációs eszközök fejlesztésével kapcsolatos elgondolást a vezérkar már korábban kidolgozta és az előző években megkezdődött ezen rendszerek beszerzése. A jelenlegi program a MARCUS-szimuláció kialakítására irányul, melynek célja a hadtest-, a dandár- és zászlóaljszintű, csapatok nélküli törzsvezetési gyakorlat végrehajtásának biztosítása és ezáltal a parancsnokok és a törzsek felkészítésének hatékonyabbá tétele.

Az MH légierejének fő eszközét jelenleg az orosz relációból beszerzett MiG-29 típusú vadászrepülőgépek alkotják. Ezek a gépek véleményünk szerint középtávon, megfelelő fenntartási-karbantartási feltételek mellett biztosíthatják az ország légterének a megbízható ellenőrzését. A NATO-csatlakozás követelményrendszeréből eredően ezeket a repülőgépeket is tovább kell korszerűsíteni az együttműködő képesség, a teljes interoperabilitás és kompatibilitás megvalósítása érdekében. Megjegyzem, hogy amennyiben olyan politikai döntés születik, hogy az MH vadászrepülőgépeit nyugati (NATO-országokban rendszeresített) típusra kell cserélni, akkor természetesen ez a korszerűsítési feladat elmaradhat. Egy ilyen döntés meghozatala nyilvánvalóan nem csupán politikai kérdés, hiszen erősen befolyásolják azt a gazdasági, infrastrukturális és egyéb tényezők is. A tárca szakértői úgy látják, hogy amíg a feltételek nem teremtődnek meg a géptípus leváltására, addig a haderőnemre háruló feladat a MiG-29-esek felújításával, korszerűsítésével valósítható meg.

A MiG-29 típusú vadászrepülőgépet a '80-as években fejlesztették ki, repülési tulajdonságai, fegyverzete alapján rendkívül korszerűnek minősíthető. Ez a géptípus számos, világviszonylatban is elismerést kiváltó technikai újdonsággal is rendelkezik. Ugyanakkor feltétlenül említést érdemel, hogy - az orosz haditechnikai alapfelfogásból eredően - drága az üzemeltetése, a békeidejű fenntartása. Ezen túlmenően hosszú távú fenntartás esetén problémát jelentenek az alkatrész-utánpótlás területén fennálló nehézségek. További problémái a fenti géptípusnak a korlátozott alkalmazási lehetőségek, valamint a NATO-szabványtól való eltérése. Mindezek ellenére az adott helyzetben a MiG-29 típusú vadászgép egyértelműen a korszerűsítés és a repülőcsapatok további megbízható működését szolgálta. A géptípus további korszerűsítésének, NATO-kompatíbilissé tételének lehetősége megvan. Ezt bizonyítja a Bundeswehrben rendszerbe állított MiG-29-es repülőgépek helyzete.

A csapatok mozgékonyságát, páncélvédettségét és egyenszilárdságát biztosító, alapvetően meghatározó szállító harcjármű a belátható jövőben a BTR-80 különböző típusváltozata (BTR-80A, BTR80-K) lesz. Jó harcászati tulajdonságai ellenére az együttműködés biztosítása és az alkalmazási feltételek változékonysága miatt több vonatkozásban - elsősorban a kommunikáció területén - szintén korszerűsítésre szorul.

A BTR-80 és BTR-80A páncélozott szállító harcjármű megfelel a '80-as évek haditechnikai alapkövetelményeinek. Mozgékonysága jó, fegyverzete kellő tűzerővel rendelkezik, illetve a különféle járulékos eszközökkel felszerelés, harcvezető-eszközökkel kiegészítés lehetősége révén jelentős minőségű javulást eredményez a szárazföldi csapatok fegyverzetében. A BTR-harcjárművek hadrendbe állítása az orosz származás (GOSZT-szabvány) miatt további jelentős ráfordítást igényel annak érdekében, hogy a harcjármű NATO-kompatíbilissé, megfelelő vezető- és híradó eszközökkel ellátottá váljon.

A magyar hadsereg jelenlegi és még inkább távlati műveleti/alkalmazási követelményei a tűzerő, a mozgékonyság és a páncélvédettség magas szinten tartását igénylik. Ennek megvalósítása érdekében a csapatok páncéloserőinek fő eszközét, úgy tűnik, a T-72 típusú harckocsik fogják a távlatokban is alkotni. A NATO-együttműködés minél teljesebb megvalósítása érdekében a távlatokban a harckocsikon számos korszerűsítést, illetve részegységcserét (pl. híradó rendszer) kell végrehajtani.

A fentiekben vázolt főbb fejlesztési programok a NATO-együttműködéshez szükséges képesség kialakítását célozzák, amelyek elengedhetetlenek a NATO-tagságból eredő követelmények maradéktalan teljesítéséhez. Ezen túlmenően, főként saját erőforrásainkra támaszkodva, jelentős fejlesztőtevékenységet folytatunk néhány más területen:

hazai bázison került kifejlesztésre az egységes egyéni összfegyvernemi vegyivédelmi felszerelés, mellyel a csapatok ellátása lassú ütemben megkezdődött;

a fegyverzet korszerűsítése céljából a HM Haditechnikai Intézet kifejlesztette a P9RC-típusú pisztolycsaládot, a KGP9-géppisztolyt, a GEPARD típusú mesterlövő puskát, valamint a 92 M támadó, illetve védő kézigránátot. A finanszírozási lehetőségek ezen eszközök nagyobb mértékű hadrendbe állítását csak a hosszú távú tervekben teszik lehetővé.

A fenti fejlesztéseken kívül, távlatokban, igényként merül fel az elektronikai harceszközök fejlesztése, a Mi-24 helikopterek NATO-kompatíbilissé tételének igénye.

Az eddig vázoltak alapján azt lehet mondani, hogy a haderő jelenlegi technikai állapota mindenképpen jelentős javításra szorul, de hosszú évek negatív tendenciája után megnyílt a lehetőség a romlás megállítására és néhány területen már előrelépés is történt. A gondok nagysága miatt ugrásszerű, egyszerre minden területre kiterjedő javulásra nincs lehetőség, de már kibontakozik a fejlődés útja. Ugyanakkor a problémák időbeni felszámolása érdekében feltétlenül tovább kell vizsgálni valamennyi érintett kormányzati szervnek a további fejlesztési források felkutatását, és biztosítani a lehetséges források leghatékonyabb felhasználását.

Összegezve: a Magyar Honvédség a haditechnikai fejlesztésre fordítható erőforrásait a NATO-kompatibilitást célzó területekre koncentrálja. A kormányhatározatban rögzített finanszírozási lehetőségekből egyértelműen következik, hogy a fejlesztési program csak több évre elnyúlóan és a stratégiai felülvizsgálat eredményéhez igazítottan valósítható meg. Ugyanakkor fontos előrelépés, hogy a kormányhatározat olyan támogatási biztonságot nyújt, amely lehetővé teszi az átgondolt tervezést és a kialakult helyzet megoldását lépésről lépésre, a kormány és a NATO által elvárt korszerű haderő létrehozását.

A haderőfejlesztés makrogazdasági összefüggései

A világgazdaságban csakúgy, mint az egyes nemzetgazdaságokban, az egyik vagy talán a legfontosabb érdekérvényesítő erő maga a piaci kereslet. A hosszabb időre programozott és koncentrált állami beszerzések még egy kis ország esetében is számottevő, a potenciális partnerek által méltányolt keresletet képviselnek, így lehetőséget adnak arra, hogy a magyar gazdaság piac- és forrásbővítési érdekeinek szolgálatába állítsuk azokat.

A különféle költségvetési, elsősorban haditechnikai eszközök beszerzésnél kialakított ellentételezési együttműködések keretében a magyar gazdaság 1-1,5 milliárd dollár nagyságú többletiparcikk-piachoz juthat, illetve az ehhez kapcsolódó együttműködési programok célirányos, tudatos alakításával a magyar gazdaság számára új növekedési energiák szabadíthatók fel.

A magyar kis- és középvállalati szférában van egy ígéretes innovatív vállalkozási kör. Ennek a csoportnak a kisebb részét az elmúlt évtizedekben a szellemi munka, a tanulmányok preferenciái segítségével felnőtt hagyományos családi vállalkozások teszik ki. Nagyobb hányadát alkotják a felbomló, leépülő állami vállalatokból és kutató-fejlesztő intézetekből kiszorult szakemberek és kimentett információk, szellemi javak bázisán létrejött vállalkozások. Ebből a vállalati csoportból sokan a speciális, kis szériás, technológiaigényes termékekben és nagy szellemi munka tartalmú szolgáltatásokban megnyíló piaci részekben jó pozíciót vívtak ki maguknak. Vitatott, hogy mekkora ennek a csoportnak a súlya, tekinthető-e egy gazdaságpolitikai vagy technológiapolitikai akció önálló célcsoportjának.

Természetesen a magyar gazdaság struktúráját, külső és az ezáltal meghatározott belső kapcsolatrendszerét is nagymértékben a globális világgazdasági erők formálják. A gazdaságpolitika mozgástere korlátozottabbá vált, de felelőssége nem szűnt meg a gazdaság szerkezetének és nemzetközi kapcsolatainak alakulásáért.

A meginduló növekedés, a bővülő piac és a finanszírozási lehetőségek javulása lehetővé teszi az elmaradt korszerűsítések bepótlását, ezzel a versenyképesség javulását, az export erősödését a nemzeti tulajdonban maradt végtermékgyártó vállalatoknál is. A hazai végtermékgyártók dinamikusabb fejlődése biztosabb keresletet jelenthet, ezért további lendületet adhat a háttériparnak.

A kormányzati gazdaságfejlesztési stratégiának mindig nemzetgazdasági összefüggésekben kell megítélni a várt vagy szándékolt változások társadalmi költségeit és eredményeit. Ennek a stratégiai megközelítésnek az az értelme, hogy ahol lehet, a különböző területeken folyó fejlesztések összekapcsolásával használjuk ki a költségek csökkentésére, az eredmények sokszorozására adódó lehetőségeket.

Az a piaci szegmens, amire a gazdaságpolitikának a legnagyobb befolyása van, a közbeszerzések piaca. A hazai közbeszerzési rendszernek a fejlesztés szempontjából kedvezőtlen vonása, hogy a törvény és a gyakorlat egyaránt csak rövid távú, éves döntéseket enged meg, mert nem teszi lehetővé a közbeszerzési igényekre való felkészülést. Perspektivikus szemléletű gazdaságpolitika esetén éppen a közbeszerzések jelentős része lenne alkalmas a szükségletek előrejelzésére és a vállalkozások fejlesztési tevékenységének orientálására valóságos szükségletek alapján. A továbblépés alapjául egyrészt az államháztartás hároméves prognózisa, másrészt a programköltségvetés bevezetett, de a gyakorlatban még nem igazán hosszú távú szemléletben működő módszere szolgál.

Az államháztartási törvény értelmében a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor teljeskörűen be kell mutatni a költségvetési évet követő két év várható előirányzatait is, amelyeket a költségvetési év folyamatai, illetve annak áthúzódó hatásai, a tervezett feladatok szerkezetében bekövetkező változások, valamint gazdasági előrejelzések alapján állapítanak meg. A prognóziskészítés lehetőséget ad a fejezetgazdáknak, hogy - együttműködve a Pénzügyminisztériummal - felmérjék és jelezzék fejlesztési feladataik forrásigényét a következő évekre. Hangsúlyozni kell, hogy a hároméves előirányzatok megjelenése nem döntés, nem ad garanciát hosszú távú igények kielégítésére, de azt lehetővé teszik, hogy az adott fejlesztési folyamat előrehaladásával újra és újra jelezzék a középtávú finanszírozási igényeket.

A programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok megtervezéséről, az ezek felhasználásával megvalósuló kiadások finanszírozásának rendjéről a 217/1998. kormányrendelet intézkedik. Ennek lényege, hogy a programokat és részprogramokat a Kincstár elkülönítetten tartja nyilván, ezek forrásait kötelezettségvállalással lekötött előirányzatként kezeli. Lehetővé válik, hogy a program végrehajtása során forrásokat engedjenek át más, a programban együttműködő (költségvetési) szerveknek. Megköveteli viszont a program céljának, végrehajtási módjának, ütemezésének, ellenőrzési pontjainak alapos kidolgozását. A módszer korlátja viszont, hogy a program forrásai is csak éves költségvetési előirányzatokban garantáltak, a megtakarítások évek között automatikusan nem vihetők át, illetve a PM csak az év közepén dönt az előző évi megtakarítások felhasználhatóságáról.

Mind az államháztartás prognózisa, mind a programfinanszírozás szabályozása viszonylag új keletű módszer. Inkább keretet adnak, megoldási irányt jeleznek, és kevésbé tekinthetők hatékony gazdaságszervező eszköznek. A finanszírozási programokat kitöltő tartalomtól függ majd, hogy egyszerű pénzügyi technika vagy nagy hatású gazdaságfejlesztési eszköz válik belőlük. Az utóbbi eredményhez egyrészről szakmailag jól megalapozott, gazdaságstratégiai szemléletű programok kidolgozása, másrészről a fejezetgazda, a pénzügyi szakapparátus, valamint a politikai szféra oldaláról is szilárd gazdaságpolitikai elkötelezettség szükségeltetik, a programban foglalt szerkezeti változások végrehajtására. Éppen ezek a tartalmi változások teszik lehetővé az Áht. idézett követelményének a teljesítését.