| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 3. szám |
FÓRUM |
Szabóné Szabó Andrea
| A hagyományok ápolása növekvő szerepet tölt be a Magyar Honvédség életében. A katonai hagyományok ápolásának célja a honvédség nemzeti jellegének és szellemiségének formálása, erősítése, valamint a társadalommal történő pozitív elfogadottságának emelése. Jelentősége abban gyökeredzik, hogy ötvözi a nemzeti jelleget, a nemzeti értékeket a jelenkoréval. Hozzájárul a nemzeti azonosságtudat elmélyítéséhez, a katonai hivatástudat, a hivatásos állomány ön- és közmegbecsülésének erősítéséhez. A szerző cikkében áttekinti az MH szimbólumait, a katonahagyományok kontinuitását biztosító és az arculatot formáló elemeit. |
A 20. század végének társadalmi, gazdasági, technikai változásai nagy kihívást jelentenek mind az egyén, mind egy szervezet életének, működési feltételeinek, struktúrájának és önazonosságának tekintetében. A mozgásban lévő mai világ és feltételrendszerei közepette létfontosságú az értékek ápolása, őrzése, melyek végigkísérik az egyén vagy a szervezet életét, múltját, hiszen ezen tényezők fontos szerepet töltenek be jelenében és jövőjének formálásában is. Természetesen figyelembe kell venni a kor diktálta változásokat is, alkalmazkodni kell azokhoz, de sohasem szabad elvonatkoztatni a múlt eredményeitől, hagyományaitól, melyek erős gyökerekként támaszt jelentenek a változásoktól terhes világban.
A katonai hagyományok ápolásának területei kapcsolódnak a csapatnévadáshoz, a névadó emlékének őrzéséhez, a fegyvernemi és a csapatünnepekhez, a csapattörténet gondozásához, a katonai szimbólumok őrzéséhez. Mindezek által a katonai eszmeiség, a katonai szolgálathoz való viszony, a hivatástudat és egyben magyarságtudat, a nemzethez való katonás, az MH és környezete közötti kapcsolat viszonyrendszere erősödik, bővül, fejlődik.
Ami az intézményi kereteket illeti, a Humán Főcsoportfőnökség Humánszolgálati Csoportfőnöksége, illetve a HM Társadalmi Kapcsolatok és Kulturális Főosztálya foglalkozik a hagyományőrzés különböző területeivel, folyamatos kapcsolatot tart, illetve tartunk fenn a hagyományőrző egyesületekkel, kölcsönösen részt veszünk egymás rendezvényein, együttműködési megállapodások, előadások, kiadványok születnek.
A rendszerváltozás után nemcsak a haderő-átalakítás, illetve az új hadseregkép kialakításának igénye fogalmazódott meg a Magyar Honvédség vezetésének elképzeléseiben, hanem ezzel kapcsolatosan a Magyar Honvédség új, egységes szimbólumrendszerének, vizuális arculati elemeinek kialakítása is. Ezen újonnan kialakítandó szimbólumrendszer hivatott a Magyar Honvédség, mint az egyik legmarkánsabb nemzeti intézmény, nemzeti jellegét a haza védelmére való elkötelezettségét kifejezni a külső környezet, a társadalom egésze irányában. Ezen túlmenően a Magyar Honvédség állományának a szervezettel történő azonosulását, identitását is tükrözi, mélyíti.
A Magyar Honvédség újonnan tervezett és elfogadott alapszimbólumának központi eleme a karmai között Szent István kardját tartó, kiterjesztett szárnyú turulmadár, amelyet balról tölgyfaág, jobbról olajág övez. Az ágak találkozási pontjában a nemzeti színeket magában foglaló pajzs található, míg felső csúcsaikat A HAZÁÉRT jelszó köti össze, alatta pedig a MAGYAR HONVÉDSÉG félköríves felirata található.
A turul a magyar mondai hagyományok totemállataként az égi hatalom és az uralkodói fensőbbség megtestesítője. A mondavilág tőle eredezteti az Árpád-házat, és mint ilyen, az Árpád-házi fejedelmek és királyok isteni eredetét hivatott hangsúlyozni.
Mint minden ragadozó madár, a turul (karvaly, sólyom) is az uralkodás, az égi eredet jelképe, az erőt, az akaratot szimbolizálja, kiterjesztett szárnyai pedig a védelmező szándékot, az óvni akarást jelképezik. A turul karmai között látható kard a harc, a hatalom, a bátorság, a férfias erő és a hősiesség jelképe, ezáltal a katonai szimbólumok körébe is illeszkedik. A magyar királyi jelvények közé tartozó, Szent Istvánnak tulajdonított karddal suhintottak a magyar királyok a koronázási dombról a négy égtáj felé, kinyilvánítva hatalmukat az egész birodalom fölött.
A tölgy- és olajág is a katonai jelentéstartalmat mélyíti el kettősségével, hiszen a tölgyfaág a harcot, háborút, míg az olajág a békét jelenti.
A nemzeti színeket magán hordozó pajzsnak egyrészt azonosítási funkciója van, hiszen a nemzeti hovatartozás egyértelmű meghatározója, másrészt pedig a biztonság és a védelem szimbólumaként nyilvánvalóan utal a Magyar Honvédség alapvető feladatára.
Ezt a hatást erősíti a jelmondat és a szervezet megnevezése, mely heraldikai szempontból stabilitást, teljességet, szilárdságot sugall és biztosít, mintegy keretet adva az eszmeiség vizuális megjelenítésének.
A katonai jelképek közé tartozik a hadsereg testületi jellegét meghatározó, annak zárt, bizonyos szempontból elkülönült mivoltát hangsúlyozó egyenruha, mely egyidejűleg több funkciót is betölt. Egyrészt a nemzeti jelleget, viselőjének hovatartozását hangsúlyozza és biztosítja összetéveszthetetlen egyediséggel, másrészt a korszerűség és a praktikum kritériumainak is meg kell felelnie. A harci, illetve a kiképzési öltözetnek mindenkor meg kell felelnie a hadsereg technikai felszereltségének, harcászati követelményeinek, valamint a különféle külső hatások elleni védelemnek is. Ezen túlmenően természetesen fontos hangsúlyozni, hogy a ruházatnak szabásában, ékítményeiben, színében is jelképeznie kell a magyar katonai öltözködési hagyományokat.
Az egyenruhához szorosan kapcsolódnak a rendfokozati, fegyvernemi jelzések, a különböző jelvények, a kitüntetések, melyek az egyenruha kiegészítő elemeként jellegüknél fogva is a nemzeti hagyományokra utalnak és azokra vezetnek vissza.
A katonai rangjelzések kialakulását tekintve elmondhatjuk, hogy a természeti népek már az őskortól kezdve előszeretettel jelezték a többieknek az egymás között kivívott rangjukat. Gondoljunk csak a napjainkban újra felfedezett testfestésre, tetoválásra vagy a különféle tolldíszekre, hatalmi jelekre és a széles skálát felvonultató egyéb díszítésre!
Ezek a jelzések felvilágosításra szolgáltak viselőjük társadalmi pozíciójáról, a hierarchiában elfoglalt helyéről, valamint az adott közösségen belüli katonai rangjáról. Ilyen információt szolgáltató jelzés lehetett például a harcos öltözetének és fegyverzetének gazdagsága, joga valamilyen hátasállat vagy harckocsi használatára, valamifajta címer, zászló, nemzetiségre vagy törzsre utaló jel. De ide sorolhatjuk például a különféle szalagokat, csokrokat, sisakforgót vagy tollas süveget.
A csapatzászló az egyik legfontosabb, legnagyobb múltra visszatekintő jelkép, alapszimbólum. A katonai becsület, hősiesség, dicsőség, a haza védelme iránti feltétlen elkötelezettség szimbóluma, a csapat, az alakulat tagjainak összetartozását jelképező eleme. A katonai szervezet tekintélyét és becsületét testesíti meg, s mint olyant, óvni, védeni kell.
A jelenlegi csapatzászlót a köztársaság kikiáltása óta, 1989. október 23. óta használják a csapatok. A csapatzászló - melyet a köztársasági elnök adományoz - átadása nemzeti, állami vagy katonai ünnepek alkalmával, ünnepélyes keretek között történik.
A csapatzászló színösszeállítása és formája az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, illetve az 1946-ban kikiáltott köztársaság csapatzászlóját idézi. A zászló alapszíne fehér, széleit nemzeti színű lángnyelv pártázat díszíti, mindkét oldalán az MK címerével, amelyet jobbról cserfaág, balról, olajág övez.
A magyar katonai hagyományoknak megfelelően a csapatzászlóra szalag köthető. A rendszerváltás előtt a szalagok tetszőleges színűek, különböző méretűek voltak és állami, társadalmi, politikai szervezetek képviselői adományozták az adott alakulatnak. Ezáltal a csapatzászlók túldíszítettekké váltak.
Az új szabályok e területet is átformálták, a katonai hagyományok tiszteletben tartása érdekében. A csapatzászlóra az új szabályzók szerint csak az adományozó köthet szalagot, melyre ráhímezhető az adományozó neve, az adományozás időpontja, az alakulat vagy az adományozó jelmondata. Ezen kívül elismerés gyanánt csak a köztársasági elnök, a honvédelmi miniszter és az MH parancsnoka adományozhat zászlószalagot.
A zászlók sorában nem szabad elfeledkeznünk a történelmi zászlók jelentőségéről, a történelmi múlt és a hagyományok ápolásának szerepéről. E zászlók a magyar történelem különböző korszakaiban a magyar csapatok által használt zászlók másolatai, tulajdonképpen történelmi csapatzászlóknak tekinthetjük őket.
Nyilvánosság előtti megjelenésük elsősorban az augusztus 20-i ünnepség- és rendezvénysorozathoz, illetve más állami ünnephez kapcsolódik, de tendenciaként és örvendetes tényként figyelhetjük meg, hogy szereplésük iránt egyre nagyobb az érdeklődés és igény. E tény azért is fontos, mert általa is lemérhetjük a társadalom és a katonai hagyományok, a társadalmi megítélés és a Magyar Honvédség szellemiségének pozitív relációját.
A történelmi zászlók "újrafelfedezése" egyrészt a hagyományok tiszteletének és megőrzésének szempontjából bír jelentőséggel, másrészt a nyilvánosság előtti megjelenésüket egyfajta hagyományteremtésként is értelmezhetjük, a nemzeti tudat és a történelmi múlt, különösképpen a katonai múlt értékei építésének és ápolásának eszközeiként.
A hagyományok őrzésében, a szimbólumok továbbörökítése és vállalása mellett, az ünnepek és a velük kapcsolatos rituálék létfontosságú szerepet töltenek be. Az ünnepek az egyén és egy adott szervezet, közösség életében is döntő fontosságúak, hiszen egyrészt alkalmat adnak az ünneplésre, a hétköznapok monotonságából történő kiszakadásra, másrészt erősítik az összetartozást, a "mi érzést". Erősítik az adott közösség által elfogadott értékeket, normákat. Közösségformáló funkciója mellett a közös múlttudat, a hagyományok továbbörökítése, a kontinuitás biztosítása is alapvető elemként jelenik meg az ünnepek jelentőségének vizsgálatában.
A nemzeti ünnepek méltó, hagyományoknak megfelelő megünneplése mellett a katonai ünnepek megtartása is részét képezi a katonai hagyományok ápolásának. Ide tartozik a magyar honvédelem napja, a fegyvernemi nap, illetve a csapatünnep.
A magyar honvédelem napját illetően köztudott, hogy a Magyar Honvédség jogelődje a határőrséggel, a tűzoltósággal, a büntetés-végrehajtással, a vám- és pénzügyőrséggel együtt ünnepelte szeptember 29-én a fegyveres erők napját. 1992-től azonban Budavár 1849. évi megvívásának napját ünnepeljük ilyenként, mely napon a Görgey Arthur tábornok vezette honvédsereg visszafoglalta az ország fővárosát a Hentzi osztrák császári tábornok csapataitól.
Az e nappal kapcsolatos ünnepség- és rendezvénysorozat keretei között, az MH és a társadalom kapcsolatának pozitív megítélése érdekében, alkalom nyílik az MH repülő-, harci-technikai eszközeinek, tanintézeteinek, egyenruhájának, kiadványainak megismertetésére, elfogadtatására a szélesebb nyilvánossággal.
A katonai hagyományok, ezen belül a katonai ünnepekkel kapcsolatos hagyományok közé tartozik a fegyvernemi napok megünneplése. Az egyes fegyvernemekhez, szakcsapatokhoz, szolgálati ágakhoz tartozó katonai szervezetek, valamint a katonai tanintézetek fegyvernemi tanszékei a személyi állomány és a széles társadalmi nyilvánosság előtti bemutatkozás, a védőszentek kultúrájának és a fegyvernem hagyományainak ápolása céljából fegyvernemi napot tarthatnak. A fegyvernemi nap lehetőséget nyújt a környezetnek történő bemutatkozásra, az eredmények bemutatására, számadásra a kiképzési feladatok elsajátításáról, de módot ad különböző közösségi rendezvények lebonyolítására (versenyek, avatás). Ezek a rendezvények elmélyítik az adott fegyvernemen belüli és azon kívüli kapcsolatrendszereket, hagyományokat őriznek és teremtenek, az összetartozást erősítik a közösen átélt élmények révén.
Nemcsak az egyes fegyvernemek, hanem a katonai szervezetek is tarthatnak csapathagyományaik őrzése érdekében ún. csapatünnepeket. E csapatünnepek kiváló alkalmak a csapattörténet egyes mozzanatainak felelevenítésére, az adott katonai szervezet csapatszellemének erősítésére. E csapatünnepek a névadóval kapcsolatos évfordulókhoz, az adott tájegység vagy település múltjának kiemelkedő eseményeihez kötődnek.
A tiszti fogadalom a hivatás vállalásának szimbóluma, a feladatokkal, jogokkal és kötelességekkel azonosulás jelképe, a fegyveres szolgálatra való felkészülés folyamatának egyfajta végső visszaigazolása. A Magyar Honvédség eszme- és filozófia-rendszeréhez való azonosulás tömörített deklarálása, az elhivatottság tanúságtétele.
Bár a Magyar Honvédség nem rendelkezik minden részletre kiterjedő, írott formátumú etikai kódexszel, de ez a fogadalom önmagában több funkciót is betölt. Egyrészt a szervezethez tartozást deklarálja, a lehető legméltóságtelibbé emelve annak aktusát. Másrészt a hagyományok továbbviteléről, őrzéséről is gondoskodik, hiszen évtizedes, évszázados tradíció a katonai eskü tétele, a haza védelméhez való feltétlen önfeláldozás deklarálása. Harmadrészt olyan magatartási és normakövetelményeket foglal magában, melyek a hivatásos állomány egymás közötti viszonyrendszerét határozzák meg, a katonák számára kötelező attitűdöket közvetítve.
A katonaimázs lényeges elemei jelennek meg a szöveg soraiban, egy olyan imázsé, mely a fegyveres testületet a történelem folyamán végigkísérte. Fontos momentuma ezen imázsnak az elkötelezett, meg nem alkuvó hűség a haza, a nemzet szolgálatában, a bátorság, a hősies helytállás, a bajtársiasság. Lényeges elem eme, a belső kötelességtudatra építő értékek közvetítése mellett a törvényesség, a jogszabályok tisztelete és ismerete, hiszen bár a hivatásos katona egy speciális körben teljesít szolgálatot, végzi munkáját, mégis a társadalom tagja, melyet ugyancsak törvények mozgatnak, igazgatnak. A fogadalom szövege konkrétan megszabja az alárendeltek és elöljárók egymáshoz való viszonyát, viselkedési normáit: a felelőség és a lojalitás a kulcsszavak az alárendeltek irányában, az elöljáróval szemben az engedelmesség dominál. Fontos az ismeretek megszerzése, természetesen nemcsak a szakmai (katonai), hanem a technikai és humánismeretek elsajátítása is.
A katonai szolgálaton belül létező hagyományok ápolásához és rituálékhoz köthető még a katonai eskü is, mint régi és az egyén, valamint a katonai szervezet életében döntő fontosságú hagyomány. A katonai eskü az elkötelezettség, a katonai normáknak, a haza védelmének vállalása iránti elkötelezettség szimbóluma.
Szövege: "Esküszöm, hogy a Magyar Köztársaságot híven szolgálom, a fegyveres erők hűséges katonája leszek. A Magyar Köztársaság érdekeit, állampolgárainak jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával életem árán is megvédem."
A hadsereg nemzeti jellegének, a nemzeti múlt és történelem jelentős személyiségeinek vállalása a katonai szervezetek névválasztásában is megnyilvánul. A korábban használt fedőszámok helyett magyar uralkodók, államférfiak, hadvezérek vagy jelentős történelmi múlttal rendelkező tájegységek, települések nevét választották az egyes szervezetek csapatnévadóul. Ezáltal kifejezésre jut mind a Magyar Honvédség, mind pedig az adott katonai szervezet azon szándéka is, hogy erősítsék a csapatnak, az alakulatnak otthont adó település és az adott alakulat közti összetartozás érzését, a szülőföld és a lakóhely védelme iránti elkötelezettséget, az alakulat és külső környezete közötti együttműködést, kapcsolati rendszert.
A hagyományápolás másik mozzanata egy katonai alakulat életében a csapattörténeti, fegyvernemi emlékek bemutatása, gyűjtése, rendszerezése, folyamatos ellenőrzése, bővítése. E munka során, illetve az eredmény bemutatása révén a szervezet minden tagja megismerheti és kötelessége is megismerni az adott szervezet múltját, cselekedeteit, szimbólumrendszerének változását. Ezen eredményeket egy ún. emlékszobában kell elhelyezni és biztosítani kell, hogy a szervezet minden tagja s - ez már a hadseregnek a civil társadalom felé történő nyitását jelzi - a polgári lakosság is megtekinthesse azokat. Ezáltal is erősödik a szervezet külső és belső környezetéhez való viszonya, a vállalt katonai és történelmi értékek megismertetésének és megismerésének lehetősége.
A katonai szervezetek a magyar katonai hagyományok átörökítőiként gondoskodnak a fegyvernemi és csapattörténeti emlékek gyűjtéséről, feldolgozásáról, megőrzéséről, bővítéséről és bemutatásáról. Ezen emlékanyagok körébe azok az anyagok tartoznak, melyek a katonai szervezet működési területén, saját vagy jogelődje működése folyamán keletkeztek, ezenkívül amelyek kapcsolatban állnak a helyőrség katonatörténeti, néprajzi és egyéb történelmi múltjával.
A csapattörténeti emlékszobában a katonai szervezet történetét, hagyományait, a névadóul választott személyt, a helyőrség települési környezetét és hadtörténetét bemutató, valamint a helyőrség honvédelmi vonatkozású néprajzi és ipartörténeti emlékei kapnak helyet.
A tanintézeteknél és intézményeknél intézménytörténeti emlékszoba található, melyben az imént felsoroltakon kívül a magyar tiszt- és tiszthelyettes-képzés történetét, fejlődésének fontosabb állomásait bemutató emlékek kerülnek kiállításra.
A fegyvernemi szakgyűjteményben a fegyvernem vagy szakcsapat történetének - a fegyvernem megjelenésétől napjainkig terjedő időszakot átfogó - emlékanyaga található.
Mind a csapat- és intézménytörténeti emlékszobák, mind pedig a fegyvernemi szakgyűjtemények kiállításait szükséges és hasznos felhasználni a személyi állomány kiképzése során. Ezenkívül, a külső környezettel történő kétoldalú kapcsolat fenntartása és elmélyítése érdekében, a kiállítások megtekintését lehetővé kell tenni az adott helyőrség lakosai, az érdeklődök számára.
A Magyar Honvédség alapszimbólumán túl az egyes katonai alakulatok, csapatok esetében is felmerült az igény egy, a szervezet azonosítására szolgáló saját, önálló jelzés létrehozására, mely szándék az 1990-es évek elején konkrét formát öltött. Egyre több szervezet nyújtotta be az általa kitalált csapatkarjelzés-tervezetet. A karjelzés az alakulatok életében a megkülönböztetés funkciójával bír, tükrözi az alakulat történetéhez, az alakulatnak otthont adó régió, illetve település történelméhez, a hagyományokhoz való hűséget, az ezekkel történő azonosulást.
Bár a csapatkarjelzést szabályozó intézkedés meghatározza a karjelzés formai és vizuális megjelenítésének legfontosabb kritériumait, ezen karjelzések természetesen merőben eltérnek egymástól, hiszen minden alakulat önálló múlttal, csapattörténettel rendelkezik, valamint az alakulat jellegénél fogva más-más szín- és formavilággal bír. Míg a csapatzászló az alakulat jeles napjain, ünnepein jelenik meg, addig a karjelzést minden nap viselik a szervezet tagjai, mindennapi kapcsolatban vannak vele, ezáltal az alakulat tagjainak a szervezethez kötődése, azonosságtudata mélyül, erősödik.
Végül úgy gondolom, hogy a témakör keretében szólni kell a katonasírok gondozásáról is.
A hagyományápolás területén belül szomorú kötelesség, a kegyelet és megemlékezés jegyében, a katonasírok gondozása. A Magyar Honvédség, a különböző társadalmi-kegyeleti, illetve hagyományőrző egyesületekkel, szervezetekkel történő együttműködés keretében felkutatja és vállalja az I. és a II. világháborús katonasírok rendrehozatalát, gondozását, az elesettek nemzetiségétől, vallásától függetlenül. A síroknál minden évben, halottak napján kegyeleti megemlékezésre kerül sor abban a reményben, hogy az idegen földben nyugvó magyar katonák sírjairól is hasonlóképpen gondoskodik valaki.
A Hadisírgondozó Iroda legfőbb feladata egyrészt a magyar sírok felkutatása külföldön, temetők létesítése, a kegyeleti jog gyakorlása, a hamvak hazahozatala, másrészt az állami, társadalmi és magánszemélyek tekintetében az eljárások irányítása, felügyelete. A hadisírgondozással összefüggő kormánymegállapodások aláírásra előkészítése és végrehajtása, az elkészült hősi emlékhelyek és temetők felavatásának előkészítése és lebonyolítása is ezen iroda tevékenységi körébe tartozik. Ezen kívül végzi a hősi sírok és a hadifogoly-temetők adatainak számítógépes feldolgozását is, feladatuk a dokumentációk nyilvánosságra hozatala, illetve kicserélése diplomáciai úton.
* * *
A NATO-csatlakozás kapcsán, valamint a haderő-átalakítás tényét és tendenciáját figyelembe véve szükségszerűnek látszik, hogy - csakúgy, mint egy civil szervezet esetében - a Magyar Honvédség keretein belül is tudatosan kerüljön megtervezésre, alkalmazásra a szervezet arculatát és filozófiáját kifejező szimbólumrendszer. Annál is inkább indokolt ez a lépés, mert ez idáig csak esetlegesen, szinte "magánkezdeményezésként" történt az egyes alakulatok szimbólumrendszerének kiépítése, nagyrészt hiányosan, illetve a központi, átfogó jelképrendszer létrehozására irányuló kezdeményezések nem jártak sikerrel.
A kor és a NATO-csatlakozás feltételrendszeréhez igazodó, új alapokon létrejövő honvédségnek elemi érdeke, hogy egy olyan, egységes arculattal bírjon, mely minden részterületén ugyanazt a közös mondanivalót, filozófiát, designt hordozza, amely markánsan kifejezi a szervezet identitástudatának alapvető elemeit, az önmagáról környezete felé sugározni kívánt képet. Ugyanakkor, képes tudatosan felvállalni a történelmi múlt és a katonatörténelem hagyományait, képes a szimbólumait, értékeit tovább örökíteni az adott kor követelményrendszerének kívánalmaival, konstruktív folytonossággal ötvözve azokat.
FELHASZNÁLTIRODALOM