| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 2. szám |
HADTUDOMÁNY-HADÜGY |
Horváth Mihály-Krajnc Zoltán-Tatorján István
| A szerzők a földi telepítésű légvédelmi erők és eszközök NATO-elvek szerinti tervezésének kérdéseit tekintik át, rámutatva a korábban alkalmazott eljárások módosult elemeire, hangsúlyosabb mozzanataira. Módszeresen levezetik a harctevékenység végrehajtására irányuló elhatározás meghozatalának folyamatát a feladat átvételétől az elhatározás meghozataláig. A folyamat hangsúlyos eleme: a lehetséges cselekvési változatok kimunkálása (felállítása), azok elemzése és összehasonlítása modellezéssel. |
Napjainkban a Magyar Honvédség legfontosabb feladatai és céljai között szerepel a NATO-normáknak való megfelelés. A szövetség részéről az új tagok haderőivel szembeni alapelvárások (követelmények) hamar megfogalmazódtak, amelyben prioritást kaptak - többek között - az interoperabilitás és a tervezés, a kompatibilitás és az alkalmazás problémakörei. A legsürgősebb feladatok közé sorolható a haderő szellemi, strukturális és alkalmazási követelményeknek megfelelés, amelyek közül az első helyre a szellemi kompatibilitást célszerű sorolni. A kompatibilitás megköveteli az elvek és eljárások azonosságát, a vezetési, a tervezési és a döntéshozatali rendszerek hasonlóságát, a megbízható és az időszerű kommunikációt, a szellemi együttműködést. Az együttműködésnek való megfelelés szempontjából elengedhetetlen az interperszonális törzstevékenység és a személyiség értékeit támogató törzsmunka módszereinek elsajátítása. Ez lehet a garancia az együttgondolkodásra, az intézkedések, utasítások egyforma értelmezésére, a kapott feladatok minőségi végrehajtására.
A parancsnokok és a törzsek hadműveleti-harcászati felkészítésében, a tisztjeink továbbképzésében a NATO-kompatíbilis törzsmunka elsajátítására célszerű kiemelt figyelmet fordítani, hiszen szakembereinknek, a nyelvi követelmények teljesítése mellett, képesnek kell lenniük munkavégzésére a különböző NATO-törzsekben.
A légvédelmi rakéta- és tüzércsapatoknak a földi telepítésű légvédelem részeként készen kell állniuk harcfeladataik maradéktalan végrehajtására. Függetlenül attól, hogy a csapatok készenléti helyzete milyen szintű, az adott légvédelmi rakéta- és tüzérszervezeteknek biztosítaniuk kell a harctevékenység előkészítésének végrehajthatóságát. Meg kell határozniuk azokat a rendszabályokat és meg kell teremteniük azokat a feltételeket, amelyek a harcfeladat eredményes végrehajtását biztosítják.
A harctevékenység előkészítése alatt a légvédelmi tervezést végrehajtó szervek parancsnokainak, törzseinek a légvédelmi harctevékenység erőforrásai tervszerű alkalmazására irányuló - mindenre kiterjedő, időbeni és minőségi tervező-, szervező- és irányító-, valamint a csapatok végrehajtó tevékenységének összességét értjük a harc megkezdésére történő felkészítése és a harcfeladat sikeres végrehajtása céljából. Az előkészítés a harcfeladat megkapásával, a feladat biztosítására vonatkozó intézkedések vételével kezdődik és a harcfeladat végrehajtására vonatkozó készenlét elérésének jelentéséig tart.
Az előkészítés tartalmát jelentő feladatok végrehajtásával a légvédelmi rakéta- és tüzérszervezet a harcfeladat végrehajtására kész állapotba kerül. Ez azonban nem jelenti a harctevékenység előkészítésének végleges befejezését. A követelmények és feltételek megváltozásával a harctevékenység előkészítésének tartalmi összetevőit folyamatosan módosítani, pontosítani kell.
A harctevékenység előkészítését két alapvető részre, a tervezés és a szervezés időszakára lehet bontani:
Az elhatározás felfogható olyan folyamatként, amelynek során meghatározzák a feladatokat, kialakítják a terveket, és utasításokat adnak az alárendelteknek a feladat teljesítése érdekében. Minél alacsonyabb a vezetési szint, annál egyszerűbb, közvetlenebb és gyorsabb a folyamat. Ekkor az idő válik a legkritikusabb tényezővé, amellyel a parancsnoknak és törzsének szembesülnie kell az elhatározás meghozatalának folyamatában. Azok az elhatározások, amelyek komplex parancsokban testesülnek meg, valószínűleg nem valósulnak meg a harcban.
Van egy fontos elv, melynek alkalmazása elengedhetetlenül fontos az új, NATO-komform döntéshozatali folyamat pontos megértéséhez. Ezen elv azt mondja, hogy: Az új végrehajtandó harcfeladat - származzon akár az elöljáró intézkedéséből, akár a folyó hadművelet elemzése során levont következtetésekből - új cselekvési irányokat szab meg a végrehajtó számára.
A problémamegoldás megközelítése nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a törzs a változó helyzetnek megfelelően új intézkedést (elhatározást) dolgoz ki - akár kap elöljárói intézkedést, akár nem -, amennyiben a kialakult helyzet megköveteli azt.
Ez a gyakorlatban azt jelenti: törzsnek állandóan vizsgálnia kell azt, hogy a harcászati (hadműveleti) helyzet változott-e olyan mértékben, amely változás új elhatározás meghozatalát teszi szükségessé.
A megoldás során négyfajta válasz adható:
Az elv az alárendelt önállóságáról alkotott NATO-felfogás világos példája, amely azt mutatja, hogy az alárendelt cselekvési önállóságának a biztosítása még az olyan érzékeny területeken is megvalósul, mint a harctevékenység tervezése, szervezése és ezen feladatok vezetése.
A parancsnoki felelősség két irányban működik. Míg a parancsnok felelős elöljáróinak a feladat végrehajtásáért, alárendeltjeinek szintén felelősséggel tartozik. Miután átruházta a hatáskört az alárendeltekre, a parancsnoknak biztosítania kell számukra a feladat végrehajtásához szükséges irányítást, erőforrásokat (beleértve az időt) és azok megerősítését. Ugyanakkor az elöljáró megtartja a feladat végrehajtásáért a teljes körű felelősséget.
Az elhatározás meghozatalának folyamata
| Az elhatározás meghozatalának területei | ||||||||
| A feladat (cél, küldetés) elemzése | ||||||||
| Információgyűjtés, következtetések levonása, feltételezések kialakítása | A kapott feladat elemzése | A parancsnoki útmutató elkészítése | ||||||
| A harcmező felderítő előkészítése | ||||||||
| A harcmező értékelése | A terep elemzése | Az időjárás elemzése | A fenyegetettség mértékének értékelése | A fenyegetettség mértékének összegzése | ||||
| A lehetséges cselekvési változatok kimunkálása | ||||||||
| Cselekvési változatok felállítása | Cselekvési változatok elemzése | Cselekvési változatok összevetése | ||||||
| A parancsnok elhatározásának ismertetése | ||||||||
Tekintsük át a fent vázolt folyamat néhány fontosabb elemét!
» Információgyűjtés. A törzs tagjai folyamatosan figyelemmel kísérik a kialakult helyzetet, és ennek során állandóan képesnek kell lenniük annak ismertetésére, jelentésére.
A személyügyi részleg folyamatosan gyűjti az információkat a személyi állomány helyzetéről, a saját és az alárendelt katonai szervezetek személyügyi állapotáról.
Felderítőrészleg: gyűjti az érdekeltségi körzetről, a hadműveleti területről, a harctevékenységi körzetről, a terepről és az időjárásról, valamint az ellenségről beszerezhető információkat.
Hadműveleti részleg: értékeli a kapott feladatot és az elöljáró szándékát, információgyűjtést folytat a saját állomány helyzetéről (két szinttel lejjebb), a kialakult helyzetről, a szárazföldi csapatok állapotáról, feladatairól.
Logisztikai részleg: folyamatosan gyűjti az információt a katonai szervezetek mindenoldalú ellátásának helyzetéről, beleértve az alárendelt és megerősítő erőket is.
Védelmi-tervező részleg: adatokat szolgáltat a polgári védelem, a lakosság és az önkormányzatok helyzetéről.
Vezetési részleg: folyamatosan gyűjti az ellenséges és a saját csapatok vezetését, híradását befolyásoló adatokat, tényezőket, biztosítja a híradó és informatikai rendszerek működési feltételeit.
» Következtetések levonása, feltételezések kialakítása. A rendelkezésre álló tények, adatok alapján a törzs következtetéseket von le, majd feltevéseket alakít ki, hogy a hiányzó vagy ismeretlen információkat pótolja. A tervezés folyamán a feltételezéseket állandóan felül kell vizsgálni, és az időközben ismertté vált tényekkel helyettesíteni kell őket. A feltételezés akkor használható fel a tervezés során, ha az elkerülhetetlenül szükséges.
A felderítőrészleg a terepet, az időjárást, az ellenséget, annak gyenge pontjait és a saját lehetőségeket vizsgálja; a hadműveleti részleg a saját erőkről rendelkezésre álló információk alapján von le következtetéseket; a logisztikai részleg állapítja meg a szervezetnek a pillanatnyi és a hadművelet kezdetére elérendő logisztikai helyzete közötti különbségeket. Ennek alapján von le következtetéseket a tevékenység belső feltételeinek meghatározására vonatkozóan; a vezetési részleg tervezi meg a tevékenységekhez szükséges híradó rendszert, méri fel az ellenség által alkalmazható elektronikai hadviselési eszközök mennyiségi és minőségi lehetőségeit, az ellenük való védekezés formáit.
Összegezésképpen megállapítható, hogy ezen feladatokat a törzsnek folyamatosan kell végeznie. Az értékelések elvégzése, a következtetések levonása tehát nem egy folyamat lezárásának a vége. Ezen folyamat az elöljáró parancsának, intézkedésének megkapása után tovább folytatódik, mivel az elöljárói intézkedést fel kell dolgozni, és a már megvizsgált területeket ennek alapján, az új ismereteknek megfelelően újra kell értékelni.
» A kapott feladat elemzése. Az elöljáró feladatának és elgondolásának tanulmányozását a törzsfőnök koordinálja. A törzs minden tagjának van feladata e munka során. Az elöljáró intézkedésének (parancsának) egy-egy példányát a törzs minden részlege a szükséges számban megkapja. Az elöljáró intézkedésének és tervének minden eleme tartalmaz információt. Ezen információkra az elhatározás folyamatának különböző szakaszaiban van szükség, hatásukat a feladat végrehajtására azonban már a feladattisztázás időszakában fel kell ismerni.
Az első lépés az elöljáró feladatának és szándékának megértése, ezen belül:
a.) Az elöljáró feladatának a célját. (Megérteni a feladat MIÉRT-jét). Mi az elöljáró, szándéka? Ennek során meg kell érteni az elöljáró elgondolását.
b.) A hadművelet körzetének újbóli áttekintését az elöljáró feladatának és szándékának megértéséhez.
c.) Az elöljáró átfogó megtévesztési tervének és a megtévesztés területeinek áttekintését.
d.) A végrehajtandó feladatok meghatározását.
e.) A rendelkezésre álló erőforrásokat. A törzsnek figyelembe kell vennie az intézkedésben (parancsban) meghatározott, a szervezeti kérdésekre vonatkozó előnyöket, megerősítést, átalárendelést (kikülönítést), illetve a harc szervezésére vonatkozó kérdéseket. Egybevetve az időt, a helyet és az érvényesülő előnyöket: a sikeres feladatteljesítés egy fontos kritériumát kapjuk.
f.) Az elfogadható kockázati szint elemzését. Az elöljáró meghatározhatja a kockázatvállalás azon szintjét, amit a parancsnoknak vállalni kell a feladat teljesítése érdekében. (Például: takarékosság az erők egy bizonyos részével, vagy a saját atom-, vegyi fegyverek alkalmazására vonatkozó utasítások figyelembevétele stb.) A felvállalható kockázat szintje a kapott feladat és elgondolás tisztázása eredményeként is megállapítható.
g.) Az időtényező elemzését. Miután a parancsnok nagy vonalakban megértette a feladatot és felmérte a rendelkezésre álló összes időt, meghatározza a tevékenységek különböző fázisaira fordítandó időt.
A hadművelet tervezésére minden egység csak a minimálisan szükséges időt használhatja fel. A tervezési idő felosztását össze kell vetni a saját és az ellenség döntéshozatali ciklusával.
» A feladatelemzés eredményeire épülve, annak utolsó fázisaként megtörténik a parancsnoki útmutató elkészítése, amit a parancsnok hagy jóvá. Az útmutató a törzs részére készül, az alább felsorolt területek mindegyikét tartalmazza vagy csak néhány kiválasztott területét. A parancsnok szándéka kivételével, amelyet mindenképpen magában kell, hogy foglaljon: - az időszámvetést; a parancsnoki szándékot (MINDIG!); a kockázat felmérését; az ellenség várható tevékenységének irányait; a hadműveleti terület felderítő-előkészítésének kiemelt szempontjait; a kiemelkedő fontosságú objektumokat; a szükséges minimális információigényt; a feladat végrehajtásának az alapkoncepcióját; az ellenség pusztításának fokát, az elektronikai tevékenységének lehetőségét; a színlelési (megtévesztési) feladatokat; a feladatok végrehajtásának sorrendjét; a tartalék összetételét, méretét, harcbavetésének feltételeit; utasításokat a szakalegységeknek; a vezetés, irányítás rendjét és a vezetés korlátozásait; a feladat (intézkedés, parancs) megszabásának módját; a feladat végrehajtásával összefüggő gyakorlások rendjét.
A parancsnok szándéka legyen tartalmas, világosan érthető egyéni elképzelés. Ez nem tekinthető a harctevékenység lefolyását meghatározó elgondolásnak, hiszen nem fejti ki a feladat végrehajtásának mikéntjét. A parancsnok szándéka tehát a harctevékenység célját fogalmazza meg, egy olyan elképzelést, amely a csapatok feladat-végrehajtását követő helyzetet tervezi meg, így ez a további feladatok kiindulási alapját képezheti.
A szándék három összetevőt foglal magában: a célt, a módszert és a végső helyzetet. Vagyis a harctevékenység végrehajtásának célját, szem előtt tartva az elöljáró szervezet feladatát (a miért megválaszolása); a saját alegységek által végrehajtandó harctevékenységi fajta részletek nélküli meghatározását; az ellenség, a terep kölcsönhatásainak függvényében az alárendelt erők helyzetét a feladat végrehajtása után.
Nincs prioritása egyik tevékenységi változatnak sem, ez biztosítja a parancsnok kreativitását, így a vezetés szabadságfoka jóval nagyobb.
Az előzetes értesítés(ek) - intézkedések - kiadása. Miután a parancsnok jóváhagyja a megszabott feladatot, a hadműveleti részleg előzetes értesítést ad ki, vagy elhalaszthatja azt a parancsnoki útmutató, illetve az előzetes elgondolás elkészültéig. Az előzetes értesítést el kell juttatni az összes alárendelt szervezethez, az érintett szomszédokhoz és az elöljáróhoz. Az alárendeltek így párhuzamosan tervezhetnek.
A megszabott feladat összeállítása után a törzs az információk folyamatos gyűjtésével és szelektálásával folytatja a kialakult helyzet elemzését és feldolgozását.
Az elhatározás meghozatala folyamatában a parancsnok folyamatosan adhat ki utasításokat, sőt a törzs figyelmének összpontosítására külön is intézkedhet. A parancsnok tervezési útmutatója alapvető sarkköve a harctevékenységi változat kidolgozásának.
A felderítőrészlegnek a kialakult helyzet értékelésekor végzett munkája a harcmező felderítő-előkészítése néven ismert.
Ez az a folyamat, amely során a parancsnok felhasználja a harcmező felderítő-előkészítését arra, hogy tisztában legyen a harcmezővel és azokkal a lehetőségekkel, amelyet maga a harcmező a saját és a fenyegető erők számára jelent. A harcmező felderítő-előkészítése az ellenség és a környezet módszeres és folyamatos elemzését jelenti egy meghatározott körzetben.
A megkapott és kikövetkeztetett feladatok számbavétele után kerül sor az úgynevezett lényeges feladatoknak és az alárendelt(ek) cselekvési rendje fő irányait meghatározó feladatoknak a megszabására. E feladatok köréből kiválasztják azokat, amelyek teljesítése alapvetően fontos a siker elérése szempontjából. Ezek a lényeges feladatok, amelyek az alapfeladat összes elemét tartalmazzák, és választ adnak a ki, mit, mikorra, hol és miért kérdésekre.
A “mit” tartalmazza a fő feladatokat, ennek teljesítése a siker záloga.
A harcmező felderítő-előkészítésének folyamata négy részből áll, mégpedig a harcmező környezetének meghatározásából, a harcmező hatásainak leírásából, az ellenség (fenyegetettség) értékeléséből és tevékenységi rendjének meghatározásából.
Mivel a terep, az időjárás és a harcmező más jellemzői eltérő hatásokat fejtenek ki a légi és légvédelmi hadműveletekre, a harcmező légi felderítő-előkészítése eltér a harcmező földi felderítő-előkészítésétől. Az ellenséges erőket értékelni kell azon hatások szerint is, melyeket az időjárás, a terep és a saját erők hadműveletei befolyásolnak. A legjelentősebb fenyegetések, melyeket a harcmező légi felderítő-előkészítéséhez értékelni kell azok: a pilóta nélküli légi járművek, ballisztikus rakéták, manőverező robotrepülőgépek, harcászati levegő-föld osztályú rakéták, a forgó, valamint merev szárnyú repülőgépek. A harcmező légi felderítő-előkészítése elválaszthatatlan részét képzi a harcmező felderítő-előkészítése folyamatának valamennyi szinten.
A harcmező környezetének meghatározása
A harcmező magában foglalja a hadműveletek körzetének, a harctérnek és az érdekeltségi körzetnek a légi kiterjedését. A légi kiterjedés miatt a harcmező szerkezeti elemeinek mindegyike eltérhet a szárazföldi erők hadműveleteinek hasonló elemeitől.
A harctevékenység körzete az a terület, ahol a parancsnok felelősséggel és a jogkörrel rendelkezik a katonai műveletekért. Az rendszerint - de nem szükségszerűen - mélységben és szélességben megegyezik a szárazföldi hadműveleti területtel. Függőlegesen a saját légvédelmi rakéta- és tűzrendszerek maximális alkalmazási magasságáig terjed.
A harctér (légvédelmi rakéta- és tüzér-tűzrendszer) olyan fizikai légteret jelöl, mely az ellenség térbeli meghatározottságától és az ellene való harc képessége szerint tágul vagy szűkül. Szélességben, mélységben és magasságban úgy változik, ahogy az idő folyamatában a parancsnok elhelyezi és mozgatja erőit és eszközeit. A harcteret nem az elöljáró parancsnok jelöli ki, így annak határa az adott parancsnoki szint felelősségi körzetén kívül is lehet.
Az érdekeltségi körzet olyan földrajzi térség és a felette lévő légtér, melyről információkat és felderítési adatokat kell gyűjteni a tervezés megkönnyítéséhez vagy a parancsnok hadműveletének sikeres végrehajtásához. Mivel a parancsnoknak és a törzsnek időre van szüksége az információk feldolgozásához és a tervezéshez, valamint a hadműveletek összehangolásához, a parancsnok érdekeltségi körzete rendszerint nagyobb, mint a harctevékenység körzete vagy a harctér. Azon távolságok miatt is megnő, melyeket a repülő- és rakétarendszerek gyorsan megtesznek. Az érdekeltség légi körzete függőlegesen addig terjed, hogy lefedje a repülőgépek, a pilóta nélküli légi járművek és a rakétarendszerek szolgálati csúcsmagasságát, illetve röppályáját. Vízszintesen pedig, hogy lefedje a repülőgépek, a pilóta nélküli légi járművek és a rakéták maximális hatótávolságát, továbbá az ellenség repülőtereit, előretolt üzemanyag-utántöltő és újrafegyverző pontjait, navigációs segédeszközeit és rakétaállásait. Az érdekeltségi körzet azon határokig terjed, ahonnan felderítési adatokat és információkat kell gyűjteni az olyan ellenséges erőkről, melyek hatással lehetnek a saját erőkre.
A harcmező hatásainak leírása
Elemezni kell a terep és az időjárás hatását a saját és az ellenséges erőkre. Ezek eltérhetnek egymástól a szárazföldi hadműveletekre kifejtett hatásukban.
Terepelemzés. A légvédelem érdekében végrehajtott terepelemzés jelentősen különbözik a szárazföldi hadműveletekhez végrehajtott terepelemzéstől. A légtér jellege nem iktathatja ki a terepelemzés szükségességét, mivel az ellenséges repülők és a saját légvédelmi tüzérség megkísérli majd e terepet saját előnyére felhasználni. A harcmező felderítő-előkészítése azokra a földrajzi tényezőkre összpontosít, amelyek az ellenséges repülőknek a célpont megközelítésével, észlelésével és befogásával, vagy egy légideszant, légi rohamcsapat célba juttatásával kapcsolatos képességeit befolyásolják. A harcmező felderítő-előkészítéséhez a terepelemzés ugyanazon elveit követi, mint a földi elemzés és a terep katonai szempontjait emeli ki (OCOKA - megfigyelés, fedés, rejtés).
Megfigyelési és tűzhatáskörzetek (felderítési és tűzrendszer). Ezek a szempontok kapcsolódnak a terep hatásához a felderítés és a célmegjelölés során. A harcmező felderítő-előkészítésével kapcsolatban a megfigyelés az optikai és az elektronikai láthatósággal (egyenes rálátás) függ össze. A hatékony működéshez, a célok felderítéséhez és azok megtámadásához a harcmező számos rendszerének szüksége van a láthatóságra. Ezek a rendszerek a rádiókat, a radarokat, a zavarókat, a közvetlen irányzású fegyvereket, a repülőgép-fedélzeti vagy földi érzékelőket, valamint a saját légvédelmi rakéta- és tüzérrendszereket foglalják magukban. A tűzhatáskörzetek a terepnek a fegyverrendszerekre kifejtett hatásával függnek össze. A légteret elemezni kell olyan útvonalszempontok szerint, melyek biztosíthatják a légi ellenség rejtett belépését a célkörzetbe, és azokat, amelyek a legjobb tüzelési pozíciót biztosítják, ha azok elérik a célkörzetet.
Fedés és rejtés. A fedésnek és rejtésnek (álcázásnak) kissé eltérő az alkalmazása a repülőrendszerek esetében. A következő harcászati fogások és eljárások kapcsolatosak a fedéssel és rejtéssel: a terepkövető repülés, a magassági ugrás, az álcázás, a fedés, a talajreflexió.
Akadályok. Az akadályok három fő típusba sorolhatók: amelyek akadályozzák a légvédelmi rakéta- és tüzérrendszerek hatékony alkalmazását, korlátozzák a terepkövető repülést; melyek kényszeríthetik az ellenséges repülőeszközöket arra, hogy különleges megfigyelést vagy repülési profilt vagy útvonalat használjanak vagy túlságosan magasra emelkedjenek.
Kulcsfontosságú terep. A kulcsfontosságú terep nem más, mint olyan fontos hely vagy terület, amelynek az elfoglalása, megtartása vagy ellenőrzése jelentős előnyt biztosít bármely harcoló félnek.
Légi megközelítési útvonalak. A légi megközelítési útvonalak ugyanazon kritériumok alapján kerülnek értékelésre, mint a földiek. Az útvonalak meghatározásához használandó szempontok közé sorolható az ellenséges repülőeszköz típusa, repülési profilja és fegyverzete, az ellenséges repülőeszköz kiindulási pontja és a földi ellenőrző radarok állásai, az ellenséges repülőeszköz valószínű célobjektumai, a manőverező erők támogatásának lehetőségei, a manőverezés szabadsága a légi útvonalon, a repülőrendszernek és repülőgép-vezetőnek nyújtott oltalmazás, a ellenséges repülőeszköz és a repülőgép-vezető lehetőségei.
A légi hadműveletek különösen érzékenyek az időjárás hatásaira. Az időjárást a légi és légvédelmi hadműveletekhez azért elemzik, hogy kiszámítsák a cél fölé érkezés legvalószínűbb idejét (a “CS” időt) és más tényezőket az időjárás hatásai és a fényadatok alapján. Számos ugyanilyen tényezőt vesz számításba a felderítőfőnök vagy a felderítőtiszt a szárazföldi hadműveletekhez, melyek a következők:
Az ellenség (fenyegetettség) értékelése, tevékenységi rendjének meghatározása
A légi hadműveletek esetében a fenyegetettség értékelése az ellenséges légierő képességeinek, szervezetének és doktrínájának alapos tanulmányozásából áll. A következő lépéseket kell alkalmazni az ellenség értékelésekor:
Az ellenség légi- és szárazföldi erői tevékenységi rendjének meghatározása integrálja az előző három lépés eredményeit egy jelentőségteljes következtetésbe. A felderítőrészleg kialakítja az ellenség támadási modelljeit, hogy meghatározza az ellenség légi és rakétatevékenységi módjait. Elkészíti az eseménysablonokat és mátrixokat is, hogy a felderítési adatok gyűjtését arra a tevékenységi rendre koncentrálják, amelyet az ellenség várhatóan végre fog hajtani.
A helyzetsablonok az ellenség várható csoportosításának ábrázolása rajzos formában, melyet egy konkrét tevékenységi rendhez kell felvenni. Ezek rendszerint a felderítőfőnök és a hadműveleti főnök egyeztetése alapján ábrázolják a hadművelet legkritikusabb pontjait.
Az eseménysablon egy útmutató az adatgyűjtés, a felderítés és a megfigyelés (R&S) tervezéséhez. Felvázolja azokat a meghatározott érdekeltségi körzeteket (NAIs), ahol a parancsnok bizonyos harcászati tevékenységeknek jelentőséget tulajdonít. Egyúttal arra is használják, hogy megerősítsék vagy elvessék az ellenség egyes tevékenységi változatát. Ezek a meghatározott érdekeltségi körzetek, a terepnek a lehetséges célpontokhoz vezető légi megközelítési útvonalakat érintő korlátozásain, az ellenséges támadás, felderítés, hírszerzés, megfigyelés és célmegjelölés repülési profiljainak az elemzésén alapulnak. A felderítőrészleg kialakítja az eseménymátrixot.
A döntést támogató sablon a helyzetsablonon és az eseménysablonon, eseménymátrixon és a saját tevékenységi rend hadijátéka tapasztalatainak eredményein alapul.
Általában tartalmazza a megközelítés légi útvonalait; a légideszant és a légi roham célobjektumait; a leszállási és kidobási körzeteket és a legnagyobb méretű ellenséges elemeket, melyeket a körzetben alkalmazhatnak; az ellenség rendszereinek hatótávolságát; a saját légvédelmi rendszerek hatótávolságát; az érdekeltségi célkörzeteket, valamint a döntési pontokat.
A légi érdekeltségi célkörzeteket és a döntési pontokat ugyanúgy kell meghatározni, mint a szárazföldi hadműveletekben. Ugyanakkor, a repülő rendszerek nagy sebességének köszönhetően, a döntési pontok jóval az érdekeltségi célkörzetek előtt helyezkednek el.
A harcmező felderítő-előkészítése egy meghatározott földrajzi helyzetben az ellenség és a környezet módszeres és folyamatos értékelését jelenti. A harcmező felderítő-előkészítésének folyamata segíti a parancsnokot harci erejének alkalmazásában és leghatékonyabb felhasználásában a döntő pontokon, a döntő időben és a döntő helyen azzal, hogy meghatározza az ellenség valószínű tevékenységi rendjét, valamint figyelembe veszi a környezetet és annak hatásait a hadműveletekre. A harcmező felderítő-előkészítése légi összetevőjének meghatározása és folyamatos pontosítása rendkívül fontos a légvédelmi és a szárazföldi erők feladatainak végrehajtásához a modern harcmezőn.
Lépései a cselekvési (tevékenységi) változatok “felállítása”; a változatok elemzése és összevetése; az elhatározás rövid kivonatának elkészítése. Ennek eredménye a jóváhagyott tevékenységi változat és a (kiegészítő) intézkedés (parancs) elkészítése.
G A törzs mindig több cselekvési változatot dolgoz ki. Ezek száma minimum három, maximum öt lehet.
A cselekvési változatok kidolgozásának elemei:
A kidolgozott cselekvési változatoknak lényeges jellemzőikben különbözniük kell egymástól. Lényeges jellemzők a következők lehetnek: a tartalék felhasználása, a harccsoport összetétele, a tevékenységi szektorok, körzetek nagysága, a tevékenységi körzetekhez az erők és eszközök hozzárendelése, a fő erőkifejtés és a manőverek formái.
A cselekvési változatok kimunkálásának lépései
A hadműveleti részleg első lépésként ismerteti a törzzsel az összes kidolgozott cselekvési változatot. Elemzése során a parancsnok és törzse egy végrehajthatósági teszt alkalmazásával értékeli a változatokat. A végrehajthatósági teszt kezdetén a törzs meggyőződik arról, hogy az adott változat megfelel-e az idő, a tér és az anyagi eszközök követelményeinek.
A hely elemzése magában foglalja a valós terep és légtér elemzését a harctevékenység végrehajtásához. Az eszközök elemzése megmutatja, hogy az alegységek rendelkeznek-e a szükséges harcképességgel a harctevékenység végrehajtásához.
A törzs tagjai a cselekvési változatok elemzését a gyakorlatban modellezéssel hajtják végre. Ennek eredménye megmutatja, hogy az adott változat milyen hatékonyan biztosítja a feladat teljesítését.
A törzs minden részlege - saját szakterületének megfelelően - részt vesz a modellezés folyamatában. A törzs minden tagjának kötelessége megvizsgálni a különböző cselekvési változatokat abból a szempontból, hogy egyértelmű választ kapjunk a következő kérdésekre:
A modellezés sorrendje: akció - reakció - ellenreakció. A modellezés egy tudatos kísérlet a harc lefolyásának előre történő megjelenítésére a saját csapatok erejének és helyzetének, az ellenség helyzetének és tevékenységének, valamint a terep ismeretében. A törzs tagjai különböző módszerekkel elemezhetik a cselekvési változatokat.
Akció. Mit tervezek végrehajtani? Ezután a felteendő kérdés: “Ha én ezt tervezem megtenni, hogyan fog reagálni erre az ellenség?”
Reakció. Az ellenség lehetséges reakcióinak elemzése. Figyelembe kell venni az összes lehetőségét, beleértve a felelősségi körzeten kívüli erőket is. Ezután következik az utolsó kérdés: “Ha az ellenség így válaszolt, mi lesz az én ellenreakcióm?”
Ellenreakció. Az ellenreakciók azok a harccselekmények, melyeket a modellezést végző alárendeltek foganatosítanak az ellenség korábbi reakcióira. A tervezők terepszakaszhoz kötötten határozzák meg az ellenreakciókat, valamint a szükséges eszközöket is hozzárendelik.
A modellezés tulajdonképpen a kiválasztott események, mozzanatok és azok összetevőinek elemzése az alárendelt erők és eszközök leghatékonyabb felhasználásának tervezésére.
A modellezést két szinttel lejjebb kell elvégezni.
A modellezést követően a törzs összehasonlítja a különböző változatokat, hogy kiválaszthassák a sikeres harctevékenységhez tartozó cselekvési változatokat. A “mit”, “mikor”, “hol” és “hogyan” kérdések minden egyes cselekvési változatban jelen vannak.
Az összehasonlítás sokféle módszerrel elvégezhető. Noha többféle módszer ismeretes az összehasonlító értékelések elvégzésére, nem létezik olyan módszer, ami garantált eredményeket biztosítana minden helyzetben.
Ezen összehasonlító értékelések a NATO-országok hadseregeiben is eltérőek. Ismeretes az úgynevezett mátrix táblázatokon alapuló módszer, a szorzószámok használatán alapuló módszer és sokfajta, a számítógépes bázisok alkalmazásán alapuló módszer.
Ezen túl a parancsnok elhatározásától függően bármelyik összehasonlító módszer - az adott feladat sajátos körülményeinek megfelelően - változtatható, speciális értékelési mutatókkal kibővíthető.
Az összevetés szempontjai lehetnek: a rugalmasság; az erők gazdaságos alkalmazhatósága; a harcérintkezés súlypontja; a minimális kockázati tényező; az egyszerűség és a biztonság/védelem.
A törzs tagjai az összehasonlítás elősegítésére rendelkeznek a saját szakterületüknek megfelelő táblázatokkal, mátrixokkal. Az összehasonlítást végzők körét minden esetben a kialakult helyzet határozza meg.
Általában a parancsnok állapítja meg a jellemző követelményeket, a törzs pedig kiegészíti azt. A követelmények tartalmazzák a parancsnoki útmutató fontosabb pontjait, a kritikus tényezők felfedését elősegítő pontokat, valamint utalást a hadműveleti utasítás elveire. Az összehasonlítás szubjektív eredményt hozhat, amely megmutatja a különböző változatokban jelentkező előnyöket és hátrányokat. Az összehasonlítás lehet számokkal alátámasztott, objektív értékelés is. Az ilyen módszer teljes részletességű, tudományos alapú összehasonlítást tesz lehetővé. Ez azonban rendkívül időigényes.
A súlyozás szorzószámait a parancsnok értékítélete alapján határozzák meg. Az értékelési mutatók szubjektívek, ezért a számszaki eredmények nagyobb szóródást mutatnak, ami elősegíti az optimális változat felismerését.
A végrehajtási változatokat tehát a parancsnok vagy a törzsfőnök által meghatározott értékelési viszonyszám alapján osztályozzák. A viszonyszámok értéke megegyezhet vagy lehet több, mint ahány besorolandó tevékenységi változat van. Például: három tevékenységi változat esetén - egy változatban - lehet első, második vagy harmadik; szélesebb skálán történő értékelés esetén: lehet második, ötödik és tizedik helyre sorolt tevékenységi változat. A tevékenységi változatokat tartalmazó mátrix hasznos segédeszköz a tevékenységi változatok grafikus összehasonlításához.
Az értékelési mutatók az adott helyzettől függnek, változhatnak. Az elemzések elvégzése után (beleértve az összehasonlítást is) a törzs ismét megvitatja a parancsnoknak javasolandó tevékenységi változatot. A hadműveleti tiszt vezetésével a törzs minden tagja előadja az elemzése, összehasonlítása végkövetkeztetéseit.
A törzs kötelessége kiválasztani a legmegfelelőbb tevékenységi változatot. Ha a törzs nem tud dönteni, akkor a törzsfőnök kötelessége a különbségek értékelése. A tényeket számba véve végül is ő dönt a kiválasztott tevékenységi változatról.
A törzs részlegeinek képviselői szakterületüknek megfelelően jelentenek a parancsnoknak. Röviden összefoglalják a cselekvési változatok (elgondolás) lényegét és aláhúzzák azok előnyeit és hátrányait.
Végül az összefoglaló jelentésekre alapozva a törzsfőnök megteszi javaslatát a parancsnok számára, hogy melyik változat kerüljön elfogadásra, mint az elhatározás alapjául szolgáló változat.
A parancsnok a döntését a saját tapasztalatai, a törzsbe vetett hite, bizalma és a parancsnoki értékelés eredményei alapján hozza meg. Miután a parancsnok a jelentéseket meghallgatta, a következőket kell elvégeznie:
A parancsnok elhatározásának megszületése után a hadműveleti részleg újabb előzetes intézkedést ad ki. Ez a törzs számára tartalmazza az elkövetkező harctevékenység tervezéséhez szükséges induló információkat, és egyéb fontos adatokat, úgymint a harcparancs kihirdetésének időpontját stb.
A törzs az elhatározás meghozatala után folytatja kidolgozói munkáját. Felkészül a harcparancs (harcintézkedés) kidolgozására, és kiadására és egyéb koordinálói feladatok végrehajtására.