Lénárt Ferenc: A hadiipar hatalmi komplexummá szerveződése

A második világháborút követően a fejlett országok, de az egész világ fejlődését egy új hatalmi komplexum, a hadiipari komplexum (szinoním fogalomként a katonai-ipari komplexum is használatos a nemzetközi szakirodalomban) működése befolyásolja. Ma már tény, hogy az utóbbi években zárult le egy történelmi korszak, amelyre e komplexum erősen rányomta bélyegét, de befolyása napjainkban sem szűnt meg. Épp emiatt aktuális a hadiipari komplexum struktúrájának bemutatása, illetve fontos annak működésével, belső és külső kontaktusaival kapcsolatos folyamatok elemezése, értékelése, jövőképének felvázolása.

A társadalmilag és gazdaságilag legfejlettebb államok katonai, politikai, titkosszolgálati és gazdasági erői a keleti és nyugati tömbben - a második világháború befejezése után elsőként az Amerikai Egyesült Államokban - a hatalom gyakorlása tekintetében igen jelentős önállóságra tesznek szert. Politikai és gazdasági, sőt társadalmi téren igen szembetűnővé vált az a törekvés, ahogy a hadsereg képviselői nemegyszer érdekeiknek megfelelően befolyásolják az állami döntések meghozatalát, akár meg is gátolják a számukra kedvezőtlen döntések véghezvitelét. A hadsereg kapcsolatai egyre inkább kiszélesednek, befolyásuk jelentős mértékben megnő. Ezt a keleti tömbben - élén az egykori Szovjetunióval - "természetesen" hivatalosan soha nem ismerték el, azt a politikai hatalom sokáig titkolta. A kapcsolat fő célja, lényege persze ugyanaz volt, csak a folyamat jellege volt más.

A hadiipari komplexumok jellemzői

A modern, fejlett államok hatalmon lévő erői - különösen az Amerikai Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió katonai és gazdasági erői - a második világháború alatt, majd egészen a hidegháború befejeződéséig a világuralom megszerzésére törekedtek. Ez példátlan méretű fegyverkezéshez vezetett, minek következményeként az élet szinte minden területét alárendelték az erőpolitika követelményének. Alkotmányosan is megerősítették a "katonai megfontolások" elsődlegességét a belpolitikában, miből adódóan át-, illetve újraszerveződtek a miniszteriális katonai és titkosszolgálati apparátusok. A kibontakozó tudományos-technikai forradalom jelentősen átalakította a hadiipari termelést, elősegítve ezáltal a monopóliumok új csoportjainak megjelenését, és olyan rendkívüli beruházásokkal járó iparágak létrejöttét, amelyek termékeik nagyobb részével katonai igényeket elégítettek ki. Az üzletemberek, valamint az államapparátus emberei - kapcsolataik, érdekeik és céljaik példátlan méretű összefonódásával - közvetlenül ragadták meg a hatalmat. A katonai és a titkosszolgálati vezetés valódi hatalma tovább nő: létrejön a két fél és a legfőbb fegyvergyárosok szövetsége, de a döntő, meghatározó hatalom a monopóliumok és az egyre erősödő pénzügyi csoportok kezében van. Az óriási hadianyag- és -eszközgyártó társaságok között a tulajdonviszonyok szempontjából igen nagy az átfedés. Itt találhatók azok a személyek, akiknek vagyona másokénál sokkal nagyobb mértékben függ a katonai üzletektől, akik másoknál jóval szorosabb kapcsolatban állnak a tábornokokkal, akik a legszorosabb személyes érintkezést tartják fenn a legfőbb katonai és titkosszolgálati vezetéssel. Megjelenik az "élet színpadán" a hadiipari komplexum.

A hadiipari komplexum kialakulására, létére hamar és sokan felfigyeltek, különösen a politikusok és a társadalomtudományok művelői. Az egyes reagálások közül kiemelkedő jelentőségű D. Eisenhower 1961. január 17-én - a Fehér Házból való távozása alkalmából - a televízióban elmondott elnöki beszéde, amikor az alábbiakat mondta:

"... a hatalmas katonai gépezetnek és az óriási hadiiparnak a léte új jelenség Amerikában. Totális - gazdasági, politikai, sőt szellemi - befolyása érezhető minden városban, minden állami intézménynél, a szövetségi kormány minden hivatalában. Elismerjük ennek a fejlődésnek parancsoló szükségességét. De nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy számításba vegyük súlyos következményeit. Erőfeszítéseink, anyagi erőforrásaink, sőt egész megélhetésünk itt a tét; s ez a helyzet társadalmunk struktúrájával is.

A kormányzati munkában óvakodnunk kell attól, hogy szándékosan vagy anélkül indokolatlan befolyásra tegyen szert a hadiipari komplexum. Annak lehetősége, hogy ez az ellenőrizhetetlen erő veszélyes magasságokba emelkedik, fennáll és továbbra is fennmarad. Nem szabad megengednünk, hogy ez az erőcsoportosulás veszélybe sodorja szabadságjogainkat vagy demokratikus folyamatainkat. Semmit sem szabad adottnak vennünk. Csak az éber és tájékoztatott állampolgár tudja megfelelő összhangba hozni a hatalmas hadiipari és katonai gépezet igényeit békés módszereinkkel és céljainkkal úgy, hogy a biztonság és a szabadság együtt prosperálhasson..." [1]

Az elméleti kutatások ráirányították a figyelmet a hadiipari komplexumokra, mint a társadalmat és demokráciát befolyásoló új jelenségre. Erről a hazai hadtudományi kutatások az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején adnak számot.

A fenti - elnöki - beszéd óta eltelt közel négy évtized bizonyította a kijelentés igazát nemcsak az Amerikai Egyesült Államokra és a többi, katonailag-iparilag fejlett országokra, hanem az egykori Szovjetunióra nézve is.

A hadiipari komplexum létére - mint az élet új jelenségére - sok neves politikus úgy tekint, hogy az elhárítható, vagy a társadalom szigorú ellenőrzése alá vonható és mindezt adminisztratív intézkedésekkel el lehet érni. A szakirodalom [2] és a katonai-politikai szakmai körök nyilatkozatai, elemzései a hadiipari komplexum széles körű, többirányú vizsgálatát tartalmazzák, amelyek szerint létezik az a veszély, hogy a katonai és titkosszolgálati gépezet viharos gyorsasággal behatol a politikába, az ideológiába és a gazdaságba. Természetesen ennél mélyebb elemzéseket is találhatunk, amelyek azzal a céllal készültek, hogy a hadiipar elemzése során mintegy megóvják a civil társadalmat e komplexum túlzott beavatkozásától.

A hadiipari komplexum nem csupán a nagyszámú, az ügyeket saját szája íze szerint alakító magánbusiness képviselőinek csoportosulása, hanem a modern, fejlett állam életének igen fontos szektora, a magánvállalkozás, a katonai, a titkosszolgálati és az állami vezető réteg olyan szövetsége, amely a társadalmi és a gazdasági fejlődés adott szakaszára jellemző konkrét feltételek között jött létre. E szövetség tovább erősödik a katonai, a titkosszolgálati felső irányítás és az óriási hadiipari korporációk között. A kapcsolat tengelye az a hatalmas hadiipari komplexum, amely nagy hatással van a bel- és a külpolitikai életre, különösen a fegyverkezési politika irányítására. Az erőpolitika hívei szerint a fegyverkezési politika: az adott ország hadipotenciáljának állandó fejlesztésére, stabilizálására irányuló politikai-gazdasági-katonai-titkosszolgálati-tudományos tevékenység. Ha ennek alapján a komplexumnak a politikára gyakorolt hatását nézzük, szembetűnik, hogy a fegyverkezési politika már nem szűkíthető le csak hadiipari vonatkozásokra.

A katonai-politikai-szakmai körökben és a szakirodalomban ezzel kapcsolatban már többről, "politikai-adminisztrációs-hadiipari komplexumról" beszélnek. Sőt W. Proxmire amerikai szenátor véleménye szerint (1975): itt már "hadiipari-bürokrata-kereskedelmi-szakszervezeti-intellektuális-technikai-egyetemi-politikai komplexumról van szó, amelynek hatalma csaknem minden amerikai állampolgár életét érinti." [3] Ez a bonyolult megfogalmazás a hadiipari komplexumnak az élet minden szférájába való behatolását érzékelteti.

A hadiipari komplexum - politikai-katonai szakmai véleményformálók általi - interpretálásának elterjedt variációi között szerepelnek még a következő magyarázatok:

"... katonai, ipari, banki, szakszervezeti, akadémiai elit konglomerátuma, amely a saját hatalmának és jólétének növekedését a globális expanzió útján akarja elérni" [4], vagy "... informális és változó csoportkoalíció, amelynek pszichológiai, morális és anyagi érdekei fűződnek a fegyverkezés magas színvonalának megőrzéséhez és állandó fejlesztéséhez, a gyarmati piacok megőrzéséhez és a belső problémák háborús úton való megoldásához" [5], vagy D. Donovan amerikai szakértő megfogalmazása szerint: "A hadiipari komplexum nem más, mint a hatalmas katonai rendszer és az óriási méretű állandó fegyveripar egyesülése. Van egy kiegészítő komplexum is, amely az előzőekben vázolt csatlakozó érdekeket egyesíti, tagjai veteránok, tudósok, egyetemi kutatócsoportok, kongresszusi képviselők, helyi üzletemberek, kiadók, valamint a sajtóeszközök nagy része". [6]

Az ilyen meghatározások kicsengése olyan, mintha látszólag áthárítanák a hadiipari komplexum tevékenységéért a felelősséget a társadalom széles - üzleti és értelmiségi - rétegeire, bármely időben, bármely társadalom magától értendő attribútumának állítva be azokat. Ilyen szétfolyó megfogalmazások mellett és ilyen absztrakt megközelítéssel a hadiipari komplexum problémáiból elsikkad a legfontosabb: a gazdasági tartalom. Elmosódnak a határok azon erők között, amelyek összetételükben mint alapvető komponensek jelentkeznek és azon eszközök között, amelyeket saját uralmuk érvényesítése érdekében használnak fel.

A hadiipari komplexum struktúrája

A hadiipari komplexum a hadikonszernek és a nekik hitelező bankok, a katonaság hadászati, harcászati és titkosszolgálati ügyeket intéző szervei és az állami-politikai hatalmi apparátus döntéshozó személyei és intézményei közötti hatalmi és érdekösszefonódás. A háttérben hatalmas, mindent átfogó propaganda-, reklám- és pszichológiai befolyásoló gépezet áll. Olyan országban jelenik meg, amelynek magas a társadalmi, kulturális fejlettsége, komoly gazdasági, tudományos-műszaki és hadipotenciállal rendelkezik és a társadalmi-gazdasági rendszerén belül szilárd, jelentős központi irányító és végrehajtó hatalmi struktúra fejlődött ki. Ahol kialakul, ott a hadiipari vagy hadi-gazdasági-politikai komplexumnak önmagát fenntartó és megerősítő természete van. E hatalmi komplexum megerősödik annak következtében, hogy a katonailag és iparilag fejlett országok átfogó politikai, katonai, titkosszolgálati és stratégiai célokat igyekeznek elérni; ehhez a nemzet- és külgazdaságban a hadigazdaság állandó stabilizációjával és fejlesztésével szemben támasztott követelményrendszer alakul ki, és a hadikonszernek által nyert, rendkívüli méretű extraprofit a hadiipari komplexum képviselőinek biztosítva van. Ez az erőteljes, erőforrásban gazdag és kiterjedt koalíció egyetlen közös célra teremtődött: a katonai szektor további bővítésére, függetlenül a tényleges katonai szükségletektől.

A hadiipari komplexum magvát maguk a monopóliumok, a katonai és titkosszolgálati apparátusok adják. Köréjük csoportosulnak a velük különböző kapcsolati fokon álló hatalmi erők. Ezért tekinthető a hadiipari komplexum a politikai, a társadalmi és a gazdasági életet befolyásoló egyik legjelentősebb erőnek.

A szakirodalom váltakozva, de közel hasonló tartalommal alkalmazza a hadiipari komplexum, katonai-ipari komplexum mellett a katonai-ipari tömb, hadiipari tömb, hadiipari-bürokrata komplexum, hadiipari-gazdasági komplexum kifejezéseket.

A fogalom meghatározásával kapcsolatosan rögzíteni kell még egy tényt: a magyar, de a külföldi katonai-politikai szakmai körök, szakirodalmak egyaránt előszeretettel, egyforma gyakorisággal használják a hadiipari, illetve a katonai-ipari komplexum kifejezéseket. A Zrínyi Katonai Kiadó 1987-ben kiadott Katonai lexikona hadiipari komplexumot említ, amely tartalmának említése végén a következőket írja: "...A hadiipari komplexumot, helytelenül katonai-ipari komplexumnak is szokták nevezni."[8]

Számomra ugyanakkor e két fogalom egy és ugyanazt jelenti, közöttük különbséget tenni nehéz. Mintegy erősítik ezen nézetemet azok a politikusok, szakértők, publicisták, újságírók is, akik e fogalmakat felváltva használják ugyanazon gondolatok, jelenségek kifejezésére, de gyakrabban a hadiipari komplexum kifejezést alkalmazzák.

A "hadi" kifejezés használata jóval általánosabb (makroszintű), mint a "katonai" (mezo- vagy mikroszintű) kitétel. Tulajdonképpen e két fogalmat elkülöníteni, kettéválasztani nem is lehet. A fellelhető szakirodalomban - ugyanazon jelentéssel - a két fogalom váltakozva szerepel. Előbb-utóbb talán az oktatáson belül is kezd elkülönülni a tananyagok útján, de ennek csírái a kutatómunkákban, a kormányzati döntést megalapozó szakanyagokban szintén megtalálhatók. Itt már a fogalomrendszer magvasan a hadiipari komplexumra épül, amely a hadiipar bázisán értelmezhető. A két fogalmat - azonos fogalmi rendszerbe helyezve őket - egymás szinonímájaként fogadom el. Éppen ezért - az egységes szóhasználatra törekedve - a címben is említett hadiipari komplexum elnevezést használom.

A hadiipari komplexum fejlődésének irányai

Az aktuális helyi, illetve globális politikától függően a hadiipari komplexum egyes lényegi jegyei fellelhetők a világ majdnem minden országában (államában, kormányzatában, koalíciójában). Kialakul egy strukturális elemeiben relatíve "alacsonyabb" szintet képviselő katonai-gazdasági (ipari) rendszer, melynek szerepét, súlyát meghatározza, illetve befolyásolja a mindenkori gazdaság, technika és technológia, kultúra és tudomány fejlettségének színvonala. Bármely hadviselő és/vagy kényszerű belső védelmi szerepet vállaló országról elmondható, hogy a katonai és a gazdasági vezetők - hazai és nemzetközi terepen - kölcsönösen egymásra utaltak, döntéseikben egymásra támaszkodnak.

A társadalomkutatók - különösen J. Galbraith - hadiipari komplexumról szóló elméleti koncepcióinak sarkköve az "ipari rendszerek" [9] szükségessége és e rendszerek folyamatos fejlődése. A fegyverek kibocsátása az a terület, ahol a monopolista társulások a legkisebb nehézségekkel hatalmas pénzügyi folyósításokat kaphatnak, és maga a termelés szinte teljesen független a piaci viszonyoktól. Az ok: a monopolista társaságok, amelyek erre az útra léptek, nem akarnak lemondani arról a nyereségről, amelyet a háborús üzlet jelent számukra. Ezért tapasztalható részükről az a hatalmas nyomás, ami a fegyverkezési hajsza folytatásának "biztosítására" irányul. Mindemellett, a tudományos-technikai forradalom térhódításával kapcsolatban "az ipari rendszerek növekedésének szükségessége" fokozatosan nő.

J. Galbraith véleménye szerint a hadiipari komplexum fejlődésének fontos tényezői azok a bürokratikus tendenciák, amelyek tért hódítanak mind a magán-, mind pedig az állami (kormányzati) szervezetekben. A nyers, kíméletlen fegyverkezés csúcspontja az állami bürokrácián kívül kapcsolódik a fegyverek megvásárlásához, illetve a hadiipari komplexum legmagasabb vezetőihez, a hadiipari konszernek fontos részvényeseihez és tulajdonosaihoz.

A hadiipari komplexum belső kontaktusai az adott országon belül a hadimonopóliumok, a katonai, a titkosszolgálati vezetés és az államapparátus közvetlen érintkezéseiben nyilvánulnak meg.

A külső kapcsolatok csak szélesebb bázison - a külgazdaság, a külpolitika, a nemzetközi tudományos együttműködés, a burkolt ideológiai befolyásolás szintjén - kapnak értelmet.

Az ezredforduló küszöbén szükséges az állami döntéshozók, illetve a közvélemény figyelmét újból ráirányítani a hadiipari komplexum jelenségére, lényegére: a permanens fegyverkezés fenntartására, a hidegháború elmúltával annak fennmaradására. A hadiipari komplexum konkrét, "kézzelfogható" megnyilvánulási formája a fegyverek és fegyverrendszerek "szűnni nem akaró" gyártása, fejlesztése, a fegyverkereskedelem, illetve az ezek által előállt veszélyek: a helyi háborúk pusztításai, a demokráciát és az általános emberi haladást veszélyeztető hatások, amelyek a napi történésekben, hírekben legtöbbünk előtt elfedik a korlátozott (helyi) háború "néhány" általános vonását. Mindezek azonban a haditechnika, de a fegyverkezés specialistái számára már egységes képpé rajzolódnak. Ebből nem egy, messzebb - a fegyverkezés, a háborúk és katonai konfliktusok eredetére, fennmaradására - mutató következtetés vonható le. Mindezeket érdemes figyelembe venni annál is inkább, mivel évszázadunk utolsó évében sajnos még mindig számolnunk kell korlátozott háborúkkal, másrészt pedig a hadiipari komplexum jelenségéből sok minden - pl. a komplexum szerepvállalása, a nemzeti biztonsági, illetve a nemzeti katonai stratégiák kialakulása - fontos lehet a 21. században is.

A hadiipari komplexum sajátos - a fentiekben részben ismertetett - jegyeinek érvényesülésén túl, a 21. század küszöbén az egyes országoknak, nemzeteknek a világ globalizálódásával is "szembe kell nézniük", ahol a multinacionális vállalkozások uralma és azoknak a titkosszolgálatokkal való erőteljes összefonódása, fokozatos térnyerése figyelhető meg. Míg korábban a hadiipari komplexumot a nemzeti jelleg jellemezte, most már - a nemzetek feletti, multinacionalizáció hatásra - az egyes országok hadiipari komplexumai is egyre inkább egyneművé, nemzetközivé válnak, nemzeti sajátosságaik, jegyeik elmosódnak. Mindennek hatására egy sokkal erősebb, hatékonyabb, államok feletti hatalmi csoportosulás jöhet létre, mely nemcsak a nemzeti gazdaságot - benne a nemzeti hadiipart, továbbá a katonapolitikát, katonai doktrínát is - tudja befolyásolni, hanem képes a regionális (pl. Európai Unió), sőt a nemzetközi intézmények befolyásolására is. A globalizáció tehát úgy "veszélyezteti" a nemzeti hadiipart, hogy - bár ez csak egyesek esetében igaz - egyben erősíti is azt, amikor elősegíti annak nemzetközivé válását (határokon túlra való terjeszkedését), az erősebbek kiemelkedését, a technológiai-technikai lehetőségeik, az erőfölény megvalósítását, a fejlődést. Az viszont tény, hogy mind a multinacionális, mind a nemzeti hadiipar "végterméke" egy és ugyanaz. Hogy ez ellen kell-e védekezni? A nemzeti identitás fennmaradása érdekében mindenképpen, másrészről viszont nem. Azért nem, mivel az emberiség mindenoldalú gazdasági-technikai fejlődése nehezen képzelhető el mind a globalizáció, mind a hadiipari komplexum nélkül. A globalizáció, a regionalizáció és a lokalizáció csak együttesen kezelve értelmezhető, amely végső soron az egész emberiség fejlődését szolgálja, a hadiipari komplexum jelenségének nemzetközivé válása által is. E hatalmi szerep erősödésével, a kapcsolatrendszer, a befolyás érvényesítésének módjával, a függőségi viszonyok kialakulásával a későbbiekben még foglalkozom.