| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 2. szám |
VEZETÉS-KIKÉPZÉS |
Jakab László
| A katonai gondolkodásban a légierő tisztjei és tiszthelyettesei részére alapvető feladat a szemléletváltás, illetve a NATO STANAG-eken alapuló katonai eljárások, elvek megismerése, elsajátítása. Ezek alapvető feltételei annak, hogy a légierő felajánlott alegységei, csoportjai eredményesen tudják a kijelölt feladataikat NATO-alárendeltségben végrehajtani. A NATO Pfp-program tervezési és értékelési folyamat (PARP II. ciklus) vállalt kötelezettségei végrehajtásának feladatterve 1997-1999-es évre rögzítette azoknak a területeknek az interoperabilitási céljait, melyeket a légierőnek ebben az időszakban el kellett érnie. Ehhez a légierő kijelölt állományát fel kellett készíteni az új ismeretek és feladatok elsajátítására. A felkészítéshez - amelyet a csatlakozás után is folytatni kell - a NATO évente megfelelő pénzösszeggel járul hozzá. A szerző ezeknek a tanfolyamoknak a főbb tapasztalatait összegezi. |
A légierőnél az alegységparancsnokok és törzstisztek felkészítését a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, míg a repülő- és légvédelmi alegységparancsnokok (csoport, szakasz, század, zászlóalj) felkészítését Szolnokon, a Repülőtiszti Főiskolai Karon szervezték. A 2. repülő- és légvédelmi hadtestparancsnokság az 558/1997. számú intézkedésében a tanfolyam célját a következőképpen határozta meg: "A tanfolyamon részt vevő tiszti állomány általános felkészítése a NATO-előírások és az elfogadott gyakorlat szerinti alegység-parancsnoki tevékenységre, illetve törzsmunka végzésére olyan ismeretek átadásával, melyek megalapozzák azt, hogy az érintett személyek önképzés formájában vagy további belföldi (külföldi) szaktanfolyamokon történő átképzésével (megfelelő nyelvismeret esetén) képessé váljanak NATO-alegységekkel való együttműködésre, illetve alegységükkel NATO-alárendeltségben feladataikat sikeresen megoldani. A tanfolyam elvégzésének eredményeként ismerjék fel és sajátítsák el azokat az elvi és gyakorlati különbségeket, amelyek a jelenlegi parancsnoki munkájuk és a NATO-ban szolgálatot teljesítő alegységparancsnokok helye, szerepe és tevékenysége között van."
A célok mellett még meghatározták a tanfolyamokkal szemben támasztott főbb követelményeket, a hallgatók által megismerésre javasolt témaköröket, valamint végső célként azt, hogy a tanfolyam elvégzése után a hallgatók mit sajátítsanak el és mire váljanak képessé. Megadták a tanfolyamok beiskolázási terveit is. A felkészítés célja és tartalmi irányultsága miatt a tanfolyamok két típusát különböztettük meg, az ún. orientációs és az integrációs tanfolyamot.
A tanfolyamok megszervezését, vezetését, a tematika és tantárgyprogram kidolgozását 1997 májusában az általános katonai tanszék (1997 szeptemberétől légierő-katonai alapozó és továbbképzési osztály) vállalta fel. Az első tanfolyam 1997. november elsejével indult meg, amelyet még további 7 tanfolyam követett az oktatási évben. A tanfolyamok 4 hetes időtartamban kerültek megtervezésre, melyekre a repülő- és légvédelmi alegységektől 15-15 főt iskoláztak be.
A tanfolyamokra történő felkészülést elősegítette, hogy a főiskolai képzésben a hallgatók részére szeptember elsejétől 4 hét időtartamban már betervezték a HVK euroatlanti integrációs munkacsoport által lefordított NATO-tananyagokat, illetve STANAG-eket. Az oktatásba megfelelő nyelvismerettel és külföldi tapasztalatokkal rendelkező külső előadókat kellett bevonni. Az osztályon viszont kevés oktató rendelkezett klasszikus nyugati nyelvismerettel és NATO-tagországban szerzett tapasztalatokkal. Ezért az oktatásba és a vizsgáztatásba bevonták a Honvéd Vezérkartól, a Légierő Vezérkartól, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem légvédelmi, katonai kommunikációs és rendszerszervező, repülő-, társadalomtudományi tanszékeiről és a 89. vegyesszállító-repülőezredtől kijelölt előadókat.
További gondot jelentett, hogy az osztály állományának, illetve a bevont külső oktatóknak nem volt lehetőségük - az idő rövidsége miatt - felkészítő tanfolyamon részt venni, ezért az oktatásra kerülő tananyagok nagy részét "autodidakta" módon kellett elsajátítani, felhasználva az esetlegesen meglévő tapasztalatokat. Az oktatás beindításához a pénzügyi keret a Repülőtiszti Intézet 1997 májusában igényelte, de különböző okok miatt csak decemberben kapta meg, ezért az oktatáshoz szükséges jegyzetekből csak minimális mennyiség készült el. Oktatástechnikai területen is nagy volt a lemaradás: 1-1 db számítógép, videomagnó és színes TV, tantermenként 1-1 db félhomályos írásvetítő állt csak rendelkezésre.
A képzésre 4 hét - 120 tanóra - állt rendelkezésre. Erre készült a tantárgy- és tematikaprogram. A főbb interoperabilitási követelményekre, a NATO szervezeti felépítésére 6%-ot, a légierő és légvédelem eljárásaira 19%-ot, a szárazföldi eljárásokra és béketámogató tevékenységekre 20%-ot, a NATO vezetési rendszerére 7%-ot, a harctámogatásra, hadijogi, környezetvédelmi ismeretekre 20%-ot, katonai tereptanra 8%-ot, logisztikára 10%-ot, a vizsgára és a vizsgára történő felkészítésre 5-5%-ot fordítottunk.
A tanfolyam során a hallgatók megismerték: a nemzetközi hadijog alapvető előírásait, a béketámogató tevékenységek célját és tartalmát; a NATO katasztrófaelhárításának alapelveit, az alegységek felkészítési feladatait katasztrófafelszámolásban történő részvételre; a NATO szervezeti felépítését, működésének alapelveit, vezetési és irányítási rendszerét; a főbb NATO-tagállamok légierejének és légvédelmi rendszerének kiemelt feladatait, felépítését, alkalmazásának alapelveit, a NATO válságkezelésre alkalmazott eljárásait; az alegységszinten elkészítendő írásbeli dokumentumok (térképek, vázlatok, parancsok, jelentések stb.) tartalmi és formai követelményeit; a vezetési eszközök, a hírközlési és információs rendszerek, a hírközlési hálózatok szabványait, a rádióforgalmazás előírásait; a NATO-országok logisztikai támogatásának alapelveit, eljárásait; a szárazföldi harctevékenység alapjait, eljárásait; a veszélyes területek megjelölésének és jelentésének módjait; továbbá a vegyi és a műszaki támogatás eljárásait.
1998-ban az ismereteket kibővítettük: a felderítéssel, az EHC eljárásokkal, a katonai rendőrség feladataival, a főbb NATO-államok környezetvédelmi előírásaival, a biztonság- és titokvédelemmel, a légi támogatás, a kutatás-mentés, a légi szállítás eljárásaival, a harckiképzéssel, az UTM-vetületen és -hálózaton alapuló térképeknek, a katonai kilométerhálózati adatredszernek (MGRS) és a katonai jelek egységes rendszerének használatával, a túlélési eljárásokkal, a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának főbb jellemzőivel, a katonai rendőrség főbb feladataival és személyügyi ismeretekkel.
A tanfolyamok során a hallgatók elsajátították: a főbb NATO-szakkifejezéseket és meghatározásokat, a katonai törzsszolgálati jelek használatát, a különböző jelentések elkészítését, az alegységszintű okmányok vezetését, a fizikai állóképesség növelésének módszereit.
A hallgatók képessé váltak: a katonai döntéshozatali tevékenységeken belüli információk gyűjtésére, értékelésére, tervezésre, önálló döntések meghozatalára, az alegység részére szükséges okmányok formai és tartalmi kidolgozására, a szükséges logisztikai és egyéb jelentések elkészítésére, az UTM-vetületű térképek és katonai egyezményes jelek alkalmazására, az elsajátított ismeretek hozzáértő felhasználására a beosztásukban.
A tanfolyamoknál a hallgatók ismeretszintjeinek felmérése szóbeli feleletek, röpdolgozatok, témazáró zárthelyik, mintaokmányok és térképes feladatok kidolgozásának formájában valósult meg. A vizsgára külső vizsgabizottsági elnököt a HVK Hadműveleti, illetve Tanügyi és Oktatásszervezési Csoportfőnökségtől, a Légierő Vezérkartól hívtak meg. A vizsgáztatáson a vizsgabizottság tagjain kívül az egyes szakterületek oktatóit kérdező tanárként vonták be, ezzel is növelve a vizsga hatékonyságát és szakszerűségét, mivel az oktatott területek igen széleskörűek voltak. A vizsgán a hallgatók elméletben és az egyes mintaokmányok, térképes feladatok kidolgozásával adtak számot felkészültségükről. A sikeres vizsgáról oklevelet kaptak. Az első vizsgatapasztalatok alapján az alábbi következtetést vontuk le: célszerű lenne ha az alegység-parancsnoki állomány először részt venne angol nyelvtanfolyamon és csak utána kerülne beiskolázásra a NATO-tanfolyamra, mert így az angol szakkifejezések elsajátítása könnyebb lenne. Az elsajátított anyagok alapján először csak ritkán, később egyre bátrabban mertek vállalkozni a magyar eljárások, technikai eszközök és a NATO-ban alkalmazottak közötti interoperabilitási és kompatibilitási képesség összehasonlítására.
A HVK munkacsoportja által folyamatosan kiadott, illetve az egyéb NATO-kiadványok szükségessé tették a tananyagfejlesztést. Az 1998-99-es tanévben 10 csoportot iskoláztunk be. Ebben a tanévben a tanfolyamok tematikája kiegészült a harckiképzéssel, az MH légvédelmi koncepciójával, a felderítéssel, az elektronikai harc elleni védelemmel, a személyügyi és humánismeretekkel. A tanfolyam 5 hetes (150 óra) volt. 1999. március 12-e után a tanfolyam tematikáját tovább bővítettük a NATO követelményeinek figyelembevételével és az 1999. szeptember elsejével kezdődő tanfolyamok már 6 hetesek (186 óra) lettek. A tematikát kiegészítettük biztonságpolitikai ismeretekkel, alegységszintű vezetői tréninggel, a katonai rendőrség feladataival, biztonság- és titokvédelemmel, pedagógiai, számítástechnikai ismeretekkel és fizikai felkészítéssel.
Az 1999-2000-es tanévre újabb 10 csoportot iskoláztunk be. A NATO ajánlása és a Légierő Vezérkar kiképzési főnökének javaslata alapján a Magyar Honvédségben először a légierőnél 1999. február 15-vel megkezdődött a tiszthelyettesek NATO-orientációs (1999. március 12-től integrációs) felkészítése is és az év végéig további 10 csoport (10-15 fő) került beiskolázásra. Ebből 3 csoport repülő-műszaki és légvédelmi, 2 csoport alegység-parancsnoki és 4 csoport logisztikai szakirányultságú volt. Az oktatásba új előadókat vontunk be a HVK-tól, a ZMNE fedélzeti rendszerek-, sárkányhajtómű tanszékeiről, a Testnevelési Intézet szolnoki csoportjából és a Légierő Vezérkartól.
Mind a tiszti, mind a tiszthelyettesi tanfolyamokon felmértük az MH PK (VKF) 1/1998. számú intézkedése alapján a fizikai állóképességet. Az eddigi tapasztalatok alapján ezen a területen kell a legtöbbet fejlődni az elkövetkező időszakokban. A vizsgákon a vizsgatételeket számítástechnikai gyakorlati vizsgakérdésekkel egészítettük ki.
A NATO-integráció (1999. 3. 12.) időpontjára sokat fejlődött az oktatástechnikai eszköz- és anyagrendszer is. A LKAT osztály 4 tantermébe tantermenként 1-1db új, modern írásvetítő került, 1-1 db színes TV-vel és videólejátszóval bővült az egyik tanterem. Az oktatási anyagok elkészítésére, sokszorosítására 1-1 db színes és fekete-fehér fénymásoló, illetve az oktatói állomány részére 10 db számítógép áll rendelkezésre. Sikerült a főbb témakörökben jegyzeteket készíteni. Falitablók, videofilmek használata színesíti az előadásokat. 1999. október végére egy 6 darabos (egy tanári + öt hallgatói) oktatókomplexumot kapott az LKAT osztály - a Légierő Vezérkartól a 89. ve. száll. repülőezreden keresztül - az oktatás hatékonyságának biztosítására.
Az 1997-98-as tanévi 8 tanfolyamra minden tisztet parancsban jelöltek ki. Minimális tájékoztatást adtak részükre a saját alakulatoknál a tanfolyamról. A hallgatók kezdeti hozzáállása az első két-három tanfolyamon szükségszerűen megfelelt. Az oktatás folyamán azonban sikerült az érdeklődésüket felkelteni a tananyag iránt és megértetni a tanfolyam elvégzésének szükségességét. A Légierő Vezérkar állásfoglalása - mely szerint a további tevékenység során, beosztásba helyezés, egyéb tanfolyamokra (külföldre) jelentkezéskor figyelembe veszik a tanfolyam elvégzését - pozitívan hatott a hallgatók tevékenységére. A NATO különböző béketámogató tevékenységeinek (Öböl-háború, koszovói béketeremtés stb.) elemzései nagyban hozzájárultak a NATO-eljárások hatékonyabb megismeréséhez. Az 1998-99-es tanévtől már egyes tanfolyamokon 10-20% volt az önként jelentkezők száma, és volt, aki konkrét céllal érkezett a tanfolyamra. Nőtt az angol nyelvtanfolyamot végzett beiskolázottak száma is. Az aktív PR-tevékenység hatására (a Magyar Honvéd című újságon kívül a Szolnok TV-ben, a Szolnok Rádióban és a helyi újságokban jelentek meg riportok) a tanfolyamok ismertebbé váltak. Ezek hatására már a légierőn kívüli katonai szervezetektől is jelentkeztek a tanfolyamokra. A csoportok önszerveződésére jellemző volt, hogy a hallgatók összetartására tanórákon kívüli programokat is szerveztek. Egyedül az oktatók nyelvi felkészítésében nem tudtunk előrelépni, 1997 óta nem sikerült senkit a LKAT osztály állományából angol nyelvtanfolyamra beiskolázni!
Az ismertetett tanfolyamokon összesen 41 tiszti és 18 tiszthelyettesi csoportot iskoláztunk be. A légierőnél az alegység-parancsnoki beosztásban lévő tisztek nagy százaléka, míg a tiszthelyettesek kis százaléka végezte el eddig a tanfolyamokat.
Véleményünk szerint az elkövetkező években is szükség van ezekre a tanfolyamokra, mert a NATO STANAG-ekben rögzített eljárásokat minden tisztnek és tiszthelyettesnek meg kell ismernie, ezek ismerete nélkül ugyanis a különböző nemzetközi katonai tevékenységekben az együttműködés lehetetlenné válik. A későbbi években ezekre a tanfolyamokra célszerű a szerződéses tiszthelyettesi állományt is beiskolázni, mert a jövő tervei alapján erre az állománykategóriára hárul majd a közvetlen irányítás és végrehajtás nagy része.
A Magyar Közlöny 2. szám I. kötetében megjelent a Honvédelmi Miniszter 1/2000. (I. 7.) HM rendelete a hivatásos és szerződéses katonák központi át- és továbbképzésének megszervezéséről. A rendelet is hangsúlyozza, hogy az ismertetett továbbképzési formákban továbbra is szükség van a különböző NATO-eljárások oktatására. Ezek a standard tanfolyamok biztosíthatják a jövőben a légierő tisztjei és tiszthelyettesei részére a NATO-eljárások változásai esetén a folyamatos, célirányos, és hatékony felkészítést.