| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 2. szám |
Szabó János
| A Magyar Honvédség jelenleg zajló átalakítása során
kiemelt figyelmet kell fordítanunk a stratégiai felülvizsgálat humánfeladataira, a
haderő modernizációján belüli stratégiai prioritására, hiszen lemaradásunk,
illetve a velünk szemben újonnan megjelent igények és követelmények is ezen a
területen a legnagyobbak. A haderő mai helyzetének kialakulása egy hosszú, 10-15 éves folyamat, átszervezések sorozatának, a valódi haderőreform elmaradásának következménye. Hadseregünk mai állapotából - terveink szerint - mintegy tíz év időtartam alatt és a biztosított költségvetéssel juthatunk el a kitűzött célokhoz. A jelenleg folyó stratégiai felülvizsgálat remélhető sikerének alapja minden kétséget kizáróan a feladatok és a kapacitások szigorú logikájú újragondolása, a szélesebb érvényű horizont a gondolkodásban és a feladatok elosztásában, valamint a komoly kormányzati támogatás. |
Az 1980-as évek végétől a társadalomban és a honvédelem területén bekövetkezett változások, a tartós alulfinanszírozottság, a szabályzórendszerek gyors változása, összeomlása, a piaci hatások megjelenése, az értékek átalakulása és a Magyar Honvédségen belüli átalakítások elbizonytalanították a személyi állományt. Tömeges kiáramlás, az egzisztenciális helyzet romlása, az élet- és munkafeltételek alacsony színvonala jellemezte egyre inkább a hadsereg humánszféráját.
A Magyar Honvédség korábbi években végrehajtott átalakításai lényegében nem érintették a tömeghadseregekre jellemző szervezeti felépítést, a vezetési szintek száma és a gazdálkodás rendszere is alig változott.
A korábbi, elsősorban létszámarányos csökkentések meghatározóan az akkori védelmi elveknek megfelelő szervezeti felépítés és területi elhelyezkedés kialakítására irányultak.
Ma a honvédség nagysága, haderőnemi és fegyvernemi összetétele, vezetési rendje nem áll összhangban feladatrendszerével, valamint a költségvetési lehetőségekkel. Struktúrája és felszereltsége nem felel meg a mai követelményeknek, aránytalanul nagy ráfordítások és emberi erőfeszítések árán is csak minimálisan tud annak eleget tenni.
A katonai pálya vonzása hosszú évek óta egyre gyengébb: csökken a katonai pálya megtartóereje, jellemzővé vált a jobb képességű fiatal tisztek, tiszthelyettesek kiválása, a kontraszelekció. A személyi állomány egy része a sorozatos átszervezések miatt elfásult, a honvédség morális állapota, szervezeti és munkafegyelme romlik.
A szabályzók és a működési normák szétzilálódtak, megbomlott a feltételek és a feladatok összhangja. A tartalékok kimerültek, a személyi állomány immobillá vált.
A hadsereg mára az utolsó vonzerejét, a pályabiztonságot is elvesztette. A kvalifikáltabb személyi állomány kiválását erősíti a termelőszféra elszívóhatása. A szolgálati és életkörülmények romlása, a felújítások és fejlesztések elmaradása a munkavégzést technikailag és pszichikailag is kedvezőtlenül befolyásolja. A személyi állomány túlterhelt, egészségkárosító életmódot él, és gyakran mentálhigiénés problémákkal küzd.
A rekreáció lehetőségei és feltételei drasztikusan romlottak. A hivatásos katonák családjainak anyagi biztonsága döntően függ a férj keresetétől, amely a családok havi jövedelmének átlagosan kétharmadát teszi ki. Az egy főre jutó jövedelem alapján a tisztek a középosztály alsó harmadában helyezkednek el, szemben a NATO-átlaggal, ahol a középosztály felső harmadában vannak.
A stratégiai felülvizsgálat során megállapítást nyert, hogy a Magyar Honvédség humánerőforrás-gazdálkodással kapcsolatos feladatai jelentősen háttérbe szorultak, ugyanakkor a hadsereg eddigi működése döntően a személyi állomány helytállásának köszönhető. Az elvárások növekedése és az ellentételezés reálértékének csökkenése közötti ezen ellentmondás mára kritikussá vált.
A személyi állomány mennyiségi és minőségi összetétele nem felel meg a korszerű követelményeknek. A korösszetétel és a rendfokozati struktúra eltorzult. Nem sikerült a tiszti-tiszthelyettesi 1:3 arányt kialakítani, és feltölteni a szerződéses állományt.
A hivatásos állomány egy nem kellően átlátható és ellenőrizhető képességi és alkalmassági elbírálórendszer alapján kerül minősítésre, előléptetésre, valamint beosztásba helyezésre. Nem létezik megfelelő motiváló, a versenyszellemen alapuló előléptetési és szelekciós rendszer, a testi-szellemi-lelki kondíciók jelentősen elmaradnak a hazai és a nemzetközi elvárásoktól.
Az egyre magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, “drágán képzett” tisztek képzettségük alatt voltak foglalkoztatva, sok esetben szakmunkásjellegű feladatkörökben.
Az előzőkkel is összefüggésben a tiszthelyettesi szerepek, funkciók leértékelődtek, ez megjelent a pálya társadalmi presztízsében is, amely általánosságban a szakmunkásszint alá csúszott.
Az elmúlt néhány évben az életkörülmények romlásával, illetve a szervezeti változások hatására az állomány mutatói tovább romlottak, növekedett a megrekedtek, a katonai iskolai végzettség nélkül szolgálók aránya.
Nincsenek meg a korszerű humán-intézményrendszer feltételei, a jelenlegi nem alkalmas arra, hogy a személyi állomány biztonság, megbecsülés, elismerés és előmenetel iránti igényét megfelelően ki tudja elégíteni.
A szükséges bürokrácia megtört, intézményrendszere sok tekintetben fajsúlytalanná vált, a személyügyi nyilvántartás rendszere nem képes mai színvonalon kielégíteni az információ iránti igényeket és a megbízható szolgáltatás elvárásait.
Hiányzik a humánerőforrások biztosítására, fejlesztésére és utánpótlására vonatkozó előrelátó tervszerűség, továbbá egy olyan humánerőforrás-gazdálkodási és -fejlesztési stratégia, amely a humánerőforrások társadalmi, illetve hadseregen belüli elemeit a szükséges szervezeti, operatív rendszerrel, valamint a rendelkezésre álló bérezési, járulék- és pótlékrendszerrel összehangolná. Egyelőre az olyan fogalmak, mint a teljesítményelv, a versenyszellem és a professzionalitás elve, nincsenek tartalommal megtöltve, a szociális szolgáltatások igazságos, motiváló, kompenzáló jellege nem érvényesül.
A mai Magyar Honvédség problémáin belül az egyik legkritikusabb terület a humánszféra. Ezért a humánerőforrások minőségének a hazai elvárások és a nyugati normák szerinti kialakítása stratégiai prioritás, hiánya gátolhatja a haderő irányítási, vezetési, működési, technikai és infrastrukturális reformját.
Az 1990-es évekre átalakult társadalmi-történeti kontextus és a megváltozott nemzetközi környezet előtérbe helyezte a rugalmas, sokszerepű és sokoldalúan képzett fegyveres erők iránti igényt.
Az ipari társadalmak fejlődése demográfiai egyensúlyvesztést, az utánpótlási bázis csökkenését és a munkaerőért folyó versengést eredményezte.
A szervezetek fejlődése során, a hierarchikus szintek csökkenésével, rugalmasságuk megnőtt. Gyorsan reagáló, rugalmas szervezetek jöttek létre, hogy a kvalifikált munkaerőért folyó versenyben sikeresen álljanak helyt. A piaci elvek előretörése folytán meggyengült a testületi szellem, valamint sok tevékenység szervezeten kívülre került, a fegyveres erők egyre inkább civil szolgáltatásokat vesznek igénybe.
A történelmi örökség determináló hatásai: a civil kontroll, a professzionalizálódás, a hadseregek nyitottsága, a szervezeti kultúra változása, az intézményi etika, a múltbeli hatalmi harcok, valamint a nemzeti helytállás tudata is jelentős befolyással van a hadügyi szférára.
A fejlett ipari társadalmak haderő-építési törekvései (4 irányzat):
A változások által kikényszerített új haderőstruktúra építkezési elvei:
Az új karrierstruktúrák fő elemeinek jellemzői
1. Rekrutáció - toborzás:
2. Az új haderők előmeneteli struktúrája:
3. Kilépés az aktív katonai szolgálatból, rekvalifikáció:
A pályamódosítást - a normál nyugdíjazáson túl, aminek szintén megfelelő szintű megélhetést kell biztosítania - az egyes korszerű hadseregek kiemelten támogatják, célul kitűzve egy “második karrier” zökkenőmentes megvalósítását, a munkaerőpiacra való sikeres visszailleszkedést. Ennek többféle módja ismert, sok helyen ezek kombinációit is alkalmazzák:
Megoldási alternatíva a nemzetközi gyakorlattal és a korszerű szaktudományokkal összhangban a humánszférának a stratégia részeként és erőforrásként való kezelése.
A Magyar Honvédség újjáépítésében kulcsfontosságú szerepet tölt be a korszerűsítési terv céljait következetesen támogató humánkoncepció, melynek végrehajtása nélkül a terv más elemei nem valósíthatók meg. Feladata, hogy megteremtse a szervezeti igényeknek megfelelő létszámú és összetételű személyi állomány biztosításának feltételeit.
A humánkoncepció magában foglalja a személyügyi munka és az oktatás-képzés új alapokra helyezését, a humánerőforrás-gazdálkodás átalakítását, valamint a honvédség újjáépítése során az egyes alakulatok megszüntetéséből, az új diszlokáció kialakításából, a rendfokozati piramis helyreállítása feladatainak végrehajtásából eredő feszültségek kezelését humáneszközökkel. A koncepció szerves részét képezi egy újfajta kommunikációs stratégia kidolgozása, céljainak megvalósítása.
Az integrált minisztériumban és a Magyar Honvédségnél működő személy~ügyi munka egységes elveken alapul, így azonos lesz a beosztásba helyezés és az előléptetés rendszere. Kidolgozásra kerül az új rendfokozati és illetmény-nómenklatúra, amely egységes rendszerbe foglalja a tárcánál rendszeresített beosztásokat, valamint az azokhoz kapcsolódó követelményeket, rendfokozatokat és illetménykategóriákat.
Egységes lesz az illetményrendszer. Az illetmény alapját katonák esetében a beosztás és az annak megfelelő rendfokozat képezi, erőteljesen mérséklődik a pótlékok száma és jelentősége. A pótlékok a speciális tudást, a veszélyes körülmények közötti szolgálatot kompenzálják.
A humánerőforrás-gazdálkodás jelenlegi korlátozó, bonyolult rendszere alapjaiban megváltozik. A jelenlegi pozitív elemeit megtartva olyan mértékű jogszabályi környezetváltozás kerül megvalósításra, amely biztosítja a kitűzött célok elérését.
Az új állománytáblákban olyan állományarányok és rendfokozati szintek kerülnek meghatározásra, amelyek biztosítják mind a csapatoknál, mind pedig az azokat támogató és kiszolgáló szervezeteknél a tisztek és a tiszthelyettesek közötti, NATO-követelmények szerinti munkamegosztást.
A “tiszt” a jövőben a rábízott katonai szervezet vagy szakterület működését meghatározó döntéshozója és felügyelője, a tiszthelyettes pedig a kiképzés, a napi élet gyakorlati vezetésének, irányításának felelőse lesz.
Az új rendszer keretében a humánblokk a tárca tiszti, tiszthelyettesi létszámszükségletét tervszerűen biztosítja, megakadályozza a korstruktúra és a rendfokozati piramis torzulását, szabályozza a be-, illetve a kiáramlás megfelelő ütemét.
Megszűnik az a gyakorlat, hogy a tanintézetekben frissen végzettek, a “kötelező szolgálati idő” lejárta előtt, jelképes összegek megfizetésével elhagyhatják a katonai pályát. Teljesítményen alapuló, objektív értékelési rendszer kerül kialakításra, amely kiterjed a teljes személyi állományra. Az értékelés rendszeres és írásos formában kerül rögzítésre, szempontrendszere egységes, jövőorientált, valamint szinkronba hozza a szervezeti, illetve az egyéni elvárásokat. Az értékelési rendszer képezi az alapját az előmenetelnek, a beosztásba helyezésnek, az oktatásban és a továbbképzésen való részvételnek.
Az új karriermodell alapvetően épít az egyének aktivitására, a kezdeti esély~egyenlőség biztosítása után azokat preferálja, akik tevékenységük, jellemzőik alapján legértékesebbek a szervezet számára, így az egyén fejlesztésén keresztül a hadsereg eredményes működését is támogatja.
Az előléptetésnél - a beosztáshoz kötésen túlmenően - a versenyeztetés elve érvényesül, amely a tényleges követelmények teljesítését veszi figyelembe és a legrátermettebb, legfelkészültebb személyeket helyezi előtérbe, így a “felfelé vagy kifelé” elv fog érvényesülni.
A nyugállományba helyezési döntést az éppen betöltött beosztás időtartam-korlátja, az életkor, valamint az előmeneteli lehetőségek beszűkülése határozza meg.
A Hadkiegészítési és Toborzó Igazgatóság és az alárendeltségébe tartozó körzetek, képviseletek legfontosabb feladata lesz a honvédség szerződéses katonaszükségletének pótlása, toborzása, míg az állományilletékes parancsnokok felelősségi körébe a szerződéses állomány megtartása tartozik.
A Magyar Honvédség továbbra is az általános hadkötelezettségen alapul, a sorkatonai szolgálatot mellett szerződéses katonák aránya azonban tovább emelkedik, növelve a haderő professzionális jellegét.
A szerződésesek számának növekedésével, az állománytáblákban rendszeresített beosztások feltöltésével a mozgósítási szükséglet radikálisan csökken. A sorkatonai helyek számának fokozatos csökkenése a korszerűsítési periódusban felveti a hivatásos haderő és az “önkéntes tartalékos” állománykategória létrehozásának, anyagi-erkölcsi feltételrendszere kialakításának szükségességét.
Az egyéni kiképzés, továbbképzés - a sorkatonai alapkiképzéstől a vezérkari szintig - a humánszféra szakmai felelősségi körébe kerül. Az egységes személyügyi rendszerben a központilag végzett értékelés egyik alapvető mutatója az egyénnek az oktatásban és a képzésben nyújtott teljesítménye, ami információt biztosít a beosztásba helyezésekhez, előmeneteli döntésekhez.
A ZMNE a tisztképzés katonai elemei az egyetem Üllői úti bázisára koncentrálódnak (a Ludovika Akadémia mintájára). A törzstiszti és vezérkari képzés a felsőfokú szakemberképzés általános alapjaira épül. A tiszthelyettesképzés Szentendrére, a Központi Tiszthelyettes-képző Iskolára koncentrálódik.
A hosszú távú humánkoncepció megvalósításának eredményeképpen a személyi állomány magasan motivált, kiképzett, erkölcsileg és anyagilag megbecsült lesz. A hivatásos és a szerződéses állomány előmenetelét objektív alapokon nyugvó minősítési rendszer, a teljesítményt figyelembe vevő karriermodell rögzíti.
Az első, 2003-ig tartó ütem célja az új szervezeti struktúra, diszlokáció, valamint a tervezett létszámarányok kialakítása, a jövőbeni megtakarítások megalapozása, a munka- és életkörülmények javítása, valamint a honvédség vonzerejének és megtartó képességének növelése. Ebben az ütemben a rendelkezésre álló források meghatározó részét életminőség-javító programokra, a kijelölt, jövőben fontos szerepet betöltő katonai bázisok modernizálására fordítjuk. Arányaiban kisebb rész kerül felhasználásra a hadrafoghatóság és kiképzés javítására, a haditechnikai eszközök beszerzésére.
A 2006. év végéig terjedő második ütemben a feladatok fontossági sorrendjét az életminőséget javító programok, a hadrafoghatóság és a kiképzési szint növelése, valamint a legszükségesebb haditechnikai eszközök beszerzése jellemzi.
A harmadik ütem fő célja a haderő technikai korszerűsítése.
A stratégiai felülvizsgálat eredményeként költségvetési körön kívülre tervezett tevékenységek, tevékenységcsoportok az alábbiak: kulturális szolgáltatások; üdültetési szolgáltatások; egészségügyi szolgáltatások; egyéb honvédségi termelő és javító tevékenységek.
A kulturális szolgáltatások körében, a közhasznú tevékenység hatékony végrehajtása érdekében közhasznú társaságot tervezünk létrehozni a jelenleg költségvetési szervként működő Honvéd Művészegyüttes helyébe, az MH helyőrségi klubok feladatainak ellátására, az MH Művelődési Háza helyett, illetőleg a kulturális és művészeti tevékenységek és a tárca PR-munkájának biztosítására.
Az üdültetési szolgáltatások körében a tárca központi és katonai szervezeteinél meglévő üdültetési kapacitások bázisán, azok költségvetési szervként történő megszüntetésével egyidejűleg egy vagy két közhasznú társaság létesül, amelyek végzik a továbbiakban a törvényekben és egyéb jogszabályokban elrendelt, illetve biztosított üdültetési, pihentetési, rekreációs tevékenységet.
Az egészségügyi szolgáltatások körében a Központi Katonai Kórház, a hévízi és a balatonfüredi szanatórium, mint költségvetési szervek megszűnésével egyidejűleg megalakul az ugyanezen feladatokat ellátó közhasznú társaság, a pécsi katonai kórház teljes egészében, a kecskeméti katonai kórház a repülőorvosi funkcionalitások kivételével más tárcához kerül.
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem a feltételek megteremtését követően kikerül a honvédelmi miniszter közvetlen felügyelete alól. (Ezzel párhuzamosan meg kell teremteni az ágazaton belüli tisztképzés feltételeit.)
1. Elhelyezés, élet- és munkakörülmények javítása
Az élet- és munkakörülmények, a járandóságok köre és a szociális szolgáltatások minősége a mindenkori magyar lehetőségekkel összhangban, de hosszabb távon a szövetséges haderők átlagszínvonalához igazodik. A szociális ellátásokhoz (jóléti szolgáltatásokhoz) jutás részben az országos rendszereken, részben pedig a speciális (honvédségi) rendszereken keresztül történik.
Az élet- és munkakörülmények területén olyan standardok kerülnek kidolgozásra, amelyek - állománykategóriák függvényében - teljes részletességgel meghatározzák a munkavégzési, elhelyezési, lakhatási feltételek paramétereit, szabályozzák a szociális, kulturális és sportintézményekkel történő ellátás mértékét és az általuk nyújtott szolgáltatások minőségét. E standardok szigorú érvényre juttatásával a helyőrségek, intézmények és szolgáltatások közötti jelenlegi nagy különbségek mérséklődnek.
A katonai infrastruktúrát a békeállomány, illetve a nemzeti fogadóképesség igényeinek megfelelően kell kialakítani. Az életkörülmények javítása, a beruházások és a lakásgazdálkodás fejlesztése, piaci alapokra helyezése ad majd lehetőséget a személyi állomány nagyobb megbecsülésére és elősegíti a mobilitásukat is. E célok megvalósítása érdekében “az életképest fejleszteni, a képtelent felszámolni” elv a meghatározó.
Ennek megfelelően a laktanyai elhelyezési feltételeknek a nagyrészt önkéntes haderő által támasztott igényekkel összhangban kell alakulniuk. Kiemelt feladatként jelentkezik a kiképzés infrastruktúrájának további korszerűsítése, illetve az eszközök és az anyagok korszerű tárolási, kiszolgálási, üzemeltetési feltételeinek megteremtése, valamint a NATO kijelölt szerveivel közös használatú létesítmények előkészítése és fenntartása.
Fő feladatok: a családok elhelyezéséhez szükséges létesítmények megfelelő színvonalú átalakítása és új lakások építése; a nőtlenszállók kapacitásának bővítése, illetve azok megfelelő színvonalú átalakítása; a legénységi körletek alkalmassá tétele a szerződéses állomány elhelyezésére; a kiképzési bázisok, objektumok felújítása.
A helyőrségenkénti lakásigények kielégítése - a lakásjogszabályok nyújtotta lehetőségek maximális kihasználása mellett - az alábbi három fő ellátási mód egyidejű működtetésével biztosítható:
A lakásprogram várhatóan elhúzódó végrehajthatósága és az állománymobilitáshoz fűződő gyorsítási szándék ellentmondásából képződő lakhatási problémák megoldására külön programcsomag (lakhatási kompenzáció, kormányhitel felhasználása, családi lakásmegoldás-támogatási rendszer stb.) kerül kidolgozásra.
2. A szociálpolitikai rendszer korszerűsítése
A Magyar Honvédség kompenzációs rendszere, valamint az ösztönzési és rekreációs tényezők együttesen, egymást kiegészítve határozzák meg a személyi állomány életminőségét.
A jövő magyar hadseregének szociálpolitikája:
A szociális juttatások színvonalát olyan standardok szabályozzák, amelyek megfelelnek a magyar sajátosságoknak, lehetőségeknek, ugyanakkor összemérhetők a NATO-országok hasonló kedvezményeivel. Alapelv a pénzbeli ellátások alkalmazása, kivéve, amikor az ellátás más formában hatékonyabb és a személyi állomány részére kedvezőbb.
A rendszer költségkímélő működéséhez a finanszírozás elveiben alapvető változtatásokat kell végrehajtani. Elengedhetetlen a források elosztási rendjének korszerűsítése, a szigorú jogi szabályozás és az egyértelmű felelősségi viszonyok megteremtése a felhasználás területén.
3. A felkészítés és kiképzés modernizálása
2010-re az MH felkészítésének, kiképzésének helyzetét a hadikultúra gyökeres megváltoztatása, a teljes mértékű NATO-kompatibilitás és a tagországokkal való együttműködési képesség jellemzi. A parancsnokok és a törzsek felkészítésének számítógépes támogatottsága minden vezetési szinten megvalósul.
A 9 hónapos sorkatonai szolgálat rendszerében az alap- és a szakalapozó kiképzés a két kiképzőközpontban kerül végrehajtásra, 3 hónap időtartamban. A sorkatonai szolgálat utolsó hat hónapjában a katonák a “harci alakulatokhoz” beosztásba kerülnek, és kiképzésük ott fejeződik be. Amennyiben a sorkatonai szolgálat időtartama megváltozik, úgy a kiképzésük rendszerében is megfelelő módosulások történnek.
A reagálóerők kötelékébe tartozó - hivatásos és szerződéses - állomány egyaránt felkészítésre kerül mind a haza fegyveres védelmének, mind a szövetségi kötelezettségek teljesítésének, mind pedig a nem háborús jellegű nemzetközi műveletekben való részvételnek a feladataira. A hivatásosokkal és a szerződésesekkel feltöltött katonai szervezetek állományának szinten tartó kiképzése külön kiképzési rend szerint, 2x1 éves időszaki bontásnak megfelelően történik, kiküszöbölve a honi területen kívüli alkalmazás előtti “pótlólagos felkészítés” szükségességét.
A hivatásos és a szerződéses állomány egyéni felkészülésében különös hangsúllyal szerepel az önállóság, kiemelt figyelmet fordítva a speciális szakmai, a fizikai-erőnléti, az angol nyelvi, valamint a számítógépes területekre.
Összegezés
A korszerűsítés programjának megvalósítása biztosítja az új szervezetek magasabb feltöltöttségi igények szerinti létszámát, illetve egy átmeneti időszakot követően elő~segíti a helyes rendfokozati és állományarányok megőrzését, valamint a költségvetésen belül a “bérköltségek” viszonylagos visszaszorítását is. Az illetményrendszer átalakítása biztosítja a növekvő számban beáramló szerződéses katonák toborzását és megtartását olyan hosszú ideig, hogy kiképzésük rentábilis módon megszervezhető legyen.
A kor színvonalán álló elhelyezés, élet- és munkakörülmények kialakítása nem odázható el, annak ellenére, hogy az rendkívül idő- és költségigényes feladat. Ugyanakkor a megfelelő körülmények kialakítása nem késleltetheti a szükségszerű alakulatmegszüntetések és diszlokációk végrehajtását, hiszen azok a költséghatékony honvédség kialakítását szolgálják.
A korábbi rendszerhez képest módosul a kiképzés szervezése, az egyéni kiképzés és felkészítés a humánszervek felelősségébe fog tartozni. A kötelékkiképzés hatékonnyá és költségtakarékossá tételéhez nagyban hozzájárulnak a növekvő számban megjelenő szerződéses katonák és a gyakorlóterekhez közeli új diszlokáció. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerződéses katonák - a Központi Tiszthelyettesképző Iskolában végzett tanfolyam után - a Magyar Honvédség legjobban bevethető tiszthelyettesei lesznek.
A fenti területek megvalósításának egyik alapvető feltétele az átalakítást következetesen támogató törvényi, jogszabályi feltételek megteremtése.
A másik alapvető feltétel pedig, a megfelelő anyagi erőforrások biztosítása a növekvő honvédelmi költségvetésből és az átalakítás során keletkező megtakarításokból.
A haderő újjáépítésének teljes megvalósítása során kiemelkedő jelentőségű az első ütem, melynek tervszerű végrehajtása megalapozza és meghatározza a másik két ütem sikerét is. Ebben az ütemben történik a struktúra, a diszlokáció, a létszám és zömében a helyőrségek átalakítása, valamint azon jogi háttér megteremtése, mely bázisát képezi a modernizációnak.
A korszerűsítést ez évben meg kell kezdeni, legkritikusabb időszak az első két év. Célja a honvédség újjáépítéséhez olyan kezdeti lendület biztosítása, amely radikális lépések végrehajtásával megteremti a jövőbeni finanszírozhatóság feltételeit.
A létszámcsökkentések, a diszlokációk és az átalakítások eredményeként kialakul a haderő új struktúrája. Megkezdődik a laktanya-rekonstrukció, mely elsősorban a sor- és a szerződéses állomány életminőségét javítja.