| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 1. szám | VEZETÉS-KIKÉPZÉS |
Kassai Károly
| A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vezetés- és Szervezéstudományi Karának 1999 nyarán végzett első haditechnikai menedzserévfolyama egy újabb lépcsőfok, amely hirdeti, hogy a harctevékenység mindenoldalú biztosításának részét képező anyagi-technikai biztosítás is jelentős változásokon megy keresztül. A szerző cikkében arra keres választ, hogy a megváltozott körülmények és célok között a haditechnikai eszközökkel foglalkozó szakterületek milyen követelmények előtt állnak és milyen segítséget adhatnak a vezetési funkciók és feladatok hatékonyabb teljesülése érdekében. |
A vezetés általános feladata: erőforrások kijelölése, összerendezése és felhasználásának irányítása a kijelölt célok sikeres teljesítése érdekében. A különböző szintű és felépítésű vezetési szervezetek tervezik, szervezik és irányítják alárendeltjeik tevékenységét - és az ehhez szükséges mindenoldalú biztosítást -, ugyanekkor önmaguk is fogyasztói az anyagi-technikai biztosítás valamelyikének kiutalt anyag, igénybe vett szolgáltatás formájában.
A technikai és tudományos fejlődés nemcsak új vezetési elvek, módszerek kialakításával támogatja a szervezetek működtetését, hanem a vezetés számára rendelkezésre bocsátott eszközök (rendszerek) egyre bonyolultabb szolgáltatásaival, amely tény kiemeli a fenntartási és üzemeltetési feladatokkal - tágabb értelmezésben a rendszerben tartással - foglalkozó szakterületek felelősségét.
Mivel az utolsó évtized rengeteg változást hozott a harctevékenységek mindenoldalú biztosítása területén, így érdemes röviden megvizsgálni, hogy milyen módosító hatásokkal találják szembe magukat az anyagi eszközökkel, egyéb erőforrásokkal foglalkozók.
A volt Varsói Szerződés területéről származó haditechnikai eszközök karbantartó és javítóanyag-ellátása több területen tarthatatlan helyzeteket okozott. Az üzemeltetés és javítás szempontjából kritikus pontokon a beszerezhető anyagokkal a kiváltás elkezdődött, de a gyakori speciális megoldások miatt csak részleteiben történhetett meg; ráadásul számtalan esetben problémákat okozott (nem teljes értékű átalakítások, a gyártó cég elzárkózása az átalakítási engedély megadása elől stb.).
Egy-egy feladatra kisebb számban hiánypótló beszerzések történtek, de ezeknek az eszközöknek a kis száma nem tette lehetővé a technikai park cseréjét. Az így beszerzett eszközök, berendezések kis szigetként üzemeltek a hagyományos berendezések között, ráadásul egy részük idővel korszerűtlenné vált (az első kihangosítható, hálózati áramellátást igénylő telefonok, első generációs analóg távbeszélőalrendszerek és rádiótelefonok), vagy néhány hét alatt bebizonyosodott alkalmatlanságuk (például a speciális üzemeltetési körülmények miatt).
A polgári élet technikai színvonala a hetvenes évektől kezdődően megelőzte, majd jelentősen le is hagyta a Magyar Honvédség fejlettségi szintjét, amely lemaradás a vezetést biztosító területeken a legjelentősebb (informatika, távközlés stb.).
A többlépcsős létszámleépítés és szervezetátalakítások hatására a polgári életben is hasznosítható tevékenységek művelői, illetve az alegységeknél, egyéb nehezebb beosztásokban dolgozók idősebb része megragadta a távozási lehetőséget. Keserű tapasztalat, hogy a Magyar Honvédség létszáma, költségvetési forrásai folyamatosan csökkentek, miközben a feladatok nem egyszerűsödtek. A csökkenés természetesen a karbantartó-javító szervezetek létszámát és ellátottságát is érintette, ami a javítási szakértelem, kapacitáshiány miatt jelentősen megnövelte a javításban töltött időket. A létszámok csökkentése a célok, feladatok változatlanul hagyása mellett (illetve figyelmen kívül hagyásával) ellentmond a köztük lévő összefüggésnek.
A cél-feladat-szervezet kapcsolata, a közvetlen ember gép-kapcsolatban dolgozó üzemeltető és fenntartó állomány esetében ennek az egyensúlynak megbomlása komoly problémákat okozhat. Ha a rendelkezésre álló anyagok, eszközök nem támogatják megfelelően a csökkentett létszámok melletti hatékonyabb tevékenységet, a célok egy része nem tud megvalósulni, mert a rendelkezésre álló szervezet kapacitása ezt nem teszi lehetővé.
A változtatáskor a szervezet várhatóan megpróbálja feladatait továbbra is teljesíteni, így a működési problémák gyakran csak késleltetve jelentkeznek. Ez magában hordozza az állomány kifáradásának veszélyét, illetve azt, hogy a hibák késleltetett megjelenése esetenként nem teszi lehetővé az okok pontos feltárását, ami pl. a repülésbiztonságra, a bonyolult híradó (és egyéb) rendszerek üzembiztonságára erősen negatív hatással lehet.
Gyakori jelenség (pl. a honvédség korszerűsítése, a NATO-csatlakozással kapcsolatos új feladatok) az egyensúly megbomlásának másik módja, amikor a már csökkentett szervezet elé tűznek ki megnövelt célrendszert.
Ez könnyen leértékelheti a szervezetet, mivel a célok nem - vagy csak részben - teljesülnek. Ha a szervezetet kívülről szemlélő a szakterületet ismeri, akkor már a teljesíthetetlen cél kitűzése miatt is értékvesztés történik. A szervezet tagjai számára pedig hiába van kitűzve a cél (esetleg meghatározva a feladatrendszer), ha ezeket képtelen teljesíteni, az állomány feleslegesen kimerül, fásult lesz, később pedig a hiábavalóság érzése miatt menekülésbe kezd [1].
Végül érdemes megemlíteni NATO-tagságunkat, mert a különböző missziókban vállalt nemzetközi kötelezettségünk gyakran új, eddig még nem gyakorolt feladatok elé is állít bennünket, amelyek anyagi-technikai biztosítása (benne több távközlési, kommunikációs problémával) eltér az eddigiektől.
A rendszerben lévő eszközöknél gyakorivá vált a nagyarányú üzemképtelenség, illetve a “szükség szerint megfelelő” technikai állapot. Jellemző az üzemidő felújításig (leállításig) engedélyezett meghosszabbítása, az üzemórák szerinti nagyjavítások, ipari felújítások elhalasztása, helyettesítése különböző szintű karbantartásokkal. A javítási kapacitások csökkenésével megnövekedett az egységcserékkel történő javítás, a szintén üzemképtelen eszközből történő “feljavítás”, pótlás.
Az üzemeltetést tovább nehezítette a sorállomány szolgálati idejének csökkenése és a nehezedő körülmények miatti távozási hullámok felerősödése a hivatásos állománynál, amelyek azonnali hatásként befolyásolták a meghibásodások számának növekedését.
Az anyagi állapotok romlása, a létszám csökkenése negatív hatással van a központi és a kötelékkiképzésre is. A szűkös lehetőségek, a tiszti, a tiszthelyettesi, vagy éppen sorállomány gyakorlati képzését szolgáló eszközök üzemképtelensége gyakorlatlan üzemeltető (és parancsnoki!) állományt okoz. A hiányosan képzett állománytól a régi szép időben gyakran igényelt “minden üzemmód ismeretét” csak a legszükségesebb üzemmódok (megoldások) alapfogásainak bizonytalan ismerete váltotta fel.
A polgári élet hasonló szakterületeinek színvonala, az üzemeltetési ismeretek hiányosságai, a meghibásodásokkal való állandó küzdelem erkölcsileg is leértékelte a haditechnikai eszközöket. Ezt a hatást az üzemeltető állomány is erősíti azzal, hogy lehetőség szerint szabadulni igyekszik a korszerűtlenebb eszközök mellől.
Ugyanez a leértékelés megjelenhet a vezetői szemléletben is, mert a meghibásodások miatti kiesések, az azonnali nagyszámú szükségmegoldás - összehasonlítva egy korszerűbb eszközöket alkalmazó szakterülettel - azonnal a korszerűtlenebb eszközöket üzemeltetők hiányosságait fogja kiemelni, nem pedig a nagyobb erőfeszítést ismeri el. Az internetet, digitális távközlési szolgáltatásokat, rádiótelefont és multimédiás számítógépet használó vezető a helyzet ismerete ellenére is akaratlanul türelmetlenebb a lényegesen alacsonyabb szintű honvédségi szolgáltatási színvonal, hatékonyság miatt.
A felvázolt nehézségeket a jelenlegi előremeneteli rendszer is károsan befolyásolja. A karrierlehetőségek szempontjából nem mindegy, hogy egy tiszt a főiskola elvégzése után gépjárműjavító-, híradószakasz parancsnoka vagy éppen gépjármű- szolgálatfőnök, híradó hadműveleti tiszti beosztásba kerül. Az természetes, hogy a választási lehetőség az említett megoldások között a fiatal tisztet nem a nehezebb beosztások felé fogja terelni, hanem a könnyebb, perspektivikusan nagyobb előnyökkel járó munkakörök felé koncentrálja az érdeklődést.
Az említett negatív hatások mellett történtek olyan jelentős változásokat is amelyek hosszú távon segítik a Magyar Honvédség talpra állítását:
A korszerűsítés, szervezetátalakítás igénye kiemeli, hogy technikai és humánoldalról egyaránt közelíteni kell a társadalom egyéb területeinek fejlettségéhez (amely viszont kapcsolódik az Európában tapasztalható tendenciákhoz), biztosítani kell a NATO szervezeteihez és vezetési rendszereihez a meghatározott paraméterű csatlakozási pontokat úgy, hogy a civil kontroll mellett a honvédség feladatokhoz szükséges önállósága (és nemzeti jellege) megvalósuljon. Ez a korszerűsítés (fejlődés) gyakran új megoldásokat követel, mert egy fejlettebb ország haditechnikai megoldásai az eltérő feladatok, méretek, gazdasági helyzet, szervezeti kultúra miatt nem vehetők át változatlanul; ráadásul minden nemzet - amennyire tudja - a saját iparát támogatja. Emellett vannak olyan “bizalmas” területek (a felső vezetés kommunikációs rendszerei, felderítés, biztonsági szolgálatok, rejtjelzett információvédelem stb.), ahol minden országnak saját önállóságát kell védenie.
Ugyanígy nem vehetők át a versenyszféra meghonosodott szervezeti és technikai megoldásai az alábbi sajátosságok miatt:
Az eltérések ellenére le kell szögezni, hogy a gazdaság és a tudomány általános törvényszerűségei ugyanúgy meghatározzák a honvédség - mint speciális bürokratikus szervezet - működését, ahogy az a társadalom más területein tapasztalható. A növekvő nyitottság egyre több kommunikációs (és anyagi-technikai) csatornát nyit a társadalom különböző szereplői felé, ami az együttműködéshez szükséges csatlakozások kialakításán túl megköveteli a közös nyelvezetet, egymás működési rendjének, érdekeinek ismeretét.
Az egyre bonyolultabb vezetési folyamatok és funkciók, a felgyorsult információáramlás, a korszerű hadviselés jellemzői egyre komolyabb igényeket támasztanak a vezetést biztosító eszközök, rendszerek iránt, ami jól körülírható, de egyre fejlődő követelményrendszert alakít ki.
A vezetés által támasztott követelmények:
Ezek az általánosan megfogalmazott elvek az elektronikai, a fegyverzeti, az informatikai, a híradó-, az elektronikai hadviselés és még egyéb kapcsolódó területeken dolgozó mérnök-, tervező-szervező szakterületek számára egy-egy kötetnyi feladatot jelenthetnek, gyakran új szemléletet és megoldásokat követelnek.
A népszerű, egyre gyakrabban használt - és többféleképpen értelmezhető - konvergenciaelv szerint a vezetéshez szükséges eszközöket közösen kialakított és üzemeltetett rendszerekkel kell megoldani, amely egyaránt jelenti a kialakítás során a biztosító szakterületek közös tevékenységét, a biztosító és a felhasználói funkciók közeledését és természetesen az egyre terjedő számítástechnikai megoldások széles körű használatát.
Az információs szükségletek kielégítése, az erre a célra szolgáló technikai rendszer és apparátus működése akkor a leggyorsabb, ha minél kevesebb lépcső szükséges a reagáláshoz, illetve minimális azon határfelületek száma, ahol a szakterületek hatásköre találkozik.
Az érintett szakterületek összefogásának már az igények összeállításakor kell kezdődnie, így minden részterület szaktudása legjavával tudja segíteni a megoldást (erre a legjobb példa az ASOC [3], ahol a tisztázott légi helyzet előállításáért igen sok részterületet kellett összehangolni).
A technikai fejlődés új szemléletet követel a szolgáltatások biztonságának területén is. A mai repülési sebességeknél és telített légterekben, a bonyolult számítástechnikával támogatott döntés-előkészítési és vezetési megoldásoknál nem lehet megengedni egy berendezés meghibásodásakor vagy áramszünet esetén a néhány perces kieséseket sem (átterhelés, csere, aggregátindítás stb.). A folyamatos üzem biztosításának, a kockázati tényezők feltárásának önálló törvényszerűségei vannak, amelyeket már a tervezés fázisában fel kell használni. Ezek a feladatok sajnos rengeteg összeütközést okoznak, mivel a kivitelezéseket nehezítik, a költségeket pedig sokszorozzák.
Egy-egy nagy bonyolultságú területen (repülésirányító torony, harcálláspont, fontosabb ügyeleti helyek stb.) a különböző rendeltetésű berendezések, eszközök (híradó, informatikai eszközök, biztonsági rendszerek, távvezérlések stb.) üzemeltetési feltételeit (strukturált erős- és gyengeáramú hálózatok, vésztáplálás, légkondicionálás stb.) egységesen kell biztosítani.
A vezetési és a kommunikációs rendszerek nem tárgyalhatók a biztonság említése nélkül. Egy rosszul összeállított (vagy információkat szivárogtató, könnyen feltörhető, zavarható) vezetési rendszer hatalmas károkat okozhat, amelynek megakadályozása komoly feladat, amit a biztonság NATO által átfogóan értelmezett megközelítése [4] is mutat. Ennek nemcsak technikai és szabályozó feladatai vannak, hanem biztonságcentrikus szervezeti átalakításokat is igényel.
Az anyagi megfontolások szerint előtérbe került COTS [5] eszközök alkalmazása kiemeli az együttműködés fontosságát más szakterületekkel is (pl. páncélos és gépjármű, műszaki, elhelyezés), amelyeknek a működési feltételek megteremtése érdekében már a kezdetektől együtt kell dolgozniuk a szükséges fizikai és biztonsági körülmények kialakításán (hordozóeszközök, rögzítések, árnyékolások, földelés stb.).
Megnőtt a szerepe a pontos tervezésnek és a részletesen kialakított hadműveleti és műszaki követelményeknek. A korszerűsítéskor, technikai park cseréjekor több tízmilliárdos üzletekről, tenderek tucatjairól van szó, amelyek során nem lehet menet közben büntetlenül módosítani, új feltételeket szabni vagy éppen csak általánosan fogalmazni, mert kisebb összegeknél is kárigényekkel léphetnek fel és perelhetik a Magyar Honvédséget.
Az integrált rendszerek korszerűségének megőrzése érdekében a beszerzett, beüzemelt és rendszerbe állított eszközök “nem hagyhatók magukra”; a gyártóktól, fejlesztőktől nem szakíthatók el. Valamennyi korszerű berendezéseket gyártó cég az eredményes üzemben tartás érdekében átalánydíjas karbantartási és javítási konstrukciót javasol, amely bizonyos küszöbértékek alatt ingyenes javítást, átkonfigurálást, szoftverfrissítést (up grade), kedvezményes cserelehetőséget kínál az újabb, korszerűbb termékre. Ezek a feladatok nem mindig egyszerűek (például a digitális központkapcsolók fenntartási feladatköre), és gyakran országos hálózat összehangolt munkáját igénylik. A hasonló együttműködés magában hordozza azt a lehetőséget, hogy újabb igények (az igények módosulása) esetén a polgári cégek a fejlesztési terveikbe bedolgozhatják ezeket az elgondolásokat is.
A kis értékű eszközök javítását, fogyóanyag-ellátást erre szakosodott cégekhez ki lehet helyezni, amely tevékenységektől való megszabadulás kapacitásokat szabadít fel és hatékonyságnöveléssel járhat.
NATO-tagságunkkal lehetőségünk van a korszerűsítéshez szükséges beruházások egy részének terheit a szövetségi rendszernek átadni [6], amely lehetőség kiemeli a közép- és a hosszú távú tervek jelentőségét, továbbá tájékozódási, koordinációs és együttműködési képességeink fejlesztésének fontosságát.
Az elkövetkező feladataink tervezésekor felhasználhatjuk a szövetség több évtizedes tapasztalatait, ami megnöveli az esélyeket, hogy a már elkövetett hibák, fejlesztési zsákutcák elkerülhetők legyenek. A közép- és a hosszú távú tervek ismeretében perspektivikusan tervezett vezetési és fegyverrendszereink paraméterei közelíteni fognak a többiek elképzeléseihez, így az együttműködés nem csak minimális szinten valósul meg.
Az összetett eszközök, egyre dráguló üzemeltetési költségek (pl. repülőkiképzés, vadászrepülők irányításának gyakoroltatása), a speciális helyzetek (légvédelmi rendszer gyakoroltatása, hírrendszer átalakításával kapcsolatos programozási fogások elsajátítása stb.) átalakítják a kiképzés szerkezetét is. Megnő a szimulációs eszközök jelentősége, amelyek beszerzését, rendszerben tartását és megfelelő kihasználtságának kialakítását is fel kell venni a feladatok közé.
A honvédség korszerűsítési folyamata megkezdődött, egyes területeken konkrét beruházásokat eredményezve (korszerű átviteli utak kialakítása a légtér-szuverenitási program keretében, a kecskeméti repülőtér fénytechnikai rendszerének felújítása), máshol csak az előkészítés fázisában lévő feladatokkal (gépjármű-, repülőgéptender). Az önállóan is hatalmas feladatok - és azok anyagi vonzata - miatt biztosan állítható, hogy a korszerűsítés lépcsőzetesen fog megtörténni. Ez többek között azzal a következménnyel is jár, hogy a régi és az új eszközök nemcsak egymással párhuzamosan fognak üzemelni az átállás időszakában, hanem egy részüknek egymással is együtt kell működnie. Így nemcsak az a feladat, hogy meg kell tervezni a jövő kommunikációs rendszerét, hanem az átmenet időszakában - lehet, hogy több periódusra bontva - biztosítani kell a különböző fejlettségű híradó, informatikai eszközök együttműködését akár éveken keresztül is.
A tervezői munkát az igények felmérésében manapság hatékony eljárások, módszerek támogatják (forgalomszámlálás, számítógép-felhasználói szokások rögzítése és feldolgozása), valamint jellemzővé vált a berendezések modulrendszerű kialakítása, ami a későbbi bővítési lehetőségeket is egyszerűbbé teszi.
A korszerű kommunikációs rendszerek kialakítása emeli a szolgáltatások színvonalát, de megkötéseket is tesz:
Az új híradó, számítástechnikai szolgáltatások egymással magas szinten együttműködnek, így a különböző rendszerek (taktikai rádiórendszer, zárt célú távközlési hálózat, tábori hírrendszer, kapcsolódási pontok a szövetséges rendszerekhez) önállóan nem alakíthatók át (fejleszthetők). A végberendezések szolgáltatásai komplex szolgáltatásokká alakulnak át, amelyek az eddigiektől eltérően a meghatározott szintű információvédelmi megoldásokat beépítve tartalmazzák. A mobil eszközök rejtjelzett információvédelmét CCI [7] megoldás biztosítja.
A megváltozott körülmények, a vezetés igényei, a rendelkezésre álló új módszerek, lehetőségek vonalán végül eljutunk oda, hogy ennyi új tényező hatására a vezetést kiszolgáló rendszereket tervező, szervező és irányító szervezeteknek és egyéneknek az eddigiektől eltérő feladatokkal kell szembenézniük:
Ezt a követelményrendszert kielégíteni persze nem mindennapi feladat, de itt nem is arról van szó, hogy mindenki mindent tudjon. A lényeg, hogy a 21. század vezetési rendszereinek irányítása, fenntartása során megnő a jelentősége a koordinációnak, a különböző szervezeti elemek közötti kommunikációnak és a jelenleg kialakult hierarchia kereteit a folyamatjellegű feladatvégzés előtérbe kerülése valószínűleg több helyen módosítani fogja.
Az ehhez vezető út tartalmaz hagyományos teendőket (önképzés, szaktanfolyamok, a tapasztalatok munka közbeni átadása stb.) és más típusú megoldásokat (kapcsolódó szakterületek ismerete, team formájú munkavégzés, projectjellegű feladatrendszerek, korszerű döntés-előkészítő rendszerek alkalmazása stb.) is.
Természetesen ezeknek az ismereteknek a megléte és a jobbítás szándéka még mindig nem lehet eredményes, ha nem párosul megfelelő meggyőző erővel, az új megoldások iránti fogékonysággal és a kudarcok elviseléséhez szükséges megfelelő alkattal.
Az utóbbi tényezőt nem szabad lebecsülni, mert a mai, folyamatosan változó feladatrendszerek között - a nehéz anyagi-technikai helyzet miatt - gyakran tapasztalható, hogy bizonyos szervezési vagy éppen mérnöki feladatot az adott helyzetben nem a szakma által diktált feltételek szerint kell megoldani.
Bizonyítás nélkül is belátható, hogy az egyre bonyolultabb feladatokat ellátó szervezetek vezetésének működéséhez több, összetettebb információ szükséges. Ennek az igénynek a kielégítése szervezeti és technikai feladatok sokaságának teljesítését igényli, amelyek végrehajtását szintén összetett tevékenységek kísérik.
A haditechnikai menedzsment egységes szakterületként nem értelmezhető. A feladatkör tartalmazza a rendszerben tartási körfolyamat különböző állomásain tevékenykedőket, akik fejlesztési terveket állítanak össze, műszaki követelményeket alakítanak ki, illetve utánpótlást, fenntartást szerveznek, vagy éppen az ügyeletes repülőműszaki szolgálat tevékenységét ellenőrzik. Fontos, hogy a térben és időben eltérően elhelyezkedő szakterületek tervező, szervező vagy végrehajtó szervei (és az egyének) a saját feladatukat övező környezetet, a célokat, a lehetséges megoldásokat, az akadályok leküzdésének lehetőségeit - és még rengeteg dolgot - egyre jobban megismerjék, majd ezeket az ismereteket bátran fel is használják. Nem az a lényeg tehát, hogy ki haditechnikai menedzser és ki “csak” híradó, anyagnyilvántartó vagy éppen informatikus, hanem az, hogy mennyire képes átlátni a helyzetet (esetleg formálni azt) és milyen szintű együttműködésre képes a közös célok megvalósítása érdekében.
FELHASZNÁLT IRODALOM