Pekó József

A katonai védelem stratégiai alapkérdéseiről

Az általános békeidejű és a fegyveres védelmi helyzetek megkövetelte stratégiai gyakorlat feltételezi és igényli a katonai védelem stratégiai alapjainak és szabályozásának folyamatos karbantartását és időszakonkénti korrekcióját. Ezt elősegítendő, mindenekelőtt tisztázni és megválaszolni célszerű olyan fontos kérdéseket, mint:

• mit kell ma érteni a katonai védelem fogalmán és mi képezi annak nemzeti tartalmát;
• miben van ennek a védelemnek a szerepmódosulása, hogyan változik a katonai erő helye az ország biztonságának szavatolásában;
• mit kell tenni a katonai védelem és a honvédség alkotmányi szabályozásának korszerűsítése érdekében;
• milyen hatással van a NATO új stratégiai koncepciója a szövetség és Magyarország katonai biztonságának szavatolására, a nemzeti stratégiák tartalmára;
• hogyan biztosítható a katonai védelmet és a Magyar Honvédséget meghatározó stratégiák korszerű tartalma és a haderő modernizációja;
• melyek lehetnek a katonai védelem alapesetei, alkalmazandó stratégiaformái, szavatolásának módjai.

Ezen vitaalapnak szánt írás arra vállalkozik, hogy a fenti kérdésekhez kapcsolódóan néhány stratégiai alapkérdés vizsgálatával és javaslataival hozzájáruljon a katonai védelem modernizációjához, a stratégiai alapokmányok és tervek vonatkozó részeinek módosításához, elősegítendő a felső állami és a katonai vezetés ez irányú erőfeszítéseit.

A katonai védelem mai értelmezése és szerepmódosulása

A katonai védelem fogalmi meghatározását tisztázatlan volta, jellegének és tartalmának módosulásai, formáinak sokrétűbbé válása, nemkülönben modernizációja elvi hátterének biztosítása teszik időszerűvé. Mivel az államok biztonságstratégiai érdekei, így fegyveres erői és azok állami célokat szolgáló tevékenységei is lényeges eltérést mutatnak, a katonai védelem fogalmának nemcsak általános nemzetközi, hanem sajátos nemzeti meghatározására is szükség van.

A katonai jelzővel illetett “védelem” a fegyveres erő alkalmazásának nemcsak a védelmi fajtáját jelöli, hanem magában foglalja a haderőnek a külső fegyveres veszélyek megelőzését és elhárítását biztosító minden lehetséges tevékenységi fajtáját és formáját. A katonai védelem az állami politika szintjén a biztonsági stratégia olyan kategóriájává vált, amely az értékek és érdekek védelmét jelenti katonai erő alkalmazásával, függetlenül az alkalmazás formájától. Ma már a módosuló katonai védelem az ország függetlensége, területi épsége, lakossága és anyagi javai védelmén túl más fontos nemzeti, sőt nemritkán nemzetközi értékek és érdekek védelmét is magában foglalja. Mindezeken túl a katonai védelem újragondolásakor számunkra lényeges szempont az is, hogy államunk az ország katonai védelmét a NATO, majd az EU biztonsága szavatolásának részeként is szervezi.

Mindezt figyelembe véve általános értelemben a korszerű katonai védelem - értelmezésem szerint -: a fegyveres erők nemzeti vagy nemzetközi biztonsági érdekeket és célokat szolgáló, a külső fegyveres veszélyek megelőzésére és elhárítására vonatkozó tevékenységeinek és műveleteinek összessége, összefüggő rendszere.

Viszonyainkra értelmezésével összefüggésben elsőként az hangsúlyozandó, hogy a katonai védelem számunkra mindenekelőtt a haza katonai erővel való megvédését, biztonságának szavatolását, egyidejűleg a honvédelem meghatározó részét jelenti. Esetünkben a katonai erőnek nem a Magyar Köztársaságot, mint államot, de nem is az országot, mint területet, hanem az azokat is magába ötvöző, a nemzeti értékek összességét kifejező hazát kell megvédeni, ahogyan azt - helyesen - az alkotmány is rögzíti. A katonai védelem hazánkban a honvédelem keretében, annak lényegi részeként valósul meg, melynek feltételrendszerét a honvédelem nem katonai területei: a védelmi vezetés és közigazgatás, a védelemgazdaság, a polgári védelem és a lakosság adja, a rendvédelmi és más szervezetek, intézmények hatékony közreműködésével. Külön is hangsúlyozandó: a haza katonai védelme a szövetség védelme szavatolásának keretei között, ahhoz szorosan kötődve valósul meg. Esetünkben ez a szükségszerű egybekapcsolódás jóval határozottabb és egyértelműbb, mint több más NATO-ország esetében, a szövetség területének külső részén elfoglalt - stratégiailag felértékelődött - helyünk és szerepünk, de nemzeti lehetőségeink korlátai miatt is.

A haza katonai védelme az országot érhető fegyveres agresszióval és más alapvető külső fegyveres veszélyekkel alkot szoros egységet, az azok megelőzését és elhárítását biztosító katonai tevékenységeket jelent. Elvi és gyakorlati jelentősége miatt külön is hangsúlyozandó: a katonai védelem fogalomkörébe azoknak a külső és alapvető fegyveres veszélyeknek az elhárítása tartozik, amelyek hatására az országban a rendkívüli helyzet valamilyen (rendszerint korlátozott) formája alakulhat ki, elhárítása pedig az állam rendkívüli intézkedéseivel vagy - eszkalálódása esetén - a rendkívüli állapot korlátozott vagy általános formájának bevezetésével és a haderő alkalmazásával garantálható. A katonai védelem tehát nem vonatkoztatható azokra a kisebb fegyveres veszélyhelyzetekre, amelyek elhárítása nem igényli a katonai erő tevékenységeit. Az ilyen típusú, kisméretű külső és a belső fegyveres veszélyek megelőzése és elhárítása az érintett rendvédelmi szervek rendeltetése, melynek teljesítésében a katonai erő is szükség szerint közreműködik.

Mindebből következően, értelmezésem szerint, a haza katonai védelme: a honvédelem meghatározó része, a haza alkotmányban, törvényben és nemzeti stratégiákban szabályozott fegyveres védelmét - békében és konfliktushelyzetekben az alapvető külső fegyveres veszélyek megelőzését és elhárítását, rendkívüli helyzetekben a veszéllyel arányos hadviselést - szavatoló haderő-tevékenységek és műveletek rendszert alkotó összessége.

A katonai védelem fogalomköre a haza katonai védelmén túl felöleli a honvédség részeinek külföldi tevékenységeit is. Ezekre rendszerint a szövetség vagy a Nyugat-európai Unió (NYEU) szervezésében, nemzeti, szövetségi vagy nemzetközi biztonsági érdekből és célból kerülhet sor. Ilyen esetekben a magyar haderőrészek beépülnek a NATO (NYEU)-irányítású haderő-csoportosításba, így tevékenységük is az adott hadműveleti vagy harcászati csoportosítás műveletének része lesz.

A biztonság szavatolása feltételeinek lényeges változásai nemcsak a katonai védelem és a haderő modernizációját kényszerítik ki, hanem azok szerepét és helyét is módosítják az ország biztonságának garantálásában. A magyar haderőre továbbra is elsődlegesen a haza katonai biztonsága és védelme szavatolásának szerep- és feladatköre hárul. A változás alapvetően abban van, hogy ezt a szerepkört egyrészt az új biztonsági környezet fenyegetéseinek és veszélyeinek megfelelően, új stratégiai formákat alkalmazva, másrészt már nem önállóan, hanem a szövetség kollektív védelme részeként, annak keretei között és segítségével, egyidejűleg a szövetség védelméhez való hozzájárulással kell betöltenie. A veszélyek jellegének megváltozása és a szövetséghez tartozásunk miatt a haderő nemcsak reaktív, hanem preventív és differenciált alkalmazással is teljesíti biztonsági szerepét. Más lesz a haderő katonai védelmének a szerepe békében, és megint más az országot érhető fegyveres válság- és konfliktushelyzetekben éppúgy, mint azoknak korlátozott háborúba eszkalálódásakor.

A magyar haderő, a haza katonai védelmével egyidejűleg, jól körülhatárolható feladatkört lát el a szövetség regionális védelmében. Ily módon esetünkben a katonai védelem a legközvetlenebb módon szolgálja a szövetség védelmét, ami az ország biztonságának szavatolásában betöltött helyét is magasabb szintre emeli, azt már békében is gyakran a politikai-diplomáciai tényező mellé helyezi. Ma már korántsem helytállóak az olyan hazai nézetek, miszerint: “a biztonság és a védelem tényezőinek sorában a fegyveres erő egyértelműen és tartósan hátrasodródott”. De korrekcióra szorul a katonai erő - minden helyzetre vonatkoztatott - “végső eszközkénti” deklarálása a biztonság szavatolásában, és az ennek megfelelő állami gyakorlat is.

A katonai védelem a szövetség védelméhez való - az országon kívüli - katonai hozzájárulással további “szövetségesi szerepkört” tölt be. A szövetség ma már mind földrajzilag, mind pedig tevékenységi körét illetően lényegesen kiterjedtebb feladatkörrel rendelkezik, mint korábban. A NATO felelősségi területen kívüli missziója (out-of-area missions) nemcsak a feladatait bővíti, de politikai dimenzióját is erősíti. Ily módon a magyar haderőrészeknek az ilyen műveletekben való részvétele, feladat- és szerepkörbővüléssel jár, egyidejűleg a nemzeti és a szövetségi biztonságpolitika közvetlen eszköze is lesz már béke idején.

A katonai védelem alkotmányi alapjainak újragondolásához

A haza katonai védelmét és a Magyar Honvédséget, mint a honvédelem alapját, garanciális jelleggel az alkotmány szabályozza. A vonatkozó alapelvek elemzése azonban azt mutatja, hogy többségük - a már korábban bekövetkezett biztonsági változások, de NATO-tagságunk miatt is - módosítást, illetve újraalkotást követel. Mivel új alkotmánnyal a közeljövőben nem számolhatunk, a katonai védelem és a haderő modernizációja pedig stratégiai változtatásokat igényel, most a későbbi alkotmányreformot figyelembe vevő módosítások kínálják a megoldást.

Ennek keretében, illetve majd egy átfogó alkotmányreform során, újraszabályozni szükséges:

• az állam viszonyát a fegyveres agresszióhoz és más külső fegyveres veszélyekhez, Magyarország új biztonsági környezetének és NATO-tagságának megfelelően;
• a honvédség - határőrségtől, mint alapvető rendvédelmi szervezettől elkülönült - státusát és rendeltetését;
• a rendkívüli helyzetek meghatározásának teljes körét, a katonai védelmet közvetlenül érintően pedig a védelmi helyzetek és állapotok alapeseteit, valamint az ezekkel kapcsolatos irányítási hatásköröket;
• a honvédség haderejének alkalmazását, illetve felhasználását és igénybevételét az országon belül és külföldön, a magyar haderőrészek határátlépését, külföldi állomásoztatását és tevékenységét békében és rendkívüli helyzetekben, valamint az ezekre vonatkozó hatásköröket;
• a külföldi fegyveres erőknek a magyar államhatárok átlépését, országunkon történő átvonulását, alkalmazását, illetve felhasználását és igénybevételét.

A fenti kérdések egy része - szövetségi kötelezettségeink és a “békeműveletek” miatt is - a közeljövőben újra napirendre kerül, többségük korszerűsítésére pedig várhatóan egy átfogó alkotmányreform ad majd választ.

A katonai védelem modernizációjának fontos előfeltétele a honvédségre vonatkozó szabályozás módosítása. Ennek során meghatározó módon szükséges figyelembe venni: a haza katonai védelme szavatolásának legfőbb belső garanciája, stratégiai eszköze a Magyar Honvédség. Ez az objektív körülmény determinálja honvédségünknek az államszervezetben és társadalmunkban elfoglalt helyét és szerepét. Ebből kiindulva és döntő módon figyelembe véve a fegyveres erő kritériumait, a katonai védelemnek a szövetség keretei közötti megvalósítását és az állam vállalt katonai kötelezettségeit, a vonatkozó módosítás célszerű, ha egyértelművé teszi: a Magyar Köztársaság fegyveres ereje a Magyar Honvédség, melynek rendeltetése a haza katonai védelme. A honvédség részt vesz a NATO-tagállamok közös védelmében és teljesíti nemzetközi katonai kötelezettségeit.

A haza katonai védelmének szavatolása és megszervezése szempontjából, kiemelt jelentősége van a külső fegyveres típusú rendkívüli helyzetek állami kezelését biztosító alkotmányi alapelveknek. Ma ezt szolgálják a rendkívüli állapotra és a külső fegyveres csoportok váratlan betörése esetére vonatkozó alapelvek. A rendkívüli állapotra vonatkozó szabályozás csak a háború esetére vonatkozik, így az nem alkalmazható a háborús szint alatti fegyveres fenyegetettségi, válság- és konfliktushelyzetek kezelésére. Ebben lényeges változást az alkotmány 19/E §-sal történt kiegészítése sem hozhatott, mivel az a háborús szint alatti veszélyek közül csak a külső fegyveres csoportok váratlan betörését szabályozza. Következésképpen a fegyveres típusú rendkívüli helyzetek kezeléséhez a hatályos szabályozás gyökeres megújítására, az országunkat érhető, a fegyveres agresszió- és veszélyformáknak megfelelő védelmi helyzetek és állapotok meghatározására van szükség.

Mivel a katonai védelmet kikényszerítő fegyveres típusú rendkívüli helyzetek az országot érhető fegyveres agresszió- és veszélyformákkal alkotnak szoros egységet, ezért újraszabályozásuk feltételezi ezen alapvető külső fegyveres veszélyformák teljes körének reális számbavételét, és a nekik megfelelő védelmi helyzetek és állapotok alkotmányban történő meghatározását. Ennek megfelelően - értékelésünk szerint - az alkotmányreform során szabályozások szükségesek.

a) Az ország határ menti térségében kialakult időszakos fegyveres fenyegetettségi és veszélyhelyzet. Ilyen helyzet alakulhat ki akkor, amikor valamely szomszédos országban vagy országok között fegyveres konfliktus vagy háború van, és a harccselekmények közvetlen szomszédságunkban, a határ menti térségben folynak. A harctevékenységek országunkba való - véletlenszerű vagy szándékos - áttevődésének közvetlen veszélye áll fenn, vagy az esetenként - külső fegyveres csoportok, harci repülők és más fegyverek alkalmazásával, terület és légtér időszakos igénybevételével - be is következett.

b) A Magyarország ellen szervezett külső fegyveres (katonai) konfliktus, illetve annak közvetlen veszélye esetén, a határ menti térségben létrejött korlátozott fegyveres fenyegetettségi helyzet, bekövetkezésekor pedig a kialakult fegyveres konfliktushelyzet (korlátozott hadihelyzet). Fegyveres konfliktus és konfliktushelyzet alakulhat ki az a) pontban foglalt eset eszkalációja következményeként is. Védelmi kezelését a kormány hatáskörébe utalt “megelőző korlátozott védelmi állapot” és a “korlátozott fegyveres védelmi állapot” - mint minősített állapotok - alkalmazása garantálhatja.

c) A háború (rendszerint annak korlátozott formája), illetve az azt megelőző háborús fenyegetettségi helyzet, bekövetkezésekor pedig a háborús helyzet (hadihelyzet) állami kezelése a hatályos rendkívüli állapot pontosításával is biztosítható, melynek fokozatai a háborús veszélyállapot és a háborús állapot (hadiállapot) lehetnek. Bevezetésüket az Országgyűlés hatáskörébe célszerű utalni. Renkívüli állapot idején a kormánynak széles körű rendeletalkotási és intézkedési jogkört szükséges biztosítani.

Mindezek - lehetőségek szerinti - érvényesítése, az országunkat érhető külső fegyveres típusú rendkívüli helyzetek preventív jellegű és veszéllyel arányos védelmi kezelését szavatolhatja. (Védelmi helyzetek és állapotok a haza katonai védelmére az 1.sz. ábra szerint.)

1. sz. ábra

A stratégiák és a nemzeti katonai védelem

A haza katonai védelmének garantálása államunk alkotmányos, a szövetség közös védelméhez való katonai hozzájárulás bizosítása pedig vállalt szerződéses kötelezettsége. Ennek gyakorlatban történő érvényre juttatását szolgálják: a vonatkozó törvények és országgyűlési határozatok, valamint a kormány hatáskörébe utalt nemzeti biztonsági stratégia és a nemzeti katonai stratégia. Ez utóbbiak, a nemzeti stratégiák biztosítják az állami irányítás érvényre jutását a biztonság és a honvédelem gyakorlatában. A katonai védelem és a haderő állami feltételeinek garantálásában a nemzeti biztonsági stratégia, katonai megoldási módjának és az ehhez szükséges haderő meghatározásában pedig a katonai stratégia játsza a főszerepet. Tartalmuk meghatározásához, illetve szükség szerinti korrekciójához elengedhetetlen a szövetség új stratégiai koncepciójának figyelembevétele is.

A NATO új stratégiai koncepciója iránymutatásként szolgál a szövetség módosuló szerep- és feladatkörének betöltéséhez az általa is befolyásolt és átalakuló biztonsági környezetben. Ehhez kiindulópontnak tekinti a feladatai teljes körű ellátásához szükséges politikai elszántságot és a katonai erőt.

A szövetség céljai és feladatai alapjaiban határozzák meg tagállamainak védelmét oly módon, hogy azok az euroatlanti térség biztonságát is szolgálják. A NATO-nak alapvető és tartós célja tagállamai szabadságának és biztonságának védelmezése politikai és katonai eszközökkel, egyidejűleg a demokráciára, az emberi jogok és a jogállamiság közös értékeire alapozott tartós békerend biztosítása Európában. Mivel e cél megvalósítását veszélyeztethetik az euroatlanti térség válságai és konfliktusai, a szövetség nemcsak saját tagállamainak védelméről gondoskodik, hanem hozzájárul az egész euroatlanti térség békéjének és stabilitásának biztosításához is. Fontos célja Észak-Amerika biztonságának Európa biztonságához kapcsolása, a transzatlanti kötelék erősítése.

A szövetség alapvető biztonságpolitikai feladatainak tekinti:

• a stabil euroatlanti biztonsági környezet alakítását, alapvetően a válságkezelés és a partneri kapcsolatok révén;
• szövetségi fórum biztosítását - a washingtoni szerződés 4. cikkelyével összhangban - a transzatlanti konzultációkhoz mindazon kérdésekben, amelyek a tagállamok biztonságát alapvetően érintik;
• fenyegetéssel szembeni elrettentés és védelem nyújtását bármely NATO-tagállam számára, a washingtoni szerződés 5. és 6. cikkelye szerint.

A szövetség az euroatlanti térség biztonságának és stabilitásának növelése érdekében:

• készen áll eseti mérleglés és konszenzus alapján - a washingonti szerződés 7. cikkelyével összhangban - hozzájárulni a hathatós válságmegelőzéshez és kezeléshez, ideértve a válaszcsapásokat is;
• előmozdítja a széles körű partnerséget, az együttműködést és a párbeszédet az euroatlanti térség más államaival.

A szövetség biztonságát továbbra is veszélyeztetheti a katonai és nem katonai veszélyek széles köre. Az ezek következményeként fellépő feszültségek az euroatlanti stabilitást érintő válságokat és fegyveres konfliktusokat idézhetnek elő. Ezek a konfliktusok azzal, hogy a szomszédos országokra, köztük NATO-tagországokra is átterjedhetnek, közvetlen módon is érinthetik a szövetség és más országok biztonságát. A koncepció a szövetségen kívül meglévő nukleáris erőket és azok elterjedését közvetlen katonai veszélyként értékeli. Külön is kiemelendő a szövetség információs rendszerektől való fokozódó függősége, melyek működését veszélyeztethetik különböző zavaró műveletekkel, ellensúlyozandó a NATO-nak a hagyományos fegyverzet terén meglévő képességeit.

A koncepció a szövetség katonai képességei és felkészültsége fenntartásának központi jelentőséget tulajdonít. A katonai képességek a politikai szolidaritással párosulva továbbra is alapját képezik annak, hogy a szövetség meg tudjon akadályozni bármilyen, kényszerítésre vagy megfélemlítésre irányuló törekvést. A szövetség arra törekszik, hogy a biztonságot és a stabilitást a fegyveres erők nagyságrendje legalacsonyabb szintjének fenntartása mellett növelje oly módon, hogy biztosítsa képességét a kollektív védelemre és az összes lehetséges feladat végrehajtására.

A szövetség stratégiájának alapelvei - összhangban a biztonságpolitikai célokkal - a fegyveres erőkre alapozott szövetségi védelem koncepcióját fejezik ki. Ennek lényege:

a) A szövetségesi szolidaritás és a stratégiai egység elve a szövetség minden katonai műveletében meghatározó marad. A kollektív védelem elve alapján a szövetség egyesített fegyveres erőinek képesnek kell lenniük bármilyen lehetséges agresszió elrettentésére, támadás esetén az agresszor megállítására a lehető legkorábbi fázisban, tagállamai politikai függetlenségének és területi sérthetetlenségének biztosítására.

b) A szövetség céljainak megvalósítása alapvetően függ a feladatok, a kockázatok és a felelősségek, valamint az előnyök és a közös védelmi feladatok méltányos elosztásától. Az Egyesült Államok hagyományos és nukleáris erőinek európai jelenléte továbbra is alapvetően fontos része Európa biztonságának, amely elválaszthatatlanul kötődik Észak-Amerika biztonságához. A szövetségen belüli európai biztonsági és védelmi identitás fejlődési folyamatával párhuzamosan, az európai tagállamok tovább fokozzák hozzájárulásukat a közös védelemhez.

c) A közös védelmi erőfeszítés elve olyan gyakorlati intézkedésekben nyilvánul meg, amelyek lehetővé teszik, hogy a tagállamok élvezzék a kollektív védelemből adódó politikai, katonai és gazdasági előnyöket. A gyakorlati intézkedések kulcselemei: a kollektív haderőtervezés; a közös finanszírozás és hadműveleti tervezés; a többnemzetiségű katonai szervezetekre, az irányítási és parancsnoklási rendszerre vonatkozó megállapodások; az integrált légvédelmi rendszer; a tagállamok közötti feladatok és felelősségek egyensúlya; szükség esetén a fegyveres erők külföldi állomásoztatása és telepítése; válságkezelési intézkedések és azok tervezése; a felszerelés, a kiképzés és a logisztika szabványosítása; szükség esetén közös és egyesített doktrínák és katonai gyakorlatok; infrastrukturális és logisztikai együttműködés.

d) A szövetség a belátható jövőben továbbra is fenntart a nukleáris és a hagyományos erők megfelelő kombinációjából álló, Európában állomásozó, szükség szerint modernizált és “minimálisan elégséges” szinten tartott, ugyanakkor hiteles elrettentést jelentő fegyveres erőt.

A koncepció védelmi alapelvei meghatározzák a szövetség fegyveres erőinek jellegét, a hagyományos és a nukleáris erők jellemzőit. A fegyveres erők mérete, készültségi foka és diszlokációja meg kell hogy feleljen a kollektív védelem és a válságkezelés igényeinek, ideértve azt is, hogy alkalmazásukra esetenként rövid időn belül, a hazai bázisoktól távol, illetve a szövetség területén kívül is sor kerülhet. A haderők létszáma és felkészültsége meg kell hogy feleljen a bármely tagállam elleni agresszió elhárítása követelményeinek, ezért a harckészültség és telepíthetőség szükséges fokán kell tartani őket.

A szövetség nukleáris erőinek alapvetően politikai célja van: a béke megőrzése, a háború megakadályozása. A szövetség ezért továbbra is megfelelő szintű nukleáris erőket tart fenn Európában. A NATO nukleáris erői ma már nem irányulnak egyetlen ország ellen sem.

A védelem biztonsági stratégiai alapjairól

Államunknak az ország biztonságára vonatkozó elgondolását a nemzeti biztonsági stratégia összegezi. Elvi és gyakorlati szempontból is célszerű, ha a biztonsági stratégia a katonai védelmet és a honvédséget - sajátosságainknak megfelelően - a honvédelem keretei között, annak politikai lényegét adva szabályozza, és ebből a célból rögzíti: Magyarország katonai erővel megvédendő biztonsági érdekeit és az azok megvédését kifejező biztonságpolitikai célokat és feladatokat, az országunk ellen számbavehető külső fegyveres kihívásokat és kockázatokat, valamint azt, hogy az állam milyen eszközökkel garantálja az utóbbiak megelőzését és elhárítását. Alapvető garanciaeszközként szükséges számolnia a honvédelem rendszerével, azon belül pedig döntően a haderővel és annak védelmével. Ily módon egyértelművé tehető az állam - rendszerint kormányciklusonként pontosított - honvédelmi politikai koncepciója és feltételeinek állami szavatolása.

A biztonsági stratégiának számolnia kell a magyar haderőrészek külföldön végrehajtandó tevékenységeivel, különböző műveletekben való részvételével is. Ezek lehetnek:

• a kollektív védelemhez való katonai hozzájárulás az érintett NATO-tagországban a washintoni szerződés 5. cikkelye szerint;
• az euroatlanti biztonság érdekében, a szövetség területén kívül végrehajtott NATO- és NYEU-műveletekben való katonai részvétel;
• az ENSZ és az EBESZ felkérésére végrehajtott békeműveletekben való részvétel.

Az ilyen műveletekben való, nemzeti érdekeinknek megfelelő katonai szerepvállalásunk céljából célszerű egyértelművé tenni a szükséges, illetve lehetséges részvételünk általános politikai alapelveit (a magyar katonai tevékenységek lehetséges esetei, formái, azok mértéke, térsége stb.). Megkülönböztetett figyelemmel szükséges szabályozni a valamely szomszédos országban vagy országok között, illetve a térségünkben kialakulható fegyveres konfliktusok nemzetközi kezelésére hivatott békeműveletekben való részvételünket. A békekikényszerítő műveletek - olyanok, mint amilyen a koszovói válság NATO-művelete is volt - rendszerint az érintett térségekben élő magyarságot is érintik, korábbi országrészeink stratégiai biztonságát is meghatározzák. Ez a körülmény - alkotmányunkból következően is - erős korlátokat állít az ilyen békekikényszerítő műveletekben való fegyveres részvételünkkel, sőt esetenként támogatásunkkal szemben is. A kialakult válsághelyzetben a jól meghatározott politikai alapelvek, megfelelő mozgási keretet adhatnak és irányt mutathatnak a magyar álláspont, stratégia meghatározásához és szövetségben való képviseletéhez, hiányuk pedig veszélyeztetheti nemzeti érdekeink érvényesítését.

A jugoszláviai béke-helyreállító műveletek tapasztalatai arra hívják fel a magyar stratégiaformálók figyelmét, hogy a biztonságpolitika alapelveire alapozottan, a kialakuló válsághelyzetre megfelelő előrelátással - lehetőleg a vezető parlamenti pártok konszenzusával - ki kell alakítani a nemzeti érdekeinknek megfelelő, a konfliktus kezelésében való részvételünkre vonatkozó nemzeti stratégiai koncepciót. Az így kialakított elgondolást célszerű összevetni, egyeztetni a szövetség - “vezető” és a válságban közvetlenül érintett - tagállamaival, majd a korrekciókat követően meghozni a szükséges állami döntéseket és katonai intézkedéseket.

A kialakult válság- és konfliktushelyzetekben a nemzeti biztonsági célok és a katonai stratégiai feladatok meghatározására a politikai stratégia szintje és az ennek megfelelő politikai fórum, mint a stratégia színtere hivatott. Ezen a szinten a felső politikai vezetés a katonai tanácsadók bevonásával határozza meg az adott helyzetnek megfelelő - érvényesítendő - nemzeti érdekeket és célokat, a célok elérését biztosító stratégiai feladatokat, valamint az azokhoz szükséges erőforrásokat.

Ennek állami fórumát - sajátosságainknak megfelelően - a Honvédelmi Tanács létrehozandó és válsághelyzetekben is működtethető operatív csoportjára (HTOCS) célszerű alapozni. Munkájába szükség szerint célszerű bevonni a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar stratégiai operatív csoportjait és azok vezető személyeit, mint katonai tanácsadókat. Ezáltal teremtődnek meg a katonai stratégiai gyakorlat és tevékenységek állami politikai előfeltételei, valósul meg az operatív állami honvédelmi politikai irányítás és akarat.

A védelem nemzeti katonai stratégiai alapjairól

A magyar állam katonai védelmi alkotmányos kötelezettségének csak úgy tehet eleget, ha Magyarország az új biztonsági helyzetének és - szövetségben megvalósuló - katonai védelmi szükségletének megfelelő korszerű haderővel rendelkezik, és azt - az alkotmányt betartva - a nemzeti katonai stratégia irányelveire épülő fegyveres védelem terve szerint alkalmazza. Ezt a dokumentumot - a kormány hatáskörében - az állam katonai biztonsági koncepciójaként célszerű megalkotni, időszakonként pontosítani és alkalmazni, középpontjába állítva a haza szövetségben megvalósuló katonai védelmét és az ehhez szükséges haderőt. Nem feladata megismételni a nemzeti biztonsági stratégia vonatkozó részeit, de arra épülve rendeltetése irányt mutató - célokba, elvekbe és követelményekbe foglalt - kiindulási alapokat adni a stratégiai tervezés, a haderőépítés és -szervezés, valamint a haderő - katonai doktrínák által vezérelt - alkalmazása számára. Vagyis irányszabó stratégiai alapokat szükséges meghatároznia az állami és a katonai felső vezetés védelmi gyakorlatához, a katonai védelem és a haderő meghatározásához és alkalmazásához.

A katonai stratégia lényeges tartalmi kérdésköre: az állam katonai biztonsági céljainak meghatározása; a Magyarországot érhető alapvető külső fegyveres veszélyek és kihívások megítélése; valamint a katonai védelem irányelveinek a meghatározása.

Az állam katonai biztonsági céljait - a vonatkozó biztonsági alapdokumentumokkal összhangban - úgy célszerű meghatározni, hogy azok összegezetten kifejezzék államunk katonai védelmi koncepcióját, vagyis azt, amit a katonai erővel megvédeni és szavatolni szükséges. Ennek megfelelően az állam katonai biztonsági céljai lehetnek:

a) szükség esetén katonai erővel megvédeni Magyarország nemzeti értékeit és érdekeit - függetlenségét, szuverén államiságát, területi épségét, lakosságát, szellemi és anyagi javait - minden lehetséges külső fegyveres fenyegetéssel és veszéllyel szemben;

b) hozzájárulni a szövetség tagállamainak katonai biztonságához és a kollektív védelméhez;

c) elősegíteni térségünk és Európa katonai biztonságát, az állam biztonságpolitikai céljainak elérését, a fegyveres válságok és konfliktusok nemzetközi kezelését;

d) szavatolni a honvédség olyan védelmi képességét és készségét, amely biztosítja a haza fegyveres veszéllyel arányos, a NATO-szövetség védelme részeként megvalósuló védelmét, a vállalt szövetségi és más nemzetközi kötelezettségek teljes körének megvalósítását.

Mindazonáltal a Magyar Köztársaság államának legfőbb katonai stratégiai célja a haza katonai védelmének és az ehhez szükséges haderőképességnek a biztosítása lesz. Ezen - alkotmányból eredeztetett - stratégiai cél és az azzal összhangban lévő katonai biztonsági elvek és követelmények adhatnak megfelelő alapokat a katonai védelem és a haderő szükség szerinti újragondolásához és modernizációjához.

Az új biztonsági környezet értékelésének katonai stratégiai következtetései alapjaiban határozzák meg a haza katonai védelmét és feltételeinek biztosítását. Ezek magukban foglalhatják:

• Magyarország katonai biztonsági környezetének megítélését, alakulása tendenciájának meghatározását;
• a hazánk ellen számba vehető fegyveres veszélyforrások és fegyveres konfliktusok meghatározását;
• a katonai stratégiai gyakorlat számára kiinduló alapokat képező fő fegyveres veszélyforrás és a fő katonai veszélyforma rögzítését.

A katonai védelem indokolja a haderő alkalmazását kiváltó alapvető külső fegyveres veszélyek meghatározását. Számunkra közvetlen fegyveres veszélyforrást jelenthet a valamely szomszédos országban kialakult vagy szomszédos országok között folyó fegyveres konfliktus, amely - valamilyen formában - a hazánkba áttevődés lehetőségét is magában hordja. Potenciális katonai veszélyforrásként értékelhető valamely szomszédos vagy térségünkben lévő más állam szélsőséges - fegyveres válsághoz és konfliktushelyzet kialakulásához vezető - agresszív politikája is. Magyarországnak - mint ahogyan a NATO-nak is - hosszabb távon, 10-15 éven belül háborús fenyegetettséggel nem, de a régiónkban kialakulható fegyveres konfliktusokkal és más, háborús szint alatti veszélyekkel számolnia kell. Ha a háborúra mégis sor kerülne, akkor is annak korlátozott formája lenne nagy valószínűséggel a jellemző, melyre a szemben álló felek (országok) fegyveres konfliktusának eszkalációjaként kerülhetne sor. Számunkra a fő fegyveres veszélyforrást valamely szomszédos országban vagy országok között kialakulható fegyveres konfliktus jelentheti, a tervezés kiinduló alapjául szolgáló, fő katonai veszélyforma pedig a szomszédos országból vagy térségünk valamely más országából, állami szervezéssel átterjedt katonai konfliktus lehet. Katonai válság- és konfliktushelyzetekben - különösen ha azok a NATO-tagállamokat is közvetlenül érintik - Magyarországon jelentősen megnőhet a csapások által veszélyeztetett objektumok száma. Ezért számunkra is közvetlen veszélyforrást jelent a tömegpusztító fegyverek elterjedése, de potenciális veszélyként kezelendők régiónk államainak hagyományos csapásmérő fegyverrendszerei éppúgy, mint a NATO-tagállamok katonai biztonságát fenyegető más veszélyek.

A haza katonai védelmét a számba vehető külső fegyveres (katonai) konfliktus lehetőségét kiindulóalapnak tekintve szükséges előkészíteni és szavatolni - számolva annak korlátozott háborúba történő eszkalációjával, de a háborús küszöböt el nem érő más alapvető fegyveres agresszió- és veszélyformákkal is. Ezáltal a katonai védelem háborút kiindulási alapnak tekintő - korábbi - gyakorlatát a reális, a fegyveres konfliktust középpontba állító stratégiai gyakorlat válthatja fel.

A katonai stratégiai irányelvekre épülve alakítható ki és tervezhető meg az ország katonai védelme és a magyar haderőrészek külföldi tevékenységei. De ez képezi egyik fontos kiindulóalapját a haderő rendeltetés szerinti feladatai, felépítése és építése, valamint alkalmazását biztosító katonai rendszerek reális meghatározásának is. Ma számunkra a katonai védelem korszerűsítése mindenekelőtt azt jelenti, hogy azt alkalmassá kell tenni az országunkat érhető - az előzőekben vizsgált - alapvető külső fegyveres veszélyek és veszélyhelyzetek preventív jellegű és veszéllyel arányos elhárítására.

Célszerű, ha a katonai védelmet meghatározó irányelvek választ adnak olyan kérdésekre, mint: az ország védelmének lehetséges alapesetei, szavatolásának módjai, megelőzésüket és elhárításukat biztosító stratégiaformák; a szövetség kollektív védelmében és más NATO- és NYEU-műveletekben, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt, illetve az EBESZ felelősségi körébe tartozó békefenntartó és más műveletekben való részvétel katonai elvei és követelményei.

Az országunkkal szemben lehetséges külső fegyveres veszélyeket és veszélyhelyzeteket alapul véve, a haza katonai védelmére sor kerülhet:

a) valamely szomszéd országban vagy országok között kialakult fegyveres konfliktus vagy háború fegyveres hatásai áttevődésének közvetlen veszélye vagy bekövetkezése esetén, a határ menti térségben kialakult időszakos fegyveres fenyegetettségi és veszélyhelyzet megelőzése, illetve kezelése céljából;

b) Magyarország ellen szervezett külső fegyveres konfliktus, illetve közvetlen veszélyének hatására, a határ menti térségben létrejött fegyveres fenyegetettségi vagy a fegyveres konfliktushelyzet (korlátozott hadihelyzet) eseteiben, azok megelőzése és elhárítása céljából;

c) a külső fegyveres konfliktus korlátozott háborúba eszkalációjának közvetlen veszélye (háborús fenyegetettségi helyzet), illetve a háború (háborús helyzet) eseteiben, azok védelmi kezelése céljából.

A NATO-hoz tartozásunk és a szövetségesek biztonságának oszthatatlansága következtében a haza katonai védelmét kikényszeríthetik olyan egyedi, rendkívüli helyzetek is, amikor valamely szövetséges országot éri külső fegyveres fenyegetettség vagy támadás, és a szövetség a washingtoni szerződés 5. és 6. cikkelye szerint megteszi a szükséges katonai intézkedéseket.

A haza katonai védelme szavatolásának és megszervezésének lényeges kérdése annak meghatározása, hogy a védelem mely részét kell döntően önállóan, a honvédségre alapozva megoldani, és milyen esetekben szükséges a washingtoni szerződés 5. és 6. cikkelye alapján igénybe venni a szövetség közös erőfeszítését. A stratégiai védelmi tervezés, a védelem megszervezése és feltételeinek biztosítása céljából célszerű, ha a katonai stratégia rögzíti a haza katonai védelmének szavatolását: egyrészt a szövetség keretei között a honvédség haderejére alapozottan, önállóan szervezett védelemmel, másrészt - az ország és a honvédség erejét meghaladó esetekben - a szövetség közös védelmét igénybe véve. Ebből a célból, a stratégiai helyzetértékelés során, meg kell határozni az egyes védelmi helyzetek alapeseteinek védelmi szükségletét és ezekhez a haderő fejlesztéssel kialakítandó képességeit. A védelmi szükségletek és a meglévő, illetve a kialakítandó haderőképességek összevetése alapján határozható meg a haza katonai védelmének - alapesetei szerint differenciált - megoldási módja, a bevezetendő és megkövetelt haderő-tevékenységek és hadműveleti intézkedések.

A katonai védelmi szükségletek és képességek elemzése azt mutatja, hogy a valamely szomszédos országban vagy országok között kirobbant fegyveres konfliktus vagy háború hatásai áttevődésének közvetlen veszélye vagy korlátozott bekövetkezése esetén még nem szükséges igényelni a szövetség közös védelmét. Úgy értékelhető, hogy a magyar haderő az ilyen időszakos fegyveres fenyegetettségi és veszélyhelyzeteket - mint ahogy ezt korábban is tette - eredményesen megoldja. De megfelelő stratégia alkalmazásával, célirányos felkészítéssel és kiképzéssel a haderő alkalmassá tehető arra is, hogy az országunk ellen szervezett fegyveres konfliktus (korlátozott hadihelyzet) esetén, annak első időszakában - a szövetséges erők beérkezéséig, az itt lévő haderőrészeik közreműködésével - a védelem feladatainak eleget tegyen. A határ menti térségben kialakult fegyveres konfliktushelyzet elmélyülését és eszkalálódását megközelítő helyzetekben azonban a kollektív védelem célirányos igénylése már elkerülhetetlen lesz. Ebben változás csak a haderő jelentősebb fejlesztése és hatékonyabb - magasabb szintű gyakorlatokat is magában foglaló -, a lehetséges fegyveres veszélyek teljes körét figyelembe vevő felkészítése és kiképzése esetén várható. Mindezek előzetes meghatározása a katonai felső vezetés feladata, melyet a stratégiai tervezés okmányokba foglal.

A haza katonai védelmét alapeseteinek megfelelő stratégiákra - mint a haderő differenciált alkalmazásának koncepcióira - épülve szükséges előkészíteni és megvalósítani. Ezek: a katonai válságkezelő stratégia, a fegyveres konfliktus stratégiája és a háború haditevékenységeiben való részvétel stratégiája. A védelem állami és katonai feltételeit a fegyveres konfliktus stratégiájára alapozva célszerű biztosítani oly módon, hogy a stratégiai tartalékok (katonaállomány, haditechnika, anyagi eszközök) a konfliktus eszkalálódása esetére növelhetőek legyenek.

A katonai védelem irányelvei alapjaiban határozzák meg a védelemhez szükséges haderőt. A honvédség szabályozása - az alkotmánynak megfelelően - a vonatkozó törvények, országgyűlési határozatok és a katonai stratégia feladata. Ez utóbbi célszerű, ha választ ad a haderőreform és -fejlesztés olyan alapkérdéseire, mint a haderő mérete és struktúrája; állományarányai és képességei; működését és alkalmazását biztosító katonai rendszereinek korszerűsítése; rendeltetés szerinti feladatai; haditechnikai fejlesztése és korszerűsítése; működése, állami irányítása és katonai vezetése nemzeti és szövetségi alkalmazás eseteiben.

A haderőreformnak döntően a Magyarországot érhető külső fegyveres válság- és konfliktushelyzetek megelőzéséhez és elhárításához szükséges haderőképességet kell szavatolnia. Ennek garantálása egyidejűleg biztosíthatja a szövetség közös védelméhez való katonai hozzájárulást, valamint a washingtoni szerződés 5. cikkelyén kívüli konfliktusmegelőző és válságkezelő műveletekben és más missziókban való részvétel képességét is. Mindezek állami és katonai vezérlése céljából a katonai stratégiában olyan elvek és hadműveleti követelmények meghatározására van szükség, amelyek a haderőreformot mintegy “hozzárendelik” a haza katonai védelméhez. (A haza katonai védelmének alapesetei, stratégia formái és szavatolásának módjai a 2.sz. ábra szerint.)

2. sz. ábra

Következtetések és ajánlások

1. A korszerű katonai védelem ma már az állam állandó jellegű biztonságstratégiai eszköze a nemzeti értékek és érdekek külső fegyveres veszélyekkel szembeni védelmében. Számunkra a katonai védelem mindenekelőtt a haza védelmének szavatolását és megvalósítását jelenti békében és védelmi helyzetekben. Ebből következően a magyar haderőre továbbra is elsődlegesen a haza katonai védelmének szerep- és feladatköre hárul, ezáltal - geostratégiai helyzetünkből adódóan - az közvetlen módon is szolgálja a szövetség védelmét. Ez a körülmény és a magyar haderőrészek békeműveletekben való részvétele, a katonai védelmet és a haderőt már béke idején is gyakran a politikai-diplomáciai tényező mellé helyezi a biztonság szavatolásában. Mindezen változások szükségszerűen módosítják a stratégiai alapokmányok és tervek vonatkozó részeit.

2. Mivel a haza katonai védelme és a honvédség törvényi és nemzeti stratégiai szabályozása az alkotmányra épül, annak átfogó korszerűsítése pedig indokolt, a katonai védelem és a haderő részletesebb szabályozását és modernizációját célszerű összekapcsolni az elkerülhetetlenül fontos alkotmánymódosításokkal. Katonai szakmai értékelésekre is alapozottan szükséges módosítani a honvédség - határőrségtől elkülönült - státusát és rendeltetését, valamint a katonai védelmet közvetlenül meghatározó védelmi helyzetek és állapotok eseteit. A külső fegyveres típusú rendkívüli helyzetek sikeres kezelése megköveteli a fegyveres agresszió és az alapvető fegyveres veszélyformák teljes körét magában foglaló, azoknak megfelelő védelmi helyzetek és állapotok meghatározását.

3. A szövetség stratégiai koncepciója elkötelezettséget vállal a védelmi feladatainak teljes körű ellátásához szükséges politikai egység és katonai erő fenntartására. Ebből a célból a szövetség a biztonságot és a stabilitást a fegyveres erők legalacsonyabb szintjének fenntartása mellett növeli, és a belátható jövőben is fenntart egy - a nukleáris és a hagyományos erők megfelelő kombnációjából álló - Európában állomásozó, “minimálisan elégséges szinten” tartott fegyveres erőt. Ez a stratégia határozza meg a szövetség fegyveres erőinek jellegét és a velük szemben támasztott követelményeket, egyidejűleg irányt mutat a nemzeti haderők, így a magyar haderő modernizációja számára is.

4. Célszerű, ha a biztonsági stratégia meghatározza az állam biztonság- és honvédelmi politikai koncepcióját és a katonai védelem állami - anyagi-pénzügyi - feltételeinek középtávú szavatolását. Mivel a térségünkben végrehajtott NATO-békeműveletek rendszerint az ott élő magyarságot is közvetlenül érintik, meg kell határozni az ilyen műveletekben való katonai részvételünk általános politikai elveit, melyek irányt szabhatnak a kialakult válsághelyzetben egy reális, érdekeinknek megfelelő magyar stratégiai koncepció meghatározásához és szövetségben való képviseletéhez.

5. A katonai stratégia középpontjába célszerű állítani a haza szövetségben megvalósuló katonai védelmét és az ehhez szükséges - haderőreformmal kialakítandó - haderőt. A katonai védelem modernizációja céljából az országunkat közvetlenül érhető fegyveres agresszió- és veszélyformák teljes körének megfelelő irányelveket szükséges meghatározni. A stratégiai gyakorlat számára egyértelművé szükséges tenni a katonai védelem alapeseteit, szavatolásának módjait és az ezeknek megfelelő - alkalmazandó - stratégiaformákat, meghatározó módon figyelembe véve a haderő meglévő és kialakítandó képességeit. A haderőképességek meghatározásakor döntően az országunkat érhető fegyveres válság- és konfliktushelyzetek katonai feladatainak sikeres végrehajtását szükséges biztosítani.