| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 1. szám | HADTUDOMÁNY-HADÜGY |
Rádli Tibor
| A Hadtudomány 1992/2. számában közreadtunk egy munkabizottság által összeállított tanulmányt A hazai hadtudomány változásainak, helyzetének és fejlődésének jellemzői címmel. Ezt az összefoglalót a Hadtudományi Bizottság elfogadta és megküldte az MTA-nak. Az írást képet ad a hadtudomány változásáról, helyzetéről, a kutatás intézmény- és feltételrendszerének alakulásáról, az ezredforduló utáni kutatások lehetőségeiről és főbb irányairól. A jelentés zárósorai eszmecserére ösztönzik az olvasót, a kutatót. A szerő - ismert hazai kutatók írásaira, nézeteire hivatkozva - ezen elvárás megvalósításához kíván hozzájárulni a hadtudomány fogalmi rendszerében és a struktúrájában bekövetkezett változások bemutatásával. |
Az elmúlt időszakban a társadalomtudományok változása, fejlődése a hadtudomány fogalmát és struktúráját sem hagyta érintetlenül. Az elmúlt két évtizedben a fogalomrendszerben bekövetkezett változásokat áttekintve, néhány általánosítható tapasztalatra szeretném a figyelmet ráirányítani. Ez irányú kutatási eredményeim közreadásában elsősorban a hadtudományi kutatómunkában élenjáró tudósok csak egy szűkebb körének munkáiban leírtakra támaszkodtam.
A Magyar Értelmező Kéziszótár 1985-ös kiadása a hadtudománnyal kapcsolatban a következőket rögzíti: “Hadtudomány a hadviseléssel és annak törvényszerűségeivel kapcsolatos ismereteket magában foglaló tudomány.”1
Az Új Magyar Lexikon 1962. évi kiadásában a hadtudomány fogalmát az alábbiak szerint találjuk meg:
“Hadtudomány: a hadviselés törvényszerűségeit, előkészítésének és vezetésének módjait magában foglaló ismeretek rendszere. Körébe tartoznak a hadművészet (stratégia, a hadműveletek művészete, a taktika) kérdései, a fegyveres erők szervezése és kiképzése, a hadtörténelem, valamint a haditechnika alkalmazásának elméleti és gyakorlati problémái”.2
A fogalommal kapcsolatban a következő meghatározás, amelyre hivatkozom az 1985-ben kiadott Katonai Lexikonban található: “A hadtudomány a háborúk jellegéről és törvényeiről a fegyveres erők, az ország háborúra való felkészítéséről és a háború megvívásának módjairól szóló ismeretek rendszere.”3
A hadtudomány mindenkori helyzetével konferenciákon is számos alkalommal foglalkoztak. Dr. Bognár Károly egyik ilyen rendezvényen Gondolatok a hadtudomány hazai értelmezéséhez című előadásában a következőket mondta:
“A hadtudomány a béke és az ország alkotmányos rendjének katonai erővel és eszközökkel történő megőrzéséről, a háború és a fegyveres küzdelem elkerüléséről, a válságok és konfliktusok kialakulásáról, a lehetséges háború katonai stratégiai jellegéről, törvényszerűségeiről, a fegyveres erők (testületek), valamint a lakosság és az ország ezekre való felkészüléséről s szükség esetén a védelmi háború fegyveres megvívásáról és a békeállapot visszaállításának katonai jellegű kérdéseiről szóló ismeretek átfogó rendszere.”4
Az előzőekben rögzített fogalmak lényegüket tekintve megismétlődnek a ZMKA-n 1994-ben kiadott, Szemelvények a hadtudomány általános elmélete témakörben készített tanulmányokból című munkában. Mind az előző, mind a második irodalmi forrásban is a szerzők megállapították az alábbiakat:
“A fenti megfogalmazásokból jól érzékelhető a hadtudomány tárgyának és fogalmának bővülése, azonban ez nem jelenti azt, hogy a hadtudomány részterületéről és kapcsolatrendszeréről eddig megjelenteket jelentősen módosítani kellene. Csupán arról van szó, hogy a hadtudománynak van egy szélesebb és egy szűkebb értelmezési tartománya. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy szélesebb értelemben integrálja valamennyi tudomány katonai, biztonságpolitikai, katonai műszaki stb. területeit és szűkebb értelemben a fegyveres küzdelem kérdéseivel foglakozik.”5 Ezzel a megállapítással én is teljes mértékben egyet tudok érteni.
A hadtudomány struktúráját pedig mind az 1993-ban, mind az 1994-ben kiadott akadémiai jegyzet az alábbiak szerint rögzítette:
“A ma még érvényben lévő, elfogadható értelmezésben a hadtudományt az alábbi tudományterületekre lehet felosztani:
A korszerű hadtudomány tartalmát az általam második - az 1994-ben megjelent - alapvető irodalomként feltüntetett jegyzetben áttekintő táblázatos formában is megtalálhatjuk. Ebben a munkában a szerzők összefoglalásukban a háborúk lényegére, előkészítésére és megnyerhetőségére vonatkozó hármas összeállítást kiegészítik a háború megakadályozásának egyre fontosabbá váló összetevőivel. Ez alapján egy négyes tagozódást kapunk.
A korszerű hadtudomány tartalma* |
|||
| A háború lényege | A háború megnyerhetősége | A háború előkészítése | A háború megakadályozása |
|
|
|
|
* Összeállítva J. Lider: Bevezetés a hadielméletbe műve alapján - megjelent. ÖMZ 1981. 6. sz. 491. p.
** E-O. Czempiel: “Békestratégiák” értelmében (Paderborn, 1986) (Átvéve a Szemelvények ZMKA, Budapest 1994. I. évfolyam 2. szám 15. oldalról, Dr. Czékus János-Laczkó Mihály)
Az Új Honvédségi Szemle 1994. évi 1 számában dr. Héjja István "A hadtudomány kapcsolatrendszerének és belső struktúrájának értelmezése" című írásában megítélésem szerint teljesen újszerűen közelítette meg a hadtudomány fogalmát. Már a bevezető gondolatai között feltette a kérdést, hogy “vajon a hadtudomány jelenlegi értelmezése és annak belső szerkezete hogyan és milyen mértékben felel meg a kialakult helyzetnek?”
Az írás tartalmi részében pedig megadta a választ a feltett kérdésre és a hadtudomány fogalmát is a teljes komplexitás alapján határozta meg:
“A hadtudomány fogalmát ezek után úgy összegezhetjük, hogy olyan interdiszciplináris ismeretrendszer, amely elsősorban a társadalomtudományhoz kapcsolódik, bár jelentős más tudományági aspektusokkal is rendelkezik. Három alapvető kérdéscsoporttal foglalkozik:
A továbbiakban a szerző visszacsatolt a hadtudomány szovjet elvekre épülő felosztásához, és megfogalmazta a jelen, ettől eltérő felfogását. Megállapította, hogy a második világháború után egyeduralkodóvá vált szemlélet alapján a hadtudomány egyértelműen fegyveresküzdelem-központú volt, jelenleg viszont kiszélesedett a biztonságfilozófiai kérdések vizsgálatának irányába. A hadtudomány területeit illetően rögzítette, hogy azon belül strukturális és fogalmi átrendeződés zajlik le, a továbbiakban azonban ezek vizsgálatára nem tért ki.
Dr. Móricz Lajos az Új Honvédségi Szemle 1994/4. számában "A hadtudomány, a hadtudományi kutatás és a Magyar Hadtudományi Társaság" címmel közreadott írásában is igen értékes és tartalmas gondolatokat fogalmazott meg - többek között - a hadtudomány értelmezéséről, műveléséről és struktúrájáról. Az USA-ban 1992-ben megjelent Védelmi és Katonai Enciklopédia szerint “a hadtudomány olyan elmélet, amely a múlt tanulmányozására támaszkodva, a gyakorlat által igazolt általános következtetéseket von le a háborúra vonatkozólag.”8 Ezt követően a szerző megállapította, hogy a fogalomból adódó következtetések inkább előíró, mint leíró jellegűek, ezért hatással kell lenniük a döntéshozatal folyamatára is. A mai tudományok nemcsak ismeretrendszerek, hanem egyidejűleg tevékenységi, eredmény- és intézményrendszerek is. Ez értendő a hadtudományra is - állapította meg a cikk írója -, mely napjainkban elősegíti azt, hogy annak társadalmi szerepe felértékelődjön.
A hadtudomány struktúrájának meghatározásakor a dr. Móricz Lajos megállapította, hogy “...minden korszakban vitatott téma volt és ma is az, hogy az voltaképpen milyen elemekből tevődik össze, vagyis hogy milyen a struktúrája”. (M. L. i.m. 14. old.) Az I. és a II. világháború tapasztalatai alapján, továbbá a 20. században lezajlott hadügyi forradalom hatására Európa-szerte elterjedt egy viszonylag egységesnek tekinthető értelmezés. Erről a szerző a következőket írta:
“...hadtudomány-struktúrát úgy kezdték értelmezni (ez volt jellemző hazánkban is), hogy annak fő része a hadművészet, amely magában foglalja a hadászat, a hadműveleti művészet és a harcászat elméletét és gyakorlatát, beleértve e tevékenységek vezetésének kérdéseit is. A hadtudomány további elemeiként kezelték azokat a diszciplínákat, amelyek bizonyos mértékig támaszkodnak ugyan más tudományágazatokra, de a hadművészeti nézőpontot is maguk számára meghatározónak tartják. Ezek: a hadseregszervezés vagy más néven a fegyveres erők építésének elmélete, a katonai kiképzés és nevelés elmélete, a hadigazdálkodás és a katonai gazdálkodás elmélete, a hadművészet és a fegyveres erők története, valamint a hadtudomány általános elmélete. A felsoroltakon kívül a hadtudomány struktúráját szemléltető vázlatokon még számos olyan, főleg társadalmi, műszaki és orvosi tudományterületnek a kapcsolódását is feltüntették, amelyek katonai vonatkozású kérdéseket is tanulmányoznak és a hadtudomány meghatározó területein elfogadott nézeteket is számításba veszik tevékenységük során.” (M. L. i.m. 14. old.)
A jelenlegi helyzet értékelésének szempontjai és a közeljövőben várható tendenciák érvényesülése között említette a következőket:
“Hazánkban az utóbbi években egyre több szakíró követeli, hogy a hadtudomány struktúrája tekintse szerves elemeinek a haderő társadalmi és belső problémáival, békeéletével, a nemzetközi katonai biztonság szolgálatában vállalt feladataival, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos kérdések vizsgálatával foglalkozó diszciplínákat is. Olyan nézet is felszínre jutott, hogy a fegyveres bűnözés és a fegyveres terroristák elleni harc elvi kérdéseire ugyancsak terjedjen ki a hadtudomány struktúrája.” (M. L. i.m. 14. old.)
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 1998-ban további két - megítélésem szerint igen színvonalas - egyetemi jegyzet is kiadásra került az általam vizsgált kutatási területhez illeszkedően. Az egyik jegyzet a Doktori Iskola kiadásában A hadtudomány általános kérdései, a másik pedig a Hadászati tanszék gondozásában Hadtudományi ismeretek címmel jelent meg. Az első jegyzet szerzője dr. Móricz Lajos egyetemi tanár, a másodiké pedig dr. Héjja István, dr. Kónya József egyetemi docensek és dr. Laczkó Mihály egyetemi tanár.
A hadtudomány fogalmának és struktúrájának mára kialakult, korszerűnek tekinthető értelmezését e két jegyzet vonatkozó részei alapján igyekszem bemutatni.
Dr. Móricz Lajos ebben a jegyzetében is több oldalról közelítette meg a hadtudomány fogalmát. Végül is megállapította, hogy egy, sokak által hirdetett definíció szerint a háborúk elkerülésére és a béke megőrzésére vonatkozó katonai tevékenységek problémái is a hadtudomány fogalomkörébe tartoznak. Így az ő a felfogásában “a hadtudomány az a tudományág, amely a fegyveres erők (és az ország védelmében részt vevő más erők és szervezetek) béke- és háborús alkalmazásával, az erre történő mindenoldalú felkészüléssel és biztosítással kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozik.”9
Mindebből az következik, hogy jelenleg hazánkban a hadtudományi kutatáshoz tartozónak tekinthetőek a biztonsági és a honvédelmi politikát érintő összefüggések, a minősített időszakokkal kapcsolatos katonai vonatkozású kérdések, a haderő egészével vagy annak részeivel folytatott tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos elvek és eljárások vizsgálata.
A hadtudomány fogalmát és tárgyát a hivatkozott jegyzet Egyes fogalmak értelmezése címszó alatt az alábbiak szerint találjuk meg:
“Hadtudomány. A társadalomtudományokhoz tartozik, szűkebben a politikai tudományokhoz, de sok egyéb tudománnyal is van kapcsolata. Egyetemes tudomány nemzeti sajátosságokkal.
A hadtudomány tárgya. A katonai erő létrehozásával, felkészítésével és a különböző körülmények közötti alkalmazásával kapcsolatos elvek és eljárások. A korábbi felfogások szerint csak a háborúban sorra kerülő fegyveres küzdelem volt a hadtudomány tárgya.”10
A hadtudomány struktúrájánál a szerző ismételten hangsúlyozta azt, hogy annak alkotóelemei, azok belső összefüggései állandó változásban vannak. Napjainkra kialakultnak tekinthető az a nézet, hogy a hadtudomány több tudományszakból (szakágból) áll. A belső struktúráját illetően jelenleg pedig több felosztás is létezik. Közülük az egyik egy elvi alapokon nyugvó, a másik pedig egy gyakorlati oldalról történő megközelítést igényel.
Az előzőekből kiindulva a szerző a hadtudomány struktúráját az alábbiak szerint mutatja be:
“A hadtudomány struktúrája. A központi helyet elfoglaló szakágak:
| A központi helyet elfoglaló szakágakhoz szorosan kapcsolódó szakágak |
A határterületnek nevezhető szakágak |
|
|
A vázlathoz megjegyzésként hozzátette, hogy a hadtudomány kutatói körében a struktúrát illetően jelenleg sem teljes a nézetazonosság. A szerző következtetésként megállapította, hogy a problémák megoldását kell fontosnak tekinteni és e mellett a struktúra folyamatos gondozására is figyelmet kell fordítani.
A másodikként megjelölt Hadtudományi ismeretek című egyetemi jegyzetben is igen nagy számban megtalálhatók a hadtudomány fogalmának és struktúrájának alakulását tükröző különböző változatok. Így a vonatkozó fejezet szerzője az 1990-ben megjelent Cambridge Enciklopédiából a fogalmat az alábbiak szerint vette át:
“Hadtudomány: (military science) a hadviselés és annak stratégiai, taktikai és logisztikai elveinek elméleti tudománya. A hadtudomány az ókortól a mai, számítógépes hadijáték programokig olyan változatlan elvekkel foglalkozik, mint a cél kitűzése, az erő-összpontosítás, az erővel való gazdálkodás, a meglepés és a manőver.”11
A hadtudomány fogalmát a szerző az 1985-ben kiadott Katonai Lexikon alapján - az írásomban már szereplő fogalom meghatározásánál bővebb formában - is rögzítette, mely szerint a “Hadtudomány - a háború jellegéről és törvényeiről, a fegyveres erők, az ország háborúra való felkészüléséről és a háború megvívásának módjairól szóló ismeretek rendszere. A hadtudomány a háborút - más tudományokkal együtt - mint összetett társadalmi-politikai jelenséget tanulmányozza. A hadtudomány területei: a hadtudomány általános elmélete, a hadművészet elmélete, a katonai kiképzés és nevelés elmélete, a hadigazdaságtan és hadtápelmélet, a hadművészet és a fegyveres erők története. A hadtudomány számos más tudományágazattal érintkezik”.12
A szerző is rögzítette, hogy a hadtudomány helyzetének kérdéseivel a kutatók már több tudományos konferencián is foglalkoztak. Az egyik ilyen rendezvényen a hadtudomány fogalmával kapcsolatban elhangzott, hogy:
“A hadtudomány a béke és az ország alkotmányos rendjének katonai erővel és eszközökkel történő megőrzéséről, a háború és a fegyveres küzdelem elkerüléséről, a válságok és konfliktusok kialakulásáról, a lehetséges háború katonai stratégiai jellegéről, törvényszerűségeiről, a Magyar Honvédség és más fegyveres szervek, valamint az ország, a lakosság ezekre való felkészüléséről, szükség esetén a védelmi háború fegyveres megvívásáról és a békeállapot visszaállításának katonai jellegű összefüggéseiről szóló ismeretek átfogó rendszere.”13
A megfogalmazásban is jól érzékelhető az a szándék, hogy a szerző törekedett a hadtudomány fogalma, struktúrája és a megváltozott társadalmi körülmények közötti összhang megteremtésére.
A hadtudomány fogalmának jelenleg is számos változata létezik. Mivel hazánkban a hadtudományi kutatás feladatai közé tartoznak a biztonságpolitikai, a katonai stratégiai, a rendkívüli helyzettel kapcsolatos országvédelmi és a haderő-alkalmazás módjaira vonatkozó kutatások, személy szerint én is szükségesnek tartom egy komplexebb és teljesebb körű fogalom megalkotását.
Erre vonatkozóan a jegyzetben a következő változattal találkoztam:
“A hadtudomány: védelemtudomány, amely magában foglalja a hadviseléssel, a fegyveres küzdelemmel kapcsolatos katonai elméletet és gyakorlatot, a védelem-gazdaságtant, a haditechnikát, a polgári és rendvédelmet. Önálló tudományágként részletesen foglakozik a fegyveres erők, illetve az ország katonai védelmében részt vevő más erők és szervezetek béke-, valamint háborús alkalmazása előkészítése és mindenoldalú biztosítása elméleti és gyakorlati kérdéseinek elméleti kutatásával, az elméleti és a gyakorlati feladatok előkészítésével, majd végrehajtásával.”14
A hadtudomány struktúrájára, mai kifejezéssel élve: tudományszakaira vonatkozó legújabb kutatási eredmények alapján egy szűkebb és egy tágabb felosztás is elfogadható. A következőkben egy vázlat segítségével ennek helyzetét mutatom be.
A hadtudomány fogalmának és struktúrájának változásához, fejlődéséhez kapcsolódóan - az általam tanulmányozott szerzői munkák alapján - az alábbi főbb következtetések vonhatók le:
A hadtudomány tudományszakaszai |
|
| Szűkebb értelemben15 | Tágabb értelemben16 |
|
|
Befejezésül ismételten hangsúlyozom, hogy az írás keretei nem tették lehetővé a témával foglalkozó valamennyi kutató munkája vonatkozó részeinek feldolgozását és bemutatását. Mint ahogy azt bevezető gondolataim között is rögzítettem: véleményem megfogalmazásakor elsősorban a kutatók egy szűkebb körének munkáira támaszkodtam. Magam is jól tudom, miszerint rajtuk kívül még nagyon sokan tekintették és tekintik jelenleg is fő feladatuknak, hogy kutassák és közzétegyék a hadtudomány mindenkori állásának helyzetére vonatkozó megállapításaikat, gondolataikkal és tevékenységükkel hozzájáruljanak annak fejlődéséhez. Ez a törekvés “jól tetten érhető” a Hadtudományi Bizottságnak a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztályához 1999-ben küldött (és a Hadtudomány 1999. évi 2. számában szó szerint közölt) jelentésében is.
Az elmélet és gyakorlat egységének biztosítása a hadtudományon belül is meghatározó helyet foglal el. Zrínyi Miklós egykor elhangzott szavait idézve: “Azé a hadi győzelem, akié a nagyobb hadi mesterség.”
FELHASZNÁLT IRODALOM