| HADTUDOMÁNY X. évfolyam, 1. szám | FÓRUM |
Merész vállalkozásra szánta magát az Új Honvédségi Szemle főszerkesztője, Kiss Zoltán, amikor Honvédségünk a harmadik évezred küszöbén címet adta a közelmúltban megjelent interjúkötetének. Szinte sugallja a cím, hogy itt lényegesen többről van szó, mint egy egyszerű válogatásról az elmúlt évben készített interjúiból. Többről, szintézisre való törekvésről! Ezért - megvallom - kissé előítéletesen vettem kézbe és kezdtem olvasni. Kételkedtem abban, hogy mindössze kilenc beszélgetésbe - abból is, ha nagyon kritikusan nézzük, csak ötnek megcélzottja katona, a másik négy, bár létük, munkájuk és egész emberi hitvallásuk szorosan kötődik a honvédelem ügyéhez, mégsem gyakorló, a különböző politikai nyilatkozatokban megfogalmazott és szép szavakba csomagolt elvárások, illetve a laktanyák szürke hétköznapjai, szinte minden elképzelést gúzsba kötő lehetőségei, feltételhiányai között őrlődő katona - bele lehet-e sűríteni egy átfogó képet mai honvédségünkről. Meg kell vallanom, örvendetesen csalódtam előítéleteimben. Kiss Zoltánnak sikerült hadseregünk egy olyan szeletének jellegzetes egyéniségeit megszólaltatni, akikben egyszerre megtalálható a tegnap, a ma és a holnap is, tehát mindhárom korszak, amely ma meghatározza honvédségünket. Talán csak Pirityi Sándor a maga lassan háromnegyed évszázadával “lóg ki a sorból”. Viszont azt is le kell írnom, kevés oly fiatalosan gondolkodó embert ismerek, mint ő. Interjújából is a merész gondolkozásra való tudatos törekvése a megragadó.
De térjünk vissza kötet lényegét adó másik nyolc beszélgetésre! Kiss Zoltán biztos szemmel olyan egyéniségeket - csak így jellemezhetők alanyai - választott ki beszélgetőpartnernek, akik a ma középrétegét alkotják. Akik a múltban kezdték a szakmát. Sikeresek, kitűnően képzettek. Így a “ma” meghatározó, “alkotó” rétegét jelentik. Így végső soron rajtuk múlik, milyen lesz a jövő. A politikai, katonai felső vezetés - tapasztalataim szerint - legfeljebb célokat tud, jól vagy rosszul meghatározni és kedvező vagy kedvezőtlen feltételeket teremteni. Az eredmény, a siker a középvezetőkön áll vagy bukik. E rétegnek van megfelelő összehasonlítási alapja a múlt és a jelen között. Egy részük elvégezte a szovjet és a nyugati - amerikai, német, osztrák... stb. - felső szintű katonai, vezérkari iskolákat is. Véleményük meghatározó jelentőségű. Széles látókörük révén nem dőlnek be napi politikai használatra szánt szólamoknak. Ítéleteikre bátran lehet építeni. Ha csak ezt az oldalát vesszük a kötetnek, nyugodtan nézek a “harmadik évezred” első évtizede elé. Merem állítani, jó kezekben lesz a Magyar Honvédség! Jelenlegi középszintű, a jövő évtized meghatározó felsőszintű vezetői oly széles látókörrel, többoldalú nyelvtudással, felkészültséggel rendelkeznek, amely egyébként még az elismerten magas követelményeket támasztó NATO szintjén is ritkaságnak számít!
A kötet arra is választ ad, hogy tisztjeink - viszonylag rövid “akklimatizálódást” követően - képesek beilleszkedni az új légkörbe. A legtöbb probléma a régi vezetési stílus, a mindent meghatározó, beszabályozó módszer és az új, a lehető legteljesebb önállóságot és felelősségvállalást igénylő habitus közötti “átállásból” adódik. De éppen magas szintű felkészültségük révén tisztjeink viszonylag könnyen képesek átállni az új stílusra. A jövőt talán legpontosabban Tömböl László ezredes fogalmazta meg: “optimista vagyok... nagyon bízom benne, hogy pozitív irányba változnak a dolgok. Néhány évig, az átmeneti időszakban bizony a most avatottaknak sem lesz könnyű... De ennek a folyamatnak egyszer véget kell érnie... Bízom benne, eljön az idő, amikor a katonák végre azzal foglalkozhatnak, ami a feladatuk.”
Kiss Zoltán kötete, a ma derékhadának véleményét tükrözve, ezt az optimista nézőpontot sugározza. Interjúalanyai azzal érték el eredményeiket, hogy mindvégig sikerült önálló véleményeiket megfogalmazni és elhatározásaikat megvalósítani úgy, hogy egyetlen pillanatra sem adták fel egyéniségüket. Ezt tartom egyébként én is, több évtized tapasztalatára támaszkodva, a legfontosabbnak.
Pataky Iván