| HADTUDOMÁNY IX. évfolyam, 3-4. szám | HADTUDOMÁNY-HADÜGY |
Nagy Sándor-Zakariás Győző
| A Magyar Honvédség a kilencvenes évek vége felé jelentős változásokon ment keresztül. Ezek érintik a szervezet felépítését, a vezetés szintjeit és a létszámviszonyokat. Mindezek hatására egy kisebb, mozgékonyabb és jobban vezethető haderő körvonalai bontakoznak ki. A jövőre való tekintettel elengedhetetlenül fontos, hogy a reformfolyamat keretei között zajló változások kiterjedjenek a haderő alkalmazási elveire és doktrínáira is, mert nélkülük a reform nem lehet teljes. A szerző a nemzeti biztonsági és katonai stratégiákból levezetve bemutatja a katonai doktrínák – NATO-követelményeknek is megfelelő – rendszerét, a doktrínaalkotás és -kidolgozás folyamatát. |
Minden ország fegyveres erejének a politikai-társadalmi rendszerben elfoglalt speciális helyzete miatt szüksége van azokra az alapelvekre és szabályokra, amelyek a nemzeti biztonsági és a katonai stratégiával összhangban meghatározzák a mindennapi tevékenység végrehajtásához szükséges szellemi alapfeltételeket. A modern hadviselés követelményeinek megfelelésen túl a teljes jogú NATO-tagságunk szintén megkívánja egy új doktrínarendszer működését, amely összhangban van a szövetségben alkalmazott értelmezéssel és szisztémával. A NATO és több más nyugati, de nem NATO-állam is egy úgynevezett háromszintű koncepciót alkalmaz, amely meghatározza a katonai doktrínák helyét és szerepét a biztonságpolitikai hierarchiában.
Fáziskéséssel ugyan, de Magyarország is ráállt erre a hármastagozódású irányvonalra. Az elmúlt év decemberében az Országgyűlés határozatot fogadott el a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről. Az alapok lerakásával közel egy időben, a szervezeti és működési korrekciókkal párhuzamosan megkezdődött a Magyar Honvédségen belül is az alapjaiban új filozófiájú doktrinális elvek kidolgozása, méghozzá úgy, hogy lényegében hiányzik a jóváhagyott nemzeti biztonsági stratégia és a nemzeti katonai stratégia. A doktrínaalkoltás ezen alapdokumentumok vélhető iránymutatásai alapján kezdődött meg és teljesedik ki.
A NATO-tagállamok értelmezése szerint a katonai doktrína alkalmazási elvek és szabályok gyűjteménye és ezzel együtt alá is van rendelve a stratégiának. Ez az alárendelés három, politikai és katonai szakmai konszenzust igénylő koncepcióban fejeződik ki, amelyek a fegyveres erők létrehozását, fenntartását és jövőbeni működését szabályozzák: nemzeti biztonsági stratégia, nemzeti katonai stratégia, katonai doktrína. A felsorolás egyben kifejezi a közöttük meglévő hierarchikus viszonyt is.
E rendszerben a katonai doktrínák a fegyveres erők alkalmazásának elveivel és szabályaival foglalkoznak. Igen találó megfogalmazás az, amelyet az Egyesült Államok küldötte használt az 1996. november 5–8. között a NATO-doktrína adaptációja a nemzeti doktrínákba megnevezéssel a Tiranában megtartott konferencián: “A doktrína a hadviselés elveinek olyan gyűjteménye, amely iránymutatást ad a harc, a hadműveletek megvívásához. Alapelv a csapatok állományának, kiképzésének, felszerelésének, vezetőképzésének a kialakításához. Olyan elméletek gyűjteménye, amely lehetővé teszi azt, hogy a katonai erő egységes szervezetként harcoljon.”
A NATO-tagállamok nemzeti és szövetségi doktrínákkal egyaránt rendelkeznek. A nemzeti doktrínát akkor lehet a szövetségi doktrína rangjára emelni, ha azzal a többi tagállam is egyetért. A közös szövetségi doktrínák integrálása a nemzeti doktrínákba nem kötelező, az első időiszakban azonban a Magyar Honvédség vonatkozásában az tűnik gyorsnak és célravezetőnek, ha a már funkcionáló szövetségi doktrínákat a megfelelő kiigazításokkal átültetjük hazai viszonyokra, s a magyar katonai szervezetek vonatkozásában minél előbb hatályossá tesszük. Pontosítására, a fejlődés diktálta követelmények figyelembevételére, az időközben szerzett tapasztalatok bedolgozására a későbbiek folyamán számtalan lehetőség kínálkozik.
A NATO és tagországai – felismervén a tövényszerűségek uniformális jellegét – az összhaderőnemi hadműveletek gyorsabb és hatékonyabb tervezése és végrehajtása érdekében összhaderőnemi doktrínákat dolgoztak ki. Ez természetesen visszahat magukra a haderőnemi doktrínákra is.
A Magyar Honvédség doktrínafejlesztési rendszere már közel két éve kialakult. Az elmúlt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a rendszer nem az eredeti szándékok szerint és nem megfelelő módon működik. A doktrínáról való gondolkodás minden pozitív kezdeményezés és erőfeszítés ellenére megmaradt annak “szovjet” keretei között. A doktrínával való foglalkozást a katona-közvélemény a magasabbparancsnokságok szakértői belügyének tartja. A felkészítés-kiképzés, az oktatás területén (még mindig) nem történt meg a doktrínaváltás. Ennek hiányában a doktrína nem tudja betölteni rendeltetését, a műveletek közös gondolati hátterének biztosítását, és nem alakult ki az a szakmai közvélemény sem, amely a hatékony doktrínafejlesztés alapja.
A hazai doktrínafejlesztést nagymértékben akadályozza egy sajátos személetmód, amely – a “nemzeti sajátosságokra” hivatkozva – nem veszi tudomásul a szövetségi elvárásokat és sajnálatos módon a modern hadviselés alapelveit sem. A NATO-doktrínák széles körű, ugyanakkor körültekintő figyelembevétele nem a nemzeti érdekek ellen hat, hanem éppen azok érvényesülését segíti, mivel időt, energiát és pénzt takarít meg, nem is szólva a már megszerzett tapasztalatok felhasználásának előnyeiről. A NATO-csatlakozás megtörtént, Magyarországnak és azon belül a Magyar Honvédségnek kell tehát alkalmazkodnia a szövetséghez. Természetesen a NATO biztosít úgynevezett türelmi időt, de ez nem jelentheti azt, hogy hosszú távon elodázható a rendszer kialakítása.
Központi erőfeszítések hatására, bár vontatottan, de beindult a doktrínák megteremtésével kapcsolatos feladatok végrehajtása. Ugyanakkor az is észrevehető, hogy a doktrínakezelő (kidolgozó) szervek nem érzik magukénak a doktrínák elkészítésének szükségességét.
A ratifikáció* (nemzeti hatálybaléptetés) kérdése különösen fontos a doktrínák esetében, mivel bizonyos elemeket a NATO-val történő interoperabilitás megteremtése érdekében már a csatlakozás első napjától alkalmaznunk kell. Sürgősen szükség van a nemzeti hatálybaléptetési folyamat kidolgozására és mielőbbi bevezetésére. Ebben meg kell határozni a jogosultságokat, majd koordinálni kell a folyamatos nemzeti hatálybaléptetést, amelybe beletartozik a doktrínák, szabványok életbeléptetése, a folyamatos változások nyomon követése, beépítése a már elfogadott dokumentumokba. Ki kell dolgozni továbbá a nemzeti fenntartások érvényesítésének jogrendszerét is.
A NATO-tagjaként nincs lehetősége arra, hogy a Magyar Honvédség a főbb szövetségi alapelvektől jelentősen eltérő hadviselési és vezetési elvek alapján működjön. Természetesen bizonyos nemzeti fenntarások megfogalmazására van lehetőség a köcsönösen elfogadott elvek és okok alapján, de ezek nem sérthetik a szövetség érdekeit és működését.
Fontos kiemelni, hogy itt nem csupán a béketámogató műveletekről van szó, amelyek a hadműveletek egy speciális csoportjába tartoznak. A NATO az Észak-atlanti Szerződés V. cikkelyén nyugvó, kollektív védelemre felkészítő gyakorlatokba a nem NATO-országok (ahová 1999 márciusáig hazánk is tartozott) katonáit nem vonta be. Így a Magyar Honvédség (a 62. gl. dd. egy, ez év tavaszi olaszországi gyakorlatán kívül) nem rendelkezik gyakorlati ismeretekkel és tapasztalatokkal a szövetségben alkalmazott harceljárásokról. A jelenlegitől eltérő tervezési eljárások és módszerek, valamint adminisztrációs követelmények ismerete viszont elengedhetetlen. Ez doktrinális, kiképzési és felkészítési feladat egyaránt.
A megfelelő felkészítés hiányában a szövetség gyakorlatain részt vevő magyar alakulatokat folyamatos kudarc érné a nemzetközi megmérettetések során. Ennek kapcsán ismét felmerül a modern hadviseléssel kapcsolatos tapasztalatok gyűjtésének, értékelésének és a megfelelő konzekvenciák levonásának fontossága.
A kidolgozás alatt álló doktrínák harmonizációja szintén elsődleges fontosságú kérdés. A különböző szervezetek által elkészített doktrínák diszharmonizálása egymással súlyos működési zavarokhoz vezethet.
Szintén problémát okoz, ha egy magyar doktrína nem felel meg a NATO-elveknek, illetve egyes témák, területek tartalma jelentősen eltér azoktól. Persze néhány nagyobb NATO-ország rendelkezik nemzeti és szövetségi doktrínákkal egyaránt. Ugyanakkor van olyan ország is, amelyik egy adott NATO-doktrínát “címlapcsere” útján nemzeti okmánnyá minősít, amennyiben elfogadhatóak számára az abban foglaltak.
Kiemelt területként kell kezelni a terminológiai tevékenység szervezését és koordinációját, mert a megfelelő terminológia kialakítása és alkalmazása nélkül a Magyar Honvédség képtelen lesz a szövetség tagjaként együttműködni. Nem képzelhető el közös munka abban az esetben, ha a tevékenységekben részt vevők ugyanazon kifejezés alatt mást és mást értenek.
A NATO tagjaként nincs lehetőség arra, hogy a főbb szövetségi alapelvektől jelentősen eltérő hadviselési és vezetési elvek alapján működjön honvédségünk. Természetesen bizonyos nemzeti fenntartások megfogalmazására van lehetőség a kölcsönösen elfogadott elvek alapján, de ezek nem sérthetik a szövetség érdekeit és működését.
Az 1998-as év egyik legfontosabb feladata volt a Magyar Honvédség doktrínahierarchia-rendszerének kialakítása. MHPK, VKF-i intézkedés került kiadásra, amely előírja a HVK Doktrinális Tanács, valamint a haderőnemi doktrinális tanácsok létrehozását és működtetését.
Az idén végleges formát ölthet a Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrína-hierarchiája, amely a hazai sajátosságok figyelembevételével egy NATO-konform rendszer létrehozását eredményezheti. Létrehozásának célja: rendszerbe foglalni az MH összhaderőnemi doktrínáit, bemutatni a közöttük levő kapcsolatokat.
A doktrínahierarchiával szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy: teremtse meg az összhangot a kapcsolódó doktrínák között; legyen kompatíbilis a megfelelő NATO-doktrínákkal.
A Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrínahierarchia-rendszerét a következő oldalon lévő ábra szemlélteti, amelyet a HVK Doktrinális Tanácsa várhatólag ez év végén fogad el. Összeállításánál olyan dokumentumok lettek forrásként felhasználva, mint: a NATO-, a brit- és az USA-doktrínák rendszere. Az első változatban kialakított tervezetet a HVK Doktrinális Tanácsának tagjai véleményezték, és gazdagon éltek javaslattételi lehetőségeikkel.
A viták, érvelések, ellentmondások a kidolgozói munka állandó jellemzői voltak, s valószínű, hogy a hierarchia-rendszer HVK DT általi elfogadását követően sem jut minden vitás kérdés nyugvópontra. Ezek a neuralgikus pontok azonban jobbára egyes részterületeket érintenek. A vita hátterében az sejlik, hogy a javaslattevők némely esetben mereven ragaszkodnak saját katonai szervezeteik pillanatnyilag meglévő állománytáblájához, és minden tevékenységi területet egy-egy doktrínával kívánnak lefedni. Csakhogy mindeközben elfelejtik, hogy a doktrína “...iránymutatást ad a harc, a hadművelet megvívásához...”, nem pedig a napi életet szabályozó jogszabályok, rendelkezések, intézkedések gyűjteménye.
Hasonló szemléletet követ az az észrevétel is, miszerint némelyek azt vetik fel kérdésként, hogy rendelkezzen-e a HVK minden vezető szerve (J-blokk) doktrínával. Teszik mindezt azért, mert (a J–5 kivételével) minden főcsoportfőnökség feladatkörének – szerintük – doktrinális lefedettséggel kellene rendelkeznie. Persze mindez már azért sem lehet igaz, mert a védelmi tervezés, mint a J–5 egyik legfontosabb területe, szintén nem harc vagy hadművelet, azaz nem olyan harcoló tevékenység, amelynek megvívásához elveket, iránymutatásokat kellene megfogalmazni.
Az ábrán nyomon követhető a különböző doktrínák egymáshoz való viszonya. Az MH összhaderőnemi doktrínája, mint meghatározó jelentőségű doktrína, felette áll a funkcionális haderőnemi és műveleti doktrínáknak. A belső szerkezetkialakítás, vagyis az egyes műveleti doktrínák hovatartozása, felügyelete sok esetben igen vitatott volt. Ilyenkor mindig a NATO vagy más NATO-ország alkalmazott elveit kellett segítségül hívni ahhoz, hogy objektív döntést lehessen előkészíteni.
Roppant nagy gondot jelentett a megfelelő terminológia használata is, noha ebben a munkában jobbára olyan, szakmailag jól felkészült tisztek vesznek részt, akiktől elvárható lenne az új szellemiségű, NATO által determinált szakkifejezések ismerete. Csak példaként és felsorolásszerűen kívánkozik említésre, hogy “a légideszant” fogalom a NATO-ban ismeretlen. Használatos ellenben a légi szállítású (airborne), vagy a légimozgékonyságú művelet (air mobile operation).
Az anyag több helyen foglalkozik a befogadó nemzeti támogatással. Itt magyar nyelvi probléma van, befogadni ugyanis menekülteket, új családtagokat stb. szoktunk. Mást jelent tehát “befogadni” és mást “fogadni” hosszabb-rövidebb ideig valakit, valamit. Ezért a tartalom jobban kötődik a diplomáciai életben is meghonosodott és használt “fogadó ország (nemzet)” elnevezéshez.
Szintén nagy a keveredés a támogatás kifejezés körül. Ismeretes, hogy a parancsnoknak céljai végrehajtására harcoló csapatai és ezek tevékenységét támogató erői vannak. A parancsnokot tevékenységében támogatni kell mindenoldalúan, és nem biztosítani. Ennek is ellentmond, hogy több esetben biztosítást emlegetnek a javaslattevők. Helyesen: anyagi támogatás, technikai támogatás, közlekedési támogatás, egészségügyi támogatás, elhelyezési támogatás. NATO-elvek szerint is van természetesen biztosítás, ami a védelmet erősítő elő-, utó-, oldalvédeket jelent, illetve a műszaki támogatás egyes műveleteinek a megóvást szolgáló biztosító tevékenységeit (erődítés, utak, átjárók biztosítása stb.). A biztosítás mindig megóvást, védelmet, biztonsággal összefüggő fogalmat jelent.
Ugyancsak terminológiai probléma, hogy az elektronikai harc helyett elektronikai hadviselés, hadműveletek helyett pedig műveletek kifejezést célszerű alkalmazni.
Végül is a Magyar Honvédség doktrínahierarchia-rendszere – a fenti nehézségekkel való megküzdés eredményeként – lassan végleges formát ölt. Az ábráról leolvasható, hogy a doktrínaalkotás ütemezése szerint 1999-ben a funkcionális doktrínák kidolgozása megkezdődött, s rövid határidőn belül befejezésükkel is számolunk. A funkcionális doktrínák megalkotása egy elkezdett és 2003-ig tartó folyamat eredménye lehet.
Az említett ábráról azonban nem olvashatók le a részletek. Nevezetesen az, hogy már rendelkezünk a Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrínájának tervezetével, amelynek alapján elkezdődött a funkcionális, a haderőnemi és a műveleti doktrínák összeállítása. A NATO logisztikai doktrínája alapján megkezdődött az MH összhaderőnemi logisztikai doktrínájának elkészítése. Elkezdték a HVK vezetési doktrínája kidolgozásával összefüggő munkákat is. A HVK Hadműveleti Főcsoportfőnökség gondozásában folyamatban van a felkészítési és kiképzési doktrína megalkotása, illetve a HVK Műveletirányító Központ égisze alatt a nem háborús műveletek doktrínájának összeállítása. Ezek a dokumentumok együttesen biztosítják a haderő tevékenységéhez nélkülözhetetlen új, egységes szemléletmódot, irányelveket és a hatékony cselekvés alapjait.
A Szárazföldi Vezérkar a szárazföldi doktrínarendszer kidolgozása területén időarányos tevékenységet folytat. A szárazföldi haderőnem doktrínájának tervezete elkészült, terminológiai és nyelvi lektoráltatása folyamatban van. Megkezdődött a dandártól szakaszig terjedő tíz alapdoktrína kidolgozása is. Ezen belül: a gépesített lövészdandár, a gépesített (harckocsi) gyalogzászlóalj és zászlóaljharccsoport, a gépesített (harckocsi) és gyalogszázad és szakasz, a különleges felderítőezred, az önjáró tűzérség, a páncéltörő tűzérség, a légvédelem, a logisztika, a műszaki támogatás és az összfegyvernemi harc doktrínája.
Ez utóbbi feladatcsoportnál meg kell jegyezni, hogy ez a munka feszített ütemben folyik. Az a célunk, hogy ezek zömét a tanintézeti oktatásban mielőbb felhasználhassák, illetve hogy a csapatok (a 25., 62., 5.gl. dd., a 88. gyorsreagálású zászlóalj jogutódjaként felállítandó kötelékek) vezetői állománya olyan okmány birtokába jusson, amelyek segítségével bármely NATO-tagállam erőivel képes lesz sikeresen együttműködni.
A Légierő Vezérkar szintén kidolgozta a légierő-doktrína szinopszisának tervezetét és a doktrína megalkotásának ütemtervét.
A doktrínaalkotással párhuzamosan folyik a szintén meghatározó jelentőségű NATO-dokumentumok lefordítása és bevezetése a Magyar Honvédségnél. Ezek sorában a HVK Doktrinális Tanácsa elfogadta az AJP–01 (A) szövetségi összhaderőnemi doktrína bevezetését a Magyar Honvédségben. Ezt hamarosan követi a NATO szárazföldi doktrínája, az ATP–35 B is. Példaként említhető meg, hogy a NATO által részünkre megküldött “Haderőfejlesztési Célkitűzési Javaslatok (Target Force Proposals)” azt határozza meg, hogy a csatlakozás időpontjára a szárazföldi csapatoknak az ATP–35 B, vagyis a szárazföldi csapatok harcának doktrínája alapján kell ténykednie.
A hazai terminológiai feladatok fejlesztése érdekében elkészült az AAP–6 U “A NATO-szakkifejezések gyűjteménye”, amely segítséget nyújt a NATO-szakkifejezések értelmezéséhez.
Látni kell azonban azt is, hogy a doktrínaváltás csak akkor eredményezhet teljes tudati fordulatot, szellemi kompatibilitást, ha együtt jár a személyi állomány átképzésével és sokoldalú felkészítésével, ami elsődleges minden más tényezővel szemben. Mindezt a kialakuló doktrinális irodalom teszi kézzelfoghatóvá.
A stratégia, a doktrína, a szervezet, a felszerelés és a felkészítés kölcsönös egymásra hatása és a felsorolás sorrendje szerint egymásból történő kialakítása nem tudatosult kellőképpen a személyi állomány körében. Úgy gondolom, nem igényel különösebb igazolást azon állítás, amely szerint a doktrína csak akkor tudja kifejteni a megkívánt hatást, ha az le van írva, ha oktatásra kerül, illetve ha a csapatok gyakorolják alkalmazását.
A felkészítés formái között meg kell újítani az önképzést, a parancsonoki és szakkiképzési foglalkozásokat, a gyakorlatokat és a hadijátékokat. A gyakorlatoknak, hadijátékoknak életszerűeknek kell lenniük, csak így biztosítható, hogy a megszerzett ismereteket éles helyzetben is megfelelően lehessen alkalmazni. Emiatt fontos a kiképzés anyagi, technikai és módszertani feltételeinek kialakítása, és olyan eljárások alkalmazása, amelyek az új követelményeknek megfelelnek.
A doktrínák oktatásának igen nagy segítője lehetne a számítógépes szimulációs rendszerek bevezetése az oktatási intézményeknél és a csapatoknál egyaránt. Ez olyan terület, ahol a többi szövetséges hozzánk képeset igen nagy előnyben van. Nem biztos, hogy a hazai fejlesztés a gazdaságos megoldás. A doktrínafejlesztés s a kiképzés célja a hadműveletek sikeres megvívása, ezért a hadműveleti tapasztalatok és a kiképzés ereményei teszik lehetővé a jövő sikeres hadműveleteinek megtervezését és végrehajtását. A tapasztalatgyűjtésnek ki kell térnie a doktrinális elvekre, a kiképzettségre, a vezetők felkészültségére, a szervezeti elemek működésére és a felszerelés mennyiségi és minőségi mutatóira. A doktrínafejlesztés és a kiképzés tervezése és szervezése szorosan összefügg egymással.
A doktrinális irodalom hierarchiája szervesen kapcsolódik a doktrína hierarchiarendszeréhez. Ennek tisztánlátása azért érdekes, mert tudni kell, hogy valamely doktrína nem egy bizonyos szabályzat átkeresztelése. A dolog lényege ennél jóval összetettebb. Például a szárazföldi csapatok doktrína- és kiadványrendszerébe sorolandók:
A Magyar Honvédségben beindulhatott a doktrinális áttekintő- és kidolgozómunka, ugyanakkor a biztonsági hierarchia legfontosabb elemeit, a nemzeti biztonsági stratégiát, illetve a nemzeti katonai stratégiát mind a mai napig nem hagyták jóvá. Az utóbbiakat minél előbb jóvá kellene hagyatni, miután a biztonsági hierarchia meghatározó összetevőinek állapota, irányvonala döntően befolyásolja a katonai doktrínák helyzetét is. A helyzet jelentős javulását eredményezné, ha az 1999 nyarán megkezdett, az MH stratégiai felülvizsgálatára irányuló erőfeszítések eredményeként eljutnánk ezen irányadó dokumentumok kimunkálásához, alkalmazhatóságához.
Mindezek tükrében belátható, hogy törekednünk kell a nemzeti doktrinális rendszer kialakításának mielőbbi véglegesítésére. Ennek elősegítése érdekében végre kell hajtani a beérkező NATO-doktrínák gyűjtését, rendszerezését, fordítását.
A Magyar Honvédség szervezeti felépítését egyelőre a korábbi doktrína öröksége terheli. A doktrínaalkotás egyik fontos feladata abban áll, hogy megfogalmazódjanak azok az elvek és iránymutatások, amelyek alapján a harc, a hadművelet eredményesen, a korábbinál nagyobb hatásfokkal vívható meg. Éppen ezért felül kell vizsgálni, hogy a jelenlegi struktúra mennyiben felel meg az előrelátható igényeknek, és mely alakulatok válhatnak a haderőfejlesztés alanyaivá.
Lassan el kellene már jutnunk oda, hogy a katonai tanintézeti oktatásban megszabaduljunk az úgynevezett kétnormás képzéstől. Ez egyrészt azt feltételezi, hogy az átvett szövetségi doktrínákat, illetve az elfogadott összhaderőnemi, funkcionális, műveleti, illetve haderőnemi doktrínákat minél előbb a tanintézetek és a csapatok (törzsek) rendelkezésére bocsássuk. Nem túlzott elvárás lenne a “digitális doktrinális könyvtár” létrehozása, amelyhez mind a harcoló alakulatok, mind pedig az oktatási intézmények könnyen hozzáférnének.
A dolog másik oldalát az jelenthetné, ha a korábbi meghatározó szabályzatokat (Ált./62 – Ideiglenes Hadműveleti Utasítás vagy különféle harcszabályzatok stb.) – az új doktrínák megjelenésével párhuzamosan – kivonnánk a rendszerből, mert ezek léte, rosszabb esetben oktatása zavart kelt, értetlenséget okoz és fékezőleg hat az új elsajátítására.
Nem egyszerű feladat a doktrínákat fordító, illetve a kidolgozói munkát végző személyek megfelelő szakmai szempontok szerinti kiválogatása. Olyan személyeket kell felkutatni, akik az adott szinten és szakterületen mind Magyarországon, mind külföldön szolgáltak és tapasztalatokkal rendelkeznek, valamint kiválóan ismerik a külföldi szabályzatok tartalmát és képesek az ismeretek átvételére, az adaptációra. Ezek a személyek a munka 90%-át tizedannyi idő alatt elvégzik, mint mások.
Meg kellene határozni a doktrinális kiadványok rendszerét. Ezen belül kialakításra vár a jövőbeni kiadványok külső és belső formája, illetve egy olyan “minta- kiadvány” létrehozása, amelynek mintájára a későbbieket kialakítják. A doktrinális kiadványok, tábori szabályzatok mellett szükség van olyan, széles körben alkalmazható kézikönyvekre, segédletekre, amelyek a szabad (könyv)piacon beszerezhetők, és nem csupán a szűk katonatársadalom számára adnak új ismereteket a katonai doktrínákkal összefüggő elméletekről, hanem – érdeklődésüktől függően – a lakosság szélesebb rétegei is hozzájuthatnának az új katonai gondolkodást közvetítő elvekhez, frazeológiához.
Mint látható: a folyamat elindult. Hazánkban a NATO-csatlakozás okán egy szellemiségében új, hierarchikus, összhaderőnemi doktrínarendszer van kialakulóban. Mindez azonban, akár a felülről lefelé, akár az alulról felfelé építkezés elvét követjük, huzamosabb időt vesz igénybe. Ennek állhatatos végigvitele nagy munkát követel mind az irányítóktól, mind a kidolgozóktól.