Matus János: A stratégiai felülvizsgálatokról a demokratikus országokban

A nemzetközi helyzet változása, a biztonság összetevőinek gyengülése, a védelemirendszer átszervezésének igénye, vagy olyan fegyverrendszerek bevezetése esetén, amelyek a hadügy szinte minden területére kihatnak és a változást sürgetik, továbbá rendszerváltás, szövetségi rendszerhez való csatlakozás esetén sor kerülhet stratégiai felülvizsgálatokra. A szerző Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország és Németország példáit villantja fel: mikor, milyen területeken történt stratégiai kihatású változás, beleértve a humánerőforrást és az oktatást is, majd utal a hazai katonai oktatás és képzés továbbfejlesztésének igényére.

Az államok időről időre felülvizsgálják fegyveres erőik állapotát, hogy meggyőződjenek alkalmasságukról a védelmi feladatok ellátására, s döntenek olyan nagy horderejű kérdésekben, mint az egész védelmi rendszer átszervezése, új fegyverrendszerek bevezetése, a haderő struktúrájának átalakítása vagy nagyságrendjének lényeges megváltoztatása. A döntés előtt számos tényezőt mérlegelnek, amelyeknek hatása lehet a fegyveres erők jövőbeni feladataira.

Az egyik legfontosabb tényező a stratégiai felülvizsgálatok során az adott nemzetközi helyzetben meglévő veszélyek és fenyegetések elemzése, továbbá a fenyegetések várható átalakulása a belátható jövőben. A katonai döntések esetében célszerű legalább 10-15 évre előre tekinteni - a stratégiát felülvizsgálni -, mivel a fegyverkezési programok végrehajtása, különösen új és bonyolult fegyverrendszerek bevezetése hosszú éveket vesz igénybe.

A másik alapvető tényező a fegyveres erők helyzetének áttekintése során az ország gazdasági helyzetének és a védelemre felhasználható forrásoknak a számításba vétele. Ha zsugorodnak az erőforrások, az államok kénytelenek mérsékelni védelmi erőfeszítéseket. Csökkennek a védelmi kiadások akkor is, ha csökkennek a veszélyek és a fenyegetések. A nemzetközi helyzet és a gazdasági lehetőségek mellett természetesen számos egyéb tényező hat még a stratégiai felülvizsgálat folyamatára.

A nyugati stratégiai felülvizsgálatok néhány tanulsága

David Greenwood brit szakértő Nagy-Britannia stratégiai felülvizsgálatait áttekintő tanulmányában az alábbi okokkal hozza összefüggésbe a hatvanas évek eleje óta lefolytatott vizsgálatokat. 1964-ben a strukturális reform keretében egyesítették a haderőnemi minisztériumokat a védelmi minisztériummal, így jött létre az integrált minisztérium.[1] Ezzel egy időben áttekintették az észak-atlanti térség és az Európa védelmével kapcsolatos erőfeszítéseket. 1974-75-ben a stratégiai felülvizsgálat célja a NATO déli szárnya védelmének megerősítéséhez szükséges brit hozzájárulás mértékének meghatározása volt. Az 1981-es felülvizsgálat a hadiflotta csökkentéséhez vezetett. 1991-ben a közép- és a kelet-európai változások indokolták a védelem ismételt napirendre tűzését. A legutóbbi brit felülvizsgálat 1998 nyarán fejeződött be, amely a fegyveres erők erőteljes minőségi javítását tűzte ki célul, különleges figyelmet szentelve a humánerőforrásokra, a kiképzés és az oktatás színvonalának emelésére.

Az Egyesült Államokban az 1984-86-ban végrehajtott felülvizsgálat komplexitása, sokoldalúsága miatt érdemel figyelmet.[2] Ez a felülvizsgálat egy új törvény, a Goldwater-Nichols-törvény elfogadásával ért véget. Az áttekintés három évig tartott és egy volt védelmi miniszterhelyettes, későbbi üzletember irányította. A szenátus Fegyveres Erők Bizottsága számos szakértőt hallgatott meg, akik történelmi példák segítségével sokoldalúan elemezték a védelmi szervezetek sajátosságait. Külön szakértői anyag tárgyalta a civil-katonai kapcsolatok történetét az Egyesült Államokban a függetlenségi háború után.[3] Részletes elemzés készült a vezérkar mint katonai intézmény kialakulásáról, fejlődéséről és a hadseregekben játszott szerepéről. Vizsgálat tárgyává tették a porosz-német vezérkar jellegzetességeit és szerepét a militarizmus kialakulásában. A szakértői elemzés kimutatta, hogy az amerikai törvényhozás a történelem során mindig fenntartásokkal viszonyult a porosz típusú vezérkarokhoz és megakadályozta hozzájuk hasonló amerikai katonai szervezetek létrehozását.[4]

Külön tanulmány elemezte a védelmi minisztérium civil struktúrájának kialakulását és fejlődését 1921 és 1984 között. Bemutatta a végrehajtott stratégiai felülvizsgálatok eredményeként létrejött szervezeti változások lényegét.[5] A szakértői anyagok bemutatták az amerikai fegyveres erők parancsnoki láncolatának kialakulását, az elnök, a védelmi miniszter és a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága elnökének szerepét és felelősségét ebben a láncolatban.[6] A szenátus Fegyveres Erők Bizottsága részletesen foglalkozott a tervezés, a programozás és a költségvetés (PPBS) rendszerével, amelyet a 60-as évek első felében vezettek be az amerikai védelmi tervezésben.[7] A vizsgálatokról készült jelentés megállapította, hogy a védelmi bürokrácia jelentős része hosszú időn keresztül akadályozta a szükséges változások megtételét. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a katonai szervezetek hajlamosak a status quo megőrzésére, ezért ellenállnak a változtatásoknak. A szervezeti merevség nehezíti a hiányosságok feltárását és az elkövetett hibák korrekcióját. Számos területen nem határozták meg pontosan az egyes szervezeti elemek feladatait, ezért párhuzamosságok alakultak ki, amelyek rontották az egész szervezet hatékonyságát. A vizsgálat egyik következtetése szerint nem lehet jól teljesítő alkalmazottakkal ellensúlyozni a rosszul felépített és tévesen megszervezett intézmény gyenge teljesítményét. Az intézmény szervezetébe be kell építeni azt a visszajelző mechanizmust, amely időben felhívja a figyelmet az elkövetett hibákra, és lehetővé teszi azok kijavítását.

A jelentés megállapította, hogy a hosszú távú célokat nem elég világosan és pontosan fogalmazták meg. Felhívta a Pentagon figyelmét a gondosan megtervezett, interaktív stratégiai tervezőfolyamat létrehozásának fontosságára. A törvényhozás a védelmi szektor számára fontos feladataként jelölte meg a pontos, egyértelmű és világos politikai irányvonal meghatározását. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a védelmi döntéshozatal mikrofolyamataiba beavatkozás felesleges és káros mivoltára.[8] Végezetül a szenátus Fegyveres Erők Bizottsága megállapította, hogy a Pentagon átszervezése csak akkor lesz sikeres, ha a törvényhozás felügyeleti tevékenységében is változások következnek be.[9]

Figyelemreméltó kezdeményezést tett Franciaország és Németország a kilencvenes évek első felében megkezdett katonai reformok területén. Mindkét ország számára közös kiindulópont volt a két Németország egyesítése, amelynek eltérő hatásai voltak ugyan a két országban, de ez a történelmi esemény a biztonságról és a katonai erőről való közös gondolkodásra késztette a két kormányt. Első lépésként megállapodtak, hogy együttműködnek a “fehér könyvek” megírásában és közösen elemeznek egyes biztonságpolitikai problémákat. Ez a folyamat 1994 februárjában indult és még ugyanabban az évben mindkét országban megjelent a kormány biztonság- és védelempolitikáját ismertető Fehér könyv számos közös elemmel.

Franciaországban az elnök kezdeményezésére 1995 júliusában a kormány vitát kezdeményezett a francia védelmi rendszer helyzetéről és a reform lehetséges irányairól. Ennek keretében a védelmi miniszter irányításával létrehozták a stratégiai bizottságot, amely az alábbi öt témában készített javaslatokat a nemzetgyűlés védelmi bizottsága számára:

1995. szeptember és 1996. február között lezajlottak a parlamenti viták, amelyek alapján 1996. február 22-én az elnök ismertette a reformokra vonatkozó valamennyi alternatív elképzelést. A francia alkotmány előírásaival összhangban az elnök döntött a reform fő irányairól, amelynek alapján a kormány a fegyveres erőkkel együttműködve megkezdte a konkrét tervek kidolgozását. A tervezés alapvetően két irányba indult el. Az egyik irány a fegyveres erők eszközeinek a fejlesztésével függött össze és az erre vonatkozó programköltségvetést 6 éves időszakra (1997-2002) készítették el. A tervezés másik iránya, a francia fegyveres erők új stílusának kialakítására, egy 15-20 éves időszakot figyelembe véve kezdődött meg. Ezt a tervezőmunkát az a döntés határozta meg, amelynek értelmében a 2015-ig terjedő időszakban megszűnik a kötelező katonai szolgálat és létrejön a hivatásos fegyveres erő.[10]

Németországban is napirendre került a hivatásos hadsereg létrehozása ott, azonban ez nagyobb vitákat váltott ki és nem sikerült elindítani a folyamatot, mint Franciaországban. A belpolitikai viták azonban Németországban is a profi hadsereg létrehozásának irányába mutatnak. A német-francia együttműködés a biztonságpolitikai gondolkodás mellett kiterjedt a közös katonai erők létrehozására is, amelyhez ma már más államok is csatlakoztak.

A humánerőforrások és az oktatás

Az 1998 júliusában a brit stratégia védelmi áttekintésről a parlament elé beterjesztett jelentés a személyzeti munkával kapcsolatban az alábbi megállapítást tartalmazta: “A korábbi védelmi áttekintések a stratégiára és a fegyverzetekre koncentráltak és nem fordítottak elégséges figyelmet a humánerőforrásokra. Ez a legutóbbi áttekintés az emberi tényezőt a középpontba helyezi. Jelenlegi kezdeményezéseink az aktuális problémák megoldására irányulnak - bár gyors megoldás nem lehetséges. Ugyanakkor részei egy hosszú távú stratégiának, amely lehetővé teszi magasan képzett katonák és civilek alkalmazását, és biztos jövőt nyújt számukra a védelem területén.”[11]

A katonai képzéssel foglalkozó szakirodalom az utóbbi időben nagy figyelmet szentel a katonai vezetőképzésnek. A szerzők hangsúlyozzák a többnemzetiségű, összhaderőnemi kötelékek kereteiben folytatott hadműveletek folytatására való képességek fontosságát. Ezentúl a fegyveres erők tagjainak egyre inkább alkalmassá kell válniuk együttműködésre a kormányzati szervekkel, a civil társadalmi csoportokkal és a nemzetközi intézményekkel. Az új követelmények miatt a hagyományos katonai oktatás tematikái civil tudományos ismeretekkel bővülnek ki. A biztonságpolitika és nemzetbiztonsági stratégia oktatása a katonai oktatási intézmények tematikáinak szerves részévé vált.[12]

Az amerikai és a német oktatási rendszerben kiemelt helyen szerepel a katonák és a civil szakértők közös képzése. A washingtoni Nemzetvédelmi Egyetemen ugyanazon továbbképző kurzusokon tanulnak magasabb beosztásokba kerülő tisztek, diplomaták, pénzügyi szakemberek, titkosszolgálatok munkatársai, újságírók és üzletemberek. A továbbképzésnek nemcsak az a lényege, hogy közös tananyag elsajátításával készülnek szakmai feladataik színvonalasabb ellátására, hanem az is, hogy egymás gondolkodását jobban megismerjék, jó személyes kapcsolatokat alakítsanak ki, és ezzel elősegítsék a kormányhivatalok szorosabb, intézményesített együttműködését is. A közös tananyagok gerincét a nemzetközi biztonsági ügyek, a nemzeti stratégia tervezése, a jog, a nemzetközi gazdasági ismeretek alkotják. Az amerikai Nemzetvédelmi Egyetemhez hasonló szerepet tölt be a Német Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia, amely szintén civil szakértők és katonatisztek számára szervez továbbképző tanfolyamokat.

A civil katonai kapcsolatokról és a fegyveres erők demokratikus civil ellenőrzéséről folytatott vita - amely folyamatosan a stratégiai felülvizsgálatok napirendjén szerepel - érinti a katonai oktatást is. Egyes szerzők a hagyományos katonai értékeket fenyegető tényezőként fogják fel a civil értékek bevitelét a katonai oktatásba. [13] Úgy vélekednek, hogy a civil társadalomtól való bizonyos fokú elkülönültséget, a hagyományos katonai értékeket és a professzionális etoszt meg kell őrizni annak érdekében, hogy a fegyveres erők képesek legyenek feladataik hatékony teljesítésére.

Az elkülönülést hangsúlyozó vélemények azonban kívül esnek azon a fő tendencián, amely a jövő biztonsági kihívásainak hatékony kezelésében a szorosabb civil-katonai együttműködést hangsúlyozza. A civil-katonai kapcsolatok és a közös értékrend növekvő fontosságát támasztják alá azok a nemzetközi akciók, amelyek az ENSZ és a NATO együttműködésével szerveződtek a nemzetközi konfliktusok és válságok kezelése céljából.

A magyar katonai oktatás és képzés továbbfejlesztése

A magyar katonai oktatási rendszert a hosszú távon érvényesülő nemzetközi folyamatokkal összhangban célszerű átalakítani. Ez lehetséges a nemzeti hagyományok megőrzése mellett is. Legnagyobb hadtudósaink a nemzetközi kapcsolatok irányába való nyitottság tekintetében példát mutatnak. A globalizáció és az integráció korában a világra való nyitottság még fontosabbá vált.

A civil-katonai együttműködés szerepe a katonai feladatok megoldásában a belátható jövőben növekedni fog. Ezért szükség van egy olyan felsőoktatási intézményre, amelyben civilek és katonák interaktív módon sajátítják el a nemzetközi politikával, a biztonságpolitikával, a nemzetközi gazdasági együttműködéssel, a stratégiával, a joggal, a védelmi tervezéssel és a modern közigazgatással kapcsolatos ismereteket. A fenti ismeretanyag a honvédelmi szektoron túl a nemzetbiztonság, a határőrség, a közbiztonság és a rendvédelem számára is alkalmas képzési lehetőségeket biztosít.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem célszerű átszervezéssel alkalmassá tehető a komplex módon értelmezett biztonság területén feladatokkal bíró kormányszervek számára történő szakemberképzésre. A hazai oktatási intézmények között a ZMNE-nek egyedülálló lehetősége van a katonai biztonsággal összefüggő ismeretanyag oktatására, amely továbbra is fontos részét képezi az átfogóan értelmezett biztonságnak.

Az egyetemi szintű továbbképzés előtt a tiszteknek alapvető katonai szakmai képzésben kell részt venniük, amely a katonai vezetés igényei szerint strukturálódhat. Ebben a szakaszban a fegyveres küzdelem megvívásához szükséges katonai ismeretek elsajátításán van a hangsúly. A hagyományos ismeretanyagok azonban fokozatosan kibővülnek a fegyveres erők előtt álló újszerű feladatokkal. Ezért a válságkezelés, a konfliktusok kezelése, a béketeremtés és a felkészítés a nemzetközi katonai akciókban való részvételre egyre fontosabb részévé válik a katonai alapképzésnek. Az oktatás és a képzés ezen szakaszában a szakmai ismeretek elsajátítása mellett a katonai nevelés, a hagyományos katonai értékek megismerése és elfogadása a döntő. Itt alakul ki a tisztek szakmai önazonosság-tudata. Az egyetemi szintű továbbképzésbe azok a tisztek kerülnének be, akik megfelelő intellektuális képességekről tettek tanúbizonyságot, és a csapatszolgálat során a gyakorlati munkában is bizonyították képességeiket és rátermettségüket. A tisztek előléptetésének feltétele lenne mind a gyakorlati rátermettség, mind az elméleti felkészültség. Az egyetemi szintű képzés rendszerében foglalna helyet a vezérkari továbbképzés is. A vezérkari továbbképzés tematikáját a vezérkar igényei szerint az oktatásban érintett tanszékek dolgoznák ki.

Az egyetemi szintű képzés fontos célja lenne a katonai értékek és ismeretek kibővítése a civil társadalom értékeivel és a civil tudományok ismeretanyagaival.